Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-04 / 53. szám

16 2005. MÁRCIUS 4., PÉNTEK OKTATÁS NÉPSZABADSÁGra ORi­gier Oktatási Központ hirpvznok.nol.hu, e-mail: oktatas@nepszabadsag.hu Féléves junior újságíró Féléves sportújságírás, TANFOLYAM IFJÚSÁGI ÉS ZENEI KÖZÉPISKOLÁSOKNAK ÚJSÁGÍRÁS Kezdési időpont: Kezdési időpont: 2005. március, 2005. március, tandíj: 45 000 Ft+áfa tandíj: 100 000 Ft+áfa OKLEVELET NYÚJTÓ TANFOLYAMAINK: Photoshop CS 8.0 Adobe Indesign CS 2005. március 16.—április 25. 2005. március 18.-május 20. Oktatási napok: Oktatási napok: hétfő, szerda 9.00-13.00 péntek 9.00-13.00 5 és fél hét/45 óra 10 hét/38 óra tandíj: 55 000 Ft+áfa tandíj: 55 000 Ft+áfa QuarkXPress 5.0 2005. április 4.-június 13. Oktatási napok: hétfő 16.00-20.00 10 hét/38 óra tandíj: 55 000 Ft+áfa Videoeditálás: Kiadványtervezés a vágás alapjai mesterfokon 2005. április 21.-május 12. 2005. április 5.-június 30. Oktatási napok: Oktatási napok: kedd, csütörtök 9.00-13.00 kedd, péntek 16.00-20.00 4 hét/28 óra 13 hét/88 óra ; tandíj: 50 000 Ft+áfa tandíj: 105 000 Ft+áfa Jelentkezés: Tel.: 436-4491; Tel./fax: 388-8359; e-mail: oktatas@nepszabadsag.hu Bővebb információ: http://nok.nol.hu Nyilvántartási szám: 01-0772-04­1 KULTÚRA A videokorszak vége A filmes tékák is éppúgy háttérbe szorulnak, mint a kis mozik A forgalom radikálisan nő, a bevétel alig -­röviden így fog­lalhatók össze a videopiac tava­lyi tanulságai. A folyamat kiha­tással van a filmkölcsönzőkre is, a szakemberek szerint legfel­jebb öt-nyolc év jövője van a klasszikus tékáknak. Nő az eladott példányszám, a filmki­adók mégis a videopiac hanyatlásáról beszélnek. Az adatok magukért be­szélnek, míg tavaly csaknem ötven százalékkal több VHS-kazettát és DVD-t értékesítettek, mint 2003-ban, a bevételek még tíz százalékkal sem emelkedtek - derül ki a Magyar Videoforgalmazók Egyesületének adataiból. A piac hanyatlásának több oka van. Egyrészt túl sok a filmbemutató. Leg­alábbis a szakemberek szerint. Szilágyi Bálint, a művészfilmek forgalmazásá­val, mozi- és kölcsönzői hálózat üzemel­tetésével foglalkozó Odeon Kft. cégve­zetője szerint nemegyszer volt már rá példa, hogy egy mozihéten hat-kilenc premier is volt: mivel a nézőszám adott, a filmek kioltják egymást. Ezért a for­galmazók egyre inkább a DVD- és VHS-megjelenésre fektetik a hang­súlyt, mert itt tudják pótolni a kiesett mozis bevételeket. Kezükre játszik, hogy Magyarországon példátlan gyor­sasággal terjedtek el a DVD-lejátszók. Ma például egy videomagnó árának ke­vesebb mint feléért be lehet szerezni a modernebb technológiájú készüléket. Másrészt az olcsó DVD-k eltévedé­sével a műfaj egyre nagyobb darabot szakít ki a filmpiacból. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ma Magyarországon - legalábbis Szilágyi Bálint szerint - csaknem ötven olyan sajtókiadvány kapható, amelyekhez DVD-film jár. Abszurd, hogy mintegy hétszáz cím kapható ezer forint alatti áron. A DVD megjelenéséig a filmforgal­mazói üzletág sokkal egyszerűbben működött, hiszen VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit gyártanak valamely műből, hiszen egy-egy pél­dány ára nem függött a legyártott da­rabszámtól. A DVD esetében minél magasabb az összes darabszám, annál olcsóbb egy-egy példány. Ahhoz, hogy a vállalkozás kifizetődő legyen, leg­alább kétezer darabbal kell számolni. A példányszámot segít növelni a ma­­gazinos kiadás: akadtak olyan művész­filmjeik, amelyekből ezzel a módszer­rel akár öt-hatezer darabot is el tudtak adni, míg egyébként teljes áron ennek csak töredéke kelt volna el. A folyamatosan zuhanó árak azon­ban nemcsak a lakossági értékesítést, de lassan a kölcsönzői piacot is ellehe­tetlenítik. Mivel manapság csak a fa­natikus gyűjtők vesznek meg teljes áron egy DVD-t, az akciók egyre ha­marabb utolérik a nagyobb forgalma­zók kiadványait is. Ennek, de főleg a feketepiacnak tulajdoníthatóan egyre ritkább a kölcsönzés. Szilágyi szerint az Odeon is csak a nagy, több ezer cí­mes választékával tud talpon maradni. Hozzátéve: különös, hogy pont a bom­basztikus kiadványokat keresik a leg­kevésbé - például A gyűrűk urát úgyis mindenki megveszi -, a legtöbben az olyan ritka klasszikusokat keresik, amelyek azelőtt még videón sem voltak Magyarországon beszerezhetők. Capra filmjeit például­ Szilágyi szerint az is súlyosbítja a helyzetet, hogy míg a filmek fogyasztói ára zuhan, a kölcsönzői joggal megvá­sárolt kiadványok ára inkább stagnál, általában több mint négyezer forint, így a tékák egyszerűen nem tudnak ki­sebb díjakkal dolgozni. Sőt egyes kiad­ványokat a kiadók csak lakossági érté­kesítésre forgalmaznak, például a ta­valy év végén megjelent Hitchcock­­díszdobozokból még az Odeon sem tu­dott kölcsönzői példányt beszerezni. A szakember szerint, ha a piaci tendenci­ák folytatódnak, legfeljebb öt-nyolc év jövő áll a tékák előtt - ez még a na­gyokra is vonatkozik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a budapesti tékák még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint vidéki társaik. Mivel a fővárosban több a le­játszó, a forgalom sokkal nagyobb, ha­marabb meg is térülhet a kiadványok­ba fektetett pénz. Szakmai körök például azt állítják, hogy több tékás csak egy-egy kópiát vesz, arról készít több illegális másolatot, és „munkába állítja őket”. De ez az úgynevezett szürkepiac eltörpül a feketepiac okoz­ta kár mellett. (Egy film illegális kó­piája a mozipremierrel egy időben már mintegy ezer forintért beszerez­hető. A becslések szerint a feketepiac forgalma megegyezik a legális VHS- és DVD-piac évi 10 milliárdos forgal­mával.) A DVD megjelenéséig a filmforgalmazói üzletág sokkal egyszerűbben működött, hiszen VHS-hordozón mindegy volt, hogy mennyit gyártanak valamely műből. Feldmájer Sándor, a Filmforgalma­zók Egyesületének alelnöke szerint nemsokára nemhogy a kölcsönzőknek, de még a kisebb zene- és filmboltok­nak is vége, mert éppen egy megállít­hatatlan életformaváltás zajlik - az emberek egyre inkább mindent egy helyen intéznek. A hipermarketek tér­nyerése világtendencia, a szakember szerint hasonló átrendeződésen esik át a „no food” piac, mint Angliában az utóbbi tíz évben: míg 1984-ben a hi­permarketek forgalmának huszonkét százaléka volt élelmiszer, ez az arány 2003-ra tizenhárom százalékosra csökkent, úgy, hogy a teljes forgalom időközben megtöbbszöröződött. Hoz­zátehetjük, hogy itt a nagy készletezés miatt az ajánlott fogyasztói ár alatt vá­sárolhatók meg a DVD-k is. A videoté­kák kora tehát lassan lejár, ugyanaz a folyamat megy végbe, mint amikor a kis mozik fokozatosan háttérbe szorul­tak a multiplexekkel szemben a kilenc­venes években. CSÁKVÁRI GÉZA Az Odeon is csak a nagy, több ezer címes választékával tud talpon maradni Magyar színésznő Párizsban Bár már alig hallható az akcentusa, idegen hangzású neve alapján a magas, vékony, barna hajú Varga Veronikát ál­talában mediterrán származású szí­nésznőnek gondolják Franciaország­ban. Talán emiatt leggyakrabban kül­földi származásúakat vagy összetett sorsú figurákat alakít. Mint mostaná­ban is Thorton Wilder, Szent Lajos ki­rály hídjának színpadi főszerepében Párizsban, amelyet Irina Brook rende­zett. Az angol rendezőnő apjához, Peter Brookhoz hasonlóan szeret idegen származású színészekkel dolgozni. Veronika két évig játszotta folyama­tosan Racine Phaedráját, de azt mond­ja, ez a mostani szerepe sokkal jobban kifárasztja, hiszen hat színész játszik 24 szerepet megállíthatatlan tempó­ban. Gyakorlatilag mindannyian végig színen vannak az előadásban, amely­ben Veronika egyik régi szenvedélyé­nek, az éneklésnek is hódolhat. Még Pesten, a Cégben énekelt együtt Novák Péterrel és gimnáziumi társaival. A véletlen műve, hogy francia szí­nésznő lett. Miután nem vették fel sem a pesti Színművészetire, sem az ELTE magyar-francia szakára, Brüsszelbe menekült bébiszitterkedni, hogy felké­szüljön a következő évi francia felvéte­lire. De másodszorra se kértek belőle a pesti bölcsészkaron, így hirtelen ötlet­ből felvételizett a brüsszeli Színművé­szeti Konzervatóriumba. Sikerrel. Két évvel később tanárai tanácsára átje­lentkezett Párizsba, ahol 1994-ben végzett. Szerencsésnek mondja magát, mert még főiskolásként filmfőszerepet játszhatott Philippe Noiret oldalán (Párizs királya, 1993), ami a színésznő szerint egy Franciaországban atipikus, sokszínű karrier indulását jelentette. Közel 10 filmjéből szakmailag legfon­tosabbnak az Emilie Mullert című kis­­filmet tartja, amelyet 20 országban ve­títettek nagy sikerrel. Színházban első­sorban klasszikus szerepek találták meg. A sikerek ellenére nehéz volt elfo­gadnia, hogy idegen nyelven lett szí­nésznő és nem otthon. Bár sokáig azt gondolta, hogy francia diplomával a zsebében hazatér, és Magyarországon fog dolgozni, a párizsi főiskolai diplo­mája átvételekor döbbent rá - amihez hozzájárult egy nagy szerelem is a leen­dő filmrendező férjjel -, hogy minden, amit addig csinált Párizsban, most már ide is köti, és innen már nem lehet ha­zamenni. Ez a felismerés sokkszerűen hatott rá, és eldöntötte, hogy kétlaki életet fog élni a két ország között. Párizs, 2005. március VENCZEL KATALIN: Varga Veronika a Szent Lajos király hiújában lép fel NÉPSZABADSÁG Érdekes, mint az író élete A Frankofónia ünnepének eseményeként a Mai Manó Házban ma nyílik és március 27-ig látható kiállítás Georges Simenon fotóiból. 1903. február 13-án, péntek éjfél után tíz perccel jött világra Liege-ben, ám szülei az anyakönyvezéskor baboná­ból azonnal letagadtak az életéből tíz percet. A belga regényíró, Maigret felügyelő figurájának megteremtője, Georges Simenon tizenhat éves korá­ban, édesapja betegsége miatt félbe­hagyta tanulmányait, pék lett, majd könyvárus, később újságíró, sőt tizen­hét éves korában már első regénye is megjelent. Tagja lett a La Caque (A hordó) elnevezésű, írókból és festők­ből álló bohém társaságnak, húszéves korában feleségül vett egy színésznőt, huszonkét évesen Párizsba költözött, flörtölt Josephine Bakerrel, és már­­már nagyüzemi mennyiségben ter­melte szórakoztató regényeit. A le­gendák szerint egy alkalommal üveg­ketrecbe záratta magát a Moulin Rouge előtt, mert nyilvánosan kíván­ta bebizonyítani, hogy egy könyvet akár 24 óra alatt is képes megírni. Termékenysége egyébként valóban el­képesztő volt, húsz- és harmincéves kora között kétszáz regényt jelente­tett meg. Bejárta a fél világot, több­nyire a hosszú hajóutakon is megállás nélkül püfölte írógépét, mások mel­lett írta Maigret felügyelő erős at­­moszférájú kalandjait, amelyből ösz­­szesen 84 regény született. Nálunk most kezdte közreadni őket a Park Kiadó. Amikor nem írt, akkor fényképe­zett. Első felvételeit huszonéves korá­ban készítette, saját cikkei illusztrálá­sára, később - bár képei megjelentek különböző magazinokban - már fő­képp a maga örömére fotózott Belgi­umban, Franciaországban, Afriká­ban, Berlinben, Litvániában, Romá­niában, Ecuadorban... még felsorolni sem könnyű, hány helyen. 1976-ban, halála előtt tizenhárom évvel a liege-i egyetemnek adományozta fotográfiá­it, melyekről jó ideig nem is­ nagyon tudott senki. Georges Simenonról csak néhány éve lett köztudott, hogy nem csak sokat írt, fotósként is ter­mékeny volt. A Mai Manó Házban a Frankofónia ünnepének eseménye­ként ma múló és március 27-ig meg­tekinthető kiállítás az ő képeiből ad ízelítőt. Simenon nem volt kiemelkedően jó fotós, de kétségtelen: érzékenyen mu­tatta be mindazokat, akikkel utazásai során találkozott. Képei egyszerűek, hangulatosak. Nem akart bonyolult élethelyzeteket megörökíteni, nem törekedett fotóriporteri bravúrokra, viszont láthatón megértéssel közelí­tett azokhoz, akiket lefényképezett, jó szemmel találta meg az emberben az embertípust. Ügyesen komponált, és tehetségesen csipegetett a minden­napok apró pillanataiból. Krimi szer­zőként szívesen és jó színvonalon fo­­tografált sejtelmes helyszíneket (ezek külön teremben láthatók a tárlaton), apró kávézókat, kis üzleteket, kopott és gyűrött embereket, fenséges idege­neket, rakpartokat. A Georges Simenon fotóiból rendezett kiállítá­son láthatók nagyon jó képek is, ám a felvételek inkább összességükben ér­dekesek. Legalább annyira, mint az író élete volt, amely tíz perccel azelőtt kezdődött, hogy Georges Simenon egyáltalán a világra jött. TRENCSÉNYI ZOLTÁN : Két vízhordó - Szudán, 1932 (a képet először 2003-ban közölték a Jeux de Paume kiadó Simenon-katalógusában)

Next