Népszabadság, 2001. december (59. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-01 / 280. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. DECEMBER 1., SZOMBAT 3 Joschka Fischer a „big bang” híve A német külügyminiszter Budapesten nagykövetséget és iskolát avat Először a történelemben az Európai Unió jelentős számú új tagállammal bővülhet - mondta tegnap Joschka Fischer német külügyminiszter Buda­pesten a magyar-német fórum ülésén. Bár az egyéni elbírálás elve változat­lan, a „big bang” ötlete egyre népsze­rűbb. A politikusok egyik legfőbb ag­gálya, hogy milyen intézményi és pénzügyi változások szükségesek ah­hoz, hogy egy 25-27 tagállamból álló unió is cselekvőképes maradhasson. Az Európa jövőjéről folytatott vitát szeptember 11. után újra kell kezdeni - fogalmazott Joschka Fischer német kül­ügyminiszter a 11. magyar-német fó­rum tegnapi budapesti megnyitóján. Fi­scher hangsúlyozta: a XXI. században még a legnagyobb európai nemzetálla­mok sem játszhatnak jelentős nemzetkö­zi szerepet, ha nem egyesítik erőiket. Ez a további integráció szükségessé­gét erősíti. Ugyanakkor az állampol­gárok nagyobb belső biztonságot is kö­vetelnek: Fischer szerint vagy tovább visszük Schengent és megteremtjük a biztonságot a közös határokon belül, vagy kénytelenek leszünk visszaadni a mandátumot a nemzetállamoknak. - Én optimista vagyok, az integrációnak to­vább kell haladnia - mondta. Az unió bővítésével kapcsolatban le­szögezte: a történelemben először nagy­számú új tagállam felvételére van lehe­tőség. A kérdés inkább az, hogy egy akár 25 országból álló unió hogyan tud­ja megőrizni a cselekvőképességét, ho­gyan képes ennyi tagállam megegyezés­re jutni, és miként lehet minden ország érdekeit figyelembe venni. További ag­gályokat vet fel a pénzügyek, a finanszí­rozás kérdése. Fischer felszólította a tagjelölteket, hogy aktívan vegyenek részt a kibővített EU intézményeiről, jövőjéről szóló vitá­ban. A német külügyminiszter kérdésre válaszolva hangsúlyozta: az eddigi kri­tériumok továbbra is érvényesek, és egyetlen felkészült tagjelöltet sem lehet várakozásra kényszeríteni. Ugyanakkor most olyan lehetőség körvonalazódik, hogy akár tíz országgal is le lehet zárni a tárgyalásokat 2002-ben. A fórumon szintén felszólaló Martonyi János külügyminiszter leszögezte: a ma­gyar reálszféra integrációja már befejező­dött, hazánk ma az Európai Unió nyolca­dik legfontosabb partnere. A csatlakozási tárgyalásokat 2002 második felében, a dán elnökség alatt lezárhatjuk: készen ál­lunk minden kötelezettséget vállalni, de azt is elvárjuk, hogy Magyarország egyenrangú tagállamként csatlakozhas­sák. A big bang, illetve a Vedrine francia külügyminiszter által felvetett 12-es bő­vítés kapcsán kifejtette: a bővítés elvei változatlanok, csak az egyéni teljesít­mény számíthat. Hozzátette: Magyaror­szág is érdekelt egy erősebb, egysége­sebb Európa megteremtésében. Jürgen Köppen, az Európai Bizottság magyarországi delegációjának vezetője szintén arról beszélt, hogy az uniónak tíz ország befogadására kell felkészülnie. Meg kell adni a lehetőséget a lemara­dóknak a felzárkózásra, másrészről pe­dig a most legfelkészültebbnek tűnő or­szágok sem lehetnek biztosak abban, hogy velük zárulnak le először a tárgya­lások - fogalmazott.­­ Az unió döntését sem politikai, sem stratégiai szempont­oknak nem fogja alárendelni. Köppen hozzátette: jövő év elején akcióprog­ramról fog tárgyalni a magyar kormány­nyal a legsürgetőbb feladatok megoldá­sáról. A német külügyminisztert lapzártánk­kor fogadta Orbán Viktor kormányfő. Inotai Edit Joschka Fischer Orbán Viktor miniszterelnökkel fotó: sopronyi gyula II Székelyföld: kötelező a parádé Komoly feszültséget keltett Csíkszere­dában, hogy a megye prefektusa a de­cember elsejei román nemzeti ünnep tiszteletére katonai parádéval egybe­kötött nagygyűlést hirdetett, és a tan­felügyelőség a részvételt a magyar diákok számára kötelezővé tette. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL December 1-jét, Erdély Romániával tör­tént 1918-as egyesülésének évfordulóját néhány évvel ezelőtt kiáltották ki nemze­ti ünnepnek Romániában. A központi ünnepségekre eddig Gyulafehérváron és Bukarestben került sor. Az idén, a szé­kelyföldi magyarságot ért sorozatos tá­madások nyomán, november 25-én Mircea Dusa Hargita megyei prefektus bejelentette: az 1989 utáni legnagyobb szabású ünnepséget kívánja Csíkszere­dában megrendezni, népgyűléssel, kato­nai parádéval, koszorúzással, előadások­kal, ortodox kultúrközpont-avatással, fo­gadással és esti fáklyás menettel egybe­kötve. Dúsa felszólította a városban 84 százalékos többségben élő magyarokat: vegyenek részt a rendezvényeken. A Hargita megyei tanfelügyelőség csütörtökön írásban szólította fel az isko­lákat, hogy a tanárok a nemzeti ünnepi rendezvényeken biztosítsák a diákság je­lenlétét. Válaszképpen több helyi, zömé­ben a Reform Tömörülés nevű RMDSZ- platformhoz tartozó politikus, köztük Só­gor Csaba szenátor és Csedő Csaba Csík­szeredai polgármester, illetve a történel­mi egyházak képviselői, élükön Tamás József római katolikus segédpüspökkel a város polgáraihoz felhívást intéztek. Ebben leszögezték: a román nemzeti ünnep a magyarok számára nemzeti gyásznap, és a tervezett „harsány öröm­ünnepnek” nincs helye „az anyaországtól elszakított, kisebbségi, jogfosztott sorsba juttatott magyarság városaiban”. Felszó­lították a város lakosait, maradjanak tá­voli az ünnepségektől. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozatban fejezte ki egyet nem értését a csíkszeredaiak felhívásával. Kifejtette: az elmúlt években a romániai magyarok és románok sajátos ünnepei az együtt élő közösségek számára fontos események, az azokon elhangzott beszé­dek az egymás iránti tisztelet kölcsönös kinyilvánítására nyújtottak alkalmat. A szövetség tiszteli Románia nemzeti ünne­pét, és elvárja, hogy a románság számára oly fontos történelmi pillanat megünnep­lése - a nemzetiségi jogokat és önigazga­tást ígérő gyulafehérvári nyilatkozat valóra váltása révén - a magyar közösség számára is elégtételt hozzon - mutatott rá az ügyvezető elnök. Tőkés László püspök, az RMDSZ tisz­teletbeli elnöke aggodalmát fejezte ki a prefektúra és az ortodox egyház közre­működésével a régi kommunista ünnep­ségekre emlékeztető Csíkszeredai akció miatt, és arra a veszélyre hívta fel a fi­gyelmet, hogy a román ünneplés konflik­tust idézhet elő. A püspök szerint soroza­tos provokációival a hatalom Székelyföld további karhatalmi betelepítésére keres ürügyet, és azt kívánja bebizonyítani, hogy a kedvezménytörvény a térségben feszültséget okoz és destabilizál. Ion Iliescu államfő a Csíkszeredai fel­hívást elfogadhatatlan, szélsőséges naci­onalista megnyilvánulásnak bélyegezte. Megelégedéssel nyugtázta ugyanakkor, hogy az RMDSZ vezetősége a doku­mentumtól elhatárolódott. Közölte: Csedő Csaba polgármester visszavonta aláírását a felhívásról, Sógor Csaba sze­nátornak pedig a parlament előtt kell majd felelnie. A jövő héten Bukarestben tárgyalóasz­talhoz ülnek az RMDSZ és a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt politikusai, hogy a Székelyföldet ért legutóbbi váda­kat tisztázzák. A felfűtött kedélyek csilla­pítása végett Iliescu kijelentette: túloztak azok a nyilatkozatok, amelyek szerint Hargita és Kovászna megyében az állam elvesztette a hatalmát. Tibori Szabó Zoltán Bejegyezték a szlovákiai ajánló szervezetet POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugat-szlovákiai nyitrai megyei hi­vatalban bejegyezték a Szövetség a Kö­zös Célokért polgári társulást, amelyet öt jogi személy - a Magyar Koalíció Pártja, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Egyesület (Csema­­dok), továbbá a felvidéki magyar szü­lők, a pedagógusok és a cserkészek szö­vetsége­­ hozott létre. A szervezet fel­adata a kedvezménytörvényért folya­modó szlovákiai állampolgárok kérvé­nyeinek az összegyűjtése, valamint a jo­gi normával kapcsolatos információ­szolgáltatás lesz - tájékoztatta lapunkat Mézes Rudolf, a társulás elnöke. Kijelentette: tényleges teendőik és hatásköreik csupán a magyarországi végrehajtó rendelkezések elfogadása után lesznek ismertek. Jelenlegi terveik szerint tizenegy irodát nyitnak Pozsony­tól Királyhelmecig, ahol összesen har­minc főállású személy dolgozik majd. Úgy választják meg a helyszíneket, hogy a polgárok minél kevesebb utazás­ra kényszerüljenek, amikor a kérvénye­ket benyújtják. A pozsonyi külügyminisztérium teg­nap megkapta a magyar féltől a státus­törvény végrehajtó rendeletének terve­zetét ismertető dokumentumát - tudta meg lapunk megbízható forrásból. Jaroslav Chlebo, a szlovák külügyi tár­ca államtitkára megkeresésünkre csu­pán annyit közölt, hogy a tájékoztató anyagot a minisztérium által felkért szakértők fogják tanulmányozni, s ez­után elsőként ők ülnek tárgyalóasztal­hoz magyarországi partnereikkel.­­ A várható időpontról még korai lenne akár csak találgatásokba is bocsátkozni — tet­te hozzá. Sz. J. P. Szólhattak volna Sejtelmem sincs róla, vajon hullámosnak, esetenként zötykölődésnek, jégpályaérzetet keltőnek kell-e lennie az útnak. Én azt szeretem, ha sima, de nagyon sok mindenről tudja meg az ember, hogy az jó neki, amiről azt hitte, hogy rossz. Nem foglalnék tehát állást, a felújított M7-es minden­esetre helyenként hullámzik is, zötyköl is, s az ember időnként nem tud megszabadulni attól az érzéstől, hogy jégpályán megy, holott nem csú­szik. Ha véletlenül mégsem ez lenne a minőségi szabvány, akkor sincs nagyobb baj, tekinthetjük az egészet a Vegyépszer egy korai zsengéjé­nek, s természetesen - kissé relativizálva az ügyet - vehetjük úgy, mint a cég útépítői munkásságának a részét. Mert úgyis mindegy. Az úton járók döntő részét sose izgatja, ki építette az utat. Amióta világ a világ, az út­építések a nagy közpénzelnyelések üzemei, s legfeljebb annyiban külön­böznek egymástól, hogy az egyik esetben jó, a másik esetben nem olyan jó utat építenek. S szerintem nekünk ez az út jó lesz. Akinek meg nem tet­szik, az járjon egy másikon. Amikor nem kell két méter széles sávon, sárga csíkok között hatvan­nal közlekedni, lesve, a bóják mikor vezetnek vissza ökörívben a másik pályára, s közben még fürkészni, melyik két piros stráfos tábla közé húz­ta be magát teljes sunyiságával a rendőrség, mindjárt nem érdekli annyi­ra az embert a kormány autópálya-programja. Lehet menni! Mit számít, hogy nincs teljesen kész Zamárdiig, hogy csak az egyik útpálya készült el addigra, amikorra mindkettőt ígérték, s hogy most is azt mondják, min­den időben és a legnagyobb rendben. Suhanunk, nem számít a köd, vég­re nem jöhet senki szembe. A ligáig miénk a világ. Ha nem kéne hazajön­nünk a régi rosszon, elfelhőtlenedne az életünk. S komolyodunk is. Hol vannak már a régi Schamschula-féle MO-ás szcénák! Az akkor megsütött ökör anyjának ma már a nyolc-tizedik gene­rációs leszármazottját is megette valaki, az út pedig még mindig nincs kész. (Bár az is lehet, hogy kész van, hangsúlyozom, nem értek hozzá.­ Egyszer valakinek érdemes lenne összeszámolnia, azóta mennyi pénzt költöttek rá, hogy valamelyest enyhítsék a rajta autózók halálfélelmét, nagyjából sikertelenül. Egyszer valakinek érdemes lenne előállnia a felve­téssel: ha egy úton végig 70-80 kilométerre korlátozzák a sebességet, ér­­demes-e azt autóútként nyilvántartani. De ez régi történet. Ma már újabb sikereknek örülünk, újabb utakat igyekszünk befejezni, ökörsütés nélkül. Valljuk be, a pillanat ünnepi, ha nincs is ünnep. Nem emlegethetjük örökké, hogy nem volt közbeszerzési pályázat, hogy mindenféle szakmai referencia nélkül választották ki a fővállalkozót, aki gyakorlatilag sem­milyen határidőt nem tud betartani. Igenis, attól, hogy a kormány határo­zata szerint november végére be kellett volna fejezni az M 7-esen a mun­kákat, még nem lehet gyorsabban utat építeni. Jó, szólhattak volna a kor­mánynak is, mielőtt határoz, hogy ezek bonyolult dolgok, itt engedélyez­tetni kell, terveket módosítani, ha változnak a szabályok, vannak szerve- ' e­zési munkák is, az időjárás sem mindig jó. De ha nem szóltak, hát nem szóltak, attól még sem az aszfalt, sem a hivatalok természete nem válto­zik. Az út viszont Aligáig (odafelé) hozzávetőlegesen elkészült. A közeljövő azonban érdekes megfigyelésekre adhat alkalmat. Retten­tően kíváncsi leszek rá, ki lesz az első ember, aki erre az egész beruhá­zásra nyilvánosan büszke lesz. Ki lesz az, és hol lesz az? Mert afelől nincs kétségem, hogy az előttünk álló hónapokban, amikor az utolsó kis­településig elönti az országot a handabandázás, lesznek, akik már csak azzal tudják a fülledt hangulatú választási gyűlés izgalmát fokozni, hogy kivágják, s persze megcsináltuk az M7-est, tiszta magyar munkával. Na­gyon jól kell majd a helyet megválasztani. Lehetőleg egyetlen olyan em­ber se legyen majd a teremben, akinek van tapasztalata ezzel a beruhá­zással és eredményével kapcsolatosan, mert akkor a „tiszta magyar mun­ka” erősen diszkreditálódni fog. Ezt pedig senki sem akarhatja. Krajczár Gyula It Végre itt van (de nem újra) Úgy látszik, baj van a fülemmel, mert se politikai pártoktól, se politiku­soktól, se szurkolóktól, se egyéb érdekeltektől nem hallok semmiféle hörgést annak utána, hogy kiderült: az Újpest FC névre hallgató, abszo­lúte magánkézben lévő gazdasági társaság a továbbiakban az állam pén­zét fogja költeni a focira. Érdekes, amikor a fotexes Várszegi Gábor meg­vásárolta a Fradit, éspedig a saját pénzéből, valóságos kórus alakult rosz­­szallókból (igaz, ebben kissé összekeveredett a pénz és a pénz tulajdono­sának a származása, annál is rosszabb). Amiből látszik, hogy Magyaror­szágon baj, ha egy magánzó önnön jövedelméből hódol úri kedvte­lésének, a labdarúgásnak (üzleti szándékkal, persze, de hát Berlusconi is keresett egy keveset a Milánnal), de nem baj, ha ugyanennek a kedvtelés­nek az állam hódol a mi pénzünkből. Ha meggondolom, ez már a Torgyán-Szabadi páros tündöklése idején sem volt baj (ugyancsak a Fradinál), de lám, de jaj, mivel végződött a do­log... Mintha büntetőüggyé fejlődött volna. Hol vannak már azok az idők, amikor az ISM korifeusai egy rendszer­­váltó rezsim komor ünnepélyességével közölték, hogy mostantól a fut­ball (illetve bármely futballklub) csak a szakszövetségen keresztül juthat állami pénzhez? Jut az ugye másként is. Éppenséggel a „szakszövetség”, az MLSZ az, amelynek közvetítésével a klubok semmilyen pénzhez nem jutnak, lévén magánvállalkozások. A módszer érdekes, de tipikus is egyszersmind, sőt többszörösen ki­próbált. Ha a magyar állam, amelyet momentán a közvélemény szemé­ben Orbán Viktor kormánya testesít meg, nagyon akar pénzt adni valaki­nek és valamire, akkor előhúzza az egyre rejtélyesebb Magyar Fejleszté­si Bankot, az ő saját, százszázalékos tulajdonát, s annak leple alatt, hogy az illető bank kereskedelmi jellegű pénzintézet (nem az, legfeljebb név­­leg), minden machinációt üzletileg eltitkosíthat. Lett légyen szó autópá­lyáról vagy az Újpestnek szánt tőkejuttatásról. Egyelőre annyit tudunk csak, hogy az Újpest FC „több tízmillió” forinthoz jut az MFB-től, mi­után játékosai a mezükön fogják viselni e semmilyen lakossági betéttel nem rendelkező, semmilyen lakossági hitelt ki nem bocsátó, következés­képp a reklámtevékenységben abszolúte nem érdekelt állami bank nevét, esetleg emblémáját. Azt az MFB-t akarják velem reklám által megszerettetni, amelyik az én pénzemet költi anélkül, hogy belátást, rálátást engedélyezne nekem a pénz elköltésének a módjára. Ez igazán érdekes konstrukció. Ilyen csak „itt és most” alakulhat ki. Új helyzet van, hölgyeim és uraim. Alakulóban a „kormány csapata”. Az egyetlen a vezető futballklubok közül, amely közvetett támogatásra érdemesíttetett, illetve amely immár egy roppant impozáns, állami pénz­ből felújított stadion használója is. Is. Hogy ez miért az Újpest? Ki tudja? Mint ahogyan az is rejtély, hogy körülbelül az MFB-Újpest FC reklám­­szerződés létrejöttével egyidejűleg az FC-t működtető gazdasági társaság kizárólagos tulajdonosa (egy magánszemély) miért és mennyiért adott el üzletrészt egy ugyancsak rejtélyes, Viola Ball névre hallgató rt.-nek? Mi­ért éppen akkor, amikor egyedül „kaszálhatta” volna be az MFB pénzét, a mi pénzünket? Kik állhatnak a Viola Ball mögött? Talán csak nem ugyanazok, akik ezt a - Kolláth György szavaival élve - új „koronagyé­mántot” csiszolgatják? így jó. Miután a kormánynak már van „saját” tudósa, írója, színház­­igazgatója, filmrendezője, forgatókönyvírója, színésze, zeneszerzője, építésze stb., miért ne legyen focicsapata is? Ambíció kérdése az egész. „Tanító bácsi kérem, nekem ezután az Újpestnek kell drukkolnom? Nem, Pistike, nem kell. De tanácsos.” Aczél Endre

Next