Népszabadság, 2002. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-02 / 1. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. JANUÁR 2., SZERDA 3 Hatályba lépett a státustörvény Elvileg mától lehetne magyarigazolványért folyamodni MUNKATÁRSUNKTÓL Tegnap életbe lépett a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés tavaly júniusban, nagy többséggel fogadott el. A státustörvény (kedvezménytörvény) kedvezményeit és támogatásait a határon túli magyarok a magyarigazolvány birtokában vehetik igénybe. Ezt a külalakjában a magyar útlevélhez hasonló dokumentumot elvileg mától lehet kérelmezni; a Határon Túli Magyarok Hivatala lapunkhoz eljuttatott tájékoztatása szerint ehhez a „szomszédos államban élő magyar közösség által létrehozott területi információs irodák által nyújtott lehetőséget” a legcélszerűbb igénybe venniük. Ugyanakkor úgy tudjuk, Szlovákiában például ma még nem kezdődik meg az ügyintézés. A magyarigazolvány iránti kérelem ügyintézési határideje harminc nap, amely egy alkalommal további harminc nappal meghosszabbítható. Az igazolványt ingyenesen adják ki, s azt a kérelmező az általa megjelölt magyarországi közigazgatási hivatalban veheti majd át. Megfelelő indoklás esetén magyar diplomáciai, illetve konzuli képviseleten is kiadható lesz. Az Európai Unió kikötése szerint a tizenötök területén nem lehet nemzetiség szerinti megkülönböztetést tenni a juttatott kedvezményekben, ezért a törvény az ausztriai magyarokra nem vonatkozik. A státustörvény minden bizonnyal hatályát veszti majd azokban az országokban élő magyarok számára is, amelyek idővel az Európai Unió tagjai lesznek. Elsőként, pár éven belül a szlovéniai és a szlovákiai magyaroknak kell számolniuk ezzel. A vegyes házasságokban élő határon túli magyarok közvetlen hozzátartozói (házastárs, közös háztartásban élő kiskorú gyerek) is jogosultak ún. hozzátartozói igazolványra, kivéve a román állampolgárokat. Ez utóbbiak kedvezményét ugyanis a decemberben aláírt magyar-román egyetértési memorandum nem teszi lehetővé. RÉSZLETEK A JOGSZABÁLYBAN SZEREPLŐ KEDVEZMÉNYEKRŐL A szomszédos országokban „élő és nemzeti hovatartozását bizonyítani tudó magyar, ha magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, fényképpel ellátott magyarigazolványt kaphat. Nem magyar nemzetiségű házastársa, illetve közösen nevelt kiskorú gyermekük magyar hozzátartozói igazolványt kaphat. A 6 évesnél fiatalabb gyermekek és a 65 évesnél idősebbek számára ingyenes lesz Magyarországon a helyi és helyközi utazás. A szomszédos országokban élő magyar pedagógusok és diákok hasonló utazási kedvezményben részesülnek. Az egyéb jogosultak évente négyszer tömegközlekedési eszközökön 90 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe. Naptári évenként három hónapra szóló munkavállalási lehetőség a hatályos magyar törvények értelmében, a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül. Külön jogszabály hosszabb időtartamra szóló engedély kiadását is lehetővé teheti. Az engedély alapján Magyarországon foglalkoztatott, magyarigazolvánnyal rendelkező személy tb-járulékot fizet, és ennek alapján meghatározott körben egészségügyi és nyugdíjellátásra is jogot szerezhet. Az előbbi járulékot nem fizetők magyarországi egészségügyi szolgáltatások költségeire közhasznú szervezettől támogatást kérhetnek. A határon túli oktatás támogatása, ösztöndíjak a szülőföldön tanuló magyar diákoknak. A szomszédban magyarul tanulók és a felsőoktatás hallgatói diákigazolványt kaphatnak. A magyar felsőoktatásban állami normatívák járnak. Pedagógusigazolvány, illetve oktatói kártya a magyarországiakéhoz hasonló jogokkal. Kedvezmények a kulturális intézmények látogatásánál. Megjegyzés: A december 22-én, Budapesten aláírt magyar-román egyetértési memorandum kikötötte, hogy az összes román állampolgár (magyarok és románok egyaránt) egyenlő elbánást élveznek az évi három hónapos, de meghosszabbítható munkavállalásban. A memorandum szerint a nem magyar nemzetiségű román állampolgárokra a státustörvény kedvezményei nem vonatkoznak, ami minden bizonnyal érinti a vegyes házasságban élő hozzátartozók juttatásait. A memorandumban foglaltakból következő végrehajtási részletek még nem ismertek. Forrás: Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról NÉPSZABADSÁG-grafika Számlát hamisított a CSU? A vádak ronthatják Stoiber kancellári esélyeit A vezető német jobboldali párt, a CDU után pénzügyi visszaéléssel gyanúsítják immár a bajor CSU-t is. Ha a vádak beigazolódnak, úgy veszélybe sodorhatják az uniós pártok lehetséges kancellárjelöltje, a CSU első embere, Edmund Stoiber bajor tartományi kormányfő idei választási esélyeit. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL A hamburgi Stern magazin értesülései szerint a bajor Keresztényszocialista Párt (CSU) manipulált az adományokat elismerő számlákkal. A hetilap úgy véli, a pártadományok „nem korrekt” kezelése, adócsaláshoz való segítségnyújtás miatt Wolfgang Thierse, a német parlament (Bundestag) elnöke visszakérhet a CSU- tól hatmillió márkányi állami támogatást. A nyilvánosságra került részletek szerint a CSU-pártlap, a Bayernkurier és információs szolgálata, a Münchner Brief 1994 és 1999 között előfizetéseket gyűjtött, amelyeket pártadományként könyveltek el, így egy ötezer márkás előfizetéskor a befizető egy ötezer márkás pártadományról szóló számlát kapott, S erre hivatkozva adóját 2500 márkával csökkenthette. A CSU az ötezer márkát a Bundestagnál benyújtott elszámolásában pártadományként tüntette fel, és az érvényes rendelkezések szerint ezután 2500 márkás állami támogatást vehetett fel. A Stern által megkérdezett adószakértők szerint a Bayernkurier gazdasági szervezet, amelynek előfizetései nem tekinthetők pártadománynak. A lapra párttámogatásként előfizetők, sok ezer CSU- rokonszenvező, így adócsalással vádolhatók, hiszen jogtalanul vettek igénybe adókedvezményt. A CSU mindenesetre visszautasítja a Stern vádjait. Thomas Goppel főtitkár szerint azok minden alapot nélkülöznek. Dunai Péter EU: Madrid a soros elnök Spanyolország, amely újév napjától hat hónapig az Európai Unió soros elnöke lesz, a terrorizmus elleni közös harc öszszehangolását tekinti legfontosabb feladatának. A dpa jelentése szerint a spanyolok nem csupán a szeptember 11-i Amerika-ellenes támadásokhoz hasonló terrorcselekmények ellen akarnak összehangoltan fellépni, hanem a terrorista módszerekkel harcoló Baszk Haza és Szabadság (ETA) szeparatista szervezet ellen is - írta az MTI. Madrid irányítása alatt ül össze márciusban az a konvent, amelynek feladata, hogy Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök vezetésével nyilvános vitát folytasson a majdani megnövekedett EU működőképességét biztosító reformokról, és ennek első eredményeit a júniusban, Sevillában tartandó EU-csúcstalálkozó elé terjessze. Spanyolország, amely elnöksége jelképévé a harci bikát választotta, most harmadszor tölti be az EU elnökének tisztét. _________Fókuszban_________ Egy külügyi vizsga kérdőjelei Novemberben tartották meg a leendő diplomaták számára a Külügyminisztérium legutóbbi felvételi vizsgáját. Néhány pályázóval beszélgetve munkatársunkban kérdések merültek fel arról, mennyire átlátható a vizsga és a felvétel rendszere. Információt kértünk a Külügyminisztérium illetékeseitől, ehelyett azt a - sajnos mind gyakoribb - üzenetet kaptuk: kérdéseinket írásban küldjük el. December 6-án megtettük. Kérdéseink azóta megválaszolatlanok. 1. Nyilvános-e a vizsga, meghirdeti-e a külügy? Ha nem, hogyan, milyen forrásból értesülhetnek róla az érdeklődők? Milyen gyakran rendeznek ilyet? Ha valaki azzal keresi meg a külügyet, hogy ott szeretne dolgozni, s meghagyja az adatait, behívják-e a soron következő vizsgára, vagy ez már egy szűrő, és így nem mindenkit hívnak be? Ha igen, melyek a válogatás szempontjai? 2. Novemberben volt utoljára vizsga. Milyen szempontok alapján és kik állították össze a kérdéseket? Vizsgázók azt mondták nekünk: a tesztkérdésekben hangsúlyosan szerepeltek a határon túli magyarokkal s általában a kisebbségekkel kapcsolatos ismeretek. Mi ennek a magyarázata? Megtudhatjuk-e a novemberi vizsga adatait (ha ez túl korai, akkor az előzőét)? Úgymint: vizsgára jelentkezett, ebből: a felvételit megírta, ebből: szóbelire behívták, ebből: a minisztériumtól állásajánlatot kapott. Utólag megismerheti-e a nyilvánosság a tesztkérdéseket (magyarul: mi most elkérhetjük-e)? A vizsgázók utólag betekintést nyerhetnek-e kijavított dolgozatukba? 3. A felvételi vizsga megírása abszolút előfeltétele-e annak, hogy valaki a KüM (diplomata) állományába kerüljön? Ha nem, milyen beosztásokban nem? Ha igen, ezt valamilyen írásban lefektetett szabályzat írja-e elő (ha igen, milyen)? Egészen világosan megfogalmazva: előfordulhatott-e valóban - amint arról egy KüM-dolgozó nekünk beszámolt -, hogy főosztályára vizsga nélkül felvettek egy referens kollégát, majd amikor ez kitudódott, más beosztásba helyezték, és utólag íratták meg vele a felvételit? Ha ez valóban megtörtént, ez a minisztérium szerint rendjén való-e, ha nem, felelősségre vontak-e valakit az ügyben? 4. Vannak-e a szóbeli vizsgán olyan speciális szempontok, amelyek az írásbelin még nincsenek? Egy, a külügy felvételijének szóbeli részén kiesett jelentkező - azóta a Miniszterelnöki Hivatal munkatársaként dolgozik - azt mondta nekünk: nyíltan megmondták neki a szóbelin, hogy „túl önállónak” találják a gondolkodását. Olyan embernek, aki várhatóan feletteseivel szemben is hangoztatná ellenvéleményét. Úgy tudjuk, a szóbelin pszichológus is részt vesz. Milyen pszichológiai elvárások vannak egy leendő diplomatával szemben? 5. Az írásbeli egyik esszéjét idegen nyelven kell megírni. Vannak-e olyan, az idegennyelv-tudásra vonatkozó követelmények, amelyeknek minden diplomatának meg kell felelnie (pl. egy felsőfokú nyelvvizsga)? Ha van ilyen, igaz-e ez megfordítva is, azaz: kijelenthető-e, hogy a KüM-nek nincs olyan diplomatája, aki ne felelne meg a nyelvi követelménynek. Ha mégis van ilyen diplomata, ő miért kivétel? 6. Elképzelhető-e, hogy valaki annak ellenére ne kapjon a KüM-től állásajánlatot, hogy több pontot szerzett a vizsgán, mint egy olyan kollégája, aki viszont ajánlatot kapott? Szőcs László Az euró bejövetele Ha Hegyeshalmon túl ma reggel fizetünk a tejért hat schillinget, akkor visszakapunk húsz eurócentet. Aztán egy-két hónap múlva már csak euróval fizetünk, azt is kapunk vissza. A schilling (a frank, márka, peseta, líra, drachma, gulden) gyújtósnak jó csupán. Ennyi, gyorsan megszokjuk majd. Pedig ez egyszer tényleg nem túlzás a történelmi jelző: ötven esztendővel a szén- és acélközösség után immár pénzközösség is van Európa 12 kisebb-nagyobb és négy miniállama között. Még fontosabb, hogy Európa 301 millió embere között van immár „anyagilag” is kézzelfogható közösség. Feszty nem kapna ihletet: horderejéhez képest meglepően csöndes és szürke körképet mutat az euró honfoglalása. Bevonulása előtt elmaradt a háromszázegymilliós pánik. Sehol a népharag. Az utolsó lehetséges színhelyen, a laekeni csúcstalálkozón éppen tizenketten gyűltek össze az euró elleni tüntetésen. De nincs össznépi lelkesedés sem, mintha az emberek is éreznék, hogy ez tényleg „csak” pénz. Ám ami a „név” mögött van, az gazdaságtörténetnek nagyon is színes. Úgy lettek mára tizenketten az eurózónában, hogy magukra (egymásra) kényszerítettek néhány kötelmet. Legalább elemi feltételeket teremtve ahhoz, hogy közös pénzük lehessen, és lemondhassanak szuverenitásuk egyik legfontosabb, jelképesen is erős darabjáról. A kilencvenes években ez a tizenkét ország az euró miatt és ürügyén legalább részben elvégezte azt, amire a világgazdaság, a demográfia és a tőkemozgás változása amúgy is rákényszerítette volna őket. Húztak egyet-kettőt a szociális nadrágszíjon, betartották a fiskális alapszabályokat, és ha lassan, felemásan is, de megkezdték az európai államháztartási modell fő elemeinek piaci reformjait. De az euró mögött még nincs közös büdzsé, nincs uniós adó. Van persze közös jegybank, amelynek azonban nem dolga ügyelni a közös gazdaság állapotára, mert igazából közös európai gazdaság is csak félig van. Nincs még, bár alakul az „egységesített” tőkepiac, és értelemszerűen nincs semmilyen EU-s pénzügyminisztérium. A tizenkét gazdaságpolitika fiskális korlátok között egyeztetődik ugyan, de csak - szó szerint - nagy vonalakban. És van egységes piac, van már rajta közös pénz, ám élő ember meg nem mondja, mikor lesznek „egységes” árak, ha lesznek valaha egyáltalán. Az euró egyebek között azért is teljesen jelképtelen, nehogy valamiféle uniós szuperállamra utaljon, amely a tizenkét közös pénzű ország fölé kerekedne. Az euró tehát nem dollár, miként az unió sem Egyesült Államok. Az euró nincs is „pariban” a tengerentúli zöldhasúval. Száztizennyolc dollárcentet ért egy euró a három évvel ezelőtti induláskor, ma csupán nyolcvankilencet ér. A kurzus romlása valamelyest jót tett az európai exportnak, és - a szüntelen aggályok ellenére - egyelőre nem ártott sokat az új pénz tekintélyének. Egyelőre nem ártott sokat az sem, hogy recesszió, lassulás és súlyos globálpolitikai bizonytalanságok közepette kellett világra jönnie. Az eurót afféle „gyerekes” hit övezi, mert az emberek érzik: csak pénz ugyan, de mégis közös. S azt is érzik, hogy ez a közös pénz a jövőbe mutat. Ha már a Feszty-körképet kölcsönöztük euróüdvözlő hasonlatnak, köszöntsük ezt a pénzt magyal honfoglalással. Ez az év döntő lesz hazánk uniós honfoglalása szempontjából. S a magyarok (sokadik) bejövetele Európába akkor lesz (majdnem) végérvényes, amikor hozzánk is bevonulhat az euró. Még öt-hét esztendő talán, de forintban számolva sem lehet szűk. Másban pláne nem. Az euró pénz, az egyik funkciója az, hogy az egyik értékmérő. De az euró európai, így az európai értékek teljes mércéjében is erkölcsi jelképű. Nemcsak az anyagi, hanem a politikai, társadalmi és szociális stabilitás közösen elfogadott jele. Ha sikerül, ezért lesz érdemes bevonulnunk. Füzes Oszkár Gyorsabban, bár lassabban Nyugodtan elhihetjük a kormánynak, hogy a magyar gazdaság kétszer olyan gyors növekedésre képes, mint az Európai Unió. Ezt az érvelést alátámasztják az adatok. De azt már nem támasztja alá semmi, legfeljebb a közeledő választások retorikai izgalma, hogy az Orbánkormány négy százalék körüli gazdasági bővülést ígér 2002-re. A Nemzetközi Valutaalap friss elemzése borúlátó. A fellendülés talán 2002 utolsó negyedében kezdődik meg. A világgazdaság így nem három és fél, csupán két és fél százalékkal növekedhet, ezen belül az Egyesült Államok 0,7, az Európai Unió 1,2 százalékkal. Ha tehát elfogadjuk a kormány érvelését - no meg az eddigi tapasztalatokat -, akkor Magyarország 2,4 százalék körüli GDP-bővülési iramot érhet el a tavalyi nem egészen négy százalék után. Jobb, ha elfelejtjük a 2002- es kormányzati előrejelzést, helyezzük el jóindulatúan a Fidesz választási csomagjában. De mit kezdjünk ezzel a hozzávetőleges 2,4-del, meg azzal a ténnyel, hogy az általános rossz hangulat közepette a befektetők újra felfedezik Közép-Európa alapvetően jól teljesítő gazdaságait. Az ellentmondás csak látszólagos. Hiszen még ez a 2,4 százalék is jócskán meghaladja majd a világgazdaság fejlett régióinak fejlődését. Másrészről viszont drámai lassulást takar. De joggal okolható az amerikai recesszió, az uniós lanyhulás, sőt a hosszú ideje vergődő Japán is. A magyar kivitel nyolcvan százaléka az EU-ba igyekszik, s ha ott romlanak az értékesítési esélyek, akkor az export lendülete is megtörik. Az idén ez történt, s minthogy a növekedés húzóereje a kivitel, nem csoda, hogy a magyar gazdaság is lassul. A bökkenő csak az, hogy már 2000 januárja óta ezt teszi, vannak tehát egyéb okok is, amelyek viszont a kormányzat számlájára írhatók: a tőzsde lesajnálása, az árbeavatkozások s a halogatott útépítések. Most a belső keresletet pezsdítené a kormány - érzékelve a kivitel megroggyanását, a beruházások és az ipari termelés növekedésének a megcsappanását. A Széchenyi pluszba csomagolt lakást, utat, ilyenolyan pályázatokat. A mesterséges élénkítés azonban nem tarthat sokáig, néhány hónapig legfeljebb - mondta a minap Budapesten Alexander Lamfalussy, aki az Európai Központi Bank elődjének, az Európai Monetáris Intézetnek volt a vezetője, s voltaképpen az euró egyik kiötlőjének is tekinthető. Előadásában azt fejtegette, hogy Magyarországnak vissza kell térnie az export vezérelte növekedéshez, s mindent meg kell tennie azért, hogy előnyét megőrizze, a belső feltételeit, az intézményijogi környezetet úgy finomítsa, hogy továbbra is érdemes legyen itt beruházni, s innen kereskedni. Ebben segíthetne, hogy e világszerte borús közegben, amelyet még Argentína pénzügyi válsága is sújt, Közép-Európa most menedéknek számít. Nem menekül a tőke, mint az 1998-as orosz válság idején, hanem idejön. Erősödik a forint, a cseh korona és a lengyel zloty. A befektetők rájöttek, hogy minden kedvezőtlen jel ellenére ezek az országok kellemetlen meglepetések nélkül teljesítenek. Az erős forint még hasznos is az infláció leszorítására, viszont súlyos kérdés elé állíthatja a kormányt. Az egyszerűbb megoldást válassza-e, vagyis a fogyasztói árak emelkedésének erőteljes fékezését mint uniós követelményt hirdesse-e fennen, támaszkodva egyben a lassuló gazdasági növekedésre, vagy a gyors fejlődést hangoztató saját retorikájához ragaszkodjék-e, amelyhez viszont több beruházás, nagyobb iramú ipari termelés, növekvő export kellene. De a választásokig e tekintetben jó hírekre már nem számíthat. Blahó Miklós