Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-07 / 285. szám
20 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2002. DECEMBER 7., SZOMBAT Bin Laden élve vagy halva Kilencvenöt százalékos valószínűséggel megállapítható, hogy nem Oszama bin Laden beszél a katari al-Dzsazira tévé által november 12-én sugárzott hangfelvételen. Ezt egy neves svájci szakértő jelentette ki hosszú vizsgálódás után. Az amerikai titkosszolgálatok közül a legnagyobb költségvetéssel dolgozó nemzetbiztonsági ügynökség évek óta ilyesmivel foglalkozó emberei viszont meg vannak győződve arról, hogy a tartalma alapján októberben készült felvételen Bin Laden hangja hallatszik. Ez, csak a felvétel rossz minősége miatt nem szögezhető le teljes biztonsággal. A számítógépes hangmérnökök vitája szót sem érdemelne, ha nem bújna meg mögötte az egyre idegesítőbb bizonytalanság: él vagy meghalt az al-Kaida vezérei Az utóbbi hetek eseményei alapján alighanem az utóbbi lehetőség az ijesztőbb éve bekeríthették volna a terrorszervezet kemény magját, és valószínűleg a komplett vezetőséget is. Ehhez mintegy tizenötezer kommandóst és zöldsapkás rangért kellett volna bevetnie az amerikai hadsereg legjobbjait. Utoljára Napóleon vigyázott úgy az Öreg Gárdára, mint George W. Bush a világ legjobban kiképzett, felszerelt, és valószínűleg legjobban fizetett harcosaira. Csak másfél ezret engedett belőlük a hegyekbe. A terv az volt, hogy ők „felzavarják” a vadat, és belekergetik az afgán Északi Szövetség által állított csapdába. Csakhogy az al-Kaida és az oldalukon álló tálib mozgalom fegyveresei ennél okosabbak voltak. Kihasználták, hogy az Északi Szövetség egyes parancsnokai - gyávaságból, anyagi érdekből vagy a felvonultatott erők elégtelensége, netán egyszerű hozzá nem értés miatt - néhány hágót nyitva hagytak. Miközben az utóvédnek hátrahagyott csecsenek az utolsó emberig harcoltak, az al-Kaida legjobb erői elslisszoltak. Akár köztük volt Oszama bin Laden, akár nem, a szellem kiszabadult a palackból. Az al-Kaida afganisztáni kiképzőtáboraiban húszezer ember fordult meg. Ezeknek legalább a fele elhagyta a hadszínteret, és most valahol máshol sántikál rosszban. Az amerikai parancsnokok februárban kényszeredett mosollyal mondták, hogy nem baj, legfeljebb egyenként levadásszák őket. Már akkor tudták, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. A vereséggel felérő Tora Bora-i győzelem után megindult világméretű hajtóvadászat eddigi legnagyobb eredménye a 2001. szeptember 11-i terrortámadások egyik koordinátorának, Ramzi Binalsibhnak, illetve az al-Kaida öböltérségi parancsnokának, Abd al-Rahim al-Nasirinak az elfogása. A terrorsejtek közötti együttműködést koordináló Abu Zubajda március óta van amerikai kézen, Indonéziában pedig őrizetbe vették a csaknem 200 áldozatot követelő báli bombamerényletet elkövető szervezet irányítóját. Az al-Kaida igazi csúcsvezetői közül azonban csak egyetlen emberről tudni biztosan, hogy nincs az élők sorában. A szervezet társalapítója és katonai műveleteinek parancsnoka, Muhammad Atef még tavaly novemberben halt meg, amikor megölte egy pilóta nélküli Predator - Ragadozó - repülőgépről indított Hellfire - Pokoltűz - rakéta. A találó nevű amerikai fegyverek Jemenben is hatásosak voltak, egy hasonló támadásban sikerült megölni az al-Kaida helyi vezetőjét és öt társát. Horváth Gábor Az amerikai belpolitika lassan megint a szokásos témáról kezd szólni: indul a kétévesre nyúló elnökválasztási kampány. A mocorgó demokrata jelöltek máris fogást keresnek Bushon. Nyilvánvaló, hogy ha a „félidős” választást a republikánusok a biztonságpolitikával nyerték meg, akkor itt is meg kell őket támadni. Az aspiránsok azonban ingoványos talajon mozognak, elvégre az ország háborúban áll a terrorizmussal, és hamarosan így járhat Irakkal is. Az egyetlen, amit Bushsal szemben a hazafiatlanság árnyéka nélkül fel lehet emlegetni, az az al-Kaida elleni kampány sikertelensége: „Micsoda elnök az, aki nem tudja kézre keríteni háromezer amerikai gyilkosát!”. Óvatos. Miközben a Fehér Ház állandóan háborúról beszél, amikor alkalom adódott, nem mert belevágni. A kelet-afganisztáni Tora Bora hegységben egy Az amerikaiak eddig még csak csatákat nyertek az al-Kaida ellen AHOL OSZAMA BIN LADEN REJTŐZHET Oszama bin Ladenen és Szaad nevű fián kívül nagy erőkkel keresik az al- Kaida második emberének tartott Ajman al-Zavahirit is. A joviális egyiptomi orvost hazájában már régen halálra ítélték, amiért kisebb szerepet játszott Anvar Szadat elnök 1981- es meggyilkolásában. Ennek dacára húsz évig könnyedén utazgatott a világban, a Newsweek megírta, hogy még a kaliforniai Santa Clara mecsetjében is szólt a hírekhez. A kiszivárgó hírek szerint Binalsibh adatokat szolgáltat a szeptember 11-i akció kitervelőjéről, Khalid Sejk Mohammedről. Omar al Faruk is beszél, ő volt az al-Kaida indonéziai vezetője. Folyik a hajsza a szervezet biztonsági főnöke, Szaif al-Adil és a pénzügyekért felelős Sejk Szaiid al-Sarif után is. Az amerikaiak nem szeretnék elszalasztani Tafik Attas Khallahot, a Cole romboló elleni, a jemeni partoknál elkövetett támadás irányítóját sem. Az elmúlt tizenöt hónapban az FBI odahaza több mint nyolcszáz embert vett őrizetbe, ám zömükről kiderült, vagy ki fog derülni, hogy semmi közük az al- Kaidához. Az Egyesült Államokban azonban szerény becslés szerint is mintegy ezer olyan személy van, aki nemcsak szimpatizál, de kapcsolatban is áll az iszlám terroristákkal. Ők nem olyan félművelt fickók, mint amilyen a szeptember 11-i géprablók többsége volt. Az utasok nyakához kést szorító támadók vezetőire inkább a Mohamed Attára - a csoport fő szervezőjére adott utólagos jellemzés illeti: tanult, független, türelmes, fanatikus. Vagy amit egy másik al-Kaidaügynökről írtak: Volvót vezet, a Blockbusterbe jár DVD-filmeket kölcsönözni, a Starbucksban kávézik. A mecsetnek még csak a közelébe se megy, nem növeszt szakállt, nem hord turbánt. Egy Ali Mohamed nevű egyiptomi férfi 1984-ben érkezett az Egyesült Államokba. Annyira be akart illeszkedni, hogy elvett egy nőt, akivel a repülőgépen ismerkedett meg. Öt évvel később az amerikai kommandósok Fort Braggben lévő támaszpontján volt kiképző — a hétvégeken viszont iszlám szélsőségeseket készített fel merényletekre Brooklynban és New Jerseyben. Most börtönben ül, de hátborzongató belegondolni, hogy az al-Kaida több mint hatvan országban számíthat ilyen veszélyes emberekre. A Bali-szigeti diszkómerénylet színhelye FOTÓ: REUTERS - JONATHAN DRAKE Moszkvai csecsen túszejtők az al-Dzsazira televízióállomás adásában FORRÁS: AL-DZSAZIRA TELEVÍZIÓ Kabul [1] Jamabád AFGANISZTÁN • Falsalal PAKISZTÁN Ramzi Binalshibhot szeptemberben fogták el • Karacsi ÜZBEGISZTÁNISZTÁN Tora Bora Bin Laden a tavaly decemberi amerikai bombázások idején Pakisztánba menekülhetett KÍNA TÜRKMENISZTÁN Abu Zubajdát márciusban fogták el ------------------IRÁN INDIA Ramzi Binalsibh Szaúdi kapcsolat Haifa al-Faiszal hercegnő, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövetének felesége saját pénzéből több ezer dollárt küldött egy San Diegóban élő, beteg szaúdi asszonynak, aki a csekkeket átadta férjének és annak barátjának. A két férfi ismert két, szintén szaúdi diákot, akik tavaly szeptember 11-én részt vettek az American Airlines 77-es járatának eltérítésében. A gép a Pentagon épületébe csapódott, a tetteseken kívül 184 ember vesztette életét. A 19 merénylőből 15 volt szaúdi — a ma nemzetközinek számító al-Kaida 1989-ben kifejezetten a királyságnak „az amerikai megszállás alóli felszabadítására” alakult. Szaúd-Arábia hatvan éve az Egyesült Államok szövetségese. Az Irak elleni 1991-es háborúban átengedte támaszpontjait és területét a Kuvait felszabadítására összeállt koalíciónak. Most ingadozik, hogy ezt még egyszer megtegye-e: túlságosan nagy a belpolitikai kockázat. Az amerikaiak nem teszik könnyebbé a döntést. Előbb a Pentagon tanácsadó testülete hallgatott meg egy olyan előadást, amely méltán nevezhető a szaúdi vezetés rémálmának. A Rand Corporation kutatója azt fejtegette a tekintélyes testület előtt, hogy Irak csak az első lépés, utána demokratizálni kell Szíriát és Szaúd-Arábiát is, mert csupán így teremthető meg az Izrael számára elfogadható közel-keleti béke esélye. A szíriai támogatás és a szaúdi pénz nélkül ugyanis egykettőre összeomlik a palesztin ellenállás. Az sem utolsó szempont, hogy a makacs szaúdiak megrendszabályozásával az egész közel-keleti kőolajkincs az amerikai gazdaságpolitika szolgálatába állítható, az olaj ára tetszés szerint emelhető vagy csökkenthető. Alig ült el a botrány, következett egy, a nemzetbiztonsági tanács környékéről kiszivárogtatott információ, miszerint ultimátumot kellene adni Rijádnak, mert a királyság nem tesz semmit a terroristákat pénzelő hercegek és milliárdosok ellen. Ezen még csak el sem lehetett gondolkozni, mert jött a hír a hercegnő Kaliforniába küldözgetett apanázsáról. A szaúdiak mentik a menthetőt, a héten kilencoldalas dokumentumban részletezték, mi mindent tettek eddig a terroristák pénzügyi támogatása ellen, és milyen új intézkedéseket léptetnek életbe. A mintegy 300 különböző iszlám jótékonysági szervezetet például szoros állami ellenőrzés alá vonják. Amerikai megfigyelők azt latolgatják, mennyire érdemes megszorítani a spanyolcsizmát: a királyság belső rendszere már régen megérett a demokratikus reformokra, a radikális vahabita vallási expanziót is ideje lenne megfékezni, a szaúdi támaszpontokra azonban nagy szükség lenne az Irak elleni háborúban. Az al-Kaida és Szaddám Huszein elleni kétfrontos harc eltérő érdekeit nem könnyű összehangolni, de talán nem is kell. Bush az utóbbit fontosabbnak tekinti. Neki és az alelnök Dick Cheneynek különben is jó szaúdi kapcsolataik vannak.