Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-07 / 156. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚLIUS 7., SZERDA Túlsúlyos disznók Örményes és Kétegyháza nehéz helyzetben Torgyán József bejelentette: ha­marosan húszezer túlsúlyos sertés felvásárlása kezdődik meg or­szágszerte. Szolnoki és békéscsa­bai tudósítónk örményesi és két­­egyházi riportjából kiderül: a ne­héz helyzetbe került, elkeseredett sertéstenyésztők gondjait ez alig­ha fogja megoldani. Örményesen tavaly több felvá­sárló is bekopogtatott a gazdák­hoz, s kilónként 120-140 forintért elvitték a sertéseket. Száznyolc­van-kétszáz forintért átvették az állatokat a vágóhidak, és akkor a szerény haszon fejében még meg­érte a disznókkal kereskedni. A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei kis faluban, ahol szinte min­den ház portáján akad nyolc-tíz hízó, hetek óta egyetlen felvásár­lót sem láttak. A túlhízott, gyak­ran kétszáz kilogramm feletti álla­tok nem kellenek a vágóhidaknak, ráadásul a felvásárló sem keres rajtuk egy fillért sem: 193 forintot kellene adnia a sertések kilójáért, s a feldolgozók ugyanennyiért vennék át tőle azokat. - Az a baj, hogy sok kistermelő vágott bele az állattartásba, mi­közben se szakértelme, se munka­ereje, se pénze nincs hozzá - mondja Hapek Zoltán örményesi gazda. Ő szerencsésnek mondhat­ja magát, hiszen sikerült szerző­dést kötnie a törökszentmiklósi Surjány Hús Kft.-vel, s az európai A termelők vízzel locsolják, vizes lepedőbe csavarják 200 kiló feletti állataikat, hogy azok el ne pusztuljanak, minőségi követelményeknek is megfelelő állatait így el tudja ad­ni. Rajta kívül még három-négy örményesi termelő áll kapcsolat­ban húsfeldolgozóval. A többiek nem tudnak megszabadulni a túl­hízott állatoktól - teszi hozzá Hapek Zoltán, aki azt mondja, a kényszer viszi rá az embereket a sertéstartásra. A legtöbbjük mun­ka nélkül maradt, s így próbál megélni valahogy. Egy kis takar­mányt innen-onnan beszereznek, vagy az árokparton kaszált fűvel etetik meg a disznókat, aztán vár­ják a felvásárlót.­­ Tavaly jó ára volt a disznó­nak, háromszáz forintot is adtak kilójáért. Ráadásul a gabona túl­termelése miatt olcsón lehetett ta­karmányhoz jutni - hallom az egyik húsipari cég üzemvezetőjé­től. - Nosza, mindenki nekilátott búgatni a kocsit, hadd legyen mi­nél több malac. Aztán a készletek felhalmozódtak, a nagy vágóhi­dak már nem győzték a fagyasz­tást, raktározást, ráadásul az ex­port is csökkent, hiszen Nyugat- Európában is túltermelés alakult ki a húspiacon. Keletre szintén nem szállíthattunk, mert az egyik legnagyobb felvevővel, az oro­szokkal sikerült jól összerúgni a port a koszovói válság idején. Ne­künk már aláírt szerződésünk volt, heti három kamionnal vittek volna húst Oroszországba. Este a Híradóban bemutatták, hogy visszatartották az orosz segély­szállító konvojt a magyar határon, másnap telefonált a külföldi part­ner, és lefújta a megrendelést. Konkoly József, a jászberényi Konkoly Kft. vezetője szerint is a külföldi piacok visszaszerzése je­lentene megoldást a hazai túlter­­­­melési válságra. Ahhoz azonban a jelenlegi exportösztönző támoga­tásokat legalább a duplájukra kel­lene emelni.­­ A hazai piacot nem lehet bő­víteni, az emberek nem vesznek több húst - mondja Konkoly Jó­zsef. - A túlhizlalt sertés nem kell senkinek, szalonnából, zsírból te­lített a piac. Hétfőn voltam felvá­sárolni, akkor akadt olyan sertés, amelyiknek a súlya elérte a 380 kilogrammot. Hiába mondtam a termelőnek, hogy a 193 forintos felvásárlási árért a nagyüzemi ter­melő százhúsz kilós, jó minőségű, húsos disznót ad, azt válaszolta, hogy akkor lelövi előbb a disznót, aztán engem, végül saját magát is. Naponta kapunk fenyegetéseket az elkeseredett kistermelőktől, de akkor sem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ennyi állat nem kell, nem tudjuk eladni őket. Konkoly szerint a Torgyán Jó­zsef által vasárnap felvázolt lehe­tőség, miszerint húszezer túlhízott sertés rendkívüli felvásárlása kez­dődik meg a héten, nem jelent megoldást a problémára. Egy má­sik húsüzem vezetője úgy fogal­mazott: húszezer sertést egy tucat Szolnok megyei faluból össze le­het gyűjteni. Mi ez a mennyiség az országban felhalmozott összes felesleges sertéshez képest? Bottyán Béla, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei földművelésügyi hivatal helyettes vezetője azt mondja: még semmilyen utasítást nem kaptak a túlhízott sertések felvásárlásának rendjéről. Mióta a hír napvilágot látott, égnek a hiva­talban a telefonvonalak, mindenki próbál megszabadulni az állatai­tól. Bottyán Béla szerint legko­rábban a jövő héten tudnak érde­mi információt mondani azoknak az elkeseredett kistermelőknek, akik hónapok óta csak etetik, de eladni nem tudják a sertéseket. Faragó János, a szolnoki Sola­­mi Húsipari Rt. vezérigazgató-he­lyettese úgy véli: a túlhizlalt álla­tokat tőkehúsként nem lehet elad­ni, legfeljebb húskészítményekbe tudják feldolgozni őket. A felvá­sárlásra semmilyen törvény nem kötelezi a húsfeldolgozókat, itt a piac diktál. Szolnok megye legna­gyobb húsipari cége az idén a ter­vezettnél egyharmaddal kevesebb sertést tud felvásárolni. Azt sem tudják megtenni, hogy­­ miként néhány kisebb vágóhíd - a veszte­ség egy részét a kistermelőkkel fi­zettetik vissza, különféle hozzájá­rulások címén. Örményesen többen is elismer­ték: néhány vágóhíd valóban „sá­pot szed” tőlük. Átveszik ugyan 193 forintért a sertéseket, de egy bizonyos összeget azonnal vissza­fizettetnek a kistermelővel - piac­­szerzési hozzájárulásként. A Békés megyei Kétegyházán csaknem hatezer sertés lehet, s 10-20 százalékuk túlsúlyos. A disznókat hetek, de többet hóna­pok óta le kellett volna adni a fel­dolgozóknak. A termelők vízzel locsolják, vizes lepedőbe csavar­ják 200 kiló feletti állataikat, hogy azok el ne pusztuljanak. A csúcsot a nagyközségben Gécs Jánosék négymázsás (!) malaca tartja. A faluban található állomány harmada leadásra érett. A gazdák többsége elégedetlen és felhábo­rodott, de azért reménykedik, hogy valahogy mégis megszaba­dulhat disznóitól. Úgy gondolják, ha jogosnak vélt panaszaikhoz ne­vüket adják, akkor még kevesebb esélyük lesz, hogy egyszer csak odaáll az udvarukba a felvásárló teherautója. - Azt üzenem azoknak a bárso­nyos uraknak fent Budapesten, hogy ne ott szabják meg a sertés kilóját, hanem jöjjenek ide és győződjenek meg a valós helyzet­ről - mondta Gécs János, aki csa­ládjával együtt háromszáz disznót nevel. Ezek között sok a túlsú­lyos. Elmondása szerint a kilo­grammonként 240-250 forintos ár mellett volna kifizetődő a vállal­kozás, de több felvásárló még a legalacsonyabb felvásárlási árat, a 193 forintot sem adja meg. - Már nem olvasunk újságot, nem nézünk tévét és nem hallga­tunk rádiót, mert felidegesítenénk magunkat. Csak akkor hiszem el, hogy elvitték a disznókat, ha üres lesz az el - magyarázta egy fiatal­­asszony, akitől megtudom: ötven disznót tudnának bármelyik pilla­natban leadni, így viszont vissza­fogott etetéssel napi hatezer fo­rintjukba kerül a disznótartás. Va­lakinek mindig ott kell lennie az állatokkal, hogy inni adjon nekik, s hogy locsolja őket, különben el­pusztulnának. Ezt a családot sok másikkal együtt az ág is húzza. Öt hektár földjükön az árpa és a kukorica jó része még most is víz alatt van. A június eleji és közepi hatalmas esőzések különösen sújtották Két­­egyházát, ahol harmadfokú bel­vízvédelmi készültséget léptettek életbe. A víz már kiszorult a falu­ból, de a pincékben és a földeken továbbra is megtalálni. A gondok egyik forrása, hogy a termelők többségének nincs szerződése egyetlen húsfeldolgozóval, így a helybeli legnagyobbal, a Gyulai Húskombináttal sem. A nagy­üzem a minősítést technológiailag csak akkor tudja megoldani, ha a termelő évente legalább kétszáz sertést­ ad le húszas egységekben. Ezért sokan kihullanak a rostán, így nem köttetik szerződés feldol­gozó és termelő között. Mivel más megélhetési forrás a békési falvakban alig akad, így a legtöb­ben biztosítékok nélkül nevelik a malacaikat. Zám András, a gyulai húsfel­dolgozó vezérigazgatója tudósí­tónknak elmondta: az előző évek­ből okulva az év elején idei terme­lésük 95 százalékára előre szer­ződtek. Zám András tudomása szerint Békésben a tavalyi 450 ezer sertéssel szemben az idén 500-550 ezer lehet, ennek a felét a húskombinát dolgozza fel. A sertéspiaci válság miatt a megyén kívüli felvásárlók elmaradnak.­­ Az 1997 végi csaknem 300 forintos felvásárlási ár nagyon rossz üzenet volt a termelőknek. Ekkor sokan sertéshizlalásba fog­tak, vagy növelték a termelést. Azóta összeomlott a világpiac, Oroszországban gyakorlatilag nem tudunk semmit elérni. Rá­adásul a belső fogyasztás stagnál, és a baromfihúsból lassan annyi fogy, mint sertésből - sorolta a mostani válság okait a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója. Zám András közölte: a feldol­gozók már többször tárgyaltak a földművelésügyi tárcával, vala­mint a Vágóállat és Hús Termékta­náccsal, s akkor azt szerették vol­na elérni, hogy a jó minőségű hús­ra exportszubvenciót kapjanak a feldolgozók. Cserében felvásárol­ták volna a túlsúlyos sertéseket. A közeljövőben életbe lépő állami beavatkozás, a túlsúlyos sertések felvásárlása azonban más logika mentén valósulhat meg. - Életemben két napot és há­rom éjszakát voltam szabadságon. Gyerekkoromtól látástól vakulá­­sig dolgoztam. Most pedig itt tar­tok, hogy nem viszik el a disznói­mat - mondta az örményesi Gécs János, aki mindehhez hozzátette: kockázataik óriásiak. Másfél-egy évig dolgoznak, hogy befektetett pénzük megtérüljön. Egyre kisebb eséllyel. Bod Tamás-Doros Judit Belőle is pörkölt lesz? BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE 7

Next