Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-01 / 75. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. ÁPRILIS 1., PÉNTEK 3 Jelölési párbaj a koalícióban Pető Iván SZDSZ-es politikus már nem kerülgeti a témát: közölte: nem támogatják Szili Katalin jelölését az államfői posztra. Ezzel párttársait is meglepte, akik eddig kínosan ügyeltek arra, hogy a név kimondása nélkül jelezzék ezt az MSZP-nek. Az anonim üzengetések után a nyilvánosság előtt először vállalta SZDSZ-es politikus saját névvel, hogy nem támogatják Szili Katalin államfővé választását. Pető Iván ügyvivő a Magyar Narancsnak azt mondta, hogy „az SZDSZ-frakció egységes és elszánt, Szili és a jobboldal potenciális támogatottja, Sólyom László indulása esetén egyik jelöltre sem fogunk szavazni”. Szili személyének elutasítását értesüléseink szerint Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke korábban informálisan már közölte Hiller Istvánnal, szocialista pártelnökkel, így a bejelentés nem érhette váratlanul őket. Pető is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nyilatkozata tartalmában semmi meglepő sincs. Szerinte itt az ideje, hogy nyilvánosan is kimondják: az SZDSZ által hangoztatott elvi álláspontba jelesül abba, hogy pártpolitikus nem tudja megtestesíteni a nemzeti egységet - Szili jelölése nem fér bele. „Ez nem személyi kérdés, az SZDSZ normáiról van szó” - tette hozzá Pető. Közölte: konszenzusos jelölt kell. „Az nem megoldás, hogy lehetetlen helyzetbe hoznak valakit azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a nevét, miközben ismert, hogy a koalíciós párt elveibe a jelölése nem fér bele” - mondta az ügyvivő. Egy korai, nem nyilvános egyeztetéssel ennek szerinte elejét lehetett volna venni. Pető úgy véli: attól még nem nőnek Szili Katalin esélyei, ha az MSZP különböző szervezetei naponta bejelentik, hogy őt támogatják. (Tegnap az országos jogi és közigazgatási tagozat közölte, hogy Szili és Bárándy Péter köztársasági elnökké jelölését támogatja.) A szűkebb pártvezetésbe tartozó Pető nyilatkozata ellenére az SZDSZ hivatalos álláspontja nem változott, mert Kuncze Gábor szerint ilyen egyelőre nincs is. A pártelnök az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy „Pető Iván nyitván a frakció tagjaival beszélgetve szűrte le ezt az álláspontot.” Kuncze eddig kínosan ügyelt arra, hogy ne nyilvánítson véleményt Sziliről sem, de ha rákérdeztek, megemlítette „az SZDSZ normáit tükröző” álláspontját. Értesülésünk szerint Pető a névvel vállalt véleményéről előzetesen nem egyeztetett Kunczéval. A szocialistákat Pető bejelentésének tartalma nem érte váratlanul, ám a nyilvános elutasítás nem használt a két párt amúgy sem felhőtlen viszonyának. Ezzel ugyanis oszlani látszik az a remény, hogy a háttérben végül mégis meg lehet egyezni az SZDSZ-szel Szili támogatásáról. HASZÁN ZOLTÁN-NAGY SZILVIA Pető Iván és Kuncze Gábor: most nem beszéltek össze Hírösszefoglalónk A Magyar Hírlap tegnap azt állította: hangfelvétel alapján készült az Élet és Irodalomban közölt jegyzőkönyv, amelynek nyomán kitört a Tokajbotrány. Szombathy Pál, a Magyar ■ A Fidesz jogi lépéseket tesz a Népszabadsággal szemben a napilap szerdai címlapja miatt, amely a felcsúti futballpálya építési munkálatait ábrázoló fényképpel azt a látszatot keltette, mintha Orbán Viktor hatalmas építkezésben venne részt a községben - tudatta a párt szóvivője tegnap az MTI- vel .Mára mindenkinek a számára világossá vált, hogy az MSZP egy összehangolt lejárató kampányt indított Orbán Viktor ellen, és mára egyértelmű Hírlap főszerkesztője az újságban megjelent információval kapcsolatban az MTI-nek elmondta: „több forrásból úgy értesültünk, hogy hangfelvétel képezte alapját a hetilapban megjelent cikknek”. Az újság vezetője kérdésre azt is közölte, hogy sem őivé vált, hogy a szocialistáknak már semmi sem számít, nincsen semmilyen morális gát” - írta közleményében Révész Máriusz, aki azt állítja: egy futballpálya földmunkáit nem lehet véletlenül összekeverni egy 80 négyzetméteres vályogház földmunkálataival.,A hamisított Teller-levél után a Népszabadság ismételten átlépett minden határt, és a megfelelő jogi lépéseket a Népszabadsággal szemben is meg fogjuk tenni” - írta a szóvivő, sem lapjának munkatársai nem hallották a felvételt. Lapunk megbízható forrásokból úgy értesült: nem igaz, hogy a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készült volna. Voltak persze hangfelvételek többnyire olyan taggyűlésekről, amelyeket „külső helyszínen” tartott a társaság, de az ÉS által közölt dokumentumot nem így rögzítették. A Magyar Hírlap szerint a Tokaj Kereskedőház korábbi ügyvédje, Szász István Attila felesége válásuk során az említett jegyzőkönyvet használta fel, s „ezek a papírok kerültek később mindenki megdöbbenésére újságírói kezekbe”. Szász István Attila minderre nem kívánt reagálni. Mint arról lapunkban korábban már többször is beszámoltunk, az ÉS a Tokaji borcsaták című cikksorozat harmadik részében a volt miniszterelnöknek tulajdonított egy, a Szárhegydűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. 2000. szeptember 6-i taggyűlésén elhangzott kijelentést, amely az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Rt. egyes vagyonrészei jövőbeni áruba bocsátásának lehetőségére vonatkozott. E cégben volt tulajdonostárs Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége. A Fidesz elnöke egy héttel a cikksorozat első részének megjelenése után újságíróknak tagadta, hogy részt vett volna a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. bármely taggyűlésén. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője az MTI-nek megerősítette a korábban kiadott közleményükben foglaltakat, amelyek szerint dokumentumaikat és egyéb bizonyítékaikat a parlamenti vizsgálóbizottság előtt és a perben kívánják bemutatni. Kovács az ÉS mai keltezésű számában azokra a véleményekre reagálva, amelyek szerint a cikksorozat „tervszerű, utasításra készült politikai lejárató” akció része, úgy fogalmaz: „Ők is meglepődnek majd ennek a történetnek a történetén - előbb-utóbb így vagy úgy nyilvánosságra kerül. Kíváncsi vagyok, hol találják majd benne Gyurcsány Ferenc személyét.” Tokaj: nem volt hangfelvétel Tokaj, Bethlen Gábor utca 5., a Patrícius Borház Kft.-é volt, most a Kékessy családé Horn még mérlegel Az elnökjelölést illetően változatlanul, fenntartom magamnak a mérlegelés jogát. Ezért is tartom megdöbbentőnek, hogy az SZDSZ részéről nyilatkozók minden indoklást és hivatalos álláspontot megelőzve elutasítják személyemet. Döntést akkor hozok, amikor megismerem a parlamenti pártok álláspontját - nyilatkozta lapunknak Horn Gyula. Mint ismeretes, Horn a közelmúltban úgy nyilatkozott: felkérés esetén vállalná a köztársasági elnöki tisztet. Utalt arra is: támogatói biztatták arra, hogy fogadja el a jelölést, s ő maga is hajlandó négypárti egyeztetésre az ügyben. (TI.) Szerdai lapszámunk első kiadásában valóban szerepel egy kép a felcsúti futballpálya építési munkálatairól. Aláírása: „Földmunkák a felcsúti futbalpálya mellett. A helybéliek úgy tudják, errefelé épül Orbánék új háza”. Álláspontunk szerint e képpel és az ahhoz tartozó aláírással nem állítottuk, hogy ott épül a Fidesz pártelnökének háza. Másnapi lapszámunkban a 80 négyzetméteresre tervezett vályogház építési munkálatainak fotóját is közöltük. Ennek képaláírása az volt: „Megalapozták”. Várjuk a Fidesz jogi lépéseit. Takarékláng N. KÓSA JUDIT Emlékeznek még, milyen hevesen ostoroztuk négy éve ilyenkor a Fideszkormányt? Azt kértük számon rajtuk, ugyan mit képzelnek, hogy még vázlatos elképzelésük is alig van az új Nemzeti Színház mellé tervezett modern művészeti múzeum tartalmáról, a ccc + bogner nevű koronaszállító cég viszont már meg is kapta a busás megbízást a „műtárgyvédelmi program” kidolgozására. Csúnya dolog volt, az szent igaz. De tanulságos. Az emlékezetes eset óta az ember már odafigyel a részletekre, és észben tartja, hogy múzeumot - a józan ész diktálta módtól eltérően - nemcsak akkor alapít a hatalom, amikor tátongó lyukat fedez föl a kultúra sűrű szövetében. Olyankor is kézenfekvő tett lehet az intézménygründolás, amikor valami egészen más cél lebeg a döntéshozó szeme előtt. Ez pedig a történelmi jelhagyásától a „közeli” cégek kistafírozásáig gyakorlatilag bármi lehet. Hajlamos vagyok azt hinni, az informatikai minisztérium vezetését az egészséges versenyszellem vitte be a Jövő Háza zsákutcájába. Adott volt a helyszín, a budai Millenáris Park, a Fidesz-kormány presztízsberuházása, megterhelve a millenniumi kiállítás emlékével. Mi sem nagyobb kihívás, mintha már egyszer a költségvetés szeszélye épp az informatikai tárcának juttatta az ingatlant - épp itt csinálni valami egészen újat, előremutatót, olyasmit, ami csattanós válasz az előd múltba révedésére. A Jövő Háza ebből a szempontból zseniális ötlet. Csak rendesen meg kellett volna csinálni. Az azonban, ami a Rózsadomb alján az elmúlt másfél évben történt, inkább tűnt kavarásnak, mint szervezésnek. Egymást váltó kreatív csapatok dolgoztak egyként titkos terveiken, miközben tempósan dőltek ki az ablakon a százmilliók. Most, hónapokkal a tervezett nyitás előtt az ember azt látja, amit évek óta mindig, ha az elnéptelenedett kiállítócsarnokokba veti a sors: a Fidesz lelakott örökségét, telve jól hangzó ígéretekkel. A látványos változástól mindig épp egy félévnyire vagyunk, és míg a pénz jól fogyott, sorban elmaradtak a valódi tettek. Most épp ott tartunk, hogy 800 milliós közbeszerzéssel keresnek installációkészítőket. Csak épp azt nem tudni, mi az ördögöt tesznek majd a díszletbe. Ismerős történet - vagy nem? Ha ez így megy tovább, a mostani szociálliberális koalíció a következmény nélküli bejelentések kormányaként írja majd be nevét a hazai kultúrtörténetbe. A Jövő Háza körüli látványos pénzkidobáshoz képest pénzhiányban fuldoklik a jövő szempontjából kulcsfontosságú Nemzeti Digitális Adattár - pedig az internetes tartalomfejlesztés az egyik leglényegesebb tényező a magyar kultúrában; aki nem hiszi, kérdezze meg a gyerekét és erős csúszásban van a Nemzeti Audiovizuális Archívum is. És akkor még csak az informatikai tárca projektjeit soroltuk. Mert a szigorúan vett kulturális terület felavathatta ugyan a Művészetek Palotáját, harminc év alatt tán ki is tudja majd fizetni az ország, de nehéz feledni, hogy mindez az árokbetemetés jegyében történt. A döntést az előd hozta, a mostaniak csak nem hagytak gödröt. Cserébe viszont puszta bejelentés maradt a budai Vár világháborús romjának helyreállítása - pláne egy új épület emelése a koronázási ékszerek számára, orvoslandó végre a parlamentbeli mutogatás anakronizmusát -, a deklaráción kívül semmi sem történt az óbudai gázgyár kulturális negyeddé alakítása dolgában, és hiába az ökölharc a zenészek és az építészek között, ma is üresen tátong az Andrássy úti Divatcsarnok. Nincs persze állampolgár, aki ilyenkor ne fogadná el az indokot, hogy a költségvetés takarékoskodni kényszerül, mert Brüsszel szigorú, és ha az ég a földdel összeér, sem lépheti túl az államháztartás hiánya az előre megszabott mértéket. Ilyen helyzetekben valóban nem nyílnak új múzeumok, nem alakulnak új intézmények, takaréklángra kerülnek a régiek. Viszont szűk milliárdért sem szokás a semmihez installációt ácsolni. Lehet persze, de aztán senki se csodálkozzon, ha a tett hosszú időre emlékezetes marad. Demokrácia-játék FEDERER ÁGNES Jó napot kívánunk, azért jöttünk, hogy feljelentsük magunkat drogfogyasztásért - mondták immár tizenegyen a Budapesti Rendőr-főkapitányságon az elmúlt napokban, majd készségesen aláírták a maguk ellen szóló terhelő vallomásukat. Sőt, többen garantáltan pozitív vizeletmintát adtak, hogy bizonyíték is legyen a szavukra. Az akció résztvevői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nyomozás indul ellenük, netán házkutatást is tartanak majd náluk, még az is lehet, hogy büntetőeljárás szereplőivé válnak, akár a vádlottak padjáig is eljuthatnak. Egyszóval minden olyan törvényes kellemetlenséget önként bevállaltak, amitől a szabályokat netán megsértő normális emberek minimum rosszul alszanak. Lett is óriási médiaérdeklődés belőle, az önfeljelentők fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében rohamozták meg a rendőrséget, amely a második alkalomra már tökéletesen felkészült a fogadásukra, gyorsan kitölthető biankó feljelentéssel és mozgólaborral, a gyors vizeletvételhez. Épp csak sorszámot nem osztottak. Az már az első feljelentő szerda után is feltűnt, mennyire nincs visszhangja ennek az egész cirkusznak. Nem kerültek elő szakemberek, hogy okosakat mondjanak a drogfogyasztás jelenlegi magyar helyzetéről. Nem nyilvánítottak a kampányban majd még jól használható véleményt politikusok, de nem anyáztak gyerekeiket féltő polgárok sem. Mintha átmeneti döbbenet lett volna úrrá. Most akkor kik ezek, és mit akarnak? Csak egy ostoba, meggondolatlan balhéról van szó? Élnek vagy visszaélnek a jogaikkal? Azaz a jogainkkal. Az elmúlt években valahogy folyamatosan zsákutcába jutottunk drogügyeinkkel. A törvényhozás, a politika és a szakma addig-addig tétovázott, hibázott, addig beszélt rébuszokban és addig óvatoskodott, amíg a drogos fiatal a bűnözés, a lecsúszás, az erőszak és fenyegetés jelképévé vált a magyar társadalom számára. És ebből, úgy tűnik, már iszonyú nehéz kijönni. A nem nagyon tiltó kezdeményezéseket most már gondosan be kell csomagolni, látszatintézkedésekké kell formálni, hátha akkor a társadalom mereven elutasító része nem veszi azokat észre. Mindenki tudja például, mégsem meri évek óta senki kimondani, hogy az elterelés intézménye - azaz bírósági ítélet helyett gyógykezelés - kiskapu, szedett-vedett megoldás arra, hogy az alkalmi fogyasztókat - akik nem függők, nem betegek, nem bűnözők - valahogy megvédjük a magunk alkotta rossz törvénytől. Azért fontos tehát, amit most az önfeljelentők tesznek - és ezért a csönd körülöttük -, mert talán először látszanak olyannak a dolgok, amityenek. Egy diplomás, vezető beosztásban dolgozó huszonévest ma büntetőeljárásba lehet vonni Magyarországon, sőt akár még börtönbe is kerülhet azért, mert néha elszív egy füves cigarettát. Annak ellenére vár rájuk a bűnözőkre szabott eljárás, hogy a drogfogyasztók döntő többsége tanul, dolgozik, normális életet él - ne takarjuk el a szemünket, a gyerekünkről, az unokánkról, a munkatársunkról, a barátunkról van szó. A kábítószerekkel, kábítószerezéssel kapcsolatban ideje lenne vállalni a nyílt és kemény vitát. Hogy aztán akit büntetni kell, büntessék, akit nem, azt terelgetni se próbálják. Talán az segítené a politikusokat is egy betartható szabályozás megalkotásában. A kendermagosok korábban próbálkoztak a nyílt vitával, de beléjük fojtották a szót. Most itt az önfeljelentős játékuk a demokráciával. Ha valaki szerint ez hamis, ne bennük keresse a hibát.