Népszabadság, 2002. július (60. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-01 / 151. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. JÚLIUS 1., HÉTFŐ 3 Bécs nem sok jóval biztat Osztrák-magyar külügyminiszteri találkozó az elzárkózás jegyében BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Magyarország EU-csatlakozásának támogatásán túl konkrét kérdésekben Bécs nem sok jóval kecsegteti Budapestet. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter magyar kollégájával, Kovács Lászlóval folytatott első kétoldalú megbeszélésén mind az Európai Unión belüli agrártámogatások kérdésében, mind a munkaerő szabad áramlására vonatkozó kétoldalú megállapodások tekintetében lényegében elzárkózott a magyar kérések teljesítése elől. A közvetlen kifizetések rendszerét Ausztria (Németországgal ellentétben) ugyan nem akarja megszüntetni, ám az erre fordított összegeket nem szándékozik emelni. Ennek jegyében nem támogatja azt a Kovács által jelzett igényt, hogy Magyarországot azonos jogok - a teljes kifizetés - illesse meg a belépés első pillanatától kezdve. Nem lát esélyt az átmeneti időszak rövidítésére sem. Ugyanígy elzárkózott, illetve későbbi újratárgyalást javasolt a magyarok ausztriai munkavállalása vonatkozásában. A magyar kormány a munkaerő-piaci korlátozás hosszú átmeneti idejét kiegészítő kétoldalú megállapodások keretében konkrét kvótát szeretne: e szerint 2003- ban 10 ezer, 2004-ben 25 ezer, 2005-ben pedig 30 ezer magyar kapna munkavállalási engedélyt Ausztriában. Ferrero- Waldner a keretszámot túl magasnak tartja, s - tekintettel az osztrák munkaerő-piaci feszültségre — jelenleg esélytelennek lát egy ilyen megállapodást. Türelmet kért Kovácstól, s azt javasolta, a korábban elvben már elhatározott kiegészítő kétoldalú megállapodások konkrétumairól később tárgyaljanak, amikor az ausztriai munkaerő-piaci helyzet nagyobb teret nyújt a sikeres megállapodásra. Az első hivatalos külügyminiszteri találkozóra az alsó-ausztriai Göttweigapátságban megtartott Európa Fórum adott alkalmat, amelynek egyik vendégelőadója volt Kovács László. A hagyományos, immár nyolcadik kelet-nyugati fórum idei témája a régiók szerepe volt, ám az osztrák politikusok jóvoltából olyan, az EU-bővítés kapcsán előtérben álló témák is helyet kaptak, mint a Benes-dekrétumok érvényessége, Csehország és Szlovákia belépési esélyei. Ferrero-Waldner beszédében nem hagyott kétséget az iránt, hogy Ausztria még Prága felvétele előtt igényli a dekrétumok érvénytelenné nyilvánítását, amit Erwin Prok, a tartomány néppárti elöljárója egyenesen a felvétel feltételeként szabott meg. Kovács a közös sajtóértekezleten e témában kapott kérdésre elmondta, hogy bár az új magyar kormány is túlhaladottnak és a mai jogrenddel ellentétesnek tartja a dekrétumokat, azok hivatalos érvénytelenítését - eltérően az előző kormány miniszterelnökétől - nem tekinti a cseh, illetve szlovák EU-csatlakozás feltételének. Ugyanakkor Szlovákia NATO-tagságát csakis az e felvételhez megszabott kritériumok dönthetik el, márpedig ezek között nincs olyan, amely összefüggésbe hozható a Benesdekrétumokkal. Az előző kormány által vállalt München-Bécs-Budapest tengely további folytatásáról feltett kérdésre Kovács elmondta, hogy ez az együttműködés nem irányul kívülállók ellen, pozitív tartalmú, s mint ilyen, folytatandó. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban Kovács az átdolgozás szempontjának nevezte az eredeti cél megtartását, a törvény és az EU-előírások összhangba hozatalát. Budapest figyelembe veszi mindkét fél érdekeit, s olyan törvényre törekszik, amely elfogadható az érintett kormányok számára — mondta. A kétnapos nemzetközi tanácskozáson a szomszédos országok együttműködésével foglalkozó munkabizottságban Szent- Iványi István a visegrádi négyekről tartott referátumot. Az európai konvent témájában alakított bizottságban Martonyi János volt külügyminiszter elnökölt, a kulturális-tudományos bizottságban Glatz Ferenc tartott referátumot. Szászi Júlia Benita Ferrero-Waldner Kovács László Új szakaszban a V4-együttműködés A kormányfők növelték a visegrádi alap költségvetését A visegrádi négyek (V4) együttműködésének erősítéséről és egy kulturális díj, valamint egy ösztöndíjprogram megalapításáról is megállapodtak az érintett országok kormányfői, akik Medgyessy Péter meghívására látogattak Esztergomba. A csúcs kezdete előtt a magyar kormányfő külön is tárgyalt Mikulás Dzurinda szlovák kormányfővel, akivel megegyezett a státustörvény körüli bonyodalmak megoldásának menetrendjéről. Új szakasz kezdődött a V4 együttműködésében - értékelte a négy ország kormányfőjének többszöri halasztás után megtartott találkozóját Medgyessy Péter. A magyar kormányfő meghívására és részvételével a hét végén Esztergomban tartott megbeszélést Leszek Miller lengyel, Milos Zeman cseh és Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. Az egynapos találkozóra érkező és onnan távozó magyar miniszterelnököt tüntetők kis csoportja kifütyülte és D-209 feliratú piros lapot mutatott fel neki. A korábban március elsejére tervezett budapesti csúcs időpontja politikai okokból tevődött a Medgyessy-kabinet hivatali idejére. Az előző kormány feje, Orbán Viktor ugyanis februárban olyan nyilatkozatot tett az Európai Parlamentben a benesi dekrétumokról, amelyek miatt Prága és Pozsony - Varsó szolidaritása mellett — lemondta a részvételt a V4-találkozón. Azzal a kijelentésével, miszerint a dekrétumok nincsenek összhangban az EU jogrendjével Orbán magára haragította Prágát és Pozsonyt. Az esztergomi találkozón nem vetít napirenden a dekrétumok ügye. Medgyessy szerint a V4 szeretné elkerülni, hogy a múlt sérelmeivel foglalkozzon, mert mint mondta, a jelen és a jövő teendői számítanak. Esztergomban a fő téma az EU- bővítés, valamint a V4-tagországok közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés szorosabbra fűzése és hatékonyságának növelése volt. A kormányfők külön hangsúlyozták az együttműködés fontosságát a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint a belügyi, az igazságügyi és a környezetvédelmi területen. Megállapodtak: országaik egyeztetik álláspontjaikat az uniós csatlakozás utolsó, legnehezebb szakaszában. Dzurinda kijelentette: a V4 soros elnöki tisztét július elsejétől betöltő Szlovákia kezdeményezi a visegrádi országok EU-főtárgyalóinak találkozóját és a konventtagok megbeszélését. A miniszterelnökök megerősítették, hogy a csatlakozási tárgyalásokat 2002 végére be akarják fejezni, és 2004. január elsejétől az unió teljes jogú tagjai akarnak lenni. A NATO-bővítéssel kapcsolatban a lengyel, a cseh és a magyar kormányfő támogatta Szlovákia csatlakozási szándékát. A miniszterelnökök egyetértettek a visegrádi díj megalapításában, amelyet olyan személyeknek ítélnének oda, akik kiemelkedő eredményeket értek el a kultúra és a tudomány területén. Támogatták egy visegrádi ösztöndíj program beindítását is. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy a tagországok éves hozzájárulását a Nemzetközi Visegrád Alaphoz 600 ezer euróra növelik 2003-tól. A találkozó befejeztével Medgyessy átadta a V4-elnökséget Dzurindának, akivel - néhány órával korábban - Esztergomban kétoldalú megbeszélést is folytatott. Kiemelt figyelmet fordítottak a státustörvényre, s megegyeztek egy menetrendben, illetve azokban az alapelvekben, amelyek figyelembevételével rendezné a két fél a jogszabállyal kapcsolatos kérdéseket. Medgyessy és Dzurinda egyezsége értelmében a státustörvénnyel kapcsolatos (nyitott) kérdéseket négy alapelv szerint kellene kompromisszummal megoldani. Ezek: 1. a jogszabály révén teljesülniük kell az eredeti szándékoknak, 2. a törvény végrehajtásának összhangban kell állnia az európai (kisebbségi) normákkal, 3. Szlovákia számára is elfogadhatónak kell lennie és 4. a szlovákiai magyarok elvárásainak is meg kell felelnie. Dzurinda közölte: Szlovákiában megvan az akarat a kölcsönösen elfogadható megoldásra. Szabó József Politikai nyomás az Illyés Alapítványon? MTI-JELENTÉS Az Illyés Közalapítvány kuratóriuma számára jelen pillanatban az a kihívás, hogy az erőteljes politikai nyomás ellenében miként biztosítja a folyamatos és kiszámítható működést - jelentette ki Veress László, a közalapítvány budapesti irodavezetője a Krónika című erdélyi lapnak adott nyilatkozatában. Veress elmondta, hogy az új magyar kormány idő előtt meneszteni kívánja a kuratóriumot, aminek fő indoka az, hogy a testületet az Orbán-kormány nevezte ki négy évvel ezelőtt. - A többi indok nem felel meg a valóságnak: nincs nyolcvanszázalékos kiköltekezés, a valós szám körülbelül ötvenöt százalék. Nem üres a kassza, mert 1,4 milliárd forint van a számlánkon készpénzben és értékpapírokban. Az új kormány - még az előző döntése alapján - az idén további 425 milliót köteles folyósítani a részünkre. Szóval ők tartoznak, miközben azzal vádolnak, hogy mindent elköltöttünk - állítja Veress. Gyilkos merénylet Algériában Ismeretlen fegyveresek tűz alá vettek egy autóbuszt péntek este Algír közelében, s megöltek tizenhárom utast, kilencet pedig megsebesítettek. Képünkön: takarítás a gyilkos merénylet után fotó-, reuters -zohrabensemra Mózes Nincs felemelőbb dolog, mint amikor a magyar politikai élet prominensei a morált emlegetik. Dávid Ibolya például azért aggódik, hogy a miniszterelnök erkölcsei miatt az egész országot negatívan ítéli meg az erkölcsökre olyannyira kényes nagyvilág. Bár minden egyéb ügyben fütyülni lehet a külföld véleményére, ügynökügyben azonban nincs élet az Európai Unión kívül. Pokorni Zoltán elolvasta a HVG-ben az országos rendőrfőkapitánynyal közölt interjút, amelyben dr. Salgó nemcsak hogy nem tagadja kémelhárító múltját, hanem még hangsúlyosan hivatkozik is rá - mindjárt meg is vonta tőle a Fidesz a bizalmát. Amikor mondták neki, hogy ezt a kémelhárítót pár hónapja éppen a Fidesz-kormány nevezte ki Tolna megyei rendőrfőkapitánynak, és hogyhogy akkor még megbíztak benne, Pokorni azt felelte: azok nem ők voltak, hanem valami Pintér nevű. Akit érdekel, hogy ez a Pintér miért bízott meg Salgóban, az keresse meg őt magát, és kérdezze meg tőle. Úgy tűnik, a Fidesz elnöke már nem is emlékszik, ki az a Pintér, meg hogy mi közük volt hozzá, amíg nem hágtak ekkora erkölcsi magaslatokra. A következetes jobboldali logika szerint Medgyessyben az az erkölcstelen, hogy letagadta a főcsoportfőnökséget, Salgóban viszont éppen az, hogy sosem csinált titkot belőle. Persze erkölcstelen itt a nép is: egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 69 százaléka úgy nyilatkozott, hogy Medgyessy Péter ne mondjon le kémelhárító múltja miatt. Mivel vannak véleményformálók liberális körökben is, akik ennek az ellenkezőjét gondolják, itt is felmerül a kérdés: mi a helyzet, ha a közvélemény nem akar hallgatni a véleményformálókra? Ilyen esetben lehet-e a népnek igaza, és következik-e ebből valami? Vagy inkább úgy áll a helyzet, hogy akkor még igaza volt a népnek, amikor kiszavazta Orbánt a hatalomból, de most, amikor a nép azt akarná, hogy a Medgyessy ne magyarázkodjon reggeltől estig, hanem kormányozzon, már nincs neki igaza? Fölvethető ugyanez polgári megfogalmazásban is: azt mondták a fideszesek a választások után, hogy a kádárista lakótelepi lumpenprolik hozták vissza a múlt erőit a hatalomba. Pár hét alatt megváltozott azonban a leányzó fekvése, amikor a polgár urak rájöttek, hogy lesz itt ősszel még egy választás. Úgyhogy most már mindenki a lakótelepi lumpenprolik kegyeit keresi, Schmitt Páltól kezdve a szegedi önkormányzat polgári frakciójáig. Utóbbiak a minap testületileg felvonultak a legrégebbi szegedi lakótelepen, és a Lugas utcai trolibuszfordulóban kijelentették, hogy mindent megtesznek a lakótelepiek megsegítésére. Nem tudni, mit feleltek a lumpenek, de például javasolhatták volna, hogy vonuljon ki a távfűtésből a Fidesz közelinek tartott Alfa Nova Kft. Biztosan olvasták azonban a HVG-ben, hogy az állami cégekből ki lehet rugdalni a polgárokat, de a magáncégek magánszerződései szentek és sérthetetlenek. Miközben a politikai közbeszéd fókuszában az erkölcsök állnak, a reálkeresetek 20-30 százalékkal elmaradnak a hozzánk hasonló fejlettségű posztkommunista országokéitól is. A lakosság nagyobb részének fogalma sincs, hogy mivel járna az európai uniós tagságunk. A közbeszédből úgy látszik, hogy mindenki a szent anyaföldet védi, miközben valójában az a kérdés körvonalazódik: ki nyúlja le azt olcsón, hogy aztán tízszeres áron adhassa tovább. Mindazonáltal van itt egy nagyobb kérdés is: ezért kellett a rendszerváltozás? Ez volt a célja, értelme? Ez a nyomorúságos politikai kakasviadal? Ezt bírjuk kezdeni az ölünkbe hullott szabadsággal? Mindez persze csupán földhöz ragadt pragmatizmus; semmi köze a politikusok emelkedett erkölcseihez. Tanács István /T J •• •• Golprom Rendkívüli pillanatokat élt meg a világ tegnap, amikor Collina játékvezető befejezettnek nyilvánította a futball-világbajnokságot. A brazilok boldogsága felett ugyanazt az örömet érezhette mindenki, aki részese volt az egy hónapos fesztiválnak. Talán még a döntőt elveszítő németek sem bánták igazán a brazilok sikerét. A játék vált az igazi nyertessé. Kivételes helyzet ez, méltó rá, hogy a fél világ ünnepelje. Különösen az után, hogy az ellenkezője fenyegetett. A világbajnokság első hetei után úgy festett, hogy az üzlet törvényei kilúgozták az eseményt, amely másodsorban ugyan business, de elsősorban mégis a nemzeti élményvilágok kivételezett szertartása volna. Ehhez képest a világ nagy klubjai (legtöbbjük sikeres részvénytársaság) olyan állapotban adták át a nemzeti csapatoknak a játékosokat, hogy azokra az első hetekben rá nem lehetett ismerni. Ihlet, erő nélkül futballozó, elcsigázott és kevéssé egészséges emberek próbáltak megfelelni azoknak a hatalmas érzelmi erőknek, amelyek hazájukból érték őket. Kínosan kevésnek bizonyult a feltételezhetően maximális odaadás is ahhoz képest, ahogyan munkaadóik megelőzően kivettek belőlük mindent, amihez egyébként joguk volt, így eshetett ki értékelhetetten játékkal Franciaország és Argentína. Az üzleti élet szempontjai a csoportmeccsek után újabb dimenzióban jelentek meg. Kevesen akadtak, akik a házigazda dél-koreaiak javára konokul és ügydöntő erővel tévedő bírák ítéletei mögött ne fedezték volna fel a hazai közönség érdeklődésének fenntartására irányuló erőfeszítéseket. Bár... a brit Guardian című lap idézett egy spanyol játékost, aki a házigazdák ellen büntetőkkel elveszített meccs után azt nyilatkozta, hogy a 11 ellenfél és a 70 ezer néző mellett a három bíró már sok volt, így nem lehetett győzni. Julio Salinas mondta ezt az 1996-os Eb-n az angoloktól a Wembleyben tizenegyesekkel elszenvedett vereség után. Volt ilyen tehát máskor is. Most mégis megrendítőbbnek látszott a helyzet. Nem függetlenül attól, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökét éppen a vb előtt választották újra, ellenfelei a kampányban súlyos korrupciós vádakkal támadták. A dél-koreaiak egyik áldozata, Olaszország szurkolói négyszázezer tiltakozó e-mailt küldtek az iménti vádakkal támadott Blatter által vezetett FIFA-nak. A vébét közvetítő állami csatornájuk, a RAI annyira maga mögött érezhette az igazságot, hogy veszteségei miatt még perrel is fenyegeti a nemzetközi szövetséget. Ebben a közegben - és például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hasonló botrányai után - most különösen kiábrándító és fenyegető volt a tendenciózus bírói tévedéssorozat. Az elit totális demoralizálódásának jeleként kellett értelmezni. Ehhez képest a futball (és egyéb) hatalmasságok hálásak lehetnek a világ egyik legkedvesebb szupersztárjának. Ronaldo és csapata győzelmével egy olyan világ benyomását varázsolta elénk, ahol az értékek, ha máskor nem is, de végül a helyükre kerülnek. Ebben nemcsak az övék az érdem, hanem a többi játékosé is. Brazília meghódított Japánban egy pár ezer négyzetméteres földdarabot, a stadion gyepét, ahol királlyá koronázták legjobbjait. Idegen földön hódítás soha másként ne történjen. De játszott itt Szenegál a volt gyarmattartó Franciaországgal, Oroszország az egykori ellenséggel, Japánnal, Németország Amerikával, Argentína Angliával, vagy éppen mohamedánok keresztényekkel, de sehol semmi, a sport keretein túlcsapó agresszivitás. A nézőtérről is inkább az ünneplés, mintsem az ellenfél bármi áron való legyőzésének vágya sugárzott. Ahogy a döntő is szimbolizált egyfajta igazságot, a bronzmeccs egyenesen az egymástól távoli világok összekapaszkodásának jegyében fejeződött be. Talán az a jelenség is elérhetett ide, amiről egy brazil író úgy fogalmazott, hogy az ottani feketék (márpedig a csapat nagyobb része oda tartozik) világa egy olyan titkos zóna, amelybe a fehér ember belefojthatja civilizációjának bánatát. Belefojtja, esetleg beleörüli. És talán nem is csak a fehér. Ha így történt, a játék ez egyszer megint, elvégezte dolgát. Nagy N. Péter