Népszabadság, 1997. november (55. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

2 NÉPSZABADSÁG Letette az esküt a lengyel kormány Negyven nappal a lengyel vá­lasztások után tegnap hivatalo­san is felesküdött a győztes Szolidaritás Választási Akciója (AWS) és a konzervatív liberá­lis Szabadság Unió (UW) alkot­ta kormány. • VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Aleksander Kwasniewski len­gyel államfő az ü­nnepélyes ce­remónián úgy fogalmazott, hogy az új kormány legfontosabb fel­adata a gazdasági és társadalmi reformok befejezése, valamint az euroatlanti integráció to­vábbvitele lesz. Jerzy Buzek mi­niszterelnök válaszában megis­mételte, hogy kabinetje teljesíti választási ígéreteit, az állam de­centralizálását, a nyugati integ­ráció megvalósítását. Buzek az eskütétel előtt átnyújtotta az ál­lamfőnek a kormány tagjainak nyilatkozatát, amelyben kinyil­vánítják, hogy nem működtek együtt a kommunista állambiz­tonsági szervekkel. Az alkotmány szerint Jerzy Buzeknek két hét áll a rendel­kezésére ahhoz, hogy elmondja parlamenti expozéját. Az előze­tes információk szerint erre már a jövő pénteken sor kerül és ekkor szavaz bizalmat a szejm az új kormánynak. A sza­vazás minden bizonnyal csak formalitás lesz, hiszen az AWS-UW koalíció kényelmes, 30 fős többséggel rendelkezik a szejmben. Kérdéses ugyanak­kor, miként szavaznak a Szoli­daritás Választási Akciójában jelentős szerepet játszó Cent­rum Megegyezés képviselői. A legnagyobb ellenzéki erő, a Baloldali Demokratikus Szö­vetség frakcióvezetője Jerzy Miller közölte, hogy frakciójuk csak a miniszterelnöki prog­rambeszéd elhangzása után dönt arról, hogy bizalmat sza­­vaz-e vagy sem a kormánynak. Kwasniewski államfő és az új kabinet REUTERS-FOTÓ ■portré Szaddám Huszein, a „nagy túlélő” Mi vezette Szaddám Huszeint, hogy - dacolva Washingtonnal, s az esetleges újabb szankciófe­nyegetésekkel - ismét kész ujjat húzni az Egyesült Államokkal? - találgatják megfigyelők. Bármi legyen is a mögöttes indíték, a bagdadi vezető teljesen biztos­nak érzi pozícióját, nem tart semmilyen belső mozgalomtól, amely - a külső nyomást kihasz­nálva - ellene fordulna. Hazájában már jó ideje egyed­uralkodó, potenciális ellenfelei­vel már régen leszámolt. A 60 éves politikus fokozatosan emel­kedett a hatalom grádicsain, ügyesen kihasználva családi kapcsolatait is. Kilencgyerekes parasztcsaládban született, fia­talon bekapcsolódott a Baath Párt földalatti tevékenységébe. Kairóban hallgat jogot, de való­di tehetsége a hatalom megszer­zésének és megtartásának mű­vészetében teljesedett ki. Igazi túlélő: sem az Irán elleni, nyolc­éves háború, sem a Kuvait elleni katonai kaland nem vetett véget karrierjének. Kézben tart min­dent és mindenkit a bagdadi ap­parátusban, ő a hadsereg főpa­rancsnoka, a párt főtitkára, ki­sebbik fia irányítja belső testőr­ségét. Kérlelhetetlenségéről­­ és kül­földre menekített vagyonának nagyságáról - legendák keringe­nek. Amikor vejei két éve csalá­dostól Jordániába menekültek, hazajövetelük esetén büntetlen­séget ígért a „megtért bűnösök­nek” . Ám visszatérésük után ki­végeztette az „árulókat”. Renge­teg híresztelés kering nagyobbik fia, Udaj kegyetlenségéről is, s kevesen csodálják, hogy a Szad­dám fiú ellen tavaly december­ben merényletet követtek el. Udaj túlélte, de rokkant maradt, így sok megfigyelő most a fiata­labb fiú, Kuszaj utódlási esé­lyeinek növekedését jósolja. Sz. G. Szaddám géppisztolyt tölt REUTERS-FOTÓ ■ távirati stílusban CSIANG CO-MIN kínai kommunista pártfőtitkár nyitotta meg pénteken a New York-i értéktőzsde (NYSE) munkanapját. A 2800 tagú „parkett” brókerei vastapssal fogadták a jelzőcsengőt, amely után a kínai és más ázsiai papírok árfolyama rögtön emel­kedni kezdett. (Washingtoni tudósítónktól) IZRAELI-PALESZTIN találkozóra kerül sor hétfőn Washingtonban. Az amerikai kormány reméli, hogy a két kül­döttségnek végre sikerül megállapodnia az izraeli csapatok kivo­násának menetéről. (Tel-avivi tudósítónktól) A FRANCIA KORMÁNYFŐ olyan NATO-bővítés hí­ve, amely nem kelt nyugtalanságot Oroszországban. A Moszkvá­ban tárgyaló Lionel Jospin úgy vélekedett, hogy meg kell változ­tatni Moszkva és az észak-atlanti szövetség tagjai közötti viszony jellegét is. (MTI) BELGRÁDBAN KUDARCBA fulladtak Vesna Pesics asszony arra irányuló erőfeszítései, hogy a szerb ellenzék közös jelöltet állítson a november 7-re kiírt elnökválasztáson. Eddig három jelölt, Milan Milutinovics külügyminiszter, Vojislav Seselj és Vuk Draskovics indulása tűnik biztosnak. (MTI) KÜLPOLITIKA 1997. november 1., szombat Vaculík nem írna új kétezer szót Ludvík Vaculík hetvenkét esz­tendős cseh írót a magyar olvasó Szekerce című, 1968-ban Bábi Tibor fordításában kiadott regé­nye után ismerheti. A regényt azonban megelőzte az író közéleti szerepvállalásá­nak híre. Vaculík 1967 júniusá­ban, a csehszlovák írószövetség emlékezetes közgyűlésén nagy vihart kiváltott felszólalásában azt mondta: „van egy álmom ar­ról a kormányról, amely azono­sulni tud az állampolgárral és arról az állampolgárral, aki azt érzi, hogy ő maga a kormány...” Vaculíkot akkor kizárták a kom­munista pártból. Egy esztendő­vel később ő volt a szerzője a ne­vezetes Kétezer szó című felhí­vásnak, amely Brezsnyevék szá­mára a közvetlen ürügyet szol­gáltatta a katonai beavatkozás­hoz. Vaculík 1968-tól a rendszer­­váltásig belső emigrációban élt és az egyik legnagyobb cseh sza­­mizdat, a Petsice irányítója volt. Jelenleg ismét aktív publicista. A Právo című baloldali cseh napilap pénteken közölte nyilat­kozatát, melyben elmondta: a „Kétezer szó” a mai helyzetre már nem alkalmazható. Manap­ság minden embernek a maga kétezer szavát kellene megfo­galmaznia... (Az 1968-as nyilat­kozat az egyén szabadságjogait és a nemzeti függetlenséget kö­vetelte.) Arra a kérdésre, hogy mint volt kommunista „mit gondol a szocialista eszményekről, utópia volt csupán, vagy néme­lyikük megvalósítására jelenleg is szükség lenne?”­­ Vaculík ezt válaszolta: „Az, hogy szocializ­mus lett nálunk, az előző rend­szer hiányosságaiból követke­zett. Ez a rendszer nem tudta hi­telesíteni magát, így aztán a szo­cializmus nálunk megbukott, de a kapitalizmus közben nem lett jobb... Viszont azok az okok, amelyek miatt annak idején a szocializmus nálunk győzött, ál­landóan újratermelődnek... Mindaz, amiért régen az embe­rek a szocializmusra szavaztak, ma is létező baj. A leginkább za­var engem, hogy vannak, akik azt képzelik: mechanikusan visszatérhetünk egy liberális de­mokráciához, anélkül, hogy okultunk volna abból a kapita­lizmusból és abból a szocializ­musból. Egyetlen új gondola­tunk sincsen.” Vaculíkról tudnia kell, hogy olyan könyveivel, mint a Cseh álmoskönyv, vagy a Hogyan csi­nálják a gyereket? a disszidens lét részletes krónikáját adta. Je­lenleg pedig a Klaus-kormányt támogató tekintélyes prágai lap, a Lidové noviny vezető publicis­tája. Tehát semmiképpen nem vádolható, hogy akár baloldali lenne, akár Klaus kormánya el­len lázadna, hiszen ezt a kabine­tet többször biztosította támo­gatásáról. Jelenlegi álláspontja annál figyelemre méltóbb... Pozsony, 1997. október Kilenc évet kapott a Moszkvának kémkedő francia magfizikus Kilencévi börtönbüntetésre ítél­te a párizsi különleges esküdt­szék Francis Temperville-t, aki 1989-1990 között titkos doku­mentumokat adott el a KGB- nek, majd annak utódszerveze­tének. A francia magfizikus nem politikai meggyőződésből, hanem pusztán anyagi okokból szolgáltatott ki atomkutatási adatokat a párizsi szovjet nagy­­követségnek. MUNKATÁRSAINKTÓL Francis Temperville az Atom­­energetikai Főbiztosság mun­katársaként két év alatt mint­egy száz iratot adott át egy KGB-ügynöknek. A 40 éves agglegény állítólag csak 160 ezer frankot keresett az atom­kutatási dokumentumokkal, ráadásul állította: nem volt tu­datában annak, hogy a volt Szovjetuniónak dolgozik. A fá­ma szerint Temperville kezdet­ben magfizika-különórákat adott, és diákjai között volt a szovjet nagykövetség egyik munkatársa is. Temperville fe­jét „tálcán kapta” a párizsi kormány, amikor az orosz hír­szerzés egyik ezredese 1992- ben Londonba menekült, és a menedékjogért kiszolgáltatta az ügynökök teljes listáját. A sors iróniája, hogy Temperville ekkor már nem is dolgozott az oroszoknak. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján hasonló sors várt több, még a hidegháborús korszakban tevékenykedő ügy­nökre. Az évszázad egyik legje­lentősebb hírszerzési ügyének főszereplőjét, az amerikai Clyde Lee Conradot 1990-ben ítélték életfogytiglani szabadságvesz­tésre. Conrad 1978 és 1985 kö­zött, anyagi ellenszolgáltatásért fontos NATO-titkokat adott el a magyar katonai hírszerzés­nek: a NATO kiképzési tervei, a Nyugat-Európa védelmét szol­gáló előírások és a Varsói Szer­ződés esetleges offenzívája ide­jén életbe lépő forgatókönyvek mind Conrad közvetítésével ju­tottak Budapest és Moszkva tu­domására. Az ügy pikantériája, hogy az amerikai altisztet az 1956-ban Amerikába áttele­pült Szabó Zoltán szervezte be, aki végül még börtönbe sem ke­rült. Klasszikus kémhistória ka­varta fel a román belpolitikai életet még évekkel a hideghábo­rú vége után is: 1995-ben egy újságírónőnek álcázott, 22 éves román titkos ügynök „érdeme” volt, hogy hazarendelték Svájc bukaresti nagykövetét. A ro­mán Mata Hari elcsavarta az 56 éves diplomata fejét, majd tit­kos információit továbbadta megbízóinak. Az újságírónő ál­lítólag a svájci száműzetésben élő I. Mihály király, valamint Ceausescu titkos svájci számlái iránt érdeklődött. Ipari hírszerzésre állnak át a szolgálatok A szakértők egyetértenek, hogy a politikai kémkedést ma már háttérbe szorítja a gazda­sági jellegű hírszerzés. A nem­zeti titkosszolgálatok 1990 után feladatul kapták, hogy minden eszközzel támogassák a hazai vállalatokat a külföldi piacokon. A „védett vállala­tok” közé sorolják az informa­tika, az autó- és repülőgép­­gyártás, az űrkutatás, a gyógy­szeripar és a közlekedés né­hány ágazatát is. A francia titkosszolgálat (DGSE) köztudottan évek óta „kémleli” a francia vállalatok nemzetközi riválisainak titkos üzleti ajánlatait, hogy így elő­nyösebb helyzetbe hozza a ha­zai cégeket. Az amerikai CIA (amelyet 1994-ben Clinton el­nök hivatalosan is felruházott az ipari kémkedés feladatköré­vel) az izraeli titkosszolgálat mellett éppen a franciát jelölte meg, mint az amerikai cégek ellen legtöbb aknamunkát ki­fejtő szervezeteket. A DGSE nem kíméli az Euró­pai Unión belüli riválisait sem: 1993-ban például éppen a né­met Siemens orra elől halászta el a dél-koreai gyorsvasútháló­zat kiépítésére szóló szerződést. A DGSE állítólag elcsípte a né­metek faxon küldött üzleti ajánlatát, s így a rivális francia­brit GEC-Alsthom konzorcium könnyedén alá tudott ígérni. Az amerikai Boeing viszont éppen a CIA segítségével tudta elütni a franciákat egy hatmilliárd dolláros szaúdi repülőgép-meg­rendeléstől. I. E.­V. Sz McAleese vezet Írországban Mary McAleese belfasti jo­gászprofesszor győzelmét ígérik az írországi elnökválasztás első, nem hivatalos eredményei. A voksolás nagy esélyesének tar­tott McAleese-nek négy, politi­kailag meglehetősen súlytalan vetélytárssal kellett megküzde­nie a teljesen ceremoniális, a vi­lág legkevesebb jogkörével járó ír elnöki tisztségért - jelentette Az Irish Times első exit poll­­jai szerint McAleese 32 százalé­kos támogatottságra számíthat, 9 százalékkal többre mint a vár­ható második helyezett Mary Banotti; a többiek nem szereztek említésre méltó arányú voksot. A rossz idő miatt a részvétel va­lószínűleg elmaradt az ír elnök­­választások 62 százalékos eddigi átlagától. A választások vég­eredménye ma várható. Godesbergi álom -évi 610 márka A vágott szemű asszonyka fürge ujjai alatt pattognak a kassza­gép billentyűi. Bal kezével ra­kosgatja a pénztárpulton tor­nyosuló árukat, a másikkal, rá sem nézve a billentyűkre, szél­sebesen üti be a számokat. Gé­piesen hadarja el a végösszeget, s halk köszönömmel veszi el a pénzt. Naponta négy órán át megy ez a rutin, hetente négy al­kalommal. Havi 610 márka érte a fizetség, de a borítékba már csak egy százassal kevesebb ke­rül: a cég - kis trükköt alkal­mazva - törvényt szegve a dol­gozóra terheli az ez esetben al­kalmazandó 20 százalékos átalány jövedelemadót. - Van úgy, hogy éjszaka fel­riadok, mert azt álmodom, hogy valami lefogja a kezeimet és nem tudom elvégezni a munkát - meséli a péztáros. Mindjárt delet harangoznak, s ilyenkor szerencsére alábbhagy a forgalom a godesbergi szuper­marketben. A törékeny teremtés hajlandó néhány szót váltani az ismerős vevővel. Arra lennék kíváncsi, mit szól a hetek óta dúló parlamenti vi­tához, amely az ő megélhetését is érintő úgynevezett 610 már­kás, járulékmentes munkalehe­tőségek korlátozásáról folyik.­­ Kicsi vagyok én ahhoz, hogy ebbe beleszóljak, mondja, majd rövid hallgatás után még megtoldja azzal, hogy a munka­adók azért talán elég erősek ah­hoz, hogy megakadályozzák. Mármint a modern napszám fel­számolását. Németországban - a munka­­nélküliség meredek emelkedése közepette - 1992-1997 között több mint 26 százalékkal 5,6 millióra emelkedett az úgyneve­zett csekély foglalkoztatottak száma. Azok tartoznak e körbe, akik hetente legfeljebb 15 órát dolgoznak, s ezért most a nyu­gati tartományokban havi 610, a volt NDK területén 520 már­kát kaphatnak. A munkaválla­lónak e jövedelme után nem kel társadalombiztosítási járulékot fizetnie, munkaadója viszont - elvben - 20 százalékos átalány­adót utal át minden így foglal­koztatott után a fiskusnak. Azért csak elvben, mert az adó­hivatalok becslései szerint a vállalkozók 40 százaléka ezt is alkalmazottaival fizetteti meg. A vita akkor lángolt fel újra, amikor a minap keresztényde­mokrata vezetők, élükön Schäuble frakcióvezetővel és Kohl kancellárral az olcsó mun­kaalkalmak számának korláto­zását hirdették meg, mert igaz­ságtalannak tartják, hogy a munkaadók - visszaélve a lehe­tőséggel - szinte sportot űznek a társadalombiztosítás megkerü­léséből. A keresztény pártok ke­ze mindazonáltal meg van köt­ve, mert bár e kérdésben az el­lenzék támogatását is élvezik, a liberális koalíciós partner halla­ni sem akar semmiféle korláto­zásról, sőt, ha tehetné, tovább szélesítené az olcsó munkalehe­tőségek körét. Mindenféle kor­látozás - érvelnek - a fekete­munka irányába terelné az em­bereket, s tovább növelné a hi­vatalos munkanélküliséget. Egyelőre nincs kompro­misszum a láthatáron, de való­színű, hogy végül is a kisebbik rossz, a 610 márkás állások szá­mának a jelenlegi szinten törté­nő befagyasztása és a mai gya­korlat szigorúbb ellenőrzése mellett döntenek. Vannak tevé­kenységek - például az újságki­hordás, bizonyos kiskereskedel­mi rutinmunkák, a gyü­mölcsszüret -, amelyek egysze­rűen ellehetetlenülnének a „610 márkások” nélkül. Az biztos, hogy az FDP nem megy bele abba, hogy az ilyen munkaviszonyra is kiterjesszék a teljes társadalombiztosítási kötelezettséget. Akkor ugyanis­ a borítékokba már csak 483 márka kerülne, a munkaadók­nál pedig foglalkoztatottként mintegy 200 márka többletki­adás jelentkezne. Gyors megoldás nem várható, s ez a godesbergi pénztárgép előtt görnyedő ázsiai asszonykát is némi bizalommal tölti el. - Nekem minden munkával töltött nap ajándék, mondja, s pergeti tovább fürge ujjacskáit a billentyűzeten. Bonn, 1997. október Léderer Pál

Next