Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-20 / 92. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1998. ÁPRILIS 20., HÉTFŐ 13 Az őrnagy a templomban kérdezősködött Volt egy-két banánhéj, amelyen elcsúsztak a corás rablók Kovács Sándor rendőr őrnagy szerint a folyamatos, jól összehangolt csoportmunkának köszönhető a Cora áruház pénzszállító autójának kirablását követő hallatlanul gyors és minden tekintetben eredményes nyomozás alakulása. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának 43 éves vezetője azt is elmondta, hogy a felderítés során gyakran kellett gyors döntéseket hozni, mert a történet filmszerűen bonyolódott. Az őrnagy például a rablást követően vasárnap reggel a biatorbágyi templomban, a délelőtti misén szerzett olyan információkat, amelyek végül hozzásegítették az ügy gyors felgöngyölítéséhez. Az őrnagy az igazak álmát aludta, amikor április 5-én, vasárnap hajnalban telefonáltak neki. - Őrnagy úr - jelentette egy munkatársa -, kirabolták a Cora áruház pénzszállító autóját. Az őrnagy a helyszínre sietett, és a bűnügyi igazgató meg a budaörsi rendőrök társaságában azonnal hozzáláttak a nyomrögzítéshez. Először maguk a rendőrök sem tudták, hogy vajon a rablás ténye még a földúton elhagyott magányos Trabant között van-e valamilyen összefüggés. Aztán mégis hamar körvonalazódott, hogy a rablók merre, milyen irányba menekülhettek. A Trabanttal való menekülés volt a banánhéj, amelyen — mint később kiderült - a profi bűnözők is elcsúsztak. A körzeti megbízott ismerte a terepet - A Trabant tulajdonképpen messze volt az áruháztól - mondta Kovács Sándor -, és a terepviszonyokat tekintve éppen úgy is tűnhetett volna, hogy semmi köze a rabláshoz. De túl közel volt a kiégett Pajeróhoz, és ez már fölöttébb gyanús volt. Nagy szerencse, hogy a körzeti megbízott tudta, kié a Trabant, és azt is tudta, kik járnak a lerobbant autó elvontatására használt Citroennel. Szerencsénkre a kmb-s látta a lerobbant autót, sőt azt is, amint elvontatják a helyszínről. Nos, ez itt igen érdekes momentum. Amíg a rablók begyalogoltak Biatorbágyra, hogy egy ismerősüket megkérjék, vontatná el őket, elrejtették a Trabant közelében a pénzt. Az autó egyébként úgy robbant le, hogy az ideges sofőr - noha jól ismerte a környék földútjait - ráhajtott egy buckára, és a Trabant azonnal megadta magát. A rablók idegességére jellemző az is, hogy a Pajero felgyújtása során négy és fél millió forintot bennfelejtettek az autóban, és az bennégett. Az őrnagy szerint ez úgy történt, hogy miközben a pénzt zsákokba átpakolták, kiejthettek egy-két pénzköteget. A rendőrök a kora reggeli órákban már Biatorbágyon szimatoltak, mert arról értesültek, hogy az „autós” fiúk az egyik szórakozóhelyen múlatják az időt. A helyszínre érkezett a rendőrség különleges szolgálata is, a kommandósoknak azonban sem ekkor, sem később nem kellett beavatkozniuk — döbbenetes, de a két gyanúsított néhány nap alatt lebonyolított elfogása során egyetlen alkalommal sem kellett erőszakhoz folyamodni. A mulatóban egyébként a Citroent éjjel kölcsönadó fiú tartózkodott, akit induláskor fogtak le, atrocitásra nem került sor, a fiú nem kérdezett semmit a rendőröktől. Sejtette, hogy miről fogják faggatni. A lényeg, hogy reggel hatkor őrizetbe vették az első gyanúsítottat, a Citroen tulajdonosát. Meg kellett gyorsan keresni a trabantost és a vele egy utcában lakó cimboráját. A rendőrök figyelőállásba helyezkedtek, de ügyelniük kellett arra: a kommandósokkal ne rémisszék meg egy kis falucska vasárnap reggel ébredező lakosságát. A körzeti megbízott fél nyolckor közölte Kovács őrnaggyal: a trabantos barátja nincs otthon, be lehet menni a házba. Ekkor azonban kilépett a kapuajtón a fiatal férfi felesége, és kisgyerekével az oldalán elindult a templomba. Kovács Sándor meg utána. Be a templomba. - Volt is egy kis lelkiismeret-furdalásom, mert nem vetettem keresztet és nem nyúltam a szenteltvíztartóba - idézte föl a filmszerű jelenetet az őrnagy -, de hát nekem ott más feladatom volt. Leültem az asszonyka mellé, és azt kérdeztem, hol tudnék a férjével beszélni. Láttam a riadt tekintetét. Azt felelte, hogy a férjét szombat dél óta nem látta. Igen ám, csakhogy ezután rögtön elmentem hozzájuk, ahol az após elmondta: kétszer is járt otthon éjjel. Mindebből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy köze van a rabláshoz. A trabantos fiú otthon aludt, itt sem volt szükség a kommandósokra. A fiatal férfi felöltözött, beült a rendőrautóba, és ő sem kérdezett Kovács őrnagyéktól semmit sem. Még izgalmasabb a dologban, hogy az éjjel hazalátogatott férfi nyolc óra tájban felhívta telefonon a biatorbágyi körzeti megbízottat: hallotta valahonnan, hogy keresték a rendőrök, vajon mit akarhatnak tőle. Csakhogy a telefont - véletlenül - Kovács őrnagy vette föl, aki azt mondta: sajnos a kmb-s nem tud telefonhoz jönni, de ő az egyik kollégája, ha valami gondja van, jöjjön be a rendőrségre. Vidéki rokonoknál ásta el a pénzt És a fiú fél kilenckor annak rendjemódja szerint befordult a biatorbágyi rendőrőrsre, föltehetőleg elébe szeretett volna menni a dolgoknak. Egyszerűen nem hitte el, hogy a rendőrök reggelre annyi mindent megtudtak róla, hogy az bőven elég legyen az őrizetbe vételhez. A fiú csodálkozott, hogy addigra feltérképezték a baráti körét, a szokásait a rendőrök meg azon csodálkoztak, hogy magától besétált a csapdába. Ábiai körzeti megbízott - akinek példaszerű a tudása a helyi ifjúságról - arra is jól emlékezett, hogy a rendőrségre látogató fiú barátja Pesten, méghozzá Újpalotán lakik, és gyakran megfordul a barátnőjével a kis faluban. Vasárnap délután a rendőrök e férfi lakása körül kérdezősködtek, de a fiú nem volt otthon. Mint utóbb kiderült, az éjszakát egy I. kerületi panzióban töltötte a barátnőjével, és feltételezhető, hogy haza szeretett volna menni, de erre csak abból lehet következtetni, hogy otthon felejtette az útlevelét. Hogy azért kerülte-e el a lakása környékét, mert észrevette az ott leskelődő rendőröket, Kovács őrnagy sem tudta pontosan. Csak az biztos, hogy hétfő este vagy kedd reggel Szegedre autózott egy új masinával, amit a rabolt pénzből vásárolt magának. A rendőröknek erre az új autóra vonatkozóan is voltak értesüléseik, de hogy honnan, arra maga az őrnagy sem válaszolt. A férfi - akinek feltételezhetően egyéb korábbi tettek is gyarapítják majd a bűnlajstromát - Szegeden útlevelet szeretett volna magának venni, de mielőtt erre sort kerített volna, elfogták. Itt került elő kilencvenmillió az elrabolt 122-ből. A rablás hatodik résztvevőjét - pontosabban bűnsegédjét -, az egyik biatorbágyi férfi barátnőjét szerdán vették őrizetbe. Már csak az a pesti férfi volt hátra, akit a rendőrség névvel és személyleírással körözött. Gyula - aki szintén vásárolt magának egy autót — végül közvetítőkön keresztül közölte Kovácsékkal: feladja magát. A rablással gyanúsított férfi zaklatott idegállapotban és ügyvédje kíséretében sétált be a rendőrségre, és bevallotta, hogy 28 millió forintot a Szabolcsban élő rokonainál egy kertben ásott el. Azzal végződött, hogy kezdődött a másik Kovács őrnagy tizenhárom éve rendőr, azelőtt matematika-fizika szakos tanár volt, két gyermek édesapja, a Cora-ügy sikeres felderítése után számos tévétársaságnak és újságnak kellett nyilatkoznia. Nem zárkózik el a felkérések elől, de nem szereti a nyüzsgést. Noha a vizsgálat még tart, annyit lehet tudni, hogy a rablók profi módon kifigyelték a pénzszállító autó mozgását, a fegyvereket pedig kifejezetten azzal a céllal szerezték be, hogy nagy zsákmányt foghassanak ki. Hogy mi történt azután, hogy Gyulát is behoztuk? - kérdez vissza a madárcsontú, vékony testalkatú rendőr. - Hazamentünk és kialudtuk magunkat. Nem szoktunk ünnepi vacsorákat tartani, még csak pezsgőt sem bontunk, mint a filmekben. Azt hiszem, megittunk egy-egy pohár sört, mert az jólesett. A sikeres nyomozásnak az a titka, hogy folyamatosan dolgoztunk, és hogy a több mint ötven rendőr és szakértő munkáját rendesen koordináltuk. Közeledett a húsvét, úgy képzeltük, hogy el lehet egy kicsit otthon terülni, de nagypénteken gyilkosság történt Dunakeszin, úgyhogy az ünnepeket meg ezzel töltöttük. Hát igen - adta munkája summázatát a számos látványos és gyors felderítésen túljutott Pest megyei sztárnyomozón, azzal végződött a Cora-ügy, hogy rögtön elkezdődött egy másik. Rab László Megörökítették a szegedi elfogás pillanatát is szabó Barnabás felvétele Együttműködve hatékonyabb az érdekképviselet A Liga házassági ajánlata az Autonómoknak Indokolatlanul széttöredezett a magyar szakszervezeti mozgalom - állapította meg lapunknak nyilatkozva Gaskó István, a Liga elnöke. Szerinte a munkavállalók érdekében történő hatékonyabb fellépés egyik feltétele a szervezetek együttműködésében rejlik. A Liga ennek jegyében ajánlott „házasságot” az Autonómoknak. A várható fúzióról ma tárgyal a két konföderáció elnöksége. A szakszervezetek közötti törésvonal egyre inkább a hatalomhoz fűződő viszony irányába helyeződik át — állítja Gaskó István, a Liga elnöke. Szerinte ennek ellenére nincs különösebb elvi különbség a szakszervezeti törekvések mögött. Unikumnak csupán a Munkástanácsok tekinthető, amely a keresztény eszmeiséggel magyarázza különállóságát. Gaskó szerint nincs igazi elvi, politikai álláspontbeli eltérés a Liga és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, sőt a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma között sem. Más a szerveződési terület, és a célrendszer különbözhet egymástól. A Liga és az Autonómok között pedig egyáltalán nincs differencia. Ez is jelzi, hogy indokolatlan a magyar szakszervezeti mozgalom töredezett állapota -jelentette ki Gaskó, aki szerint a munkavállalók érdekében történő hatékonyabb fellépés egyik feltétele a különféle szakszervezetek együttműködésében rejlik. Ez a gondolat húzódik meg a Liga kezdeményezése mögött, amely szerint a jelenlegi politikai helyzetben erősíteni kell a konföderációk összefogását, nem zárva ki a fúzió lehetőségét sem. A szövetség elsősorban az Autonómokat és a Munkástanácsokat jelölte meg, mint olyan szervezeteket, amelyek érdekvédelmi gyakorlatukban, felfogásukban, a politikához fűződő viszonyukban hasonlóan gondolkodnak, mint a Liga, amely pártfüggetlenséget hirdet, és deklaráltan nem kíván képviselőket juttatni a parlamentbe. Arra a felvetésünkre, hogy az Autonómok vezetői megosztottak az esetleges egyesülést illetően, a Munkástanácsok pedig legfeljebb szövetségek szövetségének létrehozásában partner, Gaskó azt mondta, a két szervezettel más-más irányultságú a közeledés. Respektálják a Munkástanácsok elképzelését, ha ez az ára az együttműködésnek, a munkavállalói érdekvédelem hatékonysága növelésének. Arra azonban számítanak, hogy az Autonómok tagsága körében támogatásra talál a „házassági” ajánlatuk. Kérdésünkre, hogy kik a kerékkötői az egyesülésnek, Gaskó úgy fogalmazott: vannak, akik még nem látják érettnek a helyzetet a fúzióra, mások már felismerték annak erejét és támogatják az egyesülés mielőbbi létrehozását. Értesülései szerint ez utóbbiak vannak többségben. Van olyan autonóm vezető is, aki a konföderációk fúziójának feltételéül szabná, hogy az egyesülés először a munkahelyeken jöjjön létre. Gaskó azt elismerte, hogy az Autonómoknak lényegesen több tagja van, mint a Ligának, és ott tömörül a stratégiai ágazatokban működő, hatékony érdekképviseletre képes szakszervezetek túlnyomó része, de azt vitathatatlannak mondta, hogy a szakszervezeti vagyonmegosztásban a Liga kedvezőbb helyzetbe került. Szerinte az Autonómok hátrányát a közös vagyonhasználattal sikerülne oldani. Az MSZOSZ-hez történő közeledés akadályaként a Liga elnöke azt említette, hogy „az MSZOSZ-nek súlyos politikai elkötelezettségei vannak elsősorban az aktuális kormány nagyobbik pártja irányába, és a napi érdekvédelmi gyakorlatban is elég fura a konföderáció képviselőinek megnyilvánulása”. Kun J. Erzsébet : Szabadulás a szenvedélytől Általában kíváncsisággal kezdődik. Milyen érzés lehet? Mi változik meg? Szebbé válik-e tőle a világ? Aztán jön az „önmentő” ideológia: ha egyszer kipróbálom, még nem leszek függő. Másodszorra: a többiek is csinálják, és a múltkor sem történt semmi bajom. Harmadszorra: tudom, hogy hol a határ. Sokadszorra: csak most még egyszer, ez lesz az utolsó. Próbáltak már lemondani a reggeli kávéjukról, vagy leszokni a dohányzásról, esetleg elhagyni az esti sörüket? Ha az ember elhagyja bármelyik hétköznapi szenvedélyét, hirtelen üressé válik, szédül, megfájdul a feje, idegesebb, ingerültebb lesz. Aki ezzel tisztában van, talán át tudja érezni azt is, hogy mi történik egy drogfüggővel, amikor nem jut „anyaghoz”. Persze aki maga még nem élte át az igazi elvonási tüneteket, vagy testközelben nem látott kínlódni egy kábítószerest, annak kevés fogalma lehet Ma este nyolc órakor vetíti az RTL Klub a Drogok rabságában című amerikai filmet. A megtörtént eseményeken alapuló film főhősnője, aki titokban rendszeresen gyógyszereket és alkoholt fogyaszt, ápolóként dolgozik egy drogambulancián. Itt ismerkedik meg egy heroinélvező férfival, összeházasodnak, de a családi kötelékek sem elegendőek az újrakezdéshez, sőt egyre inkább a szer rabjává válnak... A film után a Reflexben a magyarországi helyzetről, a leszokás, a testi és lelki rehabilitáció módjairól és lehetőségeiről beszélgetünk. A Reflex műsorvezetője, Pánczél Andrea és vendégei, dr. Zseni Annamária, illetve dr. Rigó Péter pszichiáter, Topolánszky Ákos református lelkész, és a témában leginkább érintettek közül egy szülő és egy gyógyult drogos, valamint Federer Ágnes várja önöket a film után, arról, hogy a pokol nem csupán a Biblia tanai szerint értelmezhető. Az orvosok régóta kutatják, hogy miért válik valaki egy szenvedély rabjává. Miként lehetséges, hogy egyesek egész életükben sokat isznak, vagy többféle szert is kipróbálnak, mégsem nevezhetők alkoholistának, kábítószerfüggőnek, másoknak egy lelki megrázkódtatás elég ahhoz, hogy többé ne tudjanak megszabadulni az alkoholtól vagy a drogtól. Legalább olyan régen próbálják megfejteni a szakemberek azt is, hogyan lehet valakinél megszüntetni ezt a függőséget. Ahogy az alkoholistáknál, a kábítószer-fogyasztók esetében is ketté kell választani a folyamatot. Az első fázis a méregtelenítés, amely borzalmas testi tünetekkel és szenvedéssel jár, bár viszonylag hamar túl lehet jutni rajta. Csakhogy a drogos ekkor még nem tekinthető gyógyultnak. Hiszen azok az életkörülmények, lelki sérülések, problémák, amelyeket valamilyen szerrel enyhíteni, megoldani vagy feledni próbált, továbbra is fennállnak. Lehet persze lelki gyengeségről, megfutamodásról vagy határozatlanságról beszélni, de az, hogy a kábítószer valakinek hosszú időn át meghatározta és irányította az életét, átformálta a személyiségét, nem feledhető el egyik napról a másikra. A sikerrel leszokott egykori drogosok többsége bevallja azért azt is, hogy rátalált valami más kapaszkodóra az életben, például munkára, szerelemre, vagy éppen a vallásra. Az pedig már megint más kérdés, hogy ez adott esetben nem tekinthető-e épp úgy függésnek, mint a szer használata. A szakemberek szerint egy volt drogfüggő akkor kezdhet el a gyógyulásában reménykedni, ha már legalább egy évet - így mondják - „tisztán végigcsinált”. Vannak, akik ennél sokkal pesszimistábban fogalmaznak: szerintük gyógyult drogos nincs, legfeljebb olyan, aki átmenetileg szer nélkül él. Az, hogy a legtöbb kábítószerfüggő beteg a leszokás érdekében hihetetlen kálvárián megy keresztül, sokszor visszaesve, majd újra nekigyürkőzve, elölről kezdve szenvedést, reménykedést, fogadkozást, nehezen elfogadható a kívülállók, például a családtagok számára. Az első néhány leszokási kísérletet még segítik, a későbbieket azonban már egyre csalódottabban élik át. Nehéz megérteni, hogy mi zajlik ilyenkor a drogosban, miért nem tudja megállni, hogy ne keresse újra a kábulatot, mi vezet oda, hogy valaki több hónapos tisztaság után képes lenne a lelkét is eladni egyetlen adagért, és miért lövi be halálos adag heroinnal magát az, aki már elhitte, hogy meggyógyult. Talán nem véletlen, hogy a kábítószeresekkel sikeresen foglalkozó szakemberek a legfontosabb szabálynak azt tartják: szeretnie és feltételek nélkül kell elfogadnia a drogost annak, aki valóban segíteni akar, még akkor is, ha egy kábítószerfüggő sokszor egyáltalán nem méltó a szeretetre, mert lophat, csalhat, hazudhat - egyszóval, bármire képes lehet az anyagért. Federer Ágnes '^ff 5CHOCO INTERNATIONAL SCHOCO. MINDIG JOBB EGY ÖTLETTEL Kép: Közép Európai Egyetem, Budapest. Építész: PLANART Építész Iroda. Schoco alumínium rendszerek függönyfalak, ajtók és ablakok kivitelezéséhez. Változatos formák a minőség garanciájával. ZÁLYKÖNIG STORIOL H-1052 BUDAPEST, ARANYKÉZ U. 6. VI. 58. TELEFON: 00361/266-2529 • FAX: 00361/266-3138