Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-20 / 92. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1­9­9­8. ÁPRILIS 20., HÉTFŐ 13 Az őrnagy a templomban kérdezősködött Volt egy-két banánhéj, amelyen elcsúsztak a corás rablók Kovács Sándor rendőr őrnagy szerint a folyamatos, jól összehangolt csoport­­munkának köszönhető a Cora áruház pénzszállító autójának kirablását követő hallatlanul gyors­­ és minden tekintetben eredményes­­ nyomozás alakulása. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának 43 éves vezetője azt is elmondta, hogy a felderítés során gyakran kellett gyors döntéseket hozni, mert a történet filmszerűen bonyolódott. Az őrnagy például a rablást követően vasárnap reggel a biatorbágyi templomban, a délelőtti misén szerzett olyan in­formációkat, amelyek végül hozzásegítették az ügy gyors felgöngyölítéséhez. Az őrnagy az igazak álmát aludta, amikor április 5-én, vasárnap hajnalban telefonáltak neki. - Őrnagy úr - jelentette egy munka­társa -, kirabolták a Cora áruház pénz­­szállító autóját. Az őrnagy a helyszínre sietett, és a bűnügyi igazgató meg a budaörsi rend­őrök társaságában azonnal hozzáláttak a nyomrögzítéshez. Először maguk a rendőrök sem tudták, hogy vajon a rab­lás ténye még a földúton elhagyott ma­gányos Trabant között van-e valami­lyen összefüggés. Aztán mégis hamar körvonalazódott, hogy a rablók merre, milyen irányba menekülhettek. A Tra­banttal való menekülés volt a banánhéj, amelyen — mint később kiderült - a pro­fi bűnözők is elcsúsztak. A körzeti megbízott ismerte a terepet - A Trabant tulajdonképpen messze volt az áruháztól - mondta Kovács Sán­dor -, és a terepviszonyokat tekintve éppen úgy is tűnhetett volna, hogy sem­mi köze a rabláshoz. De túl közel volt a kiégett Pajeróhoz, és ez már fölöttébb gyanús volt. Nagy szerencse, hogy a körzeti megbízott tudta, kié a Trabant, és azt is tudta, kik járnak a lerobbant autó elvontatására használt Citroennel. Szerencsénkre a kmb-s látta a lerobbant autót, sőt azt is, amint elvontatják a helyszínről. Nos, ez itt igen érdekes momentum. Amíg a rablók begyalogoltak Biator­­bágyra, hogy egy ismerősüket megkér­jék, vontatná el őket, elrejtették a Tra­bant közelében a pénzt. Az autó egyéb­ként úgy robbant le, hogy az ideges so­főr - noha jól ismerte a környék földút­jait - ráhajtott egy buckára, és a Trabant azonnal megadta magát. A rablók ide­gességére jellemző az is, hogy a Pajero felgyújtása során négy és fél millió fo­rintot bennfelejtettek az autóban, és az bennégett. Az őrnagy szerint ez úgy történt, hogy miközben a pénzt zsákok­ba átpakolták, kiejthettek egy-két pénz­­köteget. A rendőrök a kora reggeli órákban már Biatorbágyon szimatoltak, mert ar­ról értesültek, hogy az „autós” fiúk az egyik szórakozóhelyen múlatják az időt. A helyszínre érkezett a rendőrség különleges szolgálata is, a kommandó­soknak azonban sem ekkor, sem ké­sőbb nem kellett beavatkozniuk — döb­benetes, de a két gyanúsított néhány nap alatt lebonyolított elfogása során egyetlen alkalommal sem kellett erő­szakhoz folyamodni. A mulatóban egyébként a Citroent éjjel kölcsönadó fiú tartózkodott, akit induláskor fogtak le, atrocitásra nem került sor, a fiú nem kérdezett semmit a rendőröktől. Sejtette, hogy miről fogják faggatni. A lényeg, hogy reggel hatkor őrizet­be vették az első gyanúsítottat, a Cit­roen tulajdonosát. Meg kellett gyorsan keresni a trabantost és a vele egy utcá­ban lakó cimboráját. A rendőrök fi­gyelőállásba helyezkedtek, de ügyel­niük kellett arra: a kommandósokkal ne rémisszék meg egy kis falucska va­sárnap reggel ébredező lakosságát. A körzeti megbízott fél nyolckor közölte Kovács őrnaggyal: a trabantos barátja nincs otthon, be lehet menni a házba. Ekkor azonban kilépett a kapuajtón a fiatal férfi felesége, és kisgyerekével az oldalán elindult a templomba. Ko­vács Sándor meg utána. Be a temp­lomba. - Volt is egy kis lelkiismeret-furdalá­­som, mert nem vetettem keresztet és nem nyúltam a szenteltvíztartóba - idézte föl a filmszerű jelenetet az őr­nagy -, de hát nekem ott más feladatom volt. Leültem az asszonyka mellé, és azt kérdeztem, hol tudnék a férjével be­szélni. Láttam a riadt tekintetét. Azt fe­lelte, hogy a férjét szombat dél óta nem látta. Igen ám, csakhogy ezután rögtön elmentem hozzájuk, ahol az após el­mondta: kétszer is járt otthon éjjel. Mindebből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy köze van a rablás­hoz. A trabantos fiú otthon aludt, itt sem volt szükség a kommandósokra. A fia­tal férfi felöltözött, beült a rendőrautó­ba, és ő sem kérdezett Kovács őrnagyéktól semmit sem. Még izgalmasabb a dologban, hogy az éjjel hazalátogatott férfi nyolc óra tájban felhívta telefonon a biatorbágyi körzeti megbízottat: hallotta valahon­nan, hogy keresték a rendőrök, vajon mit akarhatnak tőle. Csakhogy a tele­font - véletlenül - Kovács őrnagy vette föl, aki azt mondta: sajnos a kmb-s nem tud telefonhoz jönni, de ő az egyik kol­légája, ha valami gondja van, jöjjön be a rendőrségre. Vidéki rokonoknál ásta el a pénzt És a fiú fél kilenckor annak rendje­­módja szerint befordult a biatorbágyi rendőrőrsre, föltehetőleg elébe szere­tett volna menni a dolgoknak. Egysze­rűen nem hitte el, hogy a rendőrök reg­gelre annyi mindent megtudtak róla, hogy az bőven elég legyen az őrizetbe vételhez. A fiú csodálkozott, hogy ad­digra feltérképezték a baráti körét, a szokásait­­ a rendőrök meg azon cso­dálkoztak, hogy magától besétált a csapdába. Á­biai körzeti megbízott - akinek példaszerű a tudása a helyi ifjúságról - arra is jól emlékezett, hogy a rendőr­ségre látogató fiú barátja Pesten, még­hozzá Újpalotán lakik, és gyakran meg­fordul a barátnőjével a kis faluban. Va­sárnap délután a rendőrök e férfi lakása körül kérdezősködtek, de a fiú nem volt otthon. Mint utóbb kiderült, az éjszakát egy I. kerületi panzióban töltötte a ba­rátnőjével, és feltételezhető, hogy haza szeretett volna menni, de erre csak ab­ból lehet következtetni, hogy otthon felejtette az útlevelét. Hogy azért kerül­­te-e el a lakása környékét, mert észre­vette az ott leskelődő rendőröket, Ko­vács őrnagy sem tudta pontosan. Csak az biztos, hogy hétfő este vagy kedd reggel Szegedre autózott egy új masi­nával, amit a rabolt pénzből vásárolt magának. A rendőröknek erre az új au­tóra vonatkozóan is voltak értesüléseik, de hogy honnan, arra maga az őrnagy sem válaszolt. A férfi - akinek feltéte­­lezhetően egyéb korábbi tettek is gya­rapítják majd a bűnlajstromát - Szege­den útlevelet szeretett volna magának venni, de mielőtt erre sort kerített vol­na, elfogták. Itt került elő kilencven­­millió az elrabolt 122-ből. A rablás ha­todik résztvevőjét - pontosabban bűn­segédjét -, az egyik biatorbágyi férfi barátnőjét szerdán vették őrizetbe. Már csak az a pesti férfi volt hátra, akit a rendőrség névvel és személyleírással körözött. Gyula - aki szintén vásárolt magának egy autót — végül közvetítő­kön keresztül közölte Kovácsékkal: feladja magát. A rablással gyanúsított férfi zaklatott idegállapotban és ügy­védje kíséretében sétált be a rendőrség­re, és bevallotta, hogy 28 millió forintot a Szabolcsban élő rokonainál egy kert­ben ásott el. Azzal végződött, hogy kezdődött a másik Kovács őrnagy tizenhárom éve rend­őr, azelőtt matematika-fizika szakos tanár volt, két gyermek édesapja, a Cora-ügy sikeres felderítése után szá­mos tévétársaságnak és újságnak kellett nyilatkoznia. Nem zárkózik el a felké­rések elől, de nem szereti a nyüzsgést. Noha a vizsgálat még tart, annyit lehet tudni, hogy a rablók profi módon kifi­gyelték a pénzszállító autó mozgását, a fegyvereket pedig kifejezetten azzal a céllal szerezték be, hogy nagy zsák­mányt foghassanak ki.­­ Hogy mi történt azután, hogy Gyu­lát is behoztuk? - kérdez vissza a ma­­dárcsontú, vékony testalkatú rendőr. - Hazamentünk és kialudtuk magunkat. Nem szoktunk ünnepi vacsorákat tarta­ni, még csak pezsgőt sem bontunk, mint a filmekben. Azt hiszem, megit­tunk egy-egy pohár sört, mert az jól­esett. A sikeres nyomozásnak az a titka, hogy folyamatosan dolgoztunk, és hogy a több mint ötven rendőr és szak­értő munkáját rendesen koordináltuk. Közeledett a húsvét, úgy képzeltük, hogy el lehet egy kicsit otthon terülni, de nagypénteken gyilkosság történt Dunakeszin, úgyhogy az ünnepeket meg ezzel töltöttük. Hát igen - adta munkája summázatát a számos látvá­nyos és gyors felderítésen túljutott Pest megyei sztárnyomozó­n, azzal végző­dött a Cora-ügy, hogy rögtön elkezdő­dött egy másik. Rab László Megörökítették a szegedi elfogás pillanatát is szabó Barnabás felvétele Együttműködve hatékonyabb az érdekképviselet A Liga házassági ajánlata az Autonómoknak Indokolatlanul széttöredezett a ma­gyar szakszervezeti mozgalom - álla­pította meg lapunknak nyilatkozva Gaskó István, a Liga elnöke. Szerinte a munkavállalók érdekében történő hatékonyabb fellépés egyik feltétele a szervezetek együttműködésében rej­lik. A Liga ennek jegyében ajánlott „házasságot” az Autonómoknak. A várható fúzióról ma tárgyal a két kon­föderáció elnöksége. A szakszervezetek közötti törésvonal egyre inkább a hatalomhoz fűződő vi­szony irányába helyeződik át — állítja Gaskó István, a Liga elnöke. Szerinte ennek ellenére nincs különösebb elvi különbség a szakszervezeti törekvések mögött. Unikumnak csupán a Munkás­­tanácsok tekinthető, amely a keresztény eszmeiséggel magyarázza különállósá­gát. Gaskó szerint nincs igazi elvi, poli­tikai álláspontbeli eltérés a Liga és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, sőt a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma között sem. Más a szerveződési terület, és a célrendszer különbözhet egymástól. A Liga és az Autonómok kö­zött pedig egyáltalán nincs differencia. Ez is jelzi, hogy indokolatlan a magyar szakszervezeti mozgalom töredezett ál­lapota -jelentette ki Gaskó, aki szerint a munkavállalók érdekében történő haté­konyabb fellépés egyik feltétele a külön­féle szakszervezetek együttműködésé­ben rejlik. Ez a gondolat húzódik meg a Liga kezdeményezése mögött, amely szerint a jelenlegi politikai helyzetben erősíteni kell a konföderációk összefo­gását, nem zárva ki a fúzió lehetőségét sem. A szövetség elsősorban az Autonó­mokat és a Munkástanácsokat jelölte meg, mint olyan szervezeteket, amelyek érdekvédelmi gyakorlatukban, felfogá­sukban, a politikához fűződő viszonyuk­ban hasonlóan gondolkodnak, mint a Li­ga, amely pártfüggetlenséget hirdet, és deklaráltan nem kíván képviselőket jut­tatni a parlamentbe. Arra a felvetésünkre, hogy az Autonó­mok vezetői megosztottak az esetleges egyesülést illetően, a Munkástanácsok pedig legfeljebb szövetségek szövetsé­gének létrehozásában partner, Gaskó azt mondta, a két szervezettel más-más irá­nyultságú a közeledés. Respektálják a Munkástanácsok elképzelését, ha ez az ára az együttműködésnek, a munkavál­lalói érdekvédelem hatékonysága növe­lésének. Arra azonban számítanak, hogy az Autonómok tagsága körében támoga­tásra talál a „házassági” ajánlatuk. Kér­désünkre, hogy kik a kerékkötői az egyesülésnek, Gaskó úgy fogalmazott: vannak, akik még nem látják érettnek a helyzetet a fúzióra, mások már felismer­ték annak erejét és támogatják az egye­sülés mielőbbi létrehozását. Értesülései szerint ez utóbbiak vannak többségben. Van olyan autonóm vezető is, aki a kon­föderációk fúziójának feltételéül szabná, hogy az egyesülés először a munkahe­lyeken jöjjön létre. Gaskó azt elismerte, hogy az Autonómoknak lényegesen több tagja van, mint a Ligának, és ott tö­mörül a stratégiai ágazatokban működő, hatékony érdekképviseletre képes szak­­szervezetek túlnyomó része, de azt vitat­hatatlannak mondta, hogy a szakszerve­zeti vagyonmegosztásban a Liga kedve­zőbb helyzetbe került. Szerinte az Auto­nómok hátrányát a közös vagyonhasz­­nálattal sikerülne oldani. Az MSZOSZ-hez történő közeledés akadályaként a Liga elnöke azt említet­te, hogy „az MSZOSZ-nek súlyos politi­kai elkötelezettségei vannak elsősorban az aktuális kormány nagyobbik pártja irányába, és a napi érdekvédelmi gya­korlatban is elég fura a konföderáció képviselőinek megnyilvánulása”. Kun J. Erzsébet : Szabadulás a szenvedélytől Általában kíváncsisággal kezdődik. Mi­lyen érzés lehet? Mi változik meg? Szebbé válik-e tőle a világ? Aztán jön az „önmentő” ideológia: ha egyszer kipró­bálom, még nem leszek függő. Másod­szorra: a többiek is csinálják, és a múlt­kor sem történt semmi bajom. Harmad­szorra: tudom, hogy hol a határ. Sokad­­szorra: csak most még egyszer, ez lesz az utolsó. Próbáltak már lemondani a reggeli ká­véjukról, vagy leszokni a dohányzásról, esetleg elhagyni az esti sörüket? Ha az ember elhagyja bármelyik hétköznapi szenvedélyét, hirtelen üressé válik, szé­dül, megfájdul a feje, idegesebb, inge­rültebb lesz. Aki ezzel tisztában van, ta­lán át tudja érezni azt is, hogy mi törté­nik egy drogfüggővel, amikor nem jut „anyaghoz”. Persze aki maga még nem élte át az igazi elvonási tüneteket, vagy testközelben nem látott kínlódni egy ká­bítószerest, annak kevés fogalma lehet Ma este nyolc órakor vetíti az RTL Klub a Drogok rabságában című amerikai filmet. A megtörtént ese­ményeken alapuló film főhősnője, aki titokban rendszeresen gyógy­szereket és alkoholt fogyaszt, ápo­lóként dolgozik egy drogambulan­cián. Itt ismerkedik meg egy hero­inélvező férfival, összeházasodnak, de a családi kötelékek sem elegen­dőek az újrakezdéshez, sőt egyre inkább a szer rabjává válnak... A film után a Reflexben a magyaror­szági helyzetről, a leszokás, a testi és lelki rehabilitáció módjairól és lehetőségeiről beszélgetünk. A Ref­lex műsorvezetője, Pánczél Andrea és vendégei, dr. Zseni Annamária, illetve dr. Rigó Péter pszichiáter, Topolánszky Ákos református lel­kész, és a témában leginkább érin­tettek közül egy szülő és egy gyó­gyult drogos, valamint Federer Ág­nes várja önöket a film után, arról, hogy a pokol nem csupán a Biblia tanai szerint értelmezhető. Az orvosok régóta kutatják, hogy mi­ért válik valaki egy szenvedély rabjává. Miként lehetséges, hogy egyesek egész életükben sokat isznak, vagy többféle szert is kipróbálnak, mégsem nevezhe­tők alkoholistának, kábítószerfüggőnek, másoknak egy lelki megrázkódtatás elég ahhoz, hogy többé ne tudjanak megsza­badulni az alkoholtól vagy a drogtól. Legalább olyan régen próbálják megfej­teni a szakemberek azt is, hogyan lehet valakinél megszüntetni ezt a függőséget. Ahogy az alkoholistáknál, a kábító­szer-fogyasztók esetében is ketté kell választani a folyamatot. Az első fázis a méregtelenítés, amely borzalmas testi tünetekkel és szenvedéssel jár, bár vi­szonylag hamar túl lehet jutni rajta. Csakhogy a drogos ekkor még nem te­kinthető gyógyultnak. Hiszen azok az életkörülmények, lelki sérülések, prob­lémák, amelyeket valamilyen szerrel enyhíteni, megoldani vagy feledni pró­bált, továbbra is fennállnak. Lehet per­sze lelki gyengeségről, megfutamodás­­ról vagy határozatlanságról beszélni, de az, hogy a kábítószer valakinek hosszú időn át meghatározta és irányította az életét, átformálta a személyiségét, nem feledhető el egyik napról a másikra. A sikerrel leszokott egykori drogosok többsége bevallja azért azt is, hogy ráta­lált valami más kapaszkodóra az élet­ben, például munkára, szerelemre, vagy éppen a vallásra. Az pedig már megint más kérdés, hogy ez adott esetben nem tekinthető-e épp úgy függésnek, mint a szer használata. A szakemberek szerint egy volt drog­függő akkor kezdhet el a gyógyulásában reménykedni, ha már legalább egy évet - így mondják - „tisztán végigcsinált”. Vannak, akik ennél sokkal pesszimistáb­ban fogalmaznak: szerintük gyógyult drogos nincs, legfeljebb olyan, aki átme­netileg szer nélkül él. Az, hogy a legtöbb kábítószerfüggő beteg a leszokás érde­kében hihetetlen kálvárián megy keresz­tül, sokszor visszaesve, majd újra neki­­gyürkőzve, elölről kezdve szenvedést, reménykedést, fogadkozást, nehezen el­fogadható a kívülállók, például a család­tagok számára. Az első néhány leszoká­si kísérletet még segítik, a későbbieket azonban már egyre csalódottabban élik át. Nehéz megérteni, hogy mi zajlik ilyenkor a drogosban, miért nem tudja megállni, hogy ne keresse újra a kábula­tot, mi vezet oda, hogy valaki több hóna­pos tisztaság után képes lenne a lelkét is eladni egyetlen adagért, és miért lövi be halálos adag heroinnal magát az, aki már elhitte, hogy meggyógyult. Talán nem véletlen, hogy a kábítósze­resekkel sikeresen foglalkozó szakem­berek a legfontosabb szabálynak azt tartják: szeretnie és feltételek nélkül kell elfogadnia a drogost annak, aki valóban segíteni akar, még akkor is, ha egy kábí­tószerfüggő sokszor egyáltalán nem méltó a szeretetre, mert lophat, csalhat, hazudhat - egyszóval, bármire képes le­het az anyagért. Federer Ágnes ­ '^ff 5CHOCO INTERNATIONAL SCHOCO. MINDIG JOBB EGY ÖTLETTEL Kép: Közép Európai Egyetem, Budapest. Építész: PLANART Építész Iroda. Schoco alumínium rendszerek függönyfalak, ajtók és ablakok kivitelezéséhez. Változatos for­mák a minőség garanciájával. ZÁLYKÖNIG STORIOL H-1052 BUDAPEST, ARANYKÉZ U. 6. VI. 58. TELEFON: 00361/266-2529 • FAX: 00361/266-3138

Next