Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-07 / 156. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚLIUS 7., SZERDA Túlsúlyos disznók Örményes és Kétegyháza nehéz helyzetben Torgyán József bejelentette: hamarosan húszezer túlsúlyos sertés felvásárlása kezdődik meg országszerte. Szolnoki és békéscsabai tudósítónk örményesi és kétegyházi riportjából kiderül: a nehéz helyzetbe került, elkeseredett sertéstenyésztők gondjait ez aligha fogja megoldani. Örményesen tavaly több felvásárló is bekopogtatott a gazdákhoz, s kilónként 120-140 forintért elvitték a sertéseket. Száznyolcvan-kétszáz forintért átvették az állatokat a vágóhidak, és akkor a szerény haszon fejében még megérte a disznókkal kereskedni. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis faluban, ahol szinte minden ház portáján akad nyolc-tíz hízó, hetek óta egyetlen felvásárlót sem láttak. A túlhízott, gyakran kétszáz kilogramm feletti állatok nem kellenek a vágóhidaknak, ráadásul a felvásárló sem keres rajtuk egy fillért sem: 193 forintot kellene adnia a sertések kilójáért, s a feldolgozók ugyanennyiért vennék át tőle azokat. - Az a baj, hogy sok kistermelő vágott bele az állattartásba, miközben se szakértelme, se munkaereje, se pénze nincs hozzá - mondja Hapek Zoltán örményesi gazda. Ő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen sikerült szerződést kötnie a törökszentmiklósi Surjány Hús Kft.-vel, s az európai A termelők vízzel locsolják, vizes lepedőbe csavarják 200 kiló feletti állataikat, hogy azok el ne pusztuljanak, minőségi követelményeknek is megfelelő állatait így el tudja adni. Rajta kívül még három-négy örményesi termelő áll kapcsolatban húsfeldolgozóval. A többiek nem tudnak megszabadulni a túlhízott állatoktól - teszi hozzá Hapek Zoltán, aki azt mondja, a kényszer viszi rá az embereket a sertéstartásra. A legtöbbjük munka nélkül maradt, s így próbál megélni valahogy. Egy kis takarmányt innen-onnan beszereznek, vagy az árokparton kaszált fűvel etetik meg a disznókat, aztán várják a felvásárlót. Tavaly jó ára volt a disznónak, háromszáz forintot is adtak kilójáért. Ráadásul a gabona túltermelése miatt olcsón lehetett takarmányhoz jutni - hallom az egyik húsipari cég üzemvezetőjétől. - Nosza, mindenki nekilátott búgatni a kocsit, hadd legyen minél több malac. Aztán a készletek felhalmozódtak, a nagy vágóhidak már nem győzték a fagyasztást, raktározást, ráadásul az export is csökkent, hiszen Nyugat- Európában is túltermelés alakult ki a húspiacon. Keletre szintén nem szállíthattunk, mert az egyik legnagyobb felvevővel, az oroszokkal sikerült jól összerúgni a port a koszovói válság idején. Nekünk már aláírt szerződésünk volt, heti három kamionnal vittek volna húst Oroszországba. Este a Híradóban bemutatták, hogy visszatartották az orosz segélyszállító konvojt a magyar határon, másnap telefonált a külföldi partner, és lefújta a megrendelést. Konkoly József, a jászberényi Konkoly Kft. vezetője szerint is a külföldi piacok visszaszerzése jelentene megoldást a hazai túltermelési válságra. Ahhoz azonban a jelenlegi exportösztönző támogatásokat legalább a duplájukra kellene emelni. A hazai piacot nem lehet bővíteni, az emberek nem vesznek több húst - mondja Konkoly József. - A túlhizlalt sertés nem kell senkinek, szalonnából, zsírból telített a piac. Hétfőn voltam felvásárolni, akkor akadt olyan sertés, amelyiknek a súlya elérte a 380 kilogrammot. Hiába mondtam a termelőnek, hogy a 193 forintos felvásárlási árért a nagyüzemi termelő százhúsz kilós, jó minőségű, húsos disznót ad, azt válaszolta, hogy akkor lelövi előbb a disznót, aztán engem, végül saját magát is. Naponta kapunk fenyegetéseket az elkeseredett kistermelőktől, de akkor sem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ennyi állat nem kell, nem tudjuk eladni őket. Konkoly szerint a Torgyán József által vasárnap felvázolt lehetőség, miszerint húszezer túlhízott sertés rendkívüli felvásárlása kezdődik meg a héten, nem jelent megoldást a problémára. Egy másik húsüzem vezetője úgy fogalmazott: húszezer sertést egy tucat Szolnok megyei faluból össze lehet gyűjteni. Mi ez a mennyiség az országban felhalmozott összes felesleges sertéshez képest? Bottyán Béla, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei földművelésügyi hivatal helyettes vezetője azt mondja: még semmilyen utasítást nem kaptak a túlhízott sertések felvásárlásának rendjéről. Mióta a hír napvilágot látott, égnek a hivatalban a telefonvonalak, mindenki próbál megszabadulni az állataitól. Bottyán Béla szerint legkorábban a jövő héten tudnak érdemi információt mondani azoknak az elkeseredett kistermelőknek, akik hónapok óta csak etetik, de eladni nem tudják a sertéseket. Faragó János, a szolnoki Solami Húsipari Rt. vezérigazgató-helyettese úgy véli: a túlhizlalt állatokat tőkehúsként nem lehet eladni, legfeljebb húskészítményekbe tudják feldolgozni őket. A felvásárlásra semmilyen törvény nem kötelezi a húsfeldolgozókat, itt a piac diktál. Szolnok megye legnagyobb húsipari cége az idén a tervezettnél egyharmaddal kevesebb sertést tud felvásárolni. Azt sem tudják megtenni, hogy miként néhány kisebb vágóhíd - a veszteség egy részét a kistermelőkkel fizettetik vissza, különféle hozzájárulások címén. Örményesen többen is elismerték: néhány vágóhíd valóban „sápot szed” tőlük. Átveszik ugyan 193 forintért a sertéseket, de egy bizonyos összeget azonnal visszafizettetnek a kistermelővel - piacszerzési hozzájárulásként. A Békés megyei Kétegyházán csaknem hatezer sertés lehet, s 10-20 százalékuk túlsúlyos. A disznókat hetek, de többet hónapok óta le kellett volna adni a feldolgozóknak. A termelők vízzel locsolják, vizes lepedőbe csavarják 200 kiló feletti állataikat, hogy azok el ne pusztuljanak. A csúcsot a nagyközségben Gécs Jánosék négymázsás (!) malaca tartja. A faluban található állomány harmada leadásra érett. A gazdák többsége elégedetlen és felháborodott, de azért reménykedik, hogy valahogy mégis megszabadulhat disznóitól. Úgy gondolják, ha jogosnak vélt panaszaikhoz nevüket adják, akkor még kevesebb esélyük lesz, hogy egyszer csak odaáll az udvarukba a felvásárló teherautója. - Azt üzenem azoknak a bársonyos uraknak fent Budapesten, hogy ne ott szabják meg a sertés kilóját, hanem jöjjenek ide és győződjenek meg a valós helyzetről - mondta Gécs János, aki családjával együtt háromszáz disznót nevel. Ezek között sok a túlsúlyos. Elmondása szerint a kilogrammonként 240-250 forintos ár mellett volna kifizetődő a vállalkozás, de több felvásárló még a legalacsonyabb felvásárlási árat, a 193 forintot sem adja meg. - Már nem olvasunk újságot, nem nézünk tévét és nem hallgatunk rádiót, mert felidegesítenénk magunkat. Csak akkor hiszem el, hogy elvitték a disznókat, ha üres lesz az el - magyarázta egy fiatalasszony, akitől megtudom: ötven disznót tudnának bármelyik pillanatban leadni, így viszont visszafogott etetéssel napi hatezer forintjukba kerül a disznótartás. Valakinek mindig ott kell lennie az állatokkal, hogy inni adjon nekik, s hogy locsolja őket, különben elpusztulnának. Ezt a családot sok másikkal együtt az ág is húzza. Öt hektár földjükön az árpa és a kukorica jó része még most is víz alatt van. A június eleji és közepi hatalmas esőzések különösen sújtották Kétegyházát, ahol harmadfokú belvízvédelmi készültséget léptettek életbe. A víz már kiszorult a faluból, de a pincékben és a földeken továbbra is megtalálni. A gondok egyik forrása, hogy a termelők többségének nincs szerződése egyetlen húsfeldolgozóval, így a helybeli legnagyobbal, a Gyulai Húskombináttal sem. A nagyüzem a minősítést technológiailag csak akkor tudja megoldani, ha a termelő évente legalább kétszáz sertést ad le húszas egységekben. Ezért sokan kihullanak a rostán, így nem köttetik szerződés feldolgozó és termelő között. Mivel más megélhetési forrás a békési falvakban alig akad, így a legtöbben biztosítékok nélkül nevelik a malacaikat. Zám András, a gyulai húsfeldolgozó vezérigazgatója tudósítónknak elmondta: az előző évekből okulva az év elején idei termelésük 95 százalékára előre szerződtek. Zám András tudomása szerint Békésben a tavalyi 450 ezer sertéssel szemben az idén 500-550 ezer lehet, ennek a felét a húskombinát dolgozza fel. A sertéspiaci válság miatt a megyén kívüli felvásárlók elmaradnak. Az 1997 végi csaknem 300 forintos felvásárlási ár nagyon rossz üzenet volt a termelőknek. Ekkor sokan sertéshizlalásba fogtak, vagy növelték a termelést. Azóta összeomlott a világpiac, Oroszországban gyakorlatilag nem tudunk semmit elérni. Ráadásul a belső fogyasztás stagnál, és a baromfihúsból lassan annyi fogy, mint sertésből - sorolta a mostani válság okait a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója. Zám András közölte: a feldolgozók már többször tárgyaltak a földművelésügyi tárcával, valamint a Vágóállat és Hús Terméktanáccsal, s akkor azt szerették volna elérni, hogy a jó minőségű húsra exportszubvenciót kapjanak a feldolgozók. Cserében felvásárolták volna a túlsúlyos sertéseket. A közeljövőben életbe lépő állami beavatkozás, a túlsúlyos sertések felvásárlása azonban más logika mentén valósulhat meg. - Életemben két napot és három éjszakát voltam szabadságon. Gyerekkoromtól látástól vakulásig dolgoztam. Most pedig itt tartok, hogy nem viszik el a disznóimat - mondta az örményesi Gécs János, aki mindehhez hozzátette: kockázataik óriásiak. Másfél-egy évig dolgoznak, hogy befektetett pénzük megtérüljön. Egyre kisebb eséllyel. Bod Tamás-Doros Judit Belőle is pörkölt lesz? BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE 7