Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-04 / 53. szám
16 2005. MÁRCIUS 4., PÉNTEK OKTATÁS NÉPSZABADSÁGra ORigier Oktatási Központ hirpvznok.nol.hu, e-mail: oktatas@nepszabadsag.hu Féléves junior újságíró Féléves sportújságírás, TANFOLYAM IFJÚSÁGI ÉS ZENEI KÖZÉPISKOLÁSOKNAK ÚJSÁGÍRÁS Kezdési időpont: Kezdési időpont: 2005. március, 2005. március, tandíj: 45 000 Ft+áfa tandíj: 100 000 Ft+áfa OKLEVELET NYÚJTÓ TANFOLYAMAINK: Photoshop CS 8.0 Adobe Indesign CS 2005. március 16.—április 25. 2005. március 18.-május 20. Oktatási napok: Oktatási napok: hétfő, szerda 9.00-13.00 péntek 9.00-13.00 5 és fél hét/45 óra 10 hét/38 óra tandíj: 55 000 Ft+áfa tandíj: 55 000 Ft+áfa QuarkXPress 5.0 2005. április 4.-június 13. Oktatási napok: hétfő 16.00-20.00 10 hét/38 óra tandíj: 55 000 Ft+áfa Videoeditálás: Kiadványtervezés a vágás alapjai mesterfokon 2005. április 21.-május 12. 2005. április 5.-június 30. Oktatási napok: Oktatási napok: kedd, csütörtök 9.00-13.00 kedd, péntek 16.00-20.00 4 hét/28 óra 13 hét/88 óra ; tandíj: 50 000 Ft+áfa tandíj: 105 000 Ft+áfa Jelentkezés: Tel.: 436-4491; Tel./fax: 388-8359; e-mail: oktatas@nepszabadsag.hu Bővebb információ: http://nok.nol.hu Nyilvántartási szám: 01-0772-041 KULTÚRA A videokorszak vége A filmes tékák is éppúgy háttérbe szorulnak, mint a kis mozik A forgalom radikálisan nő, a bevétel alig -röviden így foglalhatók össze a videopiac tavalyi tanulságai. A folyamat kihatással van a filmkölcsönzőkre is, a szakemberek szerint legfeljebb öt-nyolc év jövője van a klasszikus tékáknak. Nő az eladott példányszám, a filmkiadók mégis a videopiac hanyatlásáról beszélnek. Az adatok magukért beszélnek, míg tavaly csaknem ötven százalékkal több VHS-kazettát és DVD-t értékesítettek, mint 2003-ban, a bevételek még tíz százalékkal sem emelkedtek - derül ki a Magyar Videoforgalmazók Egyesületének adataiból. A piac hanyatlásának több oka van. Egyrészt túl sok a filmbemutató. Legalábbis a szakemberek szerint. Szilágyi Bálint, a művészfilmek forgalmazásával, mozi- és kölcsönzői hálózat üzemeltetésével foglalkozó Odeon Kft. cégvezetője szerint nemegyszer volt már rá példa, hogy egy mozihéten hat-kilenc premier is volt: mivel a nézőszám adott, a filmek kioltják egymást. Ezért a forgalmazók egyre inkább a DVD- és VHS-megjelenésre fektetik a hangsúlyt, mert itt tudják pótolni a kiesett mozis bevételeket. Kezükre játszik, hogy Magyarországon példátlan gyorsasággal terjedtek el a DVD-lejátszók. Ma például egy videomagnó árának kevesebb mint feléért be lehet szerezni a modernebb technológiájú készüléket. Másrészt az olcsó DVD-k eltévedésével a műfaj egyre nagyobb darabot szakít ki a filmpiacból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ma Magyarországon - legalábbis Szilágyi Bálint szerint - csaknem ötven olyan sajtókiadvány kapható, amelyekhez DVD-film jár. Abszurd, hogy mintegy hétszáz cím kapható ezer forint alatti áron. A DVD megjelenéséig a filmforgalmazói üzletág sokkal egyszerűbben működött, hiszen VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit gyártanak valamely műből, hiszen egy-egy példány ára nem függött a legyártott darabszámtól. A DVD esetében minél magasabb az összes darabszám, annál olcsóbb egy-egy példány. Ahhoz, hogy a vállalkozás kifizetődő legyen, legalább kétezer darabbal kell számolni. A példányszámot segít növelni a magazinos kiadás: akadtak olyan művészfilmjeik, amelyekből ezzel a módszerrel akár öt-hatezer darabot is el tudtak adni, míg egyébként teljes áron ennek csak töredéke kelt volna el. A folyamatosan zuhanó árak azonban nemcsak a lakossági értékesítést, de lassan a kölcsönzői piacot is ellehetetlenítik. Mivel manapság csak a fanatikus gyűjtők vesznek meg teljes áron egy DVD-t, az akciók egyre hamarabb utolérik a nagyobb forgalmazók kiadványait is. Ennek, de főleg a feketepiacnak tulajdoníthatóan egyre ritkább a kölcsönzés. Szilágyi szerint az Odeon is csak a nagy, több ezer címes választékával tud talpon maradni. Hozzátéve: különös, hogy pont a bombasztikus kiadványokat keresik a legkevésbé - például A gyűrűk urát úgyis mindenki megveszi -, a legtöbben az olyan ritka klasszikusokat keresik, amelyek azelőtt még videón sem voltak Magyarországon beszerezhetők. Capra filmjeit például Szilágyi szerint az is súlyosbítja a helyzetet, hogy míg a filmek fogyasztói ára zuhan, a kölcsönzői joggal megvásárolt kiadványok ára inkább stagnál, általában több mint négyezer forint, így a tékák egyszerűen nem tudnak kisebb díjakkal dolgozni. Sőt egyes kiadványokat a kiadók csak lakossági értékesítésre forgalmaznak, például a tavaly év végén megjelent Hitchcockdíszdobozokból még az Odeon sem tudott kölcsönzői példányt beszerezni. A szakember szerint, ha a piaci tendenciák folytatódnak, legfeljebb öt-nyolc év jövő áll a tékák előtt - ez még a nagyokra is vonatkozik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a budapesti tékák még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint vidéki társaik. Mivel a fővárosban több a lejátszó, a forgalom sokkal nagyobb, hamarabb meg is térülhet a kiadványokba fektetett pénz. Szakmai körök például azt állítják, hogy több tékás csak egy-egy kópiát vesz, arról készít több illegális másolatot, és „munkába állítja őket”. De ez az úgynevezett szürkepiac eltörpül a feketepiac okozta kár mellett. (Egy film illegális kópiája a mozipremierrel egy időben már mintegy ezer forintért beszerezhető. A becslések szerint a feketepiac forgalma megegyezik a legális VHS- és DVD-piac évi 10 milliárdos forgalmával.) A DVD megjelenéséig a filmforgalmazói üzletág sokkal egyszerűbben működött, hiszen VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit gyártanak valamely műből. Feldmájer Sándor, a Filmforgalmazók Egyesületének alelnöke szerint nemsokára nemhogy a kölcsönzőknek, de még a kisebb zene- és filmboltoknak is vége, mert éppen egy megállíthatatlan életformaváltás zajlik - az emberek egyre inkább mindent egy helyen intéznek. A hipermarketek térnyerése világtendencia, a szakember szerint hasonló átrendeződésen esik át a „no food” piac, mint Angliában az utóbbi tíz évben: míg 1984-ben a hipermarketek forgalmának huszonkét százaléka volt élelmiszer, ez az arány 2003-ra tizenhárom százalékosra csökkent, úgy, hogy a teljes forgalom időközben megtöbbszöröződött. Hozzátehetjük, hogy itt a nagy készletezés miatt az ajánlott fogyasztói ár alatt vásárolhatók meg a DVD-k is. A videotékák kora tehát lassan lejár, ugyanaz a folyamat megy végbe, mint amikor a kis mozik fokozatosan háttérbe szorultak a multiplexekkel szemben a kilencvenes években. CSÁKVÁRI GÉZA Az Odeon is csak a nagy, több ezer címes választékával tud talpon maradni Magyar színésznő Párizsban Bár már alig hallható az akcentusa, idegen hangzású neve alapján a magas, vékony, barna hajú Varga Veronikát általában mediterrán származású színésznőnek gondolják Franciaországban. Talán emiatt leggyakrabban külföldi származásúakat vagy összetett sorsú figurákat alakít. Mint mostanában is Thorton Wilder, Szent Lajos király hídjának színpadi főszerepében Párizsban, amelyet Irina Brook rendezett. Az angol rendezőnő apjához, Peter Brookhoz hasonlóan szeret idegen származású színészekkel dolgozni. Veronika két évig játszotta folyamatosan Racine Phaedráját, de azt mondja, ez a mostani szerepe sokkal jobban kifárasztja, hiszen hat színész játszik 24 szerepet megállíthatatlan tempóban. Gyakorlatilag mindannyian végig színen vannak az előadásban, amelyben Veronika egyik régi szenvedélyének, az éneklésnek is hódolhat. Még Pesten, a Cégben énekelt együtt Novák Péterrel és gimnáziumi társaival. A véletlen műve, hogy francia színésznő lett. Miután nem vették fel sem a pesti Színművészetire, sem az ELTE magyar-francia szakára, Brüsszelbe menekült bébiszitterkedni, hogy felkészüljön a következő évi francia felvételire. De másodszorra se kértek belőle a pesti bölcsészkaron, így hirtelen ötletből felvételizett a brüsszeli Színművészeti Konzervatóriumba. Sikerrel. Két évvel később tanárai tanácsára átjelentkezett Párizsba, ahol 1994-ben végzett. Szerencsésnek mondja magát, mert még főiskolásként filmfőszerepet játszhatott Philippe Noiret oldalán (Párizs királya, 1993), ami a színésznő szerint egy Franciaországban atipikus, sokszínű karrier indulását jelentette. Közel 10 filmjéből szakmailag legfontosabbnak az Emilie Mullert című kisfilmet tartja, amelyet 20 országban vetítettek nagy sikerrel. Színházban elsősorban klasszikus szerepek találták meg. A sikerek ellenére nehéz volt elfogadnia, hogy idegen nyelven lett színésznő és nem otthon. Bár sokáig azt gondolta, hogy francia diplomával a zsebében hazatér, és Magyarországon fog dolgozni, a párizsi főiskolai diplomája átvételekor döbbent rá - amihez hozzájárult egy nagy szerelem is a leendő filmrendező férjjel -, hogy minden, amit addig csinált Párizsban, most már ide is köti, és innen már nem lehet hazamenni. Ez a felismerés sokkszerűen hatott rá, és eldöntötte, hogy kétlaki életet fog élni a két ország között. Párizs, 2005. március VENCZEL KATALIN: Varga Veronika a Szent Lajos király hiújában lép fel NÉPSZABADSÁG Érdekes, mint az író élete A Frankofónia ünnepének eseményeként a Mai Manó Házban ma nyílik és március 27-ig látható kiállítás Georges Simenon fotóiból. 1903. február 13-án, péntek éjfél után tíz perccel jött világra Liege-ben, ám szülei az anyakönyvezéskor babonából azonnal letagadtak az életéből tíz percet. A belga regényíró, Maigret felügyelő figurájának megteremtője, Georges Simenon tizenhat éves korában, édesapja betegsége miatt félbehagyta tanulmányait, pék lett, majd könyvárus, később újságíró, sőt tizenhét éves korában már első regénye is megjelent. Tagja lett a La Caque (A hordó) elnevezésű, írókból és festőkből álló bohém társaságnak, húszéves korában feleségül vett egy színésznőt, huszonkét évesen Párizsba költözött, flörtölt Josephine Bakerrel, és mármár nagyüzemi mennyiségben termelte szórakoztató regényeit. A legendák szerint egy alkalommal üvegketrecbe záratta magát a Moulin Rouge előtt, mert nyilvánosan kívánta bebizonyítani, hogy egy könyvet akár 24 óra alatt is képes megírni. Termékenysége egyébként valóban elképesztő volt, húsz- és harmincéves kora között kétszáz regényt jelentetett meg. Bejárta a fél világot, többnyire a hosszú hajóutakon is megállás nélkül püfölte írógépét, mások mellett írta Maigret felügyelő erős atmoszférájú kalandjait, amelyből öszszesen 84 regény született. Nálunk most kezdte közreadni őket a Park Kiadó. Amikor nem írt, akkor fényképezett. Első felvételeit huszonéves korában készítette, saját cikkei illusztrálására, később - bár képei megjelentek különböző magazinokban - már főképp a maga örömére fotózott Belgiumban, Franciaországban, Afrikában, Berlinben, Litvániában, Romániában, Ecuadorban... még felsorolni sem könnyű, hány helyen. 1976-ban, halála előtt tizenhárom évvel a liege-i egyetemnek adományozta fotográfiáit, melyekről jó ideig nem is nagyon tudott senki. Georges Simenonról csak néhány éve lett köztudott, hogy nem csak sokat írt, fotósként is termékeny volt. A Mai Manó Házban a Frankofónia ünnepének eseményeként ma múló és március 27-ig megtekinthető kiállítás az ő képeiből ad ízelítőt. Simenon nem volt kiemelkedően jó fotós, de kétségtelen: érzékenyen mutatta be mindazokat, akikkel utazásai során találkozott. Képei egyszerűek, hangulatosak. Nem akart bonyolult élethelyzeteket megörökíteni, nem törekedett fotóriporteri bravúrokra, viszont láthatón megértéssel közelített azokhoz, akiket lefényképezett, jó szemmel találta meg az emberben az embertípust. Ügyesen komponált, és tehetségesen csipegetett a mindennapok apró pillanataiból. Krimi szerzőként szívesen és jó színvonalon fotografált sejtelmes helyszíneket (ezek külön teremben láthatók a tárlaton), apró kávézókat, kis üzleteket, kopott és gyűrött embereket, fenséges idegeneket, rakpartokat. A Georges Simenon fotóiból rendezett kiállításon láthatók nagyon jó képek is, ám a felvételek inkább összességükben érdekesek. Legalább annyira, mint az író élete volt, amely tíz perccel azelőtt kezdődött, hogy Georges Simenon egyáltalán a világra jött. TRENCSÉNYI ZOLTÁN : Két vízhordó - Szudán, 1932 (a képet először 2003-ban közölték a Jeux de Paume kiadó Simenon-katalógusában)