Népszabadság, 2002. május (60. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-02 / 101. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK 3 Marad a státustörvény A leendő kabinet felelősséget vállal a határon túli magyarokért DEBRECENI TUDÓSÍTÓNKTÓL Megmarad minden vívmány, minden 1990 óta megteremtett támogatási és együttműködési forma Magyarország és a határon túli magyarok kapcsolatában. Az új magyar kormány azon fog dolgozni, hogy az eddigieknél is több támogatást adhasson a kisebbségi sorban élő magyaroknak - jelentette ki Szabó Vilmos szocialista parlamenti képviselő, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke tegnap egy nagyváradi politikai fórumon, amelyen részt vettek a romániai, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok képviselői is. Szabó Vilmos hangsúlyozta: az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány felelősséget vállal a Kárpát-medence 15 milliós magyarságáért. A politikus a státustörvénnyel kapcsolatosan kijelentette: a balközép kormány a parlamentben nem kívánja felülvizsgáltatni a kedvezménytörvényt, annak ugyanis változtatás nélkül érvényben kell maradnia. Hozzátette: a kormány képviselői Budapestről nem kívánnak beleszólni abba, hogy a szomszédos országokban mely szervezetek képviseljék a magyar kisebbséget, ezt ugyanis a helyi magyar kisebbségnek kell eldöntenie. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a fórumon kijelentette: a romániai magyarok egyik legfontosabb elvárása az új magyar kormánnyal szemben az, hogy az anyaország és a kisebbségi sorban élő magyarok együttműködése során elért eredményeket ne csak megtartsa, hanem lehetőség szerint gyarapítsa. Markó Béla reményét fejezte ki, hogy a magyarországi parlamenti pártok kapcsolatában hamarosan a konszenzusra való törekvés lesz a legfontosabb vezérlő elv. Hozzáfűzte, hogy már folytattak megbeszéléseket az MSZP vezetőivel azok elképzeléseiről. - Az, hogy a mindenkori magyar kormánynak foglalkoznia kell a határon túli magyarokkal, nem egyik vagy másik párt érdeme, hanem a történelem bűne - mondta. Szabó Vilmos Merev az EU-integráció? Berlin németellenes brüsszeli lépésekről beszél BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Túl gyors, merev és érzéketlen az európai integráció - vélekedett Brüsszelben a német kancellár. Gerhard Schröder több üzengetés, szóváltás után fehér asztal mellett is vitatkozott Romano Prodival, az Európai Unió „kormányfőjével”, illetve a Berlinben leginkább bírált négy uniós biztossal. Kitűnt: Schröder túlságosan „angolszásznak”, azaz ridegnek, szociálisan érzéketlennek, csak a profitra figyelőnek tartja az unió piac- és versenyszabályozási munkáját, kissé pazarlónak a Jövőre ötszáz, később még négyezer új álláshely keletkezik az Európai Unióban a bővítés feladatainak ellátására. Az új alkalmazottak zömét a leendő új tagállamokból verbuválják. Emiatt az EU 2003-as adminisztratív kiadásainak terve csaknem hat százalékkal nő, és meghaladja a hatmilliárd eurót. Az egész uniós költségvetés 98,2 milliárd euró lesz, közös költségvetést és általában is „igazságtalanul németellenesnek” az Európai Unió több lépését. A kancellár szerint az uniós szintű piaci liberalizálás nem mindig veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, a nemzetgazdaságilag fontos cégek és általában az alkalmazottak érdekeit. A szociális és környezetvédelmi felelősséget Brüsszel csak szavakban hangsúlyozza. Valójában - véli Schröder - a tőke- és munkaerő-piaci liberalizáció, valamint az állami támogatások merev tiltása csak a részvényesek érdekeit nézi. Ez az egyik oka annak, hogy az európaiak bizalmatlanok a túl gyorsnak érzett uniósodással szemben, és ez mutatkozik meg a radikális jobboldal erősödésében is. Prodi elismerte a problémákat, de szerinte nem kevesebb, hanem több és jobb, azaz még közösségibb Európa a megoldás. Schröder, aki az utóbbi időben eltávolodott a franciáktól és közeledett a brit— olasz—spanyol—svéd álláspontokhoz uniós ügyekben, azonban arra utalt, hogy ezentúl még keményebben lép fel a brüsszeli „túlhatalom” ellen, ha német gazdasági és politikai érdekekről van szó. Füzes Oszkár Értelmiségiek csendesítik Durayt Kilencven szlovákiai magyar értelmiségi - köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád és Szigeti László - nyílt levélben felelősségteljesebb politizálásra szólította fel Duray Miklóst és a Magyar Koalíció Pártját. A dokumentum — amelyet a pozsonyi Új Szó és a Sme ma közös - hangsúlyozza: a meciarizmus annak idején azért juthatott hatalomra, mert partnerre talált a Szlovák Nemzeti Párt politikusaiban. Ehhez azonban hozzájárult néhány szlovákiai magyar politikus csökönyös, a szlovák nemzeti öntudatot szándékosan provokáló nacionalizmusa. Most attól tartunk, hogy a jelenleg megrendült szlovák nacionalizmust ismét egységbe kovácsolhatja Duray felelőtlen és egyre agresszívebb magatartása. Közszerepléseinek szlovákiai magyarságot sújtó következményeivel, kétértelmű, nacionalizmust szító politikai kiszólásaival kapcsolatban most már színt kell vallania az MKP vezetőcégének is — áll a levélben, amelyet Duray lapunknak nem kommentált. Szilvássy József Vegyesek az UNICEF eredményei A gyermekalap igazgatója az ENSZ-konferencia előtt nyilatkozik lapunknak A gyermekek életkörülményei a világon az elmúlt évtizedben némiképp javultak, de a régi kihívások mellé újak társultak: az AIDS, az erőszak és a háborúk Az 1990-es ENSZ-konferencia óta eltelt 12 év fejleményeit és a további tennivalókat próbálják összegezni a jövő heti, gyermekekkel foglalkozó ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán — mondta lapunknak Carol Bellamy, az ENSZ gyermekalapjának (UNICEF) igazgatója. Az ENSZ-konferenciáról A május 8. és 10. között rendezendő, a gyermekekkel foglalkozó rendkívüli ENSZ-közgyűlésen főként négy területre koncentrálunk majd: az egészséges életre nevelésre, az alapvető oktatás fontosságára, az erőszak és kizsákmányolás elleni védelemre és az AIDS elleni harcra. Az elmúlt tíz év mérlegéről Az eredmények vegyesek. Az 1990-es ENSZ-konferencia célkitűzéseiből hat területen egyértelmű sikereket értünk el, tizenkét helyen némi előrelépésről beszélhetünk, míg három területen alig volt javulás. Például a himlő elleni harcunk nagyon sikeres volt, míg 1990-ben 54 országban szedte meg az áldozatokat a gyerekek közül, ma már csak húsz országban okoz problémát, és talán 2005-re teljesen sikerül megszüntetni. Jó eredményeket értünk el a gyermekhalandóság elleni küzdelemben is: 60 országban sikerült egyharmadával csökkenteni az öt év alatti gyerekek halandóságát és száz országban egyötödével. Ugyanakkor nem sikerült jelentősen csökkenteni a nők gyermekágyi halandóságát, és nem haladt megfelelően előre az általános oltások ügye. Összességében mégis azt mondanám, hogy ma kedvezőbb a gyermekek helyzete a világon, mint tíz évvel ezelőtt: többen járnak iskolába, többen egészségesek, bár még mindig évente 11 millióan halnak meg olyan betegségek következtében, amelyek megelőzhetők lennének. Visszalépést jelent, hogy egyre többen vannak kitéve az AIDS-fertőzésnek is. A közép-európai gyermekek helyzetéről Kelet- és Közép-Európában az elmúlt tíz évben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a gazdasági és a politikai átalakulás, mint a szociális reformok. Összességében romlott a szociális és oktatási helyzet, de ez természetesen országonként változik. Több kelet-európai országban az utóbbi években jelentős volt a javulás. Szembetűnő viszont az erőszak elharapódzása a fiatalok között. Tavalyi regionális tanácskozásunkon az is kiderült, hogy a gyerekeket leginkább éppen ez az erőszak aggasztja. Ugyanakkor az is tény, hogy az átalakuló országokban éppen a fiatalok ítélik meg a legkedvezőbben a jövőjüket. A kormányok felelősségéről Általánosságban elmondható, hogy a kormányok részéről még mindig sok a beszéd, és ehhez képest kevés a tett. A jövő heti konferencián szó lesz a politikai vezetés fontosságáról is. Hiszen ki lehet tűzni számos célt, de ha nincs politikai vezetés, amely ezeket megvalósítja, akkor értelmüket veszítik. Egy példa: az afrikai Malawi kormánya például elérte, hogy a fiúkkal egyenrangúan a kislányok is részt vehessenek az alapfokú oktatásban. Vagyis nem lehet azzal érvelni, hogy mivel szegények vagyunk, úgyse tudunk változtatni a helyzeten, erre igenis van lehetőség, és sok minden függ a kormányzati akarattól. A legproblematikusabb térségekről Bár az utóbbi években sok helyütt javultak a gyermekek életkörülményei, földrajzilag nagyok a különbségek. A legproblematikusabbnak Dél-Ázsia és Fekete-Afrika számít. Dél-Ázsiában él a világ összes gyerekének egynegyede, bár itt sok tekintetben volt haladás, de olyan nagy a népesség, hogy még hosszú időre van szükség ahhoz, hogy valóban megmutatkozzanak az eredmények. Fekete-Afrikában más a helyzet: itt nem a népesség nagysága miatt nehéz az előrelépés, hanem a rengeteg egymást súlyosbító probléma miatt. A szegénység, az AIDS, az alultápláltság és a háborús erőszak egyaránt sújtja a gyerekeket. I. E. Ivóvizet hordó indiai gyerekek fotó: reuters -kamal kishore Kész helyzet Amikor mi tizenegykét évvel ezelőtt szolgálati lakásba költöztünk, azzal kellett szembesülnünk hogy az előző lakó magával vitte a vízcsapokat, az egyik olajkályhát és még néhány apróbb lakáshoz tartozó használati tárgyat. Mi ezt akkor lopásnak gondoltuk, de ma már felvilágosodottabbak vagyunk, tudjuk: az előző jogcímmel rendelkező sorstársunk csak kész helyzetet akart teremteni. Valami hasonlóra készül a távozó kormány is, amikor a még állami kézben lévő földterületekre azonnal értékesítési versenytárgyalást kíván kiírni, mivel - mondta a kabinet feje, Orbán Viktor - „szeretnének kész helyzetet teremteni”, vagyis nem akar titkot csinálni belőle, de a következő kormány elgondolásaitól eltérő álláspontja miatt még a kormányváltás előtt kívánja feltenni az i-re a pontot a kabinet földpolitikájában. Szóval, ami jön, kész helyzet lesz. Az a jelek szerint meg sem fordult a magas kormányzati fejekben, hogy netán maga a választási eredmény szól a legékesebben arról, hogy amit az elmúlt négy évben az önmagát polgárinak nevező politikai erő művelt, azt nem kéne tovább folytatni. Sem az osztogatást, sem a fosztogatást. Elképesztő, hogy annak a pártnak a szellemi vezére, aki kisstílű napi politikai érdekből három évre odahagyta a magyar vidéket a mindenre alkalmatlan Torgyán-stábnak, most a gazdák érdekében szónokol, és ami még rosszabb - intézkedik. Legyünk pontosak: a legújabb földügyben érintett terület istenigazából nem túl nagy, az összes hazai szántó alig hat százaléka. Messziről nézvést tűnhetne úgy, hogy ez piti ügy, mit érdemes ezzel vackolódni, ha Orbán ezt még oda akarja adni a haveroknak, ám tegye. De ennél nagyobb a baj. Ezt a földet pillanatnyilag a legfontosabb hazai termelői bázis használja: tiszta hazai tulajdonban lévő cégek a működő vetőmagtermesztés, a tenyészállat-szaporítás zömét, a minőségi tejtermelés legjavát adják. Aligha véletlen, hogy a kormány korábbi - normális - működési szakaszában ezek a cégek az államtól hosszú távú bérleti lehetőséget kaphattak. Volt és van is mire. Arról meg talán szót sem kéne ejteni, hogy e nagy rohanásnak van néhány buktatója. Például az, hogy bár a földalap névleg működik, igazából sem szervezete, sem működési rendje nincs, ráadásul a nagy eladási terv jogi hátterét is több alkotmánybírósági beadvány támadja - mi van akkor, ha a talárosok ezt is ugyanúgy visszavágják, mint az üzletrésztörvényt? Mindeme gyakorlati megfontolások azonban most aligha számítanak. Más itt a cél. Feszültséget kell teremteni, fenntartani a két választási forduló között felélesztett jobboldali lobogást mindenáron. Egyben igaza van Orbán Viktornak, a vak ló magabiztosságával elindított földeladást csak óriási politikai kockázatot vállalva lehet majd megállítani. Mi most fordítsuk le ezt magyarra: csinálhatsz, amit akarsz, Medgyessy, ebből jól nem jöhetsz ki. Mi főztük ki, te eszed majd meg, így kerül szóba a Mal gázüzletágának eladása, a hevenyében még elköltendő imázsmilliók ügye, és még ki tudja hány ravasz lépés, ahogy a kormányfő fogalmazott, „súlyos kérdés” a következő hetekben. Erkölcsről, társadalmi igazságosságról, az ország valódi érdekeiről beszélni fölösleges, Orbán számára már csak egy a fontos: aki a székben követi őt, kerüljön minél lehetetlenebb körülmények közé. Legyen kész helyzetben. Tamás Gábor Éljen május másodikat Éljen a sör és a virsli nemzetközi ünnepe utáni szürke, dolgos hétköznap! Éljen május másodika! Már azért is, mert az van ma. Politikamentes május 1-jére hívták a szakszervezetek a Városligetbe híveiket, ésnem rajtuk, hanem a köztársaság pillanatnyi állapotán múlt, hogy a munka ünnepére ismét jól ráült az aktuálpolitika. Lapzártakor ugyan demokrácia van, senki nem hirdette ki a Vecsernyés Sándor köztársaságot vagy az alkotmányos entrópiát, de a demokratikus intézményekbe vetett - amúgy sem meggyőző erejű - állampolgári bizalom tovább ingott az elmúlt napokban, hála néhány előretolt polgári káder jogi ügybuzgalmának. Feltételezhető, hogy ilyen időkben fokozott a társadalmi elvárás egy olyan párt és egy olyan miniszterelnök-jelölt iránt, amely és aki hosszú hónapok óta azzal kampányol, hogy „Magyarország mindannyiunké” (ebből lett május 1-jére „A tavasz mindannyiunké”, gondolom augusztus 20-ra várható „A nyár mindannyiunké”), hogy tehát ideje véget vetni az ország megosztottságának, kettészakításának. A szakszervezetek többsége számára külön ünnep lehetett, hogy hamarosan ismét olyan párt kormányoz, amely hangsúlyos, partnerszerepet szán nekik - ugyanakkor érdemes emlékeztetni arra, hogy az MSZP nem „a munkavállalóknak”, a „bérből és fizetésből élőknek”, hanem a szakszervezeteknek kíván szociális partnere lenni. Nagy különbség. Mint minden civil szervezet, a konföderáció is saját tagjainak érdekeit képviseli és védi, nem az össztársadalomét, amellyel érdekei nincsenek feltétlen összhangban. Mesterségesen, fentről megosztott társadalomban, kormányhatalom által ideológiailag kettébontott, kétszer ötmilliós országban nagyon is értelmes és helyénvaló kormányzati cél lehet az Egésznek, a tízmilliós nemzetnek a politikai képviselete. Erre tartjuk a végrehajtó hatalmat, hogy a pénzünkből az Egész érdekét nézze, védje szabadságát, gazdaságát, biztonságát. És természetes tagoltságát. A liberális demokrácia ugyanis az érdektagoltság, a különféle érdekek szabad konfliktusának, összecsapásának és alkalmankénti önkéntes szövetségeinek társadalma. A kormányzat ezért jól teszi, ha nem kötelezi el magát egyik részérdek, klientúra, vélt vagy valós „civil” szervezet mellett sem, hiszen nagyon is kérdéses, lehet-e, és ha igen, milyen határig lehet közpénzen részérdekeket képviselni vagy segíteni. A Magyar Szocialista Párt „Jóléti rendszerváltást!” című programja szerint „helyreállítják a társadalmi párbeszédet, az érdekegyeztetést a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel, a munkaadókkal és a civil szervezetekkel”, ezenkívül „új társadalmi szerepet” szánnak a szakszervezeteknek. Ez, bár nem tudni, mi lehet az új szerep, kétséges célnak tűnik. Medgyessy Péter ugyanis februárban úgy nyilatkozott: civil szervezetekből álló „Társadalmi Tanácsot” hozna létre, amely véleményezésre megkapná „a legalapvetőbb törvényjavaslatokat”. A Társadalmi Tanácsból mára - nyilván a sikeres Fidesz-kampány hatására - Nemzeti Tanács lett, a senki által nem választott, el nem számoltatható, a parlamenti képviselőkkel ellentétben tényleges felelősséget nem vállaló tagokból álló tanács ötlete azonban maradt. Kár. A munkavállalók különböző rétegeit tömörítő konföderációk nem automatikusan a morális igazság letéteményesei. Sőt olasz és francia relációban látjuk, hogy a szabad piac, a vállalkozói szabadság, a prosperitás kerékkötői is bírnak lenni. Szabad, demokratikus és versenyszerű körülmények között (emlékeztetőül: azok között élünk) mindenkinek joga van a szervezkedésre és az érdekérvényesítésre, a kiszolgáltatottságok és egymásrautaltságok azonban kölcsönösek. Jó, ha a kormány az ország gazdasági dinamizmusára, versenyképességére is figyel, nemcsak a sajátjának tekintett klientúrájára vagy egyéb lobbiérdekekre. Jó, ha egyetértés van arról, hogy nem létezhet jogellenes elbocsátás - de nem létezhet „munkához való jog”, kormányzatilag garantált privilégium sem. Egy dolog az alapvető alkotmányos jogok biztosítása, más az előjogok korporatív intézményesítése. Az utóbbiból nem kéne rendszert csinálni. Egyébként meg éljen május elseje! És másodika. Valamint harmadika. Seres László