Népszabadság, 2000. november (58. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-06 / 259. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. NOVEMBER 6., HÉTFŐ „Két dolog van, ami feltétlenül szükséges a haladáshoz: a nyugtalanság és az elégedetlenség.” Thomas Alva Edison Remény és belenyugvás Pécsett garzonházat épített az önkormányzat Pécsett újonnan épített önkormányzati lakásokat adtak át októberben. Ilyesmi utoljára akkor történt a városban, amikor még az önkormányzatot tanácsnak hívták, vagyis több mint tíz éve. A harminclakásos garzonház napokban költöző bérlői közül sokan még most sem hiszik el, hogy önálló otthonuk van. Így van ezzel Hegyi Eszter is. Az 54 éves asszony hétgyermekes családból származik, stafírung nélkül vágott bele a felnőtt életbe. Első lakáskérvényét 1966-ban nyújtotta be, ám az a kérvény évekkel később - adminisztratív hiba miatt - érvényét vesztette. Hegyi Eszternek végül is volt fedél a feje felett, hiszen a nagyanyjától örökölt egy magántulajdonú házban egy szoba-konyhás főbérletet. Ott élt az első, majd a második férjével, oda szülte az első, aztán a második lányát. Hegyiék négy családdal közösen használták a ház egyetlen mellékhelyiségét. A fürdőszobán viszont nem kellett osztozniuk. Nem volt. 1984-ben meghalt Hegyi Eszter második férje, s akkor a két lányról gondoskodó asszony újra beadott egy lakáskérvényt. A tanácsnál nem biztatták, azt mondta az ügyintéző, hogy az ő helyzete nem is annyira rossz. Hegyi Eszternek - merthogy református lelkész apjától ezt tanulta — volt érzéke az elégedettséghez, nem türelmetlenkedett. Ha arról kérdezték, milyen fürdőszobája van, azt felelte: francia. Ha tovább faggatták, hogy az meg milyen, akkor ekképp válaszolt: — Savpáros. Múltak az évek, jött a rendszerváltás, tanácsi és állami lakás több már nem épült, Hegyi Eszternek azonban volt más gondja is, mint a lakáskérvény: cégét, a baromfi-feldolgozót felszámolták, s így 1994-től munkanélküli lett. Abból élt, hogy eljárt takarítani az ismerősökhöz, aztán felvették egy trafikba, s jelenleg is ott dolgozik. Közben nagyobbik gyermeke férjhez ment, kisebb lányával maradt. Néhány hete Hegyi Esztert meghívták a kertvárosi lakótelepen emelt garzonház átadási ünnepségére. Az asszony először nem értette, miért invitálják egy ilyen rendezvényre, hiszen az ő neve aligha szerepel a polgármesteri hivatal protokoll-listáján. Aztán kapiskálni kezdte a dolgot, de még akkor is csak reménykedett. A ceremónián viszont közölték vele: ő az egyik bérlője a garzonháznak. Hegyi Eszter és 18 éves lánya, Anett mindenszentek napján birtokba vette szoba-konyhás otthonát az ötszintes ház második emeletén. Elégedettek mindennel: a fürdőszoba méretével, a zuhannyal, a csempével, a konyhával, ahol lesz hely akár tucatnyi embert is leültetni a karácsonyra tervezett lakásavatón. A szobát üvegfallal osztják majd ketté, hogy anya és lánya kialakíthassák a saját intim terüket. A szőke haját hosszú frufrura növesztő Anett beavat egy titokba: - Ma eljön ide az egyik barátnőm. Eddig senki sem tehette be hozzám a lábát, mert zavarta volna a szomszédokat. Mostantól nekem is lehet vendégem. Hegyi Eszteréknek persze ezután sem lesz könnyű: a lakás rezsije nyáron 15, télen 20 ezer forintra kerekedik, ami keményen megcsapolja a kétszemélyes család vékonyka pénztárcáját. Ahogyan megterheli az egy emelettel Szegénységük egyikükből sem vált ki panaszkodó, irigy, esetleg támadó indulatot. Teljesíthetetlen vágyaik nincsenek, szórakozásra, nyaralásra sosem volt pénzük, feljebb lakó Harsányi Anikót és Szalontai Gábort is. A 32 éves asszony és három évvel idősebb élettársa 1993-ban ismerkedett össze. Azóta közösen gondoskodnak az asszony 13 esztendős lányáról. Ők hárman eddig Harsányi Anikó anyjának másfél szobás lakásában húzták meg magukat, a meszesi lakótelepen. Hogy miként fértek ott meg, arról a mosolygós asszony így beszél: - A fél szobában voltunk mi a párommal, a nagyszobát lakta az édesanyám, a lányom, a bátyám és a rokkantnyugdíjas öcsém. - Lépcsőzetes műszakkezdés volt nálunk - szól közbe a magas, sűrű bajszú élettárs. - A fürdőszobánál reggel és este órákig állt a sor, merthogy a klotyó is ott volt. Nevetnek az elmúlt évek keservein, aztán újra Harsányi Anikó veszi át a szót. Megtudom: már 1987-ben beadta a lakáskérelmét, de nem sokkal biztatták. Lakást venni vagy építeni semmi esélye sem volt a szegény családból induló, s egy iskolában takarítónőként minimálbérért dolgozó asszonynak, aki a több pénz érdekében napi négy óra takarítást vállalt egy másik intézménynél is. Élettársa szakmája szerint géplakatos, de állás nélküli, amióta megszűnt az utolsó munkahelye, a pécs hirdi kenderfonó. Bevallja, hogy évek óta alkalmi munkákat vállal, abból összejön annyi, mintha lakatosként egy bizonytalan sorsú cégnél dolgozna. Harsányi Anikóék szobájában a hetvenes évek divatja szerint gyártott, világos szekrénysor és egy franciaágy az összes berendezés. Olcsó, igénytelen, de megkímélt bútorok. A franciaágyon pár napig még hárman alszanak, aztán hoznak egy fotelágyat az asszony lányának. Egyelőre ennyire telik. Szegénységük egyikükből sem vált ki panaszkodó, irigy, esetleg támadó indulatot. Teljesíthetetlen vágyaik nincsenek, szórakozásra, nyaralásra sosem volt pénzük. Büszkén mutatják, a közelmúltban vásárolt mikrosütőt. Hitelből vették, de sebaj, vélik ők, legalább minden havi részletnél eszükbe jut, hogy nekik már mikrosütőjük is van. A pécsi garzonház felsőbb szintjein a középkorúak és gyermekeik leltek otthonra, az alsó két szinten viszont az idősebbek jutottak hajlékhoz. Oda azok költözhettek, akik önkormányzati lakásukat kisebbre akarták cserélni. Egyikük, Eszes Józsefné 31 évig lakott egy kétszobás panelban, a szigeti városrészben. Két lánya férjhez ment és elköltözött otthonról, uránbányász férje korán meghalt, ő maga nyugdíjba vonult, s egyre nehezebben izzadta ki a kétszobás lakás költségeit. Itt 8-10 ezer forinttal kevesebb lesz a rezsi - kalkulál Eszesné. Hozzáteszi: fontos szempont volt döntésében az is, hogy az egyik lánya családja innen alig pár percre lakik, s így gyakrabban találkozhat az unokáival. Eszes Józsefné korábbi otthonából származó holmija természetesen nem fért volna be maradéktalanul a szoba-konyhás lakásba. Az asszony egy ágyat ajándékozott a Máltai Szeretetszolgálatnak, a család ruháiból meg ötzsáknyit levitt a ház elé. A guberálók a zsákokból kiráncigált kabátokat, nadrágokat, szoknyákat, ingeket órákon át próbálgatták. Eszesnének már kevés ruha kell. - Én már csak egyszer költözök - biccent az asszony a garzonházzal szemközti hosszú kerítés irányába. Arrafelé, ahol a pécsi köztemető sírjai hallgatnak. A felsőbb szintek bérlőinek gondolatai nem a temető körül kalandoznak. Ők úgy vélik, mostantól új élet kezdődik. Harsányi Anikó leggyakrabban csak enynyit mond: - El se hiszem, hogy igaz! Ungár Tamás Pesti Anett (jobbról) és barátnője az új lakásban FOTÓ: MÁRTON ANDRÁS A pécsi garzonház 120 millió forintba került. A kivitelezés forrása egy speciális alap, amit az önkormányzati lakások értékesítésének bevételéből töltöttek fel. Ebben az alapban még 900 millió forintja van a városnak. Az ötemeletes garzonházban 30, egyenként 34-37 négyzetméteres lakást alakítottak ki. A lakások feléhez idős emberek juthattak hozzá. Tizenöt lakást olyan, háromtagúnál nem népesebb családok között osztottak ki, amelyeknek tíz évnél régebbi lakáskérvényük volt. Ezen családokban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 24 900 forintot. A pécsi garzonház az első látható eleme az önkormányzat tavaly kidolgozott lakásprogramjának. A közelmúltban a város hozzáfogott egy 80 lakásos ház építéséhez is, aminek szobakonyhás lakásaira a szociálisan rászoruló ifjú házasok lesznek jogosultak. Emellett az önkormányzat egy 120 lakásos épületet kíván egy-két éven belül tető alá hozni, s az utóbbi házban már lesznek kétszobás lakások is, s azokra a háromtagúnál nagyobb családok pályázhatnak. Az építkezés üteme attól függ, hogy a gazdasági tárcától mekkora támogatást nyer el a város. 9