Népszabadság, 2005. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-26 / 48. szám

VILÁG Előbb jön a külföldi bírság, mint az uniós jogosítvány okokból, az eltérő szabályozás miatt kül­földön könnyebb hozzájutniuk. Ugyan­akkor megmarad a tagállamok szabadsá­ga arra, hogy a korhatárokat maguk rög­zítsék. Vannak például országok, ahol 14 éves kortól lehet motorkerékpárt vezetni, másutt csak tizenhattól. Szabályozzák a mopedre érvényes engedélyeket is. Az idősebb úrvezetőknek ezúttal jól jön, hogy sokan vannak: az EP-képviselők fél­tek szelítbemenni velük, így nem támo­gatták, hogy 65 éves életkor felett - az ál­talános tíz évvel szemben - csak ötre szóljon az engedély. Mindennél sokkal hamarabb, már két éven belül várható, hogy az EU-n belül, de külföldön elkövetett közlekedési sza­bálysértési bírságokat egységesen be­hajtsák. Ráadásul ez egy teljesen más te­rületen hozott döntés leágazása: egy svéd építőipari vállalat rendre a szemét­be dobta a brit bírságot, amelyet azért szabtak ki rá, mert összedőlt és hat áldo­zatot maga alá temetett a révállomás, amelyet épített. Nincs szerencséjük az autósok­nak: a más EU-tagállamban elkö­vetett gyorshajtásért kiszabott bírság két éven belül behajtható lesz, az unió 110-féle jogosítvá­nyát viszont csak húsz év múlva egységesítik. Szőcs László brüsszeli tudósítónk Már tavaly ideköltözött Belgiumba, de magyar jogosítvánnyal vezet! - szidta meg e sorok íróját a minap a brüsszeli rendőr. Az unió huszonöt tagállamában jelenleg használatos 110-féle jogosítvány persze nemcsak az autósoknak jelent ügyintézési kellemetlenséget, hanem az ellenőrzést is megnehezíti. A rózsaszín magyar papírjogain olvasható „permis de conduire" (vezetői engedély) például még érthető lehetett a rend brüsszeli őré­nek, de a „szemüveggel vezethet" kitétel már aligha. Jelenleg az EP és a tagállamközi tanács között ingázik az a jogszabály, amely a papírjogait tíz, a műanyag kártyást pedig húsz év alatt cseréli le az egységes euró­pai engedélyre. Ez biztonsági háttérgra­­vírozással, hologrammal, digitális fény­képpel ellátott műanyag kártya lesz, amelyből mintegy kétszázmillió (!) pél­dányt adnak ki. A papírjogsisok most megspórolhatnak egy elsietett szitkozó­­dást: az érvényességi idő végéig használ­hatják engedélyüket, utána kapnak csak plasztikot. A korlátlan időre érvényes do­kumentum viszont megszűnik. Brüsszel az egységesítéssel ki tudja szűrni azt is, hogy az EU-n belül addig vándoroljon a vezető, amíg valahol nem kap engedélyt. Azok szokták kihasználni ezt a lehetőséget, akiknek például otthon bevonták a jogsiját, vagy egészségügyi mgtm (BziMsisig permis DE conduire VEZETŐI El Mon­et Sn­ofl Ciola­­&tf. LEÁNYKORI 6 SZÜL.­HELY: anyja neve KELT, I'* Magyarországon is egy lesz a sokból A HITELKÁRTYA FORMÁTUMÚ magyar vezetői engedély adattartalmát és hamisítás elleni védelmét tekintve is megfelel az Európai Unió előírásainak, ezért a közeljövő­ben biztosan nem kell okmánycserére számítani - mondta kérdésünkre Urbán György, a Nemzeti Vízum- és Okmánybizottság elnöke. A korábbi, rózsaszínű papírból készült okmányok viszonylag csekély számban vannak még forgalomban, ám ezek rö­vid időn belül érvényüket vesztik. - Bármilyen változtatás esetén, például egy adatrög­zítő mikrocsip bevezetésekor, legalább tízéves átmeneti időt kell biztosítani - hangsú­lyozta Urbán. Az egységes vezetői engedély bevezetésénél jóval hamarabb lehet szá­mítani arra, hogy a jogosítvánnyal rendelkezők adatait tartalmazó nyilvántartásokat összekapcsolják, s így mindenütt ellenőrizhető, ha valakit hazájában vagy másutt eltil­tottak a vezetéstől. A külföldön elkövetett szabálysértés miatti bírságot viszont már ma is behajtják. Ugyanakkor a járművezetésre való alkalmasság egészségügyi feltételei­nek szabályozása nemzeti hatáskörben marad. Számos tagállamban már nincs idő­szakos orvosi vizsgálat, míg Magyarországon valószínűleg hosszabb távon is marad a jelenlegi gyakorlat, vagyis rendszeres időközönként el kell menni az orvoshoz - és a vizsgálat mellett lehet fizetni a hitelkártya méretű vezetői engedély cseréjéért is. (L­­.) Várólistán az ö­n­kormányzatieh­a­rta Munkatársunktól A helyhatósági választásokon a részvéte­li arány a legtöbb országban mindössze 40-60 százalék közötti, és folyamatosan csökkenő tendenciát mutat - hívta fel a fi­gyelmet Lamperth Mónika belügyminisz­ter az Európa Tanács (ET) tagállamai he­lyi és regionális kormányzásért felelős minisztereinek budapesti konferenciáján. A tegnap zárult tanácskozásra a 46 tagál­lamból 38 küldte el képviselőit, húsz or­szág delegációját miniszter vezette. Lam­perth a konferencia utáni tájékoztatón hangsúlyozta: a polgárok fokozódó pasz­­szivitását sehol nem nézhetik tétlenül. Már az ET 2002-es helsinki miniszteri konferenciáján is tárgyaltak a regionális önkormányzatok működése jogszabályi kereteinek kidolgozásáról, s máig nem si­került konszenzusra jutni abban, hogy ajánlás szülessék, vagy - az éppen húsz éve elfogadott helyi önkormányzati char­tához hasonlóan - a tagállamokra nézve kötelező konvenciót fogadjanak el - mondta Lamperth. A miniszter szerint a konferencia abban egységes volt, hogy tovább kell dolgozni a dokumentum elő­készítése érdekében. A tanácskozás részt­vevői ugyanakkor javaslatot tettek arra, hogy az ET májusi varsói csúcsértekezle­tén - ahová a tagállamok állam- és kor­mányfőit várják - elfogadandó akcióterv tükrözze a helyi és a regionális önkor­mányzás fontosságát. Lamperth Mónika elnököl a budapesti ET-tanácskozáson Németh Zsolt londoni lobbija Zágrábért R. Hahn Veronika londoni tudósítónk A nyugat-balkáni témák kerültek Né­meth Zsolt külügyi bizottsági elnök lon­doni tárgyalásainak középpontjába. Né­meth - miután tárgyalt Donald Anderson­­nal, a brit parlament külügyi bizottságá­nak munkáspárti elnökével - kedvező­nek nevezte a londoni út időzítését, mert George W. Bush amerikai elnök európai látogatása után jók a kilátások a tran­szatlanti kapcsolatok megerősítésére. Ráadásul a választásokra készülő Nagy- Britannia jelenleg a G8, júliustól pedig az Európai Unió soros elnöke. A Fidesz politikusa szerint a magyar külpolitika számára fontos lehetőség a nyugat-balkáni térség jövőjének befo­lyásolása. Nagy-Britannia - más EU- tagállamokhoz hasonlóan, ám a magyar diplomáciával ellentétben - kétségeket táplál afelől, vajon Horvátország teljes mértékben együttműködik-e a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. Ezért még nem biztos, hogy megkezdődhetnek-e március 17-én az EU-csatlakozási tár­gyalások Zágrábbal. Németh Zsolt úgy vélte, hogy Hor­vátország bevonása az uniós folyamatba „felzárkózási-kitörési precedenst terem­tene" a Nyugat-Balkánon. A brit elnök­ség idejére megérhet a helyzet arra is, hogy Koszovó a nemzetközi diplomácia homlokterébe kerüljön, és elkezdődhes­senek a tárgyalások új státusáról. ÁLLÁSPONT 2005. FEBRUÁR 26., SZOMBAT 3 Napolaj Haszán Zoltán A napolaj szavatossága nem is járt le. Minden valószínűség szerint ez lesz az egyik fontos megállapítása annak a vizsgálatnak, amelyet Juhász Fe­renc honvédelmi miniszter rendelt el az Afganisztánból hazatért tiszt ngit levélben megfogalmazott bírálata miatt. Kitérnek majd arra is, hogy azért küldték télen amikor Afganisztánban mínusz húsz van a magas fényvé­­dőfaktorú krémet, mert akkor volt üres repülő. A nyár feltartóztathatatlanul jön, szükség lesz arra a védőkrémre. Lesz persze válasz a többi panaszra is. Ha indítunk egy fórumot, mint a HM, közöljük, hogy ide lehet jegyezni a panaszokat, ne csodálkozzunk azon, hogy kritikák érkeznek. Ha nem tetsző, le lehet venni a hozzászólást, stoppolni a fórumot (mindkettő megtörtént), de lehet válaszolni is rá (ez nem történt meg). Mindenesetre a topicoz húszezren látogatták meg négy nap alatt. A közvélemény a panaszok alapos kivizsgálá­sára számíthat, hiszen az a Havril András tárja fel az igazságot, aki februári vezérkari főnöki kinevezéséig éppen a missziókért volt felelős. Néhány előze­tes megállapítás már ismert. Például: a panaszkodó századosnak nem lehetett pontos ismerete a kinti körülményekről, hiszen speciális beosztásban a zászló­aljtól ötven kilométerre szolgált. A kijelentés a budapesti Honvéd utcában, Kabultól 4500 kilométerre hangzott el. A visszásságokat számba vevő százados kabuli parancsnoka is megerősí­tette, hogy voltak „problémák". Mint minden misszióban, tette még hozzá. Ő nem a fórumon, hanem hivatalos úton ezeket jelentette is, de nem mindegyi­ket követte megfelelő intézkedés. Ne legyenek kétségeink, a katonai felső ve­zetés előtt nem voltak titkok a „problémák". Például az első ellenőrzést végző tábornok éles szemmel észrevette és megjegyezte, hogy porosak az autók. Egy olyan országban, ahol utakat csak nyomokban látni. A probléma éppen az, hogy miután ez a honvédség egyik legveszélye­sebb külföldi terepe, a katonák elvileg mindent megkapnak, amire szüksé­gük lehet. Ez a hadsereg általános állapotát ismerve valóban így van. Hiszen azért nem tud itthon egy katona átlagos méretű új gyakorlóruhát venni, mert azokat a külföldön szolgálóknak adták oda. Külön beszerzéssel vásá­rolt a honvédség használható rádiókat, mert ilyenekkel a hadsereg nem ren­delkezik. De nem pusztán hitvány anyagiakról van szó. Azt a kérést sem si­került például könnyen rendezni tavaly a korán beköszöntött kánikulában, hogy ha már itthon nincs nyári gyakorló, akkor a katonák legalább könnyít­­hessenek a téli ruházaton, és hordhassanak egy szál zöld pólót a melegben. Kiderült, hogy az öltözködési szabályok módosítása miniszteri rendeletet igényel. Ezt pedig tárcaközi közigazgatási egyeztetésen kell elfogadtatni egy több mint tízéves jogszabály miatt. Ez csak bosszúság a zubbonyban iz­zadó katonáknak, de élesben, mint amilyen az afganisztáni misszió, valóban életekbe kerülhet a gyors reagálásokra képtelen rendszer. A kinti parancs­noknak sem hatásköre, sem pénze nincs arra, hogy felhegesszenek például egy drótvágót a terepjárók elejére, nehogy levágja egy keresztbe kihúzott kábel az autóból kilógó géppuskás fejét. Jelenti a problémát Budapestre, itt­hon kikísérleteznek egy drótvágót, majd kiszállítják a helyszínre. Több hó­nap telt el, mire kiderült, hogy a megtervezett drótvágó ráadásul használha­tatlan. Azon is lehet vitatkozni, hogy megfelelő védelmet nyújt-e egy páncé­­lozatlan, de homokzsákokkal és golyóálló mellényekkel körberakott terep­járó. Megjegyzendő: miután a mostani honvédelmi vezetés meghirdette a határainktól távol is bevethető expedíciós jellegű hadsereg koncepcióját, a pénzhiány miatt a könnyű páncélos járművek beszerzése volt az első, amit elhalasztottak. A miniszterhez írt nyit levél nem­­­csak­­ a kabuli misszióról szól, az egész elaggott, túlbürokratizált rendszert feszegeti. Most a kirakatüveg lett koszos. Próbálják gyorsan megpucolni. De a rendrakással nem kellene itt megállni. No nem azért, hátha akad még valahol felesleges napolaj. A küszöbön át____________ Seres László ö­t százalék - ennyit kell elérnie egy választáson induló pártnak ah­hoz, hogy bekerüljön az áhított törvényhozásba. Nem volt ez mindig így: a rendszerváltást négyszázalékos parlamenti küszöbbel kezd­tük, az emelés a Horn-kormány kétharmados többségének idején történt. Hogy volt-e értelme? 1998-ban­ diadalittasan vonult be a parlamentbe az a kis párt, amely önmeghatározása szerint a magyar igazságot és életet képvi­selte. Sok értelme nem volt, a MIÉP a médiakuratóriumokban többet ártott, mint a törvényhozásban, a konzervatív koalíció etnopolitikai „ellenzéke­ként". A kérdés azonban ma, 15 évvel a rendszerváltás után az: jó-e a parla­mentáris demokráciának, ha a kis pártok kimaradnak belőle? Mi van azokkal a szavazókkal, akik szélsőjobboldali, kommunista, kis­gazda, centrista vagy zöld pártokkal szeretnék gazdagítani a parlament munkáját, de az ügy kilátástalansága miatt nem tehetik, hiszen a választási rendszer a reálisan bekerülő nagy pártok felé nyomja őket? Nem jött-e el az ideje annak, nem elég stabil-e a demokráciánk ahhoz, hogy megbirkózzunk a kis pártok nagy kihívásával? A kérdést az egyszerűség kedvéért maguk a kis pártok teszik fel, közülük is inkább csak egy. A belső párt ellenzékével éppen leszámoló Thürmer Gyula néhány napja bejelentette, hogy a Munkáspárt „techikai együttműködés" keretében közös javaslatot dolgoz ki a „történelmi" szocdemekkel és a kisgazdákkal a vá­lasztási törvény módosítására. A cél a semmilyen, vagy a háromszázalékos küszöb, és ezt „a társadalomnak" kell „rákényszerítenie" a parlamenti pár­tokra. Hogy egy kommunista pártelnök az egész társadalom nevében be­szél, az­­ tőle - logikus - de hogy még az általa megnevezettekkel sem kon­zultál? A Független Kisgazdapárt után a Centrum és a MIÉP is elhatároló­dott a kezdeményezéstől, és nemcsak a kezdeményező személye miatt. Csurka István például azt mondta, a lépésből „a közönség a mi gyengesé­günket olvasná ki", úgyhogy inkább nekivágnak „a magasabb hegy meg­mászásának". A rendszerváltás idején az Ellenzéki Kerekasztal, majd az 1990-es alkot­mányos berendezkedés megteremtői az ország stabilitását, kormányozható­­ságát tartották szem előtt a küszöb bevezetésével. Elsősorban német mintá­ra, ahol is a weimari parlamentáris káosz okozta hitlerizmus történetéből okulva 1954-ben döntöttek a szövetségi és helyi szintű, ötszázalékos bejutá­si küszöb mellett (kivételt csak a nemzeti kisebbségek pártjai alkotnak, pél­dául a dánoké és a frízeké Schleswig-Holsteinben). Nálunk azonban nem a parlamenti káosz a fő veszély, hanem az, hogy az amúgy sem magas presz­tízsű demokrácia tovább erodálódhat, ha egyre több állampolgár érzi úgy: nincs képviselve a törvényhozásban. Nem kizárt például, hogy 2006-tól for­málisan is kétpártrendszer lesz Magyarországon. Jó az valakinek? Lefedi két „néppárt" a nép igényeit? Segíti mindez az állampolgári részvételt, ér­deklődést, az aktív, sokszínű demokráciát? Nem az a cél, hogy az állandó ki­sebbik rossz-nagyobbik rossz helyett olyan pártra is szavazhassunk, amely valóban minket szólít meg? Hogy végre elvekről és eszmékről is szóljon a politika? Talán erről is szó lehetne majd, amikor az arányosabb választási rend­szer, a kisebb parlament és hasonlók kerülnek terítékre. Az elképzelést el­lenző mérsékelt demokraták azt is végiggondolhatnák, hogy az ügy egy­részt őket is érintheti, másrészt parlamentbe került kis, szélsőséges pártok­kal is együtt lehet élni. A demokrácia tekintélyvesztésével, lassú elkorhadá­­sával azonban nem.

Next