Népszabadság, 2004. május (62. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-03 / 102. szám
2004. május 3., hétfő Szőcs László jelenti Dublinből Ahern: Május 1 a remény napja A magyar zászlót is felvonták a dublini EU-csúcson, ahol példátlan volt a biztonsági készültség. Soha nem volt őszintébb a mosoly, családibb a „családi fotó": ezúttal valóban ünneplésre, nem pedig alkura és vitákra gyűltek össze szombaton, Dublinban az immár EU-huszonötök állam- és kormányfői, valamint a három hivatalos tagjelölt (Bulgária, Románia és Törökország) vezetői. Bertie Ahern, az EU soros elnökségét adó Írország miniszterelnöke gael (kelta) nyelvű köszöntéssel - Cead, mile failte!, azaz: „Százszor, ezerszer legyenek üdvözölve!" - fordult az unió lakosságát 74 millióval, összesen 454 millióra növelő tíz új tagállam vezetőihez. (Hazánkat a Medgyessy Péter kormányfő vezette küldöttség képviselte.) Ahern elmondta, május elseje „a remény és a lehetőségek napja", s utalt arra: az új tagok csatlakozását demokratikus döntésük és saját erőfeszítéseik tették lehetővé. - Az unió nem emészti fel a nemzeti sajátosságokat - üzente azoknak, akik a csatlakozásban beolvadást látnak. A huszonötök nyilatkozata leszögezi: háborúból békét, gyűlöletből tiszteletet, megosztottságból uniót, diktatúrából és elnyomásból szilárd demokráciát, szegénységből pedig jólétet sikerült teremteni. Kora este a jövőt jelképező gyerekek közreműködésével felvonták a huszonöt nemzeti, illetve a tizenkét csillagos közös zászlót. A magyar lobogót a tizenhárom éves, három éve Írországban élő Tatay Szabolcs vitte Medgyessy Péternek. Elhangzott Seamus Heaney Nobel-díjas ír költő ezen alkalomra írt verse. Ökumenikus istentiszteletet tartottak. A dublini tengerparton pedig Európa idei legnagyobb tűzijátéka nyitotta meg a kontinens ünnepét. A fényrakétákat a 25 országot jelképező 25 hajóról lőtték fel. A csúcsot ötezer rendfenntartó biztosította. Két kisebb, EU-kritikus mozgalom szervezett csak utcai megmozdulást. Az egyik kénytelen volt a korlátozások miatt vasárnapra halasztani a tüntetést, de a másik sem okozott sok zavart. Az ünnepet legjobban a Minszkből érkező hír zavarta: a fehérorosz hatóságok formai okokra hivatkozva megakadályozták a bővítés nyilvános megünneplését. Ezt az EU-országok missziói szervezték (volna). Tizenkét állam- és kormányfő várakozik a dublini zászlófelvonáson Elfogyott az utolsó pohár magyar bor is! - „jelenti" kérdésünkre szombat este Sligából Andrássy Krisztina, az Eötvös-Daxner Alapítvány háziasszonya. Ez a szervezet képviselhette Magyarországot az EU-bővítés napjának írországi kulturális programjain - miután elnyerte a Külügyminisztérium pályázatát. Az északnyugat-írországi kisvárosba - amelynek húszezres lakos- Puskás-labdát kapott Sligo saga az 1953-as, angol-magyar 6:3 idején egyszer már velünk érzett - úgy kerültek most „Puszkasz, Boszik, Hajdegkjuti" honfitársai, hogy az ír EU-elnökség tíz kisvárost nevezett meg a tíz csatlakozó ország egynapos vendéglátójának. Magyarország Sligóval került párba. - Az volt az elképzelésünk, hogy vidékre folklórt, Dublinba pedig a századfordulós kultúra bemutatkozását visszük. -Magyarország? Nézze, én még nem voltam Birminghamnél keletebbre - mondja kérdésemre Mary Doherty, aki Dublin egyik patikájában dolgozik, s most csak halért és sült krumpliért ugrott le. Egy hibával (Romániát beszavazva, Észtországot kihagyva) az összes csatlakozó országot fel tudja sorolni fejből. A 37 éves fiatalasszony, hozzátette: „mi évszázadokig csak az angolok házát láttuk". Elbúcsúzik, holnapra már minden bizonnyal feledi a magyarokat (is). Nem úgy viszont Sean MacManus sligói polgármester. Focilabdát kapott Budapestről ajándékba Puskás Ferenc aláírásával. Berlin: mindenki másként ünnepelt Schröder kancellárnak jókor jött az Európa Unió bővítése, így igazoltan volt távol a május 1-jei demonstrációról. Nem is nagyon tehetett egyebet, mert - mint a német szakszervezetek nem győzték hangsúlyozni -, a kancellár az idén nem is kapott meghívót a hagyományos munka ünnepi felvonulásra, jelezve a szociáldemokrata vezetésű kormány és az érdekvédelmi szervezetek viszonyának megromlását. Május 1-jét így aztán mindenki a maga módján ünnepelte Németországban. A legkevesebb szó éppen az EU bővítéséről esett. Michael Sommer, a szakszervezeti szövetség elnöke hosszú beszédében egy mondat erejéig tért ki a történelmi jelentőségű bővítésre. Arra figyelmeztette a német kormányt és a munkaadókat, hogy - bár Európa egységes, és tagállamai egyenrangúak -, nekik az elsőrendű feladatuk mégis az, hogy a német munkahelyeket védjék. Országszerte állítólag félmillióan vonultak az utcákra. Néhány sarokra a szakszervezetek színpadától, a Brandenburgi kapu előtt már péntek délután megkezdődött az unió bővítését ünneplő eseménysorozat. Wowereit főpolgármester lufikat eregetett és még a Bundestag is ünnepi ülést tartott. Az érdeklődők a történelmi alkalommal azért tisztában voltak. A szomszédasszony például szombat reggel harsány „üdvözlünk Európában" felkiáltással ébresztett. A másik szomszéd viszont sietve elmenekült Berlinből, mert május 1-je nemcsak a munka, a bővítés, hanem a dúlás ünnepe is Berlinben. Miközben Schröder kancellár Miller lengyel és Spidla cseh miniszterelnökkel és Günther Verheugen bővítési EU-biztossal, a hármas határ menti Zittauban közös erővel felvonta az EU lobogóját, a német főváros nagyobb csomópontjaiban jelentős számú (becslések szerint 15 ezer) rendőrt vontak össze. Amikor a kancellár repülőre ült és Dublinba utazott, az első neonáci csoportok már meg is indultak hagyományos május 1-jei (engedélyezett) felvonulásukra. Velük szemben mindenre elszántan meneteltek a baloldali radikálisok, a rendőrök pedig mindent elkövettek, hogy távol tartsák egymástól a két vehemens csoportot. Ez általában sikerült, csupán néhány helyen kellett bevetni könnygázt és vízágyúkat. Szombat este, amikor Schröder Dublinban már a bővítésre koccintott, néhány utcán már elszabadult a pokol. Az úgynevezett autonómok (baloldali anarchisták, punkok) előbb belefojtották a szót egy békésen koncertező zenekarba, majd elkezdődött a haddelhadd. Üvegek repültek kirakatokba, szemeteskukákat borogattak és gyújtottak fel és a kőzáporból kijutott a rendőröknek is. Végül a könnygáz és a vízágyú itt is megtette a magáét, a 800 renitenstől 83 randalírozót őrizetbe vettek, 30 rendőr megsebesült. Vasárnap Schröder kancellár már nyugodtan visszatérhetett Berlinbe. Berlin, 2004. májusInotai Edit A bővítés tiszteletére majálist rendeztek a német-cseh-lengyel hármas határon Medgyessy: Óriási az esély Tízmillió magyar érzi jól magát, velük én is - így válaszolt szombat este Medgyessy Péter a magyar újságírók kérdésére. A miniszterelnök a felvetésre - miszerint a Szonda Ipsos szerint a magyarok most anyagi helyzetük romlásától tartanak - azzal érvelt, hogy „Tegnap este sok százezren voltak az utcán. Olyan volt a hangulat, mint szilveszterkor". Az EU-csatlakozás „óriási esély, amit a képességeinkkel jól ki tudunk majd használni. Utalt e vonatkozásban Ausztria, Finnország és más államok (sikeres) példájára. Az uniós alkotmányos szerződésről azt mondta: „Közeledtek az álláspontok", s „nem vitatott" a kisebbségek védelmére tett magyar szövegjavaslat. Az EU-tanácsban való szavazás kérdésében a minősített többség (2009-től való) bevezetéséről továbbra sincs megállapodás Medgyessy, kijelentette: nem az újságírókkal kívánja először közölni, hogy (ha lesz magyar álláspont) kit támogat Romano Prodi bizottsági elnök utódjaként. Pár héten belül várható ugyanakkor, hogy a kormány - egy időintervallumot meghatározva - a jegybankkal, az üzleti világgal is egyeztetve javaslatot tesz az euró hazai bevezetésének időpontjára. NÉPSZABADSÁG Egy hajóban a A Tachonba való Katka és Iván igencsak megörült, amikor a Szajna-parton sétálva szinte véletlenül rápillantottak az Alma hídi hajóállomásnál elhelyezett elektromos hirdetőtáblára. Ott ugyanis angolul éppen az volt olvasható, hogy a Bateaux- Mouches azzal ünnepli az Európai Unió bővítését, hogy május elsején, vagyis a csatlakozás napján a tíz új tagállam polgárait ingyen viszi el másfél órás szajnai hajókázásra. A Bateaux-Mouches egyébként az egyik legnagyobb párizsi sétahajózási vállalat, a maga részéről igazán megtette, ami tőle tellett: az új tagok nyelvén kis tájékoztatófüzetet nyomtatott erre az ünnepi alkalomra. Katka és Iván is csak azért van május elsején Párizsban, mert a napokban házasodtak össze. Azóta végigjöttek Németországon, itt-ott meg is szálltak. De az igazi úti céljuk mégiscsak: Párizs. Az ifjú párnak összesen 14 eurót takarít meg most a Bateaux-Mouches. Vagyis majdnem aznapi szerény ebédjük árát. Ezért a Bateaux nagyvonalú ajándéka nélkül valószínűleg nem is szánták volna rá magukat egy kis sétahajózásra. Azért némi vitába is keverednek egymással, menynyire is drága város nekik Párizs. Aztán annyiban maradnak, hogy az új tagországok alighanem az árak tekintetében érik majd be a leggyorsabban a fejlett Nyugatot. Irán még reménykedve megkérdi, nem tudunk-e valami hasonló „csatlakozási ajándékról"? Csalódottan veszik tudomásul, hogy Párizs cakpakk egy kortárs zenei koncerttel és néhány alkalmi tévéműsorral ünnepli az eseményt. - Akkor legalább ezt a potya lehetőséget használjuk most ki - mondja félig tréfásan, félig komolyan, Iván és derékon karolva az ifjúasszonyt, eltűnik a felső fedélzet forgatagában. Ahol rajtuk kívül is a legtöbben külföldi turisták. Igaz, nem közép-, vagy keleteurópaiak, hanem elsősorban japánok, valamint németek, olaszok, angolok, amerikaiak - ahogy ez már évtizedek óta szokásos Párizsban. Érthető, hogy a hangosbeszélőből is az ő anyanyelvükön szól a városismertetés. És ez nyilván sokáig még így is marad. De Párizs persze fő nélkül is önmagért beszél, a városkép mindenki számára tökéletesen élvezhető látvány. Főleg így, tavaszi napsütésben - ami az el-elcsípett lengyel vagy cseh beszédfoszlányokból is megállapítható. Mostantól ráadásul az a tudata meglehet a szajnai sétahajózásra befizető közép-európai turistáknak, hogy képletes értelemben is egy hajóban evezünk - és nemcsak a Szajnán. Párizs, 2004. május Kis Tibor Személyivel Európába Hogyan lehet kilépni Ausztriából olyan dokumentummal, amellyel nem lehet oda belépni? A Népszabadság riporterét szombat délelőtt nem engedte ki a határőr Bécsbe a régi, puha fedelű magyar személyivel. Mellette ülő kollégája sem ismerte fel a kissé viseltes, könyvecskét, benne egy taj-kártyával. Mindketten csak a kénytelen-kelletlen elővett útlevél láttán enyhültek meg. Fél órával később viszont ugyanaz a személyi megfelelt - ezúttal befele. - Nincs önnél semmilyen úti okmány? - lapozgatta a személyit a Bécsből kiléptető határőr, majd szabad utat intett. A dublini repülőtéren a határőr Üdvözlöm Írországban - mondta a magyar személyi láttán, amely Ferihegyen is átment a vizsgán.