Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-22 / 118. szám

10 2003. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA Abszolút mozi Amerikáról A dán Lars von Trier ismét hatása alá vonta a cannes-i filmfesztivált Retteg a repüléstől, ezért eddig sem járt a tengerentúlon, s valószínűleg a jövőben sem teszi a lábát az Újvilágba. Mindez egy cseppet sem zavarja a Cannes-ba is lakóbusszal érkezett Lars von Triert, hogy ízig-vérig amerikainak érezze magát. - Most, hogy felszabadítottuk Irakot, eljött az ideje, hogy felszabadítsuk az Egyesült Államokat is! - mondta az ________ állítólagos Amerika-elle­­nességét firtató kérdés kapcsán a híres dán rende­ző, akinek Amerika-fantá­­ziája, vagyis a Dogville az 56. cannes-i filmfesztivál egyik legnagyobb Arany Pálma-favoritja. A kritikusok szuperla­­tívuszokban beszélnek és írnak a közel háromórás, az emberi viszonyokat kegyetlenül, pőrén ábrá­zoló műről, amely a harmincas évek elején, a nagy gazdasági válság idején játszódik. A tipikus amerikai kisváros életét gyökeresen felforgatja a szépsé­ges és titokzatos Grace (Nicole Kidman) érkezése. A színházi környezet - a dísz­let csak néhány bútordarabból és a ha­talmas színpadra festett jelekből áll - el­lenére Von Trier az „abszolút mozit" valósította meg - írta a párizsi Le Monde, amely szerint a Hullámtörés és A táncos a sötétben rendezője megint valami rendkívülivel, egyedivel, az ed­dig ismert kategóriákba besorolhatat­­lannal rukkolt elő. Von Trier úgy gondolja, hogy a nézők sokkal jobbat érdemelnek, mint a számí­tógépekkel mesterségesen előállított, iparszerűen „legyártott" termékek. A dán rendező tisztában van vele, hogy az ő mozija nem feltétlenül tetszik minden­kinek. A néhány hónapja Oscar-díjjal ko­ronázott Kidman Cannes-ban eddigi pá­lyafutása egyik legizgalmasabb, de egy­ben legbonyolultabb élményének nevez­te az egy hatalmas svédországi hangár _____ „fogságában" forgatott fil­met. A Dogville egyébként egy trilógia első része, s Von Trier a cannes-i bemu­tatót kísérő sajtótájékozta­tót is felhasználta arra, hogy nyilvánosan gyako­roljon nyomást Kidmanre. - Nicole, itt és most mondd ki, kérlek, hogy le­forgatod velem a hátralé­vő két filmet - nógatta a rendező a sztárszínésznőt, akinek egyelőre csak a má­sodik részre van szerződése. Mielőtt Von Trier világa eluralta vol­na az idei cannes-i seregszemlét, Arany Pálma-esélyesként Raoul Ruizt emleget­ték. A chilei származású rendező fekete humorral átszőtt filmje, a Ce jour-la (Ezen a napon) svájci színekben indult. A Bernard Giraudeau által megformált pszichopata gyilkos ámokfutása valójá­ban egy abszurd történet, a polgári vi­lág elé állított görbe tükör, amelyben különböző műfajok - társadalmi dráma, komédia, horror - keverednek a kedves, mondhatni költői humorral ábrázolt svájci környezettel és közhelyekkel (te­henek, bankok, a református templom mellett elhelyezkedő lőtér, stb). A világ­ról rendkívül ijesztő és nyomasztó ké­pet fest az osztrák Michael Hanneke ver­senyen kívül vetített új filmje: a Le temps du loup-ban (A farkas ideje) egy meg nem nevezett katasztrófa elől vi­dékre menekülő család vár arra, hogy megérkezzen az őket - a rendező sugal­lata szerint nem feltétlenül biztonságos környezetbe­­ szállító vonat. - Ki nem állhatom az erőszakot, s a filmjeim az erőszak ellen szólnak - nyilatkozta Hanneke, aki szerint a „tudományos­fantasztikus fantáziának" nevezett al­kotásban pont annyi erőszak van, amennyit az emberi társadalom sugároz ki magából. Vagyis sok. Bizarr feszültséget sugároz a francia Francois Ozon Swimming Poolja. Az egyik legtehetségesebbnek tartott fran­cia rendező a Nyolc nő után újból női történetet, s ismét különböző generáci­ókhoz tartozó főhősök összecsapását vá­lasztotta témául. A súlyos alkotói vál­ságban lévő, ötvenes éveiben járó krimi­írónő (Charlotte Rampling) egy dél­franciaországi villában próbál feltöltőd­ni, nyugalmát pillanatok alatt felborítja a háztulajdonos váratlanul betoppanó, nem kis szexuális energiát kisugárzó lá­nya (Ludivine Sagnier). - Sokak szemé­ben a film thrillernek tűnik. Valójában arra próbáltam az írónő alakjával vá­laszt keresni, hogy miként jön létre egy alkotás, honnan merít az ember ihletet, energiát - nyilatkozta Ozon. Kérdés, hogy a Patrice Chérau által vezetett zsűri mennyire értette meg az üzenetet. A vá­laszra a vasárnap esti díjkiosztó gáláig kell még várni. Párizs, 2003. május DÉSI ANDRÁS A nézők sokkal jobbat érdemelnek, mint a mesterségesen előállított, iparszerűen „legyártott" termékek. Nicole Kidman Lars von Trier filmjében a Dogville-ben Könyvünnepek, vitákkal A hazai könyvszakma, különösen a ma­gyar irodalmi műveket kiadók már javá­ban készülődnek a júniusi ünnepi könyv­hétre. Előtte azonban néhány napig a gyerekkönyvek kerülnek reflektorfény­be. Holnap kezdődik a budai Millenáris Parkban a vasárnapig tartó Gyermek­­könyvnapok rendezvénysorozata. Tizenkét éves szünet után tavaly ren­dezte meg újra a legfiatalabbaknak szóló könyvünnepet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE). Zentai Péter László igazgató szerint a ta­vaszi könyvfesztivál és a nyár eleji Könyvhét közé iktatott rendezvényt a hazai gyerekkönyvkiadás jelentős fejlő­dése is indokolja. - Európai összehason­lításban elmaradásaink voltak e terüle­ten, amit fokozatosan behoz a hazai könyvszakma - említi. Az idei esemé­nyeket különösen érdekessé teszi, hogy az elmúlt évben számos olyan új szerző jelentkezett ebben a műfajban, aki ko­rábban más területen alkotott. Közéjük tartozik a többi között Varró Dániel, Lugosi Viktória, Darvasi László, Böszörmé­nyi Gyula, Tóth Krisztina. Bekapcsolódá­suk akár hosszú távon alakíthatja, meg­határozhatja a hazai gyerekkönyvki­adást. A Gyermekkönyvnapok idején dedi­­kációk és programok zajlanak a Millená­ris Parkban fölállítandó 27 pavilonban, továbbá a Teátrum szabadtéri színpadán. Az utóbbi helyen fellép egyebek között a Fabula, a Figurina, a Pécsi Bóbita, a Sebő együttes, Huzella Péter, Levente Péter, Gryllus Vilmos és a Bihari Táncegyüttes gyerekcsoportja. Szokatlan módon éles sajtópolémia előzi meg a június 12-én kezdődő ünnepi könyvhetet. Tizenhat kiadó - köztük MKKE-tagok is - és olyan jeles alkotók, mint Kertész Imre, Fejtő Fe­renc, Heller Ágnes, Kis János, Radnóti Sándor és mások részben közös nyilatkozat­ban, részben cikkekben ki­fogásolták, hogy az MMKE ünnepi könyv­hétre kiadott szabályza­ta szerint csak az egye­sülés tagjai (továbbá a kisebb könyves szer­vezetek, irodalmi tár­saságok, határon túli­­ kiadók) kaphatnak pavilont a fő helyszí­nen, a pesti Vörösmarty téren. Radnóti Sándor lapunk­ban arra is utalt, szerinte az egyesülés, amely nem kamaraként működik, így akar kizárólagosságot szerezni a kiadók körében. Az MKKE igazgatótanácsa kedden megtárgyalta a helyzetet, és úgy döntött, nem módosítja szabályzatát - tájékoztat­ta a Népszabadságot Zentai Péter László. Az igazgató elmondta, a könyvhetet újra kellett szabályozni egyebek mellett azért, mert korábban sokan vitatták a szűkebb hivatalos könyvlista összeállítá­sát. Ezért mostantól fogva az új könyvek szinte teljes, az idén több mint 350 címet tartalmazó listáját veszik föl a katalógus­ba. A tavaly előfordult, a könyvhét szel­lemiségétől idegen szélsőjobboldali poli­tikai demonstrációk, inzultusok elkerü­lése érdekében minden kiállító felelős lesz az általa elfoglalt közterület rendjé­nek fenntartásáért. - Diszkrét rendőri je­lenlét is lesz, és nemcsak éjszaka fogjuk őriztetni a standokat - tette hozzá az igazgató. A pavilonbérlettel kapcso­latban pedig leszögezte: kezdettől az MKKE, illetve elődje rendezi a könyvhetet, amely elsősorban az egyesülés tagjainak ren­dezvénye, és régen kinőtte a Vörösmarty teret. Az idén már nem tudnak helyet adni min­den egyesületi tagvállalatnak sem. Kérdésünkre, hogy szükség van-e a kiadók mellett a kereskedőcégek jelenlé­tére is a téren, az igazgató azzal vála­szolt, hogy egyszerre kell bemutatni a teljes ünnepi könyvválasztékot, amire csak a legjelentősebb terjesztők képesek. Az egyesülés évről évre bővíteni próbál­ja a könyvünnep helyszíneit, az idén a Ráday utca és a Millenáris Park mellett a budai Várban, továbbá több mint ötven vidéki városban, legújabban Veszprém­ben is nyílnak pavilonok. V.GY. NÉPSZABADSÁG Több idő kell, hogy kiforrjon az integráció A számvevőszék vizsgálata kimutatta, hogy a felsőoktatá­si integráció nem csökkentet­te a költségeket. Az érintette­ket a jelentés nem lepte meg, mint mondják, az eredmé­nyekhez több idő kell. Három év telt el a felsőoktatási integráció törvénybe iktatása óta, ám az eredmé­nyek egyelőre váratnak magukra. Az Ál­lami Számvevőszék (ÁSZ) nemrégiben nyilvánosságra került jelentése szerint az egyetemek, főiskolák egyesítése nem járt együtt a költségek csökkenésével. Emlé­kezetes: hosszú előkészítés után az Or­szággyűlés 1999-ben rendelkezett a ma­gyar felsőoktatás intézményi átalakításá­ról, aminek következtében 2000. január 1-jére a korábbi 55 felsőoktatási intéz­ményből 30 (17 egyetem és 13 főiskola) jött létre. Az integráció egyik fő célja és indoka a széttagoltság csökkentése és az erőforrá­sok egyesítése volt. Az ÁSZ jelentéséből azonban kiderül: ez nem minden terüle­ten valósult meg. Az intézmények közöt­ti integrációt mindenhol az előírásoknak megfelelően, határidőre hajtották végre. A belső szervezeti egységek átalakítása ugyanakkor a tervekhez képest lassú és részleges, teljeskörűen csak a gazdasági szervezeti egységeket vonták össze. A ka­rok, oktatási szervezetek egymás mellett működnek, a vagyoni elemek egyesítése is csupán formális volt. Az intézmények egy ré­szénél a földrajzi távol­ság és a szétszórtan elhe­lyezkedő képzési he­lyek, valamint a telephe­lyek nagy száma is aka­dályozza az együttmű­ködést. Az Eötvös Loránd Tu­domány­egy­etemnek például 53 telephelye van a fővárosban. Bako­nyi László, az egyetem tanulmányi osztályve­zetője úgy vélte: az ÁSZ jelentése lényegre törő, és az ELTE integrációját megfelelő módon keze­li: itt nem eltérő profilú intézmények társultak ugyanis, mint sok vidé­ki városban. - A korábbi egyetemek, főiskolák egyesítése politikai dön­tés volt, a szakmai mun­ka csak az integráció után kezdődött el - mondja Bakonyi László.­­ Az ELTE számára azonban pozitív válto­zásokat is hozott az in­tegráció: a tanárképzés egy helyre került. Az egyetemen most óvoda- és gyógypeda­gógusokat, középiskolai, illetve egyete­mi tanárokat is képeznek: az intézmény 32 ezer diákja közül 25 ezer részesül va­lamilyen formában pedagógiai képzés­ben (is). Sipos Béla, a Pécsi Tudományegyetem integrációért felelős rektorhelyettese sze­rint az ÁSZ jelentésében leírtak a valós helyzetet tükrözik, mint mondta: rövid tá­von nem lehet csodát várni az integráció­tól. Közölte: az ÁSZ-vizsgálat alapján az egyetem intézkedési tervet dolgozott ki a hiányosságok megszüntetése érdekében. A rektorhelyettes úgy vélte: a jogelőd Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem integrá­ciója pénzügyileg és szakmailag előkészí­tetlen volt. Előbbi szerves fejlődés, „ter­mészetes" integráció eredményeképpen folyamatosan alakult 1975 és 1996 között. Az integrációval újonnan létrejött egye­tem most ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a többi olyan intézmény, amelyhez orvosi egyetemet is csatoltak: nagy adósságállományt örökölt, többek között azért, mert a rosszul finanszírozott betegellátást az egyetemi klinikáknak is vállalniuk kell (2003-ban a klinikák hiá­nyát sikerült megszüntetni). - Az integrációt úgy kellett végrehajta­ni, hogy ahhoz külön pénzügyi forrás nem állt rendelkezésre - hangsúlyozta Sipos Béla. Hozzátette: mindemellett je­lentősen lelassítja az információáramlást az, hogy ma Magyarországon nincs oly­an működőképes szoftver, amellyel ekkora egyetem gazdálkodási rendszerét hatékonyan és gyorsan lehetne irányíta­ni. A tanszékek, karok vezetőit pedig ne­héz meggyőzni a párhuzamok kikü­szöbölésének fontosságáról, hiszen min­denki ragaszkodik pozíciójához, a hason­ló profilú intézmények tehát tovább mű­ködnek egymás mellett. Sipos Béla azt mondja: az integráció eredménye az lett, hogy rendkívüli módon megerősödtek a karok, az egyetemi központ pedig le­gyengült. Az ÁSZ-jelentésben leírtak az oktatás irányítóit sem lepték meg. - A felsőokta­tási intézmények integrációjáról szóló, szinte egyhangú parlamenti döntés csak a kezdő lépés volt - mondja a törvény megszületésekor az oktatási tárcát vezető Pokorni Zoltán.­­ Ahhoz azonban, hogy a jogi intézkedést követően valós belső in­tegráció alakuljon ki az intézmények kö­zött, több szakmai programnak kell meg­valósulnia. Ezek közül több - például a kreditrendszer, a normatív finanszírozási rendszer, a közös kutatási vagy beruhá­zási programok­­ elindult­­, másoknak, mint például a kétszintű képzési rendszer beveze­tésének szakmai előké­szítése megtörtént. Pokorni szerint azonban az új kormány ezeket a fejlesztéseket leállította. - Hosszú évek kelle­nek ahhoz, hogy az elkü­lönült működésre beren­dezkedett jogelőd egye­temek, főiskolák tényle­gesen együttműködje­nek - szögezte le a fideszes politikus. Egy hasonlattal élve, úgy fo­galmazott: az integrációs törvény lezárta a hordót, ám ahhoz, hogy a benne lévő nedű borrá forrjon, még hosszú időnek kell eltelnie. Mint mondta: oktatási miniszterként 2000-ben is tisztában volt azzal, hogy rövid távon az integráció nem hoz pénzügyi hasznot, ahhoz évtizedekre van szükség. Ám az elsődleges cél nem is ez volt, hanem az, hogy az intézmények kö­zös kutatási, képzési programokat indítsanak. Magyar Bálint oktatási miniszter szerint az ÁSZ integrációval kapcsolatos megállapításai a szükséges változtatások, a tárca által elindított re­formok irányába mutatnak. Példaként említette az úgynevezett bolognai folya­mathoz kapcsolódóan a többciklusú képzés bevezetését, illetve, hogy sz­ét kell választani az egyetemek, főiskolák akadémiai és gazdasági vezetőségét.­­ Amíg a karok választják meg a rektort, addig a szavazatok maximalizálására tö­rekedni kénytelen intézményvezető nem hozhat piaci alapú, racionális dön­téseket, például, hogy egyes szakokat, karokat visszafejleszt, másokat pedig erősít - véli Magyar Bálint. Hozzátette: mindezeket tartalmazni fogja a felsőok­tatási törvénynek az ősszel a parlament elé kerülő átfogó módosítása. A szaktár­ca vezetője azt mondta: örül az ÁSZ je­lentésének, mert szerinte támogatást je­lent majd a felsőoktatás átalakításáért ví­vott küzdelemben. VARGA DÓRA Pokorni Zoltán Magyar Bálint ÍZELÍTŐ AZ ÚJ SZÁMBÓL Mi mennyi? Számvetés az EU-kampány­­ról (Csaba László, Síklaki István - Maj­­tényi László, Szent-Iványi István és má­sok írásai) - Nem kellene törleszteni (Be­szélő beszélgetés Jeszenszky Gézával) - A haldokló magányossága (Fridl­ Judit az Alkotmánybíróság döntéséről) - Új rova­tunk: Zsebtörténelem (Tischler János írá­sa) - Vörös István verse és költői válasza. HIRDETÉS Lakáshitel?! HVB Bank Hívja: 06-40/50-40-50 HVB Bank/

Next