Népszabadság, 2002. július (60. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-20 / 168. szám
36 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. JÚLIUS 20., SZOMBAT A királyi tévé meztelen Magyarországon először hallgattak meg rendőrök gyanúsítottként egy volt tévéelnököt. Igaz, a pénzügyminiszternél anno folyt fegyelmi vizsgálat az akkor még hivatalban lévő Hankiss Elemér ellen - így próbálva őt távozásra bírni, de azért az mégis más. Az Európában is példátlan eset összefüggésben lehet egy másik, különösebb meglepetést nem okozó lépéssel: a héten lemondott a Magyar Televízió Rt. ügyeletes elnöke. Kormányváltás után ez rendre megesik, bár előtte sem ritka. A rendszerváltás óta nyolc vezető váltotta egymást a közszolgálati tévé élén. Egyikük sem töltötte ki az idejét. Az érkezések és a távozások közti idő nem más, mint a magyar közszolgálati televízió totális csődjének története. Haszán Zoltán Varsányi Gyula Szabó László Zsolt azért vált „adó- és társadalombiztosítási csalásban” gyanúsítottá, mert elnökként elmulasztotta befizetni az MTV köztartozásait. A gazdasági életben jártasak tudhatják, az ilyesmi nem ritka dolog, tucatjával folyhatnának hasonló eljárások. Érdekes, hogy Szabó egyik elődjét, Peták Istvánt viszont formailag azért váltotta le az akkor még nem csonka kuratórium, mert többet tett a kelleténél. Nagyobbat „kaszált” a reklámpiacon, mint amennyit a törvény megenged a közszolgálati televíziónak. Csakhogy ez a „kaszálás” volt a végső, 1997- ben. A köztévé a következő évtől zuhanórepülésbe kezdett, és mára csaknem minden tartalékát, vagyonát fölélte. Műsor-magánszektor Persze, nagy hiba volna azt képzelni, hogy az MTV csődjét a tiszavirág-életű elnökök okozták (egyedül). Jócskán közreműködött e folyamatban a politika is. És ebben a közreműködésben a „királyi” tévé történelmi hagyományokra tekinthet vissza. A Magyar Televízió működésében soha sem csupán egyetlen politikus vagy irányzat befolyása érvényesült. A Kádár-korszakban például volt egy „agitprop-vonal” - igyekezett balra téríteni a finoman mozgó kádári centrumtól a politikai propagandát. Mellette komoly hadállásai voltak a pragmatista, reformokra nyitott szárnynak, amely - természetesen szintén a kor szabta keretek között - az értékközpontú televíziózást támogatta. Ennek köszönhető egyebek között az MTV színvonalas tévéjátékainak, filmjeinek, irodalmi feldolgozásainak zöme, amelyek nélkül most órákra elsötétülhetne az M 1 képernyője. És amelyek nélkül a Filmmúzeum csatorna nem csinálhatna bomba üzletet, és nem lehetne bázisa a „nemzeti jobb” nemrég megálmodott tévéadójának. A rendszerváltás után az MTV nagyon hamar visszakerült a politikai erőtérbe, az új pártok befolyási övezetébe. Az igazi változást azonban az hozta, hogy a politikán kívül megjelent a televízió környékén a tőke is. Az országba érkező multinacionális vállalatok hirdetni kezdtek, és e pénzek jelentős része a monopolhelyzetű állami tévébe áramlott. Ezzel lazult az intézmény függősége az állami költségvetéstől, következésképp a politikai elittől is. Az új helyzetet először Hankiss Elemér ismerte föl, aki rájött, hogy az MTV elboldogul a reklámpiacon, nincs ráutalva az Antall-kormány, azaz a költségvetés apanázsára, amelynek megvonásával (Csurka István képviselői javaslatára) akarták őt lojálisabbá tenni. A kormányzat hosszas állóháború után nem talált más eszközt, minthogy koncepciós fegyelmi eljárással távolítsa el Hankisst. Lényegében a társadalomkutató-elnök volt az elindítója a műsorgyártó magánszektor kialakulásának is. A fejlett nyugati országokban régóta virágzó iparág példáját akarta követni egyetlen televízióban. Kezdeményezésére először a Clamatel nevű produceri iroda vált ki az MTV-ből és lett annak műsorbeszállítója. A kilencvenes években számos hasonló vállalkozás létesült, kezdetben nemegyszer minimális gyártási infrastruktúra nélkül. A felszerelést az MTV-től bérelték. Nem csoda hát, hogy nem csupán az érdekek, de a pénzek is hamar összekuszálódtak, mert előfordult, hogy televíziós alkalmazottak is bedolgoztak a külső vállalkozásba, amely munkaadójuknak készített műsort. Akiben volt vállalkozó kedv, produceri véna és persze nem volt híján a kapcsolatoknak sem komoly beszállítóvá vált. Az MTV Rt. „termelte ki” a Micro Stúdiót, a Novofilmet (A filmrendező, Sándor Pál érdekeltsége) vagy Gyárfás Tamás Nap TV-jét. A tévés személyiségek egész sora, például Friderikusz Sándor, Frei Tamás vagy Kepes András is az MTV-nek köszönhetik vállalkozóvá válásukat, s persze azt a pénzt is, amelyből fölépíthették egzisztenciájukat. Így került „képbe” a Németországból hazatérő Tolvaly Ferenc is, az ő MTM Kommunikációja egyike volt a legnagyobb megrendelésekhez jutó cégeknek, a TV 2-t - Tolvaly oldaláról - a közszolgálati megrendelések pénze alapozta meg. Czégé Zsuzsa Félix Filmje az Űrgammákkal és a Xénia-lázzal híresült el. Czégé még Nahlik Gábor idején tört be a tévébe, de utóbb szocialista politikusok támogatásával jutott százmilliókhoz - egy értékét tekintve igencsak megkérdőjelezett sorozattal. A később a Fidesz megfigyelési ügyébe is belekeveredett csinos producer hölgy állítólag ma az Egyesült Államokban él. Peták István, a részvénytársasággá alakult MTV első elnöke máig büszke rá, hogy 1997 végére ő „futtatta ki” az Űrgammák adását, és szilárdan ellenállt Czégé újabb ajánlatának, egy vetélkedősorozatnak, amelyhez még miniszteri pártfogást is mellékeltek. A politika patronálta műsorszállítók köre az utóbbi években részben kicserélődött. Tarolt a fideszes Wermer-csoport érdekkörébe tartozó Happy End és az Ezüsthajó. Meghatározó producerré vált Vitézy László filmrendező is. A közszolgálati televízió sajátos kapitalizálódása tehát - nem kis részben az MTV Rt. köldökzsinórján - megszülte az önálló műsorkészítő csapatokat, s mivel a „vajas kenyér” nagy volt, hozzájuk csatolt különböző rendű és rangú profezsőröket az MTV tisztségviselőinek köréből éppúgy, mint a politika világából. Rengeteg legenda, történet kering erről, a különböző merész összegeket tartalmazó számlákról és viszontszívességekről, de hagyjuk a bizonyíthatatlan esetek adomaszerű felsorolását, mert impozánsabb maga a becslés: a közszolgálati televízió hazai beszállítói az elmúlt 12 évben összességében 100-150 milliárd forinthoz juthattak. Ezért a „vajas kenyérért” érdemes volt küzdeni. A pénzek elosztásáért versengő külsős producerek és az ebben részt vevő belsősök érdeke a politikai pártelitek televíziós törekvéseivel sajátos elegyet alkotott. A választásokon hatalomra jutottak - minden eddigi ciklusban - igyekeztek olyan embereket állítani a szintén nem kis fizetéssel járó tévés kulcsposztokra, akik kialakították a politikai műsorok nekik megfelelő fazonját, tónusát, és megrendelésekkel látták el a holdudvarba tartozó műsorbeszállítókat. A fenti mechanizmus fogaskerekei közé a médiatörvény homokszemeket hintett. Lehetővé tette ugyanis a kereskedelmi tévék létrejöttét - 1997 őszétől -, s ez viharos gyorsasággal alaposan átrendezte a reklámpiacot, a pénzek áramlását. Egy régi televíziós vonathasonlattal élt: szerinte olyan volt a helyzet, mintha egy vicinális versenyzett volna a legmodernebb motorvonattal - aki ügyes és gyors volt, beült a motorvonat kupéjába, aki elábrándozott a régi, szép időkön, vagy tétovázott, zötyögött tovább. A Magyar Televízió Rt. nem lett felkészítve egy ilyen helyzetre sem mentálisan, sem szakmailag, sem pedig „törvényileg” (a közszolgálatiság kritériumai éppúgy nem voltak világosak, mint az, hogy a köz pénze kormányzati kegyként, vagy az adófizetők közös juttatásaként kerül a kasszába). Így szinte törvényszerű volt, hogy az MTV gyors ütemben veszítse el nézőit, és velük reklámbevételeinek nagy részét. Az akkor kormányzó koalíció erősebb szárnyát adó szocialisták médiapolitikusai - például Jánosi György vagy Révész T. Mihály - még azt föltételezték, hogy az állami tévéadó a hirdetések felét, de legalább egyharmadát megtarthatja. Pedig ott volt előttük a cseh példa: a Novaszindróma. Az amerikai CME a helyi kereskedelmi tévéjével villámgyorsan letarolta a csehországi reklámpiacot. Ez ellen nálunk kemény politikai döntéssel próbáltak védekezni, a szocialisták megegyeztek a Fidesszel és az MDF-fel, hogy a magyarországi „Nova” - a Baló György vezette Írisz TV - ne kapjon kereskedelmi frekvenciát, noha pályázata alapján járt volna neki. Azóta kiderült, a médiatörvény gazdasági-piaci elképzelése súlyosan elhibázott volt. Jelenleg - azaz öt évvel az első kereskedelmi adó beköszönése után - az MTV a reklámpiac kevesebb, mint öt százalékával számolhat, nézettsége pedig tíz százalék körüli. „Osszátok el kettővel!” A politika nem volt hajlandó „felfegyverezni” egy új korszak kihívásaira a közszolgálati televíziót, a Horn-kormány pénzügyminisztere, Bokros Lajos megjegyzésére pedig senki sem figyelt, miszerint a meghozandó médiatörvény finanszírozhatatlan. Természetesen a realitásokhoz az is hozzátartozik, hogy ez a „felfegyverzés” az államkassza akkori állapotát ismerve hiú ábránd maradt volna egy esetleges politikai szándék ellenére is. Nem csoda hát, hogy az 1996 elején hatályba lépett médiatörvény alapján csak kínkeservvel lehetett elnököt választani, a nyáron. Egyes kurátori vélemények szerint Székely Ferenc leköszönő alelnök pályázata volt a legjobb, de koncepciója inkább egy kereskedelmi tévéhez állt közel. Ráadásul néhány főkurátor nem szívelte. Végül magánlakásokon, éjszakába nyúló egyezkedéseken állapodtak meg Peták István személyében. Őt az egyik szocialista testületi tag, a táncdalfesztiválon feltűnt, majd az opera- és operettszínpadokon szerencsét próbáló, Kovács József alkalmasnak tartotta, a másik Kovács András filmrendező, kuratóriumi elnök, aki későbbi bukását is előkészítette — nem. Végül a szabad demokraták is beadták a derekukat, mert pártfogoljuk, Sárközy Erika alelnök lehetett. Így aztán bal- és jobboldali támogatással végre megvolt a szükséges szavazati többség. Petáknak heteket kellett várnia a beiktatásra, addig egyetlen hivatalos papír közelébe sem engedték. Az átadás-átvételt formálisnak és nevetségesnek tartotta, a leltárra annyit mondott: „Osszátok el kettővel”. Úgy véli, máig nem volt valós vagyonfelmérés az MTV-nél. Aztán megtudta, közel ötmilliárdos (!) adó- és sugárzásidíj-tartozást örökölt. Horn Gyula egy FOTÓ: SOPRONYI GYULA Hankiss Elemér (1990-1993) Nahlik Gábor (1993-1994) Horváth Ádám (1994-1996) Székely Ferenc (1996)