Népszabadság, 2004. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-02 / 27. szám

Erdélyben is polgári szövetség Az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresz­­szusán meghirdették, hogy a nyári helyhatósági választáso­kon saját jelölteket indítanak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: nem szabad meg­engedni, hogy ily módon megosszák az erdélyi magyar­ságot. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNK Székelyudvarhelyen megtartotta első kongresszusát a különböző erdélyi pol­gári körökből és egyesületekből létreho­zott Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). A szombati tanácskozáson 240 küldött képviselte a székelyföldi és a partiumi polgári szervezeteket, nagyjából ugyan­azok, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta­nács (EMNT) és a különféle polgári szer­veződések ülésein is részt vesznek. A résztvevők sorában volt Szilágyi Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor is. Az SZNT és az EMNT ígéreteivel el­lentétben most elhangzott, hogy az MPSZ saját polgármester- és képviselő­­jelölteket indít a júniusi helyhatósági vá­lasztásokon a magyar többségű telepü­léseken. Ott pedig, ahol a magyarok ará­nya 20 százalék fölött van, helyi önkor­mányzati képviselőjelölteket állítanak. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármes­ter szerint a magyarok mindeddig csak szavazni járhattak, s csakis „az egységes pártra" voksolhattak. Most a polgári szövetség visszaadja a magyar polgá­roknak a választás szabadságát is azzal, hogy a RMDSZ ellenében indul a hely­­hatósági választásokon. A kongresszuson Tőkés László püspök élesen bírálta a „véglegesen kisiklott" RMDSZ-t. Szerinte „a bebetonozott ve­zetők leváltása" és „a bársonyos kom­munista visszarendeződést szolgáló szervezet politikai irányának a megvál­toztatása" lehetetlennek bizonyult. Az egységet éppen azért voltak kénytelenek megbontani, hogy „a kitűzött célt, az au­tonómiát" megvalósíthassák. A fórum Tőkés László javaslatára felkérte a Fi­deszt, hogy az Európai Néppárt kong­resszusán javasolja: csak az erdélyi ma­gyar autonómia biztosítása esetén támo­gassák Románia EU-csatlakozását. Orbán Viktor nevében a kongresszust üdvözlő Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke azt hangsú­lyozta, hogy nincs többé határon túli magyar ügy, hanem csak magyar ügy lé­tezik. Magyarországnak olyan kor­mányra van szüksége, amely számára a határon túli magyarság nem külpolitikai kérdés - fejtegette. Markó Béla RMDSZ-elnök a Népsza­badságnak elmondta: a Székelyudvar­helyen összeült csoportosulás a közvéle­mény számára teljesen hiteltelenné vált. Hónapokon át tagadták, hogy a válasz­tásokon részt akarnak venni. Még most is azt hangoztatják, hogy csak ott indíta­nak jelölteket, ahol a magyarság egysé­gét nem veszélyeztetik, de ezzel egyide­jűleg azt is bejelentették, hogy Nagyvá­radon és Marosvásárhelyen polgármes­terjelöltet indítanak. Ami azt eredmé­nyezheti, hogy mindkét helyen meg­fosztják a magyarságot a képviselet le­hetőségétől. - Nagyon bízom abban, hogy az erdélyi magyarságban van any­­nyi bölcsesség, hogy ezt belássa, s ne en­gedje, hogy megosztással megfosszák közösségünket az egységes politikai cse­lekvés lehetőségétől. Markó rámutatott: eddig is felkínálták, hogy az előválasztá­sokon az RMDSZ-en belül működő bár­mely platform vagy csoport jelölteket in­dítson, és próbálja megszerezni a támo­gatást. „De azt hiszem, itt nem erről van szó. A Székelyudvarhelyen elhangzottak azt mutatják, hogy az ott egybegyűltek egyértelműen az önkormányzati és par­lamenti választásokon való esélyeink meggyengítését akarják. Olyan felszóla­lás is elhangzott tudtommal, hogy a ma­gyarságnak nem fontos a román parla­mentbe bejutnia" - említette Markó. T. SZ. Z. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, az új politikai szervezet elnöke ■ FUTBALLBLÖFFÖT EMLEGET A KRÓNIKA A szombati bukaresti poli­tikai napilapokban nincs nyoma a magyar gyer­mek-, ifjúsági és sportmi­niszter romániai látogatá­sának, még rövid hírt sem adtak arról, hogy Adrian Nastase kormányfő is fo­gadta Gyurcsány Ferencet. Egyedül a Ziua bukaresti napilap sportrovatában van utalás a vizitre egy olyan cikkben, amely éle­sen bírálja a labdarúgó­szövetség (FRF) elnökét „feltűnési viszketegségé­­ért" és „pénzéhségéért". A romániai magyar lapok vi­szont egytől egyig beszá­moltak a látogatásról. A Krónika című erdélyi na­pilap vezércikkében „fut­­ballblöfföt" említ: annyi erővel, amennyivel egy Európa-bajnokság ma­gyar-román közös rende­zésének lehetőségeiről tárgyaltak Bukarestben fe­lelős emberek, akár közös űrexpedíció tervéről is be­szélgethettek volna. A lap szerint ugyanis „annak sem lenne kisebb megva­lósulási esélye, mint egy kontinensbajnokság ide­­csalogatásának". (MTI) Párizs tiltja az antiszemita tévéadásokat KIS TIBOR PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNK A francia kormány az antiszemita és rasszista tartalmú műholdas tévéadások franciaországi tiltását tervezi - jelentette be Jean-Pierre Raffarin kormányfő a fran­ciaországi zsidó közösség rendezvényén. Raffarin szerint elsősorban egyiptomi és szíriai adókról van szó. Párizs el akarja érni a műholdak gazdáinál, hogy ezeket az adásokat Franciaország területén ne lehessen sugározni. A kormányfő el­mondta: kötelességének tekintette, hogy minisztertársaival megtekintse az inkri­minált műsorokat, és szavai szerint ezt el­viselhetetlennek találták. Raffarin védelmet ígért a franciaorszá­gi zsidó közösségnek az antiszemita cse­lekményekkel szemben, és hangoztatta, hogy az antiszemitizmus elleni küzde­lem nem zsidóügy, hanem a köztársaság egyik alapvető feladata. A miniszterelnök egyben kérte a zsidó közösséget, hogy tá­mogassák a vallási jelképek tervezett is­kolai visszaszorítását, amelyet e héten a miniszterelnök személyesen terjeszt be a nemzetgyűlésben. Ez megtiltja majd a feltűnő vallási jelképek jelenlétét az álla­mi iskolarendszerben. A francia zsidó kö­zösség ígéretet tett Raffarinnak, hogy a törvényt a maga részéről támogatni fogja. ■ JERUZSÁLEMBEN TEGNAP kibővített ülést tartott az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) végrehaj­tó bizottsága. Magyar részvevők előtt Móse Kacav izraeli elnök örö­mét fejezte ki, hogy rövidesen Ma­gyarországra utazik a holokauszt­­múzeum felavatására. (MTI) KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 2004. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ 3 A BBC visszavág Blairnek MTI Hosszabb ideje súlyos nyomást gya­korolt a BBC-re a brit kormány az általa nem megfelelőnek tartott iraki tudósítá­sok miatt - állítja a brit közrádió minap lemondott vezérigazgatója, aki nyilvá­nosságra hozta rendkívül in­dulatos levelét Tony Blair mi­niszterelnökhöz. Greg Dyke - aki Gavyn Davies BBC-elnökkel együtt azután mondott le, hogy a Lord Hutton bíró vezette vizs­gálat egyértelműen elmarasz­talta a BBC-t a Kelly-öngyil­­kosság ügyében - a The Sun­­day Timesnak elmondta: a Downing Street-i miniszterel­nöki hivatal és Blair kor­mányfő korábbi sajtószóvivője, Alastair Campbell „háborút vívott" a BBC-vel a ne­ki nem tetsző iraki tudósítások miatt. Dyke a vezető brit vasárnapi lapban közzétette azt az eredetileg bizalmas le­velet, amelyet még tavaly március 21- én, a háború második napján írt Blairnek, és amelyből kiderül, hogy a miniszterelnök akkor már jó ideje sú­lyos kifogásokkal élt a BBC-nek az iraki háborús előkészületekkel kapcsolatos tudósításai miatt. Dyke szerint Campbell a háború idején listát küldött a BBC-nek azoknak a haditudósítóknak a neveivel, akiknek hazahí­vását követelte „nem megfe­lelő hozzáállásuk" miatt. Campbell heti rendszeres­séggel követeléseket tartal­mazó levelekkel bombázta a BBC rádió hírigazgatóját. A most leköszönt vezérigazga­tó majd egy éve Blairnak azt írta: megérti, hogy a minisz­terelnök szeretné a sajtóban viszontlátni az elképzeléseit, a BBC-nek azonban a felada­ta az, hogy kiegyensúlyozott képet köz­vetítsen a társadalomnak. A BBC vezérkarát követően egyébként a hét végén távozott a szerkesztőség állo­mányából Andrew Gilligan oknyomozó ri­porter is, aki azon állításával kavarta fel az indulatokat, miszerint a kormány „fel­­tupírozta" a hírszerzés információit az iraki háború indoklásához. Greg Dyke Újra vízum kell Indonéziába MTI Indonézia vasárnaptól visszaállította a vízumkötelezettséget húsz állam, köz­tük Magyarország polgárai esetében. Jakarta 25 amerikai dollárnyi összeget számít fel a 30 napos tartózkodást enge­délyező okmány kiállításáért és 10 dollárt a legfeljebb háromnapos tartózkodásért. Van egy 35 dolláros vízum is; a kiutazó ezt saját hazájában válthatja ki egy hóna­pos időtartamra, s Indonéziába érkezése­kor kérheti az okmány érvényességének meghosszabbítását az ottani bevándorlá­si hatóságoktól - legfeljebb hat hónapos időtartamra. A vízumkötelezettség visszaállítása Magyarországon kívül Argentína, Auszt­rália, Brazília, Dánia, a Dél-afrikai Köz­társaság, Dél-Korea, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Államok, Finnor­szág, Franciaország, Japán, Kanada, Len­gyelország, Nagy-Britannia, Németor­szág, Norvégia, Olaszország, Svájc és Új- Zéland polgáraira vonatkozik. A vízumkényszert Indonézia húsz éve törölte el az említett országok esetében, ám azzal az indoklással döntöttek vissza­állításáról, hogy „többen visszaéltek vele, és illegálisan munkát vállaltak". A fókuszban TANÁCS ISTVÁN A magyar politika rendre úgy viselkedik, mintha egyedül lennénk a vi­lágegyetemben. Mintha Barangó meg M. Giorgio Richard lennének a jelenkor legfontosabb történelmi személyiségei, és a szimbolikus zász­lóégetés meg a verbális keresztényirtás lenne a központi problémája a súlyos modernizációs és életszínvonal-problémákkal küzdő társadalomnak. Erre a hamis fókuszállításra, lényeges dolgok kifelejtésére, számos példát hozhatunk a közelebbi és a távolabbi múltból. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy Király Zoltán csinálta a rendszerváltást, nem valami Gorbacsov meg Bush ne­vű egyének, akik összegyűltek valami hajón, és megalkudtak a fejünk fölött a jaltai rendszer végéről. Olvasom a Mozgó Világ jubileumi számában, hogy visszatekintve milyen jelentéktelennek és megmosolyogtatónak tűnnek azok a félelmek, amelyeket annak idején sokan osztottunk, hogy ha súlyosan pro­vokálnak, mint 1989-ben Orbán Viktor, akkor majd beavatkoznak itt az oro­szok. Mintha nem fordult volna elő korábban, hogy itt-ott valóban bevonul­tak, történelmileg úgy alakult, hogy pár évtizedre ideiglenesen ott felejtették magukat, mint afféle nagyhatalom. És nemhogy '89-ben nem volt még vége a szovjet beavatkozás lehetőségének, hanem '91 júniusában sem, amikor végül kivonultak. Még aztán következett Krjucskovék pancser puccsa, de annak a bukásával sem lett igazán vége a fenyegetésnek. Azzal lett vége, hogy Jelcin csak úgy tudta kiakolbólítani Gorbacsovot a hatalomból, hogy az orosz naci­onalizmus élére állva szétverte a Szovjetuniót. Annyit beszélnek összevissza a globalizációról, de hogy pontosan mi törté­nik benne, azt csak azok sejtik, akik az internetre föltett szövegeket nézegetik. A magyar nyilvánosságban például szégyenletesen kevés információ jelent meg mind a globális tőke davosi felvonulásáról, a Világgazdasági Fórumról, mind a globalizációkritikusok nemzetközi rendezvényéről, az indiai Mumbaiban megrendezett Világszociális Fórumról. Itthon nem érzékelni pél­dául, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének országje­lentéseiben számos hasonlóság van a Fehéroroszországról, Kínáról és az Egyesült Államokról szóló megfogalmazásokban, ami a munkavállalók szer­vezkedési szabadságát, jogainak érvényesülését, a férfiak és nők, a különbö­ző etnikai csoportok közti fizetési egyenlőtlenségeket, a gyermekmunka és a prostitúcióra kényszerítés előfordulását illeti. Vagy hogy a davosi Világgaz­dasági Fórum keretében nyilvánosságra hozott nemzetközi versenyképességi indexben Finnország nem valamilyen vadliberális gazdaságpolitika, hanem legfőképpen „becsületes kormányzás" következtében került az élre. A legver­senyképesebbek közt egyébiránt az első ötben a finnekkel együtt három észak-európai ország foglal helyet. Mivel a magyar politikát nem képviselte senki Davosban, a nyilvánosság­ban alig jelent meg róla valami. Az is elsikkadt, amit Mohamed Hatami iráni elnök - egy emberarcú síita a civilizációk harcából - mondott. (Ő ott volt.) Azt mondta, az erő - nyilván a katonai is meg a gazdasági is - csak múlékony biz­tonsághoz vezethet. Igazi nemzetközi biztonságot és jólétet csak őszinte pár­beszéddel lehet teremteni. Akár lesz foganatja a szavainak, akár nem, másutt azért ezek az ügyek van­nak a fókuszban. Nálunk meg arról szól a kis magyar világ, hogy kapott-e mentolos cukrot M. Giorgio Richard, vagy magától égette a zászlót. Folyt. köv. ACZÉL ENDRE M­egnyugtathatom Andrew Gilligant, a BBC eltávozott tudósítóját, hogy az általa kirobbantott „felfűszerezési" ügynek nincsen vége. Mondha­tott Lord Hutton, amit akart, akár igaza is lehetett abban, hogy azt a bi­zonyos „fűszerezést" a brit hírszerző szervezetek egyesített bizottsága (JIC), élén John Scarlettel, nem Tony Blair vagy kormányának nyomására végezte el. Még abban is igaza lehetett, hogy se Blair apparátusa, se Scarlett nem szándé­koltan csempészett be az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló kormánydo­kumentumba egy olyan „fűszert", amelyről tudták, hogy hamis, vagy ame­lyikről később kiderül, hogy valóban hamis volt (Hutton). A nyugdíjas bíró nem kevesebbet állított, mint hogy a brit miniszterelnök és a brit hírszerzés főnöke a legjobb meggyőződéssel, a leggyanútlanabbul vádolta meg Szaddám Huszeint sosem volt fegyverekkel, melyek egynéme­­lyike „45 percen" belül „indítható". Pusztán azért, mert volt a kezükben - 2002. augusztus 29-i dátummal - egy ilyen hírszerző jelentés. Hutton ezzel az okfejtéssel mentette fel minden felelősség alól a két embert, de nem a történe­lemmel, hanem a BBC egy nem is sztárnak számító riporterével, Andrew Gilligannal szemben. Aki azt állította, hogy ők ketten eleve tudták, a „45 per­ces" kitétel hamis. Nem, mondja a nemes lord, ők ezt nem tudták, ők hittek benne, hogy igaz. Hittek, nem hittek? Ki tudja? Mindenesetre nagyon jól jött nekik. Tony Blair ezt a „45 percet" a szóban forgó kormánydokumentum („Irak tömeg­­pusztító fegyverei") őáltala írt és aláírt előszavába is bevette. Ez a „45 perc" nem egy volt a sok-sok hírszerzési adat közül, hanem az egyetlenegy, amelyet a kormányfő önkezű kiemelésére méltónak bizonyult. A „fűszerezés" tehát megtörtént, és a „fűszer" romlottnak bizonyult. Ma már valamennyien tudjuk, hogy Szaddám Huszeinnek sem vegyi, sem bioló­giai fegyverarzenálja nem volt, olyan fegyvere pedig végképp nem, amely akár 45 perc, akár 45 óra vagy nap alatt bevethető lett volna. Ez a lényeg. Minden más: üres mellébeszélés. Az egész Gilligan-affér az, mármint az Irak ellen indított háború hátterére nézve. Azazhogy: a lényeg az, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikai vezetői hírszerzőik se­gedelmével akut veszéllyé transzformálták azt a potenciális veszélyt, amelyet Huszein rezsimje képviselt. George Bush és Tony Blair 2002. kora ősze óta el­lentmondást nem tűrően állították, hogy Szaddám tömegpusztító fegyverek­kel rendelkezik, s e fegyverek azonnali fenyegetést jelentenek mindkét or­szágra, továbbá az egész világra nézve. Ezzel mentek háborúba. A brit parlamenti ellenzék és az amerikai kormánypárti ellenzék soraiban most nagyfokú egyetértés formálódik arra nézve, hogy az iraki háborút mindkét helyen független, pártatlan bizottságnak kell kivizsgálnia. Ettől ugyan Blair elzárkózik még, de az amerikai elnök legalább tudni akarja (már!) a „teljes igazságot". A „teljes igazság" két dolgot jelenthet. Bush hívei a CIA nyakába akarják varrni az egész ügyet. Az említett David Kay is azon a nézeten van, hogy a hírszerzés tömegméretekben mondott csődöt. Edward Kennedy szenátor vi­szont „többet" vél. A hírszerző jelentések manipulálását politikai célokra. Az­az tárgyunk nyelvén szólva: fűszerezést. És ezen a ponton az ügy igazán drá­maivá válhat. Látom a napot, amikor Bush és Blair a hírszerzők fejét fogja kö­vetelni. Bűnbak kell. Angliában ez a BBC vezetőinek feje hullása után különö­sen pikáns lesz. Legföljebb attól lehet tartani, hogy a CIA igazgatója és a JIC vezetője nem viselkedik majd olyan birkamód, mint a BBC vezérkara. A vá­dat, hogy félrevezették a politikusokat, vissza fogják utasítani. Egy nap még az is kiderülhet, hogy John Scarlett nem is annyira „öntudatlanul" engedett Tony Blair „fűszerezési" óhajának, mint amennyire ezt Hutton bíró állította. Ha pedig nem - bár ez nem menti fel a JIC elnökét kész a világbotrány. Mondtam, Gilligan tudósító nyugodtan aludhat. Lesz folytatás.

Next