Népszabadság, 2002. július (60. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-20 / 168. szám

személyes találkozón ígéretet tett a szám­lák rendezésére, az ezt követő megbeszé­lésen azonban Medgyessy Péter pénzügy­­miniszterként már csak az amúgy is vita­tott APEH-adósság törlésére adott utasí­tást, nehogy „túlságosan elkényelmesed­­jen” az MTV a megújulásban. („Ez zsaro­lás volt” — mondja ma erre a volt tévéel­nök.) Végül az adótartozás elengedéséből sem lett semmi. Sőt, a 72 százalékos kor­mánytöbbségű parlament a költségvetési törvényben nemcsak fönntartotta a köve­telést, hanem módosította az üzemben tar­tási (előfizetési) díjak elosztását a Magyar Rádió, a Duna TV és az MTV között. A médiatörvény szerint a Magyar Televízió­nak a befolyó összeg fele járna, ám ezt le­vitték negyven százalékra. Egyetlen könnyítést kapott Peták: a parlament 1997 őszéig, a kereskedelmi csatornák beindulásáig föloldotta az MTV-t a médiatörvény reklámkorlátozá­sai alól. Az időben kitolt korlátozás végül a karácsonyi reklámdömping előtt lépett volna életbe, Peták azonban ennek nem tett eleget. Emlékezete szerint a törvény megszegésével „minden idők legna­gyobb reklámbevételét” inkasszálták ab­ban az évben, a teljes bevétel pedig elérte a 32 milliárd forintot. Sokan ma úgy gon­dolják - ez az összeg lehetővé tette volna a közszolgálati tévé szükséges strukturá­lis és infrastrukturális korszerűsítését is. Az elnök próbálkozott, tartozásokat tör­lesztett és a szerződéskötés újraszabályo­zásával akart úrrá lenni a műsor-túlter­melési válságon, no meg a korrupción. Hozzá kell tenni, Peták a rendcsinálás közben olyan intézkedésekbe is belebo­nyolódott, amelyeket értetlenség, sőt, el­lenszenv fogadott, akadt, aki úgy ítélte meg: politikai szélkakasként próbált part­nereket nyerni, mert azt gondolta, az MTV élén politikailag, nem pedig szak­mailag kell megfelelni. Leváltotta példá­ul a filmfőszerkesztő Wisinger Istvánt, vagy megszüntette a Bánó András vezet­te, népszerű politikai háttérműsort, az Objektívet. Végül nem ő váltott a tévében időszámítást, hanem őt váltotta le a kura­tórium, 1998 elején. Akkor, amikor már csaknem tető alá került egy hitelmegálla­podás a bajor kormánnyal és bankkal az új, korszerű tévészékház fölépítésére , a Horn-kabinet garanciájával. Az elnök et­től várta az MTV helyzetének stabilizálá­sát. Kezét dörzsölve utazott haza, de amint kiszállt a gépből, telefonon hívták: „Pista, megindult ellened az általános tá­madás”. Petákot a reklámszabályok meg­sértésére hivatkozva megbuktatták, a sze­mélyéhez kötődő bajor hitelből pedig nem lett semmi. Ideiglenesen a kuratórium Horváth Lóránt gyártási alelnököt bízta meg a té­vé irányításával, amíg új vezetőt nem vá­lasztanak. Csakhogy kiderült: a testület pusztán abban tudott egyezségre jutni, hogy „Petáknak mennie kell”, az utódlás konszenzusával már senki sem törődött. A többszöri sikertelen elnökválasztási próbálkozás után a pártdelegáltak bedob­ták a törülközőt: a tulajdonosi jogokat gyakorló testület vezetése önmagát osz­latta fel. Ezzel új szakasz kezdődött az MTV életében: legitim vezető, stratégiai döntéshozó, tekintélyes lobbista nélkül kezdte meg küzdelemét­­ a túlélésért. Horváth Lóránt ügyvezető irányban próbálta tartani a hajót - iránytű nélkül. A gyártási alelnök őstévés, a műszaki terü­let kiváló ismerője, ám sem pénzügyi szakember, sem műsorkészítő nem volt, s politikusi körökben sem volt ismerős. A határozott lépésektől óvakodó, nem kife­jezetten tévéelnök típusú Horváth a lovak közé dobta a gyeplőt, abban bízva, hogy az állam úgyis megsegíti a köztévét. A ki­ürült kasszára hivatkozva az MTV 1998- tól nem fizette az adó- és tb-járulékokat. A politikához kollégái szerint naivan vi­szonyuló Horváth több ígéretet is kapott az új, Fidesz-kormányzattól a támoga­tásra, a kancelláriaminisztertől például egy megbeszélést követően abban a hiszemben jött ki, hogy megvan a négy­­milliárd forint, az MTV „mehet a pénz­tárhoz”. A pénztár azonban újra és újra zárva volt, a támogatás helyett jobbára „megkerülhetetlen kérések” érkeztek Horváthhoz. Jellemző például, hogy a hírterületek új vezetőit tartalmazó listáról - amelyet az egyik, jobban helyezkedő középvezető vitt be neki - nem tudta pon­tosan felolvasni az általa megbízott fő­­szerkesztő nevét. Az MTV üzemi eredménye 1998-ban vált katasztrofálissá. Egy évvel korábban a rekord-reklámbevétel mellett is 733 millió mínusszal zárt a tévé. A kereske­delmi csatornák megjelenése után ez a szám hirtelen nyolcmilliárd forint fölé ugrott, majd évről évre, képzavarral élve, kúszott fölfelé a mínusz. A Horváth-féle ügyvezetés a várt né­hány hónap helyett majd másfél évesre nyúlt. A kuratórium új elnöksége 1999 elején állt fel, kizárólag kormánypárti ta­gokkal. Horváthot a csak „háromnevű­ként” emlegetett Szabó László Zsolt vál­totta, hogy ismét egy új fejezetet nyisson a részvénytársaság életében. Ezüsthajóból arany Szabó a fideszes egyetemi generáció tag­ja, bár nem az ELTE-re, hanem a Köz­gázra járt. Innen ismerte a magas pozí­cióba emelkedett László Gézát (Antenna Hungária), Csák Jánost (Mal) és Gansperger Gyulát (ÁPV Rt.). Viszo­nyuk nem volt szoros, annyit azonban mindenképpen ért, hogy nem kellett ná­luk előszobáznia, mint ahogy szükségte­len volt bemutatkoznia Orbán Viktornak is, akivel nemcsak focibarátok, de kato­natársak is voltak. Szabó kellő biztatás után indult el a csonka kuratórium által kiírt elnöki pá­lyázaton. A jobboldali pártdelegáltakból álló elnökség bizalmát meg is kapta, a je­lölést azonban szentesíteni kellett a társa­dalmi szervezetek képviselőivel kiegé­szített „nagykuratóriummal” is. A civil kurátorok egy része azonban fellázadt, és Szabó helyett a tévé vezetésére ismét pá­lyázó Petákot látták volna az elnöki szék­ben. (A civil kurátorokat delegáló szerve­zeteket évente sorsolják, ez a testület te­hát nem volt ugyanaz, mint amelyik le­váltotta Petákot.) A pártdelegáltak vi­szont ragaszkodtak jelöltjükhöz, Patt. A kudarc ellenére Szabó alelnökként bekerült a házba, hogy aztán az őt megfú­ró civil delegáltak mandátumának lejárta után az új kurátorok mégis csak megvá­laszthassák elnöknek. (Ettől kezdve köve­tendő mintává vált, hogy a kegyvesztett vezető utódjául kiszemelt jelölt alelnök lesz, hogy rövid időn belül ügyvezetőként átvegye az irányítást. Ez volt a forgató­­könyve a későbbi Szabó-Mendreczky, majd a Mendreczky-Ragáts cserének is.) Szabó alelnökként lépett be először a Szabadság téri székházba. Az egykori MSZMP-titkár szobáját kapta meg­­ amelybe annak idején a „tejfa” (teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök), Nahlik Gábor is beköltözött. A tágas iro­da hamarosan átjáróházzá vált. Beszállí­tók adták egymásnak a kilincset, felajánl­va segítségüket az eligazodáshoz. Az ad­digi klientúra helyett azonban itt is egy újra volt szükség. Az MTV-be ugyan még Horváth Lóránt regnálása alatt tette be a lábát az Ezüsthajó, „arannyá” az üz­let azonban Szabó idején kezdett válni. Pedig eleinte Szabó nem támogatta azt a szerződést, amelyet az elődje kötött az Ezüsthajóval, mert sokallta a félperces műsorajánlók darabjáért a 640 ezer forin­tos árat. A céget később négy másik mű­sorral kárpótolta. Az Ezüsthajónak 1999- től máig összesen 1,4 milliárd forintot számlázott a Magyar Televízió. Szabó 4,1 milliárdos köztartozással, annak kamataival és 6,6 milliárdos szállí­tói tartozással vette át az intézményt. A nagy tervekkel és ambícióval induló el­nök kétséges legitimációval látott mun­kához. Hiába választották ugyanis 1999. július 8-án az MTV első emberévé, az őt jelölő kuratóriumi elnökség politikai egy­oldalúsága miatt az akkori ellenzék jog­orvoslatokat kért. Ezek lezárásáig, 1999. novemberig Szabónak még aláírási joga sem volt. A tévé újdonsült vezetője me­rész koncepciójából nem csinált titkot, pályázatában is szerepelt ingatlanok el­adása, a jelentős létszámleépítés és az ar­chívum értékesítése vagy hasznosítása. Azt senki nem vitatta, hogy az MTV létszámát le kell faragni. A „béna kacsa” állapot elmúltával összeállított ezerfős lista azonban sajátos elegyben, egy-két kakukktojással alkalmat adott arra, hogy a jobboldalnak nem tetsző tévéseket egyetlen lendülettel kitessékeljék az in­tézményből. Az MTV-be kívülről érkező Szabó ehhez megkapta az instrukciókat. Most így emlékszik erre: a névsor elké­szültének kiszivárgása után sok befolyá­solási kísérlet érte, gyengébb a szakmától és az ellenzéktől, erősebb a kormányol­dalról. De általában azok a telefonok vol­tak többségben, amelyek arra vonatkoz­tak, hogy kit ne küldjön el. „Azt tapasz­taltam, hogy MTV-nél annyit ér az em­ber, amennyi barátja van. Márpedig ez kontraszelektál”. Szabó idején a hírműsorok vezetése többször is lecserélődött, érkezett Cser­mely Péter a hírigazgatói posztra és Torgyán József ajánlásával Szenes And­rea az alelnöki székbe. „Nekem egyetlen célom volt, a tévé működésének rendbe­tétele. Ami széles értelemben véve az in­tézmény hasznára szolgált és nem ütkö­zött törvénybe, abba belementem. A ki­nevezések politikai realitásoknak tűntek” — közölte munkatársunkkal, hozzátéve: egy politikust elsősorban az érdekel, hogy hányszor szerepel a hírekben. A kiegyensúlyozott tájékoztatást a gazdálkodás érdekében beáldozó Szabó László Zsolt a tévé teljes vagyonának el­adásában látta az egyre súlyosabb anyagi válságba került intézmény menekülési út­ját. Pénzt ugyanis, akárcsak elődje, hiába várt. Igaz, az ÁPV Rt. súlyos milliárdo­kat fizetett a televíziónak, ám nem in­gyen, hanem a tévé ingatlanaiért cserébe. (Az épületeken a köztartozások miatt már ott volt az adóhatóság jelzáloga.) Az MTV összesen 15 milliárd forin­tért adta el ingatlanjait, köztük a szék­házként szolgáló Tőzsdepalotát. A befo­lyó pénz nemhogy fejlesztésekre, de adósságainak teljes rendezésére sem volt elég. A járandóságukra hiába várók pe­dig egyre türelmetlenebbek voltak: 1998-ban öt, egy évvel később 28, 2000- ben pedig 13 felszámolási kérelem érke­zett az MTV Rt. ellen. Az MTV-projekt A 2000-es évet 11 milliárdos rekordvesz­teséggel záró tévé elnöke újabb vihart ak­kor aratott, amikor az archívumot kívánta áruba bocsátani. Az elképzelés tető alá hozását végül Szabó idő előtti távozása akadályozta meg. Az elnök 2001 február­jában, a bizalmatlansági szavazást meg­előzve jelentette be lemondását. A Fidesz „elengedte a kezét”. Szabó háromhavi végkielégítéssel, a kuratórium tanácsadói posztjával és azzal az ígérettel távozott, hogy kinevezik egy távoli országba diplo­matának. Ausztrália következett, Szabó bizalomhiánnyal indokolta le­mondását. A távozásában azonban szere­pet játszhatott az is, hogy nem járult hoz­zá a Fidesz háttérembere, Wermer András valamennyi üzletéhez. 2000. december­ben még felbontotta az MTV-nek jutalé­kért hirdetőket szervező nemzetközi cég szerződését, hogy helyzetbe hozza a Wermer-érdekeltségű In Mediát. (Az el­képzelést a kuratórium torpedózta meg, túlzottnak tartva az In Media tervezett ju­talmazását.) Egy másik szerződés viszont már nem ment át az elnökön. Szabó Sze­nes Andrea és a havi 380 ezer forintért az alelnök asszonynak tanácsokat adó Wermer lobbizása ellenére sem írta alá a Millenáris Parkkal kötendő szerződése­ket. Ezek kedvezőek lettek volna az Or­bán Viktor pr-gárujának tekintett tanács­adó bábáskodásával épülő Millenáris Parknak, annál kevésbé az MTV-nek. Az üzlet, az üzlet, elnöktől függetle­nül. A Millenáris-szerződést - még rosz­­szabb feltételekkel­­ később aláírta Sza­bó utódja, Mendreczky Károly, aki ter­mészetesen nem akadékoskodott, és az In Mediát is megbízta a tévé reklámidejének szervezésével. Pedig az új elnök nem volt „ejtőernyős”, húsz évet húzott le külön­böző beosztásokban a tévénél, az igazi karrierrel azonban csak az utolsó néhány évben „lett jóba”. A Fideszhez kötődő, ügyvezetői kinevezésekor a budai várke­rület képviselő-testületében e párt sorai­ban ülő Mendreczky hamar nyilvánvaló­vá tette, hogy milyen irányításra számít­hatnak a tévében. A mindenkori vezető hivatalba lépését követő szokásos (lát­­szat)takarékossági intézkedések kihirde­tésénél egy értekezleten sorra vette, hogy a különböző műsorok költségvetéséből hány százalékot kell lefaragni. A jelenle­vők meglepetésére az Ezüsthajó-műsoro­kat átugrotta. Amikor erre figyelmeztet­ték, kiderült, nem véletlenül. Az MTV, azaz Mendreczky Televízió­zik Wermerrel-projekt bővült is. A szán­dékok szerint a foci-vb közvetítése példá­ul „rátelepült” volna a Millenáris Park rendezvényeire. Ehhez mindenféle kiegé­szítőket is terveztek, például azokat az ol­csó műanyag karórákat is, amelyeket a Millenáris-kiállítás látogatói is kaptak, nem kis nyereséget teremtve ezzel a par­kot üzemeltető Wermer-érdekeltségnek. A választási eredmények azonban közbe­szóltak, így Mendreczky Károly ezt a szerződést már nem merte aláírni. Pénzben kifejezve az elnök Fidesz-kö­­tődése a tévé számára kifizetődő volt, egy év alatt ugyanis az állam soha nem látott bőkezűséggel sietett a köztévé segítségé­re. Mendreczky úgy vette át az intéz­ményt, hogy még előtte az Országgyűlés átvállalta a 9 milliárdos köztartozást. Be­futott időközben az utolsó értékes ingat­lanért járó 2,1 milliárd forint, és - bár ezt Mendreczky tagadta az egyik költségve­tési bizottsági ülésen - a Postabank is 3,5 milliárd forint hitellel támogatta az egyre szerényebb nézettségi indexekkel rendel­kező köztévét. Apró szépséghiba, hogy ennek fedezete az MTV jövője, vagyis az a koncessziós díj, amit 2006-ig kap a tévé a régi 2-es csatorna földi frekvenciájának elvesztéséért. A befolyó pénzekből arra is jutott, hogy - hangulatjavító intézkedés­ként - az elnök kifizette a 98-99-ben el­maradt ruhapénzeket. A hirtelen jött milliárdok azonban ugyanúgy elfolytak, mint a nehezebben megszerzettek. Az MTV a támogatások ellenére 2001. végére „bedőlni” látszott. Márpedig a Fidesz a kampányban fontos szerepet szánt az ellenségesnek minősített kereskedelmi tévékkel szemben a közté­vének. Megszületett hát a politikai ukáz: az MTV-nek mindent meg kell adni ah­hoz, hogy kibírja a választásokig. Amire korábban nem volt példa, úgy kapott tőke­pótlásra 12,5 milliárd forintot a köztévé, hogy azért vagyonából semmiről sem kel­lett lemondania - igaz már nem is volt mi­ről —, sőt nagyvonalúan elengedték az új­ra összegyűlt köztartozásait is. Hogy a kampányban mekkora szolgá­latot tett a korábbi kormánypártoknak az „állami csatorna”, lehetetlen pontosan mérni, de az elfogult hírszolgáltatás, a tár­gyilagos tájékoztatást sokszor messze el­kerülő műsorok mellett az EBESZ válasz­tási megfigyelői sem mentek el szó­nól- AZ M 1 CSATORNA MŰSORIDEJÉNEK MEGOSZLÁSA MŰSORFAJTÁK SZERINT kül. Véleményük szerint az MTV súlyo­san sértette az objektivitás követelményét a Fidesz és a kormány egyértelmű támo­gatásával. Az elnök ennek ellenére kitar­tott amellett, hogy a hírszolgáltatás kifo­gástalan volt a kampány idején. Ennek fé­nyében kissé komikusnak tűnt, hogy má­jus végén írásbeli figyelmezetést adott a Híradó vezetőjének és két helyettesének, mert az újságírás etikai szabályainak nem megfelelően jártak el a Medgyessy Péter kormányfő lakásának biztonsági felszere­léséről szóló hírben, amikor annak költ­ségeit összefüggésbe hozták egy kórházi felszereléshez hiányzó összeggel. A selyemzsinór A szocialisták már a választások másnap­ján üzentek a kampány miatt az elsőként leváltandók listájára önmagát felküzdő Mendreczkynek, hogy menjen és vigyen magával még egy embert, Csermely Péter hírigazgatót. Az Orbán-kormány az utolsó napok­ban ugyan megpróbált még 12 milliárdot odacsúsztatni a tévének egy készkezessé­gi garanciával ellátott hitel formájában, amellyel az MTV változatlan felállással folytathatta volna működését az év végé­ig, de az önkormányzati választásokig bi­zonyosan. Ezt a döntést azonban a Medgyessy-kabinet villámgyorsan visz­­szavonta. Ekkor jelentette be a tévékura­tórium első embere, hogy az MTV szep­tembertől ismét kritikus pénzügyi hely­zetbe kerül. A testület közben kiegészült az eddig távollévő MSZP-s és SZDSZ-es kurátorokkal. A háttérben - ahogy az lenni szokott - megszülettek a háttéralkuk, ezért aztán ellenállás helyett a hírterület vezetői sor­ra távoztak, komoly végkielégítésekkel a zsebükben. A felajánlott közös megegye­zéses távozást a reggeli műsor főszer­kesztője fogadta el elsőként, utána Cser­mely és a Híradó főszerkesztője búcsú­zott. Mendreczky távozása a színfalak mögött már június közepén eldőlt. Sza­bad elvonulást kapott, és azt az ígéretet, hogy a csonka kuratórium által az utolsó pillanatban 29 milliósra felduzzasztott végkielégítését nem piszkálják meg. A háttéralkut megneszelő Fidesz vál­tozatlanul maradásra próbálta buzdítani Mendreczkyt, akit végül az előd, Szabó László Zsolt múlt pénteki gyanúsítotti meghallgatása győzte meg véglegesen arról, hogy mennie kell. Erről értesülve az elnök több baloldali médiapolitikust hívott fel telefonon, hogy megerősítse: 16-án lemond. Meg is tette. Üres a trón. A függöny akár le is gör­dülhetne. Ha lenne még. De már közönség sincs. A Magyar Televízió kasszája szeptemberre várhatóan újra kiürül. Tévés szak­emberek szerint az MTV létszáma tovább nem karcsúsítható a jelenlegi 1540 körüli létszámról, működésén már nincs hol spórolni. A jelenlegi struktúrával és törvényi feltételek között évi 12 milliárd forint hiányzik a működéséhez. Meg egy új székház. Az ÁPV Rt-nek évi egymilliárd forintos bérleti díjat fi­zet a köztévé azért, hogy használhassa régi épületeit. Elképzelések születtek arról, hogy az ÁPV Rt. egyik cége felépíti Óbudán a központot. A tízmilliár­dosra tervezett beruházás tervei is elkészültek, sőt a mélyépítési munkálatok­ra is kiírt pályázatot az MTV. A tervezett határidőre, 2000 októberében azon­ban nem indultak el a dózerek, mert a tendert visszavonták. Tévés vezetők szerint ennek hátterében egy ötlet áll: a médiapark (amelyben helyet kapott volna a Magyar Rádió, a Duna TV és a Magyar Távirati Iroda is) ne Óbudán, hanem a Nemzeti Színház melletti új központban kapjon helyet. A teátrum­építés bevált modelljét alkalmazták volna itt is, Demján Sándor és érdekeltsé­gei közreműködésével. A beruházás mögött Wermer András bábáskodott volna. A munkálatok megkezdését a választások utánra tervezték. Peták István (1996-1998) Horváth Lóránt (1998-1999) Szabó László Zsolt (1999-2001) Mendreczky Károly (2001-2002) (százalékban) Műsorfajták 1999 2000 20012002 Film, dráma, irodalom 30,9 22,4 20,9 22,9 Nem zenés szórakoztatás 11,1 10,0 5,6 4,6 Zene 3,0 3,0 3,1 2,9 Sport 6,4 12,5 7,8 10,6 Hírek, akt politika, gazdaság 13,1 14,2 17,3 17,3 Információ 15,7 15,4 16,6 16,9 Művészet­tudomány, kultúra 9,1 11,7 16,8 14,2 Oktatás 0,2 0,6 1,9 0,3 Vallás 1,8 2,3 2,7 2,6 Reklám 4,2 2,9 2,3 1,9 Egyéb 4,5 5,0 5,0 5,8 Forrás: Elnöki beszámoló 2002 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. JÚLIUS 20., SZOMBAT 37 AZ MTV RT.-NEK NYÚJTOTT KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSOK (ezer Ft-ban) Forrás: Elnöki beszámoló 2002 Forrás: Országgy. beszámoló 2001 NÉPSZABADSÁG-graffiti MTV RT. LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA go (december 31-i létszám) Támogatások 2001 2002 első negyedév Üzembentartási díj alól mentesítettek miatt 1 889 680 478 800 Műsorterjesztési 5 870 284 890 938 Létszámleépítés 563 813 204 550 Köztartozások elengedése 9 662 7290 Tőkejuttatás 12 500 0000 Egyes műsorok támog 33 104 6­202 Összesen 30 519 610 1 580 490

Next