Népszabadság, 2004. február (62. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
Erdélyben is polgári szövetség Az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongreszszusán meghirdették, hogy a nyári helyhatósági választásokon saját jelölteket indítanak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: nem szabad megengedni, hogy ily módon megosszák az erdélyi magyarságot. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Székelyudvarhelyen megtartotta első kongresszusát a különböző erdélyi polgári körökből és egyesületekből létrehozott Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). A szombati tanácskozáson 240 küldött képviselte a székelyföldi és a partiumi polgári szervezeteket, nagyjából ugyanazok, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a különféle polgári szerveződések ülésein is részt vesznek. A résztvevők sorában volt Szilágyi Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor is. Az SZNT és az EMNT ígéreteivel ellentétben most elhangzott, hogy az MPSZ saját polgármester- és képviselőjelölteket indít a júniusi helyhatósági választásokon a magyar többségű településeken. Ott pedig, ahol a magyarok aránya 20 százalék fölött van, helyi önkormányzati képviselőjelölteket állítanak. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester szerint a magyarok mindeddig csak szavazni járhattak, s csakis „az egységes pártra" voksolhattak. Most a polgári szövetség visszaadja a magyar polgároknak a választás szabadságát is azzal, hogy a RMDSZ ellenében indul a helyhatósági választásokon. A kongresszuson Tőkés László püspök élesen bírálta a „véglegesen kisiklott" RMDSZ-t. Szerinte „a bebetonozott vezetők leváltása" és „a bársonyos kommunista visszarendeződést szolgáló szervezet politikai irányának a megváltoztatása" lehetetlennek bizonyult. Az egységet éppen azért voltak kénytelenek megbontani, hogy „a kitűzött célt, az autonómiát" megvalósíthassák. A fórum Tőkés László javaslatára felkérte a Fideszt, hogy az Európai Néppárt kongresszusán javasolja: csak az erdélyi magyar autonómia biztosítása esetén támogassák Románia EU-csatlakozását. Orbán Viktor nevében a kongresszust üdvözlő Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke azt hangsúlyozta, hogy nincs többé határon túli magyar ügy, hanem csak magyar ügy létezik. Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely számára a határon túli magyarság nem külpolitikai kérdés - fejtegette. Markó Béla RMDSZ-elnök a Népszabadságnak elmondta: a Székelyudvarhelyen összeült csoportosulás a közvélemény számára teljesen hiteltelenné vált. Hónapokon át tagadták, hogy a választásokon részt akarnak venni. Még most is azt hangoztatják, hogy csak ott indítanak jelölteket, ahol a magyarság egységét nem veszélyeztetik, de ezzel egyidejűleg azt is bejelentették, hogy Nagyváradon és Marosvásárhelyen polgármesterjelöltet indítanak. Ami azt eredményezheti, hogy mindkét helyen megfosztják a magyarságot a képviselet lehetőségétől. - Nagyon bízom abban, hogy az erdélyi magyarságban van anynyi bölcsesség, hogy ezt belássa, s ne engedje, hogy megosztással megfosszák közösségünket az egységes politikai cselekvés lehetőségétől. Markó rámutatott: eddig is felkínálták, hogy az előválasztásokon az RMDSZ-en belül működő bármely platform vagy csoport jelölteket indítson, és próbálja megszerezni a támogatást. „De azt hiszem, itt nem erről van szó. A Székelyudvarhelyen elhangzottak azt mutatják, hogy az ott egybegyűltek egyértelműen az önkormányzati és parlamenti választásokon való esélyeink meggyengítését akarják. Olyan felszólalás is elhangzott tudtommal, hogy a magyarságnak nem fontos a román parlamentbe bejutnia" - említette Markó. T. SZ. Z. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, az új politikai szervezet elnöke ■ FUTBALLBLÖFFÖT EMLEGET A KRÓNIKA A szombati bukaresti politikai napilapokban nincs nyoma a magyar gyermek-, ifjúsági és sportminiszter romániai látogatásának, még rövid hírt sem adtak arról, hogy Adrian Nastase kormányfő is fogadta Gyurcsány Ferencet. Egyedül a Ziua bukaresti napilap sportrovatában van utalás a vizitre egy olyan cikkben, amely élesen bírálja a labdarúgószövetség (FRF) elnökét „feltűnési viszketegségéért" és „pénzéhségéért". A romániai magyar lapok viszont egytől egyig beszámoltak a látogatásról. A Krónika című erdélyi napilap vezércikkében „futballblöfföt" említ: annyi erővel, amennyivel egy Európa-bajnokság magyar-román közös rendezésének lehetőségeiről tárgyaltak Bukarestben felelős emberek, akár közös űrexpedíció tervéről is beszélgethettek volna. A lap szerint ugyanis „annak sem lenne kisebb megvalósulási esélye, mint egy kontinensbajnokság idecsalogatásának". (MTI) Párizs tiltja az antiszemita tévéadásokat KIS TIBOR PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNK A francia kormány az antiszemita és rasszista tartalmú műholdas tévéadások franciaországi tiltását tervezi - jelentette be Jean-Pierre Raffarin kormányfő a franciaországi zsidó közösség rendezvényén. Raffarin szerint elsősorban egyiptomi és szíriai adókról van szó. Párizs el akarja érni a műholdak gazdáinál, hogy ezeket az adásokat Franciaország területén ne lehessen sugározni. A kormányfő elmondta: kötelességének tekintette, hogy minisztertársaival megtekintse az inkriminált műsorokat, és szavai szerint ezt elviselhetetlennek találták. Raffarin védelmet ígért a franciaországi zsidó közösségnek az antiszemita cselekményekkel szemben, és hangoztatta, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem nem zsidóügy, hanem a köztársaság egyik alapvető feladata. A miniszterelnök egyben kérte a zsidó közösséget, hogy támogassák a vallási jelképek tervezett iskolai visszaszorítását, amelyet e héten a miniszterelnök személyesen terjeszt be a nemzetgyűlésben. Ez megtiltja majd a feltűnő vallási jelképek jelenlétét az állami iskolarendszerben. A francia zsidó közösség ígéretet tett Raffarinnak, hogy a törvényt a maga részéről támogatni fogja. ■ JERUZSÁLEMBEN TEGNAP kibővített ülést tartott az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) végrehajtó bizottsága. Magyar részvevők előtt Móse Kacav izraeli elnök örömét fejezte ki, hogy rövidesen Magyarországra utazik a holokausztmúzeum felavatására. (MTI) KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 2004. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ 3 A BBC visszavág Blairnek MTI Hosszabb ideje súlyos nyomást gyakorolt a BBC-re a brit kormány az általa nem megfelelőnek tartott iraki tudósítások miatt - állítja a brit közrádió minap lemondott vezérigazgatója, aki nyilvánosságra hozta rendkívül indulatos levelét Tony Blair miniszterelnökhöz. Greg Dyke - aki Gavyn Davies BBC-elnökkel együtt azután mondott le, hogy a Lord Hutton bíró vezette vizsgálat egyértelműen elmarasztalta a BBC-t a Kelly-öngyilkosság ügyében - a The Sunday Timesnak elmondta: a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal és Blair kormányfő korábbi sajtószóvivője, Alastair Campbell „háborút vívott" a BBC-vel a neki nem tetsző iraki tudósítások miatt. Dyke a vezető brit vasárnapi lapban közzétette azt az eredetileg bizalmas levelet, amelyet még tavaly március 21- én, a háború második napján írt Blairnek, és amelyből kiderül, hogy a miniszterelnök akkor már jó ideje súlyos kifogásokkal élt a BBC-nek az iraki háborús előkészületekkel kapcsolatos tudósításai miatt. Dyke szerint Campbell a háború idején listát küldött a BBC-nek azoknak a haditudósítóknak a neveivel, akiknek hazahívását követelte „nem megfelelő hozzáállásuk" miatt. Campbell heti rendszerességgel követeléseket tartalmazó levelekkel bombázta a BBC rádió hírigazgatóját. A most leköszönt vezérigazgató majd egy éve Blairnak azt írta: megérti, hogy a miniszterelnök szeretné a sajtóban viszontlátni az elképzeléseit, a BBC-nek azonban a feladata az, hogy kiegyensúlyozott képet közvetítsen a társadalomnak. A BBC vezérkarát követően egyébként a hét végén távozott a szerkesztőség állományából Andrew Gilligan oknyomozó riporter is, aki azon állításával kavarta fel az indulatokat, miszerint a kormány „feltupírozta" a hírszerzés információit az iraki háború indoklásához. Greg Dyke Újra vízum kell Indonéziába MTI Indonézia vasárnaptól visszaállította a vízumkötelezettséget húsz állam, köztük Magyarország polgárai esetében. Jakarta 25 amerikai dollárnyi összeget számít fel a 30 napos tartózkodást engedélyező okmány kiállításáért és 10 dollárt a legfeljebb háromnapos tartózkodásért. Van egy 35 dolláros vízum is; a kiutazó ezt saját hazájában válthatja ki egy hónapos időtartamra, s Indonéziába érkezésekor kérheti az okmány érvényességének meghosszabbítását az ottani bevándorlási hatóságoktól - legfeljebb hat hónapos időtartamra. A vízumkötelezettség visszaállítása Magyarországon kívül Argentína, Ausztrália, Brazília, Dánia, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Korea, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Japán, Kanada, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Svájc és Új- Zéland polgáraira vonatkozik. A vízumkényszert Indonézia húsz éve törölte el az említett országok esetében, ám azzal az indoklással döntöttek visszaállításáról, hogy „többen visszaéltek vele, és illegálisan munkát vállaltak". A fókuszban TANÁCS ISTVÁN A magyar politika rendre úgy viselkedik, mintha egyedül lennénk a világegyetemben. Mintha Barangó meg M. Giorgio Richard lennének a jelenkor legfontosabb történelmi személyiségei, és a szimbolikus zászlóégetés meg a verbális keresztényirtás lenne a központi problémája a súlyos modernizációs és életszínvonal-problémákkal küzdő társadalomnak. Erre a hamis fókuszállításra, lényeges dolgok kifelejtésére, számos példát hozhatunk a közelebbi és a távolabbi múltból. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy Király Zoltán csinálta a rendszerváltást, nem valami Gorbacsov meg Bush nevű egyének, akik összegyűltek valami hajón, és megalkudtak a fejünk fölött a jaltai rendszer végéről. Olvasom a Mozgó Világ jubileumi számában, hogy visszatekintve milyen jelentéktelennek és megmosolyogtatónak tűnnek azok a félelmek, amelyeket annak idején sokan osztottunk, hogy ha súlyosan provokálnak, mint 1989-ben Orbán Viktor, akkor majd beavatkoznak itt az oroszok. Mintha nem fordult volna elő korábban, hogy itt-ott valóban bevonultak, történelmileg úgy alakult, hogy pár évtizedre ideiglenesen ott felejtették magukat, mint afféle nagyhatalom. És nemhogy '89-ben nem volt még vége a szovjet beavatkozás lehetőségének, hanem '91 júniusában sem, amikor végül kivonultak. Még aztán következett Krjucskovék pancser puccsa, de annak a bukásával sem lett igazán vége a fenyegetésnek. Azzal lett vége, hogy Jelcin csak úgy tudta kiakolbólítani Gorbacsovot a hatalomból, hogy az orosz nacionalizmus élére állva szétverte a Szovjetuniót. Annyit beszélnek összevissza a globalizációról, de hogy pontosan mi történik benne, azt csak azok sejtik, akik az internetre föltett szövegeket nézegetik. A magyar nyilvánosságban például szégyenletesen kevés információ jelent meg mind a globális tőke davosi felvonulásáról, a Világgazdasági Fórumról, mind a globalizációkritikusok nemzetközi rendezvényéről, az indiai Mumbaiban megrendezett Világszociális Fórumról. Itthon nem érzékelni például, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének országjelentéseiben számos hasonlóság van a Fehéroroszországról, Kínáról és az Egyesült Államokról szóló megfogalmazásokban, ami a munkavállalók szervezkedési szabadságát, jogainak érvényesülését, a férfiak és nők, a különböző etnikai csoportok közti fizetési egyenlőtlenségeket, a gyermekmunka és a prostitúcióra kényszerítés előfordulását illeti. Vagy hogy a davosi Világgazdasági Fórum keretében nyilvánosságra hozott nemzetközi versenyképességi indexben Finnország nem valamilyen vadliberális gazdaságpolitika, hanem legfőképpen „becsületes kormányzás" következtében került az élre. A legversenyképesebbek közt egyébiránt az első ötben a finnekkel együtt három észak-európai ország foglal helyet. Mivel a magyar politikát nem képviselte senki Davosban, a nyilvánosságban alig jelent meg róla valami. Az is elsikkadt, amit Mohamed Hatami iráni elnök - egy emberarcú síita a civilizációk harcából - mondott. (Ő ott volt.) Azt mondta, az erő - nyilván a katonai is meg a gazdasági is - csak múlékony biztonsághoz vezethet. Igazi nemzetközi biztonságot és jólétet csak őszinte párbeszéddel lehet teremteni. Akár lesz foganatja a szavainak, akár nem, másutt azért ezek az ügyek vannak a fókuszban. Nálunk meg arról szól a kis magyar világ, hogy kapott-e mentolos cukrot M. Giorgio Richard, vagy magától égette a zászlót. Folyt. köv. ACZÉL ENDRE Megnyugtathatom Andrew Gilligant, a BBC eltávozott tudósítóját, hogy az általa kirobbantott „felfűszerezési" ügynek nincsen vége. Mondhatott Lord Hutton, amit akart, akár igaza is lehetett abban, hogy azt a bizonyos „fűszerezést" a brit hírszerző szervezetek egyesített bizottsága (JIC), élén John Scarlettel, nem Tony Blair vagy kormányának nyomására végezte el. Még abban is igaza lehetett, hogy se Blair apparátusa, se Scarlett nem szándékoltan csempészett be az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló kormánydokumentumba egy olyan „fűszert", amelyről tudták, hogy hamis, vagy amelyikről később kiderül, hogy valóban hamis volt (Hutton). A nyugdíjas bíró nem kevesebbet állított, mint hogy a brit miniszterelnök és a brit hírszerzés főnöke a legjobb meggyőződéssel, a leggyanútlanabbul vádolta meg Szaddám Huszeint sosem volt fegyverekkel, melyek egynémelyike „45 percen" belül „indítható". Pusztán azért, mert volt a kezükben - 2002. augusztus 29-i dátummal - egy ilyen hírszerző jelentés. Hutton ezzel az okfejtéssel mentette fel minden felelősség alól a két embert, de nem a történelemmel, hanem a BBC egy nem is sztárnak számító riporterével, Andrew Gilligannal szemben. Aki azt állította, hogy ők ketten eleve tudták, a „45 perces" kitétel hamis. Nem, mondja a nemes lord, ők ezt nem tudták, ők hittek benne, hogy igaz. Hittek, nem hittek? Ki tudja? Mindenesetre nagyon jól jött nekik. Tony Blair ezt a „45 percet" a szóban forgó kormánydokumentum („Irak tömegpusztító fegyverei") őáltala írt és aláírt előszavába is bevette. Ez a „45 perc" nem egy volt a sok-sok hírszerzési adat közül, hanem az egyetlenegy, amelyet a kormányfő önkezű kiemelésére méltónak bizonyult. A „fűszerezés" tehát megtörtént, és a „fűszer" romlottnak bizonyult. Ma már valamennyien tudjuk, hogy Szaddám Huszeinnek sem vegyi, sem biológiai fegyverarzenálja nem volt, olyan fegyvere pedig végképp nem, amely akár 45 perc, akár 45 óra vagy nap alatt bevethető lett volna. Ez a lényeg. Minden más: üres mellébeszélés. Az egész Gilligan-affér az, mármint az Irak ellen indított háború hátterére nézve. Azazhogy: a lényeg az, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikai vezetői hírszerzőik segedelmével akut veszéllyé transzformálták azt a potenciális veszélyt, amelyet Huszein rezsimje képviselt. George Bush és Tony Blair 2002. kora ősze óta ellentmondást nem tűrően állították, hogy Szaddám tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, s e fegyverek azonnali fenyegetést jelentenek mindkét országra, továbbá az egész világra nézve. Ezzel mentek háborúba. A brit parlamenti ellenzék és az amerikai kormánypárti ellenzék soraiban most nagyfokú egyetértés formálódik arra nézve, hogy az iraki háborút mindkét helyen független, pártatlan bizottságnak kell kivizsgálnia. Ettől ugyan Blair elzárkózik még, de az amerikai elnök legalább tudni akarja (már!) a „teljes igazságot". A „teljes igazság" két dolgot jelenthet. Bush hívei a CIA nyakába akarják varrni az egész ügyet. Az említett David Kay is azon a nézeten van, hogy a hírszerzés tömegméretekben mondott csődöt. Edward Kennedy szenátor viszont „többet" vél. A hírszerző jelentések manipulálását politikai célokra. Azaz tárgyunk nyelvén szólva: fűszerezést. És ezen a ponton az ügy igazán drámaivá válhat. Látom a napot, amikor Bush és Blair a hírszerzők fejét fogja követelni. Bűnbak kell. Angliában ez a BBC vezetőinek feje hullása után különösen pikáns lesz. Legföljebb attól lehet tartani, hogy a CIA igazgatója és a JIC vezetője nem viselkedik majd olyan birkamód, mint a BBC vezérkara. A vádat, hogy félrevezették a politikusokat, vissza fogják utasítani. Egy nap még az is kiderülhet, hogy John Scarlett nem is annyira „öntudatlanul" engedett Tony Blair „fűszerezési" óhajának, mint amennyire ezt Hutton bíró állította. Ha pedig nem - bár ez nem menti fel a JIC elnökét kész a világbotrány. Mondtam, Gilligan tudósító nyugodtan aludhat. Lesz folytatás.