Népszabadság, 2001. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-23 / 19. szám

10 NÉPSZABADSÁG AZ OLVASÓ OLDALA 2001. JANUÁR 23., KEDD V N­em minden arany... A lap december 8-i Ingatlanpiac-olda­lán, a Védelmet ad a kamatozó ügyvédi letét címmel megjelent írásban olvas­ható, hogy „legtöbben az egyesült álla­mokbeli Floridában szeretnének saját lakást, de sokan a spanyol Costa Blancán vásárolnak kisebb nyaralót”. A cikk utolsó félmondata pedig így szólt: figyelni kell a német turisták ván­dorlását, ahol ők megjelennek, az a hely előbb-utóbb felkapott turistaköz­pont lesz. Nem kívánok belemenni a részletek­be, de különbséget kell tenni a német turista, a német nyugdíjas és a német befektető között. Ahol a német tömeg­­turizmus (Pauschal-Reise) már megje­lent, ott a magyar befektető rég elké­sett. A német „nyugdíjas-paradicso­mokkal” pedig a magyarok éppúgy nem vetekedhetnek, mint ahogy az egész más (anyagi) dimenzióban gon­dolkodó német befektetőkkel sem. (A velük való kapcsolatfelvételhez egyéb­ként nincs szükség magyar ingatlan­­közvetítőre, legfeljebb tolmácsra, és jól tájékozott, megbízható ügyvédre.) Az átlagnémet kezd kivonulni a spanyol tengerpartról - kivételek persze van­nak, mint például Marbella, de az nem az „átlagember” világa. Az átlagnémet húsz-harminc évvel ezelőtt csinálta meg a „buliját”, amely most már min­den szempontból beérett arra, hogy megszabaduljon tőle. Rendszeresen kapja a hírt, hogy házába, lakásába be­törtek, mivel tudják, hogy „gazdag kül­földi” a tulaj. Ha helyi ügynököt bízott meg a kiadással, az kezelési költség cí­men rendszerint csak a pénzt vitte, bér­lőt nem hozott. Ha hozott, akkor sem volt biztos, hogy valóban annyiszor és annyiért adta ki az ingatlant, mint ami­vel év végén elszámolt. Ezért manap­ság az átlagnémet kétszer is meggon­dolja, hogy a spanyolországi tengerpar­ton „fektessen be”. Persze más a hely­zet, ha valaki húsz évvel ezelőtt vásá­rolt ingatlant, és ma - mint „nyugati” átlagnyugdíjas - állandóan ott él. Ezért vannak német, holland, angol, svéd ko­lóniák, megfelelő anyanyelvű infra­struktúrával (kórház, ingyenes betegel­látással, illetve biztosítással, újság, rá­dióadás,­ autókölcsönző, pék, söröző, sőt: költöztetési és temetkezési vállal­kozás, valamint ügyvéd és közjegyző). Ettől viszont még nagyon messze van az átlagmagyar - bármennyire is ol­csóbbak a külföldi négyzetméterárak és a kedvezőbbek a hitelfeltételek. Florida valamikor az ’50-60-as évek­ben volt a jómódú „északi” nyugdíjasok álma, aztán Castro hatalomrajutása után lassan a kubai menekültek paradicsoma lett. Aki egy kicsit is ismeri a tengeren­túli viszonyokat, az tudja, hogy az élet ott a pillanatnyi gazdasági helyzet függ­vénye. Ott nem „egy életre” vesznek in­gatlant, habár ez életük legnagyobb be­fektetése. Mindezekkel nem kívánom lekicsinyíteni a spanyolországi vagy floridai ingatlanvásárlásokban rejlő elő­nyöket, illetve kétségbe vonni a magyar ingatlanközvetítők tisztességét, csupán néhány olyan lényeges dologra szeret­tem volna felhívni a figyelmet, amely­ről a magyar sajtóban egyáltalán nem lehet olvasni. Elekes István Budapest Párhuzamos életrajzok Ilie Ilascu a volt Szovjetunió területén született, nincs romániai lakása, személyi igazolványa (bulletin), munkahelye. Le­mondott moldáviai állampolgárságáról, a lemondást a romániai általános választá­sokig nem fogadta el Moldávia elnöke. A román állampolgárságot 2000. október 4- én nyerte el. Kincses Előd a jelenlegi Románia terü­letén született, van marosvásárhelyi laká­sa, román személyi igazolványa, maros­vásárhelyi ügyvédi irodája (jogi végzett­ségét a bukaresti egyetemen szerezte). A magyar állampolgárságról 2000. október 18-án mondott le. Lemondását 2000. no­vember 6-ig még nem fogadta el Mádl Fe­renc magyar köztársasági elnök. A román külügyminisztérium megta­gadta azt, hogy közölje a moldáv hatósá­gokkal, kik azok a moldáviai állampol­gárok, akik megszerezték a román állam­­polgárságot is. A bukaresti magyar nagykövetség egy marosvásárhelyi bírónő telefonhívására közölte: Kincses Előd október 18-án le­mondott magyar állampolgárságáról, le­mondását Mádl Ferenc köztársasági el­nök nem fogadta el, tehát Kincses ma­gyar állampolgár (is). (A magyar adatvé­delmi törvény szerint személyi adatot csak az érdekelt beleegyezésével lehet ki­szolgáltatni, vagy törvényi felhatalmazás - például bűncselekmény elkövetése -esetén. Senki sem kérte az adatszolgálta­tásba való beleegyezésemet, és bűncse­lekményt sem követtem el, tehát a nagy­­követség közlése megsértette a magyar adatvédelmi törvényt.) Ilie Ilascu a ki­lencvenes évek elején megpróbálta meg­akadályozni a tiraszpoli terület önállóso­dását, ezért erőszakos tettektől sem riadt vissza. Jelenleg börtönbüntetését tölti Tiraszpolban, az úgynevezett Dnyeszte­­ren túli területen. Kincses Előd 1990 Fekete Márciusá­ban megpróbálta megakadályozni az erőszakos etnikai összetűzéseket, fon­tos szerepe volt abban, hogy a román tá­madást követő összecsapások nem ter­jedtek túl Marosvásárhely határain. A román igazságszolgáltatás öt és fél évi nyomozás után megállapította, hogy ár­tatlan, és így hazatérhetett magyaror­szági száműzetéséből. Ügyvédi hivatá­sát csak magyar állampolgárként gya­korolhatta, ezért, ha megélhetését bizto­sítani akarta, meg kellett szerezze a ma­gyar állampolgárságot is. Ilie Ilascut a Nagyrománia Párt szená­­tori listavezetőnek jelölte Bákó megyé­ben a november 26-i választásokon. A ro­mán pártok vezetői kijelentették, hogy kettős állampolgársága ellenére nem fog­ják megóvni Ilascu jelölését. Ígéretüket betartották, annak kijátszására nem hasz­nálták fel a körzeti szervezetek vezetőit, s Kincses Elődöt az RMDSZ nem jelölte, arra való hivatkozással, hogy kettős ál­lampolgár. Miután független jelöltként indult, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Ta­nács Csaba és Maros megyei elnöke, Ke­lemen Attila Béla sajtóértekezleten beje­lentették, hogy az RMDSZ nem fogja megóvni jelölését. Néhány nap múlva két marosvásárhe­lyi RMDSZ körzeti vezető (Bálint Ákos és Kádár Zoltán) aláírta az RMDSZ-hű jogász által megszerkesztett óvásokat és a Maros megyei törvényszéken kérték Kincses jelölésének törlését. Deák Gyula, Markó Béla irodavezetője az óvási tár­gyalásokon jelen volt... Megszületett tehát a román alkotmányt sértő, Kincses jelölését törlő ítélet. Tudni­illik az alkotmány csak a köztisztséget betöltő személyeknek írja elő a kizáróla­gos román állampolgárságot. Ilie Ilascut Bákó megyében szenátor­nak választották. A szenátusi mandá­tumigazoló bizottság arra való hivatko­zással, hogy a szenátor mandátumát senki sem óvta meg, kettős állampol­gársága dacára igazolta azt. Ilascut a strasbourgi Európa Parlament román küldöttségének tagjává választották. A küldöttség másik illusztris tagját Corneliu Vadim Tudornak hívják. Kincses Előd Marosvásárhely A vita akadémikus Számos alkalommal kijelentettem, hogy a Bős-Nagymaros-kérdés megoldásának akadálya, hogy azt politikai szimbólum­ként kezelik. Azt azonban magam sem gondoltam volna, ez olyannyira igaz, hogy néhány akadémikus szakmai presz­tízsét is képes politikai fuvallatok érdeké­ben feláldozni. Márpedig Berczik Árpád és Fekete Gábor akadémikusok ezt tették. Ugyanis megtagadták 1998. január 19-én kelt szakvéleményüket, amelynek erede­tijét a Népszabadság szerkesztőségébe el­juttattam. A két akadémikus kijelentette: nem mondták azt, hogy „a jelenlegi álla­pot megtartását a legveszteségesebbnek, egy alsó duzzasztó megépítését pedig legjobb megoldásnak tartották”. Nos, az ötoldalas jelentést, ami a fen­ti idézet valóságát bizonyítja, illetve ezt a következtetést támasztja alá, talán ter­jedelmi okok miatt a lap nem tudná kö­zölni, ezért megpróbálom azok lényegét kiemelni. Már a bevezetés tartalmazza, hogy a Michelberger Pál vezette gré­mium, melynek tagjai Alföldi László, Berczik Árpád, Fekete Gábor, Lengyel Gyula, Mészáros Ferenc, Somlyódy László és Starosolszky Ödön, megálla­pította: „a következőkben leírtak a véle­mények ütköztetése alapján alakultak ki, és azok konszenzuson nyugszanak”. A magas tudományos igénnyel, készült munka IV. bekezdésének 3 pontja ki­mondja, hogy a jelenlegi állapot meg­tartása „a legnagyobb kiadással és leg­kisebb haszonnal jár, ezen túlmenően is számos tekintetben negatív megítélé­sű”. Ugyanezen bekezdés 4. pontja tar­talmazza, hogy a hetvenes években el­fogadott, eredeti tervhez hasonló alsó vízlépcsővel és a Szigetköz vízutánpót­lásának megoldásával, valamint ugyan­ezen terv csúcsüzem nélküli változatá­val „hosszú távon megoldható a hajózás és a folyószabályozás, továbbá mindez nagyobb energiából származó bevétel­hez vezet”. Ha klasszikus folyószabá­lyozással oldják meg a kérdést, és itt új­ra idézem az akadémikusok vélemé­nyét, a „hajózás feltételei kedvezőtle­nebbek lesznek... és az eróziós folyama­tok néhány évtized múlva minden bi­zonnyal duzzasztást igényelnek”. Felhívnám a figyelmet a jelentés utol­só mondatára, amelynek alapján a Horn-kormány határozatot hozott a to­vábbi hatásvizsgálatokról. „Bármi is lesz az alku kimenetele [...] ennek elő­feltételét képezik a hatásvizsgálatok”. Ennek alapján rendeltük meg a további hatásvizsgálatokat, és ezért nem írtuk alá a végleges megállapodást. Dr. Nemcsók János egyetemi tanár 1. Dr. Nemcsók János egyetemi tanár mostani állításával szemben kijelentjük, hogy szakmai presztízsünket „politikai fu­vallatok” érdekében semmikor sem áldoz­tuk fel. 2. A Horn-kormány által felkért tanács­adó testületből nyolctagú albizottság ala­kult. E bizottság konszenzusos állásfogla­lást alakított ki, részben egymástól távol álló véleményeket összehozva. Néhányan például az alsó duzzasztás helyett a lénye­gesen kisebb beruházási költséggel járó, bár folyamatos karbantartást igénylő klasszikus folyamszabályozást preferál­tuk, amely a nemzetközi hajózási érdeke­ket nem sértette volna. Ez az álláspont az idézett jelentésben így jelenik meg: „Az elemzés szerint a klasszikus folyószabá­lyozás és a duzzasztás egyaránt jelenthet megoldást (a Szigetköz vízutánpótlásának szabályozásával együtt).” [...] Vagy: „Az 5. variáns (tudniillik a klasszikus folyósza­bályozás és a Szigetköz vízutánpótlásának megoldása) [...] rugalmas megvalósítást, alapos megfigyelést és a projekt ezek alap­ján történő módosítását biztosítja. 3. Az albizottság egyetlen megoldás melletti kizárólagos állásfoglalást nem alakított ki. Ezt már azért sem tette, mivel egyes súlyozó tényezők megítélésében - például az élővilágra gyakorolt hatást il­letően - szakterületenként eltérések van­nak. 4. A bizottsági anyagból dr. Nemcsók János által most idézett mondatok egyike sem cáfolja meg ez év január 9-én a Nép­­szabadságban megjelent tiltakozásunkat, amelyet ezért változatlanul fenn­tartunk. Bérczik Árpád és Fekete Gábor akadémikusok A szegényített uránról Egyre felháborítóbbnak tartom azt a kö­dösítést, amit a NATO, a Pentagon, újab­ban a magyar hadsereg („Milosevics ügy­nökei”) illetékesei a szegényített uránnal bevont lövedékekkel kapcsolatban mű­velnek. A problémát igyekeznek azzal az érv­vel elbagatellizálni, hogy a balkáni hábo­rúban használt lövedékek nem radioaktí­vak, ezért nem veszélyesek. A lövedékek radioaktivitása valóban kicsi, bár nem el­hanyagolható. Függetlenül ettől, az urán nehézfém, ezért ha a szervezet bejut, toxi­kus hatást fejt ki. A jelen esetben még az is nagyon fontos, hogy mivel az uránmag­vas lövedékek sebessége - így kinetikai energiája - nagyon nagy (a sűrű urán mi­att kicsi a lövedék, de nehéz, ezért nagyon gyorsan repül) a célba csapódáskor feliz­­zik és elpárolog, egyfajta toxikus ködöt képezve. Az uránlövedék használata gya­korlatilag egyenlő egy nagyon lassan ható vegyi fegyverével, amelyre különböző aktivista szervezetek már 1994-ben fel­hívták a figyelmet. A híradásokban szinte alig hallani azokról a civilekről, akik azóta is a szennyezett területen élnek. Holott ők az elmúlt néhány év alatt valószínűleg még több uránnal kerültek kapcsolatba föld­jük, ivóvizük szennyeződése miatt, mint a katonák, akik csak rövid ideig vettek részt az ütközetekben. Dr. Gulyás Attila MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet, Budapest Az alacsony dózisú sugárzás biológiai ha­tásai jól ismertek. A sugárhatás biológiai szempontból determinisztikus (meghatá­rozott, szükségszerű) vagy sztochasztikus (statisztikai valószínűségen alapuló). Az előbbivel ellentétben a sztochasztikus su­gárhatásnak nincs küszöbértéke, a legki­sebb sugáradag hatására is kialakulhat. A szervi károsodások statisztikai valószínű­sége arányos a dózissal, súlyosságuk azonban ettől független, és nem állapítha­tó meg az sem, hogy az érintett embercso­port mely tagjai betegszenek meg. A sugárhatás nyomait a túlélő sejtek örökítik át, ezért a betegségek egyéni és környezeti tényezőktől függő lappangási ideje hónapok és évtizedek között inga­dozik. A sugárzásnak kitett csoportokban a sejtmutációk számának emelkedése mi­att a leukémia, a rosszindulatú daganatok és a magzati károsodások gyakoribbá válnak. A gyengített uránlőszernek lehet­nek sztochasztikus hatásai, mert az el­nyelt sugárenergia kémiai, fizikai és bio­lógiai hatásai elkerülhetetlenek és kitö­­rölhetetlenek. A sugársérült gén termé­szetes kiküszöbölődéséhez mintegy negyven generáció, körülbelül ezer esz­tendő szükséges. Dr. Szántó Dezső röntgen- és onkoradiológus szakorvos, Miskolc FEKETE VALÉR RAJZA A kontárság kultusza A médiumok híradásai hetek óta Torgyán „bűneiről” szólnak, azt sugallva, hogy minden bajunkért egy személy a felelős: a kisgazdapárt elnöke. Az udvari bohóc­ról beszélünk - az udvar dolgairól nem! Érdemes feltenni a kérdést: ha ő nem lenne, akkor minden mai visszásság meg­oldódna? Akkor nem volna tisztességte­lenség, olykor törvénytelenség? Megol­dódna-e például a pedagógusok sorsa, akiknél a kormány ígéreteit az önkor­­mányzatokn­ak kell beváltaniuk? Egyre több - korábban államilag finanszírozott - ellátást vagy szolgáltatást kénytelenek a települések részben vagy egészben ma­guk megoldani, miközben részesedésük a GDP-ből csökken, és a helyi adók emelé­sére sincs lehetőség. Torgyán nélkül más­képpen menne a Nemzeti Színház építése, pályáztattak volna az autópálya-tenderre, nem a céltámogatási törvény előírásait felrúgva ítélnék oda a fejlesztési forráso­kat? A költségvetési törvény elfogadásá­nak másnapján nem ígérgetnének-e mi­niszterek a büdzsé keretein kívül tízmilli­­árdokat? Nem lenne-e kormánytúlsúlyos a területfejlesztés rendszere? Más lenne a politizálás stílusa? Mintha direkt jól jönnének a kor­mánynak a kisgazdabotrányok, amelyek elterelik a figyelmet a valódi bajokról. Emile Faguet írja A kontárság kultusza című művében: a kontárság kultusza járványként terjed, s természetes, hogy bejutva magába az állam központjába, befészkeli magát a szokásokba és az er­kölcsökbe. A törvényhozó legfontosabb képességeinek egyike a fennálló törvé­nyek megváltoztatásának tudománya, ez az, amely a legtöbbet követeli tőle, azt tudniillik, hogy mentes legyen a­­szenvedélyektől és uralkodjon saját szenvedélyei felett. A kilencszázas évek elejének neves francia irodalomtörténé­sze mintha a mai Magyarországot írná le. Napjainkban a hatalom célja maga a hatalom. Az erkölcsöt is csak a fönn és fenn lévők kapcsolatrendszerében értel­mezik. S mindezen visszásságok lassan szokásjoggá válnak, a saját hatalmukat szenvedélyesen védelmezők szokásjo­gává. Szabad-e hagyni, hogy mindany­­nyiunkkal elhitessék: minderről és min­denről csak a bohóc tehet? Miakich Gábor polgármester, Szentendre LEVÉLTURMIXSí LEVÉLTURMIX S2 LEVÉLTURMIX El LEVÉLTURMIXS1 LEVÉLTURMIX El LEVÉLTURMIX Sebestény András (Budapest): Január elsejétől kötelező a hó­lánc használata. A hóláncot hó­ban, mégpedig nagy hóban kell - illetve lehet - használni. Megkö­vetelhető felszerelés olyan idő­szakban és olyan útvonalon, amikor és ahol hó, illetve szélső­séges időjárási viszonyok előfor­dulhatnak. A magyar autósok je­lentős része elsősorban városban használja gépkocsiját, és közü­lük sokan télen egyáltalán nem vezetnek. Ismét egy olyan ren­delkezés, ami az autóstársada­lom zsebeiben kotorászik. ” Hódos Mátyás (Budapest): Máthé-Tóth András kitűnő, hu­manista hangvételű cikke alap­ján (Szektablabla, január 15.) ja­vasolnám, hogy a jövőben aki bántani, lejáratni, támadni óhajt valamely vallási közösséget, az használja a „szekta” kifejezést, aki objektíven vagy rokonszenv­­vel közelít hozzá, az „kis egy­házként” említse. Jó lenne, ha a nagy egyházak hívei nem feled­nék el, hogy az ő elődeik is vala­mikor egy akkori nagy egyháztól szakadtak el, és milyen kegyet­len, méltatlan üldöztetéseket kel­lett elszenvedniük, amíg maguk is üldözővé válhattak. ISI Fehér Gábor (Budapest): Sze­mélyes oktatáson számomra el­fogadhatatlan és érthetetlen inst­rukciót kaptunk a leendő nép­­számlálás nem kötelező adat­szolgáltatására vonatkozóan. A választópolgárok válaszolhatnak a kérdőív nemzetiségre, nyelvi kötődésre, illetve vallásosságra vonatkozó kérdéseire. Az eliga­zításon óhatatlanul felvetődött a kérdés: kitől, milyen életkor fe­lett tegyék ezt a számlálóbizto­sok? Válasz: mindenkire vonat­kozóan fel lehet tenni, mivel - és itt jött a számomra meglepő ok­fejtés - ha a szülők például vallá­sosak, akkor feltehetően a gyere­kük is annak minősül, így azt kell beírni, amit a szülő mond. Ilyen egyszerű lenne ez? Nem vallásos szülők egyéves csecse­mője biztosan nem lesz vallásos? És fordítva?! ISI Dr. Botos Lajos (Budapest): A miniszterelnök úr sajtóban is­mertetett vagyonnyilatkozta sze­rint jogász feleségének 1998-ban hat hektár szántóföld volt a tulaj­donában. Hazánkban ennyi ter­mőföld jelentős nagyságrend, ami lehet homok, szikes talajú, esetleg humuszban gazdag, fek­vése szerint lehet Szabolcsban, a Balaton partján, vagy városkö­zelben. E jellemzők erősen befo­lyásolják, illetve meghatározzák a tulajdon értékét. Lévai Anikó azonban nem hat hektár szántó­föld, hanem hat hektár betelepí­tett szőlő tulajdonosa Tokaj­­hegyalján. A mezőgazdasági üzemtan szakmailag cáfolhatat­lan megállapítása szerint hat hektár szőlőültetvény 30 hektár szántóval egyenértékű, ami jól szemlélteti az értékkülönbséget, a vagyon értékét. El Krausz Éva (Budapest): A Fő­városi Főügyészség több beje­lentés alapján megkezdte a ma­gyarországi nyilas irodalom ter­jesztésével kapcsolatos vizsgá­latát - adták hírül a Nyomozás nyilas irodalom kiadó ellen cím­mel (január 11.) megjelent infor­mációban. Nem értem, mit kell ezeken a kétségtelenül és bizo­nyítottan nyilas ideológiát tükrö­ző könyveken tanulmányozniuk a felkért szakembereknek. El Pető Gábor Pál (Budapest): A pontosság a királyok udvariassá­ga - tartja a szólás. Nos, még a „királyinak” becézett közszolgá­lati televíziónk sem az. Ritkaság, hogy egy műsor a megjelölt idő­pontban kezdődjék. Aki a közölt időpontban kapcsolja be készü­lékét, bizony lemarad a film ele­jéről. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket és meg nem rendelt cikkeket a szerző mondanivalójának tiszteletben tartásával, rövidítve és szerkesztve, olvasói levélként közölje. Üzenetrögzítőnk telefonszáma: 436-4583.

Next