Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-02 / 127. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. JÚNIUS 2., HÉTFŐ 3 SPD-igen Schröder reformjaira A párt baloldala a Bundestagban még akadályozhatja a tervezetet DUNAI PÉTER BERLINI TUDÓSÍTÓNK A német szocdemek rendkívüli reform­pártkongresszusán a küldöttek döntő többséggel elfogadták tegnap az ország szociális ellátórendszereiben jelentős át­alakításokat, a jóléti állam megnyirbálá­sát jelentő, Schröder kancellár nevéhez fű­ződő Agenda 2010 tervezetet. Nincs más kiút, le kell nyelnünk a keserű pirulát, el kell fogadnunk a sok eddig természetes­nek tekintett juttatásról való lemondást - hangzott a kancellár felhívása A berlini Estrel szállodában 524 kül­dött tárgyalta az Agenda 2010 előterjesz­téseit, a jelenlévők mintegy kilencven százaléka voksolt igennel. A nemmel szavazó pártbaloldalnak nem sikerült lé­nyegi változtatásokat elérni a tervezeten, noha néhány kérdésben módosították a szöveget. A pártvezetés kiállt Gerhard Schröder programja mellett, és vissza­verte a baloldalról jövő, némelykor de­magóg támadásokat. Hans Eichel pénz­ügyminiszter a szavazás után figyelmez­tette a hallgatóságot, az adóprés ismételt megszorítása nem járható út. - Németor­szágban a jövedelemadó-mennyiség csaknem a felét a munkavállalók legjob­ban kereső felső tizede fizeti, míg a mun­kavállalók (jövedelem szerinti alsó) öt­ven százaléka az adóbevételek kilenc százalékát adja - mondta. A reformnak a Bundestagban is át kell mennie. A hajszálvékony kormánytöbb­ség ismeretében a pártbaloldal (mintegy tucatnyi SPD-képviselő) megbuktathatja a tervezetet. Az ellenzék viszont támo­gatja a reform alapgondolatát.­ ­ AZ AGENDA 2010 LEGFONTOSABB SAROKPONTJAI: 1. Összevonják-csökkentik a munkanélküli segélyt és a szociális ellátást. 2. Az egészségügyi ellá­tásban a jövőben több szolgáltatást a biztosított saját zsebéből kell hogy, finanszírozzon. 3. Az átlagéletkor növeke­dése miatt felemelik a nyugdíjkorhatárt, fékezik a nyugdíjak emelését. Schröder kancellár az SPD rendkívüli kongresszusán Holnap sztrájk Ausztriában SZÁSZI JÚLIA BÉCSI TUDÓSÍTÓNK Holnap leáll az élet Ausztriában: ezúttal több ágazat csatlakozott az Osztrák Szakszervezeti Szövetség sztrájkfelhívá­sához, mint legutóbb, május 6-án. A leg­súlyosabb gondot a személyforgalom teljes szünetelése jelentheti: most nem­csak a városi tömegközlekedés, hanem a vasúti is leáll, mégpedig teljes 24 órára. Az EU külső határának számító szaka­szon akadozik majd a forgalom: a vámo­sok kizárólag a bizonyíthatóan életmen­tő célokat szolgáló szállítmányokat ke­zelik, s a szolgálatot teljesítők távolma­radása miatt utasok sem léphetik át a ha­tárt. Nem lesz tanítás az iskolákban, az egyetemeken elmaradnak az előadások. Nem dolgozik a posta, a szemétszállítás, mindenfajta ügyfélfogadás szünetel. A múltkori sztrájkkal annyit sikerült elérni, hogy a kormány a kifogásolt nyugdíjreform kisebb változtatásai mel­lett lemondott a törvényről tervezett júni­us 4-i parlamenti szavazásról, ám a mun­kavállalók érdekképviseletei ennyivel nem érik be. Az ellenzéki szociáldemok­rata párt követeli, hogy most döntsenek az új nyugdíjtörvényről, természetesen elhagyva a kormány által szükségesnek tartott drasztikus, a nyugdíjak csökkené­sét eredményező változtatásokat. ■ VISSZATÉR JÖRG HAIDER az országos politikába. A Szabad­ságpárt jelenlegi vezére, Herbert Haupt alkancellár és szociálisügyi miniszter maga jelentette be, hogy a Karintiába „száműzött" Haidert visszahívta a párt elnöksé­gébe. Az előző, szintén néppár­ti-szabadságpárti kormány buká­sát az váltotta ki, hogy Haider hí­vei fellázadtak miniszteri rangba került párttársaik ellen. Eltorlaszolják a szlovák autópályákat MTI Alig két héttel a határblokád után, Szlovákiában a Szakszervezetek Szövet­ségének (KOZ) aktivistái szerdán eltor­laszolják az ország autópályáinak leg­fontosabb szakaszait. A kormány szociá­lis megszorításai ellen szóló tiltakozó akció tervének részletei egyelőre nem is­mertek, de a jelzett napon - várhatóan csak néhány órára - az ország autópá­lyái használhatatlanok lesznek. Ivan Saktor, a KOZ elnöke tegnap kö­zölte: teszik ezt azért, mert a kormány „reformintézkedések címén romba dönti a szociális rendszer hálózatát", és felrúgja a háromoldalú érdekegyezetés szabályait. A szakszervezeti vezető je­lezte, hogy júniusban országos pedagó­gussztrájkra készülnek, szeptemberben pedig általános sztrájkra lehet számíta­ni Szlovákiában. „Ostoba tanácsok” Markó Béla kifogásolja Bayer Zsolt sepsiszentgyörgyi beszédét TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Rosszat tesz az erdélyi magyarságnak, aki azt állítja, hogy az RMDSZ-nek a jö­vőre esedékes romániai törvényhozási választásokon nem kell okvetlenül be­jutnia a parlamentbe. Ha ugyanis az er­délyi magyarság nem lenne egységes, s nem rendelkezne befolyással a minden­kori magyar és román kormányra, a stá­tustörvényt nem sikerült volna úgy mó­dosítani, hogy a kedvezmények köre ne csökkenjen, hanem bővüljön - jelentette ki Markó Béla szombaton Ko­lozsváron, az RMDSZ egyházi vezetőket és veze­tő értelmiségieket tömörítő Szövetsé­gi Egyeztető Ta­nács (SZET) tiszt­újító ülésén. Befolyása révén az RMDSZ elérte, hogy nemcsak a magyarul tanuló kiskorúak kaphatják meg ezentúl a húszezer forintos oktatási támogatást, hanem egyetemi hallgatók is, a diákigazolványt pedig azok is kér­hetik, akik magyarok, de nem magyarul folytatják egyetemi tanulmányaikat. Ha­sonló a helyzet a pedagógusigazolvány­nyal is - mondta. Markó bejelentette: a héten Bukarest­ben áttekintik a román kormánypárttal kötött együttműködési szerződést. Az RMDSZ nem tud eltekinteni attól, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudomány­­egyetemen az idén a két magyar kar lét­rejöjjön, az erről szóló kormányhatározat megszülethessen. Az RMDSZ elnöke kö­zölte: két héttel ezelőtt kérte Magyar Bá­lint minisztertől, hogy jövő évtől az Er­délyben tanító magyar egyetemi oktatók havi tízezer forintos ösztöndíjat kapja­nak. A tárca már meg is tette az erre vo­natkozó javaslatot. A kolozsvári ta­nácskozással pár­huzamosan Sepsi­­szentgyörgyön a Tőkés László püs­pök nevével fém­jelzett Erdélyi Ma­gyar Nemzeti Ta­nács (EMNT) kez­deményező testü­lete rendezett újabb lakossági fó­rumot. A fórumon az RMDSZ politikáját élesen bíráló püspök kijelentette: a jövő évi romániai helyhatósági választások nagyon fontosak a mozgalom számára, mivel lehetőséget adnak arra, hogy az er­délyi magyarság új politikai felállásban jelenjen meg. Toró T. Tibor ügyvivő elnök rámutatott: „ellenszélben" kell dolgoz­niuk, mivel sem a magyar, sem a román kormány nem rokonszenvez az EMNT létrehozásával, miként céljával, a területi autonómia megteremtésével sem. A fórumon felszólaló Bayer Zsolt ma­gyarországi újságíró az ír, a baszk és a korzikai modellek alkalmazását sürgette, azt, hogy az erdélyi magyarok ezrei lép­jenek fel „Bizánc", „az idióta román sovi­nizmus", „a helyi hülye román rendőr" ellen, s így védjék meg a csángókat, Wass Albertet és a nagyváradi Bethlen Gábor­­szobor magyar feliratát. A fórum részt­vevői egyhangúlag megszavazták a ked­vezménytörvény védelméről szóló felhí­vást, a Székelyföld területi autonómiáját sürgető állásfoglalást. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgár­­mester bejelentette: Erdélyi Polgári Szö­vetség (EPSZ) néven új politikai „ernyő­szervezet" alakul a Székelyföldön az RMDSZ-szel elégedetlen mozgalmak számára, amely önállóan indul a jövő évi helyhatósági választásokon. A sepsiszentgyörgyi gyűlésen el­hangzott Bayer-beszédre utalva Markó Béla kijelentette: ostoba emberek ostoba tanácsai ezek. Hozzátette: a romániai magyarságnak nincs szüksége arra, hogy a magyarországi közélet legalja Erdélybe jöjjön, és efféle tanácsokat osz­togasson. Markó Béla Tőkés László Csúcsok és mélyütések FÜZES OSZKÁR L­engyelországot lovaggá (középhatalommá), majd Párizst és Berlint gyomorszájon ütötte az amerikai elnök. Bármily békülékenyen mo­solygott Bush, ütéseinek ereje pontosan látszott a tévékben is Chirac és Schröder arcán. Kelet-Európa (Amerika által deklarált) egyenjogúsítását ők saját veszteségükként élik meg. A NATO-ba és az EU-ba bekerülő újak sok­kal inkább szövetségesei Amerikának, mint azoknak, akik ellenpólust for­málnának. Emiatt az EU-ban dúló hatalmi harcokban is a francia-német ten­gellyel szemben a brit-spanyol-olasz atlanti tábor erősödik. Amúgy az egész EU tanácstalanul nézi, hogy Oroszország és Kína, talán már India is fonto­sabb, mint ő maga, és főleg, mint a már csupán Afrika-felelősi posztra áhíto­zó Franciaország. A németek, Schröder minden retorikája ellenére, látják ezt, ezért vállalnak nagy békefenntartó szerepet Afganisztánban. Moszkva Szentpéterváron nyilvánította ki, hogy beáll az Amerikával szövetséges kö­zéphatalmak sorába. Kénytelen, hát kész higgadtan kihátrálni az ellensúlyo­zás zsákutcájából Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaukázusban. Ez utóbbi térségeket, Észak-Afrikával és Délkelet-­Ázsiával együtt, Nagy- Közel-Keletnek nevezik. Itt éri a „régi Európát" a legnagyobb befolyási vesz­teség, e nagyrégió az új világrend központi hatalmi terepe ugyanis. Amerika bő húsz éve építgeti itt a mára nagyra nőtt katonai infrastruktúráját, amely Irak megszerzésével egyeduralkodóvá vált. S a NATO távoli béketeremtésre való átképzése ebbe, az amerikaiak által megszabott, nagy-közel-keleti fel­adatrendbe illeszti be az atlanti szövetségeseket (Magyarországot is). Mint látjuk, ez felértékelődést hoz például Varsónak, Bukarestnek, Szófiának - és leértékelődést mindazoknak, akik nem, vagy csak vonakodva állnak be az új sorba. (Komoly a veszélye annak, hogy Magyarország is az utóbbi kategóri­ába kerül, de hagyjuk ezt most zárójelben.) A szombattól csütörtökig tartó csúcstalálkozó-sorozat második fele a má­sik nagy beillesztés amerikai tervének része. Nagy-Közel-Keletet bekénysze­­ríteni a globalizált szabad kereskedelem keretébe. Gigantikus rendszerváltoz­tatási terv. A diktatórikus elosztásra, korrupt olajeladásra és/vagy amerikai segélyezésre alapuló, többnyire iszlám rendszerek lehetőleg békés átme­netének stratégiája. Amerika ezt a világ legnyilvánvalóbb érdekének tartja - de hosszú, költséges, bizonytalan és veszélyes folyamat. A szövetségesek új sorba és új sorrendbe állítása Washington szemében annyira logikusan követ­kezik a Nagy-Közel-Kelet ügyeiből, hogy Amerika időnként elfelejti megma­gyarázni, hogy mit miért csinál(tat), fokozva a nagy átrendeződéssel járó bi­zalmatlanságot. A két nagy beillesztés számtalan újabb konfliktus forrása lesz. Amerika kudarcot is vallhat, mindjárt a palesztin-izraeli békéltetésben, ami a hét másik csúcstémája lesz. Vagy a Nagy-Közel-Kelet három kulc­sországával, Egyiptommal, Jordániával és Szaúd-Arábiával tartandó Bush-ta­­lálkozón, amelyben az iráni és a Szíriai ajtó kinyitásához kér segítséget. Pon­tosabban önfeladó engedelmességet: Egyiptom, Jordánia, az Arab-öböl és Szaúd-Arábia díszpéldánya annak a rendszernek, amit Amerika szeretne megváltozatni. De ezek legalább a barátai, akikre szüksége lehet Irán és Szíria átállításához. Ez utóbbiból akár háború is lehet. Abból újabb európai és atlan­ti törés. Pedig a még több Irakhoz és Afganisztánhoz még több európai segéd­erő kell Amerikának. Francia, német és orosz is. Talán még kínai is. Ezért lesz ott a világ igazgatótanácsa eviani ülésén a közeljövő második legnagyobb át­rendezője, a kínai vezető is. Az új világ készül, de csak később lesz rendje. Ha a csúcsok tétjei igen kemények, képzeljük el, mekkorák a rejtett mélyütések! Megkövetés TAMÁS GÁBOR I­gazán nyugodtan, szabadon manapság csak a futballpályákon lehet fa­siszta az ember. Ott lengethet horogkeresztes lobogót, kinyithat nyilaske­reszttel ellátott transzparenst, ordíthatja torkaszakadtából, hogy Sieg heil!, skandálhatja, hogy elindult a vonat, mármint Auschwitzba - ha van fo­ci, ha nincs, ez után mindenképpen jólesik egy pofa sör. A történelem furcsa fintora, hogy a tavalyi UEFA-kupa meccsen, a Stutt­gart ellen is hangosan szólt a „Sieg heil!", mire a stuttgartiak a videofelvétel­lel a nemzetközi labdarúgó-szövetséghez fordultak - így az idei UEFA-kupa első hazai meccsét amúgy is zárt ajtók mögött kell játszania a Fradinak. Törvényszerű, ami pénteken történt. És nemcsak az Üllői úton, hanem Sió­fokon is. Ne mondja most senki, hogy azonnal kell cselekedni, ez így nem me­het tovább, intézkedjen, akinek kell, büntessünk keményen. Az a sok ember, aki most ilyeneket hajtogat, jobb ha hallgat. A bajkeverőket, a szurkolói kemény magok tagjait ugyanis az egyesületi vezetők, a biztonsági szolgálatok munkatársai szinte névről ismerik. Koket­­tálnak velük, ankétokat rendeznek számukra, és néha egészen nevetséges módon igyekeznek a kedvükben járni. Megveszik nekik a transzparensek alapanyagát, nem egy esetben hozzájárulnak utazási költségeikhez, ha ide­genbe megy a csapat. Annyi a videofelvétel, hogy két tévéfesztiválra elég vol­na, följelentés is van sok, ismeretlen tettes ellen, valamennyi ismeretlen is ma­rad. Beléptetőrendszer is van, kitűnően működik, be lehet menni rajta. Ne fogadkozzon minisztérium, pláne ne a futball-liga, amelynek hivatal­nokai akkor nagyhangúak, amikor az újabb és újabb csomagterveket jelentik be „a futballhuliganizmus megfékezésére", de rögtön megszeppennek, ha konkrét eset, konkrét tennivalót követel, különös tekintettel az FTC-re. Nem péntektől van ok a szégyenkezésre. Sokkal korábbtól. Előfordulhat, hogy egy harcias kisebbség félelemben tarthatja a többséget. De az azért ritka, hogy ezt hosszú évek óta megtehesse, beleértve politikuso­kat, sportvezetőket, rendőrséget, őrző-védőket egészen a futballbírókig. Az pedig még ritkább, hogy az egymás után következő megbotránkoztató esetek sem ébresztenek rá komoly embereket (országgyűlési képviselőket, pártkori­feusokat) arra, hogy ha ezzel a körrel flörtölnek - a tűzzel játszanak. Ebben a sportágban van a legtöbb olyan törvény, rendelet, ami teljesíthetet­len. Az egyik ilyen, hogy a stadionokban a klub felel - és fizet­­ a rendért. Mi­ből? Hogyan? Igenis azt mondom, hogy állami pénzen - az adómból - legyen ott a rendőr a meccseken és a pályák környékén, mert aki életében ment már át „rangadó" után a népligeti aluljárón és érezte azt a félelmet, ami ilyenkor meglepi az embert, az állampolgárként és nem szurkolóként fél. És mindezt a rendőrség nézi, négyesével-ötösével sétálgatnak, s csak akkor „avatkoznak" közbe, ha valaki már túl van megveretésen, és vérző fejjel fek­szik a földön - akkor azt az embert igazoltatják és (megtörtént eset) megkér­dik tőle, minek keresi magának a bajt. Most az illetékes azzal védekezik, hogy ünneplésre készült a „közeg". Színpadot ácsoltatott a rendezőgárda is. A bajnokság második helye, mint vá­ratlan tragédia, megbénított mindenkit, kivéve a megvadult drukkereket. A Ferencváros Szurkolók Szövetsége stiláris leleményességgel fogalmaz, amikor elítéli a történteket. „Ezen cselekedetek, bár érthetőek, mégsem indo­kolható és alkalmas eszközök a jogos szurkolói felháborodás kifejezésére." A szövetség egyébként elvárja az FTC vezetőitől és játékosaitól, hogy kövessék meg a szurkolókat, minősíthetetlen teljesítményük miatt. Akkor most kivételesen általánosítsunk: ideje volna a szurkolóknak is vég­re megkövetni valakiket.

Next