Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-06 / 284. szám
12 KULTÚRA 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ NÉPSZABADSÁG i Színház Jó a darab és jó előadás. A kettő erényei azonban nem találkoznak. A Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában minap bemutatott mű címe: Világtalanok. Csak egyetlen vak szerepel benne, a Fiú, a cím azonban nyilván valamennyi szereplőre érvényes valamilyen mértékben, valamilyen értelemben. Kiss Csaba megtörtént esettől ihletett drámája olyan emberekről szól, akiket az élet elgázolt. Akik fogyatékkal élnek. Igaz, a vak fiút leszámítva, elsősorban nem olyan fogyatékosságuk van, amilyenekkel a szociális osztályokat szokás ostromolni. A fiú apja alkoholista, de főképp azért, mert évekkel korábban elvesztette feleségét, s azóta nem leli helyét az életben. Testileg ép, csak erkölcsileg fogyatékos másik fia gyakori részegeskedése miatt kitaszítja, csak a világtalan fiú marad vele, tűrve igazságtalan, szeszélyes vádaskodásait is. Bolyongásaik során két intézetből szökött lánnyal találkoznak, akik egyikében az Apa az újrakezdés reményét véli felfedezni. A lánynak a fő fogyatékossága azonban nem az árvaság, nem az intézeti bezártság, hanem a morális érzéketlenség, az érzelmi sivárság, meg hogy nem fér meg a bugyijában. Könnyen belátható, hogy hármuk együttélése a lánynak az intézetben megtakarított pénzén vett présházban tragédiához fog vezetni. Túlságosan is könnyen kiszámítható, hogy a labilis férfi és a kielégíthetetlen nő meg a fiatal, egészséges, csak éppen vak fiú között a békesség nem tartható fenn sokáig. A tragédia tehát szükségszerű, a hozzá vezető út lélektani fordulatai azonban íróilag kidolgozatlanok. Erre szokás mondani, hogy balladaian kihagyásos, homályos a szerkesztés. S ha az előadás igazolja, ha érvényes lét- vagy sorstragédiává tudja emelni a történetet, nem is érdemes föltenni a logikusan kínálkozó kérdéseket, például, hogy az apa, bármennyire leépült is már, miért hiheti, hogy pont ez a lány, akivel egy pályaudvari váróban egy futó és sikertelen coituskísérlet hozta össze, fogja számára a normális életbe a visszatérés lehetőségét biztosítani, vagy azt feszegetni, mi viszi rá végül, hogy minden bajáért az egyetlen jó embert, vak fiát okolja. A darabot olvasva ezek a kérdések nem merülnek föl. Kiss Csaba jelentős rendezői sikerek és főrendezői tapasztalatok után írja mostanában darabjait. A szöveg egy olyan sötét létvízióba viszi olvasóját, ahol megszűnt a logika. Ezekkel az emberekkel bármi megtörténhet, de szinte mindig a legrosszabb történik meg. E tömény borzalomnak pedig nem realisztikus, hanem áttételes érvénye van. Az emberi lélekben tenyésző rémségek kivetülése, realizálódása lehet mindaz, ami odavezet, hogy az apa a hozzá egyedül ragaszkodó vak fiát magára hagyja a téli erdőben. A fiúnak anyját idéző látomásai, álomképei is ezt az elemeit, szürrealisztikus irányt sugallják. Pinczés István gondos, aprólékosan megmunkált rendezése - ugyanő tervezte a díszleteket és a jelmezeket - viszont valóságos történetet próbál elbeszélni és elhitetni. Lélektani hitelt kíván adni annak, aminek csak szimbolikus érvénye lehet. A színészi játék pedig nem lehet képes áthidalni a szöveg - föltehetőleg szándékolt - hiányait. A rendező és a színészek megpróbálják az írottnál jobbá tenni a szereplőket. Berták Lajos, a lelki pokolbugyrok talán legjobb értője a mai magyar színészetben, az apa gyógyíthatatlan alkoholizmusáról mintha megfeledkezne az újrakezdés idilljét játszva, mintha esélyt akarna adni neki a jobb új életre. Szabó Margaréta pedig ugyanekkor egy jelenet erejéig mintha valódi otthonteremtésre képes, erélyes, magabiztos asszonnyá érlelné az alapjában primitív, csökött tudatú és érzelmi világú lányt. Ez a rendezői elgondolás, értelmezés érthető: a realitások világában annál erősebb lehet a tragikus hatás, minél magasabbról bukik a hős. A hamis idill hitelesítésére téve kísérletet azonban a tragédia hitele kerül veszélybe. A játékban a lelki-szellemi sötétség humorforrásként is megjelenik - ebben kiváltképp Stefanovics Angéla remekel a másik intézeti lány szerepében -, de ez a humor nem kontrasztos előjele a tragédiának. Dolmány Attila részvétkeben ártatlan, jámbor vak fiút játszik, Andai Györgyi meggyőzően jóságos és bölcs a hivatásában megrendülten hívő otthonvezető alakjában, Szőlőskei Tímea tárgyilagosan adja az anya álomképeit, Zámbori Soma jeleníti meg a rossz embert, a gyakorlatiasan részvétlen kisebbik fiút. Világtalanok Zappe László Egy új Nemzetiről Brüsszelben sorskérdések nélkül nyílt meg a francia nyelvű színház Új helyszínen avattak fel egy Nemzeti Színházat a minap. Tízmilliós ország fővárosában, központi, metróval is jól megközelíthető helyen. Az új 766 férőhelyes épület (melyhez még egy 250 fős stúdiószínház is társul) mindenkit lenyűgözött, a színészeket, a szakmát, s ami legfontosabb: a közönséget. És a politikusok? Őket nem kérdezte senki, így nem is kellett kényszeredett esztétikai nyilatkozatokat tenniük. Más színházdirektorok viszont elmondták, mennyire örülnek az új Nemzetinek. Az eredeti teátrum - ma már nem élő - alapítójának munkatársa kijelentette, méltó az ő szelleméhez az átalakulás. A repertoárt nem igazították a „nemzeti sorskérdésekhez". Többek közt Moliere Tartuffe-jét és Büchner Léonce és Lénáját játsszák. Megtartották a nyitóelőadást is. Minden székről jól lehetett látni, nem mondott csődöt a vadonatúj technika sem. A jegyek viszont nem feltűnően drágábbak, mint másutt. Ne csigázzuk a kedélyeket: Belgium francia nyelvű közösségének új Nemzetijét adták át november 19-én s a nyitás utáni nagyszabású fesztivál ma ér véget. Brüsszel, 2004. december Szőcs László Stone: Olyan film, amilyet akartam Ez életem legnagyobb filmje, büszke vagyok rá, hogy elkészítettem - jelentette ki lapunknak az Oscar-díjas Oliver Stone, aki legújabb műve, a Nagy Sándor, a hódító díszbemutatójára érkezett Budapestre. Szinte példátlan, hogy ilyen neves alkotó ilyen kis országban is részt vegyen a marketingkampányban - hacsak nincs a dolognak valamilyen hazai vonatkozása. Az okok minden bizonnyal a Nagy Sándor tengerentúli bukása körül keresendők: a hálaadás-ünnep hoszszú hétvégéjére 2445 amerikai moziban bemutatott Alexander a várakozásokkal ellentétben csak a toplista hatodik helyén végzett, és 150 millió dolláros költségvetésének alig hetedét kereste meg. A jelenleg 27 millió dollárnál tartó film amerikai bevételei az elemzők szerint nem fogják elérni a 40 millió dollárt. Nincs mese, csak az európai és ázsiai bevételek menthetik meg a gyártó német céget, az Intermédiát. A Moritz Borman fémjelezte vállalkozás nem ismeretlen a hazai szakma előtt, ők voltak a német partnerei az Andy Vajna vezetésével készült Terminator 3 - A gépek lázadásának. Mivel az Intermedia csak az amerikai forgalmazást adta el a Warnernak - potom 35 millió dollárért - a cég komoly bajba kerülhet, ha a Nagy Sándor nem jövedelmez legalább 70 millió dollárt világszerte. Ez pedig kihatna Vajna új produkciójára is, a Michael Caton-Jones rendezte, 2005 első negyedévében induló Elemi ösztön 2-re amelybe Borman szintén beszállt. Stone egyébként nem csalódott az amerikai fogadtatás miatt, ahogy fogalmaz a bevételek azért nem annyira roszszak. Egy háromórás történelmi film ugyanis nehezen tud versenyezni a fele olyan hosszú családi vígjátékokkal (egy bugyuta karácsonyi vígjáték, a Kelekótya család csúnyán lekörözte Stone moziját), utóbbiak ugyanis általában korhatár nélkül megtekinthetők, míg a Nagy Sándor, a hódító a legmagasabb, úgynevezett „R"-besorolásba (csak nagykorúaknak) került. Mindemellett a tengerentúli kudarc okai leginkább a szexualitás kérdésében keresendők. Stone szerint, ahogy Amerikában elhangzik a homoszexualitás szó, az emberek zöme elzárkózik. Az amerikai néző a kemény akcióhősöket kedveli: Russel Crozoe, Brad Pitt, Mel Gibson férfias karakterek. Coliin Panelben viszont van egy nagy adag feminin vonás - amit Stone nem győz kiemelni a filmjében. Ez nem megszokott hősábrázolás Amerikában, ahol mindig mindenhol a Bibliára hivatkoznak. Még az üzletben is. Márpedig a film nagy üzlet. Többen Stone szemére vetették, hogy összecsapta a filmet. 2002 elején ugyanis kiélesedett a verseny Oliver Stone és Baz Luhrman között, mert kiderült, hogy mindketten Nagy Sándorról készítenek filmet. A nagy kérdés az volt, hogy melyiküknek sikerül előbb tető alá hozni. Mint Stone meséli, már 1990-ben jelentkezett a forgatókönyv első változatával, de tíz év is kevés volt ahhoz, hogy a végleges változat megszülessen. Luhrman eközben bejelentette, hogy Leonardo DiCaprio és Nicole Kidman igent mondott neki, így a sajtó csak velük foglalkozott. Ez nagy nyomás alá helyezte Stone-t - szavai szerint pozitív értelemben. Ahogy fogalmaz, ez a film kis híján el se készült emiatt, mert egy további éven át nem engedte ki a kezéből a könyvet, mivel sztárokkal ugyan lehet dobálózni, de a film lelke mégiscsak a forgatókönyv. Ami viszont a kritikusok szerint a mű leggyengébb pontja. A fanyalgóknak Stone egyébként azt üzeni, hogy „olyan filmet forgattam, amilyet akartam". Bár elismerte, hogy a vágásnál valóban kapkodnia kellett, ennek ellenére ez az, amit elképzelt, a „végleges rendezői verzió". Hozzátéve: az amerikai elnökről szóló JFK is hasonló körülmények között készült, a legnagyobb mozik gyorsan készülnek. És ő mint megjegyezte, gyorsan is jól dolgozik. Bár Oliver Stone nem tartja magát történésznek, csupán drámaírónak, biztosan állítja, hogy Nagy Sándor szerinte a világ első globalistája. Nem törölt el népeket, sőt, minden országnak meghagyta a saját kultúráját. Se az egyiptomiakat, se a perzsákat, se az indiaiakat nem akarta megtéríteni a görög vallásra. Hitt abban, hogy a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. Nagy Sándor a harcban is gerinces maradt. Nem tűrte az árulást. Ezért nem tudott soha megbékélni a szüleivel sem, akik elárulták egymást is, és őt is. Kivégeztette a katonáit, ha megerőszakoltak egy nőt. Megtorolta a rablást, a garázdálkodást. Olyannyira, hogy 2500 év után is Nagy Sándorként emlegetjük, mert világhódító MÉCSEM PERIK BE a görög jogászok a Nagy Sándorról szóló film alkotóit, és nem követelik a film betiltását azon a címen, hogy az biszexuálisnak mutatja be a makedón világhódítót. A jogászok, akik még a film pénteki, görögországi bemutatója előtt láthatták Stone új alkotását, úgy nyilatkoztak, hogy nincsenek benne azok a nyílt jelenetek, amelyektől tartottak, ennek ellenére elszomorítónak tartják nemzeti hősük filmes ábrázolását. (MTI) hadvezér létére nem volt sem zsarnok, sem kegyetlen. A neves rendező azt sem tartja ellentmondásosnak, hogy biszexuálisnak ábrázolta a nagy hadvezért - beismerve, hogy a kulisszák mögötti dolgokat ő maga dramatizálta. Véleménye szerint filmjének egyik erénye, hogy sikerült hitelesen ábrázolnia Sándor és Hefaiszton mélyen gyökerező barátságát. Sándor nem bízott meg senkiben annyira, mint Hefaisztonban, aki valószínűleg élete legnagyobb szerelme volt. Mint ahogy Roxane, a felesége volt élete legnagyobb erotikus élménye. Stone hangsúlyozta, hogy az ókori görögöknél más súllyal esett latba a nemi kérdés, mint manapság: előítéletektől teljesen mentes polimorf társadalom volt. Nem léteztek olyan fogalmak, hogy hetero- és homoszexualitás. Csákvári Géza-Návai Anikó Oliver Stone HIRDETÉS RENAULT MÉGANE Válasszon ajándékot! Most a Mégane Limousine-hoz akár 550 000 Ft árengedményt adunk, vagy ha kedvező finanszírozási ajánlatunkat veszi igénybe, 2 havi törlesztőrésztettel és akár 300 000 Ft árengedménnyel is meglepjük. Az ajánlat a 2004.11.25. és 2004.12.31. között megrendelt és átadott Mégane Limousine-okra érvényes, a készlet erejéig. A feltételekről és részletekről érdeklődjön márkakereskedéseinkben THM átl. 3,99%, a finanszírozás CHF alapú. Fogyasztás liter/100 km, vegyes: 4,5-8,4; városi: 5,5-11,8; országúti: 3,9-6,5; C02-kibocsátási/km: 117-191 (változattól függően).