Népszabadság, 1999. december (57. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-22 / 298. szám

10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1999. DECEMBER 22., SZERDA Politikai válaszra vár a Duna TV - mondja Sára Sándor elnök, akinek fél év múlva jár le a megbízatása A közelmúltban - nem sokkal azután, hogy elnyerte a legjobb kulturális televíziónak járó UNESCO-díjat - más összefüggésben is szerepelt a Duna Televízió a hazai hí­rekben: a Magyar Televízió elnöke a Duna TV és az MTV „ integrációjáról” rendelt meg egy tanulmányt, a Napi Magyarország című lap mellékletében megjelent egyik hosszabb írás pedig súlyos vádakat fogalmazott meg a műholdas csatorna ellen. Mindez arra utal, hogy feléledhetnek az érdekütközések, politikai küzdelmek a Duna TV körül, mielőtt - a jövő év első felében - lejár a tévéelnök és a kuratóriumi elnök­ség mandátuma. Erről beszélgettünk Sára Sándor elnökkel. - A Napi Magyarország példákat em­lít arról, hogy vezető állást betöltők és mások családtagjait foglalkoztatják a Duna TV-nél. Ez alól nem kivétel az el­nök sem. - Ilyen is előfordul, bár olyanokról van szó, akiknek a munkájával alapvető­en elégedett vagyok. Nemhogy elítélen­dőnek, inkább követendőnek tartom ezt. Örülni kell annak, ha a Duna TV megbe­csült munkatársainak szintén tiszteletre méltó családtagjai itt dolgoznak. Termé­szetesen olyan munkakörben, amelyre alkalmasak, és amelyhez képesítésük van. - Van képesítésük? - Van. - Igaz, hogy az ön idei hivatalos uta­zásainak költségeiből csak a repülőjegy 6-8 millió forintot tesz ki? - Pontosan kigyűjttettem: 325 ezret. - És miért hosszabbította meg az öt alelnök szerződését 2001. december 31- ig -jóval tovább, mint amíg az ön meg­bízatásának ideje tart? - A kuratóriumi elnökség mandátu­ma jövő februárban, az enyém pedig jú­niusban jár le. Valószínű, hogy hosz­­szabb-rövidebb átmeneti időszakkal kell számolni, és nem lehet tudni, mikor lesz új kuratórium és tévéelnök. Azért hosszabbítottam meg az alelnökök szer­ződéseit, hogy a Duna TV ez idő alatt is változatlan szemlélettel, megbízhatóan működjék. - Nehéz elképzelni, hogy a Magyar Televízió elnöke hirtelen ötlettől vezérel­ve adott megbízást tanulmány készítésé­re a Duna TV és az MTV „ integrációjá­ról”.­­ Nekem sem fér a fejembe, hogy az MTV jelenlegi elnöke, aki alelnökként két évig tagja volt a Duna TV felső ve­zetésének, így minden stratégiai és takti­kai elképzelésünkről tudott, miért tett ilyen lépést. Az ő feladata most az, hogy tegye rendbe az MTV-t pénzügyileg és műsorpolitikailag. Ebből annyi látható, hogy meg akar szabadulni ezer ember­től. Hogy milyen legyen például az új műsorstruktúra, az még kérdéses. Ta­lány, hogy ebben a helyzetben miért kell a két tévé integrációjáról gondolkodnia, ráadásul külső ötletek alapján? Talán nem ismeri a két intézményt eléggé? De tegyük föl, nem ismeri: akkor egy Csík­szeredai művelődési ház igazgatójához kell fordulnia segítségért? Ez annyira furcsa, hogy az ember hajlamos hitelt adni olyan vélekedéseknek, hogy a ter­vezett, de visszavont szerződéses pénz­mozgásnak más célja volt.­­ A két tévé „ integrációja ” azonban mintha spontán módon elindult volna: elég sokan átjöttek a Duna TV-től az utóbbi időben az MTV-be.­­ Egy teljes sportszerkesztőséget át­csábítottak magasabb fizetéssel, és még más munkatársakat is. Talán arra gon­doltak, így összeroppanunk. Csakhogy ez nem fog bekövetkezni, mert a távozó­kat pótolni tudjuk. Van ötletünk, elkép­zelésünk a Duna TV működtetésére. - A tanulmány megrendelése mögött nem lehet politikai bátorítás?­­Dehogynem, csakhogy a politika többszintű, és nem gondolják mindenhol ugyanazt. Az eset mindenesetre a legfel­sőbb szinten is állásfoglalást sürget: van-e a kormányzatnak olyan elképzelé­se, hogy megszünteti a Duna TV-t vagy sem? Ezt a kérdést legutóbb a határon túli kurátorok egyike, Benkő Samu a nyilvánosság előtt is megfogalmazta. Csatlakozom hozzá, mert most ugyan­olyan egyértelmű válaszra van szükség, mint amilyen az előző ciklusban már egyszer elhangzott. Annál is inkább, mert ez a televízió még mindig az MTV rendelkezésére álló pénz töredékéből produkál egészében véve jó eredményt.­­Jóllehet egyes hírek szerint csökken nézőinek száma a határon túl, elsősor­ban Erdélyben.­­ Aki ilyet állít, mutassa be az adato­kat is. Szerintem nem veszít népszerűsé­géből a Duna TV. A határon túl változat­lanul többnek számít, mint az egyik csa­torna a sok közül. Szimbolikus a jelentő­sége. - Mégis fölmerül újra és újra, szükség van-e két közszolgálati televízióra? - Szükség van, mert a feladatkörök különböznek. Arról azonban nem sze­retnék szólni, szükség van-e a Magyar Televízió mindkét csatornájára, noha megvan róla a véleményem. - Igaz, hogy az RMDSZ Markó Béla vezette centrumszárnyához állnak köze­lebb? - Egyik politikai irányzattal sem ki­vételezünk. Igyekszünk kellő súllyal megszólaltatni az RMDSZ radikális szárnya képviselőit is, bár óhatatlan, hogy a hivatalban levő vezetők időnként többször szerepelnek. Nincs szembetű­nő aránytalanság. - Határon túli magyar értelmiségiek írásban is tiltakoztak a legutóbbi műsor­szerkezet-változtatás miatt, amikor né­hány tájékoztató adásuk megszűnt. - Nem műsorok szűntek meg, hanem áttértünk az úgynevezett sávos műsor­­szerkesztésre, és hasonló jellegű adások azonos sugárzási időt kaptak, amelyre pályázni lehet. Ezt azért határoztuk el, mert az elmúlt években némely szer­kesztőség ellustult, begyöpösödött attól, hogy mindig képernyőre került az adása, akár jó színvonalon készült el, akár nem. Most versenyezni kell. Ami pedig az aláírásokat illeti: kiderült, hogy az akci­ót egyik munkatársunk szervezte, mert azt hitte, megszüntetjük a műsorát. Nem szüntettük meg. - Hat és fél milliárdból gazdálkodnak az idén, és hiánnyal fognak zárni.­­ Igen, várhatóan 300 milliós hiány­nyal. Ahhoz, hogy ne legyen hiány, saját gyártású műsoroktól kellett volna elven­ni pénzt. Sajnos az előfizetési díjakból sosem folyik be a tervezett összeg. A médiatörvény kínálta egyéb forráslehe­tőséget pedig törölte az előző parlament. Jóllehet nélkülözhetetlenek bizonyos beruházások, fejlesztések. - Ha több pénzük volna, milyen mű­sorötleteket valósítana meg legelőször? - Első helyre - még a műsorokat megelőzően - a Kárpát-medencei hír­­szolgálat létrehozását tenném. Ebben a másik köztévével, a közrádióval és az MTI-vel kell összefognunk. Másik ter­vünk a Dunaversitas Alapítvánnyal egy komoly képzési rendszer kialakítása a térségben működő tudósítóink számára. Egyébként nagyon szeretnénk tévéjáté­kokat készíteni, az idén csak egyet sike­rült, mert onnan lehetett elvonni pénzt. - Nem gondoltak a térségben játszó­dó, az itt élő emberek kapcsolatát bemu­tató szappanopera készítésére? - Dehogynem. Pályázatot is kiírtunk már rá, de nem érkezett javaslat. Még­sem adtuk föl. Lehetőségeinkhez mérten támogatjuk játék- és dokumentumfil­mek készítését is. És akkor még nem szóltam az irodalmi, nyelvi és oktató műsorokról, vagy arról, hogy hiányzik az oknyomozó riport. Tudniillik ez is sokba kerül. - Fél évig elnök még. Mi lesz azután? - Egyelőre senki sem tudja, ki és mi­kor írja ki a következő elnöki pályáza­tot. Azt sem, hogy fölkérnek-e a folyta­tásra. A következő kérdés pedig az, hogy egy esetleges fölkérést elfogad­­nék-e vagy netán pályáznék-e. Ereden­dően filmrendező vagyok, forgatni is szeretnék. - Vagyis a folytatás és a távozás egy­aránt elképzelhető? - Mindkettő elképzelhető. Varsányi Gyula A Duna TV jelentősége szimbolikus BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Elment a Mandarin Eck Imre (1930-1999) Méltósággal viselt hosszú betegség után, december 20-án, 69 éves korában, el­hunyt Eck Imre - szól a hír. Balett-tán­cos, koreográfus volt. Kossuth-díjas, ér­demes és kiváló művész, Lisz Ferenc-dí­­jas, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. És ami a felsoroltaknál is többet érő kitüntetés: felvehette a Bartók-láncjáték címszerep­lőjének maszkját, jelmezét; elsétálhatta, elmagasodhatta, elguggolhatta, elgeszti­kulálhatta - így táncolta el - a titkokkal teli mitikus örökembert, a Csodálatos Mandarint. Pályafutását 1949-ben táncművészként kezdte a Magyar Állami Operaházban. Évtizednyi szólótáncoskodás után, 1960- ban friss diplomás művésztársakkal meg­alapította a Pécsi Balettet. Igazgatója, majd művészeti vezetője, koreográfusa volt a hamarosan világszerte megismert és elismert együttesnek. Híve volt a klasszikus tánctudásnak­­ és híve a pan­­tomimikus ábrázolásnak, a tánc hétköz­napi prózájának. Minden szakmai titkok tudója volt, és majd mindegyik emberi ti­toknak is. Tudta, hogy a formai szépség­nél fontosabb a gondolat tisztasága - amit, persze, csak szépen megformálva lehet és kell elmondani. Az életét tette a táncra. Nem ment világgá, pedig mehetett is volna: sikeres koreográfus volt Belgrád­­ban, Helsinkiben, Bostonban. Dolgozott inkább egy szegény, de neki és táncosai­nak kedves magyar városban. Ott, ahol próbák maradtak el, mert balerináinak nem volt ép spicc-cipője. Ahol létmini­mumon élő táncosokkal alkotta meg Vi­valdi zenéjére az Etűdök kékben-t, és Bar­tók Concertóját, A fából faragott királyfit, és Gluck-muzsikára a Don Juant, többtu­catnyi kortárs zeneszerző műveire rövid, de rövidségükben is teljes sorsokat, kerek történeteket bemutató táncalkotásokat. Tizenkét esztendeje a Gyulai Várszín­házban ismét színpadra lépett A csodála­tos mandarinban. De már nem a címsze­repet táncolta. A táncosokat gyorsan elnyűvi művészetük. A közönség öreg gavallérként csodálhatta. Ő maga osztot­ta önmagára a szerepet. A Mandarin 1976-ban Requiemet is al­kotott. Talán nem felejtjük el. D.Gy. Az 1968-as Mandarin MTI-FOTÓ

Next