Népszabadság, 1998. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

1998. január 2., péntek_ _ KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 A választások nem érintik az integrációt Interjú Kovács László külügyminiszterrel ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Tulajdonképpen mi is azt mondjuk, amit az osztrákok: csak a legfelkészültebb álla­mokkal szabad csatlakozási tárgyalásokat kezdeni. Fontos ugyanakkor az érdekellentétek tisztázása és közös megoldása. Ezért hívtam meg január köze­pére Karl Stix urat, Burgenland tartományfőnökét. - Szintén januárban hivatalos Budapestre a szlovák külügyminisz­ter. A két országot több vitás kérdés is megosztja. A magyar kormányfő nemrégiben azt mondta, hogy márci­usig megszületik a megállapodás Bős-Nagymaros ügyében. Milyen konkrétumokra alapul a miniszte­relnök optimizmusa? - Bizakodása az érdekek köl­csönösségéből ered. Abban nem vagyunk biztosak, hogy márci­usig minden részletkérdésben meg tudunk egyezni. Esély arra mutatkozik, hogy ha a fő vona­lakban megállapodunk, és a két fél együtt fordul a hágai bíró­sághoz, s kér további tárgyalá­sokra időt, akkor a testület azt jóvá fogja hagyni. - Koszovóban a szerb hatalom igen durva eszközökkel lép fel az al­bán kisebbség megmozdulásaival szemben. Milyen Budapest és Belg­­rád viszonya, a kétoldalú érintkezé­sekben sikerül-e a vajdasági ma­gyarság érdekeiben fellépni? - Természetesen folyik poli­tikai párbeszéd Budapest és Belgrád között, bár a kapcsola­tokat behatárolja, hogy Ju­goszlávia még nem teljes jogú tagja a nemzetközi közösség­nek. A találkozókon rendszere­sen szóvá tesszük a vajdasági magyarság helyzetét. Egyrészt azt, hogy a szerb menekültek tö­meges betelepítésével a Vajda­ságban megváltoztak az etnikai arányok, s ez kedvezőtlenül hat a magyarok joggyakorlására. Emellett vannak korábbi ügyek, mint például az anyanyelvi ok­tatási-művelődési lehetőségek beszűkülése. Nem elutasító a szerb reagálás, az ígéreteket azonban eddig nem teljesítették. A szerb fél a találkozókon meg­értést kér. A háború következ­ményeivel, az embargó okozta gazdasági-pénzügyi nehézsé­gekkel magyarázzák, hogy nem sikerül előrelépni a kisebbségi jogok érvényesítésében. Ami a Vajdaság és Koszovó összeha­sonlítást illeti, nemzetközi fóru­mokon többször elmondtam: a kisebbségi problémákat azonos elvek és normák alapján kell megoldani. Vagyis ez nem függ­het attól, hogy az adott kisebb­ség milyen létszámú és milyen hangerővel lép fel jogai érvé­nyesítése érdekében.­­ Romániában új külügyminisz­tert neveztek ki. A távozó Adrian Se­­verint sokan vádolták túlzott ma­gyarbarátsággal. Nemcsak a sajtó, hanem egyes román politikusok is élesen bírálták a Ciorbea-kormány külpolitikáját. - Szeretném előrebocsátani, hogy az új külügyminiszterrel, Andrei Plesuval az óév utolsó napján folytattam hosszabb te­lefonbeszélgetést. Kollégám megerősítette, hogy a Severin­­féle irányvonalat kívánja követ­ni. Az új külügyminiszter igen nagyra értékelte a Románia eu­­roatlanti integrációs törekvései­hez nyújtott magyar támoga­tást. A személyes találkozóra minden bizonnyal alkalmat nyújt majd Constantinescu el­nök január végi magyarországi látogatása, hiszen Plesu is tagja lesz a kíséretnek. De az is lehet, hogy a külügyminiszter - élve meghívásommal - előbb eljön egy rövid munkalátogatásra. Ami Severint illeti, őt valóban támadták a romániai magyar kisebbséggel és a magyar-ro­mán viszonnyal kapcsolatos fel­fogása miatt. Romániában van­nak, akik ellenzik a kapcsolatok bővítését és a magyar kisebbség helyzetének európai normák szerinti rendezését. Én úgy gon­dolom, hogy Severin távozásá­nak kikényszerítése nem jelenti ezen erők győzelmét. Plesu sze­mélye pedig garancia arra, hogy az eddigi külpolitikai irányvo­nal folytatódni fog. - Végül, van-e híre a csecsenföldi magyar túszokról? - Az elmúlt napokban sok minden történt, de a túszok ér­dekében egyelőre nem szolgál­hatok bővebb információval. Az bizonyosnak látszik, hogy életben vannak. - Ezek szerint van kapcsolat a túszejtőkkel? - A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a túszejtők között több üzenetváltásra ke­rült sor. A magyar illetékesek időközben már nemcsak az orosz szervekkel, hanem - Moszkva egyetértésével - a cse­csen hatóságokkal is közvetlen kapcsolatba léptek. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a túszok épségben haza­térhessenek. Dési András VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE A pápa üzenete: szolidárisabb világot! Amerika büszke, Japán önkritikus, Európa építi önmagát Az év fordulóján a pápa felhívta a világot, hogy tartsa az igazság és a szolidaritás keretei között a világgazdaság globalizációját. Az Egyesült Államok a fellendülés derűlátásával fogadta 1998-at, ez­zel szemben ázsiai konkurensei közül Japán és Dél-Korea az újabb keletű nehézségeikkel való szembenézés komorságával. Az Atlanti­óceán innenső partján Amerika szövetségeseit az Európai Unió bő­vítése és a belső, munkanélküliséggel, a szociális kiadások lefara­gásával járó reformok foglalkoztatták. Oroszország rubelreform­­mal és Jelcin elnök derűlátó nyilatkozatával köszöntötte az új évet. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK II. János Pál pápa csütörtökön azzal a felhívással fordult a vi­lághoz, hogy a globalizáció, azaz a világgazdaság egységessé válá­sa az igazságosság és a szolidari­tás jegyében történjék. „A most folyó globalizációs folyamatnak az igazságosság és a szolidaritás irányába kell haladnia, így aka­dályozva meg, hogy ez a folya­mat ne vessen ki a szélekre egyes személyeket, csoportokat vagy akár népeket” - szögezte le a ka­tolikus egyházfő, aki a Vatikán egyik ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összesereglett többezernyi zarándokot. A pápa hozzátette: szükség van a legsze­gényebb országok adósságának összehangolt csökkentésére. Amerikában Clinton elnök, aki ötszáz jeles személyiség tár­saságában munkaszilvesztere­zett, a szellemi és erkölcsi érté­kekről, valamint az új világ­rendről tanácskozott a Rene­szánsz hétvége keretében. Az el­nök a szellemi és anyagi globali­zálódás kiaknázását, az esélyki­egyenlítést és az etnikai-kultu­rális sokszínűség erősítését tart­ja az USA legfontosabb idei fe­ladatának. A külpolitikában Amerika gazdasági érdekeinek érvényesítése és az eurázsiai biz­tonsági rendszer megformálása, a nemzetközi válságok kezelése marad a középpontban. Angliában, amely január else­jével átvette az EU soros elnök­ségét, Tony Blair miniszterelnök üzenetében kijelentette: London az uniós elnökség fél éve alatt „pozitív, de gyakorlatias hozzá­állást kíván tanúsítani az euró­pai kérdésekhez”. A miniszterel­nök szerint az EU-bővítés mel­lett az állásteremtés, a környe­zetvédelem és a szervezett bűnö­zés elleni harc áll majd a brit EU-elnöki időszak cselekvési programjának homlokterében. Blair a brit polgárokat figyel­meztette, hogy 1998-ban „ke­mény döntések válnak elkerül­hetetlenné” a jóléti állam átala­kításában. Angliától az év második felé­ben Ausztria veszi át a soros EU-elnökséget, és ezzel erőtelje­sen meghatározza az unió fejlő­dési irányát - jelentette ki Klestil osztrák államfő újévi üzeneté­ben. Klima kancellár pedig kér­te honfitársait: segítsenek létre­hozni a munka, a béke és a szoli­daritás közös Európáját. Az európai egyesülési folya­mat töretlen továbbvitelének fontosságát, valamint a német gazdasági és társadalmi élet megreformálásának szükséges­ségét hangsúlyozta Helmut Kohl kancellár újévi köszöntőjében. „Az európai egyesülés a legjobb garancia a háború és a felelőtlen hatalmi törekvések ellen” - fej­tette ki. A munkanélküliséget nevezte Franciaország jelenlegi legna­gyobb gondjának Jacques Chi­­rac államfő szokásos újévi be­szédében - jelentette párizsi tu­dósítónk. Ezen belül kitért a fia­talok pályakezdési nehézsége­ire, valamint a közbiztonság erősítésének szükségességére. A francia államfő hitet tett az eu­rópai építkezés folytatása mel­lett. Újévre virradóra egyébként több francia városban munka nélküli fiataloknak tulajdoní­tott vandál cselekmények tör­téntek, a legsúlyosabbak Stras­­bourgban voltak, ahol félszáz autót gyújtottak fel. Az ezeréves orosz állam a de­mokráciának még csak tanuló­éveit járja - mondotta rövid új­évi köszöntőjében Borisz Jelcin orosz elnök. Ugyanakkor kife­jezte meggyőződését, hogy Orosz­ország, amely - mint mondta - eddig minden megpróbáltatás­ból megerősödve, önmagában és küldetésében megerősödött hit­tel került ki, ismét megtalálja méltó helyét a világban. Orosz­országban egyébként újévkor bevezették az új rubelt, de egye­lőre a régi - három nullával töb­bet tartalmazó - bankjegyek is érvényben maradnak, de sokan a biztonság kedvéért előzőleg dollárra váltották rubeljeiket. Csiang Cö-min kínai államfő újévi televíziós üzenetében ki­emelte, hogy országa lendületes gazdasági növekedés és emelke­dő életminőség közepette kezdi az új esztendőt. Az óév sikerei között említette Hongkong visszatértét az anyaországhoz, valamint a jó kapcsolatok fejlő­dését az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Japánnal. A legendás hírnnévre szert tett ázsiai gazdasági hatalmak meg­rendülése közepette Hasimoto Rjutaro japán kormányfő csü­törtökön a gazdaság talpra állí­tását, a pénzügyi rendszer stabi­lizálását és az általános gazda­sági válság Japánra való kiter­jedésének megakadályozását ígérte. Kim De Dzsung, dél-koreai elnök reményét fejezte ki, hogy az új esztendőben javulnak a két Korea közötti kapcsolatok, ami­re viszont Phenjanban azzal vá­laszoltak, hogy „egyszerű szöuli kormányváltástól nem várható változás”. Kim De Dzsung azt mondta: gazdasági téren orszá­ga nehéz évnek néz elébe, de re­méli, hogy két év múlva várha­tóan már nem szorul a Nemzet­közi Valutaalap támogatására. Magyarországhoz közel, a szomszédos Szlovákiában Mi­­chal Kovác államfő újévi beszé­dében az öt éve önállóvá vált ál­lam sikereiről és kudarcairól szólva egyértelműen a kormány­­politikát tette felelőssé azért, hogy Szlovákia kimaradt a NA­­TO-és EU-bővítés első köréből. Emil Constantinescu román elnök, mint kolozsvári tudósí­tónk jelenti, ünnepélyesen meg­köszönte a román népnek, hogy a fájdalmas átalakítási folya­mattal járó nehézségeket méltó­sággal vállalta. Szerinte 1998- ban Romániában a legfőbb fel­adat az egyén és az állam intéz­ményei közötti kölcsönös tiszte­let megvalósítása­. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejezte remé­nyét, hogy az új évben a többség és a kisebbség békésen él majd egymás mellett. Oroszországban új rubellel és új árcédulákkal köszöntött be 1998 reuters-fotó A 98-as anyahajó Talán nem véletlenül kezdődik ez az év kissé lustán. A száza­dok végén, a 98-as esztendők sorsfordító eseményekkel eddig nem szolgáltak. Mintha megpihennének a népek. Az előző század gyakorlatilag el­múlt, a következő odébb. Rövid szünet a nagy játékban. Most különösen így van ez. John Lukacs írja könyvében: „A XX. század rövid volt. Hetvenöt esztendeig tartott, 1914- től 1989-ig. Két fő eseménye a két világháború... Következ­ményük az orosz forradalom, az atombomba, a gyarmatbiro­dalmak felbomlása, a kommunista államok létrejötte, Euró­pa és Németország kettéosztása, a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió döntő befolyása.” Ha világtörténelmi szempontból a század talán véget is ért 1989-ben, a mi számunkra cselekvőképességünk teljességét tekintve szinte csak akkor kezdődött. És a jelek szerint vil­lámgyorsan véget is ért. Lehet persze ezt komoly arccal vitatni, mondván, 1998 a parlamenti választások éve. Aki nyer, az ezredforduló katar­­tikus időszakában, az Európával való feltehető formális egyesülés ünnepélyes aktusainak érzelmi felhajtóerejével olyan erős hatalmi helyzetbe kerül, amelyből hosszú ideig nem lehet kimozdítani. Ha mindez igaz is, csak a politikai eliten belüli viszonyokat határozza meg. Akárki kerül hata­lomra, olyan erős sodrású folyamatokat kell uralnia, ame­lyekkel szembefordulva már nem hajózhat. Az ország elin­dult a világgazdaságba és a nagy demokratikus politikai rendszerekbe való integrálódás útján. Lassan olyan lesz, mint egy anyahajó: már az is elképesztő energiákat igényel, hogy csak némiképpen változtasson irányán. A fordulat pe­dig ebben a szűk térben, ezzel a hajóval szinte lehetetlen. És ez független attól, ki áll a kormány mellett. A nagy áramlatokba való beszívódás azonban csak a fő mozgásirányokat adja meg, de nem mond el mindent az anyahajón uralkodó állapotokról. Még akkor sem, ha min­denfelől azt hallani, hogy 1997-ben nekilendültünk, de most már igazán. Az új év pedig még jobb lesz. Ezek szerint csak a véletlen műve volna, hogy éppen a választások idejére esik ez a nagy elrugaszkodás? Ahogy az is, hogy az utolsó, a szá­mok szerint jó időszak történetesen az előző választásokkal esett egybe? Az ember néha bánja, hogy nem kétévente vá­lasztunk. Várjuk tehát meg, mit hoz 1998 ősze. Akárki jut hatalomra, kétharmados kormányt alakíthat. Az ország maga kétharmados ugyanis. Harmada nehezen él, harmada nem vesz részt a választásokon, harmada a fekete­­gazdaságban szerzi jövedelmeit, gazdagságát. A képviseleti demokrácia logikája szerint a másik kétharmaddal mindent meg lehet oldani. De ez így sokakat bánt. A választási évet jó lenne a kétharmadból legalább a háromnegyedbe fordulás kezdetének tudni. Lehet, hogy e nehezen teljesíthető óhajjal csak a már idézett John Lukacsnak adtam végszót. Szerinte annak, hogy a magyar Közép- és Kelet-Európa legborúlá­tóbb nemzete, nincs sok köze a bruttó nemzeti termékhez, de köze van a magyar prozódia ereszkedő hanglejtéséhez. Igaza is lehet, bár ez önmagában mégsem feltétlenül depressziós tünet. Kipróbálhatnánk például, hogyan hat az ereszkedés, ha végre kellő magasságból indul a hangsor. Nagy N. Péter Az Újvilág az új világban SÜSS?! £: *­n v­dette részt Jóslan Sulla, amikor Róma Karthágó és Makedónia legyőzése után komoly ellenfél nélküli világhatalom maradt. A választ tud­juk: belül császárok, kívül bontó és újat építő barbárok jön­nek, minden birodalom és világhatalom elolvad az időben. Túlnövünk, császárkodunk, elpuhulnak és jönnek a bar­bárok? - kérdik vészjóslóan a mai stratégák, miután az Ame­rikai Egyesült Államok egyedüli világhatalom lett. Az USA gazdasági, katonai, politikai és kulturális túlereje a belátha­tó jövőben behozhatatlan, ráadásul ez a birodalom az első, amely valóban világméretű. Amerika mégsem olyan „császár”, mint a korábbi világha­talmak voltak. Legalábbis legjobb pillanataiban, nyitott, sokszínű és rugalmas. Nemcsak az európai örökségek fő gaz­dája, hanem egyre inkább az afrikai és ázsiai tradíciónak is. Az USA európai hagyományú „nemzetállamába” sokan má­sok, a világ kivétel nélkül minden nációjából behozzák és ér­zik magukat. Amerika vonzása és kisugárzása (ezt lágy ha­talomnak nevezik a stratégák) már akkora, amellyel seme­lyik más ország sem szállhat szembe. Ide és innen sugárzik a világpénz, a világnyelv, a világsajtó, a világbank, a világfilm, a világpiac, a világszemlélet, lassan a világegyetemig srófol­ható a jelzőkapcsolás. Amerikának mindenki eladója és vevője, barátja, de leg­alább partnere szeretne lenni. Amerika minden valamireva­ló szövetség és szervezet része, nélküle viszont egyik társulás sem erős. Amerika európai és ázsiai hatalom, Afrikában sze­retnék, hogy végre ott is az legyen. Hogy a világ elvárásainak eleget tegyen, Amerikának hatvannyolc akut és kétszáznál több lappangó helyi válságba kellene beavatkoznia. A világ szeretné, hogy Amerika ne hagyja magára, de ne is uralja. A Pax Americana történelmileg egyedülálló szerepet ró egy történelmileg egyedül­álló szereplőre: a jólelkű, demokrati­kus birodalmiságét. Amerika tanulja ezt a szerepet, ahogy a világ is újratanulja viszonyát az Újvilággal. Hol ez, hol a má­sik fél hibázik, sértődik meg, téveszt lépést és hangot. Sok amerikai attól fél, hogy magába rántja a világ, kívül sokan mások attól, hogy a világ amerikanizálódik. Nem kell megijedni. A világ sem olyan, mint a korábbi ve­zető hatalmak idején. Amerika túlerejének fő oka és követ­kezménye a globalizáció, amelyben az államnál erősebb szerveződési keretek formálódnak. Ahogy építi, úgy bontja magát a mostani világbirodalmi vezérállam is. Általában az állam. Tavaly lemondott távközlési és pénzügyi monopóliu­máról. Vámja már alig, katonája sok zászló alatt, adója, saj­tója és kultúrája hetedhét határról gyűlik. Államokon túl, önkormányzatokon belül, sőt immár számítógépes világhá­lók elektronikus terében is, formálódnak új nagytérségek és kisrégiók ezrei. Bennük üzleti és etnikai autonómiák, banki és polgárjogi koalíciók, vallási és befektetési internacioná­­lék, iparági köztársaságok és sajtómonarchiák. Hollywood, a General Motors, a CNN és az Intel ma már sokkal inkább nagyhatalom, mint például Párizs. Sok befektetési alap erő­sebb diplomata, mint a washingtoni külügyminisztérium. A Kaszpi-tenger nem annyira orosz vagy amerikai érdekszféra lesz, mint amennyire a Gazprom vagy a Chevron tartomá­nya. Területet már csak „barbárok” foglalnak, fejlett hadak inkább oda mennek, ahova számlák vezetnek. De a kupec sem mindenható, ahogy a katona sem. Egy wyomingi fejőnő magánmozgalma betiltatta a taposóaknákat. Még Amerika sem azt csinál, amit egyedül akar. Hiába szupererős világha­talom, az új világ zabolátlanabb és sokszínűbb, mint valaha. Hogy mi lesz az Újvilág vezette új világgal? Legjobb pillana­taiban a többi része is nyitott, változatos és rugalmas lesz, majdnem, mint Amerika. Ám mind a maga módján, így készülődünk mind mi, barbárok. Füzes Oszkár

Next