Népszabadság, 2001. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-23 / 19. szám
Kölcsey- és Márai-díjak MUNKATÁRSUNKTÓL A magyar kultúra napjának központi ünnepségén tegnap a Nemzeti Galériában Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át a csak egy alkalommal kiosztható Kölcsey Ferenc millenniumi díjat, amely azoknak a magyar állampolgároknak és határon túli magyaroknak adható, akik a magyar kultúra nemzeti és egyetemes értékeit kifejező kiemelkedő alkotást hoztak létre. A másfél millió forintos pénzjutalommal járó elismerésben írói életművéért, kiemelkedő irodalmi tevékenységéért Kányádi Sándor író, költő, műfordító; színházművészeti, színháztudományi, táncművészeti tevékenységéért Novák Ferenc, a Honvéd Táncegyüttes művészeti vezetője; zenei előadó-művészeti, zeneszerzői, zenerendezői, zenetudományi és zenekritikai tevékenységéért Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara főzeneigazgatója és vezető karmestere; képzőművészeti, művészeti írói, művészettörténészi, iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenységéért Deim Pál festő-, szobrász- és grafikusművész; fotóművészeti, fotóelméleti, valamint a mozgókép területén kifejtet tevékenységéért Illés György operatőr részesült. Az 1995-ben alapított Márai Sándordíjat - amely írói életműért vagy a díj adományozását megelőző évben megjelent kimagasló értékű prózakötetért, valamint magyar író külföldi elismerést szerzett munkásságáért adományozható — életművéért, valamint határon túli alkotóként Határ Győző, a legnagyobb könyvsikerért és külföldi elismertségéért Esterházy Péter, ígéretes két regényéért pedig Barnás Ferenc kapta az idén. A kuratóriumi indoklás szerint Barnás Ferencet az utóbbi évek felfedezettjeként tartják számon irodalmi és olvasói berkekben. A kritika a magyar próza megújulásaként értékelte a pozsonyi Kalligram kiadónál megjelent két könyvét, az 1997-ben közreadott Az élősködő, illetve a tavaly napvilágot látott Bagatell című regényét. A Londonban élő Határ Győző szombaton a brit fővárosban, míg a másik két kitüntetett hétfőn Budapesten vette át az elismerést Rockenbauer Zoltán kulturális minisztertől. NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. JANUÁR 23., KEDD 9 Az összegzést nem lehet akarni, az lesz Esterházy Péter Kossuth-díjas író tegnap este a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől, a kuratórium elnökétől vehette át a tíz nagyvállalat menedzsere által életre hívott Magyarország Európában Alapítvány Magyar Irodalmi Díját. Az elismerés a legnagyobb összeggel, ötmillió forinttal járó irodalmi díj Magyarországon, amely ez évtől minden esztendőben a zsűri által legjobbnak talált művet illeti meg. A díjazott könyv, a Magvetőnél közreadott Harmonia Caelestis, az általában szokásos három-négyezer példánnyal szemben, alig hat hónap alatt meghaladta a 35 ezret. Kinek írta ? - Ahogy mondani szokás: boldognak és boldogtalannak. - Kérdés, közülük vajon ki és hogyan boldogul egy olyan munkával, mint ez a regény, amely nagyon úgy néz ki, mintha négy évszázadot átfogó családregény volna, noha nem az. Mintha megtörtént volna, miközben javarészt becsületes fikció. Amelyik úgy állít, egyébként fölöttébb meggyőzően, hogy az állítást azonnal és többszörösen elbizonytalanítja, fel is függeszti, visszavonja. Amelyik gyanakvásra, kételkedésre, ellenállásra, vitára ösztönöz mindennel szemben, ami egyértelmű, zárt jelentésnek mutatkozik. A regény, az ilyen. A regény nem egy dologról szól, akkor se, ha ez ügyben az utóbbi tíz év során kicsit változott is a helyzet, amennyiben az elmúlt tíz-tizenöt év kurrens regénye az egyhangú regény lett. Ezért repülnek a Márai-regények most. Minthogy azonban a regény leginkább az emberi viszonyokról szól - remélem, ez igaz, de majd még gondolkodnom kell kicsit róla, tényleg így van-e —, ezért a regény nagyon sokféle, összetett, természeténél fogva bonyolult. A bonyolult mostanában szitokszó. Ennek fényében persze még jobban örülhetek annak, ami a Harmonia Caelestisszel történik. Ez azt jelenti, ha jól értem, hogy azért valamelyest mindenki boldogul vele. - Akit így fogadnak, ismernek, ünnepelnek, az könnyen valamiféle hatalomnak hiheti magát, mellesleg annak is bizonyulhat, ha a körülmények kedveznek. E hit megnyilvánulása lehetne a közírás, amiről, noha nagy hatással művelte, lemondott. Miért? - Mert megváltozott az értelmiség helyzete a világban, s én egyre kevésbé szeretek úgy megszólalni mint értelmiségi. Abban a környezetben ugyanis, abban a strukturálatlan szellemi közegben, amelyben megszólalok, a beszéd túlságosan szubjektivizálódik. Nem tárgyáról szól, hanem arról, hogy aki beszél, az beszél. Arról, hogy a beszélő letette a garast. A maga garasát. Természetesen vannak helyzetek, amikor nincs mese, beszélni kell, le kell tenni a garast. Ha baj van. De ha egy párt - kettő, három... - lop, csal, hazudik, akkor arról tárgyszerűen kell beszélni, nem pedig írni három flekket és ország-világ elé tárni felháborodásunkat, mert az semmi másról nem szól, mint erről a felháborodásról magáról. Az ilyesmit szívesen olvassa az ember, esetenként meg is nyugszik tőle, pedig nem kéne.Annyira más helyzet volna a mostani, mint a tíz év előtti, amikor minden héten olvashattuk hallhattuk jegyzeteit? - Gyökeresen. Akkor, naivan ugyan, de azt lehetett gondolni, hogy megbeszéljük a dolgainkat, beszéljünk tehát mindenről, legelőször arról, mert ez az én szakmámhoz tartozik, hogy hogyan beszéljünk. Lehet, így volt tíz éve is, de akkor nem látszott, most nagyon látszik, hogy a megbeszélésnek semmi esélye, mert nem érdekel senkit. Nem csinálhatok tehát úgy, mintha volna, mert becsapnám magam és becsapnék másokat is. Annak azért most is van bizonyos jelentősége és haszna, hogy átgondolhatom egy-egy más nézőpontú, tájékozottságú, okos és szavahihető ember megfontolásait. Nádas Péternek van egy szerintem nagyon fontos írása a Magyar Narancs múlt évi utolsó számában. A válsághelyzetről szólva azt mondja - milyen szavakat is használ? takarítani, reparálni, megbeszélni. Azaz, vagy megbeszéljük a problémákat, és takarítunk, és reparálunk, vagy vége van. Ez egy olyan mondat, aminek mottóként, ceterum censeóként ott kellene lennie minden közírás élén: megbeszélni, takarítani, reparálni. Kicsi munkák, kicsi dolgok volnának ezek, nem is foglalkozik velük senki. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha a Zalaegerszegről Pestre jövő gyorsvonat vécéje olyan állapotú, amiről már beszélni sem lehet. Vagyis a kérdés úgy szól, hova tudok nézni okádás nélkül, s ez pontosan leírja a helyzetet. Ami következmény volna, úgy gondolom. Egyebek közt annak a következménye, hogy az országban négyévente egyik percről a másikra megváltozik a beszéd, s a beszéd szerint minden. A kedden még szabad polgári lény, akit nem lehet átverni, szerdán ötven év kommunizmusától elbutult véglény. És fordítva. Minden vesztes fél azzal kezdte és kezdi, hogy félni kell. — Nincs igazuk? Hát jobb félni, mint megijedni, olykor van is erre ok, de ez így nevetséges. Félni kellene, de nem attól, hogy az MSZP vagy a Fidesz került hatalomra, hanem attól, ami ez alatt van. Az ugyanis nagyon közel van a káoszhoz. Ha egy első osztályú vécét csak arra lehet használni, hogy cikket írjunk belőle, akkor a csőd kellős közepén álldogálunk. Nem szeretném magam Nádas-szakértővé feltolni, de van ebben a már emlegetett cikkében egy mondat, amely szerint demokráciában az történik meg, amit megteszünk. Ez az állítás messze nem vág össze a diktatúrában szerzett tapasztalatainkkal: a szabad emberi lények felelősségéről szól. Amit megteszünk, az megvan, amit nem, az nincs. Az nem történik meg. Nincs kire mutogatni, miközben ez egy mutogatós ország. Itt mindig a másik a hibás. A Harmonia Caelestis azt a benyomást kelti, hogy összegző munka, hogy összefüggéseket akar teremteni, hidat verni „ az ég fényei s a halál íze közé”. — Úgy néz rám, mint aki választ várna... De én nem szívesen kommentálom a könyveimet, mert nem szívesen rögzítenék valamit, amit a regény nyitva hagy. Az összegzést azt nem lehet akarni, az lesz. De ez megfelel az alkatomnak, szeretek szétszedni, és szeretek összerakni. Kilenc éven át írta ezt a regényt. Mi foglalkoztatta közben? Mi az, ami kilenc évig tartott, és miért tartott ennyi ideig? — A regény macerás műfaj. És túl sok mindent nem tudtam, s ennek egy jó részéről nem is tudtam, hogy nem tudom. Ezek csak közben, csinálva derülnek ki. Aztán a sok konkrét teendő: utánanézni, könyvtárazni, elolvasni, elfelejteni. Megtanulni, elfelejteni - ez például érdekes és nehéz, egészen más, mint egyenesben nem tudni, és az ember nem szívesen mond le arról, amit tud. Én is sokat makacskodtam magammal. Szóval hosszan és érzékletesen tudnám zsolozsmázni a nehézségeket. Az első hat évből szinte csak ilyenekre emlékszem. És hát a szabadság, a demokrácia is lassította a munkát. 1989 után megváltozott a nyelvhez való viszonyunk, és én úgymond menet közben tanultam ebbe bele. De nem is jól mondom. Mert mihez képest lassúbb? Ezt a könyvet éppen ennyi idő alatt lehetett megírni. Másodpercre ennyi idő kellett hozzá. Megvolt, elmúlt. Jó volt. Varga Lajos Márton 1989 után megváltozott a nyelvhez való viszonyunk fotó: szabó Barnabás A Tigris és a Gladiátor A Golden Globe-díj kiosztása - és ami mögötte van Vasárnap délután 58. alkalommal osztották ki a Golden Globe-díjakat. A Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége - melynek véleménye rendszerint 75 százalékban fedi a filmakadémia tagságának február közepén nyilvánosságra kerülő Oscar-jelöléseit, illetve március végi szavazatát - végképp beérkezettnek nyilvánította a Dreamworks SKG-t, vagyis Spielberg, Katzenberg és Geffen stúdióját. Megelőzve az összes klaszszikus hollywoodi stúdiót, a Dreamworks besöpörte a legjobb film (Gladiátor), a legjobb színész (Tom Hanks - Cast Away), a legjobb karakterszínésznő (Kate Hudson - Almost Famous), a legjobb forgatókönyv (Cameron Crowe - Almost Famous) és a legjobb filmzene (Hans Zimmer - Gladiátor) Golden Globe-ját. A Dreamworks hazai forgalmazója, az Universal Stúdió ehhez már csak a koronagyémántot, a legjobb női alakítás díját nyerte hozzá a biztos befutó Julia Roberts (Erin Brockovich) jóvoltából. Hollywood apraja-nagyja még a bálteremből tülekedett kifelé a Beverly Hilton különböző emeletein zajló stúdiópartikra, amikor néhány kilométerrel nyugatabbra a díjzápor hírére Steven Spielberg kocsiba vágta magát. Szemlátomást egy laza vasárnap délutáni családapáskodást hagyott otthon, mert csak egy bőrdzsekit húzott a farmer fölé, s bevágtatott a Beverly Hilton Trader Vic’s éttermébe, hogy összeboruljon a dicsőséghozókkal. Érkezése nemcsak a partizó tömeget, hanem a Dreamworks-famíliát is váratlanul érte. A ministúdió asztalánál a vesztes Russell Crowe éppen a nyertes Tom Hanksszel és a Dreamworks produkciós főnökével, Walter Parkesszal diskurált, amikor a nagyfőnök áttörte magát a hömpölygő tömegen. Az ólajtónyi biztonsági őrök gyorsan feladták, hogy a váratlan helyzetben lezárják a termet, így Spielberg betoppanása, a közös öröm, a hátveregetés, a kézfogás, a puszi és a könny a szerencsés bámészkodók és néhány fotós prédája lehetett. Még Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones hatalmas publicitása sem tudott Golden Globe-ot szerezni a több kategóriában jelölt Traffic című filmnek, melynek egyetlen díját Stephen Gaghan forgatókönyvíró vihette haza. Ang Lee viszont busásan beváltotta a hozzá fűzött reményt. A tajvani születésű, Amerikában élő rendező Kínai Népköztársaságban forgatott kung-fu-balettje (Crouching Tiger, Hidden Dragon) esélyt sem adott a többi idegen nyelvű filmnek. Lee a legjobb rendező díját is elnyerte, s ezzel különösen a két filmjéért (Traffic, Erin Brockovich) is jelölt Steven Soderberghnek okozott gyorsan felednivaló estét. A Golden Globe-díj kiosztása sohasem nélkülözi a szentimentális pillanatokat. Idén Phil Collins térdepelt le a legjobb filmdal Golden Globe-jának nyertese, Bob Dylan előtt. Majd a legjobb tévésorozat színészének járó Golden Globe-díjával kitüntetett Robert Downey-t tapsolta meg a terem hollywoodi közönsége, melytől cseppet sem idegen a színész visszaeső kábítószerproblémája. Az idei Cecil B. DeMille életműdíjas Al Pacinónak hiába villogtatták kétségbeesetten a „Kérjük, fejezze már be!” táblát, mindent elmondott, ami eszébe jutott. És Elizabeth Taylortól sem fogja senki számon kérni, hogy belezavarodott a fellépésbe, mielőtt felsorolta volna a legjobb film Golden Globe-jára jelölt alkotásokat. Ő már az élő - és sajnos csak emlékeinkben gyönyörű - hollywoodi legendák közé tartozik. A lényegesen ifjabb, de az önlegendagyártás iránt igen fogékony hollywoodi páros, Tom Cruise és Nicole Kidman is szolgálatkészen vállalta, hogy megjelenik a Golden Globe színpadán. Filmjük nem volt tavaly (a Mission Impossible 2-t nem jelölték), de idén lesz, nem is egy, s nem árt ápolni a barátságot a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének nagy hatalmú tagjaival. Szabó István fegyelmezett távolságtartással ülte végig a Golden Globe-díj kiosztásának három óráját. Ő, a film producerei s az amerikai forgalmazó csak abban bízhattak, hogy a legjobb film díjáért folyó versenyben nincs biztos esélyes. Szerencsés esetben két konkurens film között becsúszhatott volna A napfény íze. Nem így történt. A díjkiosztást azonban - melyben drámai klipet vetítettek a filmből - egész Amerika s több mint százmillió külföldi néző látta. Ekkora publicitás bőven elég ahhoz, hogy A napfény íze új életre keljen, s újabb jelentős bevételt termeljen a nemzetközi moziforgalomban. A Golden Globe ugyanis szépen csillog, de valódi értéke nem az a 24 karát, amivel bevonták, hanem azok a dollármilliók, amelyeket holnaptól a mozisok, a forgalmazók és a producerek konyhájára hoz. Hollywood, 2001. január 22. Návai Anikó Al Pacino az életműdíjjal FOTÓ: REUTERS/HO - CHRIS HASTON mmi»«»m| mpQETÉs'^'l'UiW* lm—«—ma— m—i—aaaawa—^ A LEGYEN ÖN IS MILLIOMOS! száztizenhetedik !........—adásában Erőss Dóra a kilencedik kérdésnél kiesik, a . címunYG ■KftJlaB százezer forintot nyer. Hegedűs Károly a hetediket 1 NEníni’ KLUB nem tudja, ő is százezer forintot nyer. Kolozs___________________ Sándor a negyedikkel ma este folytatja. Magyarország legkedveltebb napilapja ^^^Kérdései^^léptabadság archívumából^ Állítsák a zenés műveket bemutatásuk időrendjébe! | A) A padlás, B) Csárdáskirályné, C) Bánk bán, D) Háry I János. A helyes válasz: C (1861), B (1915), I D (1926), A (1987). Tegyék sorrendbe viselésük helye szerint a ruhadarabokat! A) krinolin, 8) turbán, C) mokaszin, D) dolmány. A helyes válasz: C, A, D, B. Hegedűs Károly (23) Vámosmikolán él, Vácon érettségizett, jelenleg Keszthelyen egyetemi hallgató. Ha elvégzi, gazdasági agrármérnök lesz. A sport és a számítástechnika érdekli, korábban négy évig klarinétozott. - Gondolom, nem járt még sem Új-Zélandon, sem Tanzániában. - Sajnos még nem, és kivimadarat sem láttam, talán képen, de most nem ugrott be. Talán egy nagy madár lehet, hasonló a strucchoz. - Pech, hogy ilyen korán jött ez a kérdés, ami nem tűnik nehéznek, de ha az ember nem jártas benne, akkor ki sem lehet találni. - Ez így igaz, ez a szerencse, ami benne van a játékban. - Ezek szerint önnek nem sok jutott belőle. - Már az is nagy szerencse, hogy bejutottam. - A bibliai kérdést a közönségtől kérdezte meg. Ebben a témában sem nagyon jártas? - Úgy-ahogy jártas vagyok, de Jónás története nem ismert számomra. - Készült a játékra? - Felfrissítettem a tudásomat történelemből és irodalomból, korábbra vártam e témákból a kérdéseket. - Lett volna kitől megkérdezni ezt a címerállatot? - Még most is ezen gondolkozom, nem tudom. Végül is fel kellett volna hívni valakit! A kivifélék családjába tartozó barna kivi első pillantásra egyáltalán nem tűnik madárnak: szárnya és farka alig észrevehető, rövid lába igencsak vaskos, tolla pedig inkább a sörtére emlékeztet. A tyúk nagyságú, visszahúzódó életet élő madár Új-Zéland északi és déli szigetének félreeső helyein található meg, napközben alszik, éjszaka rovarokra vadászik. Repülni nem tud, de még sötétben is remekül lát, gyorsan fut, hallása és tapintása fejlett, és a csőre végén lévő orrával remekül megtalálja táplálékát. Új-Zélandon a kivi mindig jelentős szerepet játszott. A maori őslakosok a húsa miatt vadászták, tollát törzsi díszeikhez használták. Ma Új-Zéland címerállata, olyannyira, hogy az új-zélan diak magukat tréfásan „kivinek hívják. Hátha sikerült volna! Egy érdekes kérdés : Ha nézőnek jelentkezne, a 06 (1) 475-0057-es telefonszámot hívja! Ha játszani szeretne, hívja a 06 (90) 443-444-es telefonszámot! A hívói díja 180 Ft + áfa/perc. A hívás időtartama maximum 2 perc. Sorsközelben