Népszabadság, 2005. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-03 / 1. szám
Faluról falura kutatnak Krajczár Gyula pekingi tudósítónk Rendkívül lassan, de reménytelenül biztosan bontakozik ki a tragédia. Indonéziában a hatóságok ma már minimum nyolcvanezerre teszik az egy héttel ezelőtti szökőár áldozatainak számát. A hadsereg a hét végén faluról falura járta Szumátra északi területeit, s a ritka helyzet az volt, ha túlélőt találtak. Korábban is sejthető volt, hogy ezt a területet érte a legkíméletlenebb csapás, ám éppen ezért derülnek ki errefelé nagyon lassan a valódi tények. A szökőár ugyanis magukat a hatóságokat is elsodorta. Aceh tartomány kommunikációs rendszere egy polgárháborúra volt hangolva, a katasztrófa azonban nem tett különbséget a felek között. A pusztítás nagy területeken teljes volt, minden és mindenki elpusztult. Egyelőre a nyolcvanezres szám is becslés, felmérés azokról a területekről, ahová már elértek az ország távolabbi részeiről odarendelt katonai és rendőri erők. Tegnap este nyolcezerre emelték a valószínű thaiföldi áldozatok számát. Ez az a szám, amely leginkább érdekli a nyugati világot, hiszen itt - Phuket környékén - tömegesen nyaraltak európaiak, amerikaiak és ausztrálok. Ráadásul itt - az állítólagosan igen fejlett infrastruktúra ellenére - szintén igen lassan derül ki az igazság. Napokig százas nagyságrendben beszéltek a halottakról, majd a hét végén elkezdtek ütemesen emelkedni az ezrek. A terület igen népszerű turisztikai célpontja volt a skandinávoknak, s például a svéd kormány jelenleg háromezer állampolgárát keresi. Eközben a thai miniszterelnök, Takszin Sinavatra arról nyilatkozott, hogy akikről ma eltűntként beszélnek, azok nagy valószínűség szerint halottak. A diplomáciai aktivitást jelzi, hogy a hagyományosan csekkekkel operáló Japán az első j30 millió dollárról 500-ra emelte a feli ajánlását. Ezzel párhuzamosan a 35 millióról induló Egyesült Államok is eljutott 350 millióig. A teljes nemzetközi közösség eddig kétmilliárd dollárt ajánlott fel. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a katasztrófa központja, Indonéziai Aceh tartománya jelenleg teljesen el van zárva a világtól, s egyelőre képtelenség bármiféle segélyt eljuttatni oda. Egyetlen valódi kapcsolatukat a nagyvilággal : a USS Abraham Lincoln amerikai hordozóról odarepülő helikopterek jelentik, j De alig találnak élő embereket. Egy nyilatkozó szerint Acehnek vége van. Valójában semmit nem lehet tudni: sem az indonéz hatóságok, sem az oda repülő amerikaiak nem tudnak érdemlegeset mondani, egyelőre csak a totális pusztulásról számolnak be. A járványok elkerülésére a legégetőbb feladat a tiszta ivóvíz biztosítása - figyelmeztetett Michelle Gayer, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértője, aki szerint minden pillanatban a kolera, a tífusz, a vérhas és a fertőző májgyulladás járványának kitörése fenyeget. Állítólag a katasztrófa sújtotta térségibe utazott az ENSZ főtitkára, Kofi Annan, de a hírügynökségek jelentéseiből csak annyi biztos, hogy az indonéz fővárosba, Jakartába érkezett. Ugyancsak valahová érkezett promóciós látogatásra az amerikai külügyminiszter, Colin Powell,s az amerikai elnök öccse, Jeb Bush floridai kormányzó. Lassan láthatóvá lesz az igazi tragédia A Richter skála szerint 5,9-es erősségű földrengés rázta meg vasárnap reggel az indiai Nicobar szigetcsoportot - közölték hongkongi szeizmológusok. Egyelőre nem ismeretes, hogy a földmozgás követelt-e áldozatokat vagy okozott-e újabb anyagi kárt. Tovább emelkedett és vasárnap reggelre már megközelítette a 130 ezret az egy héttel ezelőtti indonéziai földrengés és az azt követő, az Indiaióceán térségét sújtó szökőár hivatalosan bejelentett halálos áldozatainak a száma. Változatlanul tartja magát azonban az a becslés, amely szerint az áldozatok száma minden bizonnyal meghaladja majd a 150 ezret. Még mindig több mint hétezer eltűnt külföldi turistát tartanak számon a térségben. Munkatársunk, Nyusztay Máté jelenti Sri Lankáról A pusztítás bénultsága Házaik romjain üveges tekintettel ücsörgők, szeretteikért imádkozok, vagy a menekülttáborokban vízért sorban állók - mindegy, kivel találkozunk, az újévi kívánságokkal nem sokra megyünk Srí Lanka déli partján, Tangallában. Segítsenek kérem, segítsenek megértetni a gazdagok világával, hogy ami Srí Lankán bekövetkezett, velük is bármikor megtörténhet - mondja Pushpakumara, amikor meglátja, hogy külföldiek érkeztek a szigetország déli partvidékének talán legsúlyosabb károkat szenvedett városába, Tangallába. - Amikor az áradat jött - itt a tízméteres magasságot is elérte - csak rohantam és rohantam, már nem tudom, hová. Unokatestvéremet és azok gyerekeit elvesztettem, valószínűleg a romok alatt fekszenek. De legalább egy svéd lánynak segíthettem, aki nyílt lábtörést szenvedett. Ne értsenek félre, nem magamnak kérek segítséget, nem magamat féltem, hanem embertársaimat. Nekem van mit ennem, van ruhám, kaptam gyógyszert is. Igaz, arról fogalmam sincs, mi lesz velem velünk két hónap múlva - mondja a középkorú férfi, akiből feltartóztathatatlanul ömlik a szó - akár a szökőár. Pushpakumara, amikor a családjáról kérdezzük, csak annyit mond, eltorzult arccal: - Kerestem őket a kórházakban, a temetetlen holttestek között is, de a vízi hullák mind egyformák. A déli part keleti részén fekvő százezres városba újévkor indultunk Colombóból a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet két fiatal munkatársával, Bálint Gáborral és Fekete Dániellel. A kétszáz kilométeres utat nyolc óra alatt tettük meg, s útközben a kétségbeesés egész skáláját megtapasztalhattuk, az ablakokon kukucskáló, segélycsomagokat fürkésző túlélőktől a koleragyanús kutyákon át a vézna csecsemőiket szoptatva kéregető anyákig. Úgy tűnik, a megoldást itt mindenki a világtól várja, nem a helyi hatóságoktól. Pushpakumara azt mondja például, nem hisz a kormánynak, mert korrupt. A szingaléz férfi az elmúlt napokat egy buddhista templomban vészelte át, aztán a pap kitessékelte őket, mert hat menekült meghalt. A helyi hatóságok tevékenységének valóban nincs sok nyoma, holott csaknem egy hét telt el a tragédia óta. De a külföldi segélyszervezetekről sincs itt sok hír, bár az úton találkoztunk egy osztrák kutyás mentőalakulattal. Az ökumenikusok szerint a segélyszervezetek többnyire helyiekkel dolgoznak, ezért nem feltűnő a jelenlétük. A legtöbb helyen csak azt látni, hogy szingalézek szingalézeknek osztanak egységcsomagokat. Hogy honnan jön a segítség, nem tudni. Nem tudja ezt Pushpakumara sem, hiszen tőlünk kérdi: ki segít? Igyekszünk magabiztosan felelni: majd mi, bár tudjuk, hogy amit adhatunk (víz, gyógyszer) hamar elfogy, ráadásul a segély arra biztatja a helyieket, hogy érdemes várni, nem cselekedni... Ez egyébként jellemző volt a Tangallába vezető úton: rengetegen tehetetlenül ülnek házaik romjain, vagy az út szélén, és várnak. Nézik az autókat, reménykedve figyelik az érkező külföldieket. Húszból egy helybéli kezében látni lapátot, seprűt. Persze egy ilyen horderejű katasztrófa után talán ez a „természetes". Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a buddhista, illetve hindu fatalisták láthatóan nem tartják magukat képesnek arra, hogy rendbe hozzák az életüket - még ha a saját házaik is úsznak a sárban, jobb esetben csak abban. Ezért is menekülnek az egyházak óvó karjai közé, bár ott inkább lelki, mint anyagi vigaszra lelhetnek. Az egyik buddhista menekülttáborban (az öt közül, ahová az ökumenikusok segélye eljutott) talán ezren gyűltek össze, többségük csak ül és néz maga elé üveges tekintettel, a jövőre nem mer gondolni. Többségük a halászatból él, márpedig még hónapokig nem halászhatnak. A bárkákat a szárazfölre hányta a cunami, van, amelyik több száz méterre landolt a parttól. A segélyek - így a magyarok által kiosztott több ezer liter ásványvíz - sokat mondunk, ha egy hétre elég. Persze a civil szervezetek többsége hosszabb távon gondolkodik: előbb a víz, aztán a vízpumpa, így tesznek a magyarok is (az ökumenikusok csakúgy, mint a mentőorvosok, akik Galle-ban több ezer embert oltottak be tegnapig tífusz ellen, illetve a baptista szeretetszolgálat munkatársai, akik mindeközben Galle mellett segítik a túlélőket.) Tangallában összesen több mint 4500 halottat tartanak nyilván, majdnem a felük külföldi. Magyar áldozatról továbbra sem tudnak Sri Lankán. Többségüket közös sírba temették, vagy elhamvasztották, de sokan lehetnek még a romok alatt és a vízben. A helyieket a rothadás szaga nem nagyon érdekli, sem az, hogy az irdatlan mocsokból járványok születhetnek. És ez az az ellentmondás, ami pár napos kinttartózkodás után is nyomasztóan nehezedik a látogatóra. Szinte paradox kontrasztot mutat ugyanis az ország a szökőár óta. A szilveszter nemzeti gyásznap, a túlélők mosolyognak a kamerába, a terroristák segítenek ellenségeiknek - a magyar újságíró pedig kávézót keres ott, ahol még kenyeret sem kapni. A hontalanná vált Pushpakumara mutatta meg a legérzékletesebben Sri Lanka összetört tükörképét, amikor megadta elpusztult lakásának címét. Tangalla, 2005. január 2. Kettétört busz a Sri Lankán Globális csapás Akár tíz évig is eltarthat, amíg helyrehozzák a cunami okozta károkat - jelentette ki Kofi Annan, az ENSZ főtitkára. A világszervezet és különböző specializált szervezetei koordinálják a segélynyújtást, amelybe egyre több állam kapcsolódik be. Némi késéssel csatlakozott az Egyesült Államok is - az indiai-óceáni flotta Abraham Lincoln repülőgép-hordozó hajója befutott Banda Aceh indonéziai kikötőbe. Egy tucat Sea Hawk helikopter kapcsolódott be a segélyek szállításába, a katasztrófa sújtotta emberek mentésébe. Indonéziában szedte egyébként a legtöbb áldozatot a tengerrengés. Amerikában politikai viharokat is keltett a cunami. Bush elnök először mindössze 35 millió dollár segélyt szánt a katasztrófa által érintett államoknak - a demokrata ellenzék politikusainak felháborodása késztette arra a Fehér Házat, hogy megtízszerezze a segély összegét. Az elnök úgy döntött, hogy személyes képviselőket - Powell külügyminisztert és Jeb Bush floridai kormányzót (testvéröccsét) küldi január hatodikén a térségbe. A világ országai és a nemzetközi szervezetek eddig kétmilliárd dollár segítséget ajánlottak fel. Kérdés, mennyiben lesz ez elegendő. Az adakozásban Japán és az európai országok vezetnek. Nyugat- Európát annyival inkább is megviselte a hír, mert európai polgárok tízezrei tartózkodtak a katasztrófa színhelyein. A cunami egyaránt elpusztította a luxusüdülőket és a középosztály vagy a hátizsákos turisták által látogatott olcsóbb téli nyaralóhelyeket is. Az utóbbi évtizedek fejleményei, az olcsó repülőutak, a világ kinyílása tette általánossá a hasonló tömegüdülést, amely gazdasági kiutat is jelentett azoknak a trópusi országoknak, amelyek egyedül időjárásukkal és tengerpartjukkal - na meg az olcsó szolgáltatásokkal - tudtak bekapcsolódni a globális gazdaságba. Thaiföld az egyik legjobb példa erre a fejlődési útra. Jellemző, hogy hírek szerint a tengerrengés veszélyét egyes tudományos központok már előre jelezték, ám ennek közzétételét a helyi hatóságok megakadályozták. Attól tartottak, hogy a vészhír megzavarhatná az ország idegenforgalmát. M. G. HIRDETÉS F Szállás. Etel. Ivóvíz. Délkelet-ázsiai munkánk támogatásában mindenkire számítunk! Köszönjük! számlaszám: 11705008-20464565 www.okumenikus.hu NÉPSZABADSÁG Tucatnyi magyart keresnek MTI Csökkent a katasztrófa sújtotta délkelet-ázsiai területeken keresett magyar állampolgárok száma, a Thaiföldön magyar irodák által szervezett turistaúton tartózkodó magyarok pedig kivétel nélkül mind megvannak - közölte az MTI-vel a Külügyminisztérium szóvivője vasárnap. - Thaiföldön, Phuketben és környékén pillanatnyilag 13-16 keresett személyt tartunk nyilván, továbbá Malajziában, a Maldív-szigeteken és Sri Lankán is vannak olyan magyarok, akikről nincs hírünk, de eltűntekről nem beszélhetünk - hangsúlyozta Polgár Viktor. Arról van szó, hogy egyes, a szökőár idején Délkelet-Ázsiában tartózkodó magyar állampolgárok hollétéről jelenleg nincs biztos információ, de könnyen lehet, hogy a keresett személy időközben elutazott a katasztrófa helyszínéről, vagy már haza is érkezett. A Thaiföldön magyar irodák által szervezett turistaúton tartózkodó magyarok kivétel nélkül megvannak - tette hozzá a szóvivő. Polgár Viktor megjegyezte azt is: több esetben kiderült, hogy a magyar hatóságok által keresett személy időközben hazatért. Ezért a Külügyminisztérium arra kéri azokat, akik bejelentették, hogy nincs kapcsolatuk Délkelet-Ázsiában tartózkodó ismerősükkel, hozzátartozójukkal, de időközben tudomást szereztek hollétükről, ezt haladéktalanul jelezték a hatóságoknak. A szóvivő szerint biztató jel, hogy sem az azonosított halottak, sem a kórházakban ápoltak között nincs magyar állampolgárságú, magyar nemzetiségű személy. Ugyanakkor Polgár Viktor arra figyelmeztetett: amíg nincs minden keresett személy hollétéről biztos információ, addig nem lehet kizárni, hogy magyar áldozatai is vannak a délkelet-ázsiai szökőárnak. Polgár Viktor hozzátette: megérkezett a helyszínre az a Külügyminisztérium által felkért orvos, aki független szakértőként vizsgálja a kialakult helyzetet, és javaslatot tesz a következő lépésekre. A thaiföldi magyar nagykövetség oltóanyagot szerzett be, és azok a magyarok, akik ezt igénylik a helyszínen védőoltásban részesülhetnek. I [UNK]v