Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

12 KULTÚRA 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ NÉPSZABADSÁG i Színház J­ó a darab és jó előadás. A kettő eré­nyei azonban nem találkoznak. A Bu­dapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójá­ban minap bemutatott mű címe: Világ­talanok. Csak egyetlen vak szerepel benne, a Fiú, a cím azonban nyilván va­lamennyi szereplőre érvényes valami­lyen mértékben, valamilyen értelemben. Kiss Csaba megtörtént esettől ihletett drámája olyan emberekről szól, akiket az élet elgázolt. Akik fogyatékkal élnek. Igaz, a vak fiút leszámítva, elsősorban nem olyan fogyatékosságuk van, ami­lyenekkel a szociális osztályokat szokás ostromolni. A fiú apja alkoholista, de fő­képp azért, mert évekkel korábban el­vesztette feleségét, s azóta nem leli he­lyét az életben. Testileg ép, csak erköl­csileg fogyatékos másik fia gyakori ré­szegeskedése miatt kitaszítja, csak a vi­lágtalan fiú marad vele, tűrve igazság­talan, szeszélyes vádaskodásait is. Bolyongásaik során két intézetből szökött lánnyal találkoznak, akik egyi­kében az Apa az újrakezdés reményét véli felfedezni. A lánynak a fő fogyaté­kossága azonban nem az árvaság, nem az intézeti bezártság, hanem a morális érzéketlenség, az érzelmi sivárság, meg hogy nem fér meg a bugyijában. Könnyen belátható, hogy hármuk együttélése a lánynak az intézetben megtakarított pénzén vett présházban tragédiához fog vezetni. Túlságosan is könnyen kiszámítható, hogy a labilis férfi és a kielégíthetetlen nő meg a fiatal, egészséges, csak éppen vak fiú között a békesség nem tartható fenn sokáig. A tragédia tehát szükségszerű, a hoz­zá vezető út lélektani fordulatai azon­ban íróilag kidolgozatlanok. Erre szokás mondani, hogy balladaian kihagyásos, homályos a szerkesztés. S ha az előadás igazolja, ha érvényes lét- vagy sorstra­gédiává tudja emelni a történetet, nem is érdemes föltenni a logikusan kínálko­zó kérdéseket, például, hogy az apa, bármennyire leépült is már, miért hihe­ti, hogy pont ez a lány, akivel egy pálya­udvari váróban egy futó és sikertelen coituskísérlet hozta össze, fogja számá­ra a normális életbe a visszatérés lehető­ségét biztosítani, vagy azt feszegetni, mi viszi rá végül, hogy minden bajáért az egyetlen jó embert, vak fiát okolja. A darabot olvasva ezek a kérdések nem merülnek föl. Kiss Csaba jelentős rendezői sikerek és főrendezői tapaszta­latok után írja mostanában darabjait. A szöveg egy olyan sötét létvízióba viszi olvasóját, ahol megszűnt a logika. Ezek­kel az emberekkel bármi megtörténhet, de szinte mindig a legrosszabb történik meg. E tömény borzalomnak pedig nem realisztikus, hanem áttételes érvénye van. Az emberi lélekben tenyésző rém­ségek kivetülése, realizálódása lehet mindaz, ami odavezet, hogy az apa a hozzá egyedül ragaszkodó vak fiát ma­gára hagyja a téli erdőben. A fiúnak anyját idéző látomásai, álomképei is ezt az elemeit, szürrealisztikus irányt su­gallják. Pinczés István gondos, aprólékosan megmunkált rendezése - ugyanő ter­vezte a díszleteket és a jelmezeket - vi­szont valóságos történetet próbál elbe­szélni és elhitetni. Lélektani hitelt kíván adni annak, aminek csak szimbolikus érvénye lehet. A színészi játék pedig nem lehet képes áthidalni a szöveg - föltehetőleg szándékolt - hiányait. A rendező és a színészek megpróbálják az írottnál jobbá tenni a szereplőket. Berták Lajos, a lelki pokolbugyrok talán legjobb értője a mai magyar színészetben, az apa gyógyíthatatlan alkoholizmusáról mintha megfeledkezne az újrakezdés idilljét játszva, mintha esélyt akarna ad­ni neki a jobb új életre. Szabó Margaréta pedig ugyanekkor egy jelenet erejéig mintha valódi otthonteremtésre képes, erélyes, magabiztos asszonnyá érlelné az alapjában primitív, csökött tudatú és érzelmi világú lányt. Ez a rendezői el­gondolás, értelmezés érthető: a realitá­sok világában annál erősebb lehet a tra­gikus hatás, minél magasabbról bukik a hős. A hamis idill hitelesítésére téve kí­sérletet azonban a tragédia hitele kerül veszélybe. A játékban a lelki-szellemi sötétség humorforrásként is megjelenik - ebben kiváltképp Stefanovics Angéla remekel a másik intézeti lány szerepé­ben -, de ez a humor nem kontrasztos előjele a tragédiának. Dolmány Attila részvétkeb­en ártatlan, jámbor vak fiút játszik, Andai Györgyi meggyőzően jósá­gos és bölcs a hivatásában megrendül­ten hívő otthonvezető alakjában, Szőlőskei Tímea tárgyilagosan adja az anya álomképeit, Zámbori Soma jeleníti meg a rossz embert, a gyakorlatiasan részvétlen kisebbik fiút. Világtalanok Zappe László Egy új Nemzetiről Brüsszelben sorskérdések nélkül nyílt meg a francia nyelvű színház Új helyszínen avattak fel egy Nemzeti Színházat a minap. Tíz­milliós ország fővárosában, központi, metróval is jól megkö­zelíthető helyen. Az új 766 férőhelyes épület (melyhez még egy 250 fős stúdiószínház is társul) mindenkit lenyűgözött, a színészeket, a szakmát, s ami legfontosabb: a közönséget. És a politikusok? Őket nem kérdezte senki, így nem is kellett kény­szeredett esztétikai nyilatkozatokat tenniük. Más színházdi­rektorok viszont elmondták, mennyire örülnek az új Nemzeti­nek. Az eredeti teátrum - ma már nem élő - alapítójának mun­katársa kijelentette, méltó az ő szelleméhez az átalakulás. A repertoárt nem igazították a „nemzeti sorskérdésekhez". Többek közt Moliere Tartuffe-jét és Büchner Léonce és Lénáját játsszák. Megtartották a nyitóelőadást is. Minden székről jól le­hetett látni, nem mondott csődöt a vadonatúj technika sem. A jegyek viszont nem feltűnően drágábbak, mint másutt. Ne csigázzuk a kedélyeket: Belgium francia nyelvű közös­ségének új Nemzetijét adták át november 19-én s a nyitás utáni nagyszabású fesztivál ma ér véget. Brüsszel, 2004. december Szőcs László Stone: Olyan film, amilyet akartam Ez életem legnagyobb filmje, büszke va­gyok rá, hogy elkészítettem - jelentette ki lapunknak az Oscar-díjas Oliver Stone, aki legújabb műve, a Nagy Sándor, a hó­dító díszbemutatójára érkezett Buda­pestre. Szinte példátlan, hogy ilyen neves al­kotó ilyen kis országban is részt vegyen a marketingkampányban - hacsak nincs a dolognak valamilyen hazai vo­natkozása. Az okok minden bizonnyal a Nagy Sándor tengerentúli bukása kö­rül keresendők: a hálaadás-ünnep hosz­­szú hétvégéjére 2445 amerikai moziban bemutatott Alexander a várakozások­kal ellentétben csak a toplista hatodik helyén végzett, és 150 millió dolláros költségvetésének alig hetedét kereste meg. A jelenleg 27 millió dollárnál tartó film amerikai bevételei az elemzők sze­rint nem fogják elérni a 40 millió dol­lárt. Nincs mese, csak az európai és ázsiai bevételek menthetik meg a gyártó német céget, az Intermédiát. A Moritz Borman fémjelezte vállalkozás nem ismeretlen a hazai szakma előtt, ők voltak a német partnerei az Andy Vajna vezetésével ké­szült Terminator 3 - A gépek lázadásá­nak. Mivel az Intermedia csak az ameri­kai forgalmazást adta el a Warnernak - potom 35 millió dollárért - a cég komoly bajba kerülhet, ha a Nagy Sándor nem jövedelmez legalább 70 millió dollárt vi­lágszerte. Ez pedig kihatna Vajna új pro­dukciójára is, a Michael Caton-Jones ren­dezte, 2005 első negyedévében induló Elemi ösztön 2-re amelybe Borman szin­tén beszállt. Stone egyébként nem csalódott az amerikai fogadtatás miatt, ahogy fogal­maz a bevételek azért nem annyira rosz­­szak. Egy háromórás történelmi film ugyanis nehezen tud versenyezni a fele olyan hosszú családi vígjátékokkal (egy bugyuta karácsonyi vígjáték, a Kelekó­tya család csúnyán lekörözte Stone mo­ziját), utóbbiak ugyanis általában korha­tár nélkül megtekinthetők, míg a Nagy Sándor, a hódító a legmagasabb, úgyne­vezett „R"-besorolásba (csak nagykorú­aknak) került. Mindemellett a tengerentúli kudarc okai leginkább a szexualitás kérdésében keresendők. Stone szerint, ahogy Ameri­kában elhangzik a homoszexualitás szó, az emberek zöme elzárkózik. Az ameri­kai néző a kemény akcióhősöket kedve­li: Russel Crozoe, Brad Pitt, Mel Gibson fér­fias karakterek. Coliin Panelben viszont van egy nagy adag feminin vonás - amit Stone nem győz kiemelni a filmjében. Ez nem megszokott hősábrázolás Ameriká­ban, ahol mindig mindenhol a Bibliára hivatkoznak. Még az üzletben is. Márpe­dig a film nagy üzlet. Többen Stone szemére vetették, hogy összecsapta a filmet. 2002 elején ugyan­is kiélesedett a verseny Oliver Stone és Baz Luhrman között, mert kiderült, hogy mindketten Nagy Sándorról ké­szítenek filmet. A nagy kérdés az volt, hogy melyiküknek sikerül előbb tető alá hozni. Mint Stone meséli, már 1990-ben je­lentkezett a forgatókönyv első változatá­val, de tíz év is kevés volt ahhoz, hogy a végleges változat megszülessen. Luhrman eközben bejelentette, hogy Le­onardo DiCaprio és Nicole Kidman igent mondott neki, így a sajtó csak velük fog­lalkozott. Ez nagy nyomás alá helyezte Stone-t - szavai szerint pozitív értelem­ben. Ahogy fogalmaz, ez a film kis híján el se készült emiatt, mert egy további éven át nem engedte ki a kezéből a könyvet, mivel sztárokkal ugyan lehet dobálózni, de a film lelke mégiscsak a forgatókönyv. Ami viszont a kritikusok szerint a mű leggyengébb pontja. A fanyalgóknak Stone egyébként azt üzeni, hogy „olyan filmet forgattam, amilyet akartam". Bár elismerte, hogy a vágásnál valóban kap­kodnia kellett, ennek ellenére ez az, amit elképzelt, a „végleges rendezői verzió". Hozzátéve: az amerikai elnökről szóló JFK is hasonló körülmények között ké­szült, a legnagyobb mozik gyorsan ké­szülnek. És ő­­ mint megjegyezte, gyor­san is jól dolgozik. Bár Oliver Stone nem tartja magát tör­ténésznek, csupán drámaírónak, bizto­san állítja, hogy Nagy Sándor szerinte a világ első globalistája. Nem törölt el né­peket, sőt, minden országnak meghagy­ta a saját kultúráját. Se az egyiptomiakat, se a perzsákat, se az indiaiakat nem akarta megtéríteni a görög vallásra. Hitt abban, hogy a különböző kultúrák meg­férnek egymás mellett. Nagy Sándor a harcban is gerinces maradt. Nem tűrte az árulást. Ezért nem tudott soha meg­békélni a szüleivel sem, akik elárulták egymást is, és őt is. Kivégeztette a kato­náit, ha megerőszakoltak egy nőt. Meg­torolta a rablást, a garázdálkodást. Oly­annyira, hogy 2500 év után is Nagy Sán­dorként emlegetjük, mert világhódító MÉCSEM PERIK BE a görög jogá­szok a Nagy Sándorról szóló film al­kotóit, és nem követelik a film betil­tását azon a címen, hogy az bisze­xuálisnak mutatja be a makedón vi­lághódítót. A jogászok, akik még a film pénteki, görögországi bemutató­ja előtt láthatták Stone új alkotását, úgy nyilatkoztak, hogy nincsenek benne azok a nyílt jelenetek, ame­lyektől tartottak, ennek ellenére el­szomorítónak tartják nemzeti hősük filmes ábrázolását. (MTI) hadvezér létére nem volt sem zsarnok, sem kegyetlen. A neves rendező azt sem tartja ellent­mondásosnak, hogy biszexuálisnak áb­rázolta a nagy hadvezért - beismerve, hogy a kulisszák mögötti dolgokat ő ma­ga dramatizálta. Véleménye szerint filmjének egyik erénye, hogy sikerült hi­telesen ábrázolnia Sándor és Hefaiszton mélyen gyökerező barátságát. Sándor nem bízott meg senkiben annyira, mint Hefaisztonban, aki valószínűleg élete legnagyobb szerelme volt. Mint ahogy Roxane, a felesége volt élete legnagyobb erotikus élménye. Stone hangsúlyozta, hogy az ókori görögöknél más súllyal esett latba a nemi kérdés, mint manap­ság: előítéletektől teljesen mentes poli­morf társadalom volt. Nem léteztek olyan fogalmak, hogy hetero- és homo­szexualitás. Csákvári Géza-Návai Anikó Oliver Stone HIRDETÉS RENAULT MÉGANE Válasszon ajándékot! Most a Mégane Limousine-hoz akár 550 000 Ft árengedményt adunk, vagy ha kedvező finanszírozási ajánlatunkat veszi igénybe, 2 havi törlesztőrésztettel és akár 300 000 Ft árengedménnyel is meglepjük. Az ajánlat a 2004.11.25. és 2004.12.31. között megrendelt és átadott Mégane Limousine-okra érvényes, a készlet erejéig. A feltételekről és részletekről érdeklődjön márkakereskedéseinkben THM átl. 3,99%, a finanszírozás CHF alapú. Fogyasztás liter/100 km, vegyes: 4,5-8,4; városi: 5,5-11,8; országúti: 3,9-6,5; C02-kibocsátás­i/km: 117-191 (változattól függően).

Next