Népszabadság, 1998. szeptember (56. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-01 / 204. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1998. SZEPTEMBER 1., KEDD 3 A bővítés az uniónak is kihívás Brüsszel szerint nem vagyunk tisztában a tagság következményeivel fiú Európai Unió soron következő bővítése minden eddiginél nagyobb kihívást jelent - hangsúlyozta tegnap Michael Lake, az Európai Bizottság hazánkban akkreditált delegációvezetője és Hannes Parias osztrák nagykövet. Áder János, az Országgyűlés elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott: Magyarország megdolgozott az uniós tagság elnyeréséért. A Bibó István Szakkollégium megalakulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett egyhetes tudományos tanácskozás nyitóelőadásában Martonyi János külügyminiszter kiemelte: az Európai Unió bővítése nehézségekkel is jár, a várható - globális - eredmények érdekében azonban érdemes áldozatot hozni. A magyar diplomácia vezetője utalt az unió belső intézményi reformjára, amelynek késlekedése hátráltathatja a tagjelöltek csatlakozását. Martonyi álláspontja szerint a kelet-közép-európai országok csatlakozása - az euro szimbolizálta gazdasági-politikai unióval együtt - új lendületet adhat az uniónak, s megkönnyítheti az egységes Európa létrehozását. Michael Lake, az Európai Bizottság magyarországi misszióvezetője előadásában rámutatott: a bővítés soron következő szakasza minden eddiginél nagyobb kihívást jelent az EU számára, egyúttal azonban az alapvető intézményi reformokat is végre kell hajtani. Az uniónak különösen a közös agrárpolitika és a strukturális alapok tekintetében kell felkészülnie a csatlakozó országok fogadására. A két tétel a brüsszeli költségvetés közel háromnegyedét teszi ki. A diplomata felhívta a figyelmet arra, hogy az új tagok számára a csatlakozás legfontosabb hozadéka nem az lesz, hogy részesülnek a különböző pénzalapokból, hanem az, hogy szavazati joguk révén maguk is formálhatják az unió politikáját. A tagjelölteknek ugyanakkor még számos tennivalójuk van a csatlakozásig. A közösségi joganyagot illetően a misszióvezető többek között a mezőgazdaság, az igazság- és belügyek, valamint a környezetvédelem jelentőségét húzta alá. A magyar kormánynak azt a tanácsot adta: ismertesse meg jobban a lakossággal a csatlakozás következményeit, hiszen nemcsak a tárgyalásokat folytató szűk elit nyer bebocsáttatást az Európai Unióba. Hannes Parias osztrák nagykövet beszédében utalt arra, hogy a belső reformokon túl változások várhatók a tagállamok által tavaly aláírt amszterdami szerződés életbelépésével is. A csatlakozással kapcsolatos osztrák tapasztalatokról szólva elmondta: Bécs három év munkájával vált képessé a közösségi joganyag nagy részének átvételére. Ausztria 1995 óta tagja az Európai Uniónak, idén júliustól fél éven át a soros elnök tisztét tölti be. A Népszabadság kérdésére válaszolva a diplomata a bővítéssel kapcsolatban a csatlakozási tárgyalások megfelelő ütemű folytatását nevezte az osztrák elnökség előtt álló legfontosabb feladatnak. • Szőcs László Riasztó román gazdaság Az RMDSZ új kormányprogramot szorgalmaz Riasztóan súlyosbodott a román gazdaság állapota - állapították meg a Románia Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) vezető politikusai a szövetség hargitafürdői gazdasági tanácskozásán. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az RMDSZ-nek a hét végi tanácskozásról tegnap közzétett nyilatkozata rámutat, hogy a gazdasági reformfolyamatok nem érték el céljukat. Az év első hat hónapjában az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest 20 százalékkal csökkent az ipari termelés, a kereskedelmi mérleg hiánya elérte az 1,1 milliárd dollárt, míg a múlt év első fél évében a deficit 819 millió dollár volt. A pénzügyi blokádnak nevezett körbetartozás kritikus szintet ért el, és megbénította számos gazdasági szereplő tevékenységét. A gazdasági nehézségek súlyosbodása és a szociális feszültségek növekedése annak tulajdonítható, hogy nem valósult meg a kormányprogram több lényeges előirányzata. Lassú volt az állami tőkével működő veszteséges vállalatok átalakítása, az életképtelen struktúrák felszámolása, ami bizonyos ágazatokban le is állt. Nem épült ki a magánosítás gyorsításának törvényi kerete, nem valósult meg az Állami Vagyonalap átszervezése, a privatizáció decentralizálásának elmaradása pedig hátrányosan befolyásolta a magánosítási célok elérését, a költségvetési bevételeket és a szerkezetátalakítás finanszírozását. Az elemzés alapján az RMDSZ javasolja a kormányprogram felülvizsgálását, gazdaságösztönző monetáris politika kidolgozását. Szorgalmazza továbbá a helyzetnek megfelelő adópolitika bevezetését, a szerkezetátalakítás és a privatizáció gyorsítását, a mezőgazdaságban a tulajdonviszonyok tisztázását, a világos termelői szubvencionálás megteremtését, a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó törvény gyors megalkotását. Tanévnyitó igazgató nélkül Másfél milliárd korona hiányzik a szlovákiai iskolák rendes működtetéséhez, de a kormány nem vette figyelembe a tárca beadványát - jellemezte a tanév megnyitásának küszöbén a helyzetet Eva Slavkovská, a Szlovák Nemzeti Párt által delegált oktatási miniszter. Slavkovská szerint azonban az is nagy gondot jelent, hogy a szlovákiai pedagógusok jelentős része nem tudja teljesíteni a minisztériumnak azt az útmutatását, hogy mindenki a saját tantárgyának keretei között erősítse a nemzeti tudatot. A miniszter azt állította, hogy sok pedagógus tudatosan tér ki e feladat teljesítése elől. Külön problémákkal kell megküzdenie a bátorkeszi magyar tannyelvű általános iskola 250 és a búcsi intézmény 150 tanulójának és oktatóiknak. Mint ismeretes, március 15-i hatállyal mentették fel Novák Ferenc és Varga Lajos igazgatókat, mivel kétnyelvű bizonyítványokat adtak ki. A két iskolának mind a mai napig nincsen kinevezett igazgatója. , E. F. P. Fordult a kocka Kongóban A kormányerők zimbabwei és angolai segítséggel nyomulnak előre HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregének egységei (FAC) angolai és zimbabwei szövetségeseikkel együtt megállították a lázadók offenzíváját, és rövidesen ellentámadásba lendülnek az ország keleti vidékén - jelentette be tegnap a Zimbabwében tárgyaló Laurent Kabile kongói elnök. Zimbabwe eddig több mint 2800 katonát küldött a Kabilához hű erők támogatására. A külföldi segítségnek köszönhetően a kormányerők ellenőrzésük alá vonták a Kinshasától 350 kilométerre délnyugatra lévő Matadi kikötővárost, a főváros fő ellátóközpontját. Független források szerint a város elfoglalása nem járt harcokkal, és az angolaiak ellenállás nélkül jutottak el a város repülőterére is. Faustin Munene kongói belügyminiszter-helyettes ezt megelőzően úgy nyilatkozott, hogy a fővárost árammal ellátó, Mataditól 50 kilométerre lévő ingai vízerőmű már szintén a kongói hadsereg és szövetségesei kezén van. Ez nem igaz - reagált erre kelet-kongói, gomai központjában Jean-Pierre Ondekane, a felkelők katonai vezetője. Kinshasában a fővárosban este hattól reggel hatig változatlanul kijárási tilalom van érvényben. A központból a repülőtérre vezető, a múlt hét közepe óta lezárt utat azonban a hét végén részlegesen megnyitották a forgalom előtt. Angolai katonák a visszafoglalt matadi repülőtéren REUTERS-FOTÓ Keddről szombatra A kormány bízik a gazdaságban, s szeretné, ha a gazdaság is bízna benne. Orbán Viktor hét végi bejelentései a csúszó leértékelés mérsékléséről és a költségvetés főbb számairól ezt jelentik, nem kevesebbet. A forintra vonatkozó döntés akár meg is lephette a gyanútlan szemlélőket, nemcsak előkészítésének profizmusa, hanem a kifejezetten a bizalomra építő szándékai miatt. Az elmúlt hetekben táncos kedvében talált forint szteppjei a monetáris koreográfia szerint nem épp ezt a roppantást igényelték volna a partnertől. A forint éppen azzal ösztönözte a múlt héten beavatkozásokra a jegybankot, hogy a „normálisnál” (vagy legalábbis annál, amit a mi piacainkon megszoktak) többet veszített az értékéből. Ilyenkor a piaci elemzők általában arra jutnak, hogy nagyon törekszik lefelé az a pénz, s bár eleinte intervenciókat javasolnak, ha azok szaporodnak, hamar ott a vád, hogy mesterségesen tartják az árfolyamot, bizony ez a valuta túlértékelt. A kormány és a jegybank pedig most arra az elhatározásra jutott, hogy októbertől kevésbé értékel le. Vagyis nem fogadja el a forint gyengülésére utaló jeleket, azokat konokul átmeneti jelenségnek minősíti, s ezt demonstrálja is árfolyam-politikájában. Nincs jobb szó rá: vagány lépés. Egyrészt a kormány ezzel fenntartotta az ország gazdasági vezetőinek eddigi álláspontját, miszerint ami a tőzsdén és a bankközi piacon az utóbbi időkben történt, az független a magyar gazdaság valóságos folyamataitól, másrészt a bizalomerősítő nyilatkozatokon kívül ezt tettekkel is hajlandónak mutatkozott demonstrálni. A Surányi György által évek óta hangoztatott kiszámítható monetáris politika most újabb felfedezetlen területeket indul meghódítani: fenntartani igyekszik a kiszámíthatóságot olyan időszakban is, amikor a tőkepiacokon éppen a kiszámíthatatlanság üli torát. Ez a kormánypolitika bízik abban, hogy az orosz válság nyomán ugazó pénzpiacok ellenére tovább halad a magyar gazdaság karavánja. Legfőképpen tehát magában a karavánban bízik, s az adatok szerint erre minden oka meg is van. Az árfolyamdöntés mellé ráadásul odatették a jövő évi költségvetés néhány tervezett főbb számát is. A kormány korábbi jelzéseinek megfelelően a büdzsé hiánya nem lesz több a bruttó hazai termék négy százalékánál, míg az infláció elképzelt mértéke éves átlagban 11 százalékos lesz. E tervezett adatok azt sugallják, hogy a Magyarországon megvalósuló gazdaságpolitika folyamatos lesz, céljai és üteme is megfelel az egyetlen ésszerű perspektívának, az uniós csatlakozásnak. Vagyis mindaz az új, amit a Fidesz hozott s még készül hozni, az a stabilizáció nyomán kialakult kereteken belül születik meg, s ha egyáltalán, akkor belülről, szerves úton változtatja meg ezeket a kereteket. A balatonőszödi csomag pedig így már nemcsak azt jelenti, hogy a kormány elégedetten csettintgetett a magyar gazdaságnak hívott díva látványán. Már arról is szó van, hogy ékesíti magát a kormány, kelleti magát a dívának, bizalmat, figyelmet kér. Kormány és gazdaság hosszabb távon csak kölcsönösen adhatja el magát egymásnak. Hogy végül mi lesz a hódításból, azt persze ma még nem tudhatjuk. Az első incselkedés, melyből a bizalom szerepének felismerése tükröződik, mindenesetre biztató. A bizalom fontosságát persze a gazdaságban viszonylag könnyű felismerni. Közhivatalok, kutatóintézetek vizsgálják napról napra, hogy a piacokon milyenek a bizalmi viszonyok, mire számítanak a vállalatok, a fogyasztók, a megrendelők, a megtakarítók. A bizalom termelőerő, hogy e patinás kifejezést használjam. Akié a bizalom a gazdaságban, az képes megfelelően használni a saját eszközeit. A szombati döntések tartalma, s az a rigorózus körültekintés, amivel azt előkészítették, azt mutatja, hogy az Orbán-kormány mindezzel tisztában van. Innen csak egy lépés lenne annak felismerése, hogy nincs ez másképp a politikában sem. S akkor a legfontosabb kérdések talpraesett kezelését nem kísérnék folyamatos politikai irritációk, közéleti kútmérgezések. S akkor nemcsak szombaton tudnának az egész ország kormánya lenni, hanem kedden is. Krajczár Gyula Bocsánatkérés Érdekes, hogy pár héttel a szlovákiai választások előtt Vladimír Meciar miniszterelnöknek épp az jutott az eszébe augusztus 21-ről, hogy Magyarország az egyetlen, amely még nem kért bocsánatot az invázióért. Ezt az álláspontját később a külügyminisztérium szóvivője is visszhangozta. Ebben az ügyben teljesen felesleges volna bármilyen szópárbajba bocsátkozni Meciarral, mert neki ez az éltető nedve. Egyrészt imádja a konfliktusokat, ha nincsenek, csinál, másrészt a választások előtt mi sem jönne neki jobban, mint egy kis hangoskodás a magyarokkal. Az ilyesminek mindig megvan a hatása azokban az észak-szlovákiai falvakban, ahol az emberek készséges vevők azokra a (rém)hírekre, hogy Dél-Szlovákiában a magyarok verik a szlovákokat. (És még bocsánatot sem kérnek érte.) Ha azonban a „dolgot magát” nézzük, a következő megállapítások tehetők. 1. A magyar parlament nyolc évvel ezelőtt elhatárolta magát a Varsói Szerződés csehszlovákiai beavatkozásában való részvételtől, és elítélte. „Bocsánatot” - formálisan - nem kért ugyan, de önnön magunk elítélése után miért lett volna szüksége erre? 2. A beavatkozás nem az akkor nem létező Szlovákiában történt meg, hanem Csehszlovákiában, még akkor is, ha magyar csapatokat a VSZ csupán szlovák területekre vezényelt. 3. Csehszlovákia 1968. október 28-án, az invázió után jó két hónappal lett csak szövetségi állam, minden szlovák „önállóság” - jó esetben is - csak onnan számítódik. 4. A mai Szlovák Köztársaság 1993. január 1-jén született meg, következésképpen minden olyan igény, amelyet ez a köztársaság visszamenőleges igénnyel támaszt önnön sérelmei orvoslására, nevetséges anakronizmus. 5. A „szlovák nemzet” mint évszázadok óta létező nyelvi-kulturális entitás igényt formálhatna ugyan bocsánatkérésre minden „történelmileg” megtapasztalt hátrányért, de ilyesmit legfeljebb egy másik „nemzet” tehetne meg, mondjuk a magyar, amiből az következne, hogy a dologban legkisebb mértékig sem érintett erdélyi magyarság is bocsánatkérésre volna kötelezve. És különben is, én Meciarék helyében nem volnék ennyire nagyhangú. Lehet ugyan, hogy a miniszterelnök úr történelmi emlékezetében 1968 a „nagy tragédia” éve, de honfitársai többségének szemében biztosan nem az, minthogy éppen ekkor orvosolták állam- és közjogilag a szlovák nemzetnek a cseh nemzettel szembeni történelmi sérelmeit. Sőt a prágai tavasz előkészítése és lefolyása sem választható el a szlovák kérdéstől. A CSKP KB 1967. októberi ülésén (a szlovák) Alexander Dubcek azzal támadt neki a (cseh) sztálinista Novotnynak, hogy módszeresen figyelmen kívül hagyta a szlovákok gazdasági és kulturális érdekeit, majd a párt 1968. áprilisi akcióprogramja már kifejezetten támogatta az állam cseh és szlovák föderációvá való átalakítását. Gustav Husák azután, aki a Prágába költözött Dubcek utódjaként, a szlovák (rész)párt első embere lett, a szóban forgó - és a szovjetek által erősen támadott - akcióprogramot csak azzal a kikötéssel támogatta (fél szívvel), hogy a föderációt mindenképpen meg kell valósítani. Így is történt. Brezsnyevéknek ezzel az eggyel szemben még az invázió után sem volt kifogásuk, hogy is lett volna, amikor a „szlovák nacionalistaként” számon tartott Husákot szemelték ki, és kenték is fel utóbb Dubcek utódának?! Tehát miközben a cseheknek 1968 történelmi trauma volt, a szlovákoknak sokkal kevésbé volt az. A posztokat és a pénzeket másképpen osztották el attól kezdve, Prágában pedig, a rossz nyelvek szerint, beköszöntött a „szlovák világ”. Nekem például volna néhány gonosz ötletem arra nézve, hogy a szlovák atyafiak - a nemzeti félönállóságért cserébe - hogyan árulták el az „emberarcú szocializmust” (mint a kiegyezéspárti magyarok a dualizmusért cserébe 1848-at), és miként tartoznának ők bocsánatkéréssel ezért - nem nekünk, hanem cseh testvéreiknek... Aczél Endre