Népszabadság, 2003. október (61. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-01 / 229. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. OKTÓBER 1., SZERDA 3 Nastase „normakontrollt” kér A román miniszterelnök Strasbourgban elvetette az etnikai alapú kettős állampolgárságot. NAGY CSABA KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK Rokonszenvet fogadott - részben angolul, részben franciául elmondott - beszédet tartott tegnap a strasbourgi Európa Tanácsban Adrian Nastase Románia ET- tagságának tizedik érvfordulója alkalmából. A román kormányfő magyar szempontból két legfontosabb politikai üzenete: 1. a készülő román alkotmány eleget tesz a kisebbségvédelem európai normáinak, 2. Bukarest elveti az etnikai alapú, automatikus kettős állampolgárságot. Lapunk kérdésére válaszolva Nastase közölte: ha Magyarország ilyen törvényt akarna elfogadni, Bukarest ET-eljárást kezdeményez, vajon a jogszabály megfelel-e az európai normáknak. „Ahogy a státustörvény okán is született európai állásfoglalás, úgy az állampolgársági ügyeket is egységes európai normák alapján kell szabályozni. Arra biztatnék mindenkit, hogy mostantól az európai állampolgárságra koncentráljon, és ne akarjon visszatérni a XIX. századba" - mondta. A kormányfő lapunknak aláhúzta: a két ország közötti megállapodás egyébként is kizárja a kettős állampolgárságot. Nastase - az Európa Tanács egykori képviselője - a parlamenti közgyűlésben országa európaiságát hangoztatva követendő példaként hozta fel a román-magyar viszony alakulását, a közös autópálya-projektet. Kiemelte Medgyessy Péter magyar miniszterelnök legutóbbi bukaresti látogatását, melynek során aláírták a státustörvény romániai végrehajtását lehetővé tévő dokumentumot. Mint ismeretes, az ET a nyár elején Magyarországot bíráló határozatot fogadott el, mert a kedvezménytörvényt az Országgyűlés az érintett országokkal való előzetes megállapodás nélkül fogadta el. Eörsi Mátyás (SZDSZ) kérdésére válaszolva Nastase elmondta: az aradi Szabadság-szobor a románok számára revizionista tartalmat hordoz, ezért olyan kompromisszumra törekszik az RMDSZ- szel, mely tekintettel van mindkét nép történelmi érzékenységére. Hozzátette: örömére szolgál, hogy a kétoldalú kapcsolatokban már csak szobrokról kell vitatkozni. Gedei József (MSZP) a kisebbségi önkormányzatokról kérdezte, hivatkozva az autonóm régiókról elfogadott Grossjelentésre. Nastase közölte: országa az európai elvárásoknak megfelelően jár el, de továbbra sem tisztázott, mit jelent valójában az autonómia. Közölte: a kollektív kisebbségi jogok nem járhatnak együtt etnikumok területi autonómiájával. Ezt az elképzelést az Európai Unió országainak többsége elveti, és ezért azt a leendő európai alkotmány sem tartalmazza majd. Ékes József (MDF) az egyházi ingatlanok visszaadásáról érdeklődött. Nastase szerint kormánya elkötelezte magát a folyamat mellett, de a végrehajtást nehezíti, hogy az ingatlanok jelentős része nem állami, hanem önkormányzati tulajdonban van. Az Európa Tanács ülésterme Strasbourgban Pozsony: szétesik a koalíció SZILVÁSSY JÓZSEF POZSONYI TUDÓSÍTÓNK A jövő évi költségvetés-tervezetet és a kormánykoalíció szűnni nem akaró viszálykodását bírálta Rudolf Schuster államfő azon a találkozón, amelyen Pavol Hrusovsky házelnököt és Mikulás Dzurindát fogadta. A köztársasági elnök elsősorban azt kifogásolta, hogy az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek áfakulcsának lényeges emelése - az eddigi ötről tizenkilenc százalékra -, továbbá az energiaárak drasztikus növelése miatt tovább súlyosbodnak a szegények, sőt a középrétegek megélhetési gondjai is, amelyeket a tervezet az államfő szerint nem ellentételez. A házelnök értékelése szerint elfogyott a kormánykoalíció parlamenti többsége, mert több képviselő átült a függetlenek közé. Emiatt a százötven tagú törvényhozásban már csak hetvennégy mandátuma maradt a kormánykoalíciónak. Hrusovsky azt sem zárta ki, hogy az elmérgesedő és az egyre személyeskedőbb viták miatt akár már októberben széteshet a kormánykoalíció. A kormányfő viszont derűlátóan nyilatkozott: szerinte szívós politikai tárgyalásokkal a kisebbségi kabinet miniszterelnökeként is képes lesz elérni a szükséges jogi normák elfogadását. Rudolf Schuster ugyancsak tegnap tárgyalt Bugár Bélával is. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke szintén úgy vélte, hogy a kormánykoalíció már elveszítette a parlamenti többséget. ■ EDUARD KUKÁN MAGYARELLENESSÉGGEL KAMPÁNYOL A Magyar Koalíció Pártja nem felejti el, hogy Eduard Kukán az uniós tagállamok és a csatlakozó országok külügyminisztereinek találkozóján élesen ellenezte azt a budapesti javaslatot, hogy az uniós alkotmányban rögzítsék a nemzeti kisebbségek kollektív jogait - nyilatkozta lapunknak Bugár Béla. A pártelnök szerint a pozsonyi diplomácia vezetője megkezdte elnökválasztási kampányát, s minden alkalommal igyekszik bizonygatni, mennyire jó szlovák. - A szlovákiai magyarság számára is létfontosságú a kollektív jog elismerése, hiszen elsősorban ennek alapján működik nemzetiségi oktatásügyünk és számos kulturális intézményünk. Ezért a magyar választópolgárok jövőre nyilván meggondolják, hogy olyan elnökjelöltre adják-e szavazataikat, aki durván elutasítja ezt a jogot - tette hozzá Bugár. (Pozsonyi tudósítónktól) Klaus ellenzi az EU-alkotmányt Václav Klaus cseh államfő tegnap a Hradzsinba kérette Vladimír Spidla prágai kormányfőt, s azt az álláspontot igyekezett tisztázni, amelyet az ország képvisel majd az EU-alkotmányával foglalkozó kormányközi konferencián - közölte Ladislav Jaki elnöki szóvivő, aki további részleteket nem árult el. A szombaton kezdődő római tanácskozáson a cseh küldöttség tagjaként a köztársasági elnök is részt vesz. Cyril Svoboda külügyminiszter ennek nem örül, mert az államfő hétfőn a Mladá fronta Dnes napilapban megjelent cikkében így vélekedett: „ha elfogadják a jelenlegi alkotmánytervezetet, akkor Európa átlépi a Rubicont, mert megszűnnek a szuverén országok, megnyirbálják a nemzeti parlamentek és kormányok eddigi teljes jogkörét. Rövidesen egyetlen szuperállam lesz a kontinensen, ahol minden lényeges kérdésben Brüsszel dönt majd, miközben a cseh polgár beleszólási lehetősége csaknem a nullával lesz egyenlő." Klaus szerint Európa történelmi válaszaihoz érkezett, ezért végzetes hiba a hallgatás és a hamis lojalitás, amely szerinte Csehországban leginkább a külügyminisztériumot, de a kormányt is jellemzi. A prágai diplomácia vezetője erre a bírálatra kedden azt válaszolta, hogy „a köztársasági elnök az európai mértékadó politikusok közül egyedül maradt ezzel a nézetével". SZ. J. P. Újjáéledő sovinizmus Szerbiában Több alkalommal történt eddig is sírgyalázás a vajdasági katolikus, református és zsidó temetőkben, amelyeket rendszerint rendőrségi közlemény követett: „a tettesek, nyilvánvalóan részeg fiatalkorúak, egyelőre ismeretlenek", s ezzel mindahányszor pont került a nyomozás végére. A minapi botrány azonban jóval nagyobb annál, semmint hogy a szőnyeg alá lehessen söpörni. A legújabb jelentés szerint az elmúlt hét végén 85 sírt gyaláztak meg a 150 éves újvidéki katolikus temetőben: márvány síremlékeket vertek szét, fejfákat téptek ki a földből, egy egyéves kislány sírját pedig feldúlták, félig ki is ásták. Hasonló méretű vandalizmust a multikulturális hagyományaira büszke tartományi főváros még nem ért meg. A rendőrségi közlemény most is semmitmondó volt („a tettet - az elkövetési mód alapján - minden bizonnyal egy sátánimádó szekta tagjai követték el"), a városi és tartományi vezetés azonban belátta, hogy ezzel nem lehet lemosni a szégyent Újvidékről. S ezért most nem csupán a VMSZ városi szervezete és a Magyar Nemzeti Tanács reagált erélyesen, de fölemelték hangjukat a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Vajdasági Reformisták, a G17, a Helsinki Emberjogi Fórum képviselői, s a tartományi kormány elnöke is. A helyi magyar politikusok számtalanszor szóvá tették már, hogy a kisebbnagyobb nacionalista kilengések alkalmával sem a tartományi, sem a köztársasági illetékes szervek, de még a kisebbségi ügyekkel megbízott köztársasági miniszter sem veszi magának a fáradságot, hogy elítélje azokat. A lemeszeltek helyén minduntalan újból feltűnő soviniszta falfirkák (Jég alá a magyarokkal! Magyarok kifelé! Megölünk minden magyart (romát, zsidót, Baltát a siptárokba!), a nemzeti gyűlöletet szító különféle szórólapok, a „tudósok", „történészek", „neves szerb értelmiségiek" soviniszta megnyilvánulásai eddig is nyomós okot szolgáltattak volna, hogy tiltakozzanak, de nem tették. Eklatáns példája ennek a furcsa politikusi magatartásnak az újvidéki televízió egyik minapi csevegő műsora, s a körülötte lejátszódó események. A stúdió szerb történészvendége többek között kijelentette, hogy a magyarok, szlovákok és románok csak telepesek a Vajdaságban, s a magyarok azért szépek, mert igazából szlávok, „szép szláv arcuk van". A visszhangtalanság, a szerb politikusok nemtörődömsége (illetve néhányuk jól-rosszabbul titkolt nacionalizmusa) adja meg a jelet a névtelen vandáloknak, hogy büntetlenül folytathatják üzelmeiket - állapította meg a Darms független napilap szerkesztőségi kommentárjában, szeptember utolsó napján. Újvidék, 2003. szeptember PILCZ NÁNDOR Kérdezősködés KRAJCZÁR GYULA A nyolcvanas években az amerikai kampányokban minden bajért a japánokat okolták, most úgy tűnik, a kínaiak vannak soron. Az a baj, hogy az olcsó kínai áruk elárasztják az Egyesült Államokat, az emberek és a vállalatok ezeket meg is veszik, a drágább amerikai termékek a polcon maradnak, nem érdemes azokat gyártani, a gyárak bezárnak, az embereket elbocsátják, akik kevéske pénzükből aztán persze, hogy kínai terméket vesznek. A folyamat egyszerű, nemcsak a detroiti munkanélküli látja át, hanem még a miniszterek is, meg is ígérik: ennek vége. Mégpedig úgy, hogy megmondjuk a kínaiaknak, vagy felértékelik a pénzüket, s ezzel drágítják az áruikat, vagy majd mi vetünk ki rájuk büntetővámokat, s mi drágítjuk meg áruikat. Egy fiksz, azok drágábbak lesznek, mert biztos azt szereti a nép. Ugyanennek a gondolatmenetnek magyaros, laikus változata az a felhívás, amely a mai napra a kínai áruk bojkottjára szólít fel. Meg arra, hogy ne együnk gongba csirkét a kínai gyorsbüfékben. És még arra, hogy kérdezzük meg az utcán a kínaiakat, még hány napig tartózkodnak Magyarországon. S a biztonság kedvéért a kínai boltokban és éttermekben kérdezzük meg, mennyi adót fizetnek. A felhívás tömör magyarázata szerint azért lenne helyes az egyébként nem említett mai kínai nemzeti ünnepet bojkottal, illetve kérdezősködéssel töltenünk, mert ez hatékony módja lehet a belső termelés támogatásának, s egyben kifejezhetnénk ellenérzéseinket is a „külföldiek tömeges bevándorlását előkészítő" kormánnyal szemben. Az akció tervezői annyiban mindenképpen túljutottak John Snow amerikai pénzügyminiszteren, hogy nem bajlódnak a jüan értékével, hiszen ők már akkor is tudták, hogy nem kell Pestre kínai áru és ember, amikor a valutájuk viszonylag erős volt. Azért a nemzetközi és amerikai üzleti világ elég megosztott a kérdés megítélésében, ahogy valószínűleg a magyar közvélemény is az lenne, ha érdekelné annyira az ügy, mint az említett felhívás megfogalmazóit. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a kínai vitágdömpingnek két oka van: az olcsó munka és az intenzív kereskedelem. Sem az amerikai republikánusok, sem a magyar felhívásfogalmazók nem irigylik egyiket sem. Nem szeretnének annyiért foglalkoztatni amerikai vagy magyar embereket, amennyiért a dél-kínai falusi emberek dolgoznak, s valószínűleg nem szeretnénk olyan intenzíven kereskedni sem, ahogy a kínaiak, hiszen megtehetnénk, de nem tesszük. Csak és kizárólag a profitot és a gazdasági növekedés ütemét irigyeljük. Az amerikaiakat már az egyébként legelkötelezettebb médiumaik is farkasvaksággal vádolják, míg a magyar kistestvérre, azt hiszem, kár lenne ennyi energiát pazarolni. A kínaiak minden bizonnyal akkor jelentenék a legnagyobb veszélyt a világgazdaságra, az amerikaira és a magyarra is, ha valamit jól elszúrnának, s megakasztanák eddigi lendületes növekedésüket. Azzal a földkerekség jelenlegi legmegbízhatóbb, legjobban húzó motorja állna le. Kínát nemcsak a legnagyobb exportőrök, de a legnagyobb importőrök között is számon tartja a világ. Nagyvállalatok tömegei kínai termelésüknek és eladásaiknak köszönhetően tudnak ma nyereségesek lenni vagy éppen valamiféle egyensúlyt tartani. Ha Pekingben követnék el azt a hibát, amely a Szabadság téren sem esett jól, ropogna az egész világgazdaság. S annyi bajuk van a kínaiaknak a munkanélküliségtől a vergődő állami vállalatok tömegein át az enyhén szólva bizonytalan hitelviszonyokig, hogy elég kockázatos melléjük még újakat is kreálni. Itt persze nem a magyar felhívásfogalmazókra gondolok. Ők a legnagyobb veszélyt a gyanútlan japán turistákra jelentik, akiket arról faggatnak majd a Gül baba türbéjénél, hogy meddig akarnak még Magyarországon maradni. • •Önerő TÓTH ÁKOS • A jövő év lesz az önkormányzatok eddigi legnehezebb esztendeje - mondják a települések érdekvédelmi szövetségei. Jövőre hatékonyabb lesz a közszolgáltatás - állítja a kormány. A két állítás közötti ellentmondást akár szokványosnak is lehetne nevezni ilyentájt, a költségvetés tárgyalásának kezdetén. Csakhogy arra még nem volt példa, hogy az önkormányzatok - legalábbis nevükben a legnagyobb érdekvédelmi szövetség, a TÖOSZ - demonstratív akciókat helyezzenek kllátásba: nem fognak szolgáltatni! A TÖOSZ elnöke, a szabad demokrata Dióssy László (Veszprém polgármestere) ezzel rátapintott az önkormányzatiság egyik alappillérére, arra, hogy a kormány általuk biztosítja a közszolgáltatások nagy részét. Az önkormányzatok tartják fenn az iskolákat - igaz, az állam a tanulók után normatívát fizet nekik. Persze ez sosem elég: az iskolaépületet rendben kell tartani. Ezt a pénzt már a településnek kell előteremtenie, jórészt saját bevételeiből. Cserébe jogokat gyakorolhat: kinevezheti vagy leválthatja az iskolaigazgatót. Dönthet úgy, hogy iskolát alapít, vagy úgy, hogy bezár már meglévőt. Az önkormányzat - gazdasági korlátaitól behatárolva - autonóm intézmény. És számon kérhető, a képviselő-testület polgármesterestül leváltható. Az önkormányzatok hamar megszokták, hogy szabadságuk nagy lehetőségeket rejt. Dönthetnek például a fejlesztésekről. Adhatnak útra, templomra vagy nyári fesztiválra. Persze hogy nem ugyanúgy fejleszt Budapest, mint Székesfehérvár, Székesfehérvár, mint Szarvas, Szarvas, mint Pusztaföldvár. Utóbbi esetében komoly fejlesztésnek számít, ha megszüntetik a temető melletti földutat, feltöltik a kiszáradt horgásztavat, Szarvason idegenforgalmi beruházásokat kell végrehajtani, Székesfehérváron megakadályozni a befektetők kivonulását, Budapesten új hídra volna szükség. Mindezekben egyetlen közös elem van: a pénz. A települési autonómia legerősebb korlátja. Nyilvánvalóan mások a pénzszerzési lehetőségei Budapestnek, mint Pusztaföldvárnak. Budapesten sokan élnek - sokan szavaznak -, sok a munkahely is, így például sok az iparűzési adóbevétel is. Budapest frekventált terület, a város vezetése tárgyalóképes a kormánnyal, politikai súlya van. Miként, megszorítások ide vagy oda, nem lesz gond a jövő évben Veszprémben, Székesfehérváron és Szarvason sem. Ezek a települések kellő súlyúak, és elegendő önálló bevételük van ahhoz, hogy amit nagyon akarnak, azt előbb-utóbb megvalósítsák: lesz pénze Fehérvárnak és Szarvasnak, miként Budapestnek is. Nem, ezeket a településeket nem fenyegeti veszély, legfeljebb majd összehúzzák a nadrágszíjat. Az pedig túlélhető, egyszer majd elmúlik az egyébként saját embereiken segítő közalkalmazotti béremelés önkormányzatokat terhelő hatása is. Gond inkább Pusztaföldváron van, és más kistelepüléseken. A szép, de tragikus sorsú Csereháton, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azokban a falvakban, ahol utat, csatornát kell építeni. Ahol összedőléssel fenyegetnek a házak. Ahol sok százezernyien zsúfolódnak össze kilátástalanságban, napi túlélési trükköket elsajátítva a megmenekülés reményében. Csakhogy ezeken a településeken (s lakóikon) az állami támogatás sem segít: pályázni kellene, a pályázathoz önerő szükségeltetik, önerő saját bevétel híján nincs, hiszen megadóztatható cég sincsen. Fásultság van. Hol fásultság van, ott autonómiára sincs hajlam. És nem ezek a falvak működtetik az okmányirodákat, úgyhogy a Dióssy László által kilátásba helyezett okmányirodasztrájk sem az ő nehézségeikre szívja föl a figyelmet. Pedig a kormánynak elsősorban ezeken a településeken kellene segítenie. Hagyjuk a szép szavakat most arról, hogy a tegnap az önkormányzatok napja volt, térjünk a lényegre: arra kell megoldást találni, hogy miként lehet számukra biztosítani a pályázatokhoz szükséges önerőnek nevezett lehetőséget, magyarul: pénzt.