Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-24 / 69. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK 3 Saját kormányfőjelöltet akar a demokrata fórum A Magyar Demokrata Fórum vezető politikusai közül többen szeretnék el­érni, hogy a párt országos gyűlésén, április 9-én mondják ki: az MDF sa­ját miniszterelnök-jelöltet állít a 2006-os választásokra - értesült la­punk. Noha ma is ülésezik a párt el­nöksége, úgy tudjuk, ez a kérdés nem lesz napirenden. Az MDF április 9-én egyesül a fó­rumból kilenc éve kivált MDNP-vel. „Azt, hogy az MDF-nek saját minisz­terelnök-jelöltje legyen, nemcsak azért kell kimondani, mert az növeli a párt politikai súlyát. Azért is ki kell monda­ni, mert a Magyar Demokrata Néppárt visszatérésével számos olyan politikus, az Antall-kormány volt miniszterei, ál­lamtitkárai is visszatérnek, akikkel a fórum ismét képes lenne kiállítani egy kormányt” - mondta munkatársunk­nak az MDF egyik elnökségi tagja. Ez­zel szemben vannak, akik azt mond­ják: egyelőre nem annak bizonyítása az elsődleges cél, hogy kormányzóké­pes erő a párt, hanem az, hogy a mos­tani három százalékról „feltornázza” a népszerűségi indexét legalább öt szá­zalékra, hogy 2006-ban bekerüljön a parlamentbe, így az is elképzelhető, hogy végül is az MDF elnöksége és választmánya úgy dönt: csak a szeptemberi országos gyűlésen mondja ki, hogy lesz saját miniszterelnök-jelöltje, addig pedig a programjának az irányelveit határoz­za meg, s olyan „értékelvű politikai ak­ciókkal” irányítja a pártra a figyelmet, mint amilyen a korrupcióellenes „30- 70” százalékos ügy volt, vagy most az Országgyűlés feloszlatására tett javas­lat. Ha esetleg az a forgatókönyv győzne, hogy áprilisban teszik meg a bejelentést, valószínűleg akkor sem nevezik meg Dávid Ibolyát mint a párt miniszterelnök-jelöltjét, pusztán deklarálják, hogy az MDF-nek lesz sa­ját jelöltje. Másrészt azért sem mon­danak nevet, mert a demokrata fórum tagságának körében még mindig van­nak olyanok - igaz, kevesen akik szerint felesleges az MDF-nek ilyen döntést hoznia, mivel a jobboldal mi­niszterelnök-jelöltje a Fidesz elnöke, Orbán Viktor. CSUHAJ ILDIKÓ Dávid Ibolya és Orbán Viktor 2004 áprilisában - akkor még béke volt Állambiztonságiak fedésben: lejárhat az idejük Az ügynökjelentések nyilvánosságát célzó szocialista javaslatcsomagról tár­gyalt tegnap a parlament nemzetbiz­tonsági bizottsága. A testület azokat a módosító indítványokat vitatta meg, amelyek a pártközi kompromisszumot szolgálnák. Az MSZP az alkotmány ki­egészítésével nyilváníttatná közérdekű­vé az állambiztonsági adatokat, ehhez szüksége lesz az ellenzék szavazataira. A kormánypárt az egyértelműbb szabá­lyozás mellett döntött, s úgy módosítot­ta a szöveget, hogy az még véletlenül se vonatkozhasson a rendszerváltás után létrejött nemzetbiztonsági szolgálatok állományára. Bár a szocialisták gesztus­nak szánták a javaslatot, az ellenzékiek tartózkodtak. Viszont azoknak az ál­lambiztonsági ügynököknek a kiléte, akik a nemzetbiztonsági szolgálatoknál folytatták munkájukat 1990. február 15-e, az új szolgálatok megalakulása után, nem maradhatna titokban. Ezt a kivételt már az állambiztonsági szakle­véltárról szóló törvényben érvényesít­tetnék a szocialisták. Wiener György a tovább szolgálók adatait 2015 után „szabadítaná fel”, frakciótársa, Tóth Károly pedig a szolgálati jogviszony megszűnését követő tíz év után. A hivatalos adatok szerint ma a nem­zetbiztonsági szolgálatoknál igen ma­gas az állambiztonságiak aránya: a Szakszolgálatnál 35 százalék körüli, az Információs Hivatalnál és a Nemzetbiz­tonsági Hivatalnál 50 százalék alatti. A szolgálatok vezetésében még nagyobb, 60-70 százalék közötti az arányuk. NY. M. Államfői elismerés A nemzetbiztonsági bizottság több volt tagja hazugnak, Kövér László el­nök pedig a szakma szégyenének tartja Nagy Lajost, a Nemzetbizton­sági Hivatal alapító igazgatóját, aki legutóbb az ügynöklistákkal kapcso­latban hallatta hangját. Nagy Lajos tevékenységében Máull Ferenc állam­fő nem talált kivetnivalót, amikor február 24-én, tehát a nyilatkozatát megelőzően vezérőrnaggyá léptette elő az NBH alapítóját. Kendermagosok a felkészült rendőrségen Illegális drogfogyasztásért bejelentést tett önmaga ellen a rendőrségen a Ken­dermag Egyesület három tagja. Bohus Péter, Felső László és Juhász Péter Pelle Andreával, a Társaság a Szabadságjo­gokért (TASZ) ügyvivőjével érkezett a rendőrség Teve utcai székháza elé, ahol lecsaptak rájuk a fotósok. - Miközben a politikusok azt ismétel­getik, hogy a kábítószer-fogyasztók nem bűnözők, a törvények és a rendőrség mégis akként kezeli őket. Ebből elegünk van - mondta Juhász, a civi szervezet el­nökhelyettese. A Kendermag Egyesület által alapított Polgári Engedelmességi Mozgalom nyíltan vállalja a füvezést. A nyilatkozatot követően a három önfelje­lentő bement a BRFK panaszirodájába. - Bejelentjük magunkat illegális drogfo­gyasztás miatt - közölték az illetékessel. Némi zavart okozott a „panasz”. A rend­őrök egy ideig tanácskoztak, végül be­hívták a törvénysértő fü­vezőket. A sajtót kitessékelték az épületből. Kozák László, a BRFK sajtóosztály­vezetője arról tájékoztatott: csak ne­m Az AB drogfogyasztással kapcsola­tos határozata miatt szükséges tör­vénymódosítások egy részéről a jövő héten tárgyal a kormány. A napiren­den egyelőre csak az ENSZ kábító­szer-egyezményének és a tiltott sze­rek listájának kihirdetésével kapcso­latos szabályozás szerepel, a büntető­jogi szabályok módosításáról később várható döntés. (Munkatársunktól) hány perce értesült arról, hogy a három fiatalember „saját magára terhelő vallo­mást kíván tenni” illegális kábítószer­fogyasztás miatt.­­ Az ügyet megvizsgáljuk, ha szük­séges, vizeletmintát vessünk, illetve házkutatást tartunk. De jóslatokba nem bocsátkozom. A rendőrség min­dig, mindenre fel van készülve - tette hozzá. A kendermagosok délben mentek be a székházba. Délután háromkor telefo­non kerestük Juhász Pétert, aki el­mondta: átvitték őket a Gyorskocsi ut­cába vizeletvételre .Juhász korábban kijelentette: kellőképpen gondoskodtak a pozitív eredményről). Közölték velük: a vizsgálat ezzel még nem fejeződik be. AGYAGÁSZ EDIT Most a fotósok csaptak le A háromszög négyszögesítése FÜZES OSZKÁR A­z alkurendszer a bővítés után is működik - derült ki az első olyan „hu­­szonötös” EU-csúcstalálkozón, amelyen igazán kemény kérdésekről kellett dönteni. Ez jó hír, a régi tizenötök erősen féltek ugyanis, hogy a tíz újonccal még döcögősebb lesz az amúgy is kockakerekű mechanizmus. A többi hír olyan, amilyen. A francia EU-alkotmány népszavazása ked­véért lejegelték a szolgáltatási piac liberét, egyelőre tehát nem dolgozhat és nem dolgoztathat senki nyugaton keleti minimálbérért. Legalábbis pa­píron nem. Szintén, de nem csak a franciák kedvéért, papíron is föllazí­tották az euróhoz fűzött kötelmek egy részét, azokat, amelyeket eddig sem tartottak be azok, akik nem akarták betartani. Ilyenformán Magyar­­ország két lépéssel (papíron) közelebb jutott az euróhoz: a nyugdíjpénz­tárral kisebbnek számolhatja a deficitet, és a háromszázalékos határt is túllépheti „valamennyire”. Papíron győzelem. A valóságban majd kiderül, hogy mennyit hoz és mennyit árt az egész uniónak, s tagjainak külön-kü­­lön az egységes piac reformjainak halogatása, az értelmes elvárások hígí­tása és általában­ a kompromisszum kompromittálása. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy a vitákban nem értelmes középutak alakulnak, hanem a „neked ez, nekem az” osztogatásai, amelyekkel mindenki jól jár külön-kü­­lön, csak az egész unió nem. Baj ez? Ha azt vesszük, hogy az EU mire való, akkor igen. Ma már tény, hogy Európa szinte minden téren veszít gazdasági versenyképességéből, és nem tudja fenntartani sem szociális, sem fejlesztési modelljét. Öt éve Lisszabonban programot hoztak arról, hogy 2010-ben Európa „a világ legfejlettebb, legversenyképesebb szociális tudásgazdasága” lesz. Most e programot­­ fölülvizsgálták. Pedig ideálisan adva volna az egyenlő szárú háromszög: alapja a versenyképesség, bal szára a szociális szolidaritás, jobb szára a kutatás, fejlesztés, oktatás, innováció. Kiderült: az európai valóságban a háromszög ingatagnak bizonyult. Nosza, a négyszög hátha stabilabb. De mi legyen a negyedik oldal? Tavaly még úgy gondolták, hogy gigan­tikus infrastrukturális beruházásokkal, eurómilliárdos közmunkákkal és a kutatás közös pénzalapjának növelésével lehetne megerősíteni az ere­­deti háromszöget. Mindegyik szárát egyenlően. Sokan már akkor szóltak: miből? A gazdagabb tagállamok ugyanis nem hajlandóak többet fizetni a közösbe, pedig a közös az újoncok miatt jócskán szegényebb lett. A külön­féle listákba szedett összeurópai nagyberuházási terveknek egy közös vo­násuk van: új és több pénz nincs rájuk. Hogyan is lehetne, amikor: 1. a nagy gazdaságok zöme lomha, 2. a közpénzeket vissza kell fogni, 3. az újoncokra elmegy a közös kassza innovációra fordítható része, és 4. Ame­rika után lassan Ázsia is elhúz Európa mellett a szellem vasútján, a talál­mányok és a jövedelemtermelő húzóágazatok vágányán. Na, ez az a négyszög, amivel Brüsszelben szembe kellene nézni. Leg­később a nyár közepén, amikor a 2007-2013-ra szóló uniós költségve­tés testet ölt majd. Durván ezermilliárd euró bruttó, illetve nettó csak a fele, mert a másik fele elmegy agrártámogatásra. Sebaj, 400-500 milli­árd euró is szép pénz, ezt kellene hát: 1. értelmesen becélozni, 2. ennek alapján a megtérülés, a hasznosulás józansága szerint szétosztani, 3. rá­venni a tagállamokat, hogy lássanak kicsit messzebb a nemzeti és aktuálpolitikai érdekeken, hátha a közös révén ezek is jobban érvénye­síthetőek. Ilyen háromszögnek azonban nyoma sincs, sőt. Hovatovább pironko­dik az, aki véletlenül kicsit emelkedettebben szól az EU-ról. Látszik ugyanis, hogy legalább kettő EU van, illetve három. A brit-holland­­skandináv-olasz és a francia-német-spanyol egyre több ügykörben alkot külön szekértábort, amelyeket csak akkor tolnak egybe, ha az újoncok „mohóságának” kell gátat vetni. A frontok és táborok szerencsére még nem merevek, ehhez túl bonyolult a világ és maga az unió is - de vannak. Az EU-nak egyszerre kellene mélyülnie (még szabad a piac), kiegyenlí­tődnie (a szegényebbek differenciált fejlesztésével) és tovább bővülnie (miközben ugyanazon kevés tagállam adófizetői finanszírozzák az egé­szet). Úgy látszik, a három egyszerre túl sok. De az is látszik, hogy egyik sem megy a másik kettő nélkül vagy rovására. Lássuk be, ennyi három­szöget papíron sem könnyű négyszögesíteni. Sebaj, az EU nem papíron létezik, hanem a gyakorlatban. Vagy szóban. Médiakatonák HASZÁN ZOLTÁN A Bázis című vaságyas-menetelős-szívatós műsor keménykezű és bal­taarcú kiképzője, a Big Brother ház lakóit egy hétig túlélésre tanító szikár alezredes és Farkas Roland naptejszavatosságot ellenőrző afga­nisztáni levélíró. Ők adnak tanácsot katonai kérdésekben a politikának. A kamerák és a honvédség már régóta szoros kapcsolatban állnak egy­mással. Az ellenzéki képviselők addig maradtak például a botrányhős Farkas Roland első nyilvános szereplésén, amely történetesen a parla­ment úgynevezett szakbizottságában volt, amíg a tévéstábok forgattak. Amint az operatőrök csomagolni kezdtek, cihelődtek az ellenzéki képvi­selők is. Nem volt ideje Farkas meghallgatására annak a honatyának sem, aki néhány nappal korábban sajtótájékoztatón követelte „a katonák életét kockáztató” honvédelmi miniszter lemondását. De vette a kabátját az a képviselő is, aki a beszámoló kellős közepén annak elhalasztását ja­vasolta, mert neki nem osztották ki, így nem is olvasta az interneten már egy hete - a honvédelmi tárca jóvoltából hosszabb-rövidebb ideig­­ elér­hető, és a médiában napokig szinte szó szerint idézett levelet. No és saj­nos idő előtt távozott az ülésről az a Karsai Péter is, aki most bejelentet­te, hogy Farkas az ő, vagyis az MDF szakértője lesz. Legalább megkér­dezheti tőle, mi történt még abban a hátralévő nem annyira rövid idő­ben, amíg az ülésteremben maradó kormánypárti képviselők a százados fejét mosták, amiért és ahogyan kiborította a bilit. Igazságtalanok azért ne legyünk: távozása előtt Karsai hozzászólt a vitához, előre bocsátva: „Távol álljon tőlem, hogy az ön levelét készpénznek fogadjam el.” Karsai azzal indokolja Farkas megbízatását, hogy nagy luxus lett vol­na lemondani egy fiatal, jól képzett, nagy tapasztalatokkal bíró, a NA­­TO-t és az afganisztáni missziót megjárt századosról. A honvédelmi tár­ca kommunikációs igazgatójának nyilatkozata is érdekes: szerinte Far­kas levele közzétételével nyilvánvalóan politikai karrierjének építésébe kezdett, ennek érdekében áldozta fel bajtársainak a misszióban végzett sikeres tevékenységét. A szóvivő ezek után szükségesnek tartja megkér­dőjelezni a százados által leírt problémák szakmaiságát, hiszen fegyel­mezetten követve logikáját - erősen politikai színezetűvé vált az ügy. Nos, tényleg, ha politikai, akkor nyilvánvalóan hazugság, nem is kellett volna vele foglalkozni, kár volt a vizsgálatért, az ügyészségi feljelenté­sért, kár volt a hiányosságok elismerése, no meg az azóta életbe léptetett néhány intézkedés. És kár azért a leállított fórumért is, amelyen megje­lenhetett a nyilvánosság számára is hozzáférhetően Farkas levele. A politika már csak ilyen, összevissza beszélnek benne. Ne vegyük ko­molyan. A tévéstábok lekapcsolhatják a lámpákat. Farkas elment, a töb­biek: vigyázz, elöljárónak tisztelegj!

Next