Népszabadság, 1997. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-01 / 178. szám

1997. augusztus 1., péntek. KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Pénzügyi gondok a világszervezetben Az USA már 1,4 milliárd dollárral tartozik az ENSZ-nek Az ENSZ mellett már a Nem­zetközi Vöröskeresztnek is egy­re komolyabb gondokat okoz a működését felborulással fenye­gető költségvetési hiány. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Hét egykori amerikai külügymi­niszter - köztük Warren Chris­­topher és Henry Kissinger - fel­hívással fordult a washingtoni kongresszushoz az Egyesült Ál­lamok elmaradt, tetemes ENSZ- hozzájárulásainak kifizetése ér­dekében. Egyszerűen igazságta­lan, hogy a világ egyetlen szu­perhatalma, amelynek a gazda­sága a legerősebb, és amely nagy remények megtestesítője, egy­szersmind az ENSZ legnagyobb adósa - olvasható a tegnap nyil­vánosságra hozott levelükben. Az USA tevékeny részválla­lása, az esedékes fizetések át­utalása nélkül kudarcra vannak ítélve az ENSZ megszilárdítá­sára és reformjára irányuló amerikai fáradozások - szere­pel a felhívásban. „Az, hogy az Egyesült Államok folyvást el­mulasztja jogi kötelezettségei­nek teljesítését, az ENSZ pénz­ügyi életképességét fenyegeti - emeli ki emellett a tekintélyes politikusok közös levele. Az AFP jelentése szerint a volt külügyminiszterek Jesse Helms szenátorhoz, a szenátus külügyi bizottsága republikánus elnöké­hez címezték levelüket, a szená­tor ugyanis az ENSZ éles bíráló­jának számít. Kissingeren és Christopheren kívül az aláírók közt található Alexander Haig, George Scultz, Cyrus Vance, James Baker, Lawrence Eagle­­burger is. Az Egyesült Államok­nak becslések szerint 1,4 milli­árd dolláros fizetési hátraléka van az ENSZ-szel szemben. Hivatalosan nem tartozik az ENSZ-intézmények közé, de a pénzügyi, költségvetési nehéz­ségek még az olyan nagy múltú nemzetközi szervezeteket is fe­nyegetik, mint a 133 éve alapí­tott Vöröskereszt. A Reuter híre szerint a Nemzetközi Vöröske­reszt (ICRC) is elég drasztikus karcsúsításra kényszerül. A szervezet szóvivője, Doris Pfis­­ter bejelentése szerint első az lépcsőben száz fővel csökkentik a genfi központ létszámát, nem­csak megtakarítási céllal, ha­nem azért is, hogy a veszélyez­tett zónákban, az „első vonal­ban” tevékenykedők javára bil­lentsék el a szervezet alkalma­zottainak arányát. (Jelenleg a Nemzetközi Vöröskereszt Génf­ben mintegy 670, a „terepen” pedig körülbelül 900 munka­társsal működik.) A lépés magyarázata az, hogy az ICRC a tavalyi évet majd 20 millió svájci frankos hiánnyal zárta. Az ENSZ-hez hasonlóan itt is az Egyesült Államok a leg­nagyobb teherviselő ország, Washingtonra a költségvetés nagyjából 20 százaléka esik. ENSZ-KÖLTSÉGVETÉS: A LEGNAGYOBB BEFIZETŐK (AZ ÉVES HOZZÁJÁRULÁSOK SZÁZALÉKBAN) 1. Egyesült Államok 25,00 2. Japán 15,43 3. Németország 9,04 4. Franciaország 6,40 5. Nagy-Britannia 5,31 6. Olaszország 5,19 7. Oroszország 4,45 45. Magyarország 0,14 AZ ENSZ LEGNAGYOBB ADÓSAI 1996-BAN (MILLIÓ DOLLÁRBAN) 1. Egyesült Államok 1417 2. Ukrajna 247 3. Oroszország 238 4. Japán 41 5. Brazília 17 6. Németország 12 Funar a főkonzulátus bezárását sürgeti A bukaresti magyar nagykövet­ség szóbeli jegyzékben fejezte ki aggodalmát a román külügy­minisztériumnál a kolozsvári főkonzulátus zászlajának eltá­volítását célzó akciók miatt. Az újabb zászlóakciót több buka­resti pártvezető is elítélte. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Adrian Severin külügyminiszter kijelentette: Magyarország aggo­dalmának adott hangot a főkon­zulátust ért támadások miatt, de a budapesti hatóságok úgy vélik, hogy a magyar-román kapcsola­tokat nem veszélyeztetik az ilyen tettek, hiszen azok nem jellem­zők a román állam politikájára és a román népre. A román dip­lomácia vezetője rendkívül ve­szélyesnek és szecesszionistának minősítette Gheorghe Funar ko­lozsvári polgármester magatar­tását. A külügyminiszter beval­lotta, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátussal kapcsolatban számított bizonyos negatív meg­nyilvánulásokra, ám nem kép­zelte, hogy léteznek ennyire fele­lőtlen személyek. Funar és Alexandru Farcas prefektus szerdán egy hónapos kölcsönös támadási moratóriu­mot írt alá. Eszerint egyikük sem nyilatkozhat a romániai magyarságról vagy a kolozsvári főkonzulátusról. Ennek ellené­re, csütörtökön Funar két bíró­sági eljárást indított a prefek­tus ellen, hatóság rágalmazása és sértegetése vádjával, s össze­sen egymilliárd lej (150 ezer dollár) kártérítést követel. Far­cas kedden perelte be a polgár­­mestert, és azt reméli, hogy a bírósági eljárás nyomán sikerül őt menesztenie beosztásából. Funar emellett nyílt levélben követelte Severintől a magyar főkonzulátus azonnali bezárá­sát. A Funar közvetlen utasításá­ra történt zászlóakciót több ro­mán pártvezető elítélte, köztük Mircea Ionescu-Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, aki politikai kalandorsággal vádolta az incidens szereplőit. Újabb számlalista szeptember elején? MTI-JELENTÉS Aca Singer, a Jugoszláviai Zsidó Hitközségek Szövetségének el­nöke közölte, hogy nem teljes az a svájci bankok által nyilvános­ságra hozott lista, amelyen az al­vó számlák tulajdonosainak ne­vei szerepelnek, és ezért hamaro­san napvilágra kerül egy újabb neveket tartalmazó lista is. A jugoszláviai zsidó hitköz­ségek vezetője hozzátette: Isra­­el Singer, a Zsidó Világkong­resszus ügyvezető igazgatója közölte vele, hogy a svájci ban­kok képviselői azt mondták ne­ki, hamarosan közzétesznek egy újabb listát, amelyen újabb olyan húszezer ember neve sze­repel, aki a második világhábo­rú óta nem vette fel a svájci bankokba betett pénzét. Az új listát minden bizonnyal szep­tember 9-e, a Zsidó Világkong­resszus újabb New York-i ülése előtt hozzák nyilvánosságra. A­­ Tádzsik csapatok Kabul kapujában A tálibellenes afgán koalíció ve­zetői későbbre halasztották csü­törtökre tervezett tárgyalásukat Robert Holl német ENSZ-meg­­bízottal, aki Kofi Annan ENSZ- főtitkár megbízásából próbál közvetíteni a polgárháborús el­lenségek között - jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség. Úgy értékelte e fejleményt, hogy a Pakisztánból támogatott táli­­bok tádzsik-üzbég-síita ellenfe­lei Kabul ostromára készülnek. Holi Kabult szeretné megóvni az újabb harcok csapásától, ezért akart tárgyalni a főváros kapuján dörömbölő szövetség vezetőivel. Főtitkárhelyettes­csere a NATO-ban MTI-JELENTÉS A hét végén megválik hivatalá­tól Gerbhardt von Moltke, a NATO-főtitkár politikai ügye­kért felelős helyettese. Utóda az ugyancsak német Klaus-Peter Klaiber lesz. A politikai főtit­kár-helyettesi posztot hagyo­mányosan német diplomaták töltik be a NATO-ban. Von Moltke hat évig töltötte be jelenlegi hivatalát. Egyebek között ő vezette a szövetségi tárgyalóküldöttséget a NATO és a tíz tagjelölt ország között tavaly lefolytatott kétoldalú konzultációsorozaton, s a múlt héten is ő tartotta az első hiva­talos megbeszélést a három csatlakozásra váró ország nagyköveteivel az őszi tagfelvé­teli tárgyalások menetéről. Ugyancsak von Moltke nevéhez fűződik az - alapvetően Javier Solana főtitkár szintjén végle­gesített - NATO-orosz, illetve NATO-ukrán kétoldalú megál­lapodások részleteinek kidolgo­zása. Varsó EU-pénzt kér a mezőgazdasághoz VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Lengyelország hivatalosan is kérte az Európai Uniótól, hogy még a csatlakozás előtt része­sülhessen a mezőgazdasági szektor átalakítására elkülöní­tett alapokból. Varsó három fő célt szeretne megvalósítani az EU-alap se­gítségével, a mezőgazdasági szektor modernizálását, a fal­vak fejlesztését és az uniós jog­szabályok átvételéhez nélkülöz­hetetlen adminisztratív struk­túrák kiépítését. Brüsszel a jú­lius közepén nyilvánosságra ho­zott országvéleményben éppen ezeken a területeken szorgal­mazta az előrelépést. A különb­ség csak az, hogy Lengyelország már 1998-tól szükségesnek tar­taná az uniós segítséget, az Európai Bizottság viszont csak 2000 után javasolja ezt. Strasbourg dönt a bizonyítványokról POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A strasbourgi Európai Emberjo­gi Bizottság levélben értesítette Csáky Pált, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom alelnökét, parlamenti kép­viselőt, hogy a kétnyelvű bizo­nyítványok ügyében beadott pa­naszát elfogadta, és hamarosan tárgyalni fogja. - Azért adtam be a jogorvos­lásra vonatkozó kérelmemet - mondta tudósítónknak Csáky Pál -, mert úgy érzem, gyerme­keimnek joga van a több mint hét évtizeden át Csehszlovákiá­ban, illetve az önálló Szlovákiá­ban használatos szlovák és ma­gyar nyelven kiadott iskolai bi­zonyítványokhoz. Tudom, hogy az alkotmánybírósághoz is érke­zett beadvány az államnyelvről szóló törvény ügyében, hiszen magam is egyik aláírója voltam ennek az iratnak. De a kassai al­kotmánybíróság a júliusra kitű­zött tárgyalást augusztus végére halasztotta el, és az is kérdés, hogy a kilenc pontból álló irat mely részeit fogadják majd el.­­ Ha a strasbourgi döntés az én, illetve gyermekeim javára szólna, az értelemszerűen vonat­kozik minden olyan szlovák ál­lampolgárra, aki nem szlovák tanítási nyelvű iskolában végez­te tanulmányait, és erről több­nyelvű bizonyítványt szeretne kapni - mondta Csáky. Hozzá­tette, hogy az eljárás befejezésé­nek idejét nehéz megjósolni, de az illetékes szlovák hatóságok­nak tudomásul kell venniük, hogy ebben az ügyben többszö­rös bírósági eljárás folyik. - Természetesen előfordul­hat, hogy a magyar nemzetiség számára kedvező döntés esetén sem hoznak a szlovákiai szervek megfelelő rendelkezéseket. Eb­ben az esetben jogunk lesz az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulni - hangsúlyozta. N­­ Szlovákiában mostanában újra az úgynevezett Frantisek Gau­­lider ügyről vitatkoznak. Gauli­­der, a fő kormánypárt, a Vladi­mír Meciar vezette Demokrati­kus Szlovákiáért Mozgalom ga­­lántai képviselőjeként tavaly novemberben bejelentette: ki­lép frakciójából és független­ként kívánja folytatni politikai pályafutását. Ezután azonban előkerült egy okmány, amely azt bizonyítot­ta: Gaulider le is mondott man­dátumáról. Maga a politikus elismerte, hogy jelölésekor alá­írattak vele egy bianco lemon­dási nyilatkozatot, amelyet ő­­ jelölése és csaknem biztosra ve­hető megválasztása áraként - ellenjegyzett. A dátumot azon­ban utólag gépelték rá az ok­mányra. Egyszóval Gaulider, a megbízhatatlan kormánypárti persona non grata lett és egy megbízható úr ült a helyébe. A honatya azonban úgy dön­tött, nem hagyja annyiban a dolgot. Annak dacára, hogy ga­­lántai háza táján robbantás tör­tént. Sőt panasszal fordult az alkotmánybírósághoz, kérve: a testület mondja ki, hogy man­dátumától való megfosztása ér­ A Gaulider-ügy kénytelen volt. Hosszú várako­zás után az alkotmánybíróság a napokban úgy döntött: a man­­dátumfosztás érvénytelen, ám a testület nem utasíthatja a par­lamentet, hogy változtassa meg kizárási határozatát. Ráadásul a parlament alkot­mányügyi bizottságának - ter­mészetesen - kormánypárti el­nöke azt állítja: a Nemzeti Ta­nács nem is fosztotta meg Gau­­lidert mandátumától, hanem csak tudomásul vette lemondá­sát. Az ellenzék azonban kitart álláspontja mellett, szerintük az ügyet azonnal újra kell tár­gyalni. Aligha hihető, hogy az ellenzék ne tudná előre a szava­zás végeredményét: a kormány­­koalíció - kihasználva az alkot­mány joghézagait és a bíróság enyhén szólva dodonai ítéletet - Gauliderből nem csinál újra független képviselőt. Az ügyet sokan annak bizo­nyítékaként kezelik, hogy itt, Szlovákiában a demokrácia és a jogállamiság csupán jelszó. Per­sze, fordulhat Gaulider a stras­bourgi emberjogi bizottsághoz is, ám ez aligha változtat helyze­tén - melybe mellesleg önmaga hozta saját magát. A tisztázatlan törvények tisztázatlan politikai viszonyokat teremtenek, ame­lyen a kétértelmű ítéletek vál­toztathatnak a legkevésbé. Még abban az esetben is, ha Szlová­kia NATO- és EU-tagságba való meghívása ellen az egyik legko­molyabb kifogás (a kisebbségek helyzetének rendezetlensége mellett) a Gaulider-ügy volt. Az egész vita egyébként azt is mutatja, hogy - sajnos - túl nagy reményt kár lenne fűzni az alkotmánybíróság augusztus végére ígért döntéséhez a ki­sebbségi nyelvhasználat ügyé­ben, amely a kétnyelvű bizo­nyítványok kérdését közvetle­nül érinti. A jelek szerint me­gint kétértelmű döntés születik majd, mint nemrég a népszava­zás érvényességével, illetve most a Gaulider-kérdéssel kap­csolatban. A kormány pedig tesz, amit akar. Hiszen a jogál­lamiság külsődleges ismérvei betartattak. Alkotmánybírósági segédlettel. Pozsony, 1997. július E. Fehér Pál UnriktF An­nnnfo A bíróság nem tehet mást, elítéli Ildióll On Uülll . K. Jánost, aki kedden megölte a­­ 18 éves B. Attilát. A sajókazai K. János kertjének gyümölcsfáit szigeteletlen kábellel védte a vissza-visszatérő tolvajok ellen, nem lehet hát véletlennek mondani, hogy a kerítésén átlendült B. Attila 18 éves roma fiát halálos áramütés érte. Jogilag a helyzet egyszerű. A hétköznapi logika szerint is az, csak valószínűleg a bí­róival ellentétes értelmű ítélettel. A közvélekedés szerint ugyanis valahogy csak meg kell védenie az embernek a sa­játját. S ha nem képes minden gyümölcsfa,­ós mellé őrző-vé­dőket szerződtetni, nem tud falakat emelni birtoka köré, még csak annyi pénze sincs, hogy harapós kutyát tartson, mit tehet mást, árammal próbálkozik. Ne tessék lopni, és nem lesz semmi baj. A jog sincs azonban egyedül a maga paragrafusaival, mert az sem kétséges senki számára, hogy ölni tilos. Holtpont, ahol az Egy Igazságnak nincs esélye? Még annyi sem, mint amennyi első pillanatra látszik. Angliában nemrégiben felmentettek egy áruházi lopáson ért asszonyt. A nagy port felvert ítélet indoklása szerint, aki az éhség csillapítása végett lop, s nem lépi túl az ehhez szük­séges mértéket, nem büntetendő. Ez a nő épp annyi pizzát csent, amennyi aznapra kellett két gyerekének. Ez az ottani bíró szerint bűn, de nem büntetendő. Ezt a logikát meg is fordíthatjuk: eszerint, aki éhség miatt lopó embert öl, amint az Sajókazán történt, duplán bünte­tendő. De ez itt nem Anglia. Maga a tettes is éhezett. Mun­kanélküli ember, aki a keveset védte, ami talán az életet je­lenthette számára. Viszont lopott árammal ölt. Számláit nem fizette, s ezért kikapcsolták nála a villanyt. Az Elektro­mos Művek azonban nem tör a tolvajok életére. Mindazon­által, aki éhezőtől lop, mint a sajókazai B. Attila, szintén duplán büntetendő. (Igaz, a halálnál nincs nagyobb bünte­tés.) Akinek nem a törvény betűi szerint kell ítéletet alkotni, mit gondolhat erről a szerencsétlenségről, ahol mindenki duplán büntetendő, de fel is menthető? Néhány éve a Sajókazához közeli Sajópetriben rendsze­resen fosztogattak egy barackost. A gazda áram alá helyez­te a kerítést, s akkor is meghalt egy fiú. A tulajdonos tíz évet kapott. Most is ül. Egyedül maradt idős édesanyjához azóta többször is betörtek, otthonában fosztogattak. Büntetni kellett? Igen. Helyreállt az erkölcsi rend a bün­tetéssel? Egyfelől igen, másfelől a legkevésbé sem, sőt. Holtpont! Ahonnan nem mozdít el az ilyenkor szokásos fordulat, mely szerint a gazdasági felemelkedéssel majd megteremtődnek az eszközök... Az ugyanis a cigány fiúkon és a korosodó munkanélkülieken segít utoljára. Most nincs más megoldás, csak a büntetés. De már ma kellene telepíteni a községi gyümölcsösöket ahhoz, hogy évek múlva a szakadt kerítések mindkét oldalán lévőknek teremtenek egy keveset. Hogy ne kelljen feltétlenül lopni és ölni. Nemcsak községekről és nemcsak gyümölcsösökről van szó, ezt talán mondani sem kell. Magánmegoldások itt alig képzelhetők el. A holtpontról ezek legfeljebb így mozdítanak el: B. Attila halott és pont. Pedig legalábbis kérdőjel. Nagy N. Péter Zsinórmérték Vidéki fotós ismerősöm mesélte: fölkérték, hogy egy könyvbe­muta­tós fényképeket készítsen a falvak­ról, a képekre kerüljön rá a templom, az új faluház, s termé­szetesen mindaz, ami egy-egy település büszkeségének alapját képezheti. A fotós elkészült a munkával, ám elbor­zadva látta, hogy a képeken leginkább a villanyvezetékek, a telefonzsinórok és a különféle kábelek kusza sokasága lát­ható. Az ember utazik, el­vetődik egy-egy környékre, nincs min­dig alkalma az ismerkedésre. Alkalom nyílik viszont arra, hogy bámészkodjon, leskelődjön. Figyelje, hogy milyen az ország, kinézetre. Vonatablakból kandikálva azt látja, amit egy Magyarországon vendégeskedő külföldi is láthat. Példá­ul azt, hogy a vasútállomások peronját felveri a gaz, vagy hogy a buszmegállók üvegtáblái töröttek, jobb esetben mocskosak. A falvak némelyike teli van szeméttel, megsem­­misíthetetlen flakonok, dobozok hevernek az árokpartokon, az állítólagos modernség elviselhetetlen bűzét árasztják a rothadó nejlonzacskók, a falusi legelőkről hazaballagó álla­tok patáikkal sörösdobozokra taposnak - a fotós felpana­szolta zsinórkatymát, azonban valami más. Vannak helyek, ahol szabályos karócsoport meredezik az égre, ország-világ elé tárva, infrastruktúra tekintetében sokat fejlődtünk­ Nem az a lényeg, hogy szép legyen, mozgott a fotós kifogá­saira a falusi polgármester, hanem hogy legyen. A gólyákat nem zavarja a vezeték, a fecskék is biztos élvezik, hogy több lett a zsinór a faluban - nem kell mindig mindennek szépnek lennie. A falukönyvben a templom, a faluház meg a telefon­oszlop dominált - és ezzel mindenki nagyon elégedett volt. __________________________ Rab László Mesterkurzus Bronzok, ezüstök és aranyak. Ér­mek a diákolimpiákon, a kanadai Montrealtól az argentínai Mar del Platáig. Mindenhol ma­gyar siker. Kémiából, fizikából, matematikából. Jó ilyenkor büszkének lenni. Jó megfürdeni okos gyerekeink dicsfényé­ben. Jó előhozni a nemzetközi felméréseket, amelyek szerint a magyar diákok természettudományi teljesítménye eléri a világ élvonaláét. Az utóbbi napokban tele ifjú magyar pró­fétanevekkel a sajtó. Tudni kellene, mi ennek a titka. Hogy is van az, hogy itt­hon dúlnak a viták oktatásunk helyzetéről, évek, sőt évtize­dek óta reform reform hátán, mindig kiderül róluk, hogy rosszak váltják a rosszabbakat, közben csak úgy mellesleg rendszerváltozás, átalakuló társadalom és iskolarendszer, támogatják és ellenzik a nemzeti alaptantervet, a pedagógu­sok pedig havi bruttó huszonöttől negyvenig Egerben és Debrecenben, általánosban és középben, Apáczaiban, Föl­desben és Fazekasban őrzik az intézmény és a legősibb kap­csolat hagyományát: a Mester és a tanítványok viszonyát. Olimpiai aranyosaink nem is felejtették el elsőként emlí­teni őket. Tanárukat az általánosból, a gimiből. És azt sem, hogy mindig egyvalakin múlott minden. Akire figyelni kel­lett, akire nem lehetett nem figyelni. Akinek nem lehetett nem hinni. Bonyolultabb persze ez a kérdés a diákolimpia csúcsáig vezető oktatással, finanszírozással, a tehetségek gondozásá­val, a társadalmi mobilitásba betöltött tudás szerepével. De egy biztos: az a valaki ott a katedrán, a dobogón vagy csak a tábla elől nem hiányozhat. A tanárnak pedig azt kell elhi­tetnie magával, hogy félretaposott cipőben, évek óta a reg­geli szekrényből ugyanazzal a visszaköszönő ruhával is ér­demes Mesternek lenni. És jó volna, ha ez nemcsak egy-egy ilyen olimpiai pilla­natban volna könnyű. Szigethy András

Next