Népszabadság, 2005. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-01 / 26. szám

VILÁG Kiküldött munkatársunk, Ortutay L. Gyula jelenti Madridból Nagyok és kicsik az EU-ban Magyarországnak és Spanyolor­szágnak az Európai Unió jövőjét illetően közös céljai és elképze­lései vannak - jelentette ki Mádl Ferenc tegnap este Madridban I. János Károly király díszvacsoráján. Hétfő reggel színpompás katonai tiszte­letadás keretében fogadta az El Pardo­­palotánál I. János Károly és Zsófia ki­rályné Mádl Ferencet és feleségét, Dalma asszonyt. Magyar köztársasági elnök (el­sőként Göncz Árpád) másodszor tesz hi­vatalos látogatást Spanyolországban a második világháború óta. A nap folyamán Mádl Ferenc ebéd és vacsora keretében is találkozott vendég­látójával. Este a királyi palotában mon­dott pohárköszöntőjében a magyar köz­­társasági elnök igen aktívnak minősítet­te a két ország mostani kapcsolatrend­szerét. Utalt arra, hogy Fülöp herceg, a trónörökös, feleségével - házasságköté­sük után - Magyarországra látogatott a Cervantes Intézet felavatásra. Egyéb­ként Cervantes Don Quijotéja megjele­nésének 400. évfordulójáról Spanyolor­­szág-szerte és Magyarországon is meg­emlékeznek az idén. Mádl elmondta, a két ország „egy erős, versenyképes Európa létrehozásá­ért munkálkodik, ahol a sokszínűség és az egység nem kioltják, hanem erősítik egymást, és ahol a nagy és kis országok egyenrangú közösséget alkotnak". Emlí­tette azt is, hogy korunk nagy kihívása a terrorizmus, s ennek kapcsán kifejezte együttérzését a tavaly március 11-i mad­ridi merényletek áldozatainak és hozzá­tartozóinak. Ugyan a barcelonai La Vanguardia na­pilap Mádl Ferenccel közölt interjút, ám a spanyol sajtó most fő figyelmét Baszk­föld önállósági törekvésének szenteli. Vasárnap az ETA szervezet bombát rob­bantott az alicantei tengerpart Denia kisvárosa egyik szállodájában. Noha az előzetes telefon figyelmeztetésre a szál­ló majd kétszáz vendégének többségét sikerült evakuálni, ám a hotel vészkijá­rat­ lépcsőházában hátizsákba rejtett bomba robbanása egy személyt köny­­nyebben megsebesített, és jelentős káro­kat okozott. A robbantás időzítése alig­ha kétséges. Kedden tart a spanyol par­lament alsóháza, a képviselőház rendkí­vüli vitanapot. Juan José Ibarretxe, a baszk autonóm tartomány vezetője pró­bálja megvédeni Euzkadi (Baszkföld) alapokmányának az önállósodás irá­nyában teendő módosítását. Ezt az ún. Ibarretxe-tervet a baszkföldi törvényho­zás december 30-án már többségi szava­zattal elfogadta. A terv Baszkföld szá­mára „szövetségi viszonyt" rögzít Spa­nyolországgal, tehát nem teljes elszaka­dást, hanem nagyfokú önállóságot. A spanyol képviselőház mai vitájának ki­menetele aligha kérdéses, a tervet a nagy többség elutasítja, arra hivatkoz­va, hogy ellentétes a Spanyolország egységét kimondó alkotmánnyal. A képviselőházi elutasítás után elkép­zelhető - írják a spanyol lapok -, Ibar­retxe előre hozott választásokat ír ki Baszkföldön, s amennyiben ezen az önállósodási tervet egyértelműen támo­gató többség jön létre (ami jelenleg nem mondható el) a helyi parlamentben, ak­kor helyi népszavazásra viszi a statútum módosítását. Mondván, a baszk népnek joga van szabadon és demokratikusan dönteni jövőjéről. Mádl Ferencnek - már csak a határon túli magyarság autonómia igényei miatt is - ezúttal akár első kézből lesz módja tájékozódni a baszk kérdés fejleményei­ről. Ugyanis programja szerint ma foly­tat megbeszélést a szocialista párti Zap­­atero miniszterelnökkel, illetve tesz láto­gatást a szenátusban is. Díszőrség tiszteleg a magyar köztársasági elnöknek és a spanyol királyi párnak az El Pardo-palotánál Kemény intés Zágrábnak Kilenc évet kapott egy szerb tábornok Szőcs László brüsszeli tudósítónk Nincs lefutva a Gotovina-ügy, s akár a horvát csatlakozási tárgyalások márciusi megkezdésébe is kerülhet - üzente teg­nap Zágrábnak Olli Rehn. Az Európai Bi­zottság bővítési biztosa mindamellett hozzáfűzte: „ha minden jól megy", az or­szág 2009-ben csatlakozhat az Európai Unióhoz. - Meg vagyok győződve róla, hogy ha a horvát kormányban meglenne a politi­kai akarat Ante Gotovina tábornok tartóz­kodási helyének azonosítására, illetve a kiadatásra, akkor meg tudná ezt tenni - mondta, hozzátéve: „ha nem tapaszta­lunk előrehaladást ... készek vagyunk a csatlakozási tárgyalások elhalasztására, amit egyébként senki nem kíván". Rehn Carla del Pontéra, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyészére és „más, igen jól értesült forrásokra" hivatkozva azt ál­lította, Zágráb legalábbis közvetett kap­csolatban állt a 2001-es megvádolása óta szökésben lévő tábornokkal. Ugyanezen források szerint alaposan feltételezhető, hogy a horvátországi, krajinai szerbek le­mészárlásával vádolt Gotovina Horvát­országban vagy Bosznia és Hercegovina horvát részén tartózkodik. Gotovina ügyvédje nemrég azzal lepte meg az EU soros, luxemburgi elnökségét, hogy levélben közölte: védence hajlandó lenne bíróság elé állni, ha az eljárásra Horvátországban kerülne sor. Zágráb a tavaly év végi EU-csúcs döntése szerint március 17-én kezdheti meg a csatlakozá­si tárgyalásokat, ha addig „teljes mérték­ben" együttműködik Hágával. Több or­szág, köztük hazánk kezdeményezésére ugyanakkor elfogadták, hogy a tagállam­oknak - amelyek kimondják a végső szót - ezt az együttműködést elég megállapí­taniuk, tételesen viszont nem ellenőrzik. Mindeközben a hágai bíróság tegnap nyolc év börtönre ítélte Pavle Strugar szerb extábornokot, mert nem akadá­lyozta meg Dubrovnik 1991-es ostromát, pedig ez módjában állt volna. A tenger­parti horvát városban a szerb hadsereg különösen durva pusztítást hajtott végre: nemcsak félszázan haltak meg, de a vi­lágörökség részét képező Óváros nagy részét is lerombolták. Ante Gotovina Jelentések a Vajdaságról MTI A rendőrségben és az igazságszol­gáltatásban arányos képviselethez kell juttatni a vajdasági kisebbségeket, a tole­ranciát elősegítő lépésekre van szükség az oktatás és nevelés területén, a mene­külteket be kell vonni a vajdasági kultu­rális folyamatokba, és javítani kell a ki­sebbségek foglalkoztatásán is - hangoz­tatta Doris Pack, a vajdasági nemzetiségi viszonyokat vizsgáló európai parlamenti bizottság elnöke. A bizottság hétfőn Belgrádban tárgyalt Borisz Tadics szerb elnökkel, Vojiszlav Kos­tunica miniszterelnökkel, Vuk Draskovics külügyminiszterrel, a szerbiai belügyi, igazságügyi és oktatási tárca vezetőjével, továbbá a menekültügyi biztossal. Hegyi Gyula szerint a bizottság tagjai jelezték, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele az, hogy hely­reálljon az etnikai béke a Vajdaságban. Becsey Zsolt felhívta a figyelmet, hogy az incidensek áldozatai - magyarok és hor­­vátok - egyre ritkábban jelentik be a rendőrségen az őket ért fizikai inzultuso­kat, s a hatóságok pedig többnyire köny­­nyű testi sértésként vagy garázdaságként kezelik a bántalmazásokat. A NEMZETKÖZI figyelem jó hatással volt a szerb kormányra a Vajdaság ügyében. Az Európai Unió továbbra is figyelemmel kíséri az ügyek kivizsgálását és a megelő­zést javasolja - állapítja meg az a tagál­lamközi tanács számára készült jelentés, amelyet a tagországok belgrádi misszió­vezetői állítottak össze. A tanács ősszel, magyar sürgetésre döntött a helyzetérté­kelés elkészítéséről. (Sz. L. L.) ÁLLÁSPONT 2005. FEBRUÁR 1., KEDD 3 Vigaszdíj Varsányi Gyula M­ától beindul a masinéria, megkezdődik a magyar film éves ünne­pe, a filmszemle. A hazai szokásoktól eltérően a hivatalos meg­nyitó csak holnap lesz. E furcsaság nagyon jellemző: a több száz fős vendégsereg befogadására egyedül alkalmas Budapest Kongresszusi Központot nem sikerült időben lefoglalni, csak holnapra volt már hely. Nem mulasztás az ok - a szervezést gyakorlott szakemberek végzik -, hanem a­ finanszírozás bizonytalansága. Mindig az utolsó pillanatban dől el ugyanis, mennyi pénzből gazdálkodhatnak a szervezők, csak az­után választhatnak helyszínt. Normális országban az volna természetes, hogy a sorrendben immár harminchatodik filmünnepnek saját költség­­vetése és annak biztos forrása legyen - de ez Magyarország, itt nem így van. Az idén százötvenmillió a költőpénz, amelyből százhúszat a moz­gókép közalapítvány fizet, a többit úgy kalapozták össze. Harmincmil­liót rögtön vissza is kell pengetni adóba, így az idén kevesebb jut a must­rára, mint tavaly. Márpedig fontos a magyar filmnek ez az alkalom, talán fontosabb is, mint kellene. Mert például a dokumentumműfajban készülő alkotások zömének ez az egyetlen nyilvános bemutatkozási lehetősége itthon. A kis- és kísérleti filmek is jobbára csak ilyenkor kapnak fórumot. Újabban már nagyjátékfilmekkel is előfordul, hogy csak a szemlén láthatók. Nem is akármilyenekkel: a két éve győztes Magyar szépséget, Gothár Péter rendezését azóta sem mutatták be moziban, a produkciónak nem akadt hazai forgalmazója. Ennek alapján szimulált bemutatónak, pótléknak tűnik föl ez a szem­le, mintsem valóságos nemzeti fesztiválnak, különösen filmversenynek, ahol nemcsak a részvétel a fontos. Ám így is minden alkotó jelen akar lenni, a filmek jó része rohammunkában készül el, hogy aztán a filmün­nep után fejezzék be rajta a vágást. Szóval, egy kis ország vigaszdíja ez a mozgóképes szakmának. A közönségnek pedig pr-akció. Amelybe azon­ban nem illik bele, hogy a játékfilmes program csaknem fele olyan alko­tásokból áll, amelyek már a mozik programján szerepelnek vagy szere­peltek. A néző ugyanis - ellentétben a filmesekkel - nem akarja egyben látni az előző év filmtermését néhány napon át. Érzéketlen a szakmai ön­reflexióra, inkább érdekes újdonságokra kíváncsi. És aligha örül annak, hogy az idei szemle leginkább várt bemutatóját, Kertész Imre-Koltai La­jos Sorstalanság-filmjét a sajtóvetítésen kívül csak zárt ajtók mögött fog­ják bemutatni a szemle végén, a mű közfinanszírozásában közreműkö­dött kormánytisztviselők jelenlétében. Bár két nap múlva már jegyet válthat rá bárki a mozikban, méltatlan dolog, hogy legalább egy vetítést nem szentelnek a nagyközönségnek. Egyébként hasonló szemlét rendeznek a környező országokban is. És vannak nemzetközi fesztiválok, ahol a nemzeti alkotások szélesebb, iz­galmasabb mezőnyben jelennek meg a nyilvánosság előtt. Neki csak Cannes, Berlin és Velence filmes „tengelyére" kell gondolni, vagy az ugyancsak első osztályú filmfesztivált rendező Karlovy Varyra. Ezeknél kisebb hatású nemzetközi filmes mustrákat szinte minden szomszé­dunknál tartanak. Egy ideje Magyarországon is fölmerült egy nemzetkö­zi fesztivál meghonosításának gondolata, amelyet eddig az igen színvo­nalas, de nem versenyszerű Titanic Fesztivál helyettesített. Ez - megint csak jellemzően - legutóbb pénzhiány miatt elmaradt. Az egyik elképze­lés szerint a filmszemle szerepét a pécsi Filmünnep venné át, az új fesz­tivált pedig Budapesten tartanák. Egy másik kezdeményezés alapján Székesfehérvár már akár az idén, nyár elején vendégül látna egy nemzet­közi filmes mezőnyt. Kívánjunk sok szerencsét e „civil" rendezvényhez, annál is inkább, mert az ilyesmi tengernyi pénzbe kerül. És az ország jelenleg a szemle cechét is épp hogy ki tudja izzadni. Betárolunk Tamás Gábor F­eri barátommal mostanában nehéz beszélgetni. Időnként - rendre a legváratlanabb pillanatokban - az égre emeli a tekintetét és olyasmi­ket mond, hogy „százötven mázsánként, az tuti". Meg, hogy „száz­húszért zsákolok, a szellőztetés legalább háromszáz". Barátunk nem bo­londult meg, egyszerűen józan üzleti megfontolásból számolgat: úgy dön­tött, hogy az idén beszáll a raktárbizniszbe. Jól emlékszik az idei augusz­tusra, de különösen az októberre, amikor gazdatársai a környék tárolóit járták körbe, hova is lehetne elhelyezni legalább időlegesen a frissen leara­tott gabonát - volt, aki mázsánként száz forintot is kínált havonként az ideiglenes raktározásért, mert márciusi leszállításra lett volna jó üzlete, de addig a szenet valahova le kellett volna rakni. No, ezt a helyet akarja már az idén jó pénzért kínálni Feri, és bizniszre hangolt szimata eddig még rit­kán hagyta cserben. (Hét éve például ötezer gabonás zsákot vett meg kéz alól, ki tudja honnan, aztán saját bevallása szerint ötvenforintos darabon­kénti haszonnal adta azokat tovább - kis üzlet volt ugyan, de biztos. Zsák, az mindig kell.) így hát egykori futballista - mára kigyógyult Fradi-őrült - ismerősömmel bárhogyan is kezdtük el, valahogy mindig betonköbméte­rek, vasszerkezet-árak, mobil tárolóhely-megosztó lapok, szellőzési és rágcsálóirtási technikák felé kanyarodik kettőnk között a szó, merthogy helyzet van. A helyzet pedig végső soron egyszerű: jóval több a gabona az ország­ban, mint amennyire itthon „alapjáraton" szükség lenne. Jövő aratáskor meg még több lesz. Aztán, ha az alapvetés nem változik (például eleget esik az eső és süt hozzá kissé a nap is) két év múlva pedig még inkább. A parasztok levágják majd a termést és (idézzük Ferit) „futkoznak" majd a raktár után - s nagy kérdés, lesz-e abból elegendő. Ha nem lesz, az időköz­ben a tárolóhelyet felépítő Feri jól jár. S talán nem is csak ő. Gondoljuk meg: a mi hazánk éghajlata igazán a szántóföldi növényter­mesztésnek kedvez, s ehhez a pillanatnyilag érvényes uniós szabályozás is meglehetősen bőkezű hátteret ad a gazdáknak. A mi gabonák minősége - és ez nem afféle árvalányhajas vélekedés - igenis jobb, mint versenytár­saink többségéé. De ez az örömhír önmagában édeskeveset ér, ha a puszta tényeket nézzük: a mi határainkon jelenleg fizikailag lehetetlen négyszáz­­ezer tonna gabonánál többet havonta kiszállítani. Ez a kivihető mennyiség pedig biztosan kevés ahhoz, hogy a nálunk tavaly learatott szem akár még a legkedvezőbb áron is elhagyja az országot - az idei szezonról pedig akár már ne is beszéljünk. Még hét éve sincs, hogy a hazai agrártörvény megalkotásában részt ve­vő hazai ágazati szakértők kissé irigykedve emlegették a stabil áron felvá­sárolt, ma európai uniós raktárakban pihenő vas- és gabonahegyeket. Merthogy a gazdák számára az egész intervenciós rendszer maga volt a megkövült biztonság. Az egyelőre kilátástalan sorsú gabonatonnák - bár még kevesen veszik észre - nálunk is növekedni kezdenek. Pénz is van benne bőven. Bármilyen kormány is lenne most hatalmon, úszna a köny­­nyebb ellenállás irányába, ha az a hülye EU úgyis megfizeti, termeljen a magyar paraszt gabonát, tuti, ami tuti. No, ezért épít Feri barátom most tárolót. Mert ő is tudja, mi most a tuti. De mit csinál öt év múlva?

Next