Népszabadság, 2002. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-02 / 1. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. JANUÁR 2., SZERDA 3 Hatályba lépett a státustörvény Elvileg mától lehetne magyarigazolványért folyamodni MUNKATÁRSUNKTÓL Tegnap életbe lépett a szomszédos álla­mokban élő magyarokról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés tavaly június­ban, nagy többséggel fogadott el. A stá­tustörvény (kedvezménytörvény) ked­vezményeit és támogatásait a határon tú­li magyarok a magyarigazolvány birto­kában vehetik igénybe. Ezt a külalakjá­ban a magyar útlevélhez hasonló doku­mentumot elvileg mától lehet kérelmez­ni; a Határon Túli Magyarok Hivatala la­punkhoz eljuttatott tájékoztatása szerint ehhez a „szomszédos államban élő ma­gyar közösség által létrehozott területi információs irodák által nyújtott lehető­séget” a legcélszerűbb igénybe venniük. Ugyanakkor úgy tudjuk, Szlovákiában például ma még nem kezdődik meg az ügyintézés. A magyarigazolvány iránti kérelem ügyintézési határideje harminc nap, amely egy alkalommal további harminc nappal meghosszabbítható. Az igazolványt ingyenesen adják ki, s azt a kérelmező az általa megjelölt magyaror­szági közigazgatási hivatalban veheti majd át. Megfelelő indoklás esetén ma­gyar diplomáciai, illetve konzuli képvi­seleten is kiadható lesz. Az Európai Unió kikötése szerint a ti­zenötök területén nem lehet nemzetiség szerinti megkülönböztetést tenni a jutta­tott kedvezményekben, ezért a törvény az ausztriai magyarokra nem vonatko­zik. A státustörvény minden bizonnyal hatályát veszti majd azokban az orszá­gokban élő magyarok számára is, ame­lyek idővel az Európai Unió tagjai lesz­nek. Elsőként, pár éven belül a szlové­niai és a szlovákiai magyaroknak kell számolniuk ezzel. A vegyes házasságokban élő határon túli magyarok közvetlen hozzátartozói (házastárs, közös háztartásban élő kis­korú gyerek) is jogosultak ún. hozzátar­tozói igazolványra, kivéve a román ál­lampolgárokat. Ez utóbbiak kedvezmé­nyét ugyanis a decemberben aláírt ma­gyar-román egyetértési memorandum nem teszi lehetővé. RÉSZLETEK A JOGSZABÁLYBAN SZEREPLŐ KEDVEZMÉNYEKRŐL A szomszédos országokban „élő és nemzeti hovatartozását bizonyítani tudó magyar, ha magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, fényképpel ellátott magyarigazolványt kaphat. Nem magyar nemzetiségű házastársa, illetve közösen nevelt kiskorú gyermekük magyar hozzátartozói igazolványt kaphat. A 6 évesnél fiatalabb gyer­mekek és a 65 évesnél idősebbek számára ingyenes lesz Magyaror­szágon a helyi és helyközi utazás. A szomszédos országokban élő magyar pedagógusok és diákok hasonló utazási kedvez­ményben részesülnek. Az egyéb jogosultak évente négyszer tömegközlekedési eszközökön 90 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe. Naptári évenként három hónapra szóló munka­vállalási lehetőség a hatályos magyar törvények értelmé­ben, a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül. Külön jogszabály hosszabb időtartamra szóló engedély kiadását is lehetővé teheti. Az engedély alapján Magyarországon foglalkoz­tatott, magyarigazolvánnyal rendelkező személy tb-járu­­lékot fizet, és ennek alapján meghatározott körben egész­ségügyi és nyugdíjellátásra is jogot szerezhet. Az előbbi járulékot nem fizetők magyarországi egészségügyi szolgáltatások költségeire közhasznú szervezettől támogatást kérhetnek. A határon túli oktatás támo­gatása, ösztöndíjak a szülő­földön tanuló magyar diá­koknak. A szomszédban magyarul tanulók és a felső­oktatás hallgatói diákigazol­ványt kaphatnak. A magyar felsőoktatásban állami normatívák járnak. Pedagógusigazolvány, illetve oktatói kártya a magyar­­országiakéhoz hasonló jogokkal. Kedvezmények a kulturális intézmények látogatásánál. Megjegyzés: A december 22-én, Budapesten aláírt magyar-román egyetértési memorandum kikötötte, hogy az összes román állampolgár (magyarok és románok egyaránt) egyenlő elbánást élveznek az évi három hónapos, de meghosszabbítható munkavállalásban. A memorandum szerint a nem magyar nemzetiségű román állampolgárokra a státustörvény kedvezményei nem vonatkoznak, ami minden bizonnyal érinti a vegyes házasságban élő hozzátartozók juttatásait. A memorandumban foglaltakból következő végrehajtási részletek még nem ismertek. Forrás: Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról NÉPSZABADSÁG-grafika Számlát hamisított a CSU? A vádak ronthatják Stoiber kancellári esélyeit A vezető német jobboldali párt, a CDU után pénzügyi visszaéléssel gyanúsít­ják immár a bajor CSU-t is. Ha a vá­dak beigazolódnak, úgy veszélybe so­dorhatják az uniós pártok lehetséges kancellárjelöltje, a CSU első embere, Edmund Stoiber bajor tartományi kormányfő idei választási esélyeit. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL A hamburgi Stern magazin értesülései szerint a bajor Keresztényszocialista Párt (CSU) manipulált az adományokat elis­merő számlákkal. A hetilap úgy véli, a pártadományok „nem korrekt” kezelése, adócsaláshoz való segítségnyújtás miatt Wolfgang Thierse, a német parlament (Bundestag) elnöke visszakérhet a CSU- tól hatmillió márkányi állami támogatást. A nyilvánosságra került részletek sze­rint a CSU-pártlap, a Bayernkurier és in­formációs szolgálata, a Münchner Brief 1994 és 1999 között előfizetéseket gyűj­tött, amelyeket pártadományként köny­veltek el, így egy ötezer márkás előfize­téskor a befizető egy ötezer márkás párt­adományról szóló számlát kapott, S erre hivatkozva adóját 2500 márkával csök­kenthette. A CSU az ötezer márkát a Bundestagnál benyújtott elszámolásában pártadományként tüntette fel, és az érvé­nyes rendelkezések szerint ezután 2500 márkás állami támogatást vehetett fel. A Stern által megkérdezett adószakér­tők szerint a Bayernkurier gazdasági szervezet, amelynek előfizetései nem te­kinthetők pártadománynak. A lapra párt­támogatásként előfizetők, sok ezer CSU- rokonszenvező, így adócsalással vádol­hatók, hiszen jogtalanul vettek igénybe adókedvezményt. A CSU mindenesetre visszautasítja a Stern vádjait. Thomas Goppel főtitkár szerint azok minden ala­pot nélkülöznek. Dunai Péter EU: Madrid a soros elnök Spanyolország, amely újév napjától hat hónapig az Európai Unió soros elnöke lesz, a terrorizmus elleni közös harc ösz­­szehangolását tekinti legfontosabb fel­adatának. A dpa jelentése szerint a spa­nyolok nem csupán a szeptember 11-i Amerika-ellenes támadásokhoz hasonló terrorcselekmények ellen akarnak összehangoltan fellépni, hanem a terro­rista módszerekkel harcoló Baszk Haza és Szabadság (ETA) szeparatista szerve­zet ellen is - írta az MTI. Madrid irányítása alatt ül össze már­ciusban az a konvent, amelynek felada­ta, hogy Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök vezetésével nyilvános vitát folytasson a majdani megnövekedett EU működőképességét biztosító reformok­ról, és ennek első eredményeit a június­ban, Sevillában tartandó EU-csúcs­­találkozó elé terjessze. Spanyolország, amely elnöksége jelképévé a harci bikát választotta, most harmadszor tölti be az EU elnökének tisztét. _________Fókuszban_________ Egy külügyi vizsga kérdőjelei Novemberben tartották meg a leendő diplomaták számára a Külügymi­nisztérium legutóbbi felvételi vizsgá­ját. Néhány pályázóval beszélgetve munkatársunkban kérdések merül­tek fel arról, mennyire átlátható a vizsga és a felvétel rendszere. Infor­mációt kértünk a Külügyminiszté­rium illetékeseitől, ehelyett azt a - saj­nos mind gyakoribb - üzenetet kap­tuk: kérdéseinket írásban küldjük el. December 6-án megtettük. Kérdése­ink azóta megválaszolatlanok. 1. Nyilvános-e a vizsga, meghirdeti-e a külügy? Ha nem, hogyan, milyen for­rásból értesülhetnek róla az érdeklődők? Milyen gyakran rendeznek ilyet? Ha va­laki azzal keresi meg a külügyet, hogy ott szeretne dolgozni, s meghagyja az adatait, behívják-e a soron következő vizsgára, vagy ez már egy szűrő, és így nem mindenkit hívnak be? Ha igen, me­lyek a válogatás szempontjai? 2. Novemberben volt utoljára vizsga. Milyen szempontok alapján és kik állí­tották össze a kérdéseket? Vizsgázók azt mondták nekünk: a tesztkérdések­ben hangsúlyosan szerepeltek a határon túli magyarokkal s általában a kisebb­ségekkel kapcsolatos ismeretek. Mi en­nek a magyarázata? Megtudhatjuk-e a novemberi vizsga adatait (ha ez túl ko­rai, akkor az előzőét)? Úgymint: vizs­gára jelentkezett, ebből: a felvételit megírta, ebből: szóbelire behívták, eb­ből: a minisztériumtól állásajánlatot kapott. Utólag megismerheti-e a nyil­vánosság a tesztkérdéseket (magyarul: mi most elkérhetjük-e)? A vizsgázók utólag betekintést nyerhetnek-e kijaví­tott dolgozatukba? 3. A felvételi vizsga megírása abszo­lút előfeltétele-e annak, hogy valaki a KüM (diplomata) állományába kerül­jön? Ha nem, milyen beosztásokban nem? Ha igen, ezt valamilyen írásban lefektetett szabályzat írja-e elő (ha igen, milyen)? Egészen világosan meg­fogalmazva: előfordulhatott-e valóban - amint arról egy KüM-dolgozó nekünk beszámolt -, hogy főosztályára vizsga nélkül felvettek egy referens kollégát, majd amikor ez kitudódott, más beosz­tásba helyezték, és utólag íratták meg vele a felvételit? Ha ez valóban meg­történt, ez a minisztérium szerint rend­jén való-e, ha nem, felelősségre von­­tak-e valakit az ügyben? 4. Vannak-e a szóbeli vizsgán olyan speciális szempontok, amelyek az írás­belin még nincsenek? Egy, a külügy fel­vételijének szóbeli részén kiesett jelent­kező - azóta a Miniszterelnöki Hivatal munkatársaként dolgozik - azt mondta nekünk: nyíltan megmondták neki a szóbelin, hogy „túl önállónak” találják a gondolkodását. Olyan embernek, aki várhatóan feletteseivel szemben is han­goztatná ellenvéleményét. Úgy tudjuk, a szóbelin pszichológus is részt vesz. Milyen pszichológiai elvárások vannak egy leendő diplomatával szemben? 5. Az írásbeli egyik esszéjét idegen nyelven kell megírni. Vannak-e olyan, az idegennyelv-tudásra vonatkozó kö­vetelmények, amelyeknek minden dip­lomatának meg kell felelnie (pl. egy felsőfokú nyelvvizsga)? Ha van ilyen, igaz-e ez megfordítva is, azaz: kijelent­hető-e, hogy a KüM-nek nincs olyan diplomatája, aki ne felelne meg a nyel­vi követelménynek. Ha mégis van ilyen diplomata, ő miért kivétel? 6. Elképzelhető-e, hogy valaki annak ellenére ne kapjon a KüM-től állásaján­latot, hogy több pontot szerzett a vizs­gán, mint egy olyan kollégája, aki vi­szont ajánlatot kapott? Szőcs László Az euró bejövetele Ha Hegyeshalmon túl ma reggel fizetünk a tejért hat schillinget, akkor visszakapunk húsz eurócentet. Aztán egy-két hónap múlva már csak euróval fizetünk, azt is kapunk vissza. A schilling (a frank, márka, peseta, líra, drachma, gulden) gyújtósnak jó csupán. Ennyi, gyorsan megszokjuk majd. Pedig ez egyszer tényleg nem túlzás a történelmi jelző: ötven esztendővel a szén- és acélközösség után immár pénzkö­zösség is van Európa 12 kisebb-nagyobb és négy miniállama között. Még fontosabb, hogy Európa 301 millió embere között van immár „anyagilag” is kézzelfogható közösség. Feszty nem kapna ihletet: horderejéhez képest meglepően csöndes és szürke körképet mutat az euró honfoglalása. Bevonulása előtt el­maradt a háromszázegymilliós pánik. Sehol a népharag. Az utolsó le­hetséges színhelyen, a laekeni csúcstalálkozón éppen tizenketten gyűltek össze az euró elleni tüntetésen. De nincs össznépi lelkesedés sem, mintha az emberek is éreznék, hogy ez tényleg „csak” pénz. Ám ami a „név” mögött van, az gazdaságtörténetnek nagyon is szí­nes. Úgy lettek mára tizenketten az eurózónában, hogy magukra (egy­másra) kényszerítettek néhány kötelmet. Legalább elemi feltételeket teremtve ahhoz, hogy közös pénzük lehessen, és lemondhassanak szuverenitásuk egyik legfontosabb, jelképesen is erős darabjáról. A kilencvenes években ez a tizenkét ország az euró miatt és ürügyén legalább részben elvégezte azt, amire a világgazdaság, a demográfia és a tőkemozgás változása amúgy is rákényszerítette volna őket. Húz­tak egyet-kettőt a szociális nadrágszíjon, betartották a fiskális alapsza­bályokat, és ha lassan, felemásan is, de megkezdték az európai állam­­háztartási modell fő elemeinek piaci reformjait. De az euró mögött még nincs közös büdzsé, nincs uniós adó. Van persze közös jegybank, amelynek azonban nem dolga ügyelni a közös gazdaság állapotára, mert igazából közös európai gazdaság is csak fé­lig van. Nincs még, bár alakul az „egységesített” tőkepiac, és értelem­szerűen nincs semmilyen EU-s pénzügyminisztérium. A tizenkét gaz­daságpolitika fiskális korlátok között egyeztetődik ugyan, de csak - szó szerint - nagy vonalakban. És van egységes piac, van már rajta közös pénz, ám élő ember meg nem mondja, mikor lesznek „egysé­ges” árak, ha lesznek valaha egyáltalán. Az euró egyebek között azért is teljesen jelképtelen, nehogy valamiféle uniós szuperállamra utal­jon, amely a tizenkét közös pénzű ország fölé kerekedne. Az euró tehát nem dollár, miként az unió sem Egyesült Államok. Az euró nincs is „pariban” a tengerentúli zöldhasúval. Száztizennyolc dollárcentet ért egy euró a három évvel ezelőtti induláskor, ma csupán nyolcvankilencet ér. A kurzus romlása valamelyest jót tett az európai exportnak, és - a szüntelen aggályok ellenére - egyelőre nem ártott sokat az új pénz tekintélyének. Egyelőre nem ártott sokat az sem, hogy recesszió, lassulás és súlyos globálpolitikai bizonytalanságok közepette kellett világra jönnie. Az eurót afféle „gyerekes” hit övezi, mert az emberek érzik: csak pénz ugyan, de mégis közös. S azt is ér­zik, hogy ez a közös pénz a jövőbe mutat. Ha már a Feszty-körképet kölcsönöztük euróüdvözlő hasonlatnak, köszöntsük ezt a pénzt magya­l honfoglalással. Ez az év döntő lesz hazánk uniós honfoglalása szempontjából. S a magyarok (sokadik) bejövetele Európába akkor lesz (majdnem) végérvényes, amikor hoz­zánk is bevonulhat az euró. Még öt-hét esztendő talán, de forintban számolva sem lehet szűk. Másban pláne nem. Az euró pénz, az egyik funkciója az, hogy az egyik értékmérő. De az euró európai, így az európai értékek teljes mércéjében is erkölcsi jelképű. Nemcsak az anyagi, hanem a politikai, társadalmi és szociális stabilitás közösen elfogadott jele. Ha sikerül, ezért lesz érdemes bevonulnunk. Füzes Oszkár Gyorsabban, bár lassabban Nyugodtan elhihetjük a kormánynak, hogy a magyar gazdaság két­szer olyan gyors növekedésre képes, mint az Európai Unió. Ezt az ér­velést alátámasztják az adatok. De azt már nem támasztja alá semmi, legfeljebb a közeledő választások retorikai izgalma, hogy az Orbán­­kormány négy százalék körüli gazdasági bővülést ígér 2002-re. A Nemzetközi Valutaalap friss elemzése borúlátó. A fellendülés ta­lán 2002 utolsó negyedében kezdődik meg. A világgazdaság így nem három és fél, csupán két és fél százalékkal növekedhet, ezen belül az Egyesült Államok 0,7, az Európai Unió 1,2 százalékkal. Ha tehát el­fogadjuk a kormány érvelését - no meg az eddigi tapasztalatokat -, akkor Magyarország 2,4 százalék körüli GDP-bővülési iramot érhet el a tavalyi nem egészen négy százalék után. Jobb, ha elfelejtjük a 2002- es kormányzati előrejelzést, helyezzük el jóindulatúan a Fidesz vá­lasztási csomagjában. De mit kezdjünk ezzel a hozzávetőleges 2,4-del, meg azzal a ténnyel, hogy az általános rossz hangulat közepette a befektetők újra felfedezik Közép-Európa alapvetően jól teljesítő gazdaságait. Az el­lentmondás csak látszólagos. Hiszen még ez a 2,4 százalék is jócskán meghaladja majd a világgazdaság fejlett régióinak fejlődését. Más­részről viszont drámai lassulást takar. De joggal okolható az amerikai recesszió, az uniós lanyhulás, sőt a hosszú ideje vergődő Japán is. A magyar kivitel nyolcvan százaléka az EU-ba igyekszik, s ha ott rom­lanak az értékesítési esélyek, akkor az export lendülete is megtörik. Az idén ez történt, s minthogy a növekedés húzóereje a kivitel, nem csoda, hogy a magyar gazdaság is lassul. A bökkenő csak az, hogy már 2000 januárja óta ezt teszi, vannak te­hát egyéb okok is, amelyek viszont a kormányzat számlájára írhatók: a tőzsde lesajnálása, az árbeavatkozások s a halogatott útépítések. Most a belső keresletet pezsdítené a kormány - érzékelve a kivitel megroggyanását, a beruházások és az ipari termelés növekedésének a megcsappanását. A Széchenyi pluszba csomagolt lakást, utat, ilyen­olyan pályázatokat. A mesterséges élénkítés azonban nem tarthat sokáig, néhány hóna­pig legfeljebb - mondta a minap Budapesten Alexander Lamfalussy, aki az Európai Központi Bank elődjének, az Európai Monetáris Inté­zetnek volt a vezetője, s voltaképpen az euró egyik kiötlőjének is te­kinthető. Előadásában azt fejtegette, hogy Magyarországnak vissza kell térnie az export vezérelte növekedéshez, s mindent meg kell ten­nie azért, hogy előnyét megőrizze, a belső feltételeit, az intézményi­jogi környezetet úgy finomítsa, hogy továbbra is érdemes legyen itt beruházni, s innen kereskedni. Ebben segíthetne, hogy e világszerte borús közegben, amelyet még Argentína pénzügyi válsága is sújt, Kö­zép-Európa most menedéknek számít. Nem menekül a tőke, mint az 1998-as orosz válság idején, hanem idejön. Erősödik a forint, a cseh korona és a lengyel zloty. A befektetők rájöttek, hogy minden kedve­zőtlen jel ellenére ezek az országok kellemetlen meglepetések nélkül teljesítenek. Az erős forint még hasznos is az infláció leszorítására, viszont sú­lyos kérdés elé állíthatja a kormányt. Az egyszerűbb megoldást vá­lassza-e, vagyis a fogyasztói árak emelkedésének erőteljes fékezését mint uniós követelményt hirdesse-e fennen, támaszkodva egyben a lassuló gazdasági növekedésre, vagy a gyors fejlődést hangoztató sa­ját retorikájához ragaszkodjék-e, amelyhez viszont több beruházás, nagyobb iramú ipari termelés, növekvő export kellene. De a választá­sokig e tekintetben jó hírekre már nem számíthat. Blahó Miklós

Next