Népszabadság, 2003. október (61. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-01 / 229. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. OKTÓBER 1., SZERDA 3 Nastase „normakontrollt” kér A román miniszterelnök Strasbourgban elvetette az etnikai alapú kettős állampolgárságot. NAGY CSABA KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK Rokonszenvet fogadott - részben ango­lul, részben franciául elmondott - beszé­det tartott tegnap a strasbourgi Európa Tanácsban Adrian Nastase Románia ET- tagságának tizedik érvfordulója alkalmá­ból. A román kormányfő magyar szem­pontból két legfontosabb politikai üzene­te: 1. a készülő román alkotmány eleget tesz a kisebbségvédelem európai normái­nak, 2. Bukarest elveti az etnikai alapú, automatikus kettős állampolgárságot. Lapunk kérdésére válaszolva Nastase közölte: ha Magyarország ilyen törvényt akarna elfogadni, Bukarest ET-eljárást kezdeményez, vajon a jogszabály megfe­­lel-e az európai normáknak. „Ahogy a státustörvény okán is született európai ál­lásfoglalás, úgy az állampolgársági ügye­ket is egységes európai normák alapján kell szabályozni. Arra biztatnék min­denkit, hogy mostantól az európai állam­­polgárságra koncentráljon, és ne akarjon visszatérni a XIX. századba" - mondta. A kormányfő lapunknak aláhúzta: a két or­szág közötti megállapodás egyébként is kizárja a kettős állampolgárságot. Nastase - az Európa Tanács egykori képviselője - a parlamenti közgyűlésben országa európaiságát hangoztatva köve­tendő példaként hozta fel a román-ma­gyar viszony alakulását, a közös autópá­lya-projektet. Kiemelte Medgyessy Péter magyar miniszterelnök legutóbbi buka­resti látogatását, melynek során aláírták a státustörvény romániai végrehajtását le­hetővé tévő dokumentumot. Mint isme­retes, az ET a nyár elején Magyarországot bíráló határozatot fogadott el, mert a ked­vezménytörvényt az Országgyűlés az érintett országokkal való előzetes megál­lapodás nélkül fogadta el. Eörsi Mátyás (SZDSZ) kérdésére vála­szolva Nastase elmondta: az aradi Sza­badság-szobor a románok számára revi­zionista tartalmat hordoz, ezért olyan kompromisszumra törekszik az RMDSZ- szel, mely tekintettel van mindkét nép történelmi érzékenységére. Hozzátette: örömére szolgál, hogy a kétoldalú kap­csolatokban már csak szobrokról kell vi­tatkozni. Gedei József (MSZP) a kisebbségi ön­­kormányzatokról kérdezte, hivatkozva az autonóm régiókról elfogadott Gross­­jelentésre. Nastase közölte: országa az európai elvárásoknak megfelelően jár el, de továbbra sem tisztázott, mit jelent va­lójában az autonómia. Közölte: a kollek­tív kisebbségi jogok nem járhatnak együtt etnikumok területi autonómiájával. Ezt az elképzelést az Európai Unió országai­nak többsége elveti, és ezért azt a leendő európai alkotmány sem tartalmazza majd. Ékes József (MDF) az egyházi ingat­lanok visszaadásáról érdeklődött. Nas­tase szerint kormánya elkötelezte magát a folyamat mellett, de a végrehajtást ne­hezíti, hogy az ingatlanok jelentős része nem állami, hanem önkormányzati tulaj­donban van.­ Az Európa Tanács ülésterme Strasbourgban Pozsony: szétesik a koalíció SZILVÁSSY JÓZSEF POZSONYI TUDÓSÍTÓNK A jövő évi költségvetés-tervezetet és a kormánykoalíció szűnni nem akaró vi­szálykodását bírálta Rudolf Schuster ál­lamfő azon a találkozón, amelyen Pavol Hrusovsky házelnököt és Mikulás Dzu­­rindát fogadta. A köztársasági elnök első­sorban azt kifogásolta, hogy az alapvető élelmiszerek és gyógyszerek áfa­kulcsának lényeges emelése - az eddigi ötről tizenkilenc százalékra -, továbbá az energiaárak drasztikus növelése miatt to­vább súlyosbodnak a szegények, sőt a kö­zéprétegek megélhetési gondjai is, ame­lyeket a tervezet az államfő szerint nem ellentételez. A házelnök értékelése szerint elfogyott a kormánykoalíció parlamenti többsége, mert több képviselő átült a függetlenek közé. Emiatt a százötven tagú törvényho­zásban már csak hetvennégy mandátuma maradt a kormánykoalíciónak. Hru­sovsky azt sem zárta ki, hogy az elmérge­sedő és az egyre személyeskedőbb viták miatt akár már októberben széteshet a kormánykoalíció. A kormányfő viszont derűlátóan nyilatkozott: szerinte szívós politikai tárgyalásokkal a kisebbségi kabi­net miniszterelnökeként is képes lesz elér­ni a szükséges jogi normák elfogadását. Rudolf Schuster ugyancsak tegnap tár­gyalt Bugár Bélával is. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke szintén úgy vélte, hogy a kormánykoalíció már elveszítette a par­lamenti többséget. ■ EDUARD KUKÁN MAGYARELLENESSÉGGEL KAMPÁNYOL A Magyar Koalíció Pártja nem felejti el, hogy Eduard Kukán az uniós tagállamok és a csatla­kozó országok külügymi­nisztereinek találkozóján élesen ellenezte azt a budapesti javaslatot, hogy az uniós alkot­mányban rögzítsék a nemzeti kisebbségek kollektív jogait - nyilat­kozta lapunknak Bugár Béla. A pártelnök szerint a pozsonyi diplomácia vezetője megkezdte el­nökválasztási kampá­nyát, s minden alkalom­mal igyekszik bizonygat­ni, mennyire jó szlovák. - A szlovákiai magyarság számára is létfontosságú a kollektív jog elismeré­se, hiszen elsősorban ennek alapján működik nemzetiségi oktatás­ügyünk és számos kultu­rális intézményünk. Ezért a magyar választópolgá­rok jövőre nyilván meg­gondolják, hogy olyan el­nökjelöltre adják-e sza­vazataikat, aki durván el­utasítja ezt a jogot - tet­te hozzá Bugár. (Pozso­nyi tudósítónktól) Klaus ellenzi az EU-alkotmányt Václav Klaus cseh államfő tegnap a Hra­­dzsinba kérette Vladimír Spidla prágai kormányfőt, s azt az álláspontot igyeke­zett tisztázni, amelyet az ország képvisel majd az EU-alkotmányával foglalkozó kormányközi konferencián - közölte Ladislav Jaki elnöki szóvivő, aki további részleteket nem árult el. A szombaton kezdődő római tanácskozáson a cseh kül­döttség tagjaként a köztársasági elnök is részt vesz. Cyril Svoboda külügyminiszter ennek nem örül, mert az államfő hétfőn a Mladá fronta Dnes napilapban megjelent cikkében így vélekedett: „ha elfogadják a jelenlegi alkotmánytervezetet, akkor Eu­rópa átlépi a Rubicont, mert megszűnnek a szuverén országok, megnyirbálják a nemzeti parlamentek és kormányok ed­digi teljes jogkörét. Rövidesen egyetlen szuperállam lesz a kontinensen, ahol minden lényeges kérdésben Brüsszel dönt majd, miközben a cseh polgár bele­szólási lehetősége csaknem a nullával lesz egyenlő." Klaus szerint Európa törté­nelmi válaszaihoz érkezett, ezért végze­tes hiba a hallgatás és a hamis lojalitás, amely szerinte Csehországban leginkább a külügyminisztériumot, de a kormányt is jellemzi. A prágai diplomácia vezetője erre a bírálatra kedden azt válaszolta, hogy „a köztársasági elnök az európai mértékadó politikusok közül egyedül maradt ezzel a nézetével". SZ. J. P. Újjáéledő sovinizmus Szerbiában Több alkalommal történt eddig is sírgya­­lázás a vajdasági katolikus, református és zsidó temetőkben, amelyeket rendszerint rendőrségi közlemény követett: „a tette­sek, nyilvánvalóan részeg fiatalkorúak, egyelőre ismeretlenek", s ezzel mind­ahányszor pont került a nyomozás végé­re. A minapi botrány azonban jóval na­gyobb annál, semmint hogy a szőnyeg alá lehessen söpörni. A legújabb jelentés szerint az elmúlt hét végén 85 sírt gyaláz­­tak meg a 150 éves újvidéki katolikus te­metőben: márvány síremlékeket vertek szét, fejfákat téptek ki a földből, egy egy­éves kislány sírját pedig feldúlták, félig ki is ásták. Hasonló méretű vandalizmust a multikulturális hagyományaira büszke tartományi főváros még nem ért meg. A rendőrségi közlemény most is sem­mitmondó volt („a tettet - az elkövetési mód alapján - minden bizonnyal egy sá­tánimádó szekta tagjai követték el"), a városi és tartományi vezetés azonban be­látta, hogy ezzel nem lehet lemosni a szé­gyent Újvidékről. S ezért most nem csu­pán a VMSZ városi szervezete és a Ma­gyar Nemzeti Tanács reagált erélyesen, de fölemelték hangjukat a Vajdasági Szo­ciáldemokrata Liga, a Vajdasági Refor­misták, a G17, a Helsinki Emberjogi Fó­rum képviselői, s a tartományi kormány elnöke is. A helyi magyar politikusok számta­lanszor szóvá tették már, hogy a kisebb­­nagyobb nacionalista kilengések alkal­mával sem a tartományi, sem a köztársa­sági illetékes szervek, de még a kisebbsé­gi ügyekkel megbízott köztársasági mi­niszter sem veszi magának a fáradságot, hogy elítélje azokat. A lemeszeltek he­lyén minduntalan újból feltűnő sovinisz­ta falfirkák (Jég alá a magyarokkal! Ma­gyarok kifelé! Megölünk minden ma­gyart (romát, zsidót­, Baltát a siptárok­­ba!), a nemzeti gyűlöletet szító különféle szórólapok, a „tudósok", „történészek", „neves szerb értelmiségiek" soviniszta megnyilvánulásai eddig is nyomós okot szolgáltattak volna, hogy tiltakozzanak, de nem tették. Eklatáns példája ennek a furcsa politikusi magatartásnak az újvi­déki televízió egyik minapi csevegő mű­sora, s a körülötte lejátszódó események. A stúdió szerb történészvendége többek között kijelentette, hogy a magyarok, szlovákok és románok csak telepesek a Vajdaságban, s a magyarok azért szépek, mert igazából szlávok, „szép szláv arcuk van". A visszhangtalanság, a szerb politiku­sok nemtörődömsége (illetve néhányuk jól-rosszabbul titkolt nacionalizmusa) ad­ja meg a jelet a névtelen vandáloknak, hogy büntetlenül folytathatják üzelmei­­ket - állapította meg a Darms független napilap szerkesztőségi kommentárjában, szeptember utolsó napján. Újvidék, 2003. szeptember PILCZ NÁNDOR Kérdezősköd­és KRAJCZÁR GYULA A nyolcvanas években az amerikai kampányokban minden bajért a japá­nokat okolták, most úgy tűnik, a kínaiak vannak soron. Az a baj, hogy az olcsó kínai áruk elárasztják az Egyesült Államokat, az emberek és a vállalatok ezeket meg is veszik, a drágább amerikai termékek a polcon ma­radnak, nem érdemes azokat gyártani, a gyárak bezárnak, az embereket elbo­csátják, akik kevéske pénzükből aztán persze, hogy kínai terméket vesznek. A folyamat egyszerű, nemcsak a detroiti munkanélküli látja át, hanem még a miniszterek is, meg is ígérik: ennek vége. Mégpedig úgy, hogy megmondjuk a kínaiaknak, vagy felértékelik a pénzüket, s ezzel drágítják az áruikat, vagy majd mi vetünk ki rájuk büntetővámokat, s mi drágítjuk meg áruikat. Egy fiksz, azok drágábbak lesznek, mert biztos azt szereti a nép. Ugyanennek a gondolatmenetnek magyaros, laikus változata az a felhívás, amely a mai napra a kínai áruk bojkottjára szólít fel. Meg arra, hogy ne együnk gongba­ csirkét a kínai gyorsbüfékben. És még arra, hogy kérdezzük meg az utcán a kínaiakat, még hány napig tartózkodnak Magyarországon. S a bizton­ság kedvéért a kínai boltokban és éttermekben kérdezzük meg, mennyi adót fizetnek. A felhívás tömör magyarázata szerint azért lenne helyes az egyéb­ként nem említett mai kínai nemzeti ünnepet bojkottal, illetve kérdezősködés­­sel töltenünk, mert ez hatékony módja lehet a belső termelés támogatásának, s egyben kifejezhetnénk ellenérzéseinket is a „külföldiek tömeges bevándorlá­sát előkészítő" kormánnyal szemben. Az akció tervezői annyiban mindenkép­pen túljutottak John Snow amerikai pénzügyminiszteren, hogy nem bajlódnak a jüan értékével, hiszen ők már akkor is tudták, hogy nem kell Pestre kínai áru és ember, amikor a valutájuk viszonylag erős volt. Azért a nemzetközi és amerikai üzleti világ elég megosztott a kérdés meg­ítélésében, ahogy valószínűleg a magyar közvélemény is az lenne, ha érdekel­né annyira az ügy, mint az említett felhívás megfogalmazóit. Az teljesen nyil­vánvaló, hogy a kínai vitágdömpingnek két oka van: az olcsó munka és az in­tenzív kereskedelem. Sem az amerikai republikánusok, sem a magyar felhí­vásfogalmazók nem irigylik egyiket sem. Nem szeretnének annyiért foglal­koztatni amerikai vagy magyar embereket, amennyiért a dél-kínai falusi em­berek dolgoznak, s valószínűleg nem szeretnénk olyan intenzíven kereskedni sem, ahogy a kínaiak, hiszen megtehetnénk, de nem tesszük. Csak és kizáró­lag a profitot és a gazdasági növekedés ütemét irigyeljük. Az amerikaiakat már az egyébként legelkötelezettebb médiumaik is farkasvaksággal vádolják, míg a magyar kistestvérre, azt hiszem, kár lenne ennyi energiát pazarolni. A kínaiak minden bizonnyal akkor jelentenék a legnagyobb veszélyt a vi­lággazdaságra, az amerikaira és a magyarra is, ha valamit jól elszúrnának, s megakasztanák eddigi lendületes növekedésüket. Azzal a földkerekség jelen­legi legmegbízhatóbb, legjobban húzó motorja állna le. Kínát nemcsak a legna­gyobb exportőrök, de a legnagyobb importőrök között is számon tartja a világ. Nagyvállalatok tömegei kínai termelésüknek és eladásaiknak köszönhetően tudnak ma nyereségesek lenni vagy éppen valamiféle egyensúlyt tartani. Ha Pekingben követnék el azt a hibát, amely a Szabadság téren sem esett jól, ro­pogna az egész világgazdaság. S annyi bajuk van a kínaiaknak a munkanélkü­liségtől a vergődő állami vállalatok tömegein át az enyhén szólva bizonytalan hitelviszonyokig, hogy elég kockázatos melléjük még újakat is kreálni. Itt per­sze nem a magyar felhívásfogalmazókra gondolok. Ők a legnagyobb veszélyt a gyanútlan japán turistákra jelentik, akiket arról faggatnak majd a Gül baba türbéjénél, hogy meddig akarnak még Magyarországon maradni. • •Önerő TÓTH ÁKOS • A jövő év lesz az önkormányzatok eddigi legnehezebb esztendeje - mondják a települések érdekvédelmi szövetségei. Jövőre hatékonyabb lesz a közszolgáltatás - állítja a kormány. A két állítás közötti ellent­mondást akár szokványosnak is lehetne nevezni ilyentájt, a költségvetés tár­gyalásának kezdetén. Csakhogy arra még nem volt példa, hogy az önkor­mányzatok - legalábbis nevükben a legnagyobb érdekvédelmi szövetség, a TÖOSZ - demonstratív akciókat helyezzenek kllátásba: nem fognak szolgál­tatni! A TÖOSZ elnöke, a szabad demokrata Dióssy László (Veszprém pol­gármestere) ezzel rátapintott az önkormányzatiság egyik alappillérére, arra, hogy a kormány általuk biztosítja a közszolgáltatások nagy részét. Az önkor­mányzatok tartják fenn az iskolákat - igaz, az állam a tanulók után normatí­vát fizet nekik. Persze ez sosem elég: az iskolaépületet rendben kell tartani. Ezt a pénzt már a településnek kell előteremtenie, jórészt saját bevételeiből. Cserébe jogokat gyakorolhat: kinevezheti vagy leválthatja az iskolaigazgatót. Dönthet úgy, hogy iskolát alapít, vagy úgy, hogy bezár már meglévőt. Az ön­­kormányzat - gazdasági korlátaitól behatárolva - autonóm intézmény. És számon kérhető, a képviselő-testület polgármesterestül leváltható. Az önkor­mányzatok hamar megszokták, hogy szabadságuk nagy lehetőségeket rejt. Dönthetnek például a fejlesztésekről. Adhatnak útra, templomra vagy nyári fesztiválra. Persze hogy nem ugyanúgy fejleszt Budapest, mint Székes­­fehérvár, Székesfehérvár, mint Szarvas, Szarvas, mint Pusztaföldvár. Utóbbi esetében komoly fejlesztésnek számít, ha megszüntetik a temető melletti föld­­utat, feltöltik a kiszáradt horgásztavat, Szarvason idegenforgalmi beruházá­sokat kell végrehajtani, Székesfehérváron megakadályozni a befektetők kivo­nulását, Budapesten új hídra volna szükség. Mindezekben egyetlen közös elem van: a pénz. A települési autonómia legerősebb korlátja. Nyilvánvalóan mások a pénzszerzési lehetőségei Budapestnek, mint Pusz­taföldvárnak. Budapesten sokan élnek - sokan szavaznak -, sok a munkahely is, így például sok az iparűzési adóbevétel is. Budapest frekventált terület, a város vezetése tárgyalóképes a kormánnyal, politikai súlya van. Miként, meg­szorítások ide vagy oda, nem lesz gond a jövő évben Veszprémben, Székesfe­hérváron és Szarvason sem. Ezek a települések kellő súlyúak, és elegendő önálló bevételük van ahhoz, hogy amit nagyon akarnak, azt előbb-utóbb meg­valósítsák: lesz pénze Fehérvárnak és Szarvasnak, miként Budapestnek is. Nem, ezeket a településeket nem fenyegeti veszély, legfeljebb majd össze­húzzák a nadrágszíjat. Az pedig túlélhető, egyszer majd elmúlik az egyéb­ként saját embereiken segítő közalkalmazotti béremelés önkormányzatokat terhelő hatása is. Gond inkább Pusztaföldváron van, és más kistelepüléseken. A szép, de tragikus sorsú Csereháton, Nógrádban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azokban a falvakban, ahol utat, csatornát kell építeni. Ahol össze­­dőléssel fenyegetnek a házak. Ahol sok százezernyien zsúfolódnak össze ki­­látástalanságban, napi túlélési trükköket elsajátítva a megmenekülés remé­nyében. Csakhogy ezeken a településeken (s lakóikon) az állami támogatás sem segít: pályázni kellene, a pályázathoz önerő szükségeltetik, önerő saját bevétel híján nincs, hiszen megadóztatható cég sincsen. Fásultság van. Hol fásultság van, ott autonómiára sincs hajlam. És nem ezek a falvak mű­ködtetik az okmányirodákat, úgyhogy a Dióssy László által kilátásba helyezett okmányirodasztrájk sem az ő nehézségeikre szívja föl a figyelmet. Pedig a kor­mánynak elsősorban ezeken a településeken kellene segítenie. Hagyjuk a szép szavakat most arról, hogy a tegnap az önkormányzatok napja volt, térjünk a lényegre: arra kell megoldást találni, hogy miként lehet számukra biztosítani a pályázatokhoz szükséges önerőnek nevezett lehetőséget, magyarul: pénzt.

Next