Népszabadság, 2000. november (58. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. NOVEMBER 6., HÉTFŐ „Két dolog van, ami feltétlenül szükséges a haladáshoz: a nyugtalanság és az elégedetlenség.” Thomas Alva Edison Remény és belenyugvás Pécsett garzonházat épített az önkormányzat Pécsett újonnan épített önkor­mányzati lakásokat adtak át ok­tóberben. Ilyesmi utoljára akkor történt a városban, amikor még az önkormányzatot tanácsnak hívták, vagyis több mint tíz éve. A harminclakásos garzonház na­pokban költöző bérlői közül so­kan még most sem hiszik el, hogy önálló otthonuk van. Így van ezzel Hegyi Eszter is. Az 54 éves asszony hétgyerme­kes családból származik, stafí­­rung nélkül vágott bele a felnőtt életbe. Első lakáskérvényét 1966-ban nyújtotta be, ám az a kérvény évekkel később - ad­minisztratív hiba miatt - érvé­nyét vesztette. Hegyi Eszternek végül is volt fedél a feje felett, hiszen a nagyanyjától örökölt egy magántulajdonú házban egy szoba-konyhás főbérletet. Ott élt az első, majd a második fér­jével, oda szülte az első, aztán a második lányát. Hegyiék négy családdal közösen használták a ház egyetlen mellékhelyiségét. A fürdőszobán viszont nem kel­lett osztozniuk. Nem volt. 1984-ben meghalt Hegyi Esz­ter második férje, s akkor a két lányról gondoskodó asszony újra beadott egy lakáskérvényt. A ta­nácsnál nem biztatták, azt mond­ta az ügyintéző, hogy az ő hely­zete nem is annyira rossz. Hegyi Eszternek - merthogy reformá­tus lelkész apjától ezt tanulta — volt érzéke az elégedettséghez, nem türelmetlenkedett. Ha arról kérdezték, milyen fürdőszobája van, azt felelte: francia. Ha to­vább faggatták, hogy az meg mi­lyen, akkor ekképp válaszolt: — Savpáros. Múltak az évek, jött a rend­szerváltás, tanácsi és állami lakás több már nem épült, Hegyi Esz­ternek azonban volt más gondja is, mint a lakáskérvény: cégét, a baromfi-feldolgozót felszámol­ták, s így 1994-től munkanélküli lett. Abból élt, hogy eljárt takarí­tani az ismerősökhöz, aztán fel­vették egy trafikba, s jelenleg is ott dolgozik. Közben nagyobbik gyermeke férjhez ment, kisebb lányával maradt. Néhány hete Hegyi Esztert meghívták a kertvárosi lakótele­pen emelt garzonház átadási ün­nepségére. Az asszony először nem értette, miért invitálják egy ilyen rendezvényre, hiszen az ő neve aligha szerepel a polgár­­mesteri hivatal protokoll-listáján. Aztán kapiskálni kezdte a dolgot, de még akkor is csak reményke­dett. A ceremónián viszont kö­zölték vele: ő az egyik bérlője a garzonháznak. Hegyi Eszter és 18 éves lánya, Anett mindenszentek napján bir­tokba vette szoba-konyhás ottho­nát az ötszintes ház második emeletén. Elégedettek minden­nel: a fürdőszoba méretével, a zuhannyal, a csempével, a kony­hával, ahol lesz hely akár tucat­nyi embert is leültetni a kará­csonyra tervezett lakásavatón. A szobát üvegfallal osztják majd ketté, hogy anya és lánya kiala­kíthassák a saját intim terüket. A szőke haját hosszú frufrura nö­vesztő Anett beavat egy titokba: - Ma eljön ide az egyik barát­nőm. Eddig senki sem tehette be hozzám a lábát, mert zavarta vol­na a szomszédokat. Mostantól nekem is lehet vendégem. Hegyi Eszteréknek persze ez­után sem lesz könnyű: a lakás re­zsije nyáron 15, télen 20 ezer fo­rintra kerekedik, ami keményen megcsapolja a kétszemélyes csa­lád vékonyka pénztárcáját. Aho­gyan megterheli az egy emelettel Szegénységük egyikükből sem vált ki panaszkodó, irigy, esetleg támadó indulatot. Teljesíthetetlen vágyaik nincsenek, szórakozásra, nyaralásra sosem volt pénzük, feljebb lakó Harsányi Anikót és Szalontai Gábort is. A 32 éves asszony és három évvel idősebb élettársa 1993-ban ismerkedett össze. Azóta közösen gondos­kodnak az asszony 13 esztendős lányáról. Ők hárman eddig Harsányi Anikó anyjának másfél szobás lakásában húzták meg magukat, a meszesi lakótelepen. Hogy miként fértek ott meg, ar­ról a mosolygós asszony így be­szél: - A fél szobában voltunk mi a párommal, a nagyszobát lakta az édesanyám, a lányom, a bátyám és a rokkantnyugdíjas öcsém. - Lépcsőzetes műszakkezdés volt nálunk - szól közbe a magas, sűrű bajszú élettárs. - A fürdő­szobánál reggel és este órákig állt a sor, merthogy a klotyó is ott volt. Nevetnek az elmúlt évek ke­servein, aztán újra Harsányi Ani­kó veszi át a szót. Megtudom: már 1987-ben beadta a lakáské­relmét, de nem sokkal biztatták. Lakást venni vagy építeni semmi esélye sem volt a szegény család­ból induló, s egy iskolában taka­rítónőként minimálbérért dolgo­zó asszonynak, aki a több pénz érdekében napi négy óra takarí­tást vállalt egy másik intézmény­nél is. Élettársa szakmája szerint géplakatos, de állás nélküli, ami­óta megszűnt az utolsó munkahe­lye, a pécs­ hirdi kenderfonó. Be­vallja, hogy évek óta alkalmi munkákat vállal, abból összejön annyi, mintha lakatosként egy bi­zonytalan sorsú cégnél dolgozna. Harsányi Anikóék szobájában a hetvenes évek divatja szerint gyártott, világos szekrénysor és egy franciaágy az összes beren­dezés. Olcsó, igénytelen, de megkímélt bútorok. A francia­ágyon pár napig még hárman al­szanak, aztán hoznak egy fotel­ágyat az asszony lányának. Egy­előre ennyire telik. Szegénysé­gük egyikükből sem vált ki pa­naszkodó, irigy, esetleg támadó indulatot. Teljesíthetetlen vágya­ik nincsenek, szórakozásra, nya­ralásra sosem volt pénzük. Büsz­kén mutatják, a közelmúltban vá­sárolt mikrosütőt. Hitelből vet­ték, de sebaj, vélik ők, legalább minden havi részletnél eszükbe jut, hogy nekik már mikrosütőjük is van. A pécsi garzonház felsőbb szintjein a középkorúak és gyer­mekeik leltek otthonra, az alsó két szinten viszont az idősebbek jutottak hajlékhoz. Oda azok köl­tözhettek, akik önkormányzati lakásukat kisebbre akarták cse­rélni. Egyikük, Eszes Józsefné 31 évig lakott egy kétszobás pa­nelban, a szigeti városrészben. Két lánya férjhez ment és elköl­tözött otthonról, uránbányász férje korán meghalt, ő maga nyugdíjba vonult, s egyre nehe­zebben izzadta ki a kétszobás la­kás költségeit.­­ Itt 8-10 ezer forinttal keve­sebb lesz a rezsi - kalkulál Eszesné. Hozzáteszi: fontos szempont volt döntésében az is, hogy az egyik lánya családja in­nen alig pár percre lakik, s így gyakrabban találkozhat az uno­káival. Eszes Józsefné korábbi ottho­nából származó holmija természe­tesen nem fért volna be maradék­talanul a szoba-konyhás lakásba. Az asszony egy ágyat ajándéko­zott a Máltai Szeretetszolgálat­nak, a család ruháiból meg öt­zsáknyit levitt a ház elé. A gube­rálók a zsákokból kiráncigált ka­bátokat, nadrágokat, szoknyákat, ingeket órákon át próbálgatták. Eszesnének már kevés ruha kell. - Én már csak egyszer költö­zök - biccent az asszony a gar­zonházzal szemközti hosszú ke­rítés irányába. Arrafelé, ahol a pécsi köztemető sírjai hallgat­nak. A felsőbb szintek bérlőinek gondolatai nem a temető körül kalandoznak. Ők úgy vélik, mos­tantól új élet kezdődik. Harsányi Anikó leggyakrabban csak eny­­nyit mond: - El se hiszem, hogy igaz! Ungár Tamás Pesti Anett (jobbról) és barátnője az új lakásban FOTÓ: MÁRTON ANDRÁS A pécsi garzonház 120 millió forintba került. A kivitelezés for­rása egy speciális alap, amit az önkormányzati lakások értékesí­tésének bevételéből töltöttek fel. Ebben az alapban még 900 mil­lió forintja van a városnak. Az ötemeletes garzonházban 30, egyenként 34-37 négyzetméteres lakást alakítottak ki. A lakások feléhez idős emberek juthattak hozzá. Tizenöt lakást olyan, há­romtagúnál nem népesebb családok között osztottak ki, ame­lyeknek tíz évnél régebbi lakáskérvényük volt. Ezen családok­ban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 24 900 forin­tot. A pécsi garzonház az első látható eleme az önkormányzat ta­valy kidolgozott lakásprogramjának. A közelmúltban a város hozzáfogott egy 80 lakásos ház építéséhez is, aminek szoba­­konyhás lakásaira a szociálisan rászoruló ifjú házasok lesznek jogosultak. Emellett az önkormányzat egy 120 lakásos épületet kíván egy-két éven belül tető alá hozni, s az utóbbi házban már lesznek kétszobás lakások is, s azokra a háromtagúnál nagyobb családok pályázhatnak. Az építkezés üteme attól függ, hogy a gazdasági tárcától mekkora támogatást nyer el a város. 9

Next