Népszabadság, 1997. október (55. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-01 / 229. szám

1997. október 1., szerda KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Különleges státus: gyorsítva a NATO-ba Kovács László szerint Magyarország nem támaszt semmiféle egyedi igényt ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A különleges státus e szem­pontból is segíti a felkészülést. Magyar részről semmi egyedi vagy különleges igényt nem tá­masztunk, nem kér ilyesmit a NATO sem. A boszniai küldetés folytatását firtató kérdésre Ko­vács annyit mondott, hogy ez összefügg a NATO bővítésének kérdésével. Úgy érzékelhető, hogy az amerikai kormányzat az SFOR mandátumának jövő nyári lejárta után sem a teljes csapatkivonásban gondolkodik. Dariusz Rosati is kiemelte, hogy Lengyelország kész vállal­ni a NATO-val járó felelősséget és terheket. Kérdésünkre hoz­zátette: az orosz ellenkezés eny­hítésére az új tagállamoknak is igyekezniük kell meggyőzni Moszkvát, hogy ez a szuverén biztonságpolitikai lépés nem irányul ellene. Valójában az orosz vezetők ezt tudják, bizo­nyos, hogy a hármak és Orosz­ország viszonyát ez a kérdés nem terheli meg. Karél Kovanda azt emelte ki, hogy Csehországban a kor­mánykoalíció és a legnagyobb ellenzéki párt, valamint a köz­vélemény többsége is egyértel­műen támogatja a NATO-tag­­ságot, a költségek vállalását. Fontos, hogy a három ország egymás szövetségeseként, együtt készül a NATO-ra. Rovanda a Népszabadság kérdésére szólt Szlovákiáról: -Stratégiai létszükséglet, hogy mindhárom új tag közös szom­szédja előbb-utóbb beilleszked­jen az euroatlanti integrációba. Sajnálatos, hogy a mai körül­mények között ez nem lehetsé­ges. Prága kész segíteni, de mindez nyilvánvalóan Szlová­kián múlik - hangoztatta a ve­zető cseh diplomata. Kovács és két partnere ked­­d esi (az időeltérés miatt lapunk e kiadásának zárása után) Strobe Talbott amerikai kül­ügyi államtitkárral, Trent Lott szenátorral, a felsőház republi­kánus többségének vezetőjével és a külügyi bizottság törvény­hozó tagjaival tárgyalt. A ma­gyar külügyminiszter ezután visszautazott New Yorkba és ma felszólal az ENSZ-közgyű­­lésen. Füzes Oszkár Helms szenátor négy feltételt szab a kétharmados ratifikáláshoz WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL A magyar, lengyel és cseh NATO-csatlakozás amerikai szenátusi ratifikálása szempont­jából legfontosabb szerepet ját­szó szenátor közzétette azokat a feltételeket, amelyek szerinte a kétharmados szavazattöbbség­hez szükségesek. Jesse Helms, a szenátus külügyi bizottságának elnöke támogatja a hármak fel­vételét, ha 1. a bővítésre világos stratégiai indokot hoz a kor­mány, 2. a NATO nem korlátoz­za előre az új államok területére telepíthető haderőt, beleértve az atomfegyvereket, 3. semmilyen NATO-döntést nem akadályoz­hat meg a ENSZ Biztonsági Ta­nácsa és az atlanti-orosz vegyes bizottság, 4. a bővítés költségei­nek oroszlánrésze nem az ameri­kai adófizetőket terheli. Helms október hetedikén kezdi meg a ratifikálás bizott­sági vitáját, az első meghallga­tásra meghívták Albright kül­ügyminisztert. Szenátusi forrá­sok szerint a ratifikáláshoz szükséges kétharmados többség lényegében megvan, de komoly vita várható. Ha minden jól megy februárig megtarthatják a jóváhagyó szavazást. Ez a leg­fontosabb feltétele annak, hogy a három új tagállam megkapja az USA és a NATO teljes körű biztonsági garanciáit. Amerika jóval többet vár a csehektől Az amerikai védelmi miniszté­rium egyik magas rangú tiszt­ségviselője szerint Csehország két fontos területen - a katonai kiadások növelésben, valamint a NATO-csatlakozás népszerű­sítésében - igencsak elmarad a másik két NATO-tagjelölt, Lengyelország és Magyarország mögött. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Pentagon szóvivője közlése szerint Frank Kramer helyettes védelmi államtitkár szeptember közepén tett csehországi láto­gatásakor a prágai vezetés érté­sére adta: a Klaus-kormánynak egyrészt növelnie kellene kato­nai kiadásait, másrészt pedig fokoznia kellene a NATO-csat­lakozás népszerűsítését a lakos­ság körében. Kramer, aki a vé­delmi tárca nemzetközi bizton­sági kérdésekért felelős állam­titkára, felkereste Budapestet és Varsót is. Washingtonban úgy ítélik meg, hogy Csehországban a NATO-csatlakozás lakossági támogatottsága jóval kisebb, mint Lengyelországban vagy a csatlakozás ügyében népszava­zásra készülő Magyarországon. Csehország védelmi kiadásai ugyanakkor erősen csökkentek az elmúlt évben - idézte a Reu­ter a Pentagon szóvivőjét. Prágában azzal magyarázzák a védelmi kiadások csökkené­sét, hogy a korona árfolyamzu­hanása miatt bevezetett költ­ségvetési megszorítások idén nem teszik lehetővé a katona­ságra és a NATO által is sürge­tett haderőreformra fordított pénzek növelését. A Klaus-ka­­binet azonban ígéretet tett arra, hogy az ezredfordulóra a védel­mi kiadások elérik a bruttó ha­zai össztermék (GDP) két szá­zalékát. Csehországot egyébként nem most először éri kritika a NATO-felkészülésben tapasz­talt hiányosságok miatt. Brüsszeli megfigyelők szerint az észak-atlanti szövetségben nem vált ki osztatlan örömöt, hogy a cseh hadsereg meglehe­tős késésben van a haderőrefor­mot illetően, továbbá óriási hiány mutatkozik a fiatal és nyelveket beszélő tisztekből is. A Kramer által megfogalma­zott bírálatokkal szinte egy idő­ben NATO dokumentációs és információs iroda nyílt Prágá­ban. Az iroda feladata, hogy tá­jékoztatást nyújtson a cseh köz­véleménynek a közelgő NATO- csatlakozásáról, illetve az észak-atlanti szövetség tagálla­mainak a Cseh Köztársaságról. Az irodát a cseh védelmi és külügyminisztérium, valamint a Cseh Atlanti Bizottság hozta lét­re. A prágai központ elsősorban az Internet számítógépes világ­­hálózaton keresztül kívánja ter­jeszteni a NATO-csatlakozással kapcsolatos angol és cseh nyelvű információit - jelentette az MTI. Oroszország az első számú bizonytalansági tényező Az európai kontinensen a kiszá­míthatatlan Oroszország a fő bi­zonytalansági tényező - mondta Balogh András, a Magyar Kül­ügyi Intézet főigazgatója a Ma­gyarország és a NATO című ke­­rekasztal-beszélgetésen, ame­lyet tegnap rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Ha Magyarország szuverén állam akar maradni, megenged­heti-e magának, hogy gyenge­ségével provokálja a veszélye­ket? - tette fel a kérdést Balogh. Szerinte Közép-Európában tár­sadalmi és politikai konszenzus van abban, hogy a NATO több mint védelmi szervezet, azokat az értékeket is képviseli, ame­lyek felé a térség országai tö­rekszenek. Ez már egy megvál­tozott NATO: együttműködést kezdett a volt ellenségekkel, és nagyobb szerepet biztosít Euró­pának a szövetségen belül. Az atlanti tagság ráadásul olcsóbb, mint az önálló védelem bármi­lyen formája. Dérer Miklós, a Magyar At­lanti Tanács főtitkára úgy vélte, későn és visszafogottan, „szé­gyenlősen” indult be a kormány NATO-kommunikációs tevé­kenysége. A népszavazásig fennmaradó másfél hónapban szélesebb körű és hatékonyabb tájékoztatásra van szükség. Valki László nemzetközi jo­gász szerint a magyar diplomá­cia tevékenysége kiváló és kül­földön is elismert. A kormány ugyanakkor a Nyugaton elért sikereket nem tudja a közvéle­mény felé közvetíteni, a refe­rendumig kevés idő maradt e hiba kijavítására. Iklódy Gábor, a Külügymi­nisztérium NATO-főosztályá­­nak vezetője kifejtette: Magyar­­országot nem fenyegeti közvet­len katonai veszély, az instabi­litás azonban sokáig megmarad a kelet-európai térségben. Je­lenleg főként etnikai, gazdasági és környezetvédelmi veszélyek tapasztalhatók, de a jövőben - éppen a régió kiszámíthatatlan­sága miatt - nem zárható ki fegyveres akció sem. P. B. Szlovákia kész tárgyalni Bősről POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Meciar-kormány kézhez vette Horn Gyula Bőssel és a kétolda­lú kapcsolatokkal foglalkozó levelét - jelentette be tegnap Milán Tokár szlovák külügyi szóvivő, aki hozzátette: mind­két fél számára a megegyezés lenne előnyös. Pozsony a szóvi­vő szerint kész tárgyalni azok­ról a kérdésekről, amelyek Horn győri emlékeztetőjében szere­peltek, de a lemondott szlo­vák-magyar külügyminiszteri találkozó új időpontja egyelőre nem ismeretes. Tokár hangsúlyozta: kormá­nya kész a tárgyalásokra, ame­lyek tisztázhatnák a hágai Nemzetközi Bíróság által mind­két félre kiszabott kötelezettsé­gek végrehajtását. A magyar miniszterelnök által javasolt időpont elfogadható - közölte.­ ­ Kedden a pozsonyi Duna ut­cai magyar általános iskola és gimnázium épületében megje­lent a pozsonyi kerületi hivatal négy képviselője, aki átadta dr. Popély Gyulának, az iskola igazgatójának indoklás nélküli felmentését. Az igazgatót először még a múlt iskolaév végén, másodszor pedig az elmúlt napokban fi­gyelmeztették arra, hogy szep­tember 25-ig köteles kicserélni az általa kiadott kétnyelvű bi­zonyítványokat a csak szlová­kul nyomtatott okmányokra. Popély lapunknak elmondta: a bizonyítványcserét változat­lanul alkotmányellenesnek tartja. Az eddigi igazgató ta­nárként egyelőre tovább dol­gozhat a tanintézetben. Marxot nem olvasunk ÚSTIUS8!TM nes között természe­tesen jóvátehetetlenül megromlott. A botrányosra sike­redett hétfői frakcióülés után elnöknek és alelnökének már nincs miről egymással beszélnie. Pláne azután, hogy az alelnöknő megbocsáthatatlan bűnt követett el, na nem azt, hogy szorgalmazta a választási összefogást Csurka MIÉP-jével, hanem azt, hogy kérdőre vonta Torgyánt hitvesének képviselővé „csinálása” miatt. Ha az FKGP elnöke nem akarja, hogy Maczó azt is megkér­dezze tőle, ugyan miért „csinált” alelnököt a fiából az egyik média-köztestület felügyelőbizottságában, akkor a legjobb, ha rövid úton megszabadul tőle. Ebben a játszmában nem Csurkáról van szó, hanem arról, hogy a magyar politikai élet egyik legbizarrabb figurája, a szókimondásáról híres G. Nagyné dr. Maczó Ágnes nem fér meg egy pártban egy olyan emberrel, aki azt a pártot teljesen a maga képére formálta, s ahol egyetlen vélemény érvényesülhet csak: az övé. S ha az FKGP „Torgyán-párt”, akkor Maczó nem gondolhatja komolyan, hogy az „ő személye garantál­hatja” a kisgazdák, a KDNP, az MDF és a MIÉP válasz­tási összefogását. Akkor ebben a pártban - kifelé - egyetlen garancia van minden tájékozódásra, szövet­ségre, koalícióra: maga dr. Torgyán József. Ha ő akar valamit, a pártja is akarja, ha nem, akkor a pártja sem. Teljesen hiteles Torgyánnak az a vádja Maczó ellen, hogy „előtérbe akarja tolni magát”. Az FKGP-ben az előtér egy embernek van fönntartva. Amúgy pedig is­merjük el, Maczó Ágnes egyáltalán nem kért lehetet­lent, amikor arra buzdította pártját, hogy lépjen szö­vetségre a MIÉP-pel. Miért is ne? Ha emlékezetem nem csal, dr. Torgyán nem szűnik meg természetes szövetsé­gesének nevezni, szárnyai alá vonni, képviselőségekkel kecsegtetni a Kereszténydemokrata Néppártot, holott annak is van egy alelnöke, aki éppoly rendszerességgel szokott megszólalni MIÉP-rendezvényeken, mint Mac­zó Ágnes. (És vannak vezéralakjai, akik lélekben leg­alábbis, „csurkisták”.) Arról pedig nem tudni, hogy a választási szövetség fejében az FKGP elnöke azt köve­telte volna Giczyéktől, semmi szín alatt se működjenek együtt Csurkával, s közösítsék ki a szóban forgó alelnö­köt. A párhuzam persze sánta. A KDNP-t le tudja és le fogja nyelni előbb-utóbb Torgyán. De Maczó Ágnest, aki „öntörvényűbb”, mint egy egész politikai párt, nem tudja. Kifejezetten érdekesnek tartom, hogy az amúgy jó politikai ösztönökkel megáldott Torgyán Józsefet, amikor pártjába beemelte, sőt alelnökké választotta Maczó Ágnest, miért nem fogta el egy kis rossz érzés? Miért nem látta előre, hogy az alelnöknő, akiről min­dent el lehet mondani, csak azt nem, hogy „lélekben tisztátalan”, a politikai praktikákban élvezkedő ember volna­­ ugyanaz lesz neki, mint Ferinand Lassalle volt a múlt században Marx Károlynak: „bizonytalan bará­tunk a jelenben, biztos ellenségünk a jövőben”. Na persze: Marx kiment a divatból. Marxot nem olva­sunk. Aczél Endre Bob Dylan háromszázezer fiatal hallgatója előtt lépett föl a hét végén Bolognában, a koncertet az olasz püspökkari konferencia szervezte, a zenés esten jelen volt és beszédet mondott II. János Pál pápa, katolikus egyházfő is, aki a jelentések szerint elé­gedett volt a kezdeményezéssel. Miközben a pápa köszöntötte a jókedvű fiatalokat, a magyar tévé egyházi műsorában egy magyar pap az alá­zatosság fontosságáról beszélt, a háttérben a hideg templombelső komor képeit mutatták. Állt ez a mi tör­ténelmi időkből itt felejtett papunk bezárva egy jéghi­deg templomhajóba, és pátosztól remegő hangon osto­rozta a világ gonoszságát. A végén az ismert tantételt ismételgette, amely szerint az önzés nagyon csúnya do­log, az irigység pedig végső romlásba viszi a világot. II. János Pál közben boldogan megmerítkezett a vidá­man daloló ifjúság szeretetében. A katolikus egyházfő úgy hajolt le a hét végén a fiatalokhoz, ahogyan a nagy­papák szoktak közelíteni unokáikhoz. Az egészben az volt a legszebb, hogy mindezt a maga, immáron meg­szokott természetességével tette. Mi ebből a tanulság? A pápa - és az olasz püspökkari konferencia­­, lám, meg tudja szólítani a fiatalokat. Le tud ereszkedni hozzájuk a magas trónusról. Nem mono­­logizál. Keresi a felnövekvő nemzedékekkel a közös hangot. Nem rest megkeresni a fiatalokat, nem tekinti rangon alulinak, hogy összebújjon velük egy fűtött han­gulatú rockkoncerten. Tudni szeretné, hogy mit várnak a fiatalok az egyháztól, és a változó világ lépéseihez hozzá szeretné igazítani saját lépteit. Nem türelmetlen és nem követelődző. Tudja, hogy a fiatalok - a beatnem­­zedékek jóvoltából - a maguk természetes módján „el­sajátították” Jézus nézeteit. Azzal is tisztában lehet, hogy a Jézus Krisztus Szupersztár feltehetőleg többet használt az egyháznak, mint az üres erkölcsi példabe­szédek. Miért nincsenek ilyen katartikus élményei a magyar katolikus egyháznak? - teszi föl az ember magában a kérdést a rockkoncertről szóló hír kapcsán - függetle­nül attól, hogy maga közvetlenül érintett-e a hitélet eme kérdéseiben, pusztán a jelenségen merengve. És itt nem csupán a zenének a szertartásokon való szerepelte­téséről van szó, mert az - más gyülekezetek korábban elítélt gyakorlata nyomán - beszivárgott a karizmati­kus katolikus találkozók életébe is. De hol az a könnyedség, az a hajlékonyság, az a gesztusgazdag ma­gatartás, ami a pápa tevékenységét jellemzi? Miért van az, hogy errefelé a barát orrára koppintanak, amikor szerepet vállal egy szépségverseny zsűrijének munkála­taiban? És a hazai katolikus egyház vezetői miért tiltat­­ják be olyan filmek vetítését, amelyek - noha művészi értékeik esetleg kétségbevonhatatlanok - véleményük szerint árthatnak az egyház tekintélyének? Egyáltalán: a hazai egyház miért nem képes megsza­badulni attól az állandósult sértettségérzettől, amely rendre valamiféle ördögi ármánnyal magyarázza az egyházi életet övező társadalmi közönyösséget? A pápa sikeres szerepléseinek legfőbb tanulsága, hogy nem kell a tekintélyügyeket túlbonyolítani, elég őszintének lenni. Úgy látszik, ez az, amitől a fiatalok számára minden egy csapásra természetessé válik. Templomfalon belül és azon kívül is. Rab László A *1** 4* A spekuláció minden országot célba vehet A maláj miniszterelnök főtanácsadója a délkelet-ázsiai államok valutaválságáról A hivatalos malajziai magyarázatok továbbra is a külföldi, spe­kulációs szándékú befektetési alapok tevékenységével magyaráz­zák a régió több államában tapasztalható valutakrízist. A maláj kormányfő Budapesten tárgyaló gazdasági főtanácsadója ennek ellenére nem tart igazán hosszú távú negatív következményektől, mint ahogy attól sem, hogy az Indonéziában pusztító erdőtüzek tartós károkat okoznának a délkelet-ázsiai térségben. A délkelet-ázsiai pénzügyi válságnak koránt sincs még vége - állítja a va­lutapiac több szakértője. Sőt sokan azt jósolják, hogy a kezdeti hetek pá­nikszerű tőzsdei reakciói után most a komolyabb befektetők is helyi port­folióik átgondolására kényszerülnek majd, s ez a krízis második szakaszát nyithatja meg. A bajok ráadásul nem csupán Malajziát érintik, a thaiföldi baht értéke július eleje óta 29 százalékkal csökkent, s ez a kormány ellen irányuló egyéb támadásokkal együtt már parlamenti bizalmatlansági sza­vazáshoz is vezetett. Az indonéz rúpia lassan kezd magához térni, de dol­lárhoz viszonyított értéke negyedét az is elvesztette az elmúlt két-három hónapban, s hasonló trend jellemzi a Fülöp-szigeteki pesót is. Nem belső gazdasági okok, hanem a külföldi befektetési alapok, pontosabban a spekulá­ciós célból mozgatott hatalmas pénzösszegek kihatása áll a ma­lajziai valutaproblémák mögött - foglalta össze véleményét Tun Daim Zainuddin. A malajziai miniszterelnök, Mohamad Ma­­hathir gazdasági főtanácsadó­ja, akit budapesti látogatása so­rán tegnap fogadott Horn Gyu­la kormányfő is, úgy vélte: ha­sonló folyamatok - a nemzetkö­zi nyomás növekedése esetén - bármely, mégoly egészséges gazdaságú államban is beindul­hatnak. - Nem Malajzia az el­ső, s nem is az egyetlen ország, melynek valutája megszenvedte a különböző befektetési alapok manővereit - szögezte le a Kua­la Lumpur-i vendég, felemle­getve Nagy-Britannia vagy Olaszország korábbi példáját. Véleménye szerint a valutakrí­zis gyors kirobbanása is e teó­riát támasztja alá. - Ha meg­nézzük a legnagyobb világlapo­kat, a Time-tól a Newsweekig vagy akár a szaksajtót, még a nyár közepén is csak dicsérő szavakat találunk Malajziáról. Pár hét alatt nem gazdaságunk állapota változott meg ennyire - érvelt a főtanácsadó, arra cé­lozva, hogy a tőzsdei nyomás hatása alatt júliusban lebegtet­ni kezdett ringgit hetek alatt értéke 22 százalékát vesztette el a dollárral szemben. Tun Daim Zainuddin ugyan nem említette név szerint Soros Györgyöt, de emlékezetes, hogy Mohamad Mahathir még a Vi­­lágbank­ Nemzetközi Valuta­alap­ múlt heti hongkongi köz­gyűlésén is a magyar származá­sú pénzembert okolta a térség új keletű financiális gondjaiért. A főtanácsadó ezzel együtt de­rűlátóan nyilatkozott: szerinte a helyzet mára nagyjából stabi­lizálódott, noha tény, hogy am­biciózus fejlesztési programjaik egy részét el kellett halasztani. Hasonlóképpen nem kell tarta­ni attól - mondta -, hogy a mos­tani indonéziai erdőtüzek és a kiterjedt füstfelhők hosszabb távú visszaesést okozzanak. Szegő Gábor

Next