Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-01 / 75. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. ÁPRILIS 1., PÉNTEK 3 Jelölési párbaj a koalícióban Pető Iván SZDSZ-es politikus már nem kerülgeti a témát: kö­zölte: nem támogatják Szili Ka­talin jelölését az államfői poszt­ra. Ezzel párttársait is meglepte, akik eddig kínosan ügyeltek ar­ra, hogy a név kimondása nélkül jelezzék ezt az MSZP-nek. Az anonim üzengetések után a nyilvá­nosság előtt először vállalta SZDSZ-es politikus saját névvel, hogy nem támo­gatják Szili Katalin államfővé válasz­tását. Pető Iván ügyvivő a­ Magyar Na­rancsnak azt mondta, hogy „az SZDSZ-frakció egységes és elszánt, Szili és a jobboldal potenciális támoga­tottja, Sólyom László indulása esetén egyik jelöltre sem fogunk szavazni”. Szili személyének elutasítását érte­süléseink szerint Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke korábban informálisan már közölte Hiller Istvánnal, szocia­lista pártelnökkel, így a bejelentés nem érhette váratlanul őket. Pető is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nyilatko­zata tartalmában semmi meglepő sincs. Szerinte itt az ideje, hogy nyilvá­nosan is kimondják: az SZDSZ által hangoztatott elvi álláspontba­­ jelesül abba, hogy pártpolitikus nem tudja megtestesíteni a nemzeti egységet - Szili jelölése nem fér bele. „Ez nem sze­mélyi kérdés, az SZDSZ normáiról van szó” - tette hozzá Pető. Közölte: kon­szenzusos jelölt kell. „Az nem megol­dás, hogy lehetetlen helyzetbe hoznak valakit azzal, hogy nyilvánosságra hoz­zák a nevét, miközben ismert, hogy a koalíciós párt elveibe a jelölése nem fér bele” - mondta az ügyvivő. Egy korai, nem nyilvános egyeztetéssel ennek szerinte elejét lehetett volna venni. Pe­tő úgy véli: attól még nem nőnek Szili Katalin esélyei, ha az MSZP különböző szervezetei naponta bejelentik, hogy őt támogatják. (Tegnap az országos jogi és közigazgatási tagozat közölte, hogy Szili és Bárándy Péter köztársasági el­nökké jelölését támogatja.) A szűkebb pártvezetésbe tartozó Pető nyilatkozata ellenére az SZDSZ hivata­los álláspontja nem változott, mert Kuncze Gábor szerint ilyen egyelőre nincs is. A pártelnök az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy „Pető Iván nyitván a frakció tagjaival beszélgetve szűrte le ezt az álláspontot.” Kuncze eddig kíno­san ügyelt arra, hogy ne nyilvánítson véleményt Sziliről sem, de ha rákérdez­tek, megemlítette „az SZDSZ normáit tükröző” álláspontját. Értesülésünk sze­rint Pető a névvel vállalt véleményéről előzetesen nem egyeztetett Kunczéval. A szocialistákat Pető bejelentésének tartalma nem érte váratlanul, ám a nyilvános elutasítás nem használt a két párt amúgy sem felhőtlen viszonyá­nak. Ezzel ugyanis oszlani látszik az a remény, hogy a háttérben végül mégis meg lehet egyezni az SZDSZ-szel Szili támogatásáról. HASZÁN ZOLTÁN-NAGY SZILVIA Pető Iván és Kuncze Gábor: most nem beszéltek össze Hírösszefoglalónk A Magyar Hírlap tegnap azt állította: hangfelvétel alapján készült az Élet és Irodalomban közölt jegyzőkönyv, amelynek nyomán kitört a Tokaj­­botrány. Szombathy Pál, a Magyar ■ A Fidesz jogi lépéseket tesz a Nép­­szabadsággal szemben a napilap szer­dai címlapja miatt, amely a felcsúti fut­­ballpálya építési munkálatait ábrázoló fényképpel azt a látszatot keltette, mintha Orbán Viktor hatalmas építke­zésben venne részt a községben - tu­datta a párt szóvivője tegnap az MTI- vel .Mára mindenkinek a számára vi­lágossá vált, hogy az MSZP egy össze­hangolt lejárató kampányt indított Or­bán Viktor ellen, és mára egyértelmű­ Hírlap főszerkesztője az újságban megjelent információval kapcsolat­ban az MTI-nek elmondta: „több for­rásból úgy értesültünk, hogy hangfel­vétel képezte alapját a hetilapban megjelent cikknek”. Az újság vezetője kérdésre azt is közölte, hogy sem ői­vé vált, hogy a szocialistáknak már semmi sem számít, nincsen semmilyen morális gát” - írta közleményében Ré­vész Máriusz, aki azt állítja: egy fut­­ballpálya földmunkáit nem lehet vélet­lenül összekeverni egy 80 négyzetmé­teres vályogház földmunkálataival.,A hamisított Teller-levél után a Népsza­badság ismételten átlépett minden ha­tárt, és a megfelelő jogi lépéseket a Népszabadsággal szemben is meg fog­juk tenni” - írta a szóvivő, sem lapjának munkatársai nem hal­lották a felvételt. Lapunk megbízható forrásokból úgy értesült: nem igaz, hogy a jegyzőkönyv hangfelvétel alap­ján készült volna. Voltak persze hang­­felvételek­­ többnyire olyan taggyűlé­sekről, amelyeket „külső helyszínen” tartott a társaság, de az ÉS által közölt dokumentumot nem így rögzítették. A Magyar Hírlap szerint a Tokaj Kereskedőház korábbi ügyvédje, Szász István Attila felesége válásuk során az említett jegyzőkönyvet hasz­nálta fel, s „ezek a papírok kerültek később mindenki megdöbbenésére újságírói kezekbe”. Szász István Attila minderre nem kívánt reagálni. Mint arról lapunkban korábban már többször is beszámoltunk, az ÉS a Tokaji borcsaták című cikksorozat harmadik részében a volt miniszterel­nöknek tulajdonított egy, a Szárhegy­­dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. 2000. szeptember 6-i taggyűlésén el­hangzott kijelentést, amely az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház Rt. egyes vagyonrészei jövőbeni áruba bo­csátásának lehetőségére vonatkozott. E cégben volt tulajdonostárs Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége. A Fidesz elnöke egy héttel a cikksorozat első részének megjelenése után újság­íróknak tagadta, hogy részt vett volna a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj­­hegyalja Kft. bármely taggyűlésén. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője az MTI-nek megerősítette a korábban kiadott közleményükben foglaltakat, amelyek szerint dokumentumaikat és egyéb bizonyítékaikat a parlamenti vizsgálóbizottság előtt és a perben kí­vánják bemutatni. Kovács az ÉS mai keltezésű számában azokra a vélemé­nyekre reagálva, amelyek szerint a cikksorozat „tervszerű, utasításra ké­szült politikai lejárató” akció része, úgy fogalmaz: „Ők is meglepődnek majd ennek a történetnek a történe­tén - előbb-utóbb így vagy úgy nyilvá­nosságra kerül. Kíváncsi vagyok, hol találják majd benne Gyurcsány Fe­renc személyét.” Tokaj: nem volt hangfelvétel Tokaj, Bethlen Gábor utca 5., a Patrícius Borház Kft.-é volt, most a Kékessy családé Horn még mérlegel Az elnökjelölést illetően változatlanul, fenntartom magamnak a mérlegelés jogát. Ezért is tartom megdöbbentő­nek, hogy az SZDSZ részéről nyilatko­zók minden indoklást és hivatalos ál­láspontot megelőzve elutasítják szemé­lyemet. Döntést akkor hozok, amikor megismerem a parlamenti pártok ál­láspontját - nyilatkozta lapunknak Horn Gyula. Mint ismeretes, Horn a közelmúltban úgy nyilatkozott: felké­rés esetén vállalná a köztársasági elnö­ki tisztet. Utalt arra is: támogatói biz­tatták arra, hogy fogadja el a jelölést, s ő maga is hajlandó négypárti egyezte­tésre az ügyben. (T­I.) Szerdai lapszámunk első kiadásában valóban szerepel egy kép a felcsúti fut­­ballpálya építési munkálatairól. Aláírása: „Földmunkák a felcsúti fu­tbalpá­­lya mellett. A helybéliek úgy tudják, errefelé épül Orbánék új háza”. Álláspon­tunk szerint e képpel és az ahhoz tartozó aláírással nem állítottuk, hogy ott épül a Fidesz pártelnökének háza. Másnapi lapszámunkban a 80 négyzetméte­resre tervezett vályogház építési munkálatainak fotóját is közöltük. Ennek képaláírása az volt: „Megalapozták”. Várjuk a Fidesz jogi lépéseit. Takarékláng N. KÓSA JUDIT E­mlékeznek még, milyen hevesen ostoroztuk négy éve ilyenkor a Fidesz­­kormányt? Azt kértük számon rajtuk, ugyan mit képzelnek, hogy még vázlatos elképzelésük is alig van az új Nemzeti Színház mellé tervezett mo­dern művészeti múzeum tartalmáról, a ccc + bogner nevű koronaszállító cég viszont már meg is kapta a busás megbízást a „műtárgyvédelmi prog­ram” kidolgozására. Csúnya dolog volt, az szent igaz. De tanulságos. Az emlékezetes eset óta az ember már odafigyel a részletekre, és észben tartja, hogy múzeumot - a józan ész diktálta módtól eltérően - nemcsak akkor alapít a hatalom, ami­kor tátongó lyukat fedez föl a kultúra sűrű szövetében. Olyankor is kézen­fekvő tett lehet az intézménygründolás, amikor valami egészen más cél le­beg a döntéshozó szeme előtt. Ez pedig a történelmi jel­­hagyásától a „kö­zeli” cégek kistafírozásáig gyakorlatilag bármi lehet. Hajlamos vagyok azt hinni, az informatikai minisztérium vezetését az egészséges versenyszellem vitte be a Jövő Háza zsákutcájába. Adott volt a helyszín, a budai Millenáris Park, a Fidesz-kormány presztízsberuházása, megterhelve a millenniumi kiállítás emlékével. Mi sem nagyobb kihívás, mint­­­ha már egyszer a költségvetés szeszélye épp az informatikai tárcának juttatta az ingatlant - épp itt csinálni valami egészen újat, előremutatót, olyasmit, ami csattanós válasz az előd múltba révedésére. A Jövő Háza eb­ből a szempontból zseniális ötlet. Csak rendesen meg kellett volna csinálni. Az azonban, ami a Rózsadomb alján az elmúlt másfél évben történt, in­kább tűnt kavarásnak, mint szervezésnek. Egymást váltó kreatív csapatok dolgoztak egyként titkos terveiken, miközben tempósan dőltek ki az abla­kon a százmilliók. Most, hónapokkal a tervezett nyitás előtt az ember azt látja, amit évek óta mindig, ha az elnéptelenedett kiállítócsarnokokba veti a sors: a Fidesz lelakott örökségét, telve jól hangzó ígéretekkel. A látványos változástól mindig épp egy félévnyire vagyunk, és míg a pénz jól fogyott, sorban elmaradtak a valódi tettek. Most épp ott tartunk, hogy 800 milliós közbeszerzéssel keresnek installációkészítőket. Csak épp azt nem tudni, mi az ördögöt tesznek majd a díszletbe. Ismerős történet - vagy nem? Ha ez így megy tovább, a mostani szociálliberális koalíció a következ­mény nélküli bejelentések kormányaként írja majd be nevét a hazai kultúr­történetbe. A Jövő Háza körüli látványos pénzkidobáshoz képest pénz­hiányban fuldoklik a jövő szempontjából kulcsfontosságú Nemzeti Digitá­lis Adattár - pedig az internetes tartalomfejlesztés az egyik leglényegesebb tényező a magyar kultúrában; aki nem hiszi, kérdezze meg a gyerekét és erős csúszásban van a Nemzeti Audiovizuális Archívum is. És akkor még csak az informatikai tárca projektjeit soroltuk. Mert a szigorúan vett kultu­rális terület felavathatta ugyan a Művészetek Palotáját, harminc év alatt tán ki is tudja majd fizetni az ország, de nehéz feledni, hogy mindez az árokbe­temetés jegyében történt. A döntést az előd hozta, a mostaniak csak nem hagytak gödröt. Cserébe viszont puszta bejelentés maradt a budai Vár vi­lágháborús romjának helyreállítása - pláne egy új épület emelése a koroná­zási ékszerek számára, orvoslandó végre a parlamentbeli mutogatás anak­ronizmusát -, a deklaráción kívül semmi sem történt az óbudai gázgyár kulturális negyeddé alakítása dolgában, és hiába az ökölharc a zenészek és az építészek között, ma is üresen tátong az Andrássy úti Divatcsarnok. Nincs persze állampolgár, aki ilyenkor ne fogadná el az indokot, hogy a költségvetés takarékoskodni kényszerül, mert Brüsszel szigorú, és ha az ég a földdel összeér, sem lépheti túl az államháztartás hiánya az előre megsza­bott mértéket. Ilyen helyzetekben valóban nem nyílnak új múzeumok, nem alakulnak új intézmények, takaréklángra kerülnek a régiek. Viszont szűk milliárdért sem szokás a semmihez installációt ácsolni. Lehet persze, de az­tán senki se csodálkozzon, ha a tett hosszú időre emlékezetes marad. Demokrácia-játék FEDERER ÁGNES J­ó napot kívánunk, azért jöttünk, hogy feljelentsük magunkat drogfo­gyasztásért - mondták immár tizenegyen a Budapesti Rendőr-főkapi­tányságon az elmúlt napokban, majd készségesen aláírták a maguk ellen szóló terhelő vallomásukat. Sőt, többen garantáltan pozitív vizeletmintát adtak, hogy bizonyíték is legyen a szavukra. Az akció résztvevői tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nyomozás indul ellenük, netán házkutatást is tartanak majd náluk, még az is lehet, hogy büntetőeljárás szereplőivé vál­nak, akár a vádlottak padjáig is eljuthatnak. Egyszóval minden olyan törvé­nyes kellemetlenséget önként bevállaltak, amitől a szabályokat netán meg­sértő normális emberek minimum rosszul alszanak. Lett is óriási médiaérdeklődés belőle, az önfeljelentők fényképezőgépek és kamerák kereszttüzében rohamozták meg a rendőrséget, amely a máso­dik alkalomra már tökéletesen felkészült a fogadásukra, gyorsan kitölthető biankó feljelentéssel és mozgólaborral, a gyors vizeletvételhez. Épp csak sorszámot nem osztottak. Az már az első feljelentő szerda után is feltűnt, mennyire nincs vissz­hangja ennek az egész cirkusznak. Nem kerültek elő szakemberek, hogy okosakat mondjanak a drogfogyasztás jelenlegi magyar helyzetéről. Nem nyilvánítottak a kampányban majd még jól használható véleményt politi­kusok, de nem anyáztak gyerekeiket féltő polgárok sem. Mintha átmeneti döbbenet lett volna úrrá. Most akkor kik ezek, és mit akarnak? Csak egy os­toba, meggondolatlan balhéról van szó? Élnek vagy visszaélnek a jogaikkal? Azaz a jogainkkal. Az elmúlt években valahogy folyamatosan zsákutcába jutottunk drog­ügyeinkkel. A törvényhozás, a politika és a szakma addig-addig tétovázott, hibázott, addig beszélt rébuszokban és addig óvatoskodott, amíg a drogos fiatal a bűnözés, a lecsúszás, az erőszak és fenyegetés jelképévé vált a ma­gyar társadalom számára. És ebből, úgy tűnik, már iszonyú nehéz kijönni. A nem nagyon tiltó kezdeményezéseket most már gondosan be kell csoma­golni, látszatintézkedésekké kell formálni, hátha akkor a társadalom mere­ven elutasító része nem veszi azokat észre. Mindenki tudja például, még­sem meri évek óta senki kimondani, hogy az elterelés intézménye - azaz bí­rósági ítélet helyett gyógykezelés - kiskapu, szedett-vedett megoldás arra, hogy az alkalmi fogyasztókat - akik nem függők, nem betegek, nem bűnö­zők - valahogy megvédjük a magunk alkotta rossz törvénytől. Azért fontos tehát, amit most az önfeljelentők tesznek - és ezért a csönd körülöttük -, mert talán először látszanak olyannak a dolgok, amityenek. Egy diplomás, vezető beosztásban dolgozó huszonévest ma büntetőeljárás­ba lehet vonni Magyarországon, sőt akár még börtönbe is kerülhet azért, mert néha elszív egy füves cigarettát. Annak ellenére vár rájuk a bűnözőkre szabott eljárás, hogy a drogfogyasztók döntő többsége tanul, dolgozik, nor­mális életet él - ne takarjuk el a szemünket, a gyerekünkről, az unokánkról, a munkatársunkról, a barátunkról van szó. A kábítószerekkel, kábítószerezéssel kapcsolatban ideje lenne vállalni a nyílt és kemény vitát. Hogy aztán akit büntetni kell, büntessék, akit nem, azt terelgetni se próbálják. Talán az segítené a politikusokat is egy betartha­tó szabályozás megalkotásában. A kendermagosok korábban próbálkoztak a nyílt vitával, de beléjük foj­tották a szót. Most itt az önfeljelentős játékuk a demokráciával. Ha valaki szerint ez hamis, ne bennük keresse a hibát.

Next