Népszabadság, 1998. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-02 / 127. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1998. JÚNIUS 2 ., KEDD 3 Martonyi konszenzust szeretne A magyar külpolitika az elmúlt négy évben annyiban volt igazán sikeres, amennyiben folytatta az 1990-ben megindított politikát - mondta Martonyi János, az alakulóban lévő kormány külügyi tárcájának váromá­nyosa a Kossuth rádió Világóra című műsorában. MTI-JELENTÉS A magyar külpolitika alapvető célkitű­zései e szempontból tehát nyolc éve változatlanok, igazán sikeres azonban 1990 és 1993 között volt, amikor nem­zeti konszenzus állt fenn. Határozott véleményem, hogy a következő idők­ben ezt a nemzeti külpolitikai konszen­zust ismét meg lehet teremteni, illetve amennyiben úgy látjuk, hogy ez fenn­áll, akkor ezt tovább lehet erősíteni - hangsúlyozta Martonyi János. A szomszédpolitikában annyi válto­zás várható, hogy a környező országok­kal intenzívebbé kell tenni a kapcsola­tokat - szögezte le Martonyi János. A Fidesz programja szerint minőségileg magasabb szintre kell emelni a közép­európai együttműködést. A külügymi­niszteri poszt várományosa személy szerint továbbra is hisz a visegrádi or­szágokban, illetve abban, hogy van egy közép-európai önazonosság. A szomszédos országokban élő ki­sebbségi magyarság számára a végső jó megoldást egy politikailag és gazdasá­gilag egységes Európa adhat. Ez azon­ban a távoli jövő, addig pedig harcolni kell az emberi és kisebbségi jogokért - mondta végül Martonyi János. Kovács László nem tartja indokoltnak külön minisztérium létrehozását a ki­sebbségi ügyek képviseletére. Az ötletet az MDF-es Csapody Miklós vetette fel. A leköszönő kabinet külügyminisztere azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy a leendő koalíció egyes politikusai felve­tették: miniszter felügyelje a határon tú­li magyarság és a hazai kisebbségek ügyét. Kovács László úgy ítélte meg, hogy nem szervezeti intézkedésekkel, vagy a kormánystruktúra átalakításával kell jelezni, ha a kormány egy területnek nagyobb figyelmet szán. Bukarestbe várják az új magyar kormányfőt KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bár Horn Gyulától magyarországi látoga­tásra szóló meghívást kapott, a román kor­mányfő azt szeretné, ha a kormányváltást követően mégis a magyar miniszterelnök látogatna először Bukarestbe. Radu Vasile azt reméli, hogy erre a látogatásra mielőbb sor kerülhet. Vasárnapi rádiónyilatkozatában Vasile a román-magyar viszonyról szólva kifejtette: egyetért Orbán Viktorral abban, hogy a két ország kormánypártjai közötti kapcsolat az alapszerződés keretein túl is bővíthető. A miniszterelnök úgy vélte, mindkét ország­nak túl kell tennie magát a történelmi trau­mákon, s a jövőre koncentrálva új kapcso­latrendszert kell kiépítenie. Kifejezte remé­nyét, hogy a kormányváltást követően a román-magyar együttműködést már meg­levő alapjaira építve tovább fejlesztik. Orbán ígéretei túszává válhat Kérdéses, hogy a Fidesz továbbra is a sza­badság és a haladás élharcosának tekint­­hető-e, állapította meg a választások ki­menetelével foglalkozó írásában a ham­burgi Der Spiegel. A párt sikerét Orbán Viktor „gátlástalan” ígérgetéseire vezeti vissza, ám úgy véli: a fiatal politikus saját stratégiája túszává válhat. A Fidesz - áll a cikkben - avantgárd pártból populista gyűjtőmozgalommá vált, amely egyre több elkeseredett, kétes alakot vonz ma­gához; soviniszták és antiszemiták máris koalíciós partnerként ajánlkoznak. A lap említést tesz a „zsidó-kozmopolita-kapi­­talista összeesküvés ellen fasiszta retori­kával” fellépő Csurka felajánkozásáról is, hangsúlyozva, hogy nem meggyőző, amit Orbán bizonygat: Csurka a „nép és nem a szélsőségesek embere". A lap utal rá, hogy Lezsák szemében Orbán és Csurka egyformán fontos, s azt írja: a kormány­főjelölt a koalíciós tárgyalások során nem fog egykönnyen megszabadulni azoktól a szellemektől, amelyeket a választási kam­pányban segítségül hívott. L.P. Vita a kolozsvári egyetemről Az RMDSZ Kolozs megyei szerveze­tének képviselőtanácsa felszólította a szövetség parlamenti képviseletét, hogy június 15-ig nyújtson be a ko­lozsvári önálló állami magyar egye­tem újraalapítására vonatkozó tör­vényjavaslatot. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szombaton Kolozsváron­ rendezett rendkívüli ülésen meghívottként részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Kötő József tanügyi államtit­kár. A felszólalók - egyetemi tanárok, fő­papok, közéleti személyiségek, írók, művészek — elégedetlenségüknek adtak hangot a Bolyai Tudományegyetem helyreállításának halogatása, illetve a tanügyi és a helyi közigazgatási kor­mányrendeletek parlamenti jóváhagyá­sának késleltetése miatt. Markó Béla a bírálatokra válaszul el­mondta: 1996 őszén látott esélyt a kor­mányzati részvételben, ám ha másfél esz­tendő elteltével kiderül, hogy az RMDSZ tévedett, le kell vonni a személyi követ­keztetéseket. Az elnök sajnálatosnak tar­totta azt, hogy egyesek hagyják magukat félrevezetni olyan kijelentésekkel, ame­lyek értelmében az RMDSZ lemondott volna a kettős állampolgárságról. - Ezt ez idáig fel sem ajánlotta senki - mondotta. Markó kijelentette, hogy amennyiben az oktatási és a helyi közigazgatási kor­mányrendelet a törvényhozásban vég­képp megbukik, az RMDSZ nem tekint­heti magát többé a kormánykoalíciós partnerek szövetségesének. A koalíciós pártok azonban egyöntetű támogatásról biztosították a két rendelet elfogadását il­letően a szövetséget. Markó Béla kijelentéseit Ion Dia­­conescu, a Kereszténydemokrata Nem­zeti Parasztpárt elnöke meglepőnek ne­vezte. A parasztpárti vezető szerint a ko­rábbi megállapodások arra vonatkoztak, hogy az önálló magyar egyetemet nem Kolozsváron, hanem egy másik erdélyi városban hoznák létre. Petre Román, a Demokrata Párt vezetője szintén kije­lentette, hogy pártja ellenzi a kolozsvári önálló magyar egyetem létrehozását. T. Sz. Z. Havel megnevezte utódjelöltjét Tabunak számított Václav Havel elnök betegsége óta a cseh politikai életben ar­ról szólni, hogy ki lehet az államfő utód­ja. De betegsége előtt sem volt számba jöhető versenytársa. A csendet most maga Havel törte meg, akinek a mandátuma különben 2003-ig tart. Szombaton a prágai rádió­nak arról nyilatkozott, hogy legalább hét alkalmas jelöltet ismer, aki sikerrel teljesíthetné a köztársasági elnök fel­adatait, de ő Tomás Halík katolikus lel­készt látná legszívesebben a prágai vár lakójaként. Cseh politikai körök­­ pártállásra való tekintet nélkül - szinte teljesen esélyte­lennek tartják, hogy a Cseh Köztársaság elnöke egy katolikus lelkész legyen, hi­szen a cseh társadalom oly mértékben szekularizált, amely egyetlen vallás kép­viselőjének politikai szerepét sem teszi lehetővé. Tomás Halík egyébként hétfőn ünnepelte ötvenedik születésnapját, kép­zettségét tekintve szociológus és teoló­gus, pillanatnyilag vallási mozgalmak­ban és sokáig az idős prágai érsek, Fran­­tisek Tomásek bíboros közeli munkatár­sának számított. A június 19-én esedékes idő előtti képviselőházi választásokon tizenhárom politikai párt és mozgalom indul - jelen­tette be hétfőn a cseh központi választá­si bizottság. Legutóbb, 1996-ban 21 párt és mozgalom vetélkedett. A hivatalos választási kampány szerdán kezdődik. A közvélemény-kutatások szerint az ellen­zéki szociáldemokrata párt a legesélye­sebb, támogatottsága 25-26 százalék kö­zötti, E. F. P. Mohi: Pozsony Krompot hibáztatja Jozef Sesták szlovák külügyi államtitkár szerint a mohi atomerőművet bejáró nemzetközi szakértői csoport vezetője, az osztrák Wolfgang Kromp „nem atom­­energetikai szakember, és ezzel a körül­ménnyel magyarázhatók a sajtóban nap­világot látott felelőtlen információk is”. Sesták szerint a mohi bejárás „messze­menően szakértői szintű vizsgálódás kel­lett volna hogy legyen, ám ez — nem Szlo­vákia hibájából - politikai síkra terelő­dött”. Szlovákia visszautasítja, hogy az ügyet politikai síkra tereljék. Klima kancellár és Meciar kormányfő telefonbeszélgetésük során egyetértettek abban, hogy a Nemzetközi Atomenergia­ügynökség közbelépésére van szükség a mohi atomerőmű biztonságáról folyó vi­ták lezárásához - írja az MTI. Érlelődik az új NATO-koncepció A jövőbe tekintettek a NATO-külügyminiszterek luxemburgi találkozójukon. Jóváhagyták a boszniai SFOR-akció folytatá­sát, elhatározták az albániai-macedóniai katonai felvonulás megtervezését, hogy megakadályozzák egy boszniaihoz ha­sonló válság kirobbanását Koszovóban. Megvitatták az új stratégiai koncepciót, amelynek lényege éppen az, hogy a szö­vetség a határain kívül is beavatkozhat. Megpróbálták mind­ehhez Oroszországot is megnyerni - korlátozott sikerrel. Itt volt az ideje felülvizsgálni a NATO tevékenységét alap­vetően meghatározó stratégiai koncepciót, mivel a legutóbbi változat 1991-ben készült, és még a Szovjetuniót emlegeti. Az új verzió alapja, hogy a szövetség tagjai ezentúl nem saját te­rületük, hanem saját biztonsági érdekeik megvédésére törek­szenek - a gond csak az, hogy ezeket az érdekeket mindenki egyéni ízlése szerint értelmezheti. Boszniában már megvalósult a területen kívüli akció, igaz, csupán évekkel a délszláv válság kirobbanása után. A tűzfészek most Koszovóban és környékén van, s a NATO-t máris sokan sürgetik, hogy ezúttal ne várja meg a krízis kiterjedését. Lehet­séges, hogy a szomszédos Albániába hamarosan több ezer bé­kefenntartót küldenek, ám a megoldás kulcsa Koszovóban, vagyis Szerbiában, vagyis Milosevics elnök kezében van. Kérdés, ki engedélyezheti az atlanti szövetségnek a kato­nai beavatkozást, például közvetlenül Koszovóban? Ha a mandátumot az ENSZ Biztonsági Tanácsnak kell megadnia, Kína vagy Oroszország bármikor megvétózhatja a tervezett akciót. Moszkva már a katonák Albániába küldéséért sem lelkesedik, és ehhez is az ENSZ BT engedélyét szeretné megszereztetni. Mások a világszervezet alapokmányára hi­vatkoznak, amely felhatalmaz bármely országot vagy országcsoportot, hogy - szükség esetén - egy másik tagál­lam segítségére siessen. A ’91-es stratégiai koncepció óta alaposan átalakult a vi­lág, hiszen a tizenhat NATO-tagállam köré mostanra 28 bé­kepartner csoportosult. Sokan közülük Boszniában is „bese­gítenek” — még Oroszország is, amely viszont máig nem ment bele abba, hogy a szövetség állandó katonai képvisele­tet nyisson Moszkvában. Az oroszok makacsul ellenzik az új koncepcióban megemlített bővítést is. A Szovjetunió tehát megszűnt, a hidegháborús szembenállás véget ért, ám a kül­ügyminiszterek ezúttal is nyugtázták, hogy bizonyos dolgok nem változnak. Brüsszel, 1998. június Pócs Balázs Oroszország kínjai Jó hete mást sem olvasni, mint hogy a külföldi befektetők viszik ki a pénzüket Oroszországból, a rubel védelmében az egekbe szö­kik a kamatláb, fogynak a valutatartalékok, tovább csökkennek a részvényárak - csupa-csupa rossz hír. És ahogyan ilyenkor lenni szokott, a hírerdőben felbukkannak a bűnbakok vagy a maguk testi (spekulánsok), vagy lelki (ázsiai gyökerű bizalmatlanság) valójában. Miközben a legmélyebben fekvő okról, az orosz gazdaság re­ménytelen állapotáról méltatlanul kevés szó esik. Oroszország nem a spekulánsoknak, a bizalmatlan befektetőknek, még csak nem is a velük szemben gyógyszerként használt Nemzetközi Valu­taalapnak (IMF) van kiszolgáltatva, hanem saját, elmaradott ter­melési szerkezetének. Elég, ha arra utalok, hogy feldolgozott ter­méket szinte egyáltalán nem tud kínálni a világpiacon, csak ener­giát, nyers- és alapanyagokat, nemesfémeket. Ha ezeknek az ára csökken - mint ahogyan csökken is -, a mérleg nyomban megren­dül, a költségvetés sokkal kevesebb bevételhez jut. És ugyanitt maradva: lehet, sőt biztos, hogy rossz és túlkompli­kált az adórendszer hogy az adók behajtása körül is, finoman szól­va, lazaságok tapasztalhatók, de hát az ég szerelmére, ha a bányá­szok, vasutasok tömegeit pénz helyett áruval próbálják kifizetni, ha az áruforgalom pénzforgalom nélkül (barterben) bonyolódik az egész gazdaságban, honnan lehessen remélni adóbevételt? Akkor el lehet csapni az adóhivatal fejét, mint Jelcin tette három napja, meg lehet fenyegetni börtönnel, vagyonelkobzással az adócsalókat és adólazsálókat, de a probléma egy jottányit se kerül közelebb a megoldáshoz. Jelcin azt is megteheti, hogy a két hónappal ezelőtt elcsapott Csernomirgyin után most elcsapja az ifjú Kirijenko miniszterel­nököt is, úgy sakkozhat az embereivel, ahogy akar, de ettől sem­mi sem változik. Sajnálom, de rokonszenveznem kell a liberális közgazdász Grigorij Javlinszkij véleményével, aki azt mondja, új választások kellenek, új kormány és­­ új elnök. Mert Jelcin, akár­hányszor álljon ki is mellette Helmut Kohl, a „kádertologatáson” kívül még semmi eredetit nem talált ki az ország bajainak orvos­lására. Jó, most megint van egy nagy adag elszánás. Az állami kiadá­sokat radikálisan csökkentik, a bevételeket drámaian növelik. Az adózásban drákói fegyelmet honosítanak meg. A valutaalap tap­sol - végül is hosszú távú biztosítékot akar látni arra nézve, hogy a közpénzgazdálkodás nyomorából nem az ő néhány százmilliós dollárinjekcióinak kell Oroszországot újból és újból kihúznia. De meg lennék döbbenve, ha az oroszokon egyszerűen technikákkal - kiadáscsökkentő és bevételnövelő módszerekkel, a rubel árfo­lyamának aládúcolásával - segíteni lehetne. Mert nézzük azt a szimpla esetet, hogy miközben a rubeltől va­ló menekülést a kamatszint 50-ről 150 százalékra való emelésével gátolják meg (vagy korlátozzák legalábbis), ugyanazzal a mozdu­lattal hasonló mértékben növelik az államadósság kamatterheit, ráadásul a drága, következésképpen igénybe nem vehető pénz a gazdaság növekedésének még az esélyét is elfojtja. Arról nem is beszélve, hogy miközben az IMF hitelez, mert Oroszország akko­ra, hogy csődjének tovagyűrűzése volt szovjet (de még azon túli) gazdaságok egész sorát rendítené meg­­ a­ világ legnagyobb hitel­­minősítő intézete, a Moody’s gyakorlatilag hitelképtelenné nyil­vánította Moszkvát. Pénteki átminősítése után az oroszok csak olyan drágán juthatnak finánchitelhez kereskedelmi bankoktól, hogy jobb ezzel a lehetőséggel nem élniük. A dolgok jelenlegi ál­lapota szerint képtelenek lennének adósságtörlesztésre és kamat­­fizetésre. Végül nyugtázni kell, hogy az orosz reálgazdaságba egy fillér külföldi tőke sem megy; a privatizáció állapota szánalmas és újabb csapások érik; az utolsó, még állami kézen maradt olajóriásra, a Rosznyeftyre jelentkező sem akadt, és a Jelcinnek mindig „betar­tó” parlament az állami árammonopólium külföldi tulajdonrészé­nek csökkentése mellett szavazott. A helyzet tragikus. Aczél Endre Hatos lottó A mostani munkásjuniális valahogy nem lesz olyan, mint a tava­lyi. Virsliről, sörről persze gondoskodtak a szervezők, hiszen egyi­ket sem lehet egy ilyen jellegű rendezvényről kitiltani. A hús­üzem, valamint a sörgyár kereskedelmi igazgatója nem mondhatja azt, hogy uraim, az üzlet momentán nem aktuális, mert úgy ítéljük meg, hogy a hűvösvölgyi Nagyréten összegyűlt emberek bár rö­vidgatyában és pólóban vannak, gyerekeik vattacukrot majszol­nak, politikai töltetű eseményen vesznek részt, ráadásul e töltet múlt vasárnap óta éppen vaktöltényként szuperál - hozzanak virs­lit meg sört inkább otthonról. Várhatóan jövő vasárnap forogni fog a körhinta és áll a céllövöl­de is, lesz lepényevés, kötélhúzás, megannyi bohókás vetélkedő, szórakoztató program, ahogy az már lenni szokott. Valószínű, hogy mosolygós baloldali politikusok is megfordulnak majd a ren­dezvényen, lekezelnek mindenkivel, majd hangszórókon keresztül elemzik a vereség okait, s biztosítják szimpatizánsaikat, hogy erős (és természetesen konstruktív) ellenzék lesznek. Vannak, akik imádják az ilyen majálisokat, juniálisokat. Nagy a rét, sok az ember, hol itt, hol ott lehet enni, inni, trécselni, hamar eltelik a nap, és a polgár(?) néhány bogár csípésével és azzal az örömmel térhet nyugovóra, hogy az övéi között volt, így lesz ez most is. Valami azonban mégiscsak beárnyékolja a Munkás Kultúráért Alapítvány, valamint az MSZOSZ hagyományos rendezvényét. Nem itt tartják meg a hatos lottó sorsolását. Pedig a programban még szerepelt, a rendezők számítottak rá, hiszen tavaly cseppnyi lámpaláz nélkül, kifejezetten jó ütemérzékkel húzta ki a számot a lám, ma már frakcióvezető Kovács László, de nem volt baj a töb­biekkel sem - joggal gondolhatta hát Fu­ló Pál, az egyik házigazda, hogy az idén is húzhatnak egy jót. A Szerencsejáték Rt. vezetői azonban úgy döntöttek, hogy még­sem a hűvösvölgyi munkásjuniálison sorsolnak. Szomorú. Mert ettől kezdve mindenki azt hiszi. A gyávábbja utánozni fogja, a bátrabb arra gondol, bátorság nem utánozni, a többinek csak egyszerűen forog a gyomra. Pedig csupán arról van szó, hogy tavaly a Szonda Ipsos közvé­lemény-kutatást végzett a Nagyréten, s alig talált hatos lottózót, hiányzik tehát a célközönség; jövő vasárnapra esőt jósol a meteo­rológia; a közjegyző veszélyesnek találta a helyszínt, s ezt a rob­bantások felderítésére alakult akciócsoport véleménye is alátá­masztotta. A döntés körültekintő és indokolt. A szerencse pedig - mint tudjuk - forgandó. Tamás Ervin

Next