Népszabadság, 2002. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 69. szám

rül kialakult állóháború azonban odáig vezet, hogy az uniós jogharmonizációs törvényeket sem fogadja el a parlament. - Itt lépett át a Fidesz olyan határokat, amelyekre finoman azt lehet mondani, hogy pozitivista vagy pragmatikus jogszemlélet - jegyzi meg Debreczeni József. - A kialakult helyzetért nem a médiatörvényt hibáztatom, hanem a politikai szereplőket. Véleményem szerint, ez a törvény sokkal jobb annál, mint azt sokan állítják. Ha kialakul egy olyan új helyzet, amely meghaladja az előző két ciklus tapasztalatait, akkor az éppen fungáló politikai erőknek kellene megoldást találniuk, és a médiatörvényt módosítaniuk úgy, hogy megmaradjon az eredeti koncepció, a politikai befolyás kiegyensúlyozása. Erre nem mutattak hajlandóságot a jelenlegi politikai erők. A papírforma szerint a kormánypártok tűntek merevebbnek, elzárkóztak mindenféle kompromisszumos megoldási kísérlet elől, amely feloldotta volna a konfliktust. Ők a törvény által eddig nyújtott esélyeket akarták a legteljesebben kihasználni, időnként nagyon vitathatóan, a jogsértés határát súrolva. A szakértő hozzáteszi, kérdéses, hogy ezzel a politizálással a Fidesz nem veszített-e többet a vámon, mint amennyit megnyert a réven. Úgy látja, a párt népszerűtlenebbé vált emiatt a vele rokonszenvező, de nem elkötelezett értelmiségi csoportokban. Az EU-csatlakozás kapcsán is előjött a „csonka kuratóriumok” ügye, és ez a külpolitikában is ártott a kormánynak. Mit nyertek vele? Sikerült a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót - a Duna TV korábban sem volt probléma befolyásuk alá vonni. Nyilván úgy gondolták - teszi hozzá -, egykét napig tart a botrány, legfeljebb egykét hétig lesz téma, aztán elfelejtik. A választásokig abból származik több hasznuk, ha a televíziót, a rádiót befolyásuk alatt tudják tartani. Hogy jól számítottak-e, most fog kiderülni. Hagyták tönkremenni Tamás Pál viszont úgy gondolja, a rossz médiatörvény is közrejátszott a közmédiumok helyzetének alakulásában. Politikai szűklátókörűségnek tartja, ahogyan 1995-96-ban szabályozták a rádiózás, televíziózás viszonyait. A Fidesz-kormányzat rájött, hogy elég, ha némi pénzt csöpögtet a fokozatosan tönkremenő köztelevízióba, és lesznek, akik ennek fejében másokat eltávolítanak, és így könynyen kézben tartható az intézmény - mondja. - Nyilvánvalóan szanálni kellett az MTV-t, már korábban is kellett volna, de ez alkalmat adott a teljes kitisztítására. Senki sem mondhatta, hogy nem indokolt, mert már elkerülhetetlenné váltak a drasztikus intézkedések. Más kérdés, hogy ezzel semmi nem oldódott meg, nem szűnt meg a deficit. Világossá vált mindenki számára, hogy nem is ez a lényeg, hanem hogy a Fidesz-közeli produceri irodák kapják a továbbiakban a pénzt. Ebben az értelemben az MTV átalakítása teljesen programozott folyamatnak tűnik. Más kérdés, hogy a köztévé mára teljesen alkalmatlanná vált a kormányzat számára is, hiszen elvesztette tekintélyét, nézettsége alacsony, de ez láthatóan senkit sem érdekel. A „kivégzés” volt a fontos. Az 1999 szeptemberében megkezdődött létszámleépítések következtében mostanáig több mint ezer tévés munkatársat küldenek el, köztük elismert műsorkészítőket. Szinte az egész MTV-vezetés kicserélődik, de új vezetői tanácsadói posztokat is létrehoznak, magas fizetéssel. Az elbocsátások nem akadályozzák meg a pénzügyi csődöt. Az MTV kuratóriumának az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságához beadott jelentése szerint a köztévé 1997. december 31-én 18,5 milliárd forint saját tőkével rendelkezett. Egy év múlva már csak 10,1 milliárddal, 1999 végén 5,5 milliárddal, 2000 végén pedig kevesebb mint semmivel, mínusz 5 milliárddal! Az intézmény mérleg szerinti gazdálkodása már 1997-ben is veszteséget mutatott (959 milliót), ez azonban 1998 végére több mint 8 milliárdra nőtt, a következő évben újra 4,6 milliárd, 2000-ben pedig 10,6 milliárdos veszteséget könyveltek el. Az intézmény reklámbevételeinek zuhanása jól mutatja piaci helyzetének, nézettségének romlását is. A még csaknem monopolhelyzetű köztévé 1997-ben 16,7 milliárd forint reklámbevételt ért el, 2000-ben a kereskedelmi csatornák által uralt piacon már csak 2 milliárd forint körülit. Létszáma 1997-ben 2765 fő volt, 2000-ben 1676 fő. Az egykor hatalmas vagyonnal rendelkező MTV mára minden ingatlanát, épületét elveszítette, csak az archívuma maradt - az is hajszál híján, mert az időközben külügyi szolgálatra Ausztráliába menekített Szabó László Zsolt elnök egyik elutasított üzleti tervében annak értékesítése is szerepelt. Bár az MTV ismeretterjesztő és filmprogramjának továbbra is vannak értékes elemei, politikai műsorainak színvonala zuhant. Az intézmény elvesztette csaknem valamennyi népszerű képernyős személyiségét - többségük a kereskedelmi csatornáknál próbált szerencsét -, két kiemelkedő közéleti újságírót mégis visszaszerzett, illetve meg tudott tartani: Baló Györgyöt és Betlen Jánost. Baló és Betlen volt az a két, politikára is rálátással bíró reprezentatív médiaértelmiségi, akit az előző, Horn-kormányzat idején megsértettek - magyarázza Tamás Pál. A Balót azzal, hogy az ORTT minden jel szerint nem járt el szabályosan, amikor az általa képviselt Írisz TV-t mellőzte a kereskedelmi tévéhullámhosszok kiosztásánál. Betlent pedig azzal, hogy leváltották a TV-Híradó éléről. Ha velük nem történik ez 1998 előtt, akkor a Fidesz csak radikális jobboldali szellemiségű erőket tud mozgósítani az MTV-ben. De azzal, hogy a kormányoldalnak sikerült megnyernie Balót és Betlent, mégis valamifajta liberális látszatot vont az MTV köré. „Hagytuk tönkremenni, most már teljesen kézben van, de bizonyos látszatokat azért fönntartunk” - nagyjából ez a jelenlegi kormányzat magatartása az MTV-vel kapcsolatban - vélekedik a politológus, mat szavaz a magát újra megmérettető, a pályázatát csupán egyetlen szóval módosító Kondornak. (A jelölt egyébként - tán az újabb kudarctól tartva - nem járul hozzá, hogy a nevét nyilvánosságra hozzák a beérkezett pályázatok felbontása után.) Kondor Hollós Jánost, a miniszterelnöki interjúk társkérdezőjét nevezi ki az egyik alelnöknek. A másik székbe Göblyös István ül, aki nem sokkal előtte maga is aláírja az V. kerületi MDNP közleményét, melyben a szervezet bejelenti csatlakozási kérelmét a Fideszbe. Ez a fajta pártkötődés nem kivételes, Mendreczky Károly az I. kerületi önkormányzat fideszes képviselője volt, amikor megbízták a Magyar Televízió irányításával. - Az átrendeződések következtében a műsorokban hangsúlyok helyeződtek át, növekedett a kormánybefolyás. A legrosszabb, amitől félni lehetett akár a baloldal híveinek, akár a tárgyilagos szemlélőnek, hogy a kormányoldal teljesen az uralma alá gyűri és a régifajta propagandaeszközzé silányítja a rádiót és a tévét, nem következett be - vélekedik Debreczeni József. - Ha reggel bekapcsolom a Kossuthot, a híradásokban nemcsak azt hallom, hogy Orbán Viktor mit mondott, hanem azt is, hogy Kovács László, Medgyessy Péter mit válaszolt. Az ellenzék is megszólalhat, teret kaphat. De a kiegyensúlyozásnál mégis messzebbre mentek, az egész műsorfolyam inkább kormánypártinak vagy lojálisnak mondható — állapítja meg, majd hozzáteszi: — Az igazi ár, amit ezért fizetni kell, hogy nyilván a MIÉP-pel együttműködve történik mindez. De akár pusztán az érdekazonosság miatt ezért a Fidesznek el kell tűrnie olyan jelenségeket is, amelyek szerintem ízlésük ellen valók. Amikor Orbán a Vasárnapi Újságban vendégeskedik, voltaképpen nem legitimálni akarja a műsort, hanem azokra a szavazókra jelenti be az igényét, akik hallgatják. Márpedig ők nincsenek kevesen. A MIÉP-hez fűződő viszony sajátos. Hiszen minél inkább látunk a frazeológiamely szerinte korántsem volt annyira erős, mint azt bal- és jobboldalon egyaránt feltételezték. Ez a politika - a szakértő véleménye szerint - még a Fideszkoalíció hatalomra kerülése előtt meggyengítette a legendás rádiós összetartást a külső befolyásolással szemben, a Fidesz tehát a vártnál sokkal kisebb ellenállásba ütközött. Tamás fontosnak tartja azt is, hogy a két közmédiumban nincs mérsékelt konzervatív elit, ezért a Fidesz-kormányzat, ha nem akarta választani a liberális gondolkodású (de nem feltétlenül SZDSZ-párti) újságírókat, akkor a radikális jobboldaliakhoz kellett közelednie. — Ez tehát eredendően nem a MIÉP térnyerése, hanem a sajátos szerkezetből eredő lépés - mondja. — Lehet, hogy a fideszesek azt gondolták, a „fehérgárdistákat” majd be lehet húzni középre, de azzal nem számoltak, hogy ehhez a bázishoz nem fognak csatlakozni a többiek. Ha például sikerült volna a rádió és a tévé élére kinevezni egy-egy olyan, Hankiss típusú - a történelmi középosztályt, annak joviális értelmiségét is megjelenítő - vezetőt, és nem hagyják, hogy az „új uszítók” uralják a hangnemet, akkor bizonyára számos szakember átállt volna a kurzus mellé, mert akkor lett volna hova átállni. Azokhoz viszont, akikre a kurzus támaszkodik, nem lehetett - vélekedik Tamás Pál. Az elmúlt hónapokban számos nagy tudású műsorkészítő, újságíró adta fel korábbi pozícióját vagy távozott a Magyar Rádióból. A Kondor-Hollós tandem olyan személyzeti és műsorpolitikát folytat, olyan belső helyzetet teremt, amellyel elbocsátások nélkül is távozásra bírja azokat, akik nem állnak be a sorba. - Mára távolodott a közmédiumok állapota a közszolgálati ideáltól - értékeli a helyzetet Debreczeni. - Szimptomatikusnak tartom azt a mozzanatot, amikor Juhász Judit lemondásra kényszerült a rádióban. Ő azon az oldalon áll, amelyen a mostani kormány, de mindig a szakmai lelkiismerete alá rendelte az elkötelezettségét. Távozása a rádióból azt jelzi - ami a közélet szinte minden területén megys NÉPSZABADSÁG Az M 1 A Hét című műsora „ugyan általában - de a vizsgált időszakra eső panaszbizottsági határozatból és helyreigazításból ítélve nem mindig - tartózkodik attól, hogy nyíltan megsértse a tájékoztatásra vonatkozó törvényi előírásokat, ennek ellenére szembetűnő és letagadhatatlan, adásaiban politikailag rendkívül elfogult, kiegyensúlyozatlan és torzító a polgári kormány és a kormányoldal javára és a baloldali ellenzék rovására. Bár a tényszerűsége is gyakran megkérdőjelezhető, elsősorban az kifogásolható, hogy átlátszó manipulatív technikákkal, a tényinformációk célzatos csoportosításával, a megszólalók szelektálásával, csúsztatásokkal, szövegeknek eredeti kontextusokból való torzító kiragadásával, burkolt célozgatásokkal, sugalmazásokkal és hasonló eszközökkel operál.” „A szerkesztői munka egészére erőteljesen az az igyekezet nyomta rá a bélyegét, hogy A Hét a kormányoldalt kedvező, a baloldali ellenzéket pedig kedvezőtlen színben tüntesse fel.” „A műsorvezetői feladatokat - szintén heti váltásban - Halász Zsuzsa és Matúz Gábor látta el. Mindkettejükről elmondható, hogy rutinosan, magabiztosan, folyamatos, jól tagolt, közérthető beszéddel végezték feladatukat. Hanghordozásuk, arcjátékuk, fejtartásuk gyakran nem nagyon leplezett kormányoldali szimpátiát és a baloldali ellenzéknek szánt fintorokat fejezett ki, azonban Halász Zsuzsa habitusának és metakommunikációjának egésze, időnként kioktató, helyenként (kormányoldali interjúalanyok felé) stréberkedő, máskor nem ritkán fegyelmezően, sőt fenyegetően ható pattogó stílusa, néha kissé már túlságosan is sok igyekezetet és nem kevés agresszivitást tükrözött.” Részletek az Országos Rádió és Televízió Testület Műsorelemző Szolgálatának elemzéséből, amely a Magyar Televízió A Hét című magazinjának 2001. augusztus 5.-szeptember 23. közti adásait vizsgálta. A testületi tagok január elején kapták meg az elemzést, amelyet azóta sem tárgyaltak meg. HÉTVÉGE 2002. MÁRCIUS 23., SZOMBAT 25 s Az igazi ár a MIÉP 1998-ban a kormányváltás ellenére Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke komolyan hisz abban, hogy meghosszabbítják 2000-ben lejáró négyéves megbízatását. Evégett engedményeket is tesz az utolsó két esztendejében: nyugalomban dolgozhat a szélsőséges hangvételű Vasárnapi Újság, élén Lakatos Pállal, illetve az ő idején indul el az Orbán Viktorral készített szerda reggeli interjúsorozat. Ide lenne sorolható a kabaré poénjainak „kiegyensúlyozására” tett javaslata, ha a kuratórium nem találja túlzásnak. Mindezek ellenére Hajdúnak esélye sincs, hogy 2000 augusztusában a kuratórium újabb négy évvel megnyújtsa mandátumát. A már csupán kormánydelegáltakból álló kuratóriumi elnökség még mandátumának lejárta előtt, júliusban új pályázat kiírása mellett dönt. Kövér László, a Fidesz akkori elnöke nyilatkozta Hajdúról, hogy „mégiscsak az elmúlt kormány indítványára került oda, és olyan politikai múltja van, amely nemhogy a Fideszhez nem köthető, hanem inkább az utódpárt elődpártjának a baloldalához”. Hajdú mégis elindul a pályázaton, ám kiszemelt utódja Kondor Katalin lesz. Kondort jelöli is a csonka elnökség, csakhogy a civil szervezetek delegáltjai „keresztbe fekszenek” kinevezésének, nem szerez tőlük kellő számú szavazatot. A vezető nélkül maradt rádió irányítását Hajdú két addigi alelnöke, Juhász Judit és Papp Miklós veszi át. Az ideiglenes megbízatás igen kurtára sikeredik, az ügyvezető Juhász ugyanis az akkor már jelentős befolyásra szert tett Kossuth-adófőszerkesztővel, Kondor Katalinnal történt afférjára hivatkozva lemond, Papp csatlakozik hozzá. A rádió átmeneti irányítására a gazdasági igazgatót, Szíjártó Istvánt kérik fel. Megkezdődik a pályázatok sorozata. A kuratóriumi elnökség először sikertelennek minősíti a fordulót a rekordnagyságú, kéttucatnyi pályázó ellenére. A következő kiírás teljes érdektelenségbe fullad, a határidőt meg kell hosszabbítani, hogy a két pályázó mellé újabbak csatlakozhassanak. A későn jelentkezők között van Marinovich Endre, Antall József egykori kabinetfőnöke, aki az előjelek szerint mind a civil delegáltak, mind az elnökség támogatását magáénak tudhatja. Ennek ellenére megalázó kudarc éri a szavazáson, amit kétféleképpen magyaráznak. Egyesek szerint Marinovich azért bukott el, mert nem volt hajlandó kizárni, hogy alelnöknek maga mellé emeli az Orbáninterjúk egyik kérdezőjét, Kondort. A kuratórium fideszes elnöke, Szadai Károly interpretációja szerint azonban az ellenzéki erőknek állt érdekében „a folyamatos zavarkeltés a rádióban”. Az áttörést a civil kurátorok tavaszonként esedékes újrasorsolása hozza. Az új összetételű kuratórium már bizalmban, gesztusokban és konkrét intézkedésekben is olyan lépéseket, amelyekre azt mondhatjuk, ez túlságosan közel visz a MIÉP-hez, túlságosan kompromittálja a Fideszt, egyúttal ki is fogja a szelet ezeknek a radikális erőknek a vitorlájából. Mert a radikális közönség nagy része elégedett Orbán Viktorral és kormányával. Ezzel tehát kompromittálják is magukat, kínos helyzeteket is teremtenek, de végül is megakadályozzák, hogy radikális jobboldali térnyerés következzen be. Ha Orbán látványosan elhatárolódna - mondjuk a 16 Óra című műsorban, amelyben egyébként nem szerepel -, és azt mondaná, hogy „a Vasárnapi Újságban nem vagyok hajlandó nyilatkozni”, akkor a Fidesz veszítene öt százalékot, a MIÉP pedig följebb menne, jóllehet - ahogy a baloldalon mondják - még így sem zavarna sok vizet. Csakhogy a Fidesz elveszítené azt az esélyét is, hogy elegendő többséget szerezhessen a parlamentben. Ez nem elvi kérdés, hanem szavazatszerzési taktikázás - teszi hozzá Debreczeni József. Aki független, visszalép Tamás Pál a közrádióban történtek megértése szempontjából fontosnak tartja, hogy 1998 előtt „népfrontos” vezetés (Hajdú István-Juhász Judit) került pozícióba, amely nem szállt szembe a radikális jobboldali hangok erősödésével. E mögött a politológus a Horn-kormánynak azt a törekvését is érzékeli, hogy gyengítse az SZDSZ médiabefolyását,gyelhető, hogy a független szakmaiság egyre inkább arra kényszerül, hogy beálljon valamelyik ideológiai táborba, vagy vonuljon vissza - állapítja meg, majd hozzáteszi: " Ami szomorú, hogy ebben a ciklusban a mérsékelt, érvelő, komoly jobboldali vagy konzervatív-liberális szellemiség teret veszített az egész médiában. Ezt a saját bőrömön úgy tapasztalom, hogy kénytelen vagyok a Népszabadságban elhelyezni az írásaimat időnként, vagy a Népszavába írni, amikor fölkérnek, mert máshol nincs módom. Az, ami a Magyar Nemzet és az Új Magyarország összevonásakor történt, hogy a Nemzet neve megmaradt, de az Új Magyarország militáns, radikális szelleme vált uralkodóvá, nagyon jellemző. Ilyen szempontból ez a ciklus torz hatásokat eredményezett, mert a céltudatos, kiegyensúlyozó kormányzati politizálás ezzel a káros következménnyel járt a jobboldalra nézve. Háttérbe szorultak a mérlegelő, távolságtartó fórumok és személyek -jegyzi meg. Összegzésként elmondhatjuk, hogy sok ellentmondás keletkezett a Horn-kormány idején a hazai közrádiózásban és köztelevíziózásban, de a médiatörvény hatálybalépése után az intézmények irányítása (Magyar Rádió, Hajdú István, Juhász Judit; Magyar Televízió: Peták István, Sárközy Erika; Duna TV: Sára Sándor) és kuratóriumi felügyelete kiegyensúlyozottnak volt tekinthető. Ehhez képest az utóbbi négy évben, a Fidesz vezette kormányzás idején a helyzet alapvetően megváltozott: a médiaegyensúlyt fölbillentették. A közszolgálati mellett a kereskedelmi szektorban is frontok nyíltak az elmúlt négy évben. A tévés privatizációban vesztes Írisz TV föllép az ORTT és a Magyar RTL ellen, amelynek képviselői az Írisz TV szerint nem egészen szabályosan jártak el a pályázat beadásakor. Az Írisz érvényteleníteni szeretné a koncessziós szerződést. Az eljárásban a még korábbi összetételű ORTT kutyaszorítóba kerül, és 1999-ben már a levegőben lóg egy európai botrány. A helyzetet az oldja meg, hogy gazdaságilag meggyengül az Írisz fő tulajdonosa, az amerikai CME-társaság, és beolvad a TV 2 legnagyobb külföldi tulajdonosszervezetébe, az SBS-be. Az új tulajdonos pedig visszavonja keresetét, és megszünteti az Írisz TV helyett létrehozott, a hazai tévépalettát néhány sajátos színnel gazdagító, korábban Baló György vezette TV 3 műholdas csatornát. Furcsa módon a konkurens „jótéteménye” folytán hárul el tehát a veszély az RTL Klub feje fölül, és így mind élesebb piaci versenybe kezdhet a TV 2-vel. A közszolgálatnál zajló radikális változások azonban a kereskedelmi médiumok arculatára is hatnak. Miután a közszolgálat a kormány befolyása alá került, a kereskedelmi tévék, rádiók, mintegy ezt ellensúlyozandó, ellenzéki hangot kezdtek megütni. A Heti Hetes jut eszembe példaként - mondja Debreczeni József. - Az RTL Klub „hetes fogata” valószínűleg nem lenne annyira epés, ha mondjuk, a rádiós kollégáikkal nem történik az, ami történt. Ebben az értelemben szakadék keletkezett a kereskedelmi és a közszolgálatinak nevezett média között. Mindazonáltal nem látom tragikusnak a helyzetet a közmédiumokban ahhoz képest, ahogy mondjuk, a belorusz vagy az ukrán rádió működhet manapság. Érezhető lojalitás mutatkozik ugyan nálunk, de arról nincs szó, hogy ne hagynák megszólalni az ellenzéket. A kereskedelmi tévék eleve kevesebbet foglalkoznak politikával, és ha foglalkoznak is, a kormánypártiság üzletileg kevésbé kifizetődő számukra. A kereskedelmi médiának tehát eleve van egyfajta ellenzéki hangoltsága, de most erre rátesz egy lapáttal. Ez is az egyensúlypolitika következménye - érvel a szakértő.