Népszabadság, 2001. december (59. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-01 / 280. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. DECEMBER 1., SZOMBAT 3 Joschka Fischer a „big bang” híve A német külügyminiszter Budapesten nagykövetséget és iskolát avat Először a történelemben az Európai Unió jelentős számú új tagállammal bővülhet - mondta tegnap Joschka Fischer német külügyminiszter Budapesten a magyar-német fórum ülésén. Bár az egyéni elbírálás elve változatlan, a „big bang” ötlete egyre népszerűbb. A politikusok egyik legfőbb aggálya, hogy milyen intézményi és pénzügyi változások szükségesek ahhoz, hogy egy 25-27 tagállamból álló unió is cselekvőképes maradhasson. Az Európa jövőjéről folytatott vitát szeptember 11. után újra kell kezdeni - fogalmazott Joschka Fischer német külügyminiszter a 11. magyar-német fórum tegnapi budapesti megnyitóján. Fischer hangsúlyozta: a XXI. században még a legnagyobb európai nemzetállamok sem játszhatnak jelentős nemzetközi szerepet, ha nem egyesítik erőiket. Ez a további integráció szükségességét erősíti. Ugyanakkor az állampolgárok nagyobb belső biztonságot is követelnek: Fischer szerint vagy tovább visszük Schengent és megteremtjük a biztonságot a közös határokon belül, vagy kénytelenek leszünk visszaadni a mandátumot a nemzetállamoknak. - Én optimista vagyok, az integrációnak tovább kell haladnia - mondta. Az unió bővítésével kapcsolatban leszögezte: a történelemben először nagyszámú új tagállam felvételére van lehetőség. A kérdés inkább az, hogy egy akár 25 országból álló unió hogyan tudja megőrizni a cselekvőképességét, hogyan képes ennyi tagállam megegyezésre jutni, és miként lehet minden ország érdekeit figyelembe venni. További aggályokat vet fel a pénzügyek, a finanszírozás kérdése. Fischer felszólította a tagjelölteket, hogy aktívan vegyenek részt a kibővített EU intézményeiről, jövőjéről szóló vitában. A német külügyminiszter kérdésre válaszolva hangsúlyozta: az eddigi kritériumok továbbra is érvényesek, és egyetlen felkészült tagjelöltet sem lehet várakozásra kényszeríteni. Ugyanakkor most olyan lehetőség körvonalazódik, hogy akár tíz országgal is le lehet zárni a tárgyalásokat 2002-ben. A fórumon szintén felszólaló Martonyi János külügyminiszter leszögezte: a magyar reálszféra integrációja már befejeződött, hazánk ma az Európai Unió nyolcadik legfontosabb partnere. A csatlakozási tárgyalásokat 2002 második felében, a dán elnökség alatt lezárhatjuk: készen állunk minden kötelezettséget vállalni, de azt is elvárjuk, hogy Magyarország egyenrangú tagállamként csatlakozhassák. A big bang, illetve a Vedrine francia külügyminiszter által felvetett 12-es bővítés kapcsán kifejtette: a bővítés elvei változatlanok, csak az egyéni teljesítmény számíthat. Hozzátette: Magyarország is érdekelt egy erősebb, egységesebb Európa megteremtésében. Jürgen Köppen, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának vezetője szintén arról beszélt, hogy az uniónak tíz ország befogadására kell felkészülnie. Meg kell adni a lehetőséget a lemaradóknak a felzárkózásra, másrészről pedig a most legfelkészültebbnek tűnő országok sem lehetnek biztosak abban, hogy velük zárulnak le először a tárgyalások - fogalmazott. Az unió döntését sem politikai, sem stratégiai szempontoknak nem fogja alárendelni. Köppen hozzátette: jövő év elején akcióprogramról fog tárgyalni a magyar kormánynyal a legsürgetőbb feladatok megoldásáról. A német külügyminisztert lapzártánkkor fogadta Orbán Viktor kormányfő. Inotai Edit Joschka Fischer Orbán Viktor miniszterelnökkel fotó: sopronyi gyula II Székelyföld: kötelező a parádé Komoly feszültséget keltett Csíkszeredában, hogy a megye prefektusa a december elsejei román nemzeti ünnep tiszteletére katonai parádéval egybekötött nagygyűlést hirdetett, és a tanfelügyelőség a részvételt a magyar diákok számára kötelezővé tette. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL December 1-jét, Erdély Romániával történt 1918-as egyesülésének évfordulóját néhány évvel ezelőtt kiáltották ki nemzeti ünnepnek Romániában. A központi ünnepségekre eddig Gyulafehérváron és Bukarestben került sor. Az idén, a székelyföldi magyarságot ért sorozatos támadások nyomán, november 25-én Mircea Dusa Hargita megyei prefektus bejelentette: az 1989 utáni legnagyobb szabású ünnepséget kívánja Csíkszeredában megrendezni, népgyűléssel, katonai parádéval, koszorúzással, előadásokkal, ortodox kultúrközpont-avatással, fogadással és esti fáklyás menettel egybekötve. Dúsa felszólította a városban 84 százalékos többségben élő magyarokat: vegyenek részt a rendezvényeken. A Hargita megyei tanfelügyelőség csütörtökön írásban szólította fel az iskolákat, hogy a tanárok a nemzeti ünnepi rendezvényeken biztosítsák a diákság jelenlétét. Válaszképpen több helyi, zömében a Reform Tömörülés nevű RMDSZ- platformhoz tartozó politikus, köztük Sógor Csaba szenátor és Csedő Csaba Csíkszeredai polgármester, illetve a történelmi egyházak képviselői, élükön Tamás József római katolikus segédpüspökkel a város polgáraihoz felhívást intéztek. Ebben leszögezték: a román nemzeti ünnep a magyarok számára nemzeti gyásznap, és a tervezett „harsány örömünnepnek” nincs helye „az anyaországtól elszakított, kisebbségi, jogfosztott sorsba juttatott magyarság városaiban”. Felszólították a város lakosait, maradjanak távoli az ünnepségektől. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozatban fejezte ki egyet nem értését a csíkszeredaiak felhívásával. Kifejtette: az elmúlt években a romániai magyarok és románok sajátos ünnepei az együtt élő közösségek számára fontos események, az azokon elhangzott beszédek az egymás iránti tisztelet kölcsönös kinyilvánítására nyújtottak alkalmat. A szövetség tiszteli Románia nemzeti ünnepét, és elvárja, hogy a románság számára oly fontos történelmi pillanat megünneplése - a nemzetiségi jogokat és önigazgatást ígérő gyulafehérvári nyilatkozat valóra váltása révén - a magyar közösség számára is elégtételt hozzon - mutatott rá az ügyvezető elnök. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke aggodalmát fejezte ki a prefektúra és az ortodox egyház közreműködésével a régi kommunista ünnepségekre emlékeztető Csíkszeredai akció miatt, és arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy a román ünneplés konfliktust idézhet elő. A püspök szerint sorozatos provokációival a hatalom Székelyföld további karhatalmi betelepítésére keres ürügyet, és azt kívánja bebizonyítani, hogy a kedvezménytörvény a térségben feszültséget okoz és destabilizál. Ion Iliescu államfő a Csíkszeredai felhívást elfogadhatatlan, szélsőséges nacionalista megnyilvánulásnak bélyegezte. Megelégedéssel nyugtázta ugyanakkor, hogy az RMDSZ vezetősége a dokumentumtól elhatárolódott. Közölte: Csedő Csaba polgármester visszavonta aláírását a felhívásról, Sógor Csaba szenátornak pedig a parlament előtt kell majd felelnie. A jövő héten Bukarestben tárgyalóasztalhoz ülnek az RMDSZ és a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt politikusai, hogy a Székelyföldet ért legutóbbi vádakat tisztázzák. A felfűtött kedélyek csillapítása végett Iliescu kijelentette: túloztak azok a nyilatkozatok, amelyek szerint Hargita és Kovászna megyében az állam elvesztette a hatalmát. Tibori Szabó Zoltán Bejegyezték a szlovákiai ajánló szervezetet POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugat-szlovákiai nyitrai megyei hivatalban bejegyezték a Szövetség a Közös Célokért polgári társulást, amelyet öt jogi személy - a Magyar Koalíció Pártja, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Egyesület (Csemadok), továbbá a felvidéki magyar szülők, a pedagógusok és a cserkészek szövetsége hozott létre. A szervezet feladata a kedvezménytörvényért folyamodó szlovákiai állampolgárok kérvényeinek az összegyűjtése, valamint a jogi normával kapcsolatos információszolgáltatás lesz - tájékoztatta lapunkat Mézes Rudolf, a társulás elnöke. Kijelentette: tényleges teendőik és hatásköreik csupán a magyarországi végrehajtó rendelkezések elfogadása után lesznek ismertek. Jelenlegi terveik szerint tizenegy irodát nyitnak Pozsonytól Királyhelmecig, ahol összesen harminc főállású személy dolgozik majd. Úgy választják meg a helyszíneket, hogy a polgárok minél kevesebb utazásra kényszerüljenek, amikor a kérvényeket benyújtják. A pozsonyi külügyminisztérium tegnap megkapta a magyar féltől a státustörvény végrehajtó rendeletének tervezetét ismertető dokumentumát - tudta meg lapunk megbízható forrásból. Jaroslav Chlebo, a szlovák külügyi tárca államtitkára megkeresésünkre csupán annyit közölt, hogy a tájékoztató anyagot a minisztérium által felkért szakértők fogják tanulmányozni, s ezután elsőként ők ülnek tárgyalóasztalhoz magyarországi partnereikkel. A várható időpontról még korai lenne akár csak találgatásokba is bocsátkozni — tette hozzá. Sz. J. P. Szólhattak volna Sejtelmem sincs róla, vajon hullámosnak, esetenként zötykölődésnek, jégpályaérzetet keltőnek kell-e lennie az útnak. Én azt szeretem, ha sima, de nagyon sok mindenről tudja meg az ember, hogy az jó neki, amiről azt hitte, hogy rossz. Nem foglalnék tehát állást, a felújított M7-es mindenesetre helyenként hullámzik is, zötyköl is, s az ember időnként nem tud megszabadulni attól az érzéstől, hogy jégpályán megy, holott nem csúszik. Ha véletlenül mégsem ez lenne a minőségi szabvány, akkor sincs nagyobb baj, tekinthetjük az egészet a Vegyépszer egy korai zsengéjének, s természetesen - kissé relativizálva az ügyet - vehetjük úgy, mint a cég útépítői munkásságának a részét. Mert úgyis mindegy. Az úton járók döntő részét sose izgatja, ki építette az utat. Amióta világ a világ, az útépítések a nagy közpénzelnyelések üzemei, s legfeljebb annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik esetben jó, a másik esetben nem olyan jó utat építenek. S szerintem nekünk ez az út jó lesz. Akinek meg nem tetszik, az járjon egy másikon. Amikor nem kell két méter széles sávon, sárga csíkok között hatvannal közlekedni, lesve, a bóják mikor vezetnek vissza ökörívben a másik pályára, s közben még fürkészni, melyik két piros stráfos tábla közé húzta be magát teljes sunyiságával a rendőrség, mindjárt nem érdekli annyira az embert a kormány autópálya-programja. Lehet menni! Mit számít, hogy nincs teljesen kész Zamárdiig, hogy csak az egyik útpálya készült el addigra, amikorra mindkettőt ígérték, s hogy most is azt mondják, minden időben és a legnagyobb rendben. Suhanunk, nem számít a köd, végre nem jöhet senki szembe. A ligáig miénk a világ. Ha nem kéne hazajönnünk a régi rosszon, elfelhőtlenedne az életünk. S komolyodunk is. Hol vannak már a régi Schamschula-féle MO-ás szcénák! Az akkor megsütött ökör anyjának ma már a nyolc-tizedik generációs leszármazottját is megette valaki, az út pedig még mindig nincs kész. (Bár az is lehet, hogy kész van, hangsúlyozom, nem értek hozzá. Egyszer valakinek érdemes lenne összeszámolnia, azóta mennyi pénzt költöttek rá, hogy valamelyest enyhítsék a rajta autózók halálfélelmét, nagyjából sikertelenül. Egyszer valakinek érdemes lenne előállnia a felvetéssel: ha egy úton végig 70-80 kilométerre korlátozzák a sebességet, érdemes-e azt autóútként nyilvántartani. De ez régi történet. Ma már újabb sikereknek örülünk, újabb utakat igyekszünk befejezni, ökörsütés nélkül. Valljuk be, a pillanat ünnepi, ha nincs is ünnep. Nem emlegethetjük örökké, hogy nem volt közbeszerzési pályázat, hogy mindenféle szakmai referencia nélkül választották ki a fővállalkozót, aki gyakorlatilag semmilyen határidőt nem tud betartani. Igenis, attól, hogy a kormány határozata szerint november végére be kellett volna fejezni az M 7-esen a munkákat, még nem lehet gyorsabban utat építeni. Jó, szólhattak volna a kormánynak is, mielőtt határoz, hogy ezek bonyolult dolgok, itt engedélyeztetni kell, terveket módosítani, ha változnak a szabályok, vannak szerve- ' ezési munkák is, az időjárás sem mindig jó. De ha nem szóltak, hát nem szóltak, attól még sem az aszfalt, sem a hivatalok természete nem változik. Az út viszont Aligáig (odafelé) hozzávetőlegesen elkészült. A közeljövő azonban érdekes megfigyelésekre adhat alkalmat. Rettentően kíváncsi leszek rá, ki lesz az első ember, aki erre az egész beruházásra nyilvánosan büszke lesz. Ki lesz az, és hol lesz az? Mert afelől nincs kétségem, hogy az előttünk álló hónapokban, amikor az utolsó kistelepülésig elönti az országot a handabandázás, lesznek, akik már csak azzal tudják a fülledt hangulatú választási gyűlés izgalmát fokozni, hogy kivágják, s persze megcsináltuk az M7-est, tiszta magyar munkával. Nagyon jól kell majd a helyet megválasztani. Lehetőleg egyetlen olyan ember se legyen majd a teremben, akinek van tapasztalata ezzel a beruházással és eredményével kapcsolatosan, mert akkor a „tiszta magyar munka” erősen diszkreditálódni fog. Ezt pedig senki sem akarhatja. Krajczár Gyula It Végre itt van (de nem újra) Úgy látszik, baj van a fülemmel, mert se politikai pártoktól, se politikusoktól, se szurkolóktól, se egyéb érdekeltektől nem hallok semmiféle hörgést annak utána, hogy kiderült: az Újpest FC névre hallgató, abszolúte magánkézben lévő gazdasági társaság a továbbiakban az állam pénzét fogja költeni a focira. Érdekes, amikor a fotexes Várszegi Gábor megvásárolta a Fradit, éspedig a saját pénzéből, valóságos kórus alakult roszszallókból (igaz, ebben kissé összekeveredett a pénz és a pénz tulajdonosának a származása, annál is rosszabb). Amiből látszik, hogy Magyarországon baj, ha egy magánzó önnön jövedelméből hódol úri kedvtelésének, a labdarúgásnak (üzleti szándékkal, persze, de hát Berlusconi is keresett egy keveset a Milánnal), de nem baj, ha ugyanennek a kedvtelésnek az állam hódol a mi pénzünkből. Ha meggondolom, ez már a Torgyán-Szabadi páros tündöklése idején sem volt baj (ugyancsak a Fradinál), de lám, de jaj, mivel végződött a dolog... Mintha büntetőüggyé fejlődött volna. Hol vannak már azok az idők, amikor az ISM korifeusai egy rendszerváltó rezsim komor ünnepélyességével közölték, hogy mostantól a futball (illetve bármely futballklub) csak a szakszövetségen keresztül juthat állami pénzhez? Jut az ugye másként is. Éppenséggel a „szakszövetség”, az MLSZ az, amelynek közvetítésével a klubok semmilyen pénzhez nem jutnak, lévén magánvállalkozások. A módszer érdekes, de tipikus is egyszersmind, sőt többszörösen kipróbált. Ha a magyar állam, amelyet momentán a közvélemény szemében Orbán Viktor kormánya testesít meg, nagyon akar pénzt adni valakinek és valamire, akkor előhúzza az egyre rejtélyesebb Magyar Fejlesztési Bankot, az ő saját, százszázalékos tulajdonát, s annak leple alatt, hogy az illető bank kereskedelmi jellegű pénzintézet (nem az, legfeljebb névleg), minden machinációt üzletileg eltitkosíthat. Lett légyen szó autópályáról vagy az Újpestnek szánt tőkejuttatásról. Egyelőre annyit tudunk csak, hogy az Újpest FC „több tízmillió” forinthoz jut az MFB-től, miután játékosai a mezükön fogják viselni e semmilyen lakossági betéttel nem rendelkező, semmilyen lakossági hitelt ki nem bocsátó, következésképp a reklámtevékenységben abszolúte nem érdekelt állami bank nevét, esetleg emblémáját. Azt az MFB-t akarják velem reklám által megszerettetni, amelyik az én pénzemet költi anélkül, hogy belátást, rálátást engedélyezne nekem a pénz elköltésének a módjára. Ez igazán érdekes konstrukció. Ilyen csak „itt és most” alakulhat ki. Új helyzet van, hölgyeim és uraim. Alakulóban a „kormány csapata”. Az egyetlen a vezető futballklubok közül, amely közvetett támogatásra érdemesíttetett, illetve amely immár egy roppant impozáns, állami pénzből felújított stadion használója is. Is. Hogy ez miért az Újpest? Ki tudja? Mint ahogyan az is rejtély, hogy körülbelül az MFB-Újpest FC reklámszerződés létrejöttével egyidejűleg az FC-t működtető gazdasági társaság kizárólagos tulajdonosa (egy magánszemély) miért és mennyiért adott el üzletrészt egy ugyancsak rejtélyes, Viola Ball névre hallgató rt.-nek? Miért éppen akkor, amikor egyedül „kaszálhatta” volna be az MFB pénzét, a mi pénzünket? Kik állhatnak a Viola Ball mögött? Talán csak nem ugyanazok, akik ezt a - Kolláth György szavaival élve - új „koronagyémántot” csiszolgatják? így jó. Miután a kormánynak már van „saját” tudósa, írója, színházigazgatója, filmrendezője, forgatókönyvírója, színésze, zeneszerzője, építésze stb., miért ne legyen focicsapata is? Ambíció kérdése az egész. „Tanító bácsi kérem, nekem ezután az Újpestnek kell drukkolnom? Nem, Pistike, nem kell. De tanácsos.” Aczél Endre