Népszabadság, 2005. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-01 / 26. szám
VILÁG Kiküldött munkatársunk, Ortutay L. Gyula jelenti Madridból Nagyok és kicsik az EU-ban Magyarországnak és Spanyolországnak az Európai Unió jövőjét illetően közös céljai és elképzelései vannak - jelentette ki Mádl Ferenc tegnap este Madridban I. János Károly király díszvacsoráján. Hétfő reggel színpompás katonai tiszteletadás keretében fogadta az El Pardopalotánál I. János Károly és Zsófia királyné Mádl Ferencet és feleségét, Dalma asszonyt. Magyar köztársasági elnök (elsőként Göncz Árpád) másodszor tesz hivatalos látogatást Spanyolországban a második világháború óta. A nap folyamán Mádl Ferenc ebéd és vacsora keretében is találkozott vendéglátójával. Este a királyi palotában mondott pohárköszöntőjében a magyar köztársasági elnök igen aktívnak minősítette a két ország mostani kapcsolatrendszerét. Utalt arra, hogy Fülöp herceg, a trónörökös, feleségével - házasságkötésük után - Magyarországra látogatott a Cervantes Intézet felavatásra. Egyébként Cervantes Don Quijotéja megjelenésének 400. évfordulójáról Spanyolország-szerte és Magyarországon is megemlékeznek az idén. Mádl elmondta, a két ország „egy erős, versenyképes Európa létrehozásáért munkálkodik, ahol a sokszínűség és az egység nem kioltják, hanem erősítik egymást, és ahol a nagy és kis országok egyenrangú közösséget alkotnak". Említette azt is, hogy korunk nagy kihívása a terrorizmus, s ennek kapcsán kifejezte együttérzését a tavaly március 11-i madridi merényletek áldozatainak és hozzátartozóinak. Ugyan a barcelonai La Vanguardia napilap Mádl Ferenccel közölt interjút, ám a spanyol sajtó most fő figyelmét Baszkföld önállósági törekvésének szenteli. Vasárnap az ETA szervezet bombát robbantott az alicantei tengerpart Denia kisvárosa egyik szállodájában. Noha az előzetes telefon figyelmeztetésre a szálló majd kétszáz vendégének többségét sikerült evakuálni, ám a hotel vészkijárat lépcsőházában hátizsákba rejtett bomba robbanása egy személyt könynyebben megsebesített, és jelentős károkat okozott. A robbantás időzítése aligha kétséges. Kedden tart a spanyol parlament alsóháza, a képviselőház rendkívüli vitanapot. Juan José Ibarretxe, a baszk autonóm tartomány vezetője próbálja megvédeni Euzkadi (Baszkföld) alapokmányának az önállósodás irányában teendő módosítását. Ezt az ún. Ibarretxe-tervet a baszkföldi törvényhozás december 30-án már többségi szavazattal elfogadta. A terv Baszkföld számára „szövetségi viszonyt" rögzít Spanyolországgal, tehát nem teljes elszakadást, hanem nagyfokú önállóságot. A spanyol képviselőház mai vitájának kimenetele aligha kérdéses, a tervet a nagy többség elutasítja, arra hivatkozva, hogy ellentétes a Spanyolország egységét kimondó alkotmánnyal. A képviselőházi elutasítás után elképzelhető - írják a spanyol lapok -, Ibarretxe előre hozott választásokat ír ki Baszkföldön, s amennyiben ezen az önállósodási tervet egyértelműen támogató többség jön létre (ami jelenleg nem mondható el) a helyi parlamentben, akkor helyi népszavazásra viszi a statútum módosítását. Mondván, a baszk népnek joga van szabadon és demokratikusan dönteni jövőjéről. Mádl Ferencnek - már csak a határon túli magyarság autonómia igényei miatt is - ezúttal akár első kézből lesz módja tájékozódni a baszk kérdés fejleményeiről. Ugyanis programja szerint ma folytat megbeszélést a szocialista párti Zapatero miniszterelnökkel, illetve tesz látogatást a szenátusban is. Díszőrség tiszteleg a magyar köztársasági elnöknek és a spanyol királyi párnak az El Pardo-palotánál Kemény intés Zágrábnak Kilenc évet kapott egy szerb tábornok Szőcs László brüsszeli tudósítónk Nincs lefutva a Gotovina-ügy, s akár a horvát csatlakozási tárgyalások márciusi megkezdésébe is kerülhet - üzente tegnap Zágrábnak Olli Rehn. Az Európai Bizottság bővítési biztosa mindamellett hozzáfűzte: „ha minden jól megy", az ország 2009-ben csatlakozhat az Európai Unióhoz. - Meg vagyok győződve róla, hogy ha a horvát kormányban meglenne a politikai akarat Ante Gotovina tábornok tartózkodási helyének azonosítására, illetve a kiadatásra, akkor meg tudná ezt tenni - mondta, hozzátéve: „ha nem tapasztalunk előrehaladást ... készek vagyunk a csatlakozási tárgyalások elhalasztására, amit egyébként senki nem kíván". Rehn Carla del Pontéra, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyészére és „más, igen jól értesült forrásokra" hivatkozva azt állította, Zágráb legalábbis közvetett kapcsolatban állt a 2001-es megvádolása óta szökésben lévő tábornokkal. Ugyanezen források szerint alaposan feltételezhető, hogy a horvátországi, krajinai szerbek lemészárlásával vádolt Gotovina Horvátországban vagy Bosznia és Hercegovina horvát részén tartózkodik. Gotovina ügyvédje nemrég azzal lepte meg az EU soros, luxemburgi elnökségét, hogy levélben közölte: védence hajlandó lenne bíróság elé állni, ha az eljárásra Horvátországban kerülne sor. Zágráb a tavaly év végi EU-csúcs döntése szerint március 17-én kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat, ha addig „teljes mértékben" együttműködik Hágával. Több ország, köztük hazánk kezdeményezésére ugyanakkor elfogadták, hogy a tagállamoknak - amelyek kimondják a végső szót - ezt az együttműködést elég megállapítaniuk, tételesen viszont nem ellenőrzik. Mindeközben a hágai bíróság tegnap nyolc év börtönre ítélte Pavle Strugar szerb extábornokot, mert nem akadályozta meg Dubrovnik 1991-es ostromát, pedig ez módjában állt volna. A tengerparti horvát városban a szerb hadsereg különösen durva pusztítást hajtott végre: nemcsak félszázan haltak meg, de a világörökség részét képező Óváros nagy részét is lerombolták. Ante Gotovina Jelentések a Vajdaságról MTI A rendőrségben és az igazságszolgáltatásban arányos képviselethez kell juttatni a vajdasági kisebbségeket, a toleranciát elősegítő lépésekre van szükség az oktatás és nevelés területén, a menekülteket be kell vonni a vajdasági kulturális folyamatokba, és javítani kell a kisebbségek foglalkoztatásán is - hangoztatta Doris Pack, a vajdasági nemzetiségi viszonyokat vizsgáló európai parlamenti bizottság elnöke. A bizottság hétfőn Belgrádban tárgyalt Borisz Tadics szerb elnökkel, Vojiszlav Kostunica miniszterelnökkel, Vuk Draskovics külügyminiszterrel, a szerbiai belügyi, igazságügyi és oktatási tárca vezetőjével, továbbá a menekültügyi biztossal. Hegyi Gyula szerint a bizottság tagjai jelezték, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele az, hogy helyreálljon az etnikai béke a Vajdaságban. Becsey Zsolt felhívta a figyelmet, hogy az incidensek áldozatai - magyarok és horvátok - egyre ritkábban jelentik be a rendőrségen az őket ért fizikai inzultusokat, s a hatóságok pedig többnyire könynyű testi sértésként vagy garázdaságként kezelik a bántalmazásokat. A NEMZETKÖZI figyelem jó hatással volt a szerb kormányra a Vajdaság ügyében. Az Európai Unió továbbra is figyelemmel kíséri az ügyek kivizsgálását és a megelőzést javasolja - állapítja meg az a tagállamközi tanács számára készült jelentés, amelyet a tagországok belgrádi misszióvezetői állítottak össze. A tanács ősszel, magyar sürgetésre döntött a helyzetértékelés elkészítéséről. (Sz. L. L.) ÁLLÁSPONT 2005. FEBRUÁR 1., KEDD 3 Vigaszdíj Varsányi Gyula Mától beindul a masinéria, megkezdődik a magyar film éves ünnepe, a filmszemle. A hazai szokásoktól eltérően a hivatalos megnyitó csak holnap lesz. E furcsaság nagyon jellemző: a több száz fős vendégsereg befogadására egyedül alkalmas Budapest Kongresszusi Központot nem sikerült időben lefoglalni, csak holnapra volt már hely. Nem mulasztás az ok - a szervezést gyakorlott szakemberek végzik -, hanem a finanszírozás bizonytalansága. Mindig az utolsó pillanatban dől el ugyanis, mennyi pénzből gazdálkodhatnak a szervezők, csak azután választhatnak helyszínt. Normális országban az volna természetes, hogy a sorrendben immár harminchatodik filmünnepnek saját költségvetése és annak biztos forrása legyen - de ez Magyarország, itt nem így van. Az idén százötvenmillió a költőpénz, amelyből százhúszat a mozgókép közalapítvány fizet, a többit úgy kalapozták össze. Harmincmilliót rögtön vissza is kell pengetni adóba, így az idén kevesebb jut a mustrára, mint tavaly. Márpedig fontos a magyar filmnek ez az alkalom, talán fontosabb is, mint kellene. Mert például a dokumentumműfajban készülő alkotások zömének ez az egyetlen nyilvános bemutatkozási lehetősége itthon. A kis- és kísérleti filmek is jobbára csak ilyenkor kapnak fórumot. Újabban már nagyjátékfilmekkel is előfordul, hogy csak a szemlén láthatók. Nem is akármilyenekkel: a két éve győztes Magyar szépséget, Gothár Péter rendezését azóta sem mutatták be moziban, a produkciónak nem akadt hazai forgalmazója. Ennek alapján szimulált bemutatónak, pótléknak tűnik föl ez a szemle, mintsem valóságos nemzeti fesztiválnak, különösen filmversenynek, ahol nemcsak a részvétel a fontos. Ám így is minden alkotó jelen akar lenni, a filmek jó része rohammunkában készül el, hogy aztán a filmünnep után fejezzék be rajta a vágást. Szóval, egy kis ország vigaszdíja ez a mozgóképes szakmának. A közönségnek pedig pr-akció. Amelybe azonban nem illik bele, hogy a játékfilmes program csaknem fele olyan alkotásokból áll, amelyek már a mozik programján szerepelnek vagy szerepeltek. A néző ugyanis - ellentétben a filmesekkel - nem akarja egyben látni az előző év filmtermését néhány napon át. Érzéketlen a szakmai önreflexióra, inkább érdekes újdonságokra kíváncsi. És aligha örül annak, hogy az idei szemle leginkább várt bemutatóját, Kertész Imre-Koltai Lajos Sorstalanság-filmjét a sajtóvetítésen kívül csak zárt ajtók mögött fogják bemutatni a szemle végén, a mű közfinanszírozásában közreműködött kormánytisztviselők jelenlétében. Bár két nap múlva már jegyet válthat rá bárki a mozikban, méltatlan dolog, hogy legalább egy vetítést nem szentelnek a nagyközönségnek. Egyébként hasonló szemlét rendeznek a környező országokban is. És vannak nemzetközi fesztiválok, ahol a nemzeti alkotások szélesebb, izgalmasabb mezőnyben jelennek meg a nyilvánosság előtt. Neki csak Cannes, Berlin és Velence filmes „tengelyére" kell gondolni, vagy az ugyancsak első osztályú filmfesztivált rendező Karlovy Varyra. Ezeknél kisebb hatású nemzetközi filmes mustrákat szinte minden szomszédunknál tartanak. Egy ideje Magyarországon is fölmerült egy nemzetközi fesztivál meghonosításának gondolata, amelyet eddig az igen színvonalas, de nem versenyszerű Titanic Fesztivál helyettesített. Ez - megint csak jellemzően - legutóbb pénzhiány miatt elmaradt. Az egyik elképzelés szerint a filmszemle szerepét a pécsi Filmünnep venné át, az új fesztivált pedig Budapesten tartanák. Egy másik kezdeményezés alapján Székesfehérvár már akár az idén, nyár elején vendégül látna egy nemzetközi filmes mezőnyt. Kívánjunk sok szerencsét e „civil" rendezvényhez, annál is inkább, mert az ilyesmi tengernyi pénzbe kerül. És az ország jelenleg a szemle cechét is épp hogy ki tudja izzadni. Betárolunk Tamás Gábor Feri barátommal mostanában nehéz beszélgetni. Időnként - rendre a legváratlanabb pillanatokban - az égre emeli a tekintetét és olyasmiket mond, hogy „százötven mázsánként, az tuti". Meg, hogy „százhúszért zsákolok, a szellőztetés legalább háromszáz". Barátunk nem bolondult meg, egyszerűen józan üzleti megfontolásból számolgat: úgy döntött, hogy az idén beszáll a raktárbizniszbe. Jól emlékszik az idei augusztusra, de különösen az októberre, amikor gazdatársai a környék tárolóit járták körbe, hova is lehetne elhelyezni legalább időlegesen a frissen learatott gabonát - volt, aki mázsánként száz forintot is kínált havonként az ideiglenes raktározásért, mert márciusi leszállításra lett volna jó üzlete, de addig a szenet valahova le kellett volna rakni. No, ezt a helyet akarja már az idén jó pénzért kínálni Feri, és bizniszre hangolt szimata eddig még ritkán hagyta cserben. (Hét éve például ötezer gabonás zsákot vett meg kéz alól, ki tudja honnan, aztán saját bevallása szerint ötvenforintos darabonkénti haszonnal adta azokat tovább - kis üzlet volt ugyan, de biztos. Zsák, az mindig kell.) így hát egykori futballista - mára kigyógyult Fradi-őrült - ismerősömmel bárhogyan is kezdtük el, valahogy mindig betonköbméterek, vasszerkezet-árak, mobil tárolóhely-megosztó lapok, szellőzési és rágcsálóirtási technikák felé kanyarodik kettőnk között a szó, merthogy helyzet van. A helyzet pedig végső soron egyszerű: jóval több a gabona az országban, mint amennyire itthon „alapjáraton" szükség lenne. Jövő aratáskor meg még több lesz. Aztán, ha az alapvetés nem változik (például eleget esik az eső és süt hozzá kissé a nap is) két év múlva pedig még inkább. A parasztok levágják majd a termést és (idézzük Ferit) „futkoznak" majd a raktár után - s nagy kérdés, lesz-e abból elegendő. Ha nem lesz, az időközben a tárolóhelyet felépítő Feri jól jár. S talán nem is csak ő. Gondoljuk meg: a mi hazánk éghajlata igazán a szántóföldi növénytermesztésnek kedvez, s ehhez a pillanatnyilag érvényes uniós szabályozás is meglehetősen bőkezű hátteret ad a gazdáknak. A mi gabonák minősége - és ez nem afféle árvalányhajas vélekedés - igenis jobb, mint versenytársaink többségéé. De ez az örömhír önmagában édeskeveset ér, ha a puszta tényeket nézzük: a mi határainkon jelenleg fizikailag lehetetlen négyszázezer tonna gabonánál többet havonta kiszállítani. Ez a kivihető mennyiség pedig biztosan kevés ahhoz, hogy a nálunk tavaly learatott szem akár még a legkedvezőbb áron is elhagyja az országot - az idei szezonról pedig akár már ne is beszéljünk. Még hét éve sincs, hogy a hazai agrártörvény megalkotásában részt vevő hazai ágazati szakértők kissé irigykedve emlegették a stabil áron felvásárolt, ma európai uniós raktárakban pihenő vas- és gabonahegyeket. Merthogy a gazdák számára az egész intervenciós rendszer maga volt a megkövült biztonság. Az egyelőre kilátástalan sorsú gabonatonnák - bár még kevesen veszik észre - nálunk is növekedni kezdenek. Pénz is van benne bőven. Bármilyen kormány is lenne most hatalmon, úszna a könynyebb ellenállás irányába, ha az a hülye EU úgyis megfizeti, termeljen a magyar paraszt gabonát, tuti, ami tuti. No, ezért épít Feri barátom most tárolót. Mert ő is tudja, mi most a tuti. De mit csinál öt év múlva?