Népszabadság, 2000. október (58. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-02 / 231. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. OKTÓBER 2., HÉTFŐ 3 Erdélyi egyetem csak jövőre Nem kezdheti el működését az idén a magyarországi támogatású erdélyi magánegyetem. A kétmilliárd forintos keret elosztása azonban kezdetét vet­te: az első kedvezményezett, a Partiu­­mi Keresztény Egyetem 400 millió fo­rintot kapott. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Legkorábban az év végére ígéri a román oktatási tárca a Sapientia Alapítvány ál­tal létrehozandó erdélyi magánegyetem beindulásához szükséges ideiglenes akkreditáció kibocsátását - közölte la­punkkal Tónk Sándor kolozsvári egyete­mi tanár, az alapítvány elnöke. Tónk ki­jelentette: elképzelhető, hogy a tervezett felsőfokú intézm­ények a második félév­vel kezdik majd meg működésüket, hi­szen a román jogszabályok ezt lehetővé teszik. Az erdélyi magánegyetem létrehozá­sára a magyarországi költségvetésből el­különített kétmilliárd forintból eddig a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresz­tény Egyetem 400 millió forintot kapott -jelentette ki a nagyváradi Bihari Napló című napilap hét végi számának adott nyilatkozatában Tőkés László. A Király­hágó melléki református püspök — aki egyben a Pro Universitate Partium Ala­pítvány elnöke­­ közölte: az összeget az Arany János Kollégium felújítására, új épületszárny megépítésére és a püspöki palota felújítási tervének elkészítésére fordították, hiszen az egyetem működte­tésének egyik alapfeltétele a megfelelő ingatlan. Mivel korábbi ígéreteivel ellentétben a román kormány további egyházi ingat­lanokat nem juttatott vissza, a nagyvára­di püspökség az egyházkerületi székház elhagyására szólította fel az RMDSZ Bi­har megyei szervezetét—tette hozzá. Tő­kés László, az RMDSZ tiszteletbeli el­nöke elégedetlenség okán nemrég kilé­pett a szövetség bihari szervezetéből és az egyik kolozsvári RMDSZ-szervezet tagja lett. A Partiumi Keresztény Egyetem má­jusban kapott hat szakra ideiglenes mű­ködési engedélyt a román hatóságoktól. T. Sz. Z. _______Portré_______ Zlenko visszatér Leonyid Kucsma ukrán el­nök várhatóan ma nevezi ki a leváltott Borisz Taraszjuk külügyminisz­ter utódját Anatolij Zlenko személyében. A karrier­diplomata Zlenko négy éven át már irányította a külügyi tárcát. Az ukrán államfő az egyik hazai hírügynök­ségnek nyilatkozva el­mondta: Zlenko kiválasz­tásakor figyelembe vette a hazai, európai és a nem­zetközi helyzetet. Olyan személyre van szükség, aki „megfontolt, született diplomata, soha nem mond sem igent, sem nemet” — mondta. Kucsma megítélése szerint Taraszjuk ezeknek a követelményeknek nem tudott eleget tenni, Zlenko viszont rendelkezik ezek­kel a tapasztalatokkal. A most 62 éves új külügyminiszter 1990 és 1994 között már betöltötte Uk­rajna külügyminiszteri tisztét. 1994 és 1997 között az ország ál­landó ENSZ-képviselője­­ként dolgozott, ezt köve­tően pedig Franciaország­ban nagykövet és egyben UNESCO-képviselő. Kucsma megítélése sze­rint Zlenko ténykedésé­nek is köszönhető, hogy pozitív irányba változott Párizs és Kijev viszonya. Külügyi szakértők sze­rint stratégiai változások nem, legfeljebb hangsúly­­váltások várhatóak Ukraj­na külpolitikájában, hiszen az ország külpolitikáját nem a kormány, hanem az államfő valósítja meg. Több hazai politikus véli úgy, hogy az angolul is tökéletesen beszélő 51 éves Taraszjuk­­nak Moszkva nyomására, túlzott Nyu­gat-orientált politikája miatt kellett tá­voznia a tárca éléről. Szemet szúrhatott az ukrán politikai életben szokatlan füg­getlen magatartása is. Kőszeghy Elemér Anatolij Zlenko Kárpátalja magyar újság nélkül marad UNGVÁRIS TUDÓSÍTÓNKTÓL Jövő héttől nem jelenik meg Ukrajna egyetlen országosan bejegyzett magyar nyelvű sajtókiadványa. A Kárpáti Igaz Szó nem politikai okok miatt nem jut el az olvasókhoz, a magyarázat sokkal prózaiabb: péntekről szombatra virra­dóra betörők jártak a több szerkesztő­ségnek is otthont adó ungvári sajtóház­ban. A rablók — akik ismerősen mozog­tak a terepen és álkulccsal jutottak be a helyiségbe­­— csak az egyedüli orszá­gosként bejegyzett magyar nyelvű la­pot, a Kárpáti Igaz Szót „tisztelték” meg látogatásukkal. A szó szoros értel­mében kibelezték az összes számítógé­pet, az előzetes becslések szerint az anyagi kár megközelíti a másfél ezer dollárt. Az anyaginál is nagyobb az az erköl­csi veszteség, amit a rablók által a lap­nak és a lap sokezres olvasótáborának okoztak. A lap az egyetlen magyar nyelvű sajtóorgánum, amelyik - a ne­héz gazdasági helyzet ellenére is - he­tente háromszor tízezres példányszám­ban eljut az ukrajnai magyar ajkú olva­sókhoz. A legmérvadóbb magyar lap helyzete eddig sem volt irigylésre mél­tó, egyik napról a másikra élt. A me­gyei közigazgatástól kap ugyan némi dotációt, de ennek összege eleve ele­nyésző, ráadásul a 2000-re megítélt költségvetési támogatásnak még csu­pán alig több mint ötven százalékát kapta meg. Az újság önerőből képtelen lesz pó­tolni a kárt - beszerezni az alkatrésze­ket, a lapkészítéshez szükséges progra­mokat stb. -, s újraindítani a megjele­nést. A lap vezetői a Népszabadságnak nyilatkozva elmondták: attól tartanak, hogyha nem érkezik külső segítség, a szerkesztőség munkája beláthatatlan időre megbénul, a közel kétszázezres ukrajnai, főleg kárpátaljai magyarság anyanyelvi sajtó nélkül marad. K. E. Haider méltatta a veteránok érdemeit BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Csehország EU-csatlakozásának feltétele a Benes-dekrétumok visszavonása, az EU bővítéséről pedig Európa polgárainak véleményét kell kikérni - vélte Jörg Haider a háborús veteránok ulrichsbergi találkozóján. Bírálta a baloldali kormá­nyok által vezetett országokban uralkodó állapotokat, a svédországi, németországi idegengyűlölő terrorcselekményeket, amelyekhez hasonlóak szerinte Ausztriá­ban nem fordulhatnak elő. A karintiai tartományfőnök a hagyo­mánynak megfelelően aktuálpolitikai kérdésekről kevesebbet beszélt. Méltatta a gyűlés résztvevőinek érdemeit: mint mondta, szó sincs arról, hogy a találko­zón megjelentek régi vagy újnácik lenné­nek. Sokkal inkább derék polgárok, akik feláldozták ifjúságukat, és a háború után nagy munkát végeztek az újjáépítésben. Ulrichsberg - ahol 1959 óta áll a két világháborúban elesettek tiszteletére emelt emlékmű - az egykori ellenségek baráti találkozásának helye - hangoztatta Haider, figyelmen kívül hagyva, hogy a rendezvényen hagyományosan csak a ná­ci birodalom oldalán harcolt túlélők vesz­nek részt. A találkozó az előzetes fenye­getések ellenére incidens nélkül zajlott le: a zuhogó esőben mintegy kétezren gyűl­tek össze a karintiai színhelyen. Szászi Júlia Rendőrök a mohi atomerőműben Szombattól a rendőrség vette át a mohi atomerőmű őrzését, miután nem újítot­ták meg a G 5 magán őrző-védő szolgá­lat szerződését. Az atomerőművet fel­ügyelő Szlovák Villamosművek vezető­sége új társaságot kívánt szerződtetni, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem felelnek meg a törvényben előírt feltéte­leknek, — mondta lapunknak Rastislav Petrech szóvivő, aki szerint sem az atomerőmű biztonságát, sem az üzemel­tetését nem fenyegeti veszély. A rendőr­ség Mohiban marad, amíg az erőmű őr­zését nem sikerül megoldani. Szilvássy József Falunkung: ezer letartóztatott A kínai rendőrség a betiltott Falun­kung szekta csaknem ezer hívét őrizet­be vette tegnap a pekingi Tienanmen téren. II. János Pál pápa a hivatalos pe­kingi tiltakozás ellenére kínai mártíro­kat avatott szentté. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK A Falunkung már napokkal ezelőtt meg­hirdette demonstrációs szándékát inter­netes weblapján. A tüntetést október else­jére, a kínai nemzeti ünnepre időzítették, Mao Ce-tung ugyanis pontosan 51 éve kiáltotta ki a kommunista Kínai Népköz­­társaságot. A buddhizmus elemeit medi­tációval és harcművészettel vegyítő misztikus vallási mozgalom tagjai több hullámban, az ünnepre érkező tízezres tö­megbe vegyülve igyekeztek a térre. Az AP jelentése szerint a rendőrök brutálisan bántak a tüntetőkkel, rugdosták és ütle­gelték őket. A megmozdulást így sem si­került teljesen felszámolniuk, ezért rövid időre lezárták a tér egy részét. A rendőr­ség már az első egy órában letartóztatott 300 tüntetőt, ennek ellenére a tiltakozók újra és újra csoportba tömörültek a tér­en-II. János Pál 123 személyt avatott szentté, többségük az elmúlt száza­dokban Kínában halt mártírhalált. A kínai vezetés azonban „gonoszte­vőknek” nevezte a szentté avatotta­kat. A kanonizáltakat 1649 és 1930 között gyilkolták meg, tehát olyan évszázadokban, amelyekre a kül­földi hatalmak gyarmatosító törek­vései is rányomták bélyegüket. A kínai hatóságok nem tekintik mártí­roknak az új szenteket, hanem olyan személyeknek, akik annak idején a „külföldi gyarmatosítók” szolgálatában „rettenetes bűntette­ket” követtek el, és ezért a „nép jo­gosan szolgáltatott igazságot felet­tük” —jelentette az MTI k­lönböző pontjain. A Falunkung külföldi szóvivői szerint az ezret is elérheti a letartóztatott hívek száma. A vasárnapi demonstráció volt az egyik legjelentő­sebb engedetlenségi megmozdulás azóta, hogy a hatóságok 14 hónappal ezelőtt be­tiltották a Falunkung vallási közösséget. Rendőri intézkedés a Tienanmen téren FOTÓ: MTI/AP - CHIEN-MIN CHUNG Egyre több kariká A játszó ember arca rendíthetetlenül komoly. Ha kártyázik, ha sakkozik, ha futballozik. Pszichológusok számtalan kísérletet végeztek el, amíg erre jutottak. Nekünk az elmúlt két hétben csak tévét, olimpiát kellett néznünk, hogy akár a saját tükrünkben szemlélhessük a tétel igazságát. Komoly dolgok történtek játék közben. Láttunk például egy ausztrál futónőt, Cathy Freemant, aki meggyúj­totta az olimpiai lángot, megnyerte a 400 méteres síkfutást és lehetővé tette, hogy a világ tudomást szerezzen a nagymamája és sok százezer ausztráliai bennszülött sorsáról. Gyerekkorukban szakították el őket családjuktól, hogy fehér szülők által nevelve asszimilálódjanak. Távoli, keserves történet? Már Mária Terézia is ezt a megoldást találta ki a ma­gyar cigányság számára, ahogy azóta is sokan, sok országban jutottak hasonló megoldásokhoz. Velük is párbeszédet kezdett a győztesen is csak merengő Freeman. Az olimpiai liturgia észrevétlenül fogadtat el nehezen feldolgozható helyzeteket. Ilyen közegben hogyan lehetne szava bárkinek is ahhoz, hogy a dán női kézilabda-válogatott legjobb játékosának törvényes házas­társa a norvég női kézilabda-válogatott balszélsője. Ahol a teljesítmény és a szuverenitás nem elválasztható, alkalmatlan versenyszám a pálcatörés. A globalizációról is oktatófilmet lehetett forgatni Sydneyben. Külö­nös snittekkel, mint például a katari súlyemelő válogatottról szóló, ame­lyet egymillió dollárért vásárolt hat bolgár súlyemelő­ alkotott, vagy a német olimpiai csapatról, amelyben 23 különféle nemzetből származó sportoló versenyzett. (És mi is nagyon tudtuk szeretni Radulovics gól­jait!) A vegyes csapatok szokatlansága ellenére ritkán nyilvánulhat meg ilyen látványosan a globalizáció értelme: új és új körök lépnek be a ci­vilizáció - elektronikus hálózatba kötött - versenyképes közegébe. Ahogy Bahama váltója nyeri a 4x100 métert, Kamerun a futballtornát, algériai és etióp lányok (!) a hosszútávfutó-versenyeket, és a kontinen­seket jelképező öt nagy karikán belül egyre több kis karika rajzolódik ki, jelképezve a világok egymásba fonódásának legszebb ígéreteit. Sydneyben nehéz lett volna a globalizáció ellen tüntetni. Egyébként is feltűnő, hogy bár ugyanúgy nemzeti érzelmekkel telített szurkoló csa­patokkal van tele egy olimpiai stadion lelátója, ahogy egy nagy futball­­tornáé, fel nem merült, hogy egymásnak essenek. Egy Forma-1-es versenyen változatlanul elképzelhetetlen, hogy etióp és kenyai pilóták üljenek az autókba. Ahol azonban nem a gép közvetítésével teljesít az ember, hanem a saját testét használva, ott egy­re több az esély. Igaz, az árat is a test fizetheti meg. Az olimpiai faluban egy altábort le­hetett volna nyitni, drogklinikát, hiszen a doppingszerek is drogok. Sor­ra „olvasták le” a versenyzőket, különösen sok bolgárt és románt. De mi­előtt másra gondolnánk, hivatkoznék szakvéleményekre, melyek szerint nem az bukik le, aki doppingol, hanem az, aki ezt nem tudja elrejteni. Csakhogy egyre nehezebb emiatt berzenkedni. Nem látszanak áldo­zatok. Nemcsak a teljesítmények voltak lenyűgözők, köztük jólesően sok magyar, hanem a sportolók maguk is. Szinte minden esetben böl­csebben válaszolnak, mint ahogy kérdezik őket. Múlóban az ezüstérmet nem lehet nyerni, csak aranyat veszíteni mentalitása. Ha az ember sok sportágból semmit sem értett, csak az örömre és a bánatra kapta fel a fe­jét, a nyilvánosság minden más szereplőjénél hitelesebben viselkedő embereket láthatott. Igaza lehet a NOB távozó elnökének, aki szerint minden idők legjobb olimpiáját rendezték Ausztráliában. Ám ha már letöröltünk minden meghatott könnycseppet a játéktól re­ménytelenül komoly arcunkról, gondoljunk arra is, tán nem véletlen, hogy az emberiség két és fél ezer év alatt szinte egyetlen hagyományát őrizte meg. Azt, hogy csak négyévente lehet olimpiát tartani. Gyakrab­ban tán el sem viselnénk. Nagy N. Péter Polgárok, zsebben és lélekben Túl liberális ennek a felkészületlen társadalomnak (vesd össze: birka nép!) az új önkormányzati törvény - mondták néhányan 1990-ben. Autonómiát sokat adtak ugyan a törvényhozók, de mire a vagyont meg a hatásköröket kellett osztani, akkorra visszavettek a demokra­tikus lendületből. A gázközművagyonon még most is veszekednek az érintettek, a Tocsik-ügy játékterét is az önkormányzati vagyonrende­­zés adóssága jelentette. Az első önkormányzati ciklus tragikomédiába illő jeleneteit adták a megyei vízművek szétcincálásai, üresen hagyott laktanyák, benzinkútnak való telkek, „valamire jó lesz­ ingatlanok” fö­lötti ádáz veszekedések. Kiderült továbbá, hogy roppant gyenge emberekből verbuválódtak a helyi pártszervezetek, a nagyobb városok képviselő-testületei pedig ezek második vonalából álltak össze. Sokan azt várták, „majd levonul a tajték”, a második ciklusban végre színre lép a helyi társadalom színe­­java, a rejtőzködő „igazi” polgárság. De e polgárok nem léptek színre. Aki az 1990-es rendszerváltó mocskolódás idején megundorodott a po­litikától, annak a kedvét nem hozta meg az, amit a parlamentben és a vá­rosházákon, községházákon testületi munka címén láthatott. Egy ilyen polgári önkormányzati törvényhez túl kevés itt a polgár - mind zsebben, mind lélekben. Aki zsebben polgár lett, nem lett azzá lé­lekben. Aki lélekben volt az (vesd össze: tudástőke!), annak legtöbbjét - oktatót, kutatót, egészségügyit, nem menedzser mérnököt, mezőgaz­dászt - pillanatok alatt leértékelte és elbizonytalanította a gazdasági rendszerváltozás. Husánggal kellett tárgyalóasztalhoz ültetni szomszé­dos falvakat, kormányhatalommal kijelölni régiókat, és az a demokrácia győzelme, ha egy község évekig tartó forradalmas hangulat után parla­menti áldással átsurranhat a szomszéd megyébe, vagy egy apatikus nép­szavazással megszabadulhat a szocializmus idején kényszerházasságba hajszolt társtelepülésétől. Nem csoda, ha az állam, a centrum hatalom­technikában kvalifikált mesteremberei oly könnyen elbánnak az önkor­mányzatokkal, amelyek tíz év alatt képtelenek voltak egyetlen, de haté­kony szövetséget létrehozni, hogy politikai súlyuk legyen a mindenkori kormánnyal szemben. Amikor valamilyen fontos közfeladatot nem bír, vagy nem akar megol­dani az állam, de a vezető politikai erő nem mer a választói szemébe néz­ni azzal, hogy hát akkor ezt most fölszámoljuk, akkor rásózza az önkor­mányzatra: zárjon be iskolát, kórházat a helyi testület, ő lökdösse át a szo­ciális otthont a megyének, osszon félpénzt, szanáljon OTP-adósságot, és főként: tüntessenek őellene. Ad az állam ezer új feladatot, de nem ad pénzt hozzá. Ami kicsi gyűlik, azt elveszi, és a saját szája íze szerint újraosztja. Nem véletlen, hogy ennek a mi egy évtizedes önkormányzatiságunk­nak dr. Rapcsák a szimbolikus figurája. Az ember elképed: mit kaptak tő­le a vásárhelyiek, hogy akár csak tucatnyian rá akarnak szavazni? Egy másik, kevésbé látványos jelzés a kistérségi megbízottak ügye: úgy van, ahogyan annyi helyen írták, Mikes Éva államtitkár válogatta össze őket a legteljesebb kormányzati önkénnyel. Az viszont már nem úgy van, hogy mind egy szálig pártkatonák volnának. A Fidesznek nincs ennyi katonája. Néztem a névsort, sok köztük a jóra való, tehetséges fiatal, akinek ölébe hullott a bizonyítási lehetőség és havi 230 ezer forint. Akárkitől elfogad­ták volna. Még nem pártkatonák - majd akkor lesznek azzá, amikor ezt valaki el akarja venni tőlük. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért csinálhatta meg ezt ilyen kevés pénzből, ilyen szabad önkénnyel az állam­titkár asszony, azért, mert ha az önkormányzatokra bízzák, hogy egyezze­nek meg ők egy-egy személyben, még 2100-ban is ezen veszekednének. Tanács István

Next