Népszabadság, 2005. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-16 / 39. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2005. FEBRUÁR 16., SZERDA 7 Továbbra is kampánycsend M­unkatársunktól Valamennyi parlamenti párt kifejezésre juttatta: érdekelt abban, hogy a tavaszi ülésszakon módosítsák a választási tör­vényeket - jelentette be a tegnapi egyez­tetés után Lamperth Mónika belügymi­niszter. Elmondta: az ellenzéki pártok kérésére a kormány moratóriumot vál­lalt, vagyis a tavaszi ülésszakon e tárgy­körben nem terjeszt saját indítványokat a parlament elé. A választási törvények módosítására nyolcpontos csomag készült, amely tar­talmazza a legutóbbi választások tapasz­talatai, illetve az adatvédelmi biztos aján­lásai alapján indokolt korrekciókat - mondta kérdésünkre a belügyminiszter, így például érdemes átgondolni a jogor­voslat jelenlegi rendjét, mert a népszava­záson egyértelművé vált, hogy a hatályos szabályok szinte alkalmazhatatlanok. Ugyancsak a választások során szerzett tapasztalatok alapján került szóba a kam­pánycsend ügye: a törvény szigorú tilal­makat tartalmaz, szankció azonban nincs - emelte ki­ Lamperth. Annyi egyébként máris valószínű, hogy a kampánycsend intézménye megmarad. Az ombudsman többek között az ajánlószelvények adattartalmával kap­csolatban fogalmazott meg észrevétele­ket, ezért felvetődött, hogy vezessenek be ajánlóíveket. A miniszter szerint azon­ban erre kevés az esély, mert a pártok ra­gaszkodnak a jelenlegi kopogtatócédulá­hoz. Emellett alkotmánybírósági határo­zatok is törvénymódosításra kötelezik a jogalkotót, továbbá ki kell dolgozni a külföldön történő szavazás végleges rendjét, mert a mostani szabályok a 2006- os parlamenti választás előtt hatályukat vesztik. Tanuló lehet az Alkotmánybíróság? Az alapvető emberi jogok, például a sze­mélyes adatok védelme, a sajtó- és az in­formációszabadság, valamint a nemzeti és a nemzetközi bíróságok függetlensé­ge is szóba került azon a kétnapos ta­nácskozáson, amelyet az Alkotmánybí­róság az Európa Tanács Velencei Bizott­sága és a Budapesti Fórum Európáért Alapítvány közreműködésével szerve­zett. A konferencián az Európai Unió tíz új tagállamának alkotmánybírósági ve­zetői a strasbourgi emberi jogi bíróság és az Európai Közösségek Bírósága, illetve a francia, a német és az osztrák alkot­mánybíróság képviselőivel folytattak eszmecserét. Holló András, az Alkot­mánybíróság (AB) elnöke a tanácskozás után közölte: igyekeztek tisztázni az al­kotmányos jogok és az európai jog kap­csolatát. Holló szerint ez nem hierarchi­kus viszony. Kérdésünkre az Ab elnöke elmondta: a bírói függetlenség kérdését Baka And­rás, a strasbourgi bíróság magyar tagja vetette fel. Álláspontja szerint a műkö­dőképesség biztosítása a függetlenség egyik záloga, s Holló ehhez hozzáfűzte: ha egy bírói testület képtelenné válik a folyamatos munkára, az valóban veszé­lyezteti az autonómiát. A magyar Alkot­mánybíróságnál ez a helyzet pedig be is következhet, hiszen a bírák száma, a ha­tározatképesség a törvényben rögzített­nek a határán van. Ha ez tovább csökken - hangsúlyozta -, az AB nem hozhat ér­demi döntést, ami alkotmányos válság­­helyzet kialakulását jelentené. Arra a felvetésünkre, hogy a kor­mány a tavaszi ülésszakon döntésre akarja vinni a 2003-ban beterjesztett al­kotmánybírósági törvényt, Holló kije­lentette: szerencsés lenne, ha ezzel a ro­táció jelenlegi rendjét is megváltoztat­nák, mert most 16 hónap alatt hat új al­kotmánybírót kell majd választani, va­gyis szinte „tanuló" bíróság jön létre. Ha a bírák megbízatása tizenkét évre szólna, szerinte megoldható lenne a fo­lyamatos személycsere, vagyis egyszer­re legfeljebb egy-két új embert kellene jelölni. Akcióban az ügynökazonosítók Index: Krakus a húga esküvőjéről is jelentett A Political Capital újabb ügynök­listát tesz közzé, az Index Krakus Péter jelentéseit ismerteti. Miközben a pártok egyeztetnek az állam­biztonsági akták nyilvánosságra hozata­lának módjáról, a civil szféra egyre több adatot jelentet meg az állambiztonsági szervekkel együttműködőkről, illetve a „megrendelőkről". Az Index közzétette Krakus Péter jelentéseit, amelyekhez egy átlagos érdeklődő jelenleg nemigen jut­hat hozzá. Péntekre több százzal bővül a Political Capital politikai szakértői intézet eredeti­leg 19 névvel indult listája a beszervezet­tekről, a szervek tagjairól és a jelentések olvasóiról. A PC névsora kevés ügynök­kel, annál több tartótiszttel és megfigyelt­­tel gyarapodhat. Több kutató szolgált for­rásmunkákkal, és aktív feltáró munkába kezdtek a nyomásgyakorlás, végső soron a teljes nyilvánosság elérése céljából. A már nyilvános adatbázisok alapján összeállított névsorban tegnapra már hat­van személy neve volt megtalálható, némi korrekcióval. Levették az eredeti listáról Fazakas Szabolcs, Járai Zsigmond és Szalay Gábor nevét, mivel úgy ítélték meg: ténykedésük nem számított ügynö­ki tevékenységnek. Felkerült viszont a lis­tára Szita Károly, Kaposvár polgármeste­re, aki a Történeti Hivatal dokumentumai szerint az 1980-as években Krakus Péter fedőnéven, III/II-es titkos megbízottként írt jelentéseket. Szita ezt tagadja, manipu­lált dokumentumokról beszél, és azt állít­ja: jogi útra tereli az ügyet. Érintettségét ugyanakkor igazságügyi írásszakértői vé­lemény és a Nemzetbiztonsági Hivatal­nak az az állásfoglalása is erősíti, hogy a beszervezettséget bizonyító iratok erede­tisége megkérdőjelezhetetlen. A közvélemény ugyanakkor egyelőre keveset tudhat a levéltárban lévő adatok­ról. Közéleti szereplőknél a szaklevéltár jelenleg csak „az ügynök azonosításához szükséges adatokat" adja ki az érdeklő­dők számára, így munkatársunk is - aki megkapta a Szita Károlytól kért adatokat - csak a beszervezési karton és a munka­dosszié fedőlapjának másolatát vehette át. A jelentésekbe a mostani szabályok szerint csak az engedéllyel rendelkező kutatók tekinthetnek be. Beletekinthet­nek a megfigyeltek is, de csak a rájuk vo­natkozó részeket ismerhetik meg. A Krakus-ügyet kirobbantó Index en­nek ellenére tegnap nyilvánossá tette a je­lentések tartalmát. A 44 kézzel írt jelentés többsége a katonai objektumok környé­kén zajló eseményekről, külföldi állam­polgárok mozgásáról szól. Ám emellett számos jelentés tartalmazott politikai in­formációkat is. Krakus többször foglalko­zott azzal, hogy munkahelyén, a Somogy megyei Növényvédő és Agrokémiai Ál­lomáson munkatársai miként kommen­tálták a lengyelországi szükségállapot bevezetését. A jelentésekben számos uta­lás található Krakus személyes környeze­tére. Feljegyzéseiben név szerint megem­lékezett több középiskolai osztálytársá­ról, évfolyamtársáról. Közülük volt, akire arab és nyugati kapcsolatai miatt, akadt olyan is, akire a Kőszeg utcai szomszéd­ság miatt terjesztette ki figyelmét. A dosz­­sziéban lévő kimutatás szerint a megbí­zók összesen 25 személyt vettek fel a Krakus által megfigyeltek nyilvántartásá­ba, ám volt, akiről nyolc jelentés is közölt információkat. Krakus beszámolt arról is, mikor költözött el szüleitől, mikor ké­szült államvizsgájára, mikor hívták be tartalékos katonai szolgálatra, és mikor született meg gyermeke. Ezek megegyez­nek Szita Károly életrajzi adataival. A je­lentésekben olyan privát eseményekről is szerepelnek részletes információk, mint húgának esküvője, amire még az NSZK- beli rokonok is Kaposvárra látogattak. Az egyelőre csak a szakértők számára kutatható - ennek ellenére mégis kiszi­várgó - aktákról szóló törvény módosítá­sa a jelentéseket az átlagpolgár számára is hozzáférhetővé tenné. Ez azonban még egy gyors döntés esetén is hosszan elhú­zódó procedúra lenne. A levéltárnál a for­galom már most is az átlagosnak a há­romszorosa, ráadásul a napokban jár le a még a szolgálatoknál, minisztériumoknál lévő iratok átadásának határideje, így egyre nehezebben tudják csak ellátni ere­deti, levéltári feladataikat. Ez bővülne az­zal, hogy ezt az irdatlan mennyiségű do­kumentumot számítógépre kellene vinni, miközben folyamatosan ki kell szolgálni a kutatókat és az érdeklődőket. Haszán Zoltán-Nyusztay Máté A közvélemény még keveset tudhat a levéltárban lévő adatokról Érdekvédelmiek levele Gyurcsánynak Továbbra is indokolt a köztisztviselői jogállás és a szolgálati jogviszony elkü­lönülő szabályozása a közszféra más ágazataiban foglalkoztatottakétól - ál­lítják a köztisztviselők és a rendvédel­miek szakmai és érdekvédelmi szerve­zetei. A miniszterelnöknek írt levelük­ben világossá teszik: nem fogadják el sem az egységes közszolgálati törvény koncepcionális megalapozottságát, sem az egységes törvény megalkotására vo­natkozó szabályozási elgondolásokat és módszereket. Ugyanakkor részt kíván­nak venni a közszolgálati foglalkozta­tással kapcsolatos szabályok korszerű­sítésében. A közszolgálat húsz szakszervezeté­nek és két szakmai szövetségének - a levél aláíróinak - álláspontja szerint a korszerűsítésnek a nagyobb teljesít­ményre képes, szolgáltató állam megte­remtését kell eredményeznie. Mind­ezek alapján kulcskérdésnek tekintik, hogy a kormány egyértelművé tegye: a rendvédelmi és a közigazgatási felada­tok ellátása az állam közhatalmi funkci­óinak gyakorlását jelenti. Fontosnak tartják, hogy megszűnje­nek a közszférában dolgozók közötti indokolatlan és bizonyíthatóan mél­tánytalan különbségek. Ezért megté­vesztőnek és morálisan is kifogásolha­tónak tartják azokat az ismétlődő állítá­sokat, amelyek szerint a rendvédelem és a közigazgatás területén dolgozókat az úgynevezett privilégiumaikhoz való ragaszkodás, a megszerzett előnyök tartósításának szándéka motiválja ak­kor, amikor az egységesítő szabályozás­sal kapcsolatos ellenvetéseiket hangoz­tatják. Mindazonáltal kezdeményezik, hogy az alkalmazottak kötelezettségeikkel és felelősségükkel arányosan részesülje­nek a különböző béren kívüli juttatá­sokból és más kedvezményekből. Meg­győződésük szerint azonban - olvasha­tó a levélben - a különböző juttatások indokolt egységesítése, a jogintézmé­nyek harmonizációja nem teszi szüksé­gessé, az össze nem hasonlítható mun­kakörülmények, az egyformán nem ér­vényesíthető követelmények, az eltérő teljesítménybeli elvárások pedig nem teszik lehetségessé a foglalkoztatási jogviszonyok egyetlen, egységes tör­vénybe való foglalását. K. J. E. Maradt az akadályok többsége Pertik a mozgássérültek a közintézményeket Közintézmények, illetve fenntar­tóik sora számíthat arra, hogy pert indítanak ellenük a mozgás­­sérültek. Az érdekvédők egyelő­re ellenőrzik a bejelentéseket, hová nem tudtak kerekes székükkel bejutni. Több mint ötven bejelentés gyűlt össze a Mozgáskorlátozottak Országos Egye­sületeinek Szövetségénél olyan intéz­ményekről, amelyek állítólag nem tud­tak eleget tenni akadálymentesítési kö­telezettségüknek. A tagszervezetek be­számolói szerint ezeken a helyeken csúsztak ki a fenntartók a törvény szab­ta határidőből - azaz januárig semmi­lyen formában nem oldották meg, hogy az épületeket a kerekes székesek is használhassák. A szövetség, miként arról korábban már beszámoltunk, még januárban kér­te fel a tagságát arra, hogy készítsék el azon intézmények jegyzékét, ahová nem tudnak bejutni, mert a becslések szerint a középületek csak 25-28 száza­lékban tettek eleget akadálymentesítési kötelezettségüknek. Igaz, a kép telepü­léstípusonként más, a fővárosban pél­dául jobb a helyzet, mint a kistelepülé­seken, de épületcsoportonként is van eltérés. Miként azt lapunk a szövet­ségtől megtudta, elsősorban a különbö­ző hivatalok, az önkormányzatok, a posták és a földhivatalok épületei nem alkalmasak a mozgássérült ügyfelek „fogadására". Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium a január elsején lejárt határidőt meghosszabbíta­ná a törvénysértő állapot utólagos elke­rülése érdekében. Bár Göncz Kinga esélyegyenlőségi mi­niszter szerint sohasem lesz Magyaror­szágon minden középület teljesen átjár­ható a fogyatékosok számára, ezért azt szeretnék elérni, hogy a közszolgálta­tások legyenek mindenütt hozzáférhe­tők a fogyatékosoknak. Vagyis a fizikai akadálymentesítés mellett az informá­ciókhoz való hozzáférést akarják meg­könnyíteni számukra. Az érintettek szerint azonban minden „módosítás" csak afféle újabb „kibúvó", nincs ugyanis semmilyen következmé­nye annak, ha bárki törvényt sért. A pe­rekkel éppen ezért fel akarják hívni a fi­gyelmet arra, hogy a kérdés korántsem oldódott meg, a mozgássérültek közle­kedése, mindennapi élete továbbra is igen nehéz. Az érintettek egyébként már az intézmények hozzáállását is elfogad­hatatlannak tartják. A szövetség egyik - neve elhallgatá­sát kérő - vezetője lapunknak arról beszélt ingerülten: véleménye szerint más, ennél jóval kisebb súlyú ügyekben már régen parlamenti bizottságot állítot­tak volna föl, a mozgássérültek gondjai azonban, úgy látszik, hidegen hagyják a politikusokat. Az érintettek már arra sem látnak valódi garanciát, hogy az újabb határidőre elkészülnek majd az akadálymentesítéssel. 2010-ben viszont egy újabb határidő jár le: ez ugyanis a tö­megközlekedés teljes akadálymentesí­tésének időpontja. Kun J. Viktória A TÁRCA SZÁMÍTÁSAI SZERINT az átalakítási támogatásra alig nyolcszáz telepü­lés jelentkezett, de azoknak is, amelyek az első szűrőn átjutottak, mintegy 80 szá­zaléka olyan építési tervekkel állt elő, amelyek nem feleltek meg az előírásoknak, vagyis a fogyatékosok számára továbbra is használhatatlan módon akarták volna átjárhatóvá tenni az épületeket. (Munkatársunktól) Minden „módosítás" csak újabb „kibúvó"

Next