Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ 11 Keresik a csendet Visszafogottan mulató hollandok Hetente fél tucat öreg tanya is gazdát cserél Csemő, Nyársapát, Jászkarajenő környékén. Az új tulajdonosok többsége holland. A tanyaiak hamar megszokták a külföldi szomszédságot, habár nem ér­tik, mit szeretnek a hollandok a nem ép­pen összkomfortos alföldi tanyákon. - Ez pedig itt a hágai Rendőrfőkapi­tány nyaralója - mutatja Tóth Károly, a jászkarajenői polgármesteri hivatal mű­szaki irodájának munkatársa a csene­­vész akácok között megbújó tanyát, amit düledező léckerítés vesz körül. Eszerint a hágai főkapitánynak nem volt még ideje nekilátni a tanya felújításához. Merthogy nekilát majd, ahhoz kétség nem fér. Itt minden tanyáról messziről meg lehet állapítani, külföldi-e a gazdá­ja. A műszaki ember - aki ismeri a tanya-A hollandok folyamatosan építkeznek, felújítanak, sok ügyes helybelinek adnak munkát - miközben persze szelektálódnak is az építőbrigádok­­kat és lakóikat is, hiszen a bővítéshez, felújításhoz engedély kell a hivataltól - minden második épületnél közli: ez is hollandé, az is hollandé. Csinosabbnál csinosabb tanyák ezek. Hat-nyolcszáz­ezer forintért megveszik, felújítják, egész nyáron lakják. Ma már az sem megy ritkaságszámba, hogy egy idő után hat-nyolcmillióért továbbadják. - Ezt például a múlt héten­ vette meg a holland gazdájától egy belga, nyolc és fél millióért - tudjuk meg egy ugyancsak kellemes víkendezőhely kapujában, ahol az is kiderül, hogy az ingatlanvá­sárlók nem bízzák magukat a véletlenre. Egy honfitársuk csaknem tíz éve azért tartózkodik Magyarországon - házat is vett közben magának Jászkarajenőn, bent a faluban -, hogy az adásvétellel kapcsolatos hivatalos ügyeket lebonyo­lítsa, megszervezze a felújítást, sőt ilyen­kor félidőben, amikor a tanyák elhagyot­tan állnak, ellenőrzi is, nem jártak-e ben­nük hívatlan látogatók. Ha valaki, ő bizonyára tudja, miért szerették meg az Alföldet a hollandok - de Giese úr nem nyilatkozik. Csak annyit árul el, hogy a holland városokban túl sok az ember, itt pedig a szomszédok is több­­kilométerre laknak egymástól. Nem számít, hogy nincs villany és veze­tékes víz sem, hogy a dűlőúton térdig ér a sár - amikor a közeli horhosban őzek lépegetnek, és órákig lehet nézni őket, miközben csak egy varjú károg. Emiatt jönnek ide a hollandok - mondja -, de bocsássunk meg, neki most mennie kell Ceglédre, ügyeket intézni. Károlyi József, a csemő­ zöldhalmi építőanyag-kereskedés tulajdonosa nya­ranként szép forgalmat bonyolít le a hol­land tanyásokkal. Egy éve el is kezdett németül tanulni, hogy könnyebben tud­janak szót érteni egymással. Maga is csemői lévén, sokat tud már a vendégek­ről - szomszédja is holland -, habár úgy tapasztalta, a vendégek nemigen ele­gyednek a helybeliekkel. Megvannak magukban, egymás közt. Azt azért el­mondták, hogy furcsa volt tapasztalni a magyarok temperamentumát. Nekik szokatlan, hogy ha egy magyarnak ne­vetni van kedve, akkor azt a körülmé­nyektől és a helytől függetlenül, akár te­li szájjal is megteszi. Ha meg sírni van kedve, ugyanez a helyzet. Ők tartózko­dóbbak. Károlyi József szerint a hollan­dok még mulatni is csak visszafogottan tudnak. A csemői Hétvezér étterem tulajdono­sa, Kovács Tamás - akinek édesapja a ta­nyai Tamás fogadót működteti - azt ál­lítja, jót tettek a hollandok a környéknek. Tíz év alatt megháromszorozódott az it­teni ingatlanok ára. Mivel pedig a hol­landok folyamatosan építkeznek, felújí­tanak, sok ügyes helybelinek adnak munkát - miközben persze szelektálód­nak is az építőbrigádok. Aki trehány munkát végez, többé nemigen jut meg­bízáshoz. Másfelől a holland a legjobb vendég. Nem a pincérnek - mert borra­valót egy vasat sem ad -, hanem a tulaj­donosnak. Megbízhatóan visszatérő, a legjobb minőségű ételt és italt megköve­telő vendégek a holland családok, ame­lyek a Hétvezér forgalmának hetven százalékát adják - mégpedig biztosan. Máskülönben kilencven százalékuk­nál arra lehet számítani, hogy bélszínt esznek - avat be Kovács Tamás a hollan­dok ízlésvilágába. Csoda tudja, miért, minden vacsorára bélszínt. A magyar konyha specialitásai nem különösebben érdeklik őket. A vegyesboltok forgalmán ellenben semmit nem lendítenek a külföldiek, akik inkább elautóznak hetente egyszer a leg­közelebbi szupermarketbe. Ott nem kell kérdezősködni, van-e ez meg az, csak le­veszik a polcról. A falusi kis boltban sú­lyos kommunikációs nehézségek árán tudnának vásárolni, errefelé nem túl so­kan beszélnek angolul vagy németül. De hogyan lehet így barátkozni? - kérdezzük. Erre a jászkarajenői műszaki ügyintéző adja a legbölcsebb választ: an­nak alighanem akkor jön el az ideje, ha a hollandoknak már elegük lesz az annyi­ra vágyott nyugalomból. Koblencz Zsuzsa Felújítják az épületeket Nyírségi szociális háló Tudósítónktól A nyíregyházi önkormányzatnak, a ka­ritatív szervezeteknek és az egyházak­nak köszönhetően szélesedik a szociális háló a Nyírségben. Az önkormányzat szociális bizottsága kedden 146 szociá­lis pályázatot bírált el kedvezően, a pá­lyázók jelentős összegeket kapnak ka­rácsonyi ajándékozásra és közösségfej­lesztési célokra. Mint megtudtuk, a nyíregyházi ön­­kormányzat éjjeli menedékhelye a téli hónapokban kilencvenöt, az átmeneti szállás huszonöt rászorulót tud befo­gadni, az anyaóvó házban huszonöt rá­szoruló anyát helyeztek el gyermekével együtt. A Vöröskereszt városi szervezetének anyaóvó házában mostanában harmin­can kapnak ellátást. Nyolc nyírségi tele­pülés a közelmúltban hozta létre a Nyírségi Többcélú Önkormányzati Tár­sulást, amely az elmúlt napokban 55 millió forint támogatást nyert pályá­zaton. Ahol hátrány a fülbevaló Történet egy vállalkozóról, aki rendre elbukik saját falujában Balogh József tehetős vállalkozónak számít a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Cibak­házán, ahol gyerekkora óta él. Több üz­letbe belefogott, ezeket azonban mindig szülőfalujától távolabb, Szolnokon vagy Tiszaföldváron indította el, s emiatt ipar­űzési adóját is máshol fizeti be. Balogh József azt állítja: lakhelyén nem tud boldogulni - ha egy eladásra kínált üres épületre pályázik, azt az önkor­mányzat másnak adja el olcsóbban, ha te­lekre licitál, az ripsz-ropsz helyi védettsé­gű területté válik, ha egy ötletét vázolja a polgármesteri hivatalban, azt elutasítják, majd később valaki más mégis megvaló­síthatja ugyanazt. A férfi szerint azért bu­kik el minden elképzelése, mert roma vállalkozóként kiközösíti a helyi elit.­­ Először a rendszerváltás előtt, az ak­kori tanácsnál jelentkeztem, hogy video­tékát szeretnék nyitni - meséli Balogh Jó­zsef. - Akkoriban még az országban ke­vés ilyen üzlet működött, és fantáziát lát­tam abban, hogy a környéken elsőként indítsak el ilyen vállalkozást. A hivatal azonban nem engedélyezte a működést, azt válaszolták, hogy erre nincs igény Ci­bakházán. Egy hónappal később az egyik tanácsi dolgozó hozzátartozója megnyi­totta a videotékát, épp azon a helyen, amit kiszemeltem én erre a célra. A helyzet, Balogh József szerint, a rendszerváltás után sem vált sokkal könnyebbé. Nemrégiben például egy olyan ingatlant szeretett volna megvásá­rolni, amely már régóta üresen áll a falu­ban. Az önkormányzat meghirdette az épületet, amelyre ketten jelentkeztek: a helybéli Balogh József és egy tiszaföld­­vári vállalkozó. Mindketten zárt boríték­ban adták be az ajánlatukat, s a felbontás­kor kiderült, hogy Balogh József kétszáz­ezer forinttal többet, egymillió forintot ígért a hajdan gázcseretelepként műkö­dött, lerobbant épületért. - Ott voltam a hivatalban, amikor ki­bontották a borítékokat - mondja a cibak­­házi vállalkozó. - Az ügyintézők látható­an zavarba jöttek, s azt mondták, az ön­­kormányzat dönt majd az ügyben. Zárt tárgyaláson meg is született az eredmény, amely a tiszaföldvári pályázót hozta ki győztesnek. Utólag több képviselőtől hal­lottam, az volt a legfőbb érv ellenem, hogy én vastag aranyláncot hordok és mekkora házban lakom. Nagyhajú Ferenc, a cibakházi cigány ki­sebbségi önkormányzat elnöke szerint is van abban valami, hogy a roma vállalko­zók nehezebben érvényesülnek. - Az a baj, hogy sokszor személyes szimpátiájukat vagy ellenszenvüket vi­szik a döntéseikbe a képviselők - fejtege­ti. Hozzáteszi: ő települési önkormányza­ti képviselő is, így közvetlenül tapasztal­ja, mi áll egy-egy döntés hátterében. - Gyakran az a téma, hogy a kérelme­zőnek hány lova van és hord-e fülbeva­lót, s a többség gyakran az így kavart ér­zelmi nyomás alatt dönt - mondja. Szavai szerint a cigány önkormányzat vélemé­nyét még olyankor sem kérik ki, amikor roma családoknak történő lakáskiutalás­ról van szó. Tóbiás Ferenc önkormányzati képviselő korában jegyzőként dolgozott Cibakhá­zán. Hozzá fordult Balogh József is, ami­kor az ominózus ingatlan-adásvételnél vesztesként hirdették ki.­­ A település nehéz anyagi helyzetben van, jelenleg épp egy budapesti cég vilá­gítja át az önkormányzati intézmények működését. Ilyen helyzetben számít, hogy valaki kétszázezer forinttal többet vagy kevesebbet fizet-e a falu vagyoná­hoz tartozó épületért - mondja. Hegyes Zoltán alpolgármester szerint nem csupán az árat mérlegelték, amikor az adott ügyben döntöttek.­­ A tiszaföldvári vállalkozó négy ci­bakházi ember foglalkoztatását vállalta hosszú távon, Balogh József viszont nem tett ilyen ajánlatot. Elmondása szerint építkezési anyagraktárt alakított volna itt ki, amihez nem kellenek emberek. Ezért a másik pályázót részesítettük előnyben. Balogh József azt mondja: valóban a raktározást jelölte meg a vételi ajánlatban az épület funkciójaként, de csak azért, mert több mint egy évtizedes tapasztala­tai óvatosságra intették. Utólag elárulta: valójában egy asztalosműhelyt szeretett volna indítani testvérével, aki jelenleg is húsz embert foglalkoztat Cibakházán, egy hasonló vállalkozásban. Attól félt, hogy - akárcsak a videotéka - ez az ötlete is másnak termeli majd a nyereséget, így viszont hoppon maradt, s akárcsak korábban, most is más településen kell szétnéznie, ha új vállalkozásba szeretne kezdeni. Ötlete már van: egy, a falusi tu­rizmus céljait szolgáló tanyát venne falu­jától nem messze. Még nem nézett utána a tulajdonviszonyoknak a földhivatalban. Reméli, hogy a kiszemelt ingatlan nem a cibakházi önkormányzat tulajdona. Doros Judit A községháza, ahol döntenek a pályázatokról Diósgyőri régészeti feltárás, panoptikum Tudósítónktól A diósgyőri vár területén 2000-től - amióta Miskolc városának kezelésébe került - több beruházás is zajlott. A fel­újítás, állagmegóvás költségeinek negy­ven százalékát a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a többi részét az önkor­mányzat állja, és több pályázati forrást is igénybe vettek - tudtuk meg Tamáskovics Sándornétól, a polgármeste­ri hivatal illetékes főtanácsosától. Az első évben a megyei területfej­lesztési tanács 26 millió forintos támo­gatásával csaknem 60 millió forintból elkészült az északkeleti toronyban a történelmi panoptikum, és felújították a vízközműveket. A következő évben 67 millió forintot fordítottak az északnyu­gati torony és környezete felújítására. A Széchenyi-terv 133 milliós támogatásá­val együtt 2002-2003-ban több mint 270 millió forint jutott a vár, fejlesztésére. Egyebek között felújították a két déli csonka tornyot és környezetét, régésze­ti feltárást végeztek a területen, felújí­tották a szomszédos Déryné-házat, par­koló épült, díszburkolatos sétálóutcá­kat alakítottak ki. Az idén kilencmillió forintért felújították az elektromos há­lózatot, és karácsonyra elkészül a vár 35 millió forintos költséggel megvalósított díszvilágítása. Kisebb támogatások segítségével le­hetővé vált két, a vár és környéke ide­genforgalmi vonzerejének növelését szolgáló tanulmányterv megrendelése. S hogy ezekből mi és mikorra valósul­hat meg, az jórészt azon múlik, hogy jö­vőre milyen sikerrel szerepelnek külön­böző pályázatokon a diósgyőri várral kapcsolatos elképzelések. A diósgyőri vár jelentős idegenfor­galmi vonzerejének további növelése azért is fontos, mert a Miskolcra érkező turisták szívesen keresik fel a létesít­ményt. Új mikrobiológiai labor Új mikrobiológiai laboratóriumot avattak fel az Állami Népegészségügyi és Tiszti­­orvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Veszprém megyei intézetében. A 200 millió forintos ráfor­dítással, uniós támogatásból kialakított, korszerű műszerekkel felszerelt mikrobio­lógiai laborban öt dunántúli megye területéről érkező minták hatósági vizsgálatát végzi el a szolgálat 38 munkatársa. Bujdosó László, az ÁNTSZ országos főigazgatója lapunknak elmondta: Magyarországon 2002-ben hét új kémiai-toxikológiai labora­tóriumot alakítottak ki az Európai Unió támogatásával. Az idén a veszprémi mellett további négy mikrobiológiai labort adnak át. A laboratóriumok átépítésére és felsze­relésére az EU összesen 23 millió eurót biztosított hazánk részére. P. J. BRINZA ÉS TARSA KEVETKEZES 3300 Eger, Knézich K.u. 26. Tel.: (36)427-030 HIRDETÉS NÉPSZABADSÁG - Nógrád és Heves megyéből: Farkas Attilánál Tel.: 06 (30) 299-0197; fax: 06 (36) 420-465 - Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből: Zsámbáné K. Emesénél Tel.: 06 (30) 314-7080; fax: 06 (46) 411-149 - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből: Gönczi Andrásnál Tel.: 06 (30) 688-6253; fax: 06 (52) 412-376 - Hajdú-Bihar megyéből: Nagy Dezsőnél Tel.: 06 (30) 479-6767; fax: 06 (52) 412-376

Next