Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-30 / 253. szám

Közös lelkiismeretvizsgálatra van szükség Értelmiségiek egy csoportjának levele egyházi vezetőkhöz Mint tegnapi lapunkban hírt adtunk róla hívő értelmiségiek egy csoportja levelet intézett Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztávhoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihez. Alább teljes terjedelmében kö­zöljük a levelet. Tisztelt Püspök Urak! Bizonyára Önöket is nyugtalanítja a magyar antiszemitizmus újjáéledése, valamint honfitársaink és hatóságaink gyakran tettekben is megnyilvánuló ci­gányellenessége. Bennünket nagyon aggasztanak ezek. 1990-ben nagy re­ményeket fűztünk a születő demokrá­ciához. Abban bíztunk, hogy a szocia­lista rendszer összeomlásával és a megszálló szovjet csapatok távozásá­val Isten nemcsak „jókedvvel, bőség­gel” áldja meg sokat szenvedett gyer­mekeit ebben a hazában, hanem azt is lehetővé teszi mindenkinek, nőknek és férfiaknak, cigányoknak és nem cigá­nyoknak, zsidóknak és nem zsidóknak, hozzánk menekülő idegeneknek és ma­gyar állampolgároknak, hogy egymás szabadságát és emberi méltóságát tisz­teletben tartva szépen éljenek együtt Magyarországon. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy 2001-ben az FTC-Újpest örök­rangadón a szurkolók azt fogják kórus­ban zengeni a lelátón, hogy „Indul a vonat Auschwitzba! ”, amire az ellentá­bor azzal az ordítással válaszol, hogy Sieg Heil! Sieg Heil! És arra sem, hogy a szabad magyar parlament egyik párt­jának, a Magyar Igazság és Élet Pártjá­nak, az antiszemitizmus, a cigányelle­nesség és általában az idegengyűlölet lesz az egyik fő jelszava. Hogy a sajtó­­értekezletén e párt alelnöke antiszemi­ta uszítást folytat. És hogy aki uszítást akar hallani vagy olvasni, annak elég bekapcsolnia az úgynevezett közszol­gálati rádiók és tévék bizonyos műso­rait, például a Vasárnapi Újság­ot, vagy olvasnia bárki számára hozzá­férhető lapokat, köztük a Magyar Nem­­zet­et, amelyben szintén felbukkannak ilyen írások. A keresztény egyházak hívei és lel­készei között, sajnos, elég sokan van­nak antiszemiták, cigány- és idegen­­gyűlölők. A magyar református egyház egyes képviselői és a MIÉP kapcsolata közismert: a MIÉP parlamenti frakció­jában például ifjú Hegedűs Lóránt sze­mélyében még református lelkész is van. Nem is akárki, mert az ő édesapja Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Egy­házkerület püspöke. A katolikusoknak és az evangélikusoknak az antiszemi­tizmussal, a cigányellenességgel és az idegengyűlölettel való fertőzöttsége nem ennyire nyilvánvaló. De aki őszin­tén szembe akar nézni a magyar ke­reszténység történetének 1890 és 1944 közti szomorú és szégyenletes fejeze­tével, amikor antiszemita propagandá­jukkal a magyar egyházak tevékeny szerepet játszottak a magyar ho­­lokausztnak, több százezer zsidó hon­fitársunk elpusztításának az előkészíté­sében, az több forrásból is tájékozód­hat erről. Elolvashatja például Ran­­dolph L. Braham A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon című kétkötetes munkáját vagy Kis György katolikus plébános Megjelölve Krisz­tus keresztjével és Dávid csillagával című könyvét, amelyből megtudhatja, hogy hosszú papi szolgálata folyamán Kis György milyen sok sértést és meg­aláztatást szenvedett el paptestvéreitől, pusztán a zsidó származása miatt. Vagy elolvashatja Vermes Géza Gondvi­selésszerű véletlenek című emlékira­tait. Önök, tisztelt Püspök Urak, jól tud­ják, hogy Isten szándékával ellenkezik minden társadalmi vagy kulturális - nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv, vallás szerinti - diszkrimináció, így az antiszemitizmus és a cigányelle­nesség is. II. János Pál nemrég mondta a következőket: „Aki keresztény, nem lehet antiszemita... A fajgyűlölet olyan bűn, mely súlyosan sérti Istent... Nem fohászkodhatunk Istenhez, minden em­beri lény atyjához, ha nem vagyunk hajlandók testvérként viszonyulni az emberek egyes csoportjaihoz, akiket Isten ugyancsak a maga képére terem­tett... A fajgyűlölettel a kölcsönös befo­gadás kultúráját kell szembehelyezni. ” Elítélt minden diszkriminációt az Egy­házak Világtanácsa és sok protestáns ökumenikus szervezet is. A keresztények a Szentháromság­ban, a személyekben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben különböző egy Istenben hisznek. És az ökumeni­kus gondolkodású hívek nem egy do­mináns egyház, például a római katoli­kus egyház képére formált közösség­ként képzelik el a keresztények egysé­gét, hanem kiengesztelt különbözőség­ként, amire, tisztelt Püspök Urak, Önökkel együtt mi is törekszünk. És vonz bennünket az Európai Unió is, amelyben a nagy nemzetek nem el­nyomják a kis népeket és népcsoporto­kat, hanem amelynek polgárai és poli­tikai testületei - a nemzeti kormányok­tól az Európai Parlamenten át az Euró­pa Tanácsig és a Brüsszeli Bizottságig - arra törekszenek, hogy a saját ön­azonosságukat megőrző, kultúrájukkal egymást gazdagító népek éljenek együtt egy közös államban, amelyet minden európai férfi és nő közös ottho­nává akarnak tenni, az emberi, a szoci­ális, az etnikai, az ökológiai, a kulturá­lis és a vallási jogok rendjével. Javasoljuk, tisztelt Püspök Urak, minden lehetséges eszközzel töreked­jenek arra, hogy a magyar keresztény­ség éppúgy Magyarország egységének jele és eszköze legyen, ahogyan a II. Vatikáni Zsinat szerint a világegyház az emberiség egységének jele és esz­köze. Ahogy Pál apostol szerint nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mind­annyian eggyé lettek Krisztus Jézusban úgy munkálkodjanak Önök is azon, hogy a magyar nemzeten belül se le­gyen többé „magyar” és „nem ma­gyar”, azaz zsidó és nem zsidó, cigány és nem cigány. Ez hosszú és kitartó munkát igényel tőlünk, hívektől, és Önöktől, egyházi vezetőktől is. Amint Roger Etchegaray francia bíboros nemrég nyilatkozta: az emberi jogokért folytatott küzdelmek között a rasszizmus elleni harc a legne­hezebb, és a rasszizmus, sajnos, jelen van még a keresztények között és a ka­tolikus egyházban is. Mi mindnyájan egy olyan ökumenében hiszünk, amely minden jóravaló embert egyesít. Ezért örülünk, hogy a református egyház el­nöksége elítélte már ifjú Hegedűs Lórántot és antiszemita uszítását. De azért még sok munka vár minden ke­resztényre. Kérjük, hogy vizsgáljanak felül, tisz­telt Püspök Urak a teológiai tanköny­vektől kezdve a kisgyerekek hittan­könyveiig minden oktatási segédesz­közt abból a szempontból, hogy tartal­maz-e más vallásokra nézve nyíltan vagy burkoltan becsmérlő kijelentése­ket, vagy inkább előmozdítja más val­lások jobb megértését, a hozzájuk való közeledést és a velük való kiengeszte­­lődést. Az evangélium azzal a felszólítással kezdődik, hogy tartsatok bűnbánatot. Hogy eleget tegyünk Urunk e felszólí­tásának, ahhoz nem elég az egyéni lel­­kiismeretvizsgálat. Sürgetjük, hogy közösen vizsgáljuk felül azoknak a na­gyobb közösségeknek a múltját is, amelyekhez tartozunk, így a magyar keresztény egyházakét is. És nézzünk szembe őszintén azzal, hogy voltak olyan korszakok is, amikor magyar ke­resztények jelentős része kirekesztő magatartást folytatott, aminek fontos szerepe volt a magyar holokauszt elő­készítésében. És ezt el kell ismernünk annak ellenére is, hogy szép számmal akadtak olyan magyar keresztények is, akik zsidókat mentettek. Javasoljuk, mozdítsák elő minden lehetséges mó­don, hogy a magyar keresztények job­ban megismerjék zsidó és cigány hon­fitársaikat, mert az előítéleteknek és a kirekesztő cselekedeteknek a legfőbb forrása általában az, hogy az előítéle­tek rabjai nem ismerik azt a csoportot, amelyről negatív sztereotípiákat hor­doznak magukban. Ismerkedjünk meg azzal, amit a má­sik csoport - a zsidó vagy a cigány - gondol magáról, a múltjáról, az értékei­ről és problémáiról, és teremtsük meg a velük való személyes találkozásnak, az együttgondolkodásnak, a közös munkál­kodásnak és imádkozásnak a lehetősé­geit. Amit elősegíthet például az, hogy katolikus kispapok, protestáns teológus­hallgatók és a rabbiképző növendékei eltöltenek egy-két szemesztert egymás fakultásain. Vagy az, hogy nem zsidó és nem cigány fiatalok együtt táboroznak zsidó és cigány fiatalokkal. Tisztelt Püspök Urak! Gondolkozza­nak ezeken a feladatokon, és kérjük, vegyék be ezeket is egyházuk lelki­pásztori tervébe. Ha igényt tartanak a segítségünkre a konkrét tervek kialakí­tásához és megvalósításához, azt szíve­sen felajánljuk. Testvéri üdvözlettel: Aszalós János, Balassa Péter, Benedek István Gábor, Birtalan Balázs, Bárdos- Féltoronyi Miklós, Boór János, Csapody Tamás, Csáti Gábor, Derdák Tibor, Donáth László, Doromby Károly, Dornbach Alajos, Endreffy Zoltán, Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Fodor Géza, Forintos György, Gánóczy Sándor, Győry Már­ta, Görgey Gábor, Hegyi Gyula, Horányi Özséb, Iványi Gábor, Kamarás István, Kelemen Gábor, Komlós Attila, Kornis Mihály, Ladik János, Majsai Tamás, Már­­tonffy Marcell, Mécs Imre, Mészáros Klára, Nagy Erzsébet, Orsós János, Nagy Zoltán, Péntek László, Pfitzner Rudolf, Polcz Alaine, Polgár Kornél, Pomogáts Béla, Richly András, Róbert László, Sára Ágnes, Schmal Károly, Schein Gábor, Szabó Iván, Szent-Iványi Ilona, Szölőssy Ágnes, Takács Zsuzsa, Tillmann J. A., Törzsök Erika, Ungár Anna, Ungváry Rudolf, Várdy Péter, Vári Erzsébet, Vass György SJ, Verseghi Nagy András. 4 Menedzser kisállatkutató Kis gödöllői torzsalkodások Az elmúlt hetekben minisztériumi vizsgálat folyt az FVM legkisebb kutatóhelyén, a Kisállat-tenyész­tési és Takarmányozási Kutatóin­tézetben. Várható volt, hiszen az új igazgató kutatói múlt nélkül került posztjára, mégis meglepe­tést okozott, mert a szaktárca il­letékesei egy volt főtanácsos kol­légájuk munkásságát vették gór­cső alá. A szakmában bátkinak rövidí­tett intézet baromfi- és nyúlte­­nyésztéssel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatást végez, ezen­kívül a méhek kártevői ellen ke­resnek hatékony védekezési mó­dokat. Ez az egyetlen olyan FVM- intézmény, amelyben őshonos ha­zai állatfajták génmegőrzésével is foglalkoznak. A kilencvenes évek elején itt is megrendült a korábbi kényelmes munkastílus. A költ­ségvetési támogatás csökkenése miatt megkurtították az intézeti létszámot is - alig félszázan ma­radtak. Szalay István 1991-től igazga­tóhelyettesként vezette a kutató­helyet, 1993-tól pedig igazgató­ként. Szalay 1997-ben újra el­nyerte az igazgatói posztot. - 1998-ig nehéz időszakot éltünk át, de ezt követően már fejlesztésre is lehetőségünk volt - emlékezett a közelmúltra Szalay István, aki hó­napok óta már másutt dolgozik. A legutóbbi igazgatói pályázat­ra már nemcsak Szalay, de Tóth Árpád, az FVM mezőgazdasági főosztályának főtanácsosa is je­lentkezett. Az intézeti tudomá­nyos tanács mindkét pályázatot mérlegelte, s úgy látta, jobb, ha a posztját régebb óta betöltő Szalay irányítja tovább az intézetet. A nyertes mégis Tóth Árpád lett, aki lassan egy éve igazgató Gödöllőn. A nyáron több intézeti munka­társ ügyvéd útján jelezte a minisz­tériumnak: sok az intézményi probléma. A szaktárca ellenőrzési főosztálya ezután vizsgáatot ren­delt el, a bejelentések egy részét megalapozottnak találta, de úgy vélte, a kollégák kifogásai orvo­solhatók. Az igazgató egyébként huszon­két oldalas feljegyzést írt a vizs­gálat megállapításaival kapcsolat­ban. Tóth Árpád nem hiszi, hogy meg kellene válnia posztjától. Úgy fogalmazott: „Előfordul, hogy egy vezető rosszul dönt, en­nek kijavítása is rá hárul.” Tóth szerint Szalay megbántott ember, bárki lenne itt az igazgató, ő minden bizonnyal panasszal él­ne ellene. Minden olyan intézke­dést, amely vélt vagy valós jogait sérti, a volt igazgató a személye Világossá tettem: nem kell engem szeretni, de együtt kell működni az intézet vezetésével. Ezt az együttműködést kértem és kérem. Akiben ezt nem látom, attól megválók, elleni támadásnak vett. Miután le­váltották, meghagyta elődjének a kocsiját, elengedte egy brazíliai konferenciára. Ugyanakkor, mint Tóth elmondta, a volt igazgató a megállapodásaikat nem tartotta be, nem ment el például egy ta­nácskozásra, később ez többször megismétlődött, s idővel megvon­ta tőle a kedvezményeket. 2000 novemberében ötvenen dolgoztak az intézetben, ma 38-an vannak. A létszámcsökkenés egyik oka, hogy a korábbi öt por­tás helyett egy őrző-védő szolgá­lat felügyeli az épületeket. A ba­romfinevelő telep kezelési jogát pedig egy vállalkozó kapta meg. Megszabták, hogy milyen feltéte­lek között kell tartani a szárnyaso­kat. Tóth kifejti, hogy nem kutató­kat bocsátottak el, hanem a fizikai állomány létszámát csökkentet­ték. A kutatói létszám még nőtt is. Szalayval csupán egy kutatónő tá­vozott. Kérdezem, mi indokolja, hogy egy humán szemész működtesse a mézvizsgáló labort, hacsak az nem, hogy az orvos Tóth Árpád sógora? Valóban a sógora, de nem ez a lényeg - válaszolja az igazga­tó. Az intézetnek évek óta felada­ta volt egy mézvizsgáló labor fel­állítása. Hat éve nem haladt előre ez a program. Tavaly októbertől az idén februárig próbálkozott, hogy ezt a labort belsős hozza lét­re, végül kiderült, hogy erre egy külső szakember, egy vegyész kell. A meghirdetett állásra egy vegyész és a sógor jelentkezett. A rokon alapképzettsége orvos, de sohasem praktizált. Laborszak­vizsgával rendelkezik, előzőleg szemészeten dolgozott, biokémiá­val foglalkozott, oktatott a buda­pesti orvosegyetemen. Tóth sze­rint olyan szakember, akinek la­borszervezési gyakorlata van. - Pechem, hogy pont a sógorom tudta ezt megcsinálni. A támadá­sok miatt utólag már bánom, hogy mellette döntöttem. Azt, hogy pályázott, nem bánta meg. Ma sem érzi a kutatói múlt hiányát. Menedzselni akarta az in­tézményt, a kutatási feltételeket megteremteni, ehhez viszont nem alapkövetelmény, hogy ő is ki­emelkedő kutató legyen. Ezt vál­lalta, ilyen feltételekkel nevezte ki az akkori miniszter, Torgyán Jó­zsef. - "Tudtam, hogy nem a legna­gyobb szeretettel fogadnak majd a kollégák. Azt viszont világossá tettem: nem kell engem szeretni, de együtt kell működni az intézet vezetésével. Ezt az együttműkö­dést kértem és kérem. Akiben ezt nem látom, attól megválok. Szalay annyit mondott, ő már semmilyen feltételek mellett sem vállalná az intézmény vezetését. Csak az bántja, hogy évtizedes építkezés eredményét néhány hó­nap alatt tönkre lehet tenni. Ö. Z. NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. OKTÓBER 30., KEDD 9

Next