Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-07 / 285. szám

20 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. DECEMBER 7., SZOMBAT Bin Laden élve vagy halva Kilencvenöt százalékos valószínűséggel megál­lapítható, hogy nem Oszama bin Laden beszél a katari al-Dzsazira tévé által november 12-én sugárzott hangfelvételen. Ezt egy neves svájci szakértő jelentette ki hosszú vizsgálódás után. Az amerikai titkosszolgálatok közül a legna­gyobb költségvetéssel dolgozó nemzetbizton­sági ügynökség évek óta ilyesmivel foglalkozó emberei viszont meg vannak győződve arról, hogy a tartalma alapján októberben készült felvételen Bin Laden hangja hallatszik. Ez, csak a felvétel rossz minősége miatt nem szögezhető le teljes biztonsággal. A számítógépes hang­mérnökök vitája szót sem érdemelne, ha nem bújna meg mögötte az egyre idegesítőbb bi­zonytalanság: él vagy meghalt az al-Kaida ve­zérei Az utóbbi hetek eseményei alapján alig­hanem az utóbbi lehetőség az ijesztőbb­ éve bekeríthették volna a terrorszervezet kemény magját, és valószínűleg a komp­lett vezetőséget is. Ehhez mintegy tizen­ötezer kommandóst és zöldsapkás rangért kellett volna bevetni­e az ameri­kai hadsereg legjobbjait. Utoljára Napó­leon vigyázott úgy az Öreg Gárdára, mint George W. Bush a világ legjobban kiképzett, felszerelt, és valószínűleg leg­jobban fizetett harcosaira. Csak másfél ezret engedett belőlük a hegyekbe. A terv az volt, hogy ők „felzavarják” a va­dat, és belekergetik az afgán Északi Szö­vetség által állított csapdába. Csakhogy az al-Kaida és az oldalukon álló tálib mozgalom fegyveresei ennél okosabbak voltak. Kihasználták, hogy az Északi Szövetség egyes parancsnokai - gyáva­ságból, anyagi érdekből vagy a felvonul­tatott erők elégtelensége, netán egyszerű hozzá nem értés miatt - néhány hágót nyitva hagytak. Miközben az utóvédnek hátrahagyott csecsenek az utolsó embe­rig harcoltak, az al-Kaida legjobb erői elslisszoltak. Akár köztük volt Oszama bin Laden, akár nem, a szellem kiszaba­dult a palackból. Az al-Kaida afganisz­táni kiképzőtáboraiban húszezer ember fordult meg. Ezeknek legalább a fele el­hagyta a hadszínteret, és most valahol máshol sántikál rosszban. Az amerikai parancsnokok februárban kényszeredett mosollyal mondták, hogy nem baj, leg­feljebb egyenként levadásszák őket. Már akkor tudták, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. A vereséggel felérő Tora Bora-i győ­zelem után megindult világméretű hajtó­vadászat eddigi legnagyobb eredménye a 2001. szeptember 11-i terrortámadá­sok egyik koordinátorának, Ramzi Binalsibhnak, illetve az al-Kaida öböl­térségi parancsnokának, Abd al-Rahim al-Nasirinak az elfogása. A terrorsejtek közötti együttműködést koordináló Abu Zubajda március óta van amerikai ké­zen, Indonéziában pedig őrizetbe vették a csaknem 200 áldozatot követelő báli bombamerényletet elkövető szervezet irányítóját. Az al-Kaida igazi csúcsvezetői közül azonban csak egyetlen emberről tudni biztosan, hogy nincs az élők sorában. A szervezet társalapítója és katonai műve­leteinek parancsnoka, Muhammad Atef még tavaly novemberben halt meg, ami­kor megölte egy pilóta nélküli Predator - Ragadozó - repülőgépről indított Hellfire - Pokoltűz - rakéta. A találó ne­vű amerikai fegyverek Jemenben is ha­tásosak voltak, egy hasonló támadásban sikerült megölni az al-Kaida helyi veze­tőjét és öt társát. Horváth Gábor Az amerikai belpolitika lassan megint a szokásos témáról kezd szólni: indul a két­évesre nyúló elnökválasztási kampány. A mocorgó demokrata jelöltek máris fogást keresnek Bushon. Nyilvánvaló, hogy ha a „félidős” választást a republikánusok a biztonságpolitikával nyerték meg, akkor itt is meg kell őket támadni. Az aspirán­sok azonban ingoványos talajon mozog­nak, elvégre az ország háborúban áll a terrorizmussal, és hamarosan így járhat Irakkal is. Az egyetlen, amit Bushsal szemben a hazafiatlanság árnyéka nélkül fel lehet emlegetni, az az al-Kaida elleni kampány sikertelensége: „Micsoda elnök az, aki nem tudja kézre keríteni három­ezer amerikai gyilkosát!”. Óvatos. Miközben a Fehér Ház állan­dóan háborúról beszél, amikor alkalom adódott, nem mert belevágni. A kelet-af­ganisztáni Tora Bora hegységben egy Az amerikaiak eddig még csak csatákat nyertek az al-Kaida ellen AHOL OSZAMA BIN­ LADEN REJTŐZHET Oszama bin Ladenen és Szaad nevű fián kívül nagy erőkkel keresik az al- Kaida második emberének tartott Ajman al-Zavahirit is. A joviális egyiptomi or­vost hazájában már régen halálra ítélték, amiért ki­sebb szerepet játszott Anvar Szadat elnök 1981- es meggyilkolásában. En­nek dacára húsz évig könnyedén utazgatott a vi­lágban, a Newsweek meg­írta, hogy még a kalifor­niai Santa Clara mecsetjé­ben is szólt a hírekhez. A kiszivárgó hírek szerint Binalsibh adatokat szolgáltat a szeptember 11-i ak­ció kitervelőjéről, Khalid Sejk Moham­­medről. Omar al Faruk is beszél, ő volt az al-Kaida indonéziai vezetője. Folyik a hajsza a szervezet biztonsági főnöke, Szaif al-Adil és a pénzügyekért felelős Sejk Szaiid al-Sarif után is. Az amerikai­ak nem szeretnék elszalasztani Tafik Attas Khallahot, a Cole romboló elleni, a jemeni partoknál elkövetett támadás irá­nyítóját sem. Az elmúlt tizenöt hónapban az FBI odahaza több mint nyolcszáz embert vett őrizetbe, ám zömükről kiderült, vagy ki fog derülni, hogy semmi közük az al- Kaidához. Az Egyesült Államokban azonban szerény becslés szerint is mint­egy ezer olyan személy van, aki nemcsak szimpa­tizál, de kapcsolatban is áll az iszlám terroristákkal. Ők nem olyan félművelt fickók, mint amilyen a szeptember 11-i géprablók többsége volt. Az utasok nyakához kést szorító támadók vezetőire inkább a Mohamed Attára - a cso­port fő szervezőjére­­ adott utólagos jellemzés il­leti: tanult, független, tü­relmes, fanatikus. Vagy amit egy másik al-Kaida­­ügynökről írtak: Volvót vezet, a Block­­busterbe jár DVD-filmeket kölcsönözni, a Starbucksban kávézik. A mecsetnek még csak a közelébe se megy, nem nö­veszt szakállt, nem hord turbánt. Egy Ali Mohamed nevű egyiptomi férfi 1984-ben érkezett az Egyesült Ál­lamokba. Annyira be akart illeszkedni, hogy elvett egy nőt, akivel a repülőgé­pen ismerkedett meg. Öt évvel később az amerikai kommandósok Fort Braggben lévő támaszpontján volt ki­képző — a hétvégeken viszont iszlám szélsőségeseket készített fel merényle­tekre Brooklynban és New Jerseyben. Most börtönben ül, de hátborzongató be­legondolni, hogy az al-Kaida több mint hatvan országban számíthat ilyen veszé­lyes emberekre. A Bali-szigeti diszkómerénylet színhelye FOTÓ: REUTERS - JONATHAN DRAKE Moszkvai csecsen túszejtők az al-Dzsazira televízióállomás adásában FORRÁS: AL-DZSAZIRA TELEVÍZIÓ Kabul [1] Jamabád AFGANISZTÁN • Falsalal PAKISZTÁN Ramzi Binalshibhot szeptemberben fogták el • Karacsi ÜZBEGISZTÁN­­ISZTÁN Tora Bora Bin Laden a tavaly decemberi amerikai bombázások idején Pakisztánba menekülhetett KÍNA TÜRKMENISZTÁN Abu Zubajdát márciusban fogták el ----------­--------­IRÁN INDIA Ramzi Binalsibh Szaúdi kapcsolat Haifa al-Faiszal hercegnő, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetének fe­lesége saját pénzéből több ezer dollárt küldött egy San Diegóban élő, be­teg szaúdi asszonynak, aki a csekkeket átadta férjének és annak barátjá­nak. A két férfi ismert két, szintén szaúdi diákot, akik tavaly szeptember 11-én részt vettek az American Airlines 77-es járatának eltérítésében. A gép a Pentagon épületébe csapódott, a tetteseken kívül 184 ember vesztet­te életét. A 19 merénylőből 15 volt szaúdi — a ma nemzetközinek számí­tó al-Kaida 1989-ben kifejezetten a királyságnak „az amerikai megszállás alóli felszabadítására” alakult. Szaúd-Arábia hatvan éve az Egyesült Államok szövetségese. Az Irak elleni 1991-es háborúban átengedte támaszpontjait és területét a Kuvait felszabadítására összeállt koalíciónak. Most ingadozik, hogy ezt még egyszer megtegye-e: túlságosan nagy a belpolitikai kockázat. Az ameri­kaiak nem teszik könnyebbé a döntést. Előbb a Pentagon tanácsadó testü­lete hallgatott meg egy olyan előadást, amely méltán nevezhető a szaúdi vezetés rémálmának. A Rand Corporation kutatója azt fejtegette a tekin­télyes testület előtt, hogy Irak csak az első lépés, utána demokratizálni kell Szíriát és Szaúd-Arábiát is, mert csupán így teremthető meg az Izra­el számára elfogadható közel-keleti béke esélye. A szíriai támogatás és a szaúdi pénz nélkül ugyanis egykettőre összeomlik a palesztin ellenállás. Az sem utolsó szempont, hogy a makacs szaúdiak megrendszabályozásá­­val az egész közel-keleti kőolajkincs az amerikai gazdaságpolitika szol­gálatába állítható, az olaj ára tetszés szerint emelhető vagy csökkenthető. Alig ült el a botrány, következett egy, a nemzetbiztonsági tanács kör­nyékéről kiszivárogtatott információ, miszerint ultimátumot kellene adni Rijádnak, mert a királyság nem tesz semmit a terroristákat pénzelő herce­gek és milliárdosok ellen. Ezen még csak el sem lehetett gondolkozni, mert jött a hír a hercegnő Kaliforniába küldözgetett apanázsáról. A szaúdiak mentik a menthetőt, a héten kilencoldalas dokumentumban részletezték, mi mindent tettek eddig a terroristák pénzügyi támogatása ellen, és milyen új intézkedéseket léptetnek életbe. A mintegy 300 külön­böző iszlám jótékonysági szervezetet például szoros állami ellenőrzés alá vonják. Amerikai megfigyelők azt latolgatják, mennyire érdemes megszorítani a spanyolcsizmát: a királyság belső rendszere már régen megérett a de­mokratikus reformokra, a radikális vahabita vallási expanziót is ideje len­ne megfékezni, a szaúdi támaszpontokra azonban nagy szükség lenne az Irak elleni háborúban. Az al-Kaida és Szaddám Huszein elleni kétfrontos harc eltérő érdekeit nem könnyű összehangolni, de talán nem is kell. Bush az utóbbit fontosabbnak tekinti. Neki és az alelnök Dick Cheneynek különben is jó szaúdi kapcsolataik vannak.

Next