Népszabadság, 2002. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

w NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. JANUÁR 5., SZOMBAT 8 Varázslat, csodavárás, mágia Harry Potter-jelenség: szolnoki vita egy közös nyilatkozatról Nyolc Jász-Nagykun-Szolnok megyei egyház, egyházközség vezetője közös nyilat­kozatot adott ki, amelyben a Harry Potter-jelenség, a J. K. Rowling által írt köny­vek, valamint ennek kapcsán az okkult tevékenységek veszélyeire figyelmeztetnek. A kiáltványt a római katolikus, a református, az evangélikus és a metodista egy­ház, valamint az Agape Gyülekezet és az Evangéliumi Gyülekezet szolnoki veze­tői,' illetve a Jászsági Gyülekezet Egyház és a Jászberényi Keresztény Gyülekezet képviselői írták alá. Ebben egyebek mellett megfogalmazták, hogy álláspontjuk szerint a Harry Potter-jelenség hosszú távon csak nehezen jóvátehető pszichikai és erkölcsi károkat okoz a jelenlegi és az elkövetkező generáció életében az embe­ri életminőség és a kapcsolatok szempontjából. E könyvek alapelve ugyanis sze­rintük az, hogy okkult, sátáni eredetű gyakorlatokat állítanak a problémák megol­dásának mintájaként a gyermekek elé, s ez komoly rombolást végez, azok személyi­ségében. A nyilatkozat megfogalmazói szerint a könyvben sugalmazott tanok leg­alább olyan veszélyesek, mint az általuk szintén okkultizmusnak taitott vai ázslás, jövendőmondás, igézés, szellemidézés, átokmondás, a horoszkópok, az aszti oló­­gia, az agykontroll, a reiki, a dianetika, a transzcendentális meditáció, a tele­­kinézis, a Krisna-tudat, a telepátia, de megfogalmazásuk szerint ugyanilyen ártal­mas a gyerekek között dúló „Pokémon- és Dragon Ball-őrület is . A nyilatkozatot végső formába öntő Soós Péter, a HIT Gyülekezetéből ko­rábban kivált Evangéliumi Szolnoki Gyülekezet Egyház vezetője elmondta: felhívásukat eljuttatják a Szolnok me­gyei önkormányzat elnökéhez, Szolnok polgármesteréhez, valamint több civil szervezethez, közintézményhez, általá­nos és középiskolához is. Szavai szerint a felhívás közreadásával nem az volt a céljuk, hogy a film és a könyvek forgal­mazóit, valamint a rajongókat megbé­lyegezzék, sokkal inkább a felebaráti szeretet és a gyerekek leikéért való ag­godalom vezette őket. Úgy fogalmazott, hogy aki félti és óvja a gyermekét, bizo­nyára nem engedi mérgező anyagokkal vagy vadállatokkal játszani. Márpedig ­­tette hozzá - az okkultizmus is egyfajta szellemi mérget jelent a kialakulatlan személyiségű tizenéves korosztály szá­mára, mert elhiszik, hogy a varázslás, a ráolvasás, a mágia révén az ő problémá­ik is megoldódnak. Kérdésünkre, hogy ő maga látta-e a Harry Potter és a bölcsek köve című fil­met, vagy olvasta-e valamelyik kötetet, Soós Péter nemmel válaszolt.- Nem kell ahhoz embert ölnöm, hogy tudjam, ez a cselekedet erkölcstelen — tette hozzá. - Számomra elég volt a könyvről szóló rövid ismertető és né­hány lelki társam véleménye ahhoz, hogy eldönthessem, ez a történet káros, mert ellentmond a Szentírásnak, és rom­bolja a gyerekek személyiségét. Hamar István, a szolnoki református egyházközség lelkészi hivatalának ve­zetője, aki szintén aláírta a nyilatkoza­tot, valós veszélynek ítéli az okkultiz­mus, a mágia terjedését Magyarorszá­gon.- Tisztában vagyunk azzal, hogy a Harry Potter-könyvek körül kavart vi­lágméretű hisztériát nem tudjuk e felhí­vásunkkal megállítani - mondja a refor­mátus lelkész. - Jómagam ugyan nem foglalkozom közvetlenül gyerekekkel, de hittanoktatóink jelezték: több gyerek­ben érezhető a film miatt kialakult szo­rongás, a csodavárás, az, hogy a konflik­tusaikat valamilyen varázslat útján sze­retnék gyorsan megoldani. Ez vélemé­nyem szerint rendkívül veszélyes, mert a valóságban később mindig kiderül, hogy a ráolvasásos módszerek nem működ­nek, s a sikertelenség láttán a gyerekek pszichikailag is összeroppanhatnak. Hamar István kérdésemre válaszolva elismerte: ő maga nem olvasta a köny­vet, de olyan emberek véleményére ala­pozza a nézetét, akik ismerik a filmet vagy a történetet, és akiknek az értékíté­letében teljes mértékben megbízik. Szoboszlai Zsolt szociológus négy gyermeket nevel, közülük a legkisebb tíz-, a legnagyobb húszéves. A MTA szolnoki intézetét vezető kutató a Harry Potter-könyvek nagy rajongója. Tapasz­talata szerint a gyerekei is élvezettel ol­vasták ezeket a történeteket.- Már akkor megvettük a könyveket, amikor még nem volt körülötte ekkora reklámkampány - tudom meg Szobosz­lai Zsolttól. - Ha külföldön jártunk, ak­kor ezt hoztuk ajándékba a gyerekeinknek. A húsz­éves nagy fiamon kívül mindhárom csemetémnek saját példánya van az ed­dig megjelent kiadvá­nyokból. A tizennégy éves fiam angolul és né­metül is olvassa, ez pedig a nyelvtudását fejleszti. A szociológus szerint J. K. Rowling könyvei­ben semmivel sincs több varázslás vagy csoda, mint akár egy Andersen-, akár egy Grimm-történet­­ben. Hozzátette: az ünne­pek alatt a család két nagymamája is megnézte a filmet, s az kifejezetten tetszett nekik. Később a nagyszülők elmentek a szolnoki belvárosi katoli­kus plébánián megtartott karácsonyi szentmisére, ahol a fentebb említett nyilatkozatot aláíró plé­bános épp a Harry Potter-könyvek ellen agitált, s óvta a híveket attól, hogy elol­vassák.- Úgy vélem, hogy a könyvek hatását meglehetősen eltúlozza az egyház. Ha egy rosszul megírt könyvről vagy unal­masan elkészített filmről lenne szó, ak­kor ugyanis aligha lenne ilyen népszerű - állítja Szoboszlai Zsolt. Kállai Mária, a szolnoki Szan­­daszőlősi Általános Iskola igazgatója nem tapasztalta, hogy az intézménybe járó gyerekek lelkét megzavarná a Harry Potter-jelenség.- Ha ez bármilyen problémát okozott volna, akkor az a tanórán vagy a szüne­tekben történő beszélgetéseken biztosan kiderül. De ilyenről eddig egyetlen pe­dagógus sem számolt be - mondta az igazgatónő. Nem találkozott a Potter-könyvek mi­att problémákkal küszködő gyerekkel Nánásiné dr. Horváth Edit, a Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet pszi­chológusa sem. Szavaiból kiderült: noha nem olvas­ta a kötetet, maga is ér­deklődéssel figyeli, hogy milyen jelenségek kísérik annak megjelenését. A Harry Potter-jelenség veszélyeire figyelmeztető nyilatkozat aláírói közül többen kijelentették: nem akarnak további tiltakozó • akciókat szervezni annak érdekében, hogy a köny­vek és a film terjesztését megakadályozzák. Sza­vaik szerint azzal, hogy a nyilatkozatot közreadták, és figyelmeztették ember­társaikat az okkultizmus veszélyeire, ők megtették a kötelességüket. A néhány hete idehaza bemutatott Harry Potter­­filmet egyébként nagy si­kerrel vetítik világszerte. A hazai mo­zikban is sorban állnak a jegyekért. A filmek toplistáját ez az alkotás vezeti: a fővárosban már csaknem 200 ezren lát­ták. A második helyre sorolt filmre alig több mint tízezren váltottak jegyet. Doros Judit Hamar István kérdésemre válaszolva elismerte: ő maga nem olvasta a könyvet, de olyan emberek véleményére alapozza a nézetét, akik is­merik a filmet vagy a történetet, és akiknek az értékítéletében teljes mértékben megbízik. Kántor, Csupati és a felejthetetlen emlékek Az öregúr egyedül ült a szombathelyi kiskocsma asztalánál, de szinte percen­ként odalépett valaki hozzá, hogy meg­szorongassa a kezét vagy meghívja egy pohár borra. Ki lehet ez az ember? ­­kérdeztem az egyik ismerőstől.- Maga nem ismeri? O Csupati, a vi­lághírű nyomozókutyának, Kántornak a gazdája - nézett rám szemrehányóan a csapos, amikor az idős úrról kezdtem faggatni. - Menjen oda hozzá nyugod­tan. A bort szereti az öreg. Csupati arcán mosoly futott át, ami­kor bemutatkoztam, és leültem az asz­talához.- Most azt hiszi, hogy rábukkant a régen elfeledett egykori hősre, a magá­nyos farkasra, aki bánatában egyedül iszik egy kocsmában, mi? Ki kell áb­rándítanom, mert 52 éve élek boldog házasságban a feleségemmel, aki gye­reket szült nekem, ők pedig unokákkal ajándékoztak meg. Az idén töltöm be a hetvenharmadik évemet, és nincs okom panaszra. Tóth Tibort harminc év óta mindenki Csupatinak hívja. Akkor jelent meg először a Kántor nyomoz című könyv, amely a híres rendőrkutya történetét dolgozta fel. Azóta a Kántor-könyveket számos nyelvre lefordították, és több tízmillió példányt adtak el belőlük szer­te a világon. Kántor gazdáját, Tóth Ti­bort a könyv szerzője, Szamos Rudolf keresztelte el Csupatinak.- Először utáltam, hogy mindenki Csupatiként kezdett emlegetni, aztán megszoktam a dolgot. Ma már legtöbb­ször Csupati bácsinak szólítanak, az igazi nevemet sokan nem is ismerik. Pedig a könyv és különösen a belőle ké­szült tévéfilm Csupatija teljesen más fi­gura, mint én. Például nem vagyok any­­nyira szerencsétlen alak. Tóth Tibor egy kis Vas megyei falu­ban született, de élete nagy részét Szombathelyen töltötte. Kovácsnak ta­nult, és néhány évet el is töltött a szak­májában, aztán 21 évesen beállt rendőr­nek. Az igazi fordulatot azonban az 1953-as év hozta meg az életében: a fe­lettesei őt küldték fel Budapestre, ahol megyénként egy-egy ember vehetett részt az ország első nyomozókutya-ki­képzésén.- Ma is pontosan emlékszem a nagy találkozásra - emlékszik Tóth Tibor. ­­Én nem kapkodtam, mint a többiek, in­kább nyugodtan járkáltam a boxok előtt, és figyeltem a kutyákat. Kántor reagált a legintenzívebben a hangomra és a mozdulataimra. Valójában egymást választottuk ki. Akkor persze még nem tudhattam, hogy a féléves németjuhász mekkora tehetség, az csak a három hó­napos kiképzésen derült ki. Csupati és a kutyája iskolaelsők let­tek, majd megkezdték szolgálatukat a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán. Kántorra és a gaz­dájára nehéz évek köszöntöttek: a fo­lyamatos ügyelet miatt egyetlen napot sem voltak szabadságon. A Kántor­könyvek a nyomozókutya legnagyobb és legbonyolultabb ügyeit örökítették A legendás németjuhász... volt utolérhetetlen, de a munkabírásá­ról is legendák keringtek.- A csúcs egy másfél napos üldözés volt, amikor több mint száz kilométert tettünk meg gyalog egy körözött bűnö­ző nyomában, mire sikerült őt utolér­nünk - emlékszik Csupati. — Akkor még én is bírtam az iramot, pedig ahogy közeledtünk a keresett személy­hez, Kántor egyre erősebben és gyor­sabban húzott. Mindig láttam rajta, ha közel értünk a célhoz, mert olyankor a nagy izgalomtól felállt a hátán a szőr. Gyakran előfordult, hogy a folyama­...és egykori gazdája, Tóth Tibor meg, a hétköznapok azonban kevésbé voltak változatosak.- Rögtön az első munkánk egy tyúk­lopás tettesének a kézrekerítése volt — mondja Tóth Tibor. - Legtöbbször egyébként bolti tolvajok nyomában jár­tunk, de több tucatszor előfordult, hogy különböző munkahelyeken nekünk kel­lett megtalálnunk az öltözői szarkákat. Kántornak persze mindegy volt, hogy hétpróbás gazembereket, gyilkosokat vagy kisstílű csalókat keresünk-e: ől csak a kutatás szenvedélye hajtotta. Kántort kizárólag dicsérő szavakkal lehetett jutalmazni, cukorkára vagy egyéb jutalomra nem volt szüksége. Á siker mindig feldobta, kudarc esetén vi­szont valósággal kedélybeteggé vált. Kántor nemcsak a szimatmunkában tos nyomozás és kutatás miatt Kántor napokig nem jutott ennivalóhoz. Úgy lett kiképezve, hogy Csupatin kívül senkitől sem fogadott el semmit, sőt idegen tányérból még akkor sem evett, ha azt a gazdája rakta elé.- A tányérját nem hordhattam ma­gammal, így ha távol voltunk az ott­hontól, kizárólag a tenyeremből etet­hettem - mondja Tóth Tibor. - Kántor egyébként attól volt különleges kutya, hogy az őseitől kizárólag jó tulajdonsá­gokat örökölt. Egyetlen negatív jellem­vonására sem emlékszem. Csupati egyébként szívesen olvassa a Kántor-könyveket, amelyek szerinte az eseményekhez hűen dolgozták fel kö­zös munkájuk történetét. A nyugalma­zott főhadnagy a Kántor-filmet is sze­reti. Azt azonban sietve kijelenti: a fil­mesek gyakran eltértek a valóságtól: a vásznon látott eseményeknek legfel­jebb a hatvan százaléka történt meg a valóságban. Kántor a magyar bűnüldözés történe­tének legeredményesebb nyomozóku­tyája. Tizenegy éves szolgálata alatt 536 esetben vett részt bűncselekmé­nyek felderítésében - 279 alkalommal sikeresen. Munkája során 1,2 millió fo­rintnyi betörésből és lopásból származó értéket szerzett vissza.- Kántor a fénykorában verhetetlen volt: minden szakmai versenyt meg­nyert, igaz, öregkorára elfáradt az izomzata, emiatt lelassult egy kicsit ­­mondja Tóth Tibor. - Aztán 1964 ápri­lisában éppen egy bűnözőt üldöztünk a Fertő tónál, amikor a vizenyős területen egy a határzár miatt elhelyezett aknára lépett. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az állatorvos azonnal elaltatta. Egy üveg konyakkal és száz szál piros rózsával búcsúztam tőle. Kántort halála után kitömték, és a Bűnügyi és Rendőrség-történeti Múze­umban helyezték el. Csupati még tíz évig dolgozott kutyás rendőrként: Kán­tor lánya, Elli lett a társa. A húszéves terepmunka a rendőrt is megviselte: 1974-ben Tóth Tibor fél évig nyomta a kórházi ágyat, mivel a lábai felmondták a szolgálatot. Felgyógyulása után irodai munkát kapott, de azt már nem tudta teljes szívvel végezni. Végül 47 évesen, főhadnagyként nyugdíjazták.- Lassan huszonöt éve vagyok nyug­díjas, de nem szoktam unatkozni. Rend­szeresen járok élménybeszámolókra, de előadok szakmai továbbképzéseken, kutyakiképző iskolákban, sőt tanulmá­nyokat, cikkeket jelentetek meg a szak­mai folyóiratokban - mondja Csupati. Tóth Tibor úgy tartja: egész életének meghatározó élménye volt a Kántorral töltött tizenegy év. Nemcsak szakmai­lag volt kiemelkedő számára a sztárku­tyával közösen végzett évtizednyi mun­ka, de anyagilag is akkor alapozta meg a jövőjét: a sikeres elfogások után ugyanis Csupati rendszeresen pénzju­talmat kapott a feletteseitől.- Nem vagyok érzelgős típus, és nem is szeretek beszélni arról, hogy mit je­lentett számomra Kántor. De amikor nagy ritkán a múzeumban járva meglá­tom a kitömött kutyámat, könnybe lá­bad a szemem. Ő másoknak legenda, nekem viszont a barátom volt. Cseri Péter A vámospércsi cseléd- Végeztem a fürdőszobában, fiatalúr. Folytathatom a konyhával? Ezt Margó, a vámospércsi cseléd kér­dezte tőlem, és a szokatlan megszólítás hallatán felállt a hátamon a szőr. Miért fiataluraz engem ez az ötven év körüli, szürke hajú asszony, akinek én a fia le­hetnék? És miért olyan alázatos a hang­ja, mint a halk szavú szobalányoknak a háború előtti fekete-fehér filmekben? És hogy jövök én ahhoz, hogy hanyag test­tartással az ajtófélfának támaszkodva azt válaszoljam neki:- Igen, Margó, folytassa csak a kony­hában, legyen olyan kedves. Margó Vámospércsről jár be Debre­cenbe házakhoz takarítani, mosni, abla­kot pucolni, mosogatni, s ha kell, még meg is főz. Ezért nevezi magát tárgyila­gosan „vámospércsi cselédnek”. Nekem egy fogorvos ajánlotta őt, amikor a dol­gos női kezeket nélkülöző otthonom rendetlen állapotára panaszkodtam.- Nem tudok rendesen felmosni, por­szívózni utálok, képtelenség három szo­bát rendben tartani egyedül - mondtam, mire a doktor megadta Margó telefon­számát.- Hozzánk már három éve jár - vere­gette meg a vállam. - Megbízhatsz ben­ne. A vámospércsi cseléd óránként ötszáz forintot kért a takarításért, de kikötötte, hogy minimum nyolc órát dolgozik a la­kásban.- Tetszik tudni, nekem az nem éri meg, ha csak öt órát dolgozom - mond­ta a telefonban. - Akkor inkább be se megyek Debrecenbe. Egyébként miféle felmosószereket, vízkőoldókat és bakté­riumölő granulátumokat tart otthon, fia­talúr?- Tessék? Hogy mondta? — kérdeztem vissza, mert először nem értettem ezt a fiatalurazást. Nekem ezt a szót még sen­ki sem mondta. Az asszony magyarázni kezdte:- Úgy látom, az anyagot nekem kell szállítani. Nézze csak, én megveszek mindent, ami egy lakás felpucolásához kell, a fiatalúr pedig utólag rendezi a számlát. Jó lesz így? A megbeszélt napon, pénteken Margó degeszre tömött kosárral érkezett, pon­tosan reggel nyolc órakor.- Mutassa meg, mit hol találok, fiatal­úr.- Hogy tetszik gondolni? — kérdez­tem, mire az asszony türelmesen elismé­telte:- Mutassa meg, mit hol találok, fiatal­úr. A porszívót, felmosóruhát, vödröt, lapátot és a többit. Tetszik tudni, a taka­rításhoz. Kissé lehajtott fejjel állt előttem, a karjait keresztbe fonta maga előtt, és lesütötte a szemét. Azt gondoltam, most megmondom neki, hogy menjen haza inkább. Kifizetek neki nyolc órát, csak ne álljon már előttem lesütött szemmel egy asszony, aki az anyám le­hetne, és ne beszéljen már ilyen aláza­tosan velem, mert én ettől a hangtól ki­ütést kapok. De nem akartam megbántani azzal, hogy azonnal elküldöm. Talán azt gon­dolná, hogy első látásra nem bízom meg benne. S különben is, még a végén visz­­szamondaná a fogorvosnak, hogy mi­lyen bizalmatlan ember vagyok én. Vagy ami még rosszabb, megharagudna ma­gára a dokira is, hogy miféle lehetetlen alakoknak ajánlja őt. Nagyot sóhajtottam, és bevonultam a dolgozószobába. Két óra elteltével Mar­gó engedélyt kért, hogy a munkát a szo­bák után a fürdőszobában, majd a kony­hában folytathassa. Az engedélyt előzé­kenyen megadtam, majd néhány udvari­asnak szánt kérdést tettem föl neki a munkájára vonatkozóan. Szűkszavú vá­laszokat adott, láthatólag nem volt ked­ve beszélgetni. Elmondta, hogy öt-hat éve él takarításból, tucatnyi állandó ügy­fele van, akihez havonta jár, és jóval több olyan, aki csak nagyobb ünnepek előtt veszi igénybe a szolgálatait. Hiva­talosan rokkantnyugdíjas, és a takarítás­ból származó jövedelme után nem adó­zik. Ennyit tudtam meg róla. Délután há­rom órára minden ízében ragyogott a la­kás, igaz, addig Margó egy pillanatra sem ült le. Még csak nem is evett. Leve­tette rózsaszínű munkaköpenyét, be­gyűrte az üres kosarába, és így szólt:- Tetszik tudni, fiatalúr, én legalább nyolc óra hosszára vállalok munkát, és... Siettem megnyugtatni:- Persze, kifizetem azt a fennmaradó egy órát is, ne tessék aggódni. Meg a tisztítószereket is.- Akkor az összesen hétezerötszáz fo­rint lesz - mondta Margó. Amikor eltet­te a pénzt, megkérdezte:- Mikor jöjjek legközelebb, fiatalúr?- Nem tudom, majd telefonálok ­­diinnyögtem. Nem mondtam meg neki, hogy soha többé nem fogunk találkozni. Kácsor Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék