Népszabadság, 1998. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
1998. január 2., péntek_ _ KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 A választások nem érintik az integrációt Interjú Kovács László külügyminiszterrel ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Tulajdonképpen mi is azt mondjuk, amit az osztrákok: csak a legfelkészültebb államokkal szabad csatlakozási tárgyalásokat kezdeni. Fontos ugyanakkor az érdekellentétek tisztázása és közös megoldása. Ezért hívtam meg január közepére Karl Stix urat, Burgenland tartományfőnökét. - Szintén januárban hivatalos Budapestre a szlovák külügyminiszter. A két országot több vitás kérdés is megosztja. A magyar kormányfő nemrégiben azt mondta, hogy márciusig megszületik a megállapodás Bős-Nagymaros ügyében. Milyen konkrétumokra alapul a miniszterelnök optimizmusa? - Bizakodása az érdekek kölcsönösségéből ered. Abban nem vagyunk biztosak, hogy márciusig minden részletkérdésben meg tudunk egyezni. Esély arra mutatkozik, hogy ha a fő vonalakban megállapodunk, és a két fél együtt fordul a hágai bírósághoz, s kér további tárgyalásokra időt, akkor a testület azt jóvá fogja hagyni. - Koszovóban a szerb hatalom igen durva eszközökkel lép fel az albán kisebbség megmozdulásaival szemben. Milyen Budapest és Belgrád viszonya, a kétoldalú érintkezésekben sikerül-e a vajdasági magyarság érdekeiben fellépni? - Természetesen folyik politikai párbeszéd Budapest és Belgrád között, bár a kapcsolatokat behatárolja, hogy Jugoszlávia még nem teljes jogú tagja a nemzetközi közösségnek. A találkozókon rendszeresen szóvá tesszük a vajdasági magyarság helyzetét. Egyrészt azt, hogy a szerb menekültek tömeges betelepítésével a Vajdaságban megváltoztak az etnikai arányok, s ez kedvezőtlenül hat a magyarok joggyakorlására. Emellett vannak korábbi ügyek, mint például az anyanyelvi oktatási-művelődési lehetőségek beszűkülése. Nem elutasító a szerb reagálás, az ígéreteket azonban eddig nem teljesítették. A szerb fél a találkozókon megértést kér. A háború következményeivel, az embargó okozta gazdasági-pénzügyi nehézségekkel magyarázzák, hogy nem sikerül előrelépni a kisebbségi jogok érvényesítésében. Ami a Vajdaság és Koszovó összehasonlítást illeti, nemzetközi fórumokon többször elmondtam: a kisebbségi problémákat azonos elvek és normák alapján kell megoldani. Vagyis ez nem függhet attól, hogy az adott kisebbség milyen létszámú és milyen hangerővel lép fel jogai érvényesítése érdekében. Romániában új külügyminisztert neveztek ki. A távozó Adrian Severint sokan vádolták túlzott magyarbarátsággal. Nemcsak a sajtó, hanem egyes román politikusok is élesen bírálták a Ciorbea-kormány külpolitikáját. - Szeretném előrebocsátani, hogy az új külügyminiszterrel, Andrei Plesuval az óév utolsó napján folytattam hosszabb telefonbeszélgetést. Kollégám megerősítette, hogy a Severinféle irányvonalat kívánja követni. Az új külügyminiszter igen nagyra értékelte a Románia euroatlanti integrációs törekvéseihez nyújtott magyar támogatást. A személyes találkozóra minden bizonnyal alkalmat nyújt majd Constantinescu elnök január végi magyarországi látogatása, hiszen Plesu is tagja lesz a kíséretnek. De az is lehet, hogy a külügyminiszter - élve meghívásommal - előbb eljön egy rövid munkalátogatásra. Ami Severint illeti, őt valóban támadták a romániai magyar kisebbséggel és a magyar-román viszonnyal kapcsolatos felfogása miatt. Romániában vannak, akik ellenzik a kapcsolatok bővítését és a magyar kisebbség helyzetének európai normák szerinti rendezését. Én úgy gondolom, hogy Severin távozásának kikényszerítése nem jelenti ezen erők győzelmét. Plesu személye pedig garancia arra, hogy az eddigi külpolitikai irányvonal folytatódni fog. - Végül, van-e híre a csecsenföldi magyar túszokról? - Az elmúlt napokban sok minden történt, de a túszok érdekében egyelőre nem szolgálhatok bővebb információval. Az bizonyosnak látszik, hogy életben vannak. - Ezek szerint van kapcsolat a túszejtőkkel? - A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a túszejtők között több üzenetváltásra került sor. A magyar illetékesek időközben már nemcsak az orosz szervekkel, hanem - Moszkva egyetértésével - a csecsen hatóságokkal is közvetlen kapcsolatba léptek. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a túszok épségben hazatérhessenek. Dési András VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE A pápa üzenete: szolidárisabb világot! Amerika büszke, Japán önkritikus, Európa építi önmagát Az év fordulóján a pápa felhívta a világot, hogy tartsa az igazság és a szolidaritás keretei között a világgazdaság globalizációját. Az Egyesült Államok a fellendülés derűlátásával fogadta 1998-at, ezzel szemben ázsiai konkurensei közül Japán és Dél-Korea az újabb keletű nehézségeikkel való szembenézés komorságával. Az Atlantióceán innenső partján Amerika szövetségeseit az Európai Unió bővítése és a belső, munkanélküliséggel, a szociális kiadások lefaragásával járó reformok foglalkoztatták. Oroszország rubelreformmal és Jelcin elnök derűlátó nyilatkozatával köszöntötte az új évet. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK II. János Pál pápa csütörtökön azzal a felhívással fordult a világhoz, hogy a globalizáció, azaz a világgazdaság egységessé válása az igazságosság és a szolidaritás jegyében történjék. „A most folyó globalizációs folyamatnak az igazságosság és a szolidaritás irányába kell haladnia, így akadályozva meg, hogy ez a folyamat ne vessen ki a szélekre egyes személyeket, csoportokat vagy akár népeket” - szögezte le a katolikus egyházfő, aki a Vatikán egyik ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összesereglett többezernyi zarándokot. A pápa hozzátette: szükség van a legszegényebb országok adósságának összehangolt csökkentésére. Amerikában Clinton elnök, aki ötszáz jeles személyiség társaságában munkaszilveszterezett, a szellemi és erkölcsi értékekről, valamint az új világrendről tanácskozott a Reneszánsz hétvége keretében. Az elnök a szellemi és anyagi globalizálódás kiaknázását, az esélykiegyenlítést és az etnikai-kulturális sokszínűség erősítését tartja az USA legfontosabb idei feladatának. A külpolitikában Amerika gazdasági érdekeinek érvényesítése és az eurázsiai biztonsági rendszer megformálása, a nemzetközi válságok kezelése marad a középpontban. Angliában, amely január elsejével átvette az EU soros elnökségét, Tony Blair miniszterelnök üzenetében kijelentette: London az uniós elnökség fél éve alatt „pozitív, de gyakorlatias hozzáállást kíván tanúsítani az európai kérdésekhez”. A miniszterelnök szerint az EU-bővítés mellett az állásteremtés, a környezetvédelem és a szervezett bűnözés elleni harc áll majd a brit EU-elnöki időszak cselekvési programjának homlokterében. Blair a brit polgárokat figyelmeztette, hogy 1998-ban „kemény döntések válnak elkerülhetetlenné” a jóléti állam átalakításában. Angliától az év második felében Ausztria veszi át a soros EU-elnökséget, és ezzel erőteljesen meghatározza az unió fejlődési irányát - jelentette ki Klestil osztrák államfő újévi üzenetében. Klima kancellár pedig kérte honfitársait: segítsenek létrehozni a munka, a béke és a szolidaritás közös Európáját. Az európai egyesülési folyamat töretlen továbbvitelének fontosságát, valamint a német gazdasági és társadalmi élet megreformálásának szükségességét hangsúlyozta Helmut Kohl kancellár újévi köszöntőjében. „Az európai egyesülés a legjobb garancia a háború és a felelőtlen hatalmi törekvések ellen” - fejtette ki. A munkanélküliséget nevezte Franciaország jelenlegi legnagyobb gondjának Jacques Chirac államfő szokásos újévi beszédében - jelentette párizsi tudósítónk. Ezen belül kitért a fiatalok pályakezdési nehézségeire, valamint a közbiztonság erősítésének szükségességére. A francia államfő hitet tett az európai építkezés folytatása mellett. Újévre virradóra egyébként több francia városban munka nélküli fiataloknak tulajdonított vandál cselekmények történtek, a legsúlyosabbak Strasbourgban voltak, ahol félszáz autót gyújtottak fel. Az ezeréves orosz állam a demokráciának még csak tanulóéveit járja - mondotta rövid újévi köszöntőjében Borisz Jelcin orosz elnök. Ugyanakkor kifejezte meggyőződését, hogy Oroszország, amely - mint mondta - eddig minden megpróbáltatásból megerősödve, önmagában és küldetésében megerősödött hittel került ki, ismét megtalálja méltó helyét a világban. Oroszországban egyébként újévkor bevezették az új rubelt, de egyelőre a régi - három nullával többet tartalmazó - bankjegyek is érvényben maradnak, de sokan a biztonság kedvéért előzőleg dollárra váltották rubeljeiket. Csiang Cö-min kínai államfő újévi televíziós üzenetében kiemelte, hogy országa lendületes gazdasági növekedés és emelkedő életminőség közepette kezdi az új esztendőt. Az óév sikerei között említette Hongkong visszatértét az anyaországhoz, valamint a jó kapcsolatok fejlődését az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Japánnal. A legendás hírnnévre szert tett ázsiai gazdasági hatalmak megrendülése közepette Hasimoto Rjutaro japán kormányfő csütörtökön a gazdaság talpra állítását, a pénzügyi rendszer stabilizálását és az általános gazdasági válság Japánra való kiterjedésének megakadályozását ígérte. Kim De Dzsung, dél-koreai elnök reményét fejezte ki, hogy az új esztendőben javulnak a két Korea közötti kapcsolatok, amire viszont Phenjanban azzal válaszoltak, hogy „egyszerű szöuli kormányváltástól nem várható változás”. Kim De Dzsung azt mondta: gazdasági téren országa nehéz évnek néz elébe, de reméli, hogy két év múlva várhatóan már nem szorul a Nemzetközi Valutaalap támogatására. Magyarországhoz közel, a szomszédos Szlovákiában Michal Kovác államfő újévi beszédében az öt éve önállóvá vált állam sikereiről és kudarcairól szólva egyértelműen a kormánypolitikát tette felelőssé azért, hogy Szlovákia kimaradt a NATO-és EU-bővítés első köréből. Emil Constantinescu román elnök, mint kolozsvári tudósítónk jelenti, ünnepélyesen megköszönte a román népnek, hogy a fájdalmas átalakítási folyamattal járó nehézségeket méltósággal vállalta. Szerinte 1998- ban Romániában a legfőbb feladat az egyén és az állam intézményei közötti kölcsönös tisztelet megvalósítása. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejezte reményét, hogy az új évben a többség és a kisebbség békésen él majd egymás mellett. Oroszországban új rubellel és új árcédulákkal köszöntött be 1998 reuters-fotó A 98-as anyahajó Talán nem véletlenül kezdődik ez az év kissé lustán. A századok végén, a 98-as esztendők sorsfordító eseményekkel eddig nem szolgáltak. Mintha megpihennének a népek. Az előző század gyakorlatilag elmúlt, a következő odébb. Rövid szünet a nagy játékban. Most különösen így van ez. John Lukacs írja könyvében: „A XX. század rövid volt. Hetvenöt esztendeig tartott, 1914- től 1989-ig. Két fő eseménye a két világháború... Következményük az orosz forradalom, az atombomba, a gyarmatbirodalmak felbomlása, a kommunista államok létrejötte, Európa és Németország kettéosztása, a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió döntő befolyása.” Ha világtörténelmi szempontból a század talán véget is ért 1989-ben, a mi számunkra cselekvőképességünk teljességét tekintve szinte csak akkor kezdődött. És a jelek szerint villámgyorsan véget is ért. Lehet persze ezt komoly arccal vitatni, mondván, 1998 a parlamenti választások éve. Aki nyer, az ezredforduló katartikus időszakában, az Európával való feltehető formális egyesülés ünnepélyes aktusainak érzelmi felhajtóerejével olyan erős hatalmi helyzetbe kerül, amelyből hosszú ideig nem lehet kimozdítani. Ha mindez igaz is, csak a politikai eliten belüli viszonyokat határozza meg. Akárki kerül hatalomra, olyan erős sodrású folyamatokat kell uralnia, amelyekkel szembefordulva már nem hajózhat. Az ország elindult a világgazdaságba és a nagy demokratikus politikai rendszerekbe való integrálódás útján. Lassan olyan lesz, mint egy anyahajó: már az is elképesztő energiákat igényel, hogy csak némiképpen változtasson irányán. A fordulat pedig ebben a szűk térben, ezzel a hajóval szinte lehetetlen. És ez független attól, ki áll a kormány mellett. A nagy áramlatokba való beszívódás azonban csak a fő mozgásirányokat adja meg, de nem mond el mindent az anyahajón uralkodó állapotokról. Még akkor sem, ha mindenfelől azt hallani, hogy 1997-ben nekilendültünk, de most már igazán. Az új év pedig még jobb lesz. Ezek szerint csak a véletlen műve volna, hogy éppen a választások idejére esik ez a nagy elrugaszkodás? Ahogy az is, hogy az utolsó, a számok szerint jó időszak történetesen az előző választásokkal esett egybe? Az ember néha bánja, hogy nem kétévente választunk. Várjuk tehát meg, mit hoz 1998 ősze. Akárki jut hatalomra, kétharmados kormányt alakíthat. Az ország maga kétharmados ugyanis. Harmada nehezen él, harmada nem vesz részt a választásokon, harmada a feketegazdaságban szerzi jövedelmeit, gazdagságát. A képviseleti demokrácia logikája szerint a másik kétharmaddal mindent meg lehet oldani. De ez így sokakat bánt. A választási évet jó lenne a kétharmadból legalább a háromnegyedbe fordulás kezdetének tudni. Lehet, hogy e nehezen teljesíthető óhajjal csak a már idézett John Lukacsnak adtam végszót. Szerinte annak, hogy a magyar Közép- és Kelet-Európa legborúlátóbb nemzete, nincs sok köze a bruttó nemzeti termékhez, de köze van a magyar prozódia ereszkedő hanglejtéséhez. Igaza is lehet, bár ez önmagában mégsem feltétlenül depressziós tünet. Kipróbálhatnánk például, hogyan hat az ereszkedés, ha végre kellő magasságból indul a hangsor. Nagy N. Péter Az Újvilág az új világban SÜSS?! £: *n vdette részt Jóslan Sulla, amikor Róma Karthágó és Makedónia legyőzése után komoly ellenfél nélküli világhatalom maradt. A választ tudjuk: belül császárok, kívül bontó és újat építő barbárok jönnek, minden birodalom és világhatalom elolvad az időben. Túlnövünk, császárkodunk, elpuhulnak és jönnek a barbárok? - kérdik vészjóslóan a mai stratégák, miután az Amerikai Egyesült Államok egyedüli világhatalom lett. Az USA gazdasági, katonai, politikai és kulturális túlereje a belátható jövőben behozhatatlan, ráadásul ez a birodalom az első, amely valóban világméretű. Amerika mégsem olyan „császár”, mint a korábbi világhatalmak voltak. Legalábbis legjobb pillanataiban, nyitott, sokszínű és rugalmas. Nemcsak az európai örökségek fő gazdája, hanem egyre inkább az afrikai és ázsiai tradíciónak is. Az USA európai hagyományú „nemzetállamába” sokan mások, a világ kivétel nélkül minden nációjából behozzák és érzik magukat. Amerika vonzása és kisugárzása (ezt lágy hatalomnak nevezik a stratégák) már akkora, amellyel semelyik más ország sem szállhat szembe. Ide és innen sugárzik a világpénz, a világnyelv, a világsajtó, a világbank, a világfilm, a világpiac, a világszemlélet, lassan a világegyetemig srófolható a jelzőkapcsolás. Amerikának mindenki eladója és vevője, barátja, de legalább partnere szeretne lenni. Amerika minden valamirevaló szövetség és szervezet része, nélküle viszont egyik társulás sem erős. Amerika európai és ázsiai hatalom, Afrikában szeretnék, hogy végre ott is az legyen. Hogy a világ elvárásainak eleget tegyen, Amerikának hatvannyolc akut és kétszáznál több lappangó helyi válságba kellene beavatkoznia. A világ szeretné, hogy Amerika ne hagyja magára, de ne is uralja. A Pax Americana történelmileg egyedülálló szerepet ró egy történelmileg egyedülálló szereplőre: a jólelkű, demokratikus birodalmiságét. Amerika tanulja ezt a szerepet, ahogy a világ is újratanulja viszonyát az Újvilággal. Hol ez, hol a másik fél hibázik, sértődik meg, téveszt lépést és hangot. Sok amerikai attól fél, hogy magába rántja a világ, kívül sokan mások attól, hogy a világ amerikanizálódik. Nem kell megijedni. A világ sem olyan, mint a korábbi vezető hatalmak idején. Amerika túlerejének fő oka és következménye a globalizáció, amelyben az államnál erősebb szerveződési keretek formálódnak. Ahogy építi, úgy bontja magát a mostani világbirodalmi vezérállam is. Általában az állam. Tavaly lemondott távközlési és pénzügyi monopóliumáról. Vámja már alig, katonája sok zászló alatt, adója, sajtója és kultúrája hetedhét határról gyűlik. Államokon túl, önkormányzatokon belül, sőt immár számítógépes világhálók elektronikus terében is, formálódnak új nagytérségek és kisrégiók ezrei. Bennük üzleti és etnikai autonómiák, banki és polgárjogi koalíciók, vallási és befektetési internacionálék, iparági köztársaságok és sajtómonarchiák. Hollywood, a General Motors, a CNN és az Intel ma már sokkal inkább nagyhatalom, mint például Párizs. Sok befektetési alap erősebb diplomata, mint a washingtoni külügyminisztérium. A Kaszpi-tenger nem annyira orosz vagy amerikai érdekszféra lesz, mint amennyire a Gazprom vagy a Chevron tartománya. Területet már csak „barbárok” foglalnak, fejlett hadak inkább oda mennek, ahova számlák vezetnek. De a kupec sem mindenható, ahogy a katona sem. Egy wyomingi fejőnő magánmozgalma betiltatta a taposóaknákat. Még Amerika sem azt csinál, amit egyedül akar. Hiába szupererős világhatalom, az új világ zabolátlanabb és sokszínűbb, mint valaha. Hogy mi lesz az Újvilág vezette új világgal? Legjobb pillanataiban a többi része is nyitott, változatos és rugalmas lesz, majdnem, mint Amerika. Ám mind a maga módján, így készülődünk mind mi, barbárok. Füzes Oszkár