Népszabadság, 1998. szeptember (56. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-01 / 204. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1998. SZEPTEMBER 1., KEDD 3 A bővítés az uniónak is kihívás Brüsszel szerint nem vagyunk tisztában a tagság következményeivel fiú Európai Unió soron következő bő­vítése minden eddiginél nagyobb kihí­vást jelent - hangsúlyozta tegnap Michael Lake, az Európai Bizottság hazánkban akkreditált delegációveze­tője és Hannes Parias osztrák nagykö­vet. Áder János, az Országgyűlés el­nöke ugyanakkor úgy fogalmazott: Magyarország megdolgozott az uniós tagság elnyeréséért. A Bibó István Szakkollégium meg­alakulásának 15. évfordulója alkalmá­ból rendezett egyhetes tudományos ta­nácskozás nyitóelőadásában Martonyi János külügyminiszter kiemelte: az Eu­rópai Unió bővítése nehézségekkel is jár, a várható - globális - eredmények érdekében azonban érdemes áldozatot hozni. A magyar diplomácia vezetője utalt az unió belső intézményi reformjá­ra, amelynek késlekedése hátráltathatja a tagjelöltek csatlakozását. Martonyi ál­láspontja szerint a kelet-közép-európai országok csatlakozása - az euro szimbo­lizálta gazdasági-politikai unióval együtt - új lendületet adhat az uniónak, s megkönnyítheti az egységes Európa lét­rehozását. Michael Lake, az Európai Bizottság magyarországi misszióvezetője elő­adásában rámutatott: a bővítés soron következő szakasza minden eddiginél nagyobb kihívást jelent az EU számá­ra, egyúttal azonban az alapvető intéz­ményi reformokat is végre kell hajtani. Az uniónak különösen a közös agrár­­politika és a strukturális alapok tekin­tetében kell felkészülnie a csatlakozó országok fogadására. A két tétel a brüsszeli költségvetés közel háromne­gyedét teszi ki. A diplomata felhívta a figyelmet arra, hogy az új tagok számára a csatlakozás legfontosabb hozadéka nem az lesz, hogy részesülnek a különböző pénzala­pokból, hanem az, hogy szavazati joguk révén maguk is formálhatják az unió po­litikáját. A tagjelölteknek ugyanakkor még számos tennivalójuk van a csatla­kozásig. A közösségi joganyagot illető­en a misszióvezető többek között a me­zőgazdaság, az igazság- és belügyek, valamint a környezetvédelem jelentősé­gét húzta alá. A magyar kormánynak azt a tanácsot adta: ismertesse meg jobban a lakossággal a csatlakozás következmé­nyeit, hiszen nemcsak a tárgyalásokat folytató szűk elit nyer bebocsáttatást az Európai Unióba. Hannes Parias osztrák nagykövet be­szédében utalt arra, hogy a belső refor­mokon túl változások várhatók a tagál­lamok által tavaly aláírt amszterdami szerződés életbelépésével is. A csatlako­zással kapcsolatos osztrák tapasztala­tokról szólva elmondta: Bécs három év munkájával vált képessé a közösségi joganyag nagy részének átvételére. Ausztria 1995 óta tagja az Európai Unió­nak, idén júliustól fél éven át a soros el­nök tisztét tölti be. A Népszabadság kér­désére válaszolva a diplomata a bővítés­sel kapcsolatban a csatlakozási tárgyalá­sok megfelelő ütemű folytatását nevezte az osztrák elnökség előtt álló legfonto­sabb feladatnak. • Szőcs László Riasztó román gazdaság Az RMDSZ új kormányprogramot szorgalmaz Riasztóan súlyosbodott a román gaz­daság állapota - állapították meg a Románia Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) vezető politiku­sai a szövetség hargitafürdői gazdasá­gi tanácskozásán. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az RMDSZ-nek a hét végi tanácskozás­ról tegnap közzétett nyilatkozata rámutat, hogy a gazdasági reformfolyamatok nem érték el céljukat. Az év első hat hónapjá­ban az elmúlt esztendő hasonló időszaká­hoz képest 20 százalékkal csökkent az ipari termelés, a kereskedelmi mérleg hiánya elérte az 1,1 milliárd dollárt, míg a múlt év első fél évében a deficit 819 mil­lió dollár volt. A pénzügyi blokádnak ne­vezett körbetartozás kritikus szintet ért el, és megbénította számos gazdasági sze­replő tevékenységét. A gazdasági nehézségek súlyosbodá­sa és a szociális feszültségek növekedé­se annak tulajdonítható, hogy nem való­sult meg a kormányprogram több lénye­ges előirányzata. Lassú volt az állami tőkével működő veszteséges vállalatok átalakítása, az életképtelen struktúrák felszámolása, ami bizonyos ágazatok­ban le is állt. Nem épült ki a magá­nosítás gyorsításának törvényi kerete, nem valósult meg az Állami Vagyonalap átszervezése, a privatizáció decentrali­zálásának elmaradása pedig hátrányosan befolyásolta a magánosítási célok eléré­sét, a költségvetési bevételeket és a szer­kezetátalakítás finanszírozását. Az elemzés alapján az RMDSZ java­solja a kormányprogram felülvizsgálá­sát, gazdaságösztönző monetáris politi­ka kidolgozását. Szorgalmazza továbbá a helyzetnek megfelelő adópolitika be­vezetését, a szerkezetátalakítás és a pri­vatizáció gyorsítását, a mezőgazdaság­ban a tulajdonviszonyok tisztázását, a világos termelői szubvencionálás meg­teremtését, a kis- és középvállalkozá­sokra vonatkozó törvény gyors megal­kotását. Tanévnyitó igazgató nélkül Másfél milliárd korona hiányzik a szlo­vákiai iskolák rendes működtetéséhez, de a kormány nem vette figyelembe a tárca beadványát - jellemezte a tanév megnyi­tásának küszöbén a helyzetet Eva Slavkovská, a Szlovák Nemzeti Párt által delegált oktatási miniszter. Slavkovská szerint azonban az is nagy gondot jelent, hogy a szlovákiai pedagógusok jelentős része nem tudja teljesíteni a miniszté­riumnak azt az útmutatását, hogy min­denki a saját tantárgyának keretei között erősítse a nemzeti tudatot. A miniszter azt állította, hogy sok pedagógus tudatosan tér ki e feladat teljesítése elől. Külön problémákkal kell megküzdenie a bátorkeszi magyar tannyelvű általános iskola 250 és a búcsi intézmény 150 tanu­lójának és oktatóiknak. Mint ismeretes, március 15-i hatállyal mentették fel Novák Ferenc és Varga Lajos igazgató­kat, mivel kétnyelvű bizonyítványokat adtak ki. A két iskolának mind a mai na­pig nincsen kinevezett igazgatója. , E. F. P. Fordult a kocka Kongóban A kormányerők zimbabwei és angolai segítséggel nyomulnak előre HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregének egységei (FAC) angolai és zimbabwei szövetségeseikkel együtt megállították a lázadók offenzíváját, és rövidesen ellentámadásba lendülnek az ország keleti vidékén - jelentette be teg­nap a Zimbabwében tárgyaló Laurent Kabile kongói elnök. Zimbabwe eddig több mint 2800 katonát küldött a Kabilához hű erők támogatására. A külföldi segítségnek köszönhetően a kormányerők ellenőrzésük alá vonták a Kinshasától 350 kilométerre délnyu­gatra lévő Matadi kikötővárost, a fővá­ros fő ellátóközpontját. Független for­rások szerint a város elfoglalása nem járt harcokkal, és az angolaiak ellenál­lás nélkül jutottak el a város repülőteré­re is. Faustin Munene kongói belügymi­niszter-helyettes ezt megelőzően úgy nyilatkozott, hogy a fővárost árammal ellátó, Mataditól 50 kilométerre lévő in­gai vízerőmű már szintén a kongói had­sereg és szövetségesei kezén van. Ez nem igaz - reagált erre kelet-kongói, gomai központjában Jean-Pierre Ondekane, a felkelők katonai vezetője. Kinshasában a fővárosban este hattól reggel hatig változatlanul kijárási tila­lom van érvényben. A központból a re­pülőtérre vezető, a múlt hét közepe óta lezárt utat azonban a hét végén részlege­sen megnyitották a forgalom előtt. Angolai katonák a visszafoglalt matadi repülőtéren REUTERS-FOTÓ Keddről szombatra A kormány bízik a gazdaságban, s szeretné, ha a gazdaság is bízna benne. Orbán Viktor hét végi bejelentései a csúszó leértékelés mérsékléséről és a költségvetés főbb számairól ezt jelentik, nem kevesebbet. A forintra vo­natkozó döntés akár meg is lephette a gyanútlan szemlélőket, nemcsak előkészítésének profizmusa, hanem a kifejezetten a bizalomra építő szán­dékai miatt. Az elmúlt hetekben táncos kedvében talált forint szteppjei a monetáris koreográfia szerint nem épp ezt a roppantást igényelték volna a partnertől. A forint éppen azzal ösztönözte a múlt héten beavatkozásokra a jegybankot, hogy a „normálisnál” (vagy legalábbis annál, amit a mi pia­cainkon megszoktak) többet veszített az értékéből. Ilyenkor a piaci elem­zők általában arra jutnak, hogy nagyon törekszik lefelé az a pénz, s bár ele­inte intervenciókat javasolnak, ha azok szaporodnak, hamar ott a vád, hogy mesterségesen tartják az árfolyamot, bizony ez a valuta túlértékelt. A kormány és a jegybank pedig most arra az elhatározásra jutott, hogy októ­bertől kevésbé értékel le. Vagyis nem fogadja el a forint gyengülésére uta­ló jeleket, azokat konokul átmeneti jelenségnek minősíti, s ezt demonstrál­ja is árfolyam-politikájában. Nincs jobb szó rá: vagány lépés. Egyrészt a kormány ezzel fenntartotta az ország gazdasági vezetőinek eddigi álláspontját, miszerint ami a tőzs­dén és a bankközi piacon az utóbbi időkben történt, az független a magyar gazdaság valóságos folyamataitól, másrészt a bizalomerősítő nyilatkoza­tokon kívül ezt tettekkel is hajlandónak mutatkozott demonstrálni. A Surányi György által évek óta hangoztatott kiszámítható monetáris politi­ka most újabb felfedezetlen területeket indul meghódítani: fenntartani igyekszik a kiszámíthatóságot olyan időszakban is, amikor a tőkepiacokon éppen a kiszámíthatatlanság üli torát. Ez a kormánypolitika bízik abban, hogy az orosz válság nyomán ugazó pénzpiacok ellenére tovább halad a magyar gazdaság karavánja. Legfőképpen tehát magában a karavánban bí­zik, s az adatok szerint erre minden oka meg is van. Az árfolyamdöntés mellé ráadásul odatették a jövő évi költségvetés né­hány tervezett főbb számát is. A kormány korábbi jelzéseinek megfelelően a büdzsé hiánya nem lesz több a bruttó hazai termék négy százalékánál, míg az infláció elképzelt mértéke éves átlagban 11 százalékos lesz. E ter­vezett adatok azt sugallják, hogy a Magyarországon megvalósuló gazda­ságpolitika folyamatos lesz, céljai és üteme is megfelel az egyetlen éssze­rű perspektívának, az uniós csatlakozásnak. Vagyis mindaz az új, amit a Fidesz hozott s még készül hozni, az a stabilizáció nyomán kialakult kere­teken belül születik meg, s ha egyáltalán, akkor belülről, szerves úton vál­toztatja meg ezeket a kereteket. A balatonőszödi csomag pedig így már nemcsak azt jelenti, hogy a kor­mány elégedetten csettintgetett a magyar gazdaságnak hívott díva látvá­nyán. Már arról is szó van, hogy ékesíti magát a kormány, kelleti magát a dívának, bizalmat, figyelmet kér. Kormány és gazdaság hosszabb távon csak kölcsönösen adhatja el magát egymásnak. Hogy végül mi lesz a hó­dításból, azt persze ma még nem tudhatjuk. Az első incselkedés, melyből a bizalom szerepének felismerése tükröződik, mindenesetre biztató. A bizalom fontosságát persze a gazdaságban viszonylag könnyű felis­merni. Közhivatalok, kutatóintézetek vizsgálják napról napra, hogy a pia­cokon milyenek a bizalmi viszonyok, mire számítanak a vállalatok, a fo­gyasztók, a megrendelők, a megtakarítók. A bizalom termelőerő, hogy e patinás kifejezést használjam. Akié a bizalom a gazdaságban, az képes megfelelően használni a saját eszközeit. A szombati döntések tartalma, s az a rigorózus körültekintés, amivel azt előkészítették, azt mutatja, hogy az Orbán-kormány mindezzel tisztában van. Innen csak egy lépés lenne annak felismerése, hogy nincs ez másképp a politikában sem. S akkor a legfontosabb kérdések talpraesett kezelését nem kísérnék folyamatos poli­tikai irritációk, közéleti kútmérgezések. S akkor nemcsak szombaton tud­nának az egész ország kormánya lenni, hanem kedden is. Krajczár Gyula Bocsánatkérés Érdekes, hogy pár héttel a szlovákiai választások előtt Vladimír Meciar miniszterelnöknek épp az jutott az eszébe augusztus 21-ről, hogy Magyar­­ország az egyetlen, amely még nem kért bocsánatot az invázióért. Ezt az álláspontját később a külügyminisztérium szóvivője is visszhangozta. Ebben az ügyben teljesen felesleges volna bármilyen szópárbajba bo­csátkozni Meciarral, mert neki ez az éltető nedve. Egyrészt imádja a konf­liktusokat, ha nincsenek, csinál, másrészt a választások előtt mi sem jönne neki jobban, mint egy kis hangoskodás a magyarokkal. Az ilyesminek mindig megvan a hatása azokban az észak-szlovákiai falvakban, ahol az emberek készséges vevők azokra a (rém)hírekre, hogy Dél-Szlovákiában a magyarok verik a szlovákokat. (És még bocsánatot sem kérnek érte.) Ha azonban a „dolgot magát” nézzük, a következő megállapítások tehe­tők. 1. A magyar parlament nyolc évvel ezelőtt elhatárolta magát a Varsói Szerződés csehszlovákiai beavatkozásában való részvételtől, és elítélte. „Bocsánatot” - formálisan - nem kért ugyan, de önnön magunk elítélése után miért lett volna szüksége erre? 2. A beavatkozás nem az akkor nem létező Szlovákiában történt meg, hanem Csehszlovákiában, még akkor is, ha magyar csapatokat a VSZ csupán szlovák területekre vezényelt. 3. Csehszlovákia 1968. október 28-án, az invázió után jó két hónappal lett csak szövetségi állam, minden szlovák „önállóság” - jó esetben is - csak onnan számítódik. 4. A mai Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jén szü­letett meg, következésképpen minden olyan igény, amelyet ez a köztársa­ság visszamenőleges igénnyel támaszt önnön sérelmei orvoslására, nevet­séges anakronizmus. 5. A „szlovák nemzet” mint évszázadok óta létező nyelvi-kulturális entitás igényt formálhatna ugyan bocsánatkérésre min­den „történelmileg” megtapasztalt hátrányért, de ilyesmit legfeljebb egy másik „nemzet” tehetne meg, mondjuk a magyar, amiből az következne, hogy a dologban legkisebb mértékig sem érintett erdélyi magyarság is bo­csánatkérésre volna kötelezve. És különben is, én Meciarék helyében nem volnék ennyire nagyhangú. Lehet ugyan, hogy a miniszterelnök úr történelmi emlékezetében 1968 a „nagy tragédia” éve, de honfitársai többségének szemében biztosan nem az, minthogy éppen ekkor orvosolták állam- és közjogilag a szlovák nem­zetnek a cseh nemzettel szembeni történelmi sérelmeit. Sőt a prágai tavasz előkészítése és lefolyása sem választható el a szlovák kérdéstől. A CSKP KB 1967. októberi ülésén (a szlovák) Alexander Dubcek azzal támadt ne­ki a (cseh) sztálinista Novotnynak, hogy módszeresen figyelmen kívül hagyta a szlovákok gazdasági és kulturális érdekeit, majd a párt 1968. áp­rilisi akcióprogramja már kifejezetten támogatta az állam cseh és szlovák föderációvá való átalakítását. Gustav Husák azután, aki a Prágába költö­zött Dubcek utódjaként, a szlovák (rész)párt első embere lett, a szóban for­gó - és a szovjetek által erősen támadott - akcióprogramot csak azzal a ki­kötéssel támogatta (fél szívvel), hogy a föderációt mindenképpen meg kell valósítani. Így is történt. Brezsnyevéknek ezzel az eggyel szemben még az invázió után sem volt kifogásuk, hogy is lett volna, amikor a „szlovák na­cionalistaként” számon tartott Husákot szemelték ki, és kenték is fel utóbb Dubcek utódának?! Tehát miközben a cseheknek 1968 történelmi trauma volt, a szlovákoknak sokkal kevésbé volt az. A posztokat és a pénzeket másképpen osztották el attól kezdve, Prágában pedig, a rossz nyelvek sze­rint, beköszöntött a „szlovák világ”. Nekem például volna néhány gonosz ötletem arra nézve, hogy a szlovák atyafiak - a nemzeti félönállóságért cserébe - hogyan árulták el az „emberarcú szocializmust” (mint a kiegye­zéspárti magyarok a dualizmusért cserébe 1848-at), és miként tartoznának ők bocsánatkéréssel ezért - nem nekünk, hanem cseh testvéreiknek... Aczél Endre

Next