Népszabadság, 2000. október (58. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-02 / 231. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. OKTÓBER 2., HÉTFŐ 3 Erdélyi egyetem csak jövőre Nem kezdheti el működését az idén a magyarországi támogatású erdélyi magánegyetem. A kétmilliárd forintos keret elosztása azonban kezdetét vette: az első kedvezményezett, a Partiumi Keresztény Egyetem 400 millió forintot kapott. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Legkorábban az év végére ígéri a román oktatási tárca a Sapientia Alapítvány által létrehozandó erdélyi magánegyetem beindulásához szükséges ideiglenes akkreditáció kibocsátását - közölte lapunkkal Tónk Sándor kolozsvári egyetemi tanár, az alapítvány elnöke. Tónk kijelentette: elképzelhető, hogy a tervezett felsőfokú intézmények a második félévvel kezdik majd meg működésüket, hiszen a román jogszabályok ezt lehetővé teszik. Az erdélyi magánegyetem létrehozására a magyarországi költségvetésből elkülönített kétmilliárd forintból eddig a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem 400 millió forintot kapott -jelentette ki a nagyváradi Bihari Napló című napilap hét végi számának adott nyilatkozatában Tőkés László. A Királyhágó melléki református püspök — aki egyben a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke közölte: az összeget az Arany János Kollégium felújítására, új épületszárny megépítésére és a püspöki palota felújítási tervének elkészítésére fordították, hiszen az egyetem működtetésének egyik alapfeltétele a megfelelő ingatlan. Mivel korábbi ígéreteivel ellentétben a román kormány további egyházi ingatlanokat nem juttatott vissza, a nagyváradi püspökség az egyházkerületi székház elhagyására szólította fel az RMDSZ Bihar megyei szervezetét—tette hozzá. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke elégedetlenség okán nemrég kilépett a szövetség bihari szervezetéből és az egyik kolozsvári RMDSZ-szervezet tagja lett. A Partiumi Keresztény Egyetem májusban kapott hat szakra ideiglenes működési engedélyt a román hatóságoktól. T. Sz. Z. _______Portré_______ Zlenko visszatér Leonyid Kucsma ukrán elnök várhatóan ma nevezi ki a leváltott Borisz Taraszjuk külügyminiszter utódját Anatolij Zlenko személyében. A karrierdiplomata Zlenko négy éven át már irányította a külügyi tárcát. Az ukrán államfő az egyik hazai hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: Zlenko kiválasztásakor figyelembe vette a hazai, európai és a nemzetközi helyzetet. Olyan személyre van szükség, aki „megfontolt, született diplomata, soha nem mond sem igent, sem nemet” — mondta. Kucsma megítélése szerint Taraszjuk ezeknek a követelményeknek nem tudott eleget tenni, Zlenko viszont rendelkezik ezekkel a tapasztalatokkal. A most 62 éves új külügyminiszter 1990 és 1994 között már betöltötte Ukrajna külügyminiszteri tisztét. 1994 és 1997 között az ország állandó ENSZ-képviselőjeként dolgozott, ezt követően pedig Franciaországban nagykövet és egyben UNESCO-képviselő. Kucsma megítélése szerint Zlenko ténykedésének is köszönhető, hogy pozitív irányba változott Párizs és Kijev viszonya. Külügyi szakértők szerint stratégiai változások nem, legfeljebb hangsúlyváltások várhatóak Ukrajna külpolitikájában, hiszen az ország külpolitikáját nem a kormány, hanem az államfő valósítja meg. Több hazai politikus véli úgy, hogy az angolul is tökéletesen beszélő 51 éves Taraszjuknak Moszkva nyomására, túlzott Nyugat-orientált politikája miatt kellett távoznia a tárca éléről. Szemet szúrhatott az ukrán politikai életben szokatlan független magatartása is. Kőszeghy Elemér Anatolij Zlenko Kárpátalja magyar újság nélkül marad UNGVÁRIS TUDÓSÍTÓNKTÓL Jövő héttől nem jelenik meg Ukrajna egyetlen országosan bejegyzett magyar nyelvű sajtókiadványa. A Kárpáti Igaz Szó nem politikai okok miatt nem jut el az olvasókhoz, a magyarázat sokkal prózaiabb: péntekről szombatra virradóra betörők jártak a több szerkesztőségnek is otthont adó ungvári sajtóházban. A rablók — akik ismerősen mozogtak a terepen és álkulccsal jutottak be a helyiségbe— csak az egyedüli országosként bejegyzett magyar nyelvű lapot, a Kárpáti Igaz Szót „tisztelték” meg látogatásukkal. A szó szoros értelmében kibelezték az összes számítógépet, az előzetes becslések szerint az anyagi kár megközelíti a másfél ezer dollárt. Az anyaginál is nagyobb az az erkölcsi veszteség, amit a rablók által a lapnak és a lap sokezres olvasótáborának okoztak. A lap az egyetlen magyar nyelvű sajtóorgánum, amelyik - a nehéz gazdasági helyzet ellenére is - hetente háromszor tízezres példányszámban eljut az ukrajnai magyar ajkú olvasókhoz. A legmérvadóbb magyar lap helyzete eddig sem volt irigylésre méltó, egyik napról a másikra élt. A megyei közigazgatástól kap ugyan némi dotációt, de ennek összege eleve elenyésző, ráadásul a 2000-re megítélt költségvetési támogatásnak még csupán alig több mint ötven százalékát kapta meg. Az újság önerőből képtelen lesz pótolni a kárt - beszerezni az alkatrészeket, a lapkészítéshez szükséges programokat stb. -, s újraindítani a megjelenést. A lap vezetői a Népszabadságnak nyilatkozva elmondták: attól tartanak, hogyha nem érkezik külső segítség, a szerkesztőség munkája beláthatatlan időre megbénul, a közel kétszázezres ukrajnai, főleg kárpátaljai magyarság anyanyelvi sajtó nélkül marad. K. E. Haider méltatta a veteránok érdemeit BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Csehország EU-csatlakozásának feltétele a Benes-dekrétumok visszavonása, az EU bővítéséről pedig Európa polgárainak véleményét kell kikérni - vélte Jörg Haider a háborús veteránok ulrichsbergi találkozóján. Bírálta a baloldali kormányok által vezetett országokban uralkodó állapotokat, a svédországi, németországi idegengyűlölő terrorcselekményeket, amelyekhez hasonlóak szerinte Ausztriában nem fordulhatnak elő. A karintiai tartományfőnök a hagyománynak megfelelően aktuálpolitikai kérdésekről kevesebbet beszélt. Méltatta a gyűlés résztvevőinek érdemeit: mint mondta, szó sincs arról, hogy a találkozón megjelentek régi vagy újnácik lennének. Sokkal inkább derék polgárok, akik feláldozták ifjúságukat, és a háború után nagy munkát végeztek az újjáépítésben. Ulrichsberg - ahol 1959 óta áll a két világháborúban elesettek tiszteletére emelt emlékmű - az egykori ellenségek baráti találkozásának helye - hangoztatta Haider, figyelmen kívül hagyva, hogy a rendezvényen hagyományosan csak a náci birodalom oldalán harcolt túlélők vesznek részt. A találkozó az előzetes fenyegetések ellenére incidens nélkül zajlott le: a zuhogó esőben mintegy kétezren gyűltek össze a karintiai színhelyen. Szászi Júlia Rendőrök a mohi atomerőműben Szombattól a rendőrség vette át a mohi atomerőmű őrzését, miután nem újították meg a G 5 magán őrző-védő szolgálat szerződését. Az atomerőművet felügyelő Szlovák Villamosművek vezetősége új társaságot kívánt szerződtetni, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem felelnek meg a törvényben előírt feltételeknek, — mondta lapunknak Rastislav Petrech szóvivő, aki szerint sem az atomerőmű biztonságát, sem az üzemeltetését nem fenyegeti veszély. A rendőrség Mohiban marad, amíg az erőmű őrzését nem sikerül megoldani. Szilvássy József Falunkung: ezer letartóztatott A kínai rendőrség a betiltott Falunkung szekta csaknem ezer hívét őrizetbe vette tegnap a pekingi Tienanmen téren. II. János Pál pápa a hivatalos pekingi tiltakozás ellenére kínai mártírokat avatott szentté. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Falunkung már napokkal ezelőtt meghirdette demonstrációs szándékát internetes weblapján. A tüntetést október elsejére, a kínai nemzeti ünnepre időzítették, Mao Ce-tung ugyanis pontosan 51 éve kiáltotta ki a kommunista Kínai Népköztársaságot. A buddhizmus elemeit meditációval és harcművészettel vegyítő misztikus vallási mozgalom tagjai több hullámban, az ünnepre érkező tízezres tömegbe vegyülve igyekeztek a térre. Az AP jelentése szerint a rendőrök brutálisan bántak a tüntetőkkel, rugdosták és ütlegelték őket. A megmozdulást így sem sikerült teljesen felszámolniuk, ezért rövid időre lezárták a tér egy részét. A rendőrség már az első egy órában letartóztatott 300 tüntetőt, ennek ellenére a tiltakozók újra és újra csoportba tömörültek a téren-II. János Pál 123 személyt avatott szentté, többségük az elmúlt századokban Kínában halt mártírhalált. A kínai vezetés azonban „gonosztevőknek” nevezte a szentté avatottakat. A kanonizáltakat 1649 és 1930 között gyilkolták meg, tehát olyan évszázadokban, amelyekre a külföldi hatalmak gyarmatosító törekvései is rányomták bélyegüket. A kínai hatóságok nem tekintik mártíroknak az új szenteket, hanem olyan személyeknek, akik annak idején a „külföldi gyarmatosítók” szolgálatában „rettenetes bűntetteket” követtek el, és ezért a „nép jogosan szolgáltatott igazságot felettük” —jelentette az MTI klönböző pontjain. A Falunkung külföldi szóvivői szerint az ezret is elérheti a letartóztatott hívek száma. A vasárnapi demonstráció volt az egyik legjelentősebb engedetlenségi megmozdulás azóta, hogy a hatóságok 14 hónappal ezelőtt betiltották a Falunkung vallási közösséget. Rendőri intézkedés a Tienanmen téren FOTÓ: MTI/AP - CHIEN-MIN CHUNG Egyre több kariká A játszó ember arca rendíthetetlenül komoly. Ha kártyázik, ha sakkozik, ha futballozik. Pszichológusok számtalan kísérletet végeztek el, amíg erre jutottak. Nekünk az elmúlt két hétben csak tévét, olimpiát kellett néznünk, hogy akár a saját tükrünkben szemlélhessük a tétel igazságát. Komoly dolgok történtek játék közben. Láttunk például egy ausztrál futónőt, Cathy Freemant, aki meggyújtotta az olimpiai lángot, megnyerte a 400 méteres síkfutást és lehetővé tette, hogy a világ tudomást szerezzen a nagymamája és sok százezer ausztráliai bennszülött sorsáról. Gyerekkorukban szakították el őket családjuktól, hogy fehér szülők által nevelve asszimilálódjanak. Távoli, keserves történet? Már Mária Terézia is ezt a megoldást találta ki a magyar cigányság számára, ahogy azóta is sokan, sok országban jutottak hasonló megoldásokhoz. Velük is párbeszédet kezdett a győztesen is csak merengő Freeman. Az olimpiai liturgia észrevétlenül fogadtat el nehezen feldolgozható helyzeteket. Ilyen közegben hogyan lehetne szava bárkinek is ahhoz, hogy a dán női kézilabda-válogatott legjobb játékosának törvényes házastársa a norvég női kézilabda-válogatott balszélsője. Ahol a teljesítmény és a szuverenitás nem elválasztható, alkalmatlan versenyszám a pálcatörés. A globalizációról is oktatófilmet lehetett forgatni Sydneyben. Különös snittekkel, mint például a katari súlyemelő válogatottról szóló, amelyet egymillió dollárért vásárolt hat bolgár súlyemelő alkotott, vagy a német olimpiai csapatról, amelyben 23 különféle nemzetből származó sportoló versenyzett. (És mi is nagyon tudtuk szeretni Radulovics góljait!) A vegyes csapatok szokatlansága ellenére ritkán nyilvánulhat meg ilyen látványosan a globalizáció értelme: új és új körök lépnek be a civilizáció - elektronikus hálózatba kötött - versenyképes közegébe. Ahogy Bahama váltója nyeri a 4x100 métert, Kamerun a futballtornát, algériai és etióp lányok (!) a hosszútávfutó-versenyeket, és a kontinenseket jelképező öt nagy karikán belül egyre több kis karika rajzolódik ki, jelképezve a világok egymásba fonódásának legszebb ígéreteit. Sydneyben nehéz lett volna a globalizáció ellen tüntetni. Egyébként is feltűnő, hogy bár ugyanúgy nemzeti érzelmekkel telített szurkoló csapatokkal van tele egy olimpiai stadion lelátója, ahogy egy nagy futballtornáé, fel nem merült, hogy egymásnak essenek. Egy Forma-1-es versenyen változatlanul elképzelhetetlen, hogy etióp és kenyai pilóták üljenek az autókba. Ahol azonban nem a gép közvetítésével teljesít az ember, hanem a saját testét használva, ott egyre több az esély. Igaz, az árat is a test fizetheti meg. Az olimpiai faluban egy altábort lehetett volna nyitni, drogklinikát, hiszen a doppingszerek is drogok. Sorra „olvasták le” a versenyzőket, különösen sok bolgárt és románt. De mielőtt másra gondolnánk, hivatkoznék szakvéleményekre, melyek szerint nem az bukik le, aki doppingol, hanem az, aki ezt nem tudja elrejteni. Csakhogy egyre nehezebb emiatt berzenkedni. Nem látszanak áldozatok. Nemcsak a teljesítmények voltak lenyűgözők, köztük jólesően sok magyar, hanem a sportolók maguk is. Szinte minden esetben bölcsebben válaszolnak, mint ahogy kérdezik őket. Múlóban az ezüstérmet nem lehet nyerni, csak aranyat veszíteni mentalitása. Ha az ember sok sportágból semmit sem értett, csak az örömre és a bánatra kapta fel a fejét, a nyilvánosság minden más szereplőjénél hitelesebben viselkedő embereket láthatott. Igaza lehet a NOB távozó elnökének, aki szerint minden idők legjobb olimpiáját rendezték Ausztráliában. Ám ha már letöröltünk minden meghatott könnycseppet a játéktól reménytelenül komoly arcunkról, gondoljunk arra is, tán nem véletlen, hogy az emberiség két és fél ezer év alatt szinte egyetlen hagyományát őrizte meg. Azt, hogy csak négyévente lehet olimpiát tartani. Gyakrabban tán el sem viselnénk. Nagy N. Péter Polgárok, zsebben és lélekben Túl liberális ennek a felkészületlen társadalomnak (vesd össze: birka nép!) az új önkormányzati törvény - mondták néhányan 1990-ben. Autonómiát sokat adtak ugyan a törvényhozók, de mire a vagyont meg a hatásköröket kellett osztani, akkorra visszavettek a demokratikus lendületből. A gázközművagyonon még most is veszekednek az érintettek, a Tocsik-ügy játékterét is az önkormányzati vagyonrendezés adóssága jelentette. Az első önkormányzati ciklus tragikomédiába illő jeleneteit adták a megyei vízművek szétcincálásai, üresen hagyott laktanyák, benzinkútnak való telkek, „valamire jó lesz ingatlanok” fölötti ádáz veszekedések. Kiderült továbbá, hogy roppant gyenge emberekből verbuválódtak a helyi pártszervezetek, a nagyobb városok képviselő-testületei pedig ezek második vonalából álltak össze. Sokan azt várták, „majd levonul a tajték”, a második ciklusban végre színre lép a helyi társadalom színejava, a rejtőzködő „igazi” polgárság. De e polgárok nem léptek színre. Aki az 1990-es rendszerváltó mocskolódás idején megundorodott a politikától, annak a kedvét nem hozta meg az, amit a parlamentben és a városházákon, községházákon testületi munka címén láthatott. Egy ilyen polgári önkormányzati törvényhez túl kevés itt a polgár - mind zsebben, mind lélekben. Aki zsebben polgár lett, nem lett azzá lélekben. Aki lélekben volt az (vesd össze: tudástőke!), annak legtöbbjét - oktatót, kutatót, egészségügyit, nem menedzser mérnököt, mezőgazdászt - pillanatok alatt leértékelte és elbizonytalanította a gazdasági rendszerváltozás. Husánggal kellett tárgyalóasztalhoz ültetni szomszédos falvakat, kormányhatalommal kijelölni régiókat, és az a demokrácia győzelme, ha egy község évekig tartó forradalmas hangulat után parlamenti áldással átsurranhat a szomszéd megyébe, vagy egy apatikus népszavazással megszabadulhat a szocializmus idején kényszerházasságba hajszolt társtelepülésétől. Nem csoda, ha az állam, a centrum hatalomtechnikában kvalifikált mesteremberei oly könnyen elbánnak az önkormányzatokkal, amelyek tíz év alatt képtelenek voltak egyetlen, de hatékony szövetséget létrehozni, hogy politikai súlyuk legyen a mindenkori kormánnyal szemben. Amikor valamilyen fontos közfeladatot nem bír, vagy nem akar megoldani az állam, de a vezető politikai erő nem mer a választói szemébe nézni azzal, hogy hát akkor ezt most fölszámoljuk, akkor rásózza az önkormányzatra: zárjon be iskolát, kórházat a helyi testület, ő lökdösse át a szociális otthont a megyének, osszon félpénzt, szanáljon OTP-adósságot, és főként: tüntessenek őellene. Ad az állam ezer új feladatot, de nem ad pénzt hozzá. Ami kicsi gyűlik, azt elveszi, és a saját szája íze szerint újraosztja. Nem véletlen, hogy ennek a mi egy évtizedes önkormányzatiságunknak dr. Rapcsák a szimbolikus figurája. Az ember elképed: mit kaptak tőle a vásárhelyiek, hogy akár csak tucatnyian rá akarnak szavazni? Egy másik, kevésbé látványos jelzés a kistérségi megbízottak ügye: úgy van, ahogyan annyi helyen írták, Mikes Éva államtitkár válogatta össze őket a legteljesebb kormányzati önkénnyel. Az viszont már nem úgy van, hogy mind egy szálig pártkatonák volnának. A Fidesznek nincs ennyi katonája. Néztem a névsort, sok köztük a jóra való, tehetséges fiatal, akinek ölébe hullott a bizonyítási lehetőség és havi 230 ezer forint. Akárkitől elfogadták volna. Még nem pártkatonák - majd akkor lesznek azzá, amikor ezt valaki el akarja venni tőlük. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért csinálhatta meg ezt ilyen kevés pénzből, ilyen szabad önkénnyel az államtitkár asszony, azért, mert ha az önkormányzatokra bízzák, hogy egyezzenek meg ők egy-egy személyben, még 2100-ban is ezen veszekednének. Tanács István