Népszabadság, 1999. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-01 / 125. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. JÚNIUS 1., KEDD 3 • • Öcalan kegyelmet kér Tegnap megjelent a török állambiz­tonsági bíróság előtt Abdullah Öcalan, s pere ezzel érdemi szakaszá­ba lépett. A Kurd Munkáspárt elnö­kének tárgyalását a márvány-tengeri Imrali-sziget börtönében, rendkívüli biztonsági intézkedések mellett foly­tatják le. A bíróság várhatóan halálos ítéletet hoz az ügyben, ám ennek vég­rehajtása vagy enyhítése peren kívüli, politikai szempontok függvénye. Öcalan tegnap életének meghagyásá­ért cserébe együttműködést ígért a hatóságoknak. Nagy halat fogtak a török hatóságok februárban, amikor kézre kerítették „Apó”-t, a kurd vezért. Most, hogy Ecevit kormányfő már learatta ennek babérját (megnyerte az időközben megtartott vá­lasztásokat), a török politikai elit kény­telen azzal számolni: túl nagy hal akadt horgukra, amelynek megemésztése gon­dot okoz. A vádirat szerint az Abdullah Öcalan irányította fegyveres tevékenység Török­ország területi integritását veszélyeztette a kurd többségű Délkelet-Anatóliában. A pártvezért felelőssé teszik a Kurd Mun­káspárt (PKK) minden tevékenységéért, így legalább 15 ezer személy haláláért is. Amennyiben - az ügyész már nyilvá­nosságra hozott kérésének megfelelően - Öcalant halálra ítélik (csakúgy, mint a minap helyettesét), a verdikt végrehajtá­sáról a parlamentnek kell döntenie. Tö­rökországban 1984 óta nem hajtják végre a halálos ítéleteket, hanem több évtizedes börtönbüntetésre változtatják azokat. Kérdés, hogy a törökök „első számú kö­zellensége” esetében a döntéshozók a ge­rillák példás megbüntetését választják-e, vagy inkább a nemzetközi közvélemény nyomásának engednek. Utóbbi vonatko­­­zásban meghatározó az Európa Tanács (ET) álláspontja, a szervezet ugyanis emberi jogi kérdésekben mértékadónak számít az Európai Bizottságnál, s így - Öcalan kivégzése esetén­­ hosszú időre hátráltathatja Ankara integrációs törek­véseit. A török álláspont ellentmondásos. Devlet Bahceli nacionalista pártvezér például lapinterjújában az emberi jogok terén mutatott fejlődést jelölte meg or­szága nemzetközi felzárkózásának zálo­gául, ugyanakkor úgy fogalmazott: akármilyen büntetést is kapjon Öcalan, azt végre kell hajtani. Ankara egyébként némi huzavona után elfogadta, hogy a tárgyaláson „hall­gatói minőségben” külföldi diplomaták is jelen legyenek, ám elutasította szá­mukra a nemzetközi megfigyelői státust. Ilyen felemás megoldás a halálbüntetés­nél nem alkalmazható: nem lehet Öcalant félig-meddig kivégezni. Akármi is lesz a döntés, ártani fog a török politi­ka legalább egyik fő törekvésének: a „kurdkérdés megoldásá”-nak vagy a nemzetközi szalonképességnek. Sz. L. L. „Apó” a bíróság előtt reuters-fotó Leáldozott Zsirinovszkij csillaga? MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Csak a harmadik helyen végzett a Bel­­gorodi területen vasárnap megtartott kormányzóválasztáson Vlagyimir Zsiri­novszkij, Oroszország első számú bot­ránypolitikusa, a liberális demokratának nevezett (LDPR) párt feje. A győzelmet és már az első fordulóban a posztot is Jevgenyij Szavcsenko eddigi kormányzó szerezte meg a szavazatok 53,4 százalé­kával. A második helyen Mihail Beszhmelnyicin, a számvevőszék kom­munisták által támogatott auditora vég­zett közel 20 százalékkal, Zsirinovszkij viszont csak a szavazatok 17,4 százalé­kát szerezte meg. A politikus, aki kampánya során már az orosz-fehérorosz-jugoszláv szövet­ség fővárosaként látta az általa irányított Belgorodot, és aki sokórás tévéműsor­folyamban bizonygatta, hogy a terület kizárólag vele járhat jól, máris bíróság­gal, az eredmény felülvizsgálatának kö­vetelésével fenyeget. A parlament mindkét házának vezetői üdvözölték a „józan és tárgyszerű” ered­ményt. Jegor Sztrojev, a felsőház tekin­télyes elnöke kijelentette: az utcai politi­kusok ideje lejárt. A politológusok azon­ban nem osztják azt a véleményt, hogy Zsirinovszkij esélyei az év végén esedé­kes parlamenti választásokon romlottak. Szerintük éppen ellenkezőleg: a figyel­meztető jel hatására a Kreml növelni fogja az LDPR-nek juttatandó támoga­tást, hiszen a mai politikai palettát te­kintve ez lehet az egyetlen, Jelcin elnö­köt nyíltan és feltétel nélkül támogató párt. Ráadásul Zsirinovszkij és Lebegy krasznojarszki tábornok-kormányzó po­tenciális támogatói nagyrészt ugyan­azok, a Kremlnek pedig végképp nem érdeke, hogy Lebegy önálló frakcióval jusson be a dumába. M. L. L. Viktor Hrisztyenko kapott első miniszterelnök-helyettesi kinevezést az orosz kormányban a múlt héten lemondott Mihail Zadornov helyére - jelentette az MTI. Hrisztyenko a Kirijenko-kabinetben is helyettes kormányfő volt, azt meg­előzően - illetőleg a Primakov-kormányban is - pénzügyminiszter-helyettes­ként tevékenykedett. Zadomovot ugyanakkor a nemzetközi pénzintézetekkel tárgyaló elnöki különmegbízottá nevezte ki hétfőn Borisz Jelcin orosz államfő. A hadiipart felügyelő miniszterelnök-helyettes Ilja Klebanov szentpétervári polgármester-helyettes lett, Andrej Sapovaljanc maradt a gazdasági tárca élén (a Primakov-kabinetben is e minisztériumot vezette), a monopóliumellenes és a vállalkozásösztönző minisztériumot pedig Ilja Juzsanov irányítja. A pénzügy­­miniszter Mihail Kaszjanov maradt. INDIA LÉGIEREJÉNEK Mirage 2000-es repülőgépei bombázták hétfő reggel Kasmír hegyes vidékein a Pakisz­tán támogatását élvező muzulmán fegy­veresek állásait, miközben a kasmíri tűz­­szüneti vonal mentén újabb indiai csapa­tokat vontak össze, hogy fokozhassák a muzulmán fegyveresek elleni szárazföl­di akciókat. „Háborúhoz hasonlatos” helyzet alakult ki Kasmírban - jelentette ki hétfőn Atal Behari Vadzspaji indiai kormányfő. (Reuters) ROMÁNIA legnagyobb ellenzéki po­litikai alakulata, a Ion Iliescu vezette Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) „erdélyi választási offenzívá­­jának” keretében magába olvasztotta a Román Egység Szövetségének Pártját (PRUR). Ez utóbbit Gheorghe Funar alapította, még mielőtt belépett volna a Tudor-féle Nagy-Románia Pártba. (MTI) BORISZ JELCIN orosz elnök még az idén ellátogat Japánba - mondta három­napos moszkvai tárgyalásai után Komu­­ra Maszahiko japán külügyminiszter. Komura szerint a két ország területi vi­tájában nem lehet gyors áttörésre számí­tani, de kifejezte reményét, hogy Szergej Sztyepasin orosz kormányfővé történt kinevezése meggyorsítja a folya­matot. (MTI) Átcsoportosítás Dél-Libanonban HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Antoine Lahad tábornok, az Izraellel szövetséges „dél-libanoni hadsereg” pa­rancsnoka tegnap hivatalosan bejelen­tette, hogy csapatai kiürítik Dzsezin enklávét a dél-libanoni úgynevezett „biztonsági övezetben” - jelentette tel­­avivi tudósítónk. A kivonulást mintegy két hét múlva fejezik be. Lahad tábornok kifejezte re­ményét, hogy a libanoni hadsereg bevo­nul a kiürített területre és megvédi a Hezbollah bosszújától a város és kör­nyéke keresztény lakosságát. A már ki­ürített előretolt állásokat egyelőre nem foglalta el a libanoni hadsereg — jegyez­te meg a tábornok. Ez az első visszavonulás a térségben 1985 óta. Megfigyelők szerint Dzsezin a „biztonsági övezet” teljes kiürítésének próbaköve lehet. Ehud Barak megvá­lasztott miniszterelnök ígéretet tett, hogy egy éven belül kivezeti a hadsere­get Libanonból. Az ENSZ békefenntartó erőinek egyik ír katonája életét vesztette hétfőn Libanonban, amikor egy tüzérségi löve­dék becsapódott a kéksisakosok egyik állására, amely az Izrael által megszállt dél-libanoni sáv határán helyezkedik el — közölte az AFP. Egy másik ír katona megsebesült a támadás következtében. Egyelőre nem ismeretes, ki lőtte ki a lö­vedéket. * Indonézia választási finisbenTávirati Stílusban KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Kilométer hosszú motoros, gépkocsis és teherautós karavánok vonulnak dudálva napok óta az indonéz fővárosban. Csupán a színek változnak: hol kék, hol zöld, hol piros trikós és zászlós a fiatalokból ver­buválódott tömeg. Mindennap más párt kap engedélyt a megmozdulásra, s az elő­zetes félelmekkel szemben eddig - ki­sebb incidensektől eltekintve - békésnek minősíthető a több mint 200 milliós or­szág történetének legnyitottabb választási kampánya. 48 párt, tényleges eséllyel in­kább csak hét-nyolc vetélkedik a június 7-én esedékes választásokon. A tét, hogy a tavaly májusi véres tünte­tések nyomán elnöki tisztéről lemondott Suharto 32 éves rendszerét milyen politi­kai vonal váltja fel. A Suharto szárnyai alatt utóddá kinevezett Habibie és kor­mányzata intézkedések sorozatával pró­bálta bizonyítani az elhatárolódást a múlttól. Éppen tegnap idézte be az állam­ügyész Suharto legidősebb lányát, hogy adjon számot az állítólagos hatalmas va­gyonról. A Time magazin a napokban 15 milliárd dollárról írt, amit a család tagjai állami és magánvállalatok élén összeha­rácsoltak. A Suharto-rendszer politikai támaszának számító Golkar főtitkára, Tuswandi maga is azt nyilatkozza a Nép­szabadágnak, hogy pártként teljesen megújultak, s kormányra kerülésük ese­tén a törvényesség keretei között elszá­moltatják a volt elnököt és családját. A legnagyobb tömeget eddig Megawati Sukarnoputri, Indonézia füg­getlensége utáni első elnökének, Sukarnónak a lánya tudta mozgósítani. A PDI rövidítésű demokrata, nacionalista párt mindkét választási nagygyűlésén több mint százezren vettek részt. Megawati két másik - egyenként 20-30 milliós muzulmán tömegmozgalomból alakult - párttal, a Nemzeti Ébredéssel és a Nemzeti Mandátum Párttal előzetes vá­lasztási megállapodást kötött. Ez az eset­leges koalíció a fő kihívás a hatalom hát­terében álló Golkarral és kisebb potenciá­lis szövetségeseivel szemben. Egy hét múlva Indonézia 127 millió polgára élhet jogával, az ötszáz tagú alsó­ház 462 képviselőjét választják meg, s ez egészül ki a hadsereg 38 jelöltjével. Ezzel párhuzamosan a tartományi parlamentek­ről is döntenek. Majd novemberben az öt­száz fős testület a tartományi parlamen­tek képiselőiből és Habibie elnök kineve­­zetteiből álló kétszáz tagú felsőházzal együtt választja meg Indonézia új elnö­két. Az ország a tekintélyelvi és korrupt rendszer felváltásában, a reformokban, ám egyúttal a megbékélésben érdekelt, hogy a gazdaságot megroppantó 1997-es pénzügyi válság, a tavaly májusi véres események után a befektetők bizalma helyreálljon - mondta lapunknak a Nem­zeti Ébredés Pártjának főtitkárhelyettese, Amin Said Husni. Jakarta, 1999. május Ortutay L. Gyula Járulékos károk „Sokan azt hiszik Amerikában, hogy ez nem a mi harcunk. De nézzenek körül, mert oly sokáig hagyták, hogy az történjék Európában, ami történt, és nem avatkoztunk be.” Ezt mondta tegnap Clinton amerikai elnök az arlingtoni nemzeti temetőben. Az emlékezés napja volt hétfőn: ilyenkor a háborúkban elesettekről, a veteránokról emlékeznek meg. Amerika hábo­rúban áll megint, és ebből nehezebb kilépni, mint gondolták. Az amerikai közvélemény nem háborúpárti, de a koszovói beavatko­zást még támogatja, kis többséggel. Addig támogatják, amíg nincsenek amerikai halottai. Ennek a háborúnak eddig még csak albán és szerb ha­­lottai vannak. A közvélemény talán még elfogadja, hogy a hidak, az elektromos hálózat, a kórházak lebombázása egyrészt szükségszerű, más­részt véletlen. A polgári lakosságot arra intik, hogy kerülje el a lehetséges célpontok közelségét. Nehéz feladat. Amerikai halottak még nincsenek - többek között azért, mert a harci repülők csak nagy magasságból bom­báznak. Így a jugoszláv légvédelmi tüzérség nem éri el őket, viszont a sok „okos bomba” nem mindig pontosan talál, ugyanezen okból. Most javul az időjárás a Balkánon, és a stratégák ki akarják használni a légierőt. Mintha egy katonai forgatókönyvet akarnának elejétől a végéig lejátsza­ni. Egy harmincéves forgatókönyvet, amely szerint légierővel vissza lehet bombázni az ellenséget a kőkorszakba. Ezek a „járulékos károk”. A ma­gyarázat: ahol fát vágnak, hullik a forgács. Sok emberforgács. Erre (is) vezet a katonai eszközökkel megvalósított politikai humanizmus, a törek­vés, hogy a történelem ne ismétlődjék meg. A közvélemény egyenes adásban értesül arról, ami a Balkánon törté­nik. Ma már látszik, hogy Belgrádból érkező központi utasításra űzik el Koszovó albánjait. A tömeggyilkosságok, a falvak felégetése, az emberek kínzása, a nők megerőszakolása mindennapos. Nincs rá mentség. Ameri­kában is rettenetes történeteket hallani az ideérkező menekültektől. Milo­­sevics mára a mindennapi amerikai propagandában Hitler lett. A balkáni eseményeket a politikusok a második világháború eseményeivel magya­rázzák maguknak és a közvéleménynek. S nyilvánvaló, hogy „Hitlerrel”, háborús bűnösökkel nem lehet kezet fogni, alkudni, tárgyalni. Csak a bombák nyelvén lehet szót váltani velük. Amerika úgy tekint Milosevics­­re, mint a hidegháborús kor utolsó maradványára, aki a kommunizmust nacionalista diktatúrává változtatta. Amerika azt ígéri, hogy Szerbiának is helye lesz a háború utáni, nem megosztott Európában. Amerikából nézve elég reménytelennek látszanak a közvetítési kísérle­tek, az alku Jugoszlávia mostani vezetőivel. A közvetítőknek nehéz dol­guk van: az alapfeltételeket már elfogadná Belgrád, de tőle a jelek szerint csak feltétel nélküli kapitulációt fogadnak el. Addig fogynak a hidak, és egyre több az emberi „járulékos kár”. A menekültáradat sem marad abba. Miklós Gábor A közpénzek szivárgásáról „Megállítottuk a közpénzek elszivárgását.” Egyszerű, világos, kijelentő mondat, határozott tény közlés­­ a saját magát ohne zsánér legendává emelő fideszes kommunikáció fénylő gyöngyszeme. A miniszterelnök maga mondta még a kongresszuson, három hete lassan, de még mindig a fülemben cseng. E tényközlésnek van még egy fontos tulajdonsága: az, hogy természe­tesen nem igaz. Nem lehet kijelenteni azt, hogy Magyarországon megállt volna a közpénzelszivárgás. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy meg­szűnt az alkoholizmus vagy a pacalfogyasztás, szóval ilyen nincsen, a közpénz nem csapvíz, hogy kicseréljük a tömítést, és szevasztok­, többé nem szivárog. A világ legszolidabb demokráciáiban is szivárog a köz­pénz, csak nem úgy és nem annyi. Nem ennyi. A miniszterelnök néhány napja szelídített kongresszusi kijelentésén: még ma is létezik korrupció, de a fénykorát az előző kormány alatt élte. A módosítás épp időben jött, azóta már áll az újabb bál a Postabanktól a multifunkcionális Fidesz-cégekéhez csorgatott milliárd miatt. Magyarországon nyilvánvalóan csökkent/csökken a közvagyon elszi­­­­várgásának mértéke, ez normális, véget érni látszik a szabadrablásos kor­szak, elsősorban azért, mert a könnyedén szétrabolható javak elfogytak. Ezt nevezik konszolidációnak. Aztán a széthordott vagyon sorsa sokféle lehet. A lenyúlóknak két alaptípusa létezik: van olyan, aki képes rendesen működtetni az így-úgy megszerzetteket, kvázi a köz (és elsősorban persze saját maga) javára, és aztán van olyan is, aki - többnyire értelmi és érzel­mi korlátok miatt - megreked az egyszerű utcai fosztogató szintjén, a lo­pott pénzt kártyára és nőkre költi, és a csendes-óceáni szigetvilág luxus­­szállodáiban kanalazza reggelire a birkapörköltöt. A büntetőjog nem tesz különbséget a kétfajta viselkedésmód között, bár azt is látni kell, hogy ahol nagy összegű közpénzlenyúlások hajthatók végre, ott jelentős mérté­kű korrupciónak kell lennie, így e területen a büntetőjog abszolúte irrele­váns tényező, szinte nulla az esélye annak, hogy a megfelelően nagy ösz­­szeget zsebre rakó elkövető valaha is testközelbe kerüljön a büntetőjog­gal. A közpénzek szivárognak, jelentős mértékben. Csak máshogyan, más­hová, más mennyiségben. Gyorsan kiépülnek a megfelelő csatornák, amelyek a politikai hatalom kipróbált barátaihoz vagy éppen magukhoz a politikai hatalom részeseihez vezetnek. Hetente akad valami érdekes ügy az újságoknak. Talán most már apróbbak a szeletek, de jut azért bőven. Ha nincs is meg egyelőre az új Tocsik Márta, de van máris egy erősen fideszes hátszelű, semmiből lett őrző-védő cég, amelynek állami megrendelésállománya olyan nyereséggel kecsegtet, hogy még a híres sikerdíjas ügyvédnő is el­pirulhat szégyenében, és akkor a Postabank ellein nevelkedett cégecs­kék történetét még át sem vettük. A Lockheed-Martin-üzlet valószínűleg befuccsolt, de van még ezer apró lehetőség csorgatni, szivárogtatni. Pici­ben nem is olyan fölháborító és nem is föltűnő. De elég hatásos. A közpénz-szivárogtatásra nagyszerű példa a napokban megejtett ci­vilszféra-finanszírozási viccgyűjtemény, amely újfent igazolta, hogy a politikai hatalomban lévők (itt most ellenzék és kormány egy kalap alá vehető akár) még csak a látszatra sem nagyon adnak, ha fölbukkan négy­öt-hatmillió forintnyi lenyúlható összeg. A sajátos magyar társadalmi fej­lődés úgy hozta, hogy az a civil szervezet civil igazán, amelyik egy párt­házban van bejegyezve, országgyűlési képviselője van valamelyik frak­cióban, a vezetőségében legalább egy politikus-rokon, szomszéd vagy talpnyaló található, illetve, ha a pártnak magának úgynevezett független ifjúsági szervezete. E felfogás - hogy tudniillik a civil szféra vezető ereje a párt, illetve a pártok, a többpárt — markánsan jelenik meg a jogban is, mivel a civil szervezetek támogatásáról sajátos és a nyugati civilizáció­ban egyedülálló módon parlamenti pártpolitikusokból álló testület, egy többpártbizottság dönt. Hogy ne kelljen sokat szórakozni. Szomorú poénként lehetne kiragadni a Független Női Szövetség nevű, Torgyánné Cseh Máriát tömörítő (na jó, talán egy egy-két kisgazdafeleség még van ott) szervezet kétmilliós dotációját, amely támogatásból talán lesz elég cérna, vászon, hogy Torgyán József arcképével díszített falvédő­­ket hímezzenek hideg téli estéken. A közpénzek elszivárgásának csökkentése szempontjából az is üdvös lehetne akár, ha a pártok sok, költséges kis szervezetecske (irodabérlet, rendezvények, bejegyeztetés) helyett alapítanának egy Közös Szivárogta­tó Civil Szervezetet, amely egy az egyben lenyúlhatná a megfelelő kere­tet, aztán a kasszához fáradhatna mindenki, erősorrendben. A közpénz lassan elszivárog, nem lógok a mesék terén. Uj Péter

Next