Népszabadság, 1997. október (55. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-21 / 246. szám
Nem nagy kasza Pásztor László, a Mahasz új elnöke szerint az egyszerű, dallamos zenének van piaca Magyarországon Tavasszal a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (Mahasz) Pásztor Lászlót, a Magneoton és a Warner Music Hungary ügyvezető igazgatóját választotta elnökének. Pásztor 52 éves, közgazdász, több mint harminc éve dolgozik a magyar popbizniszben. A közönség elsősorban a Neotonból, illetve a Neoton Famíliából ismerheti - feleségével, Hatvani Emesével és Jakab Györggyel közösen szerezte a hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb magyar diszkóslágereit. 1990-ben, a Neoton feloszlása után Magneoton néven alapított lemezkiadót, amely sok százezer példányos sikeralbumokkal (Filmslágerek magyarul I-II-III, Gergely Róbert, Zámbó Jimmy) vetette meg lábát a magyar lemezpiacon. 1993-tól beszállt a Warner, így a cég a multinacionális kiadó magyar leányvállalata lett. - Bors Jenő, aki az ön elődje a Mahasz elnöki székében, és korábban a lemezgyár igazgatója volt, ellentmondásos alakja a hazai zeneiparnak. Ön a Neoton-időkben is együtt dolgozott vele, hogyan ítéli meg Bors munkásságát? - Azt hiszem, Bors Jenő bizonyított. Nemcsak akkor tudott érvényesülni, amikor monopolhelyzetben volt, hanem versenyhelyzetben is, az EMI-Quint élén. Azután, hogy 1990-ben sajátos körülmények között eltávolították a Hungarotontól, talpra állt, és most, az EMI leköszönő vezetőjeként piacvezető céget adott át. Tömegigény - Nyugalomba vonulása után Fiala János Miért??? című műsorában Bors hosszasan beszélt azokról az időkről, amikor a lemezgyár igazgatója volt. Úgymond magára vállalta „a múlt bűneit”. Tehát mégsem Erdős Péter volt a teljhatalmú úr? - Erdős volt az előretolt helyőrség. Azt azért lehet tudni a korszakról, hogy az egész kulturális élet nem a vállalatvezetők szintjén dőlt el. Ők csak egyensúlyozgatni próbáltak. Ki kellett elégíteniük a tömegigényt úgy, hogy a rendszer elvárásainak is megfeleljenek. Mint szerződtetett zenész, annyit láttam az egészből, amennyit Erdős megmutatott. Ő volt az információforrás. Volt olyan, hogy azt mondta: ezt és ezt a Bors nem engedné. De hogy a döntések mögött valójában ki állt, azt sokszor nem lehetett tudni. - Abban az időben, épp a Neoton miatt, emlékezetes sajtóháború folyt néhány rockkritikus és a lemezgyár között. A kritikusok kifogásolták, miért támogatja Erdős a Neotont kiemelten, miért nem más, értékesebbnek ítélt rockzenekarokat. - Erős szövetségben éltünk Erdős Péterrel. Igazoltuk neki, hogy külföldön és itthon is lehet sikert csinálni. Ha megkérdezték tőle, hogy miért támogatja a hanglemezgyár a Neoton Famíliát, akkor elővette a papírt, hogy hány százezer dollárt hoz. Én úgy tudom, hogy soha nem volt magyar popegyüttes, amelyik ennyi dollárt hozott volna az országnak. - A Neoton föloszlása után miért alakított független céget? Nem lett volna egyszerűbb, ha a lemezgyárban próbálkozik, ahol már otthonosan mozgott? - Szerettem volna részt venni a hanglemezgyár dolgaiban, a többi között ez is oka volt annak, hogy felbomlott a Neoton. Én akkor már negyvenöt éves voltam, jobban szerettem a stúdiót meg az adminisztratív munkát, mint a turnézást. Úgy éreztem, hogy zeneszerzőként és producerként jobban ki tudom bontakoztatni vélt vagy valódi képességeimet - Kikkel kezdte a Magneotont? - Jakab Gyurival, aki már a Neotonban szerzőtársam volt, a feleségemmel és Joós Istvánnal, akivel a mai napig együtt dolgozom. - Saját pénzből? - Gyakorlatilag igen. Volt egy tőkéstársunk, de aztán kivásároltuk a részét. - 1990-ben elég zavaros viszonyok uralkodtak a magyar zenei piacon, a Magneotont mégis sikerült egy-két év alatt fölfuttatni. Szerencse? - Sokszor volt szerencsénk. Az elején teljes volt a pénzhiány és a reménytelenség. 1990 nagyon nehéz volt, egyetlen sikeresnek mondható Magneotonlemez a Napóleon Btd. Legyetek jók, ha tudtok című albuma volt. A Szulák Andreával újjáalakított Neoton messze nem hozta azt, amit vártunk. A többi sem. Ez volt a tanulóév. 1991 nyarán aztán már jöttek az ötletek: a Filmslágerek, Gergely Robi, szerződtettük az Eddát. 1991-92 pedig, ha lehetek szerénytelen, a legnagyobb sikersztori a magyar kiadói szakmában. Zámbó Jimmy, Rapülők, Tátrai Band... Aztán 1993-tól jött a Warner, és megállapodtunk... - A Filmslágerek hihetetlen sikere azt bizonyította, hogy még a kommersz popzenénél is lágyabb, ne mondjam, nyálasabb tánczeneszerűségekkel lehet kaszálni. - Magyarországon mindig divat volt és divat lesz az egyszerű, dallamos zene. Tény, hogy a Filmslágerek a mi kiadói karrierünk alapja. A feleségem, Hatvani Emese ötlete volt egyébként. Ebből mi aztán művészeket tudtunk kifejleszteni: Gergely Robi az Emmanuellel futott be, aztán Zámbó Jimmy... - Hány Filmslágerek-album jelent meg? - Három. - És mennyi fogyott összesen? - Több mint félmillió. Az elsőből 250 ezer és csak kazetta. Nagyon olcsón adtuk, 300 forintért, így egy csomó pénzt kidobtunk az ablakon. És azt meg se merem saccolni, mennyi hamis ment el... Rengeteg. - Mit tanultak ebből a sikerből? Hogy még kommerszebb, még vásáribb dolgokkal érdemes próbálkozni? - Ezek a produkciók, amelyeket ön vásárinak nevez, nagyon igényes kivitelben készültek el. Professzionális zenészek profi zenét játszottak, profi énekesek profi szövegeket énekeltek. - Úgy emlékszem, minden piacon lehetett kapni, egyéb bóvlik mellett... - Nem érzem úgy, hogy bóvlik lettek volna. Volt egy ötlet, amit próbáltunk minél jobban kihasználni. Aztán mások is próbálkoztak, lenyúlták ezt a „magyarul” dolgot, és ebből lettek aztán bóvlik. Úgy érzem, nem nagyon adtunk ki olyan albumot, amely jelentősen az alatt az értéknívó alatt lett volna, amit még el tudunk viselni. Nem véletlen, hogy évek óta nem csináljuk ezeket a coverlemezeket. A Mahasz statisztikái évről évre azt mutatják, hogy a magyar lemezpiac bővül. Jelentős, az inflációt jóval meghaladó a kiadók bevételeinek növekedése. Ennek ellenére a magyar poppiac kifejezetten szakadtnak tűnik: pénz, sztárcsináló befektetők híján reménytelenül küszködő zenekarok, diszkóhaknizás... Hova lesz a rengeteg pénz? - A lemezkiadás nem karitatív tevékenység, de mostanában nem is nagy kasza. Ennek elsősorban az az oka, hogy kicsi a piac. A saját produkciók megtérülése kicsi, kevés a nagy példányszámú értékesítés, amely behozhatná a veszteséget. Kockázatosabb kiadványokra nem nagyon jut pénz, meglehetősen konzervatívan kell gondolkodnunk. Stagnálunk - Azok a bizonyos piaci statisztikák mégis azt mutatják, hogy egyre nagyobb pénztömeg gyűlik a nagy kiadók körül. Ha a kiadók nem kockáztatnak, akkor ki? Másutt gyakorlatilag nincs tőke... - A statisztikák sajnos csalókák. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon az utóbbi másfél évben nincs lemezpiaci fejlődés. Stagnálunk. Különösen nincs olyan fejlődés, amely az inflációt meghaladná. A tavalyi statisztikát az év végén jelentősen megnyomta a Törpikék sikere, a kétszázezer fölötti példányszám azért nagyon komoly tétel. Ez látszatboomot mutatott a piacon. A Bokros-féle restrikciót másfél év késéssel követte a visszaesés, ha most lesz érezhető gazdasági növekedés az országban, akkor leghamarabb 1998 végére várható példányszámnövekedés. Rövid távon nem várok drámai változásokat a magyar lemezpiacon. - Nem lehet, hogy a magyar könnyűzenei piac döntő hányadát birtokló multik túl sok pénzt visznek ki a piacról? Azt látom, hogy egyes kiadók a magyar lemezek borítóját is Nyugaton, Németországban gyártatják... - Mi is Németországban gyártatjuk. Erre nincs előírásunk, de praktikussági és biztonsági szempontból is ez a legjobb megoldás. A Warner németországi gyárában egyben csinálnak mindent, borítót, másolást, nem kell külön megrendelni, egyeztetni. Sőt, ha egy másik Warner-cég, mondjuk a szlovák vagy a tajvani rendelni akar az egyik kiadványunkból, akkor nem kell exportálnunk, hanem egyszerűen lehívja a központi raktárból. Hogy sok pénzt vinnének ki? Mi még sok külföldi lemez licencdíjával is tartozunk, úgyhogy még több pénznek kellene kimenni... - Volt arra is példa, hogy a nem kockáztató, lusta multik mellett egy kis, független cég jelentős befektetéssel, reklámmal befuttatott olyan zenekart, amely korábban egy multi kiadónál csak szerény eredményeket produkált. Ez lett az utóbbi idők egyik legnagyobb hazai popsikere... A Hip-Hop Boyzról van szó. - Próbálok diplomatikusan válaszolni. Szívesen lennék birtokában annak a tudásnak, hogyan lehet egy hanglemez reklámjára több pénzt elkölteni, mint amennyi bevétel összesen abból származik. És a reklám csak egy része a kiadó költségeinek: a hangfelvétel, a gyártás, a raktározás, a jogdíjak, royaltuk - ez mind pénzbe kerül. Én akkor sem tettem volna ilyet, amikor független voltam, és most sem tennék. Ez túlmegy az ésszerű kockáztatás határán. És itt szeretnék megállni... Warner-stratégia - Akkor mi az az ésszerű kockáztatás, amit még megengedhet magának egy hazai multi? - Itt, a Magneotonnál próbálunk a könnyűzene minél szélesebb spektrumából foglalkoztatni előadókat. És persze próbálnánk fiatalítani is. Próbáltuk a Fiata-rock sorozatot - belebuktunk. Próbálkoztunk a dance műfajjal, abban voltak és vannak sikereink, most pedig próbálkozunk a punkkal: itt van a Junkies. Megpróbálkoztunk a magyar rappel is, kiadtuk a Fila rap jam-válogatást. Nálunk debütált a Rapülők annak idején, az Alvajárók, az Animal Cannibals. Most jön ki egy fiatal zenekar, a Heaven Street Seven; meg kell mondjam, hosszú idő óta nem találkoztam ilyen eredeti zenével. - Önöknél van a Sexepil, a Pablo Hunny, most jelenik meg a Heaven Street Seven és néhány hónap múlva a Fresh Fabrik lemeze. Mind a négy angol nyelvű anyag, pedig a kiadók itthon eladhatatlannak tartják a nem magyarul éneklő magyar zenekarokat. A Magneoton a külföldi piacot célozta meg ezekkel a kiadványokkal? - Figyeljük, hogy a világ hogyan viszonyul egyes előadóinkhoz, mert szeretnénk, hogy előbb vagy utóbb magyar lemezek is föltűnjenek külföldön, először a környező országok piacain, aztán másutt is. És úgy, hogy tényleg jelen legyenek, ne csak kiadjunk valamit, amit aztán majd bezúznak, mert nem megy. - Régi, szomorú történet: magyar zenekarok küzdelme a világpiacon... - Ebben már régóta benne vagyok, mert én zenészként végigéltem egy jelentős nemzetközi sikert. Most pedig kiadóként látom, hogy nem könnyebb a helyzet, mint 1979-ben volt, amikor mi a Neoton Famíliával debütáltunk Nyugaton és a Távol-Keleten. Azt mindenesetre ki kell jelenteni, hogy a nyugati sikerért nem a menedzsment, nem a szervező az első számú felelős, nem is a kiadó, hanem maga a zenész. - A Magneotonnak van-e ambíciója, lehetősége hogy a határokon túlra, a keletibb piacokra is terjeszkedjék? - Ez nem olyan egyszerű dolog. Mára világosan körvonalazódott a Warner térségbeli stratégiája. Bécsben van a keleteurópai központ, innen indult a terjeszkedés. A Warner Music Hungary volt az első keleti modell, de már van nagyon sikeres cseh cég, a lengyel is kezd talpra állni, licencelők vannak Szlovéniában, Horvátországban, Romániában és a balti államokban is. Rövidesen az ukrán és az orosz terjesztés is megindul, és akkor ez a régió a világ leggyorsabban fejlődő lemezpiaca lesz a távol-keleti mellett. A magyar popipar betegségeinek számbavételekor gyakran előkerül, hogy a legfontosabb tömegmédiában, a televízióban nagyon kevés teret kap a popzene, főleg a magyar popzene. Idén elindult egy magyar zenei televízió, a Z+, amelynek egyik tulajdonosa éppen a Warner. A Magneotonnak vagy önnek van-e valami köze ehhez a vállalkozáshoz? - Semmi. Ezt az ügyet fölöttem döntötték el, egy amerikai alelnök intézte. Kértek segítséget, információkat a piacról, ezt mi örömmel megadtuk, de más közünk nincs hozzá. Ettől függetlenül a Z+ létrejötte számunkra rendkívül fontos. A lemezek promóciójának, reklámjának első számú eszköze a videoklip. A magyar pop-rock számára létkérdés, hogy legyen hazai zenei tévé. Ne külföldről próbálják befolyásolni, hogy mit szeressünk. - Ennyire fontos volna a zenei tévé „nemzeti jellege”? - Egyszer már működött magyar zenei tévé, és érezhető volt az eladások átstrukturálódása. Legyünk őszinték: a Music Television idejében a Music Television befolyásolta érezhetően a fogyasztókat, most pedig leginkább a Viva. Nekünk pedig különösen fontos volna, hogy a magyar pop is több lehetőséget kapjon. Uj Péter Fölöttem döntöttek BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE 10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1997. október 21., kedd A Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási Kollégiumának pályázati felhívása A Folyóiratkiadási Kollégium pályázatot hirdet 1997. évre irodalmi (szépirodalmi, kritikai és irodalomtudományi) és vegyes műfajú (bölcseleti, kulturális és társadalomtudományi) folyóiratok és periodikák részére az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. A pályázat célja: olyan tematikus folyóiratszámok (a lapon belüli, legalább a terjedelem 50%-át kitevő, nagyobb egységek, különszámok) támogatása, melyek méltón és újszerűen emlékeznek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc másfél százados évfordulóján a korabeli eseményekről, s szépirodalmi alkotásokkal, elemző művekkel gyarapítják élményeinket és ismereteinket, történelmi tudásunkat. Különösen szorgalmazzuk a következő témakörök megközelítését: - a magyar forradalom, mint az európai forradalmi hullám része; - 1848-49 aktuális üzeneteinek egyike: Magyarország mint az európai liberális jogállamiság legkeletibb országa a XIX. század derekán; - a magyar, valamint a szlovák, a román, a szerb, a horvát 1848-as szabadságmozgalmak összefüggései. Nemzetiségi szembenállás és forradalmi szolidaritás. A forradalom mint a Kárpát-medence egészére kiterjedő döntő eseménysor; az 1848-as hagyomány ideológiai-politikai alakulása. Az 1848-49-es jubiláris ünnepségek szépirodalmi hozadéka és politikai szándékai. A szabadságharc kultusza mint irodalmi, művészeti és történeti örökség. 1848-49 továbbélése (például az 1956-os forradalomban); a magyar 1848-49 képének alakulása a nemzetközi köztudatban. Kézikönyvek, lexikonok, tankönyvek szócikkei és fejezetei a kérdéskörről; - nagyjaink az összeurópai szellemi és politikai tradícióban. E pályázatnak kivételesen nevezési díja nincs! A pályázatok (részletes lap- vagy laprészterv, a felkérendő írók és szakemberek névsora, szakmai célkitűzés) 1997. november 15-ig beérkezően nyújthatók be, kizárólag postai úton a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának címére (1062 Budapest, Bajza u. 32.). A határidőn túl érkező pályázatok érvénytelenek. Amennyiben a pályázó meg kíván bizonyosodni arról, hogy pályázata a határidőn belül megérkezett-e, mellékeljen pályázatához felbélyegzett és saját értesítési címére megcímzett levelezőlapot a következő szöveggel: A PÁLYÁZAT MEGÉRKEZETT. A támogatást elnyerő szerkesztőségeknek a pénzösszeg már az 1997-es évben a rendelkezésére áll, és független az esetleges 1998. évi folyóirattámogatástól. Az elnyert támogatás összege a szerződéskötés után kiutalásra kerül. A támogatásban részesülő pályázók elszámolási kötelezettségének módját az igazgatóság a pályázati szerződésben határozza meg. A pályázati cél teljesítési határnapja: 1998. június 30. A teljesítés formája: az ünnepi, emlékező összeállítást tartalmazó lapszám megjelentetése. Az a nyertes pályázó, aki a szerződésben vállalt feladatot nem teljesíti, a támogatás teljes összegét a fenti határnapig köteles a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kötbérrel növelten visszafizetni. Ellenkező esetben a szerződésszegő pályázó az 1999. évi NKA-pályázatok mindegyikéből is kizárja magát. A pályázaton valamennyi hazai bejegyzésű lap részt vehet. A pályázatot a lap alapítója (tulajdonosa) vagy kiadója nyújthatja be, a főszerkesztő (felelős szerkesztő) ellenjegyzése mellett. A pályázathoz csatolni kell a jelen helyzetnek megfelelő adatokat tartalmazó lapbejegyzési okirat másolatát, valamint az Országos Széchényi Könyvtár igazolását az év folyamán megjelent kiadványok kötelespéldányainak az OSZK részére történt benyújtásáról. Pályázni a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága által kiadott adatlapon lehet. Az adatlapokat csak pontosan kitöltve, illetve az előírt mellékletekkel felszerelve fogadjuk el - ideértve a jogi dokumentációt is (lásd az adatlap 7.1-7.2 pontját). A feltételeket nem teljesítő pályázatok érvénytelenek. Az igazgatóság külön felhívja a pályázók figyelmét, hogy a pályázat beadásakor újból be kell nyújtani jogi dokumentációjukat az adatlaphoz mellékelt tájékoztatóban közölt követelmények szerint - kivéve, ha 1997-ben egy korábbi pályázatához már benyújtotta, és a támogatás kiutalása megtörtént. (A nyertes pályázat azonosító számát az adatlapon jelezni kell!) A pályázat benyújtásához szükséges adatlap a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Ügyfélszolgálati Irodáján (1055 Budapest, Szalay u. 10-14. földszint), valamint a Magyar Lapkiadók Egyesületénél (1034 Budapest, Bécsi út 122-124.) szerezhető be személyesen. Az Alap igazgatóságától adatlap - bélyeggel ellátott, A/4-es válaszboríték mellékelésével - postai úton is igényelhető. A pályázatokról a kollégium (esetlegesen külső szakemberek bevonásával) dönt. A kollégium a pályázatokat a beérkezés határnapjától számított 15 napon belül bírálja el, és a döntés meghozatalától számított 15 napon belül a pályázókat kiértesíti. A döntés végleges, felülbírálatát kérni nem lehet. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítás a Nemzeti Kulturális Alap címén és telefonszámán (322-6808, 351- 5461, 351-5462, 351-5463) az Ügyfélszolgálattól kérhető. Folyóiratkiadási Kollégium ......................................................................................... . . NOVEMBER 4-ÉN PÁLYÁZTATOK FÓRUMA AZ NKA SZERVEZESÉBEN. Jelentkezés: „Meeting Budapest" 1027 Csalogány u. 23-25. Telefon: 201-2577. 84491 KJ