Népszabadság, 1999. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-01 / 50. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ 3 Távolodó kapunyitás A magyar lakosság véleménye az EU-csatlakozás időpontjáról A lakosság átlagos megítélése szerint Magyarország 2003-ban lesz az Európai Unió tagja. Míg 1996-ban még a felnőtt népesség 62 százaléka úgy vélekedett, hogy a csatlakozás legkésőbb 2000-ben bekövetkezik, mára csupán 9 százalék tartja ezt elképzelhetőnek. A diplomások számítanak leginkább a tárgyalások elhúzódására, legkorábbra pedig az iskolázatlanok várják a csatlakozást - tudhatjuk meg a Szonda Ipsos 1999 januárjában készült közvélemény-kutatásának eredményeiből. A lakosság fele szerint valamikor 2002 és 2005 között kerül majd sor Magyarország EU-csatlakozására. Minden negyedik felnőtt egyetért a kormány munkahipotézisével: ők 2002-re teszik a belépés legvalószínűbb időpontját. Szintén egynegyednyien viszont a 2003-as, 2004-es vagy 2005-ös időpontot reálisabbnak tartják. Tizenhat százalék azok aránya, akik szerint a csatlakozás a nagyon közeli jövőben, már 2002 előtt bekövetkezik, és mindössze 6 százaléknyian tartanak attól, hogy az EU-belépés időpontja a 2005 utáni időszakra tolódik. Száz emberből úgy véli úgy, hogy Magyarország soha nem lesz az unió tagja. Az előrejelzéseket átlagolva az összlakossági jóslatnak az EU-belépés időpontjára a 2003-as év adódik. A lakossági vélemények szerint az 1996-os kilátásokhoz képest mára három évvel került távolabbra az ország EU- csatlakozásának várható időpontja. 1996 őszén - a Külügyminisztérium megbízásából, a PHARE-program keretében - végzett kutatás eredményei azt mutatták ugyanis, hogy akkoriban a társadalom a csatlakozást 2000 közepére valószínűsítette. Tehát az európai kapunyitást nem érzik közeledni az emberek. Két és fél év alatt összesen 53 százalékkal csökkent azok aránya, akik 2000-ben vagy még annál is korábban számítanak a csatlakozásra, és 40 százalékkal nőtt azok tábora, akik a tagság kezdetét 2002 és 2005 közé teszik. Nemcsak a tagországok vezető politikusai, hanem a lakosság is egyre kevéssé hajlandó konkrét dátumokat emlegetni: minden negyedik felnőtt - 11 százalékkal többen, mint 1996-ban - nem vállalkozik arra, hogy megbecsülje az EU-belépés időpontját. A taggá válás időpontjával kapcsolatos csökkenő várakozás minden bizonnyal nem a kiábrándulás, hanem a növekvő tájékozottság következménye, hiszen a csatlakozás dátumát az EU-tagság változatlanul legelkötelezettebb híveinek számító diplomások várják legkésőbbre és a nagyon tájékozatlan csoportok leghamarabbra. Míg a csatlakozás dátumának megbecsülésére vállalkozó felsőfokú végzettségűek 60 százaléka a csatlakozást csak 2002 után tartja lehetségesnek, addig ugyanez az arány az alapfokú végzettséggel sem rendelkező válaszadók körében csak 32 százalék volt. (Szonda Ipsos) Schröder meggyőző körútra indul Kedden ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az uniós agrárminiszterek Teljes gőzzel beindulnak a tárgyalások az Európai Unióban, hogy a március végi EU-csúcsig létrejöjjön a végső megállapodás a pénzügyi reformokról. A múlt hét sikertelen „mezőgazdasági maratonja”, illetve EU- csúcstalálkozója után az agrárminiszterek kedden ismét egyeztetni kezdenek; a német kancellár hamarosan végiglátogatja az európai fővárosokat. * BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Brüsszelben csalódottan nyugtázták, hogy a múlt heti, rendkívüli EU-csúcson nem sikerült megegyezésre jutni azokról a költségvetési reformokról, amelyek nélkül a bővítés is éveket késhet. A német soros elnökség ennek ellenére nem adja fel a reményt, hogy a március végi, berlini csúcstalálkozón megszületik a végső egyezség , és így az Európai Unió sem veszti el a hitelét. A fennmaradó bő három hétben intenzív alkudozás kezdődik a fájdalmas, de szükséges reformokról. Az alapelv: az EU költségvetését a jelenlegi szinten be kell fagyasztani, és több-kevesebb pénzről mindenki kénytelen lemondani (várhatóan az új tagok sem kapnak annyi támogatást, amennyit eredetileg reméltek). A mezőgazdasági miniszterek az elsők: ők a múlt héten ötnapos tárgyalás után sem tudtak megállapodásra jutni, ezért kedden újrakezdik az egyeztetést. Ezután konzultálnak a tagállamok brüsszeli nagykövetei, illetve a külügy- és a pénzügyminiszterek is. Schröder német kancellár, aki a berlini csúcson mindenképpen le akarja zárni a pénzügyi vitákat, március közepén „meggyőző körútra” indul az unió fővárosaiba. A soros elnök Németország szerint máris súlyos válsággal fenyeget, ha elmarad a végső megegyezés - bár sokak szerint a válsághangulat csupán azért szükséges, hogy a tagállamok kormányai a választók előtt meg tudják indokolni, miben miért kellett engedniük. Pócs Balázs Menetrend a berlini csúcsig Március 2.: Az EU mezőgazdasági miniszterei folytatják a tárgyalási maratont Március 3-4. és 10.: A nagykövetek egyeztetnek Március 13-14.: A külügyminiszterek tanácskoznak Március 15.: A pénzügyminiszterek találkoznak Március 15—16.: A mezőgazdasági miniszterek ismét üléseznek Március 17—18.: A nagykövetek tárgyalnak Március 21—23.: A külügyminiszterek véglegesítik a jelentéstervezetet Március 24—25.: Az állam- és kormányfők csúcstalálkozója Berlinben Románia keletre sodródhat Vita a kettős állampolgárságról az RMDSZ-fórumon Románia keletre sodródásának veszélyére és az anyaország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való megmaradásának fontosságára hívta fel a figyelmet Markó Béla (képünkön) szövetségi elnök az RMDSZ belső parlamentjének hét végi marosvásárhelyi ülésén. A tanácskozáson heves vita robbant ki a kettős állampolgárság kérdéséről. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Markó Béla, a szövetség elnöke beszámolójában rámutatott: a reformszándékok ellenére 1999 rendkívül súlyos válsággal kezdődött Románia számára. A valós elégedetlenséget kifejező, ám politikai jelleget öltött két bányászjárás sokat rontott az ország külföldi megítélésén. Bebizonyosodott: Románia számára nemcsak az az alternatíva, hogy lassan vagy gyorsan integrálódik a NATO-ba és az EU-ba. Van egy másik lehetőség is: a keleti gazdasági és politikai érdekszférához történő kapcsolódás. Markó beszámolt a magyar kormányfővel folytatott tárgyalásairól és a budapesti magyar—magyar csúcstalálkozóról is. A jövő századi nemzetstratégia egyik alapelve a magyarság szülőföldön való megmaradása kell legyen. Azokat a politikai megoldásokat kell támogatni, amelyek a szülőföldön magyarként való megmaradást biztosítják, nem pedig azokat, amelyek a kitelepülést, az elvándorlást elősegítik - mondta. A szövetségi elnök kijelentette: a kettős állampolgárság kérdése Budapesten nincs napirenden, és arra kérte a magyar kormányt és a parlamenti pártok képviselőit, hogy ezt minél világosabban mondják ki. Tőkés László püspök korábbi kijelentéseire utalva Markó Béla ámításnak nevezte azokat a beállításokat, amelyek szerint ha az RMDSZ jelenlegi vagy majdani vezetősége kérné a kettős állampolgárság megadását, akkor ezt a magyar kormány meg is adná. Markó rámutatott, hogy az utóbbi időszakban Romániában újra felerősödött a magyarellenesség. RMDSZ- vezetőket és -tisztségviselőket idéznek be az ügyészségre, például a tavalyi alsócsernátoni fórum résztvevőit, és magyarok ellen koncepciós pereket rendeznek az 1989. decemberi vagy más események kapcsán. Markó a fórum állásfoglalását kérte az 1989-es kézdivásárhelyi események miatt nemrég elítéltek ügyében. Heves, személyeskedésig menő vita alakult ki a tanácskozáson a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke sürgette a határon túli magyarság számára a különleges státus biztosítását. Korábbi kijelentéseit pontosítva kifejtette, hogy amennyiben az RMDSZ a kettős állampolgárságot nem kéri, a magyar kormány ezzel a kérdéssel nem is foglalkozik. Katona Ádám, az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platformjának elnöke is a különleges státus megadása mellett foglalt állást. Szabó Károly szenátor viszont úgy vélte, hogy a kettős állampolgárság ismételt felvetésével az RMDSZ-en belüli egyik irányzat zsákutcába kívánja kényszeríteni a szövetség jelenlegi vezetőit. A szatmári szenátor szerint a szóban forgó csoport fő érdeke a májusban sorra kerülő tisztújító kongresszus erőviszonyainak megváltoztatása, a hatalom átvétele a jelenlegi vezetőségtől. A marosvásárhelyi RMDSZ-fórum döntött arról is, hogy a szövetség VI., tisztújító kongresszusa májusban Csíkszeredán ül öszsze. Tibori Szabó Zoltán Tisztújító KMKSZ-közgyűlés Ungváron Sem strukturális, sem személyi változást nem hozott a több mint húszezres tagsággal rendelkező Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungváron megrendezett 10., jubileumi tisztújító közgyűlése. Magyarországot három parlamenti párt - az FKGP, a MIÉP és az SZDSZ -, valamint számos kormánytisztviselő, köztük Németh Zsolt külügyi államtitkár, Szabó Tibor, a HTMH elnöke és Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke képviselte. UNGVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a szervezet elmúlt tíz évéről úgy vélekedett: míg az 1990-es választásokon még szánalmas volt a szövetség részvétele, 1994-ben tisztes vereséget szenvedtek, 1998 viszont - amikor Kovács Miklós bekerült az ukrán parlamentbe - egyértelmű sikert hozott. Az ukrajnai hatalmi szervek és a KMKSZ kapcsolata azonban az évek során rosszabbodott. Kovács kifogásolta, hogy nem engedték meg a vereckei emlékmű felállítását, s hogy minden évben kérvényezni kell az anyanyelvi felvételizést. Németh Zsolt külügyi államtitkár kifejtette: azáltal, hogy a KMKSZ elnöke tagja az ukrán parlamentnek, sokat javulnak a kárpátaljai magyarok érdekérvényesítési lehetőségei. Németh szerint a Magyar Állandó Értekezlet lehetőséget nyújt a folyamatos és intézményesített kapcsolattartáshoz. Több felszólaló magyar kormánypárti politikus is bejelentette, hogy folyamatban van a határon túli magyaroknak nyújtott anyagi támogatás eddigi módjainak felülvizsgálata. A közgyűlésen ismét Kovács Miklóst választották a KMKSZ elnökévé. Egy személy - Vári Fábián László, beregszászi költő - kivételével változatlan maradt az elnökség összetétele is. A régi-új elnök kifejtette: akárcsak Ukrajna, a kárpátaljai magyarság is nehéz idők elé néz. Kőszeghy Elemér Omega? Voltaképp semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy a bukott szlovák rezsim a Meciarés a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” jelszavával próbálta aláásni a három másik visegrádi ország, Magyarország, Csehország és Lengyelország integrációs esélyeit. Ez ösztönreakció volt. Miután Meciar és környezete belátta, hogy Szlovákia óhatatlanul ki fog maradni a NATO- és EU-csatlakozás első köréből, önvizsgálat helyett a bosszú művével foglalatoskodott. Dicséretes, hogy ezeket a próbálkozásokat az érintettek elhárították (idehaza Demeter Ervin MDF-es titkosszolgálati államtitkártól tudjuk, hogy el, de hát nem megmosolyogni vagy inkább kikacagnivaló az egész? El tudják képzelni, hogy a szlovák titkosszolgálat (SIS) meg tudta volna fordítani azt, amit mi a történelem menetének nevezünk? Ugyan. Teljesen más kérdés viszont, hogy a SIS, élén Iván Lexával, a miniszterelnök bizalmasával, Meciar privát ügynökségévé változott 1995 tavaszától. Azaz nem „a nemzet biztonságát” védelmezte - amire törvényi felhatalmazása volt -, hanem az amúgy is autoriter hajlamú kormányfő magánjellegű megbízatásait teljesítette sorozatban, lett légyen szó az egyes számú politikai ellenfél, Michal Kovác államfő fiának elrablásáról, újságírók megfélemlítéséről és megveretéséről vagy magyarellenes érzelmek felkorbácsolásáról. Szögezzük le: mindez teljességgel megengedhetetlen bármelyik működő demokráciában. Ahol demokrácia (és nem zsarnokság) van, ott a titkosszolgálatok pontosan tudják, mi a nemzet biztonsága, mit jelent a nemzetbiztonsági érdek, mik azok a módszerek, amelyek ezeknek az érdekeknek a védelmében bevethetők, és teszik a dolgukat. Nem mondanám, hogy nincs csábítás. És azt sem, hogy ennek a trükkje nem létezik. De a működő demokráciákba „be van kódolva”, hogy törvényen kívüli eszközökhöz soha, semmilyen formában nem folyamodnak. Mindazonáltal tudjuk, amit tudunk. A CLA és a KGB például nagyon sikeres operációkat hajtott végre a múltban a szlovák SIS mintájára. (Alaptalan hízelgés.) Meg tudtak fordítani, de legalábbis befolyásolni tudtak politikai hangulatokat, rokonszenveket. Az ilyen műveletek ugyanis nem tartoznak a törvényen kívüli szférába. Ha tehát a SIS azt „hitette el” vagy próbálta elhitetni a szlovák lakossággal, hogy Magyarország az Egyesült Államok „love boy”-a, azaz privilegizált kedvence, és eközben a szlovákság tudatlan elemeinek kisebbrendűségi érzéseire épített, akkor azt kell mondanom, hogy semmi retteneteset nem követett el, még csak törvénybe ütközőt sem. A „Meciar-kommandók” esete egészen más ügy: szeretnénk, ha volna rá bizonyíték, de nincs. Én például a magyar alvilágot nem tudom a SIS túszának elképzelni, se fegyverileg, se más módon. Ez „baloney”, azaz bolognai szalámi, ahogyan Thatcher bárónő hajdanán a hülyeséget - egy ritkának mondható filológiai leleménnyel - aposztrofálni volt szíves. Nyilván a SIS e tárgy(ak)ban mutatkozó ostobaságának és eredménytelenségének tudható be, hogy a Dzurinda-féle új szlovák kormány nem közvetlen módon kért bocsánatot a magyar, a lengyel és a cseh kormánytól - holott például a cseh romák fellázításának ördögi terve miatt ezt éppenséggel egy vonatkozásban megtehette volna -, hanem sajtóközleményben. Amelynek egy-egy példányát eljuttatták Budapestre, Prágába és Varsóba. A címzés nélküli közlemény műfaja arra vall, hogy Dzurindáék is kis bizonytalanságban vannak afelől, mennyire súlyosak voltak is azok a károk, amelyet Lexáék a szomszédoknak okoztak. Ezzel aztán ki is merül az „Omega-akció” története, az elhárításért biztos senki nem fog rendjelet kapni Magyarországon. Aczél Endre Regisztráció A felső-bácskai nagyközségben 650 őstermelői igazolvány van forgalomban. Ez önmagában roppant kevés a 4000 lakoshoz képest, de a falugazdász szerint közülük is csak körülbelül 250-en dolgoztak eddig mezőgazdasági termelőként. A többi adóbesegítő családtag. Vita van afelől, hogy mekkora az optimális birtoknagyság. Az bizonyos, hogy a gabona- és disznóiparban nem nyolc hektár. Ám a magyar kormány szerint a kicsi a szép. Minél nagyobb valaki, annál kevesebb támogatást kap. Ezért aztán a nagyobbacskák is kicsinek akarnak látszani, hogy több támogatást kapjanak. Kicsinek látszani úgy lehet, ha őstermelői igazolványt vált az ember, s azon minél kisebb birtokot jelöl meg a sajátjaként. A felső-bácskai gabonatermő földeken előrehaladott állapotban van a birtokkoncentráció. Nem ritka a 80-100, sőt a 200 hektáros gazda sem. Egy család megfelelő géppark birtokában 150-200 hektárt könnyedén meg tud művelni. Korábban éppen arról szóltak az őstermelői igazolványok, hogy családi keretben minél nagyobb birtokot műveljenek a földművelők - úgy a teljes árbevétel az adómentes sávba esett. Most viszont mindenki törpe akar lenni. Van például egy 200 hektáros középbirtokos, aki a mostoha magyar körülmények között is megélne már a birtokából. Ám a mai kormányzatnak az ilyen, amerikai, argentin stílusú szuperparaszt majdnem annyira ellenszenves, mint a téesz. Emiatt aztán a középbirtokos kénytelen törpének álcázni magát. Nem egy darab nyolcoldalas, mérhetetlenül részletes adatlapot tölt ki, hanem húszat. Aranyba lehet foglalni minden, még élő nyugdíjas nagymamát, akiből pár holdas őstermelőt tudnak a papíron varázsolni, s a nevére lehívható a kistermelőket preferáló agrártámogatás. Ezek a szokásos költségvetési játékok. Nem is volna tétjük, ha éppen nem készülnénk az Európai Unióba, ahol fontosnak tartják a regisztrációt. Kiszámítható termelési politikát ugyanis úgy lehet folytatni, ha a támogatásokat odaítélő állam tudja, kinek mekkora birtoka van, mit termel azon, mikor és milyen minőségben. Pontosan ennek az európai mintájú nyilvántartásnak a hitelét ássa alá az, ami most történik az őstermelői igazolványok kozmetikázása körül. A regisztrációból ugyanis az a hazug kép fog kiderülni, hogy Magyarországon még sokkal törpébbek a birtokok, mint amilyenek valójában. Az őstermelői igazolványok átírása mellett folyik az állatállomány nyilvántartásba vétele. Az állattartók szemrebbenés nélkül lehazudják a fele állományukat, mert attól tartanak, hogy az egész nyilvántartósdi csak arra szolgál, hogy az adóhivatal „látókörébe kerüljenek”. A gyanakvás tapasztalatokon alapul. Ha a kisgazda agrárkormányzat őszinte volna a parasztemberekhez, akkor megvallaná nekik, hogy a regisztráció és az állatszámlálás tényleg az adóhivatal szempontjait is szolgálja. De megmagyarázhatná nekik azt is: ameddig hamisak a statisztikák, addig sohasem lehetnek biztosak afelől, hogy nem kell-e a gabonát vagy a disznóhúst olcsóbban eladniuk, mint amennyiért megtermelték. Tanács István