Népszabadság, 2001. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-02 / 1. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. JANUÁR 2., KEDD 3 Görögország is bevezette az eurót Elemzők szerint a tavalyinál szerencsésebb év vár a közös valutára „Sima átszállással” érkezett Görögország január elsején az eurózónába. Minden készen van, minden jól megy - közölte Georges Drys pénzügyi államtitkár. A görög bankok és tőzsdék csak szerdán nyitnak újra az átmenet jobb megemésztése érdekében. Attól kezdve a görög drachma rögzített árfolyama 340,7 euró lesz. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Görögország az eurózóna 12. tagja lett - írta az MTI. A közös valutából 1999. január elsején kimaradt EU-tagok közül Görögország volt az egyetlen, amely szeretett volna belépni, de a többiek nem engedték be, mert gazdaságának mutatói messze elmaradtak a szükséges szinttől, az úgynevezett maastrichti feltételektől. A mutatókat, többévnyi szigorú költségvetési politika árán, mostanra tudta a görög kormány olyan szintre hozni, hogy az ország felvételt nyerhetett az eurózónába. Most már csak - saját akaratából - Nagy-Britannia, Svédország és Dánia nem tagja az euróövezetnek. Így 2002. január elsejétől Görögországban is bevezethetik majd az euróbankjegyeket és -érméket a készpénzforgalomban. Várhatóan 1,6 milliárd euróérmét és 597 millió euró bankjegyet osztanak ki a bankoknak, görög nemzeti szimbólumokkal. Két évvel bevezetése és egy évvel látványos zuhanása után szép jövő vár 2001-ben az euróra — jósolta a Handelsblatt című német gazdasági lap. Az újságban közölt elemzői konszenzus szerint jövő év végére a közös valuta legkevesebb 1,01 dollárnál fog tartani. A múlt hét péntekén 0,93 dollár volt az euró Londonban. Gerhard Schröder német kancellár ugyancsak bizakodva írta a Handelsblattba, hogy „az euró kilátásai kedvezőek most, hogy sikerült túljutnia az utóbbi tizenkét hónap forgatagain”. A közös valuta főleg abból profitál jövőre, hogy csökken a különbség az Egyesült Államok és az eurózóna gazdasági növekedésének üteme között - írta cikkében a kancellár. Az OECD előrejelzése szerint az amerikai gazdasági növekedés 2001-ben 3,6 százalékra lassul a 2000-re várt öt százalékról, miközben az euróövezetben csak 3,1 százalékra mérséklődik az ütem 3,5 százalékról. Werner Müller német gazdasági miniszter úgy vélte: „nem rossz”, hogy a növekedés lassul az Egyesült Államokban. Kevésbé bizakodó Eddie George, a brit központi bank kormányzója. Úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy az amerikai gazdaság a kívánatosnál jobban lassul, és ez kellemetlen lehet a világgazdaságnak. FOTÓ: REUTERS - JOROOS KARAHALIS A csizma ára drachmában és euróban Ausztriai viták az átmenetről A gazdaság nem korlátozná a kelet-európai munkaerő mozgását BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az osztrák gazdaság nem sokra tartja Schüssel kancellár ötletét, amely szerint EU-tagállamokból kellene informatikusokat Ausztriába hozni, és továbbra is a munkaerőhiány veszélyeire hívja fel a figyelmet. Sajtóértesülések szerint a bécsi kormány ugyan változatlanul támogatja a hétéves átmeneti időszak bevezetésére előterjesztett német javaslatot, de a munkaügyi minisztériumban rugalmasan szeretnék kezelni a korlátozást. A javaslat tetszetős, ám egy bökkenője van: az Európai Unió tagországai szintén a jól képzett informatikusok hiányával küzdenek - kommentálta az osztrák kancellár javaslatát Erhard Fürst, az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének szakértője. Mint mondta, ez igaz azokra az országokra is, amelyekre Wolfgang Schüssel konkrétan gondolt. Ausztria Helsinkiben akkreditált kereskedelmi tanácsosa például arról nyilatkozott, hogy a Nokia a szomszédos Észtországból hoz szakembereket. Portugáliában - ahogyan az ottani tanácsos erről beszámolt — negyvenezer számítógépesnek lenne állás. Mindennek fényében éppen ellenkezőleg, az új gazdaság igényeihez igazodva legalább ezen a területen előbbre kellene hozni az EU-bővítést - vélekedik Peter Mitterbauer, a Schüssel Néppártjához közel álló Gyáriparosok Szövetségének elnöke. Ha ugyanis előbb beengednék Ausztriába a számítógépes szakembereket, mint ahogy a többi ágazatbeliek előtt megnyílna a szabad munkavállalás lehetősége, Ausztria elkerülhetne jó néhány veszélyt. Mitterbauer első helyen említi, hogy Ausztriából elvándorolhatnak a nemzetközi konszernek. A szövetség elnöke különösnek nevezte, hogy Schröder német kancellár az átmeneti időszak tekintetében pontosan azt a nézetet vallja, mint a szélsőjobboldali Jörg Haider. Más okokból tartja elhibázottnak az átmeneti idő bevezetését Fritz Verzetnitsch, az osztrák Szakszervezeti Szövetség elnöke. A munkaerő-áramlásnak nem időbeli határt kellene szabni, hanem bizonyos feltételek teljesítésétől kellene függővé tenni. Ha az érintett országokban elérik az ausztriai bérszínvonal nyolcvan százalékát, a korlátozást fel lehetne függeszteni. Az osztrák gazdasági minisztériumban keresik a módot a gazdaság igényeinek egyidejű kielégítésére: a Die Presse című bécsi lap szerint kétoldalú megállapodásokat terveznek az érintett országokkal, mégpedig rugalmas formában. Ennek megfelelően az egyes országok meghatározott ágazatainak munkavállalói számára szigorúan szakképesítéshez kötött, magasabb kvótát állapítanának meg. Szászi Júlia Svédország az EU soros elnöke HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az új évezred első napjától Svédország az Európai Unió soros elnöke. A skandináv ország 1995-ös csatlakozása óta első alkalommal tölti be ezt a tisztséget. Hubért Védrine francia külügyminiszter vasárnap este felhívta svéd kolléganőjét, Anna Lindhet, hogy átadja neki a képzeletbeli stafétabotot, és sok sikert kívánjon az elkövetkező hat hónapra. Az AFP jelentése szerint január 9-én Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és az unió biztosai a svéd fővárosba utaznak. Nyolc nappal később, január 17- én Göran Persson svéd kormányfő Strasbourgba látogat, ahol beszédet mond az Európai Parlament képviselői előtt. A svéd elnökség idején esedékes két csúcstalálkozót március 23—24-én, Stockholmban és június 15-16-án, Göteborgban rendezik. Günter Verheugen szerint a nizzai EU- csúcs eredményeit nem szabad semmibe venni, főként mert a gondok ellenére sikerült elérni, hogy a bővítés ügyében mostanra mind a tagállamok, mind a tagjelöltek elmondhatják: az eredménnyel tudunk dolgozni. Az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja erről a Format osztrák hetilapnak nyilatkozott. Verheugen a bővítés ügyében védelmébe vette a sokat bírált francia elnökséget, bár elismerte, hogy a francia közvélemény nem pártolja a bővítést. Ezt érthetőnek mondta, mivel a bővítéssel Európa megnyílik Kelet felé. Németországot hagyományos kapcsolatok fűzik az ottani államokhoz, így a franciák számára jogosan merül fel a kérdés, hogy eltolódik-e az unió belső egyensúlya. Iraki évbúcsúztató díszlövéssel Nagyszabású díszszemlével és saját kezű díszlövésekkel búcsúztatta az óévet Szaddám Huszein iraki elnök. Ez volt a legnagyobb katonai parádé Bagdadban az 1991-es öbölháború óta. Irak a seregszemlével támogatását akarta kimutatni a palesztin felkelés mellett. Huszévi elnök a díszemelvényen egy puskát szorongatott, és időnként - fél kézzel - lőtt is vele, üdvözölve a katonai egységeket FOTÓ: REUTERS - FALEH KHEIBER Banánhéj Szomorú szilveszterük lehetett a cseh közszolgálati televízió dolgozóinak, nyilván sokuk fejében megfordult, hogy esetleg utolsó napjaikat töltik az intézmény falai között. Ott-tartózkodásukat a tévé új vezetői máris törvénytelen okkupációs sztrájknak minősítik, a felmondólevél pedig csak azért nincs még a zsebükben, mert eddig visszautasították az átvételét. Ugyanakkor Prágában azzal is tisztában vannak, hogy a tévécsata azért még távolról sem dőlt el, kimenetele kétesélyes. Hiszen a vita kicsapott már eredeti medréből, színhelye pedig nem korlátozódik a tévé épületére — a környéken tüntetések voltak a legutóbbi napokban, a parlament pedig még e héten kénytelen lesz foglalkozni a politikai botránnyá fajult üggyel. Kafka városa tehát a külső szemlélő számára némiképp irracionálisnak tetsző csatazaj közepette lépett át az új esztendőbe. A külvilágot láthatóan meglepte, hogy pár tucat újságíró elbocsátása még ma is ekkora skandalumot okozhat egy kelet-közép-európai államban. Hiszen a közszolgálati tévé kormányzati lenyúlása szinte az egész térségben végbement, s komolyabb ellenállásra is inkább eleinte akadt példa, mára jobbára apátia kíséri a tisztogatásokat, a közszolgálat paródiák vezérszavává silányult. Igaz, Csehországban eddig más volt a helyzet. A köztévé függetlensége lassan már afféle fura nemzeti sajátosságnak volt tekinthető a régióban. Nem független ettől a körülménytől, hogy a prágai köztévé mind a mai napig - ha nehezen és fontos pozíciókat veszítve is, de - összességében még képes állni a versenyt a kereskedelmi adókkal, kifejezetten nézhető műsort sugároz, és senki sem merné egyetlen párt, vagy politikus szócsövének nevezni. Ebből lett most elege Václav Klausnak. Minden arra utal, hogy a cseh konzervatív pártvezető szereti a nagy példákat: kormányfőként ilyen volt számára Thatcher asszony politikája, most pedig, a hatalomba való viszszatérésén munkálkodva, a köztelevíziózás balkáni modellje tetszhetett meg neki. Legalábbis úgy érzi, hogy újbóli felemelkedését ez segítené elő leginkább. Kétség sem férhet hozzá, ha rajta múlik, a prágai köztévé hamarosan ugyanarra a sorsra jut, mint szócsőként funkcionáló régiós társai. Klausnak most az játszott a kezére, hogy a tévés kinevezésekre jogosult kurátori testületben hívei egyetlen szavazatnyi többségre tettek szert. A jobboldali politikus nem habozott: embereit nyomban az intézmény élére ejtőernyőzte. Ők pedig a térségben eddig szinte mindenütt jól bevált recept szerint elkezdték a tömeges szelekciót. Csakhogy rögtön az elején homokszemek kerültek a gépezetbe: a kirúgott újságírók megszállták a hírszerkesztőséget, támogatásukra pedig országszerte tüntetések és petíciózások kezdődtek. A botránynak egy nagy vesztese máris van. Ez pedig maga Václav Klaus. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jobboldali pártvezér lebecsülte honfitársai ragaszkodását megszokott tévécsatornájukhoz, patetikusan fogalmazva: a köztelevízió szabadságához. Tévedése azért is meglepő, mert eddig mesterien vezetett egy nagy politikai sakkjátszmát, sőt, mostanáig nyerésre is állt. Klaus ugyanis semmi titkot nem csinál abból: a tizennyolc hónap múlva esedékes választásokon pártja abszolút többségére törekszik. Ugyanakkor pedig nem rejti véka alá, hogy ambíciója ezúttal valójában már nem a miniszterelnöki székre, hanem az államfői poszt elnyerésére irányul. És a jelenlegi parlamenti elnök eddig valóban szívós következetességgel haladt Václav Havel posztjának elnyeréséért. E folyamat része volna az ő szempontjából a köztelevízió lerohanása is. Elképzelhető, hogy az akció banánhéj lesz számára. Annyi már bizonyos, hogy Klaus keményen beleütközött a csehek többségében élő - meglehető naiv - hitbe, hogy a köztévét az adófizetők tartják fenn, nem pedig a pártok. S azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a csehek hosszú évtizedek óta romantikusan hisznek az utcai tömegakciók hasznában. E pillanatban a legnagyobb kérdőjel: a csúcsértelmiség állásfoglalása a durvuló botrányban. E réteg a legutóbbi években túlnyomórészt visszavonult a politikától, és bizonyos távolságot tart a politikai osztálytól is. A cseh közvélemény azonban mindig is igen nagyra tartotta véleményüket, magatartási mintájukat; az értelmiség példamutatása a nagy társadalmi csatákban többször perdöntőnek bizonyult a múltban. Márpedig a jelek arra utalnak: e réteg kezdi rosszallóan figyelni Klaus arrogáns hadjáratát. Ennél rosszabb ómen aligha lehet a konzervatív pártvezér számára. Csatát nyerni ugyanis az értelmiség ellenében talán lehet Csehországban, de háborút aligha. Következésképpen: államfői bársonyszéket sem. Kis Tibor Se Ábrahám, se Oidipusz Hiába igyekszik az ember magát szellemi egyensúlyban tartani, elég a figyelem egyetlen pillanatnyi lankadása, máris korszerűen akar gondolkodni. Nagy a kísértés, hiszen a korszerűség bizsujaival ékített mondat mindig hoz egy kis figyelmet. Ha korszerűt mondasz, minden mehet a maga útján. Nem szégyellnivaló a korszerűség, ha szégyellem is néha. Mostanában például, többnyire reggelente, csipásan, de már cigarettázva, álmot alapítok. Kell hozzá a hajnali tompultság, mert éberen, óriásplakátot nézegetve a volán mögül, inkább röhögni szoktam a korszerű műveleten. Amikor azonban közel vagyok még a valódi álomhoz, át-átbóklászik az agyamon, hogy tényleg, azért ennél szebbet is álmodhattam volna. Itt gyűrjük magunkat több ezer éve, ha Darwin őseit is számolom, akár milliót is tekinthetek, ebből ezret magyar államban a medencében, s még mindig képtelenek vagyunk eldönteni, mit álmodjunk. Még a szerencsésebbek, a gazdagabb medencékben élők is így vannak ezzel, igaz, nekik legalább ébren jobb. Az alapséma az, hogy álmodozunk arról, milyen jó lenne libasültet álmodni, viszont mindig kígyók jönnek, nagy menekülések, zuhanások. A végén már azon mereng az ember, milyen príma lenne, ha semmit sem álmodnánk. Ha leülne velünk szembe Freud és Jung, szemünkbe fúrnák kutakodó tekintetüket, mi pedig csak elégedett vigyorral tárnánk szét a karjainkat, hogy bizony, megint semmi, se Ábrahám, se Oidipusz, se virtuális libidó. Milyen príma lenne, ha az analitikus csatakosan riadna komplexustükröző álmaiból, s nyomasztó hajnalán arra döbbenne, hogy mi, akiket megvizsgált, se a majomtól, se Ádámtól, se a turániaktól, se az apánktól nem hoztunk gyötrő bűnt, mi azért nem álmodunk, mert nincs szükségünk álomra, annyira jól elvagyunk ébren. Nem így van, mert álmodunk. Pech. Álmot nem kell ugyan alapítanunk, megy az sajnos anélkül is. Pech. Van honnan menekülnünk. Vizet prédikáló ivászatokból, a család szépségét a falvédőn éneklő promiszkuitásból, a korrekt üzletet hazudó huncutságból, az egyenlőség dalát fütyörésző taposásból, a jog uralmát papoló durva diszkriminációból, a csodákat ígérő tolvajlásból. S sajnos az álom sem menedék. Ne tegye fel a kezét, akit üldöztek már álmában, aki zuhant, félt vagy undorodott, ne tegye fel, hiszen lógó karral is lehetünk túszok. Mi több, az a korszerű. Aki menekülni akar, az álmodjon mindig szépet. Ha nem megy, alapítson álmot. Vegyen egy nagy kutyabőrt, újon rá dátumot, rója rá, kicsoda ő, precízen körmölje le az álom összetevőit, kanyarítson szignót, nyomjon billogot, aztán hadd szóljon. Szerencsés ember, akinek nem nyúlik el hosszan hajnali tompultsága. Az álmot ugyan ő sem tudja elkerülni, igazán befolyásolni sem, de képes gyorsan odahelyezni, ahová való, az agy kacatos fiókjába vagy a pszichoanalitikusok díványára. S akkor jöhet az az idő, amikor már nincs kiszolgáltatva az emlékek, a görcsök és atavizmusok szabad játékának, amikor saját szabályok közé kerül az eszmék és az információ szabad áramlása az agyban. Amikor lehetősége van arra, hogy a maga módján bontsa vagy kerülgesse a valós élet állította akadályokat, amikor foglalkozhat a családjával, a boldogulással, ítélhet és intézhet, kereshet és találhat, függhet és küzdhet ellene. Amikor tudja, hogy ezt nem lehet újra kezdeni, bármilyen maszlagokat nyomkodjanak is píár-menedzserek az orra alá óriásplakátokon. Amikor nem álmodik, hanem alapít. Krajczár Gyula