Népszabadság, 1999. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-01 / 125. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. JÚNIUS 1., KEDD 3 • • Öcalan kegyelmet kér Tegnap megjelent a török állambiztonsági bíróság előtt Abdullah Öcalan, s pere ezzel érdemi szakaszába lépett. A Kurd Munkáspárt elnökének tárgyalását a márvány-tengeri Imrali-sziget börtönében, rendkívüli biztonsági intézkedések mellett folytatják le. A bíróság várhatóan halálos ítéletet hoz az ügyben, ám ennek végrehajtása vagy enyhítése peren kívüli, politikai szempontok függvénye. Öcalan tegnap életének meghagyásáért cserébe együttműködést ígért a hatóságoknak. Nagy halat fogtak a török hatóságok februárban, amikor kézre kerítették „Apó”-t, a kurd vezért. Most, hogy Ecevit kormányfő már learatta ennek babérját (megnyerte az időközben megtartott választásokat), a török politikai elit kénytelen azzal számolni: túl nagy hal akadt horgukra, amelynek megemésztése gondot okoz. A vádirat szerint az Abdullah Öcalan irányította fegyveres tevékenység Törökország területi integritását veszélyeztette a kurd többségű Délkelet-Anatóliában. A pártvezért felelőssé teszik a Kurd Munkáspárt (PKK) minden tevékenységéért, így legalább 15 ezer személy haláláért is. Amennyiben - az ügyész már nyilvánosságra hozott kérésének megfelelően - Öcalant halálra ítélik (csakúgy, mint a minap helyettesét), a verdikt végrehajtásáról a parlamentnek kell döntenie. Törökországban 1984 óta nem hajtják végre a halálos ítéleteket, hanem több évtizedes börtönbüntetésre változtatják azokat. Kérdés, hogy a törökök „első számú közellensége” esetében a döntéshozók a gerillák példás megbüntetését választják-e, vagy inkább a nemzetközi közvélemény nyomásának engednek. Utóbbi vonatkozásban meghatározó az Európa Tanács (ET) álláspontja, a szervezet ugyanis emberi jogi kérdésekben mértékadónak számít az Európai Bizottságnál, s így - Öcalan kivégzése esetén hosszú időre hátráltathatja Ankara integrációs törekvéseit. A török álláspont ellentmondásos. Devlet Bahceli nacionalista pártvezér például lapinterjújában az emberi jogok terén mutatott fejlődést jelölte meg országa nemzetközi felzárkózásának zálogául, ugyanakkor úgy fogalmazott: akármilyen büntetést is kapjon Öcalan, azt végre kell hajtani. Ankara egyébként némi huzavona után elfogadta, hogy a tárgyaláson „hallgatói minőségben” külföldi diplomaták is jelen legyenek, ám elutasította számukra a nemzetközi megfigyelői státust. Ilyen felemás megoldás a halálbüntetésnél nem alkalmazható: nem lehet Öcalant félig-meddig kivégezni. Akármi is lesz a döntés, ártani fog a török politika legalább egyik fő törekvésének: a „kurdkérdés megoldásá”-nak vagy a nemzetközi szalonképességnek. Sz. L. L. „Apó” a bíróság előtt reuters-fotó Leáldozott Zsirinovszkij csillaga? MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Csak a harmadik helyen végzett a Belgorodi területen vasárnap megtartott kormányzóválasztáson Vlagyimir Zsirinovszkij, Oroszország első számú botránypolitikusa, a liberális demokratának nevezett (LDPR) párt feje. A győzelmet és már az első fordulóban a posztot is Jevgenyij Szavcsenko eddigi kormányzó szerezte meg a szavazatok 53,4 százalékával. A második helyen Mihail Beszhmelnyicin, a számvevőszék kommunisták által támogatott auditora végzett közel 20 százalékkal, Zsirinovszkij viszont csak a szavazatok 17,4 százalékát szerezte meg. A politikus, aki kampánya során már az orosz-fehérorosz-jugoszláv szövetség fővárosaként látta az általa irányított Belgorodot, és aki sokórás tévéműsorfolyamban bizonygatta, hogy a terület kizárólag vele járhat jól, máris bírósággal, az eredmény felülvizsgálatának követelésével fenyeget. A parlament mindkét házának vezetői üdvözölték a „józan és tárgyszerű” eredményt. Jegor Sztrojev, a felsőház tekintélyes elnöke kijelentette: az utcai politikusok ideje lejárt. A politológusok azonban nem osztják azt a véleményt, hogy Zsirinovszkij esélyei az év végén esedékes parlamenti választásokon romlottak. Szerintük éppen ellenkezőleg: a figyelmeztető jel hatására a Kreml növelni fogja az LDPR-nek juttatandó támogatást, hiszen a mai politikai palettát tekintve ez lehet az egyetlen, Jelcin elnököt nyíltan és feltétel nélkül támogató párt. Ráadásul Zsirinovszkij és Lebegy krasznojarszki tábornok-kormányzó potenciális támogatói nagyrészt ugyanazok, a Kremlnek pedig végképp nem érdeke, hogy Lebegy önálló frakcióval jusson be a dumába. M. L. L. Viktor Hrisztyenko kapott első miniszterelnök-helyettesi kinevezést az orosz kormányban a múlt héten lemondott Mihail Zadornov helyére - jelentette az MTI. Hrisztyenko a Kirijenko-kabinetben is helyettes kormányfő volt, azt megelőzően - illetőleg a Primakov-kormányban is - pénzügyminiszter-helyettesként tevékenykedett. Zadomovot ugyanakkor a nemzetközi pénzintézetekkel tárgyaló elnöki különmegbízottá nevezte ki hétfőn Borisz Jelcin orosz államfő. A hadiipart felügyelő miniszterelnök-helyettes Ilja Klebanov szentpétervári polgármester-helyettes lett, Andrej Sapovaljanc maradt a gazdasági tárca élén (a Primakov-kabinetben is e minisztériumot vezette), a monopóliumellenes és a vállalkozásösztönző minisztériumot pedig Ilja Juzsanov irányítja. A pénzügyminiszter Mihail Kaszjanov maradt. INDIA LÉGIEREJÉNEK Mirage 2000-es repülőgépei bombázták hétfő reggel Kasmír hegyes vidékein a Pakisztán támogatását élvező muzulmán fegyveresek állásait, miközben a kasmíri tűzszüneti vonal mentén újabb indiai csapatokat vontak össze, hogy fokozhassák a muzulmán fegyveresek elleni szárazföldi akciókat. „Háborúhoz hasonlatos” helyzet alakult ki Kasmírban - jelentette ki hétfőn Atal Behari Vadzspaji indiai kormányfő. (Reuters) ROMÁNIA legnagyobb ellenzéki politikai alakulata, a Ion Iliescu vezette Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) „erdélyi választási offenzívájának” keretében magába olvasztotta a Román Egység Szövetségének Pártját (PRUR). Ez utóbbit Gheorghe Funar alapította, még mielőtt belépett volna a Tudor-féle Nagy-Románia Pártba. (MTI) BORISZ JELCIN orosz elnök még az idén ellátogat Japánba - mondta háromnapos moszkvai tárgyalásai után Komura Maszahiko japán külügyminiszter. Komura szerint a két ország területi vitájában nem lehet gyors áttörésre számítani, de kifejezte reményét, hogy Szergej Sztyepasin orosz kormányfővé történt kinevezése meggyorsítja a folyamatot. (MTI) Átcsoportosítás Dél-Libanonban HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Antoine Lahad tábornok, az Izraellel szövetséges „dél-libanoni hadsereg” parancsnoka tegnap hivatalosan bejelentette, hogy csapatai kiürítik Dzsezin enklávét a dél-libanoni úgynevezett „biztonsági övezetben” - jelentette telavivi tudósítónk. A kivonulást mintegy két hét múlva fejezik be. Lahad tábornok kifejezte reményét, hogy a libanoni hadsereg bevonul a kiürített területre és megvédi a Hezbollah bosszújától a város és környéke keresztény lakosságát. A már kiürített előretolt állásokat egyelőre nem foglalta el a libanoni hadsereg — jegyezte meg a tábornok. Ez az első visszavonulás a térségben 1985 óta. Megfigyelők szerint Dzsezin a „biztonsági övezet” teljes kiürítésének próbaköve lehet. Ehud Barak megválasztott miniszterelnök ígéretet tett, hogy egy éven belül kivezeti a hadsereget Libanonból. Az ENSZ békefenntartó erőinek egyik ír katonája életét vesztette hétfőn Libanonban, amikor egy tüzérségi lövedék becsapódott a kéksisakosok egyik állására, amely az Izrael által megszállt dél-libanoni sáv határán helyezkedik el — közölte az AFP. Egy másik ír katona megsebesült a támadás következtében. Egyelőre nem ismeretes, ki lőtte ki a lövedéket. * Indonézia választási finisbenTávirati Stílusban KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNKTÓL Kilométer hosszú motoros, gépkocsis és teherautós karavánok vonulnak dudálva napok óta az indonéz fővárosban. Csupán a színek változnak: hol kék, hol zöld, hol piros trikós és zászlós a fiatalokból verbuválódott tömeg. Mindennap más párt kap engedélyt a megmozdulásra, s az előzetes félelmekkel szemben eddig - kisebb incidensektől eltekintve - békésnek minősíthető a több mint 200 milliós ország történetének legnyitottabb választási kampánya. 48 párt, tényleges eséllyel inkább csak hét-nyolc vetélkedik a június 7-én esedékes választásokon. A tét, hogy a tavaly májusi véres tüntetések nyomán elnöki tisztéről lemondott Suharto 32 éves rendszerét milyen politikai vonal váltja fel. A Suharto szárnyai alatt utóddá kinevezett Habibie és kormányzata intézkedések sorozatával próbálta bizonyítani az elhatárolódást a múlttól. Éppen tegnap idézte be az államügyész Suharto legidősebb lányát, hogy adjon számot az állítólagos hatalmas vagyonról. A Time magazin a napokban 15 milliárd dollárról írt, amit a család tagjai állami és magánvállalatok élén összeharácsoltak. A Suharto-rendszer politikai támaszának számító Golkar főtitkára, Tuswandi maga is azt nyilatkozza a Népszabadágnak, hogy pártként teljesen megújultak, s kormányra kerülésük esetén a törvényesség keretei között elszámoltatják a volt elnököt és családját. A legnagyobb tömeget eddig Megawati Sukarnoputri, Indonézia függetlensége utáni első elnökének, Sukarnónak a lánya tudta mozgósítani. A PDI rövidítésű demokrata, nacionalista párt mindkét választási nagygyűlésén több mint százezren vettek részt. Megawati két másik - egyenként 20-30 milliós muzulmán tömegmozgalomból alakult - párttal, a Nemzeti Ébredéssel és a Nemzeti Mandátum Párttal előzetes választási megállapodást kötött. Ez az esetleges koalíció a fő kihívás a hatalom hátterében álló Golkarral és kisebb potenciális szövetségeseivel szemben. Egy hét múlva Indonézia 127 millió polgára élhet jogával, az ötszáz tagú alsóház 462 képviselőjét választják meg, s ez egészül ki a hadsereg 38 jelöltjével. Ezzel párhuzamosan a tartományi parlamentekről is döntenek. Majd novemberben az ötszáz fős testület a tartományi parlamentek képiselőiből és Habibie elnök kinevezetteiből álló kétszáz tagú felsőházzal együtt választja meg Indonézia új elnökét. Az ország a tekintélyelvi és korrupt rendszer felváltásában, a reformokban, ám egyúttal a megbékélésben érdekelt, hogy a gazdaságot megroppantó 1997-es pénzügyi válság, a tavaly májusi véres események után a befektetők bizalma helyreálljon - mondta lapunknak a Nemzeti Ébredés Pártjának főtitkárhelyettese, Amin Said Husni. Jakarta, 1999. május Ortutay L. Gyula Járulékos károk „Sokan azt hiszik Amerikában, hogy ez nem a mi harcunk. De nézzenek körül, mert oly sokáig hagyták, hogy az történjék Európában, ami történt, és nem avatkoztunk be.” Ezt mondta tegnap Clinton amerikai elnök az arlingtoni nemzeti temetőben. Az emlékezés napja volt hétfőn: ilyenkor a háborúkban elesettekről, a veteránokról emlékeznek meg. Amerika háborúban áll megint, és ebből nehezebb kilépni, mint gondolták. Az amerikai közvélemény nem háborúpárti, de a koszovói beavatkozást még támogatja, kis többséggel. Addig támogatják, amíg nincsenek amerikai halottai. Ennek a háborúnak eddig még csak albán és szerb halottai vannak. A közvélemény talán még elfogadja, hogy a hidak, az elektromos hálózat, a kórházak lebombázása egyrészt szükségszerű, másrészt véletlen. A polgári lakosságot arra intik, hogy kerülje el a lehetséges célpontok közelségét. Nehéz feladat. Amerikai halottak még nincsenek - többek között azért, mert a harci repülők csak nagy magasságból bombáznak. Így a jugoszláv légvédelmi tüzérség nem éri el őket, viszont a sok „okos bomba” nem mindig pontosan talál, ugyanezen okból. Most javul az időjárás a Balkánon, és a stratégák ki akarják használni a légierőt. Mintha egy katonai forgatókönyvet akarnának elejétől a végéig lejátszani. Egy harmincéves forgatókönyvet, amely szerint légierővel vissza lehet bombázni az ellenséget a kőkorszakba. Ezek a „járulékos károk”. A magyarázat: ahol fát vágnak, hullik a forgács. Sok emberforgács. Erre (is) vezet a katonai eszközökkel megvalósított politikai humanizmus, a törekvés, hogy a történelem ne ismétlődjék meg. A közvélemény egyenes adásban értesül arról, ami a Balkánon történik. Ma már látszik, hogy Belgrádból érkező központi utasításra űzik el Koszovó albánjait. A tömeggyilkosságok, a falvak felégetése, az emberek kínzása, a nők megerőszakolása mindennapos. Nincs rá mentség. Amerikában is rettenetes történeteket hallani az ideérkező menekültektől. Milosevics mára a mindennapi amerikai propagandában Hitler lett. A balkáni eseményeket a politikusok a második világháború eseményeivel magyarázzák maguknak és a közvéleménynek. S nyilvánvaló, hogy „Hitlerrel”, háborús bűnösökkel nem lehet kezet fogni, alkudni, tárgyalni. Csak a bombák nyelvén lehet szót váltani velük. Amerika úgy tekint Milosevicsre, mint a hidegháborús kor utolsó maradványára, aki a kommunizmust nacionalista diktatúrává változtatta. Amerika azt ígéri, hogy Szerbiának is helye lesz a háború utáni, nem megosztott Európában. Amerikából nézve elég reménytelennek látszanak a közvetítési kísérletek, az alku Jugoszlávia mostani vezetőivel. A közvetítőknek nehéz dolguk van: az alapfeltételeket már elfogadná Belgrád, de tőle a jelek szerint csak feltétel nélküli kapitulációt fogadnak el. Addig fogynak a hidak, és egyre több az emberi „járulékos kár”. A menekültáradat sem marad abba. Miklós Gábor A közpénzek szivárgásáról „Megállítottuk a közpénzek elszivárgását.” Egyszerű, világos, kijelentő mondat, határozott tény közlés a saját magát ohne zsánér legendává emelő fideszes kommunikáció fénylő gyöngyszeme. A miniszterelnök maga mondta még a kongresszuson, három hete lassan, de még mindig a fülemben cseng. E tényközlésnek van még egy fontos tulajdonsága: az, hogy természetesen nem igaz. Nem lehet kijelenteni azt, hogy Magyarországon megállt volna a közpénzelszivárgás. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy megszűnt az alkoholizmus vagy a pacalfogyasztás, szóval ilyen nincsen, a közpénz nem csapvíz, hogy kicseréljük a tömítést, és szevasztok, többé nem szivárog. A világ legszolidabb demokráciáiban is szivárog a közpénz, csak nem úgy és nem annyi. Nem ennyi. A miniszterelnök néhány napja szelídített kongresszusi kijelentésén: még ma is létezik korrupció, de a fénykorát az előző kormány alatt élte. A módosítás épp időben jött, azóta már áll az újabb bál a Postabanktól a multifunkcionális Fidesz-cégekéhez csorgatott milliárd miatt. Magyarországon nyilvánvalóan csökkent/csökken a közvagyon elszivárgásának mértéke, ez normális, véget érni látszik a szabadrablásos korszak, elsősorban azért, mert a könnyedén szétrabolható javak elfogytak. Ezt nevezik konszolidációnak. Aztán a széthordott vagyon sorsa sokféle lehet. A lenyúlóknak két alaptípusa létezik: van olyan, aki képes rendesen működtetni az így-úgy megszerzetteket, kvázi a köz (és elsősorban persze saját maga) javára, és aztán van olyan is, aki - többnyire értelmi és érzelmi korlátok miatt - megreked az egyszerű utcai fosztogató szintjén, a lopott pénzt kártyára és nőkre költi, és a csendes-óceáni szigetvilág luxusszállodáiban kanalazza reggelire a birkapörköltöt. A büntetőjog nem tesz különbséget a kétfajta viselkedésmód között, bár azt is látni kell, hogy ahol nagy összegű közpénzlenyúlások hajthatók végre, ott jelentős mértékű korrupciónak kell lennie, így e területen a büntetőjog abszolúte irreleváns tényező, szinte nulla az esélye annak, hogy a megfelelően nagy öszszeget zsebre rakó elkövető valaha is testközelbe kerüljön a büntetőjoggal. A közpénzek szivárognak, jelentős mértékben. Csak máshogyan, máshová, más mennyiségben. Gyorsan kiépülnek a megfelelő csatornák, amelyek a politikai hatalom kipróbált barátaihoz vagy éppen magukhoz a politikai hatalom részeseihez vezetnek. Hetente akad valami érdekes ügy az újságoknak. Talán most már apróbbak a szeletek, de jut azért bőven. Ha nincs is meg egyelőre az új Tocsik Márta, de van máris egy erősen fideszes hátszelű, semmiből lett őrző-védő cég, amelynek állami megrendelésállománya olyan nyereséggel kecsegtet, hogy még a híres sikerdíjas ügyvédnő is elpirulhat szégyenében, és akkor a Postabank ellein nevelkedett cégecskék történetét még át sem vettük. A Lockheed-Martin-üzlet valószínűleg befuccsolt, de van még ezer apró lehetőség csorgatni, szivárogtatni. Piciben nem is olyan fölháborító és nem is föltűnő. De elég hatásos. A közpénz-szivárogtatásra nagyszerű példa a napokban megejtett civilszféra-finanszírozási viccgyűjtemény, amely újfent igazolta, hogy a politikai hatalomban lévők (itt most ellenzék és kormány egy kalap alá vehető akár) még csak a látszatra sem nagyon adnak, ha fölbukkan négyöt-hatmillió forintnyi lenyúlható összeg. A sajátos magyar társadalmi fejlődés úgy hozta, hogy az a civil szervezet civil igazán, amelyik egy pártházban van bejegyezve, országgyűlési képviselője van valamelyik frakcióban, a vezetőségében legalább egy politikus-rokon, szomszéd vagy talpnyaló található, illetve, ha a pártnak magának úgynevezett független ifjúsági szervezete. E felfogás - hogy tudniillik a civil szféra vezető ereje a párt, illetve a pártok, a többpárt — markánsan jelenik meg a jogban is, mivel a civil szervezetek támogatásáról sajátos és a nyugati civilizációban egyedülálló módon parlamenti pártpolitikusokból álló testület, egy többpártbizottság dönt. Hogy ne kelljen sokat szórakozni. Szomorú poénként lehetne kiragadni a Független Női Szövetség nevű, Torgyánné Cseh Máriát tömörítő (na jó, talán egy egy-két kisgazdafeleség még van ott) szervezet kétmilliós dotációját, amely támogatásból talán lesz elég cérna, vászon, hogy Torgyán József arcképével díszített falvédőket hímezzenek hideg téli estéken. A közpénzek elszivárgásának csökkentése szempontjából az is üdvös lehetne akár, ha a pártok sok, költséges kis szervezetecske (irodabérlet, rendezvények, bejegyeztetés) helyett alapítanának egy Közös Szivárogtató Civil Szervezetet, amely egy az egyben lenyúlhatná a megfelelő keretet, aztán a kasszához fáradhatna mindenki, erősorrendben. A közpénz lassan elszivárog, nem lógok a mesék terén. Uj Péter