Népszabadság, 2001. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-02 / 1. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. JANUÁR 2., KEDD 3 Görögország is bevezette az eurót Elemzők szerint a tavalyinál szerencsésebb év vár a közös valutára „Sima átszállással” érkezett Görögország január elsején az eurózónába. Minden ké­szen van, minden jól megy - közölte Georges Drys pénz­ügyi államtitkár. A görög bankok és tőzsdék csak szerdán nyitnak újra az át­menet jobb megemésztése érdekében. Attól kezdve a görög drachma rögzített ár­folyama 340,7 euró lesz. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Görögország az eurózóna 12. tagja lett - írta az MTI. A kö­zös valutából 1999. január el­sején kimaradt EU-tagok kö­zül Görögország volt az egyetlen, amely szeretett vol­na belépni, de a többiek nem engedték be, mert gazdaságá­nak mutatói messze elmarad­tak a szükséges szinttől, az úgynevezett maastrichti felté­telektől. A mutatókat, többév­nyi szigorú költségvetési poli­tika árán, mostanra tudta a gö­rög kormány olyan szintre hozni, hogy az ország felvé­telt nyerhetett az eurózónába. Most már csak - saját akaratá­ból - Nagy-Britannia, Svédor­szág és Dánia nem tagja az euróövezetnek. Így 2002. január elsejétől Görögországban is bevezethetik majd az euróbankje­­gyeket és -érméket a készpénzforgalomban. Várhatóan 1,6 milliárd euróérmét és 597 millió euró bankjegyet osztanak ki a bankoknak, görög nemzeti szimbólumokkal. Két évvel bevezetése és egy évvel látványos zuhanása után szép jövő vár 2001-ben az euróra — jósolta a Han­delsblatt című német gazda­sági lap. Az újságban közölt elemzői konszenzus szerint jövő év végére a közös valuta legkevesebb 1,01 dollárnál fog tartani. A múlt hét pénte­kén 0,93 dollár volt az euró Londonban. Gerhard Schröder német kancellár ugyancsak bizakod­va írta a Handelsblattba, hogy „az euró kilátásai kedvezőek most, hogy sikerült túljutnia az utóbbi tizenkét hónap for­gatagain”. A közös valuta fő­leg abból profitál jövőre, hogy csökken a különbség az Egyesült Államok és az eurózóna gazdasági növeke­désének üteme között - írta cikkében a kancellár. Az OECD előrejelzése sze­rint az amerikai gazdasági növekedés 2001-ben 3,6 szá­zalékra lassul a 2000-re várt öt százalékról, miközben az euróövezetben csak 3,1 szá­zalékra mérséklődik az ütem 3,5 százalékról. Werner Müller német gazdasági mi­niszter úgy vélte: „nem rossz”, hogy a növekedés lassul az Egyesült Államokban. Kevésbé bizakodó Eddie George, a brit központi bank kormányzója. Úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy az amerikai gazdaság a kívánatosnál jobban lassul, és ez kellemetlen lehet a világgazdaságnak. FOTÓ: REUTERS - JOROOS KARAHALIS A csizma ára drachmában és euróban Ausztriai viták az átmenetről A gazdaság nem korlátozná a kelet-európai munkaerő mozgását BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az osztrák gazdaság nem sokra tartja Schüssel kancellár ötletét, amely szerint EU-tagállamokból kellene informatiku­sokat Ausztriába hozni, és továbbra is a munkaerőhiány veszélyeire hívja fel a fi­gyelmet. Sajtóértesülések szerint a bécsi kormány ugyan változatlanul támogatja a hétéves átmeneti időszak bevezetésére előterjesztett német javaslatot, de a mun­kaügyi minisztériumban rugalmasan sze­retnék kezelni a korlátozást. A javaslat tetszetős, ám egy bökkenője van: az Európai Unió tagországai szintén a jól képzett informatikusok hiányával küzdenek - kommentálta az osztrák kan­cellár javaslatát Erhard Fürst, az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének szakértője. Mint mondta, ez igaz azokra az országok­ra is, amelyekre Wolfgang Schüssel konkrétan gondolt. Ausztria Helsinkiben akkreditált kereskedelmi tanácsosa pél­dául arról nyilatkozott, hogy a Nokia a szomszédos Észtországból hoz szakem­bereket. Portugáliában - ahogyan az otta­ni tanácsos erről beszámolt — negyven­ezer számítógépesnek lenne állás. Mindennek fényében éppen ellenkező­leg, az új gazdaság igényeihez igazodva legalább ezen a területen előbbre kellene hozni az EU-bővítést - vélekedik Peter Mitterbauer, a Schüssel Néppártjához kö­zel álló Gyáriparosok Szövetségének el­nöke. Ha ugyanis előbb beengednék Ausztriába a számítógépes szakembere­ket, mint ahogy a többi ágazatbeliek előtt megnyílna a szabad munkavállalás lehe­tősége, Ausztria elkerülhetne jó néhány veszélyt. Mitterbauer első helyen említi, hogy Ausztriából elvándorolhatnak a nemzetközi konszernek. A szövetség el­nöke különösnek nevezte, hogy Schröder német kancellár az átmeneti időszak te­kintetében pontosan azt a nézetet vallja, mint a szélsőjobboldali Jörg Haider. Más okokból tartja elhibázottnak az át­meneti idő bevezetését Fritz Verzetnitsch, az osztrák Szakszervezeti Szövetség elnö­ke. A munkaerő-áramlásnak nem időbeli határt kellene szabni, hanem bizonyos fel­tételek teljesítésétől kellene függővé ten­ni. Ha az érintett országokban elérik az ausztriai bérszínvonal nyolcvan százalé­kát, a korlátozást fel lehetne függeszteni. Az osztrák gazdasági minisztériumban keresik a módot a gazdaság igényeinek egyidejű kielégítésére: a Die Presse című bécsi lap szerint kétoldalú megállapodá­sokat terveznek az érintett országokkal, mégpedig rugalmas formában. Ennek megfelelően az egyes országok meghatá­rozott ágazatainak munkavállalói számá­ra szigorúan szakképesítéshez kötött, ma­gasabb kvótát állapítanának meg. Szászi Júlia Svédország az EU soros elnöke HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az új évezred első napjától Svédország az Európai Unió soros elnöke. A skandi­náv ország 1995-ös csatlakozása óta első alkalommal tölti be ezt a tisztséget. Hu­bért Védrine francia külügyminiszter va­sárnap este felhívta svéd kolléganőjét, Anna Lindhet, hogy átadja neki a képze­letbeli stafétabotot, és sok sikert kívánjon az elkövetkező hat hónapra. Az AFP jelentése szerint január 9-én Romano Prodi, az Európai Bizottság el­nöke és az unió biztosai a svéd fővárosba utaznak. Nyolc nappal később, január 17- én Göran Persson svéd kormányfő Stras­­bourgba látogat, ahol beszédet mond az Európai Parlament képviselői előtt. A svéd elnökség idején esedékes két csúcs­­találkozót március 23—24-én, Stockholm­ban és június 15-16-án, Göteborgban rendezik. Günter Verheugen szerint a nizzai EU- csúcs eredményeit nem szabad semmibe venni, főként mert a gondok ellenére si­került elérni, hogy a bővítés ügyében mostanra mind a tagállamok, mind a tag­jelöltek elmondhatják: az eredménnyel tudunk dolgozni. Az Európai Bizottság bővítésért felelős tagja erről a Format osztrák hetilapnak nyilatkozott. Verheugen a bővítés ügyében védel­mébe vette a sokat bírált francia elnöksé­get, bár elismerte, hogy a francia közvé­lemény nem pártolja a bővítést. Ezt érthe­tőnek mondta, mivel a bővítéssel Európa megnyílik Kelet felé. Németországot ha­gyományos kapcsolatok fűzik az ottani államokhoz, így a franciák számára jogo­san merül fel a kérdés, hogy eltolódik-e az unió belső egyensúlya. Iraki évbúcsúztató díszlövéssel Nagyszabású díszszemlével és saját kezű díszlövésekkel búcsúztatta az óévet Szaddám Huszein iraki elnök. Ez volt a legnagyobb katonai parádé Bagdad­ban az 1991-es öbölháború óta. Irak a seregszemlével támogatását akarta ki­mutatni a palesztin felkelés mellett. Huszévi elnök a díszemelvényen egy pus­kát szorongatott, és időnként - fél kézzel - lőtt is vele, üdvözölve a katonai egy­ségeket FOTÓ: REUTERS - FALEH KHEIBER Banánhéj Szomorú szilveszterük lehetett a cseh közszolgálati televízió dolgozóinak, nyilván sokuk fejében megfordult, hogy esetleg utolsó napjaikat töltik az intézmény falai között. Ott-tartózkodásukat a tévé új vezetői máris tör­vénytelen okkupációs sztrájknak minősítik, a felmondólevél pedig csak azért nincs még a zsebükben, mert eddig visszautasították az átvételét. Ugyanakkor Prágában azzal is tisztában vannak, hogy a tévécsata azért még távolról sem dőlt el, kimenetele kétesélyes. Hiszen a vita kicsapott már eredeti medréből, színhelye pedig nem korlátozódik a tévé épületére — a környéken tüntetések voltak a legutóbbi napokban, a parlament pedig még e héten kénytelen lesz foglalkozni a politikai botránnyá fajult üggyel. Kafka városa tehát a külső szemlélő számára némiképp irracionálisnak tetsző csatazaj közepette lépett át az új esztendőbe. A külvilágot láthatóan meglepte, hogy pár tucat újságíró elbocsátása még ma is ekkora skandalu­mot okozhat egy kelet-közép-európai államban. Hiszen a közszolgálati tévé kormányzati lenyúlása szinte az egész térségben végbement, s komo­lyabb ellenállásra is inkább eleinte akadt példa, mára jobbára apátia kíséri a tisztogatásokat, a közszolgálat paródiák vezérszavává silányult. Igaz, Csehországban eddig más volt a helyzet. A köztévé függetlensége lassan már afféle fura nemzeti sajátosságnak volt tekinthető a régióban. Nem füg­getlen ettől a körülménytől, hogy a prágai köztévé mind a mai napig - ha nehezen és fontos pozíciókat veszítve is, de - összességében még képes áll­ni a versenyt a kereskedelmi adókkal, kifejezetten nézhető műsort sugároz, és senki sem merné egyetlen párt, vagy politikus szócsövének nevezni. Ebből lett most elege Václav Klausnak. Minden arra utal, hogy a cseh konzervatív pártvezető szereti a nagy példákat: kormányfőként ilyen volt számára Thatcher asszony politikája, most pedig, a hatalomba való visz­­szatérésén munkálkodva, a köztelevíziózás balkáni modellje tetszhetett meg neki. Legalábbis úgy érzi, hogy újbóli felemelkedését ez segítené elő leginkább. Kétség sem férhet hozzá, ha rajta múlik, a prágai köztévé hama­rosan ugyanarra a sorsra jut, mint szócsőként funkcionáló régiós társai. Klausnak most az játszott a kezére, hogy a tévés kinevezésekre jogosult kurátori testületben hívei egyetlen szavazatnyi többségre tettek szert. A jobboldali politikus nem habozott: embereit nyomban az intézmény élére ejtőernyőzte. Ők pedig a térségben eddig szinte mindenütt jól bevált re­cept szerint elkezdték a tömeges szelekciót. Csakhogy rögtön az elején homokszemek kerültek a gépezetbe: a kirúgott újságírók megszállták a hírszerkesztőséget, támogatásukra pedig országszerte tüntetések és petí­ciózások kezdődtek. A botránynak egy nagy vesztese máris van. Ez pedig maga Václav Klaus. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jobboldali pártvezér le­becsülte honfitársai ragaszkodását megszokott tévécsatornájukhoz, pate­tikusan fogalmazva: a köztelevízió szabadságához. Tévedése azért is meglepő, mert eddig mesterien vezetett egy nagy politikai sakkjátszmát, sőt, mostanáig nyerésre is állt. Klaus ugyanis semmi titkot nem csinál ab­ból: a tizennyolc hónap múlva esedékes választásokon pártja abszolút többségére törekszik. Ugyanakkor pedig nem rejti véka alá, hogy ambí­ciója ezúttal valójában már nem a miniszterelnöki székre, hanem az ál­lamfői poszt elnyerésére irányul. És a jelenlegi parlamenti elnök eddig valóban szívós következetességgel haladt Václav Havel posztjának elnye­réséért. E folyamat része volna az ő szempontjából a köztelevízió leroha­­nása is. Elképzelhető, hogy az akció banánhéj lesz számára. Annyi már bizonyos, hogy Klaus keményen beleütközött a csehek többségében élő - meglehető naiv - hitbe, hogy a köztévét az adófizetők tartják fenn, nem pedig a pártok. S azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a csehek hosszú év­tizedek óta romantikusan hisznek az utcai tömegakciók hasznában. E pillanatban a legnagyobb kérdőjel: a csúcsértelmiség állásfoglalása a durvuló botrányban. E réteg a legutóbbi években túlnyomórészt visszavo­nult a politikától, és bizonyos távolságot tart a politikai osztálytól is. A cseh közvélemény azonban mindig is igen nagyra tartotta véleményüket, magatartási mintájukat; az értelmiség példamutatása a nagy társadalmi csatákban többször perdöntőnek bizonyult a múltban. Márpedig a jelek ar­ra utalnak: e réteg kezdi rosszallóan figyelni Klaus arrogáns hadjáratát. En­nél rosszabb ómen aligha lehet a konzervatív pártvezér számára. Csatát nyerni ugyanis az értelmiség ellenében talán lehet Csehországban, de há­borút aligha. Következésképpen: államfői bársonyszéket sem. Kis Tibor Se Ábrahám, se Oidipusz Hiába igyekszik az ember magát szellemi egyensúlyban tartani, elég a fi­gyelem egyetlen pillanatnyi lankadása, máris korszerűen akar gondolkod­ni. Nagy a kísértés, hiszen a korszerűség bizsujaival ékített mondat mindig hoz egy kis figyelmet. Ha korszerűt mondasz, minden mehet a maga útján. Nem szégyellnivaló a korszerűség, ha szégyellem is néha. Mostanában például, többnyire reggelente, csipásan, de már cigarettázva, álmot alapí­tok. Kell hozzá a hajnali tompultság, mert éberen, óriásplakátot nézegetve a volán mögül, inkább röhögni szoktam a korszerű műveleten. Amikor azonban közel vagyok még a valódi álomhoz, át-átbóklászik az agyamon, hogy tényleg, azért ennél szebbet is álmodhattam volna. Itt gyűrjük magunkat több ezer éve, ha Darwin őseit is számolom, akár milliót is tekinthetek, ebből ezret magyar államban a medencében, s még mindig képtelenek vagyunk eldönteni, mit álmodjunk. Még a szerencsé­sebbek, a gazdagabb medencékben élők is így vannak ezzel, igaz, nekik legalább ébren jobb. Az alapséma az, hogy álmodozunk arról, milyen jó lenne libasültet álmodni, viszont mindig kígyók jönnek, nagy menekülé­sek, zuhanások. A végén már azon mereng az ember, milyen príma lenne, ha semmit sem álmodnánk. Ha leülne velünk szembe Freud és Jung, sze­münkbe fúrnák kutakodó tekintetüket, mi pedig csak elégedett vigyorral tárnánk szét a karjainkat, hogy bizony, megint semmi, se Ábrahám, se Oidipusz, se virtuális libidó. Milyen príma lenne, ha az analitikus csatako­­san riadna komplexustükröző álmaiból, s nyomasztó hajnalán arra döb­benne, hogy mi, akiket megvizsgált, se a majomtól, se Ádámtól, se a turá­niaktól, se az apánktól nem hoztunk gyötrő bűnt, mi azért nem álmodunk, mert nincs szükségünk álomra, annyira jól elvagyunk ébren. Nem így van, mert álmodunk. Pech. Álmot nem kell ugyan alapítanunk, megy az sajnos anélkül is. Pech. Van honnan menekülnünk. Vizet prédiká­ló ivászatokból, a család szépségét a falvédőn éneklő promiszkuitásból, a korrekt üzletet hazudó huncutságból, az egyenlőség dalát fütyörésző tapo­sásból, a jog uralmát papoló durva diszkriminációból, a csodákat ígérő tol­­vajlásból. S sajnos az álom sem menedék. Ne tegye fel a kezét, akit üldöz­tek már álmában, aki zuhant, félt vagy undorodott, ne tegye fel, hiszen lógó karral is lehetünk túszok. Mi több, az a korszerű. Aki menekülni akar, az ál­modjon mindig szépet. Ha nem megy, alapítson álmot. Vegyen egy nagy kutyabőrt, újon rá dátumot, rója rá, kicsoda ő, precízen körmölje le az álom összetevőit, kanyarítson szignót, nyomjon billogot, aztán hadd szóljon. Szerencsés ember, akinek nem nyúlik el hosszan hajnali tompultsága. Az álmot ugyan ő sem tudja elkerülni, igazán befolyásolni sem, de képes gyorsan odahelyezni, ahová való, az agy kacatos fiókjába vagy a pszi­­choanalitikusok díványára. S akkor jöhet az az idő, amikor már nincs ki­szolgáltatva az emlékek, a görcsök és atavizmusok szabad játékának, ami­kor saját szabályok közé kerül az eszmék és az információ szabad áramlá­sa az agyban. Amikor lehetősége van arra, hogy a maga módján bontsa vagy kerülgesse a valós élet állította akadályokat, amikor foglalkozhat a családjával, a boldogulással, ítélhet és intézhet, kereshet és találhat, függ­het és küzdhet ellene. Amikor tudja, hogy ezt nem lehet újra kezdeni, bár­milyen maszlagokat nyomkodjanak is píár-menedzserek az orra alá óriás­plakátokon. Amikor nem álmodik, hanem alapít. Krajczár Gyula

Next