Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-28 / 98. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK 3 Keresik Kondor utódját Öt jelölt aspirál a rádióelnöki székre Május 9-én ül össze a Magyar Rádió kuratóriuma, hogy kísérletet tegyen a leköszönő Kondor Katalin utódjának megválasztására. A rádióelnök mandátuma csak július végén jár le, a zökkenőmentes váltás érdekében igyekeznek ilyen korán kijelölni az új vezetőt. Ehhez előbb a pártdelegáltakból álló elnökségnek kell kétharmados többségre jutnia, majd a társadalmi szervezetek képviselőivel kiegészített nagykuratóriumnak kell legalább ilyen arányban jóváhagynia a jelöltet. Ez a közmédiumokban az elmúlt időszakban csak a sokadik nekifutásra sikerült. A hét jelentkező közül ötöt választott ki és hallgatott meg személyesen a kuratóriumi elnökség: Czeglédi Rékát, a BBC jelenlegi és Láng Balázst, a BBC volt munkatársát, Fodor János televíziós és rádiós műsorvezetőt, Szayly Józsefet, a Petőfi rádió adófőszerkesztőhelyettesét és Such Györgyöt, a Magyar Televízió korábbi alelnökét. A háttértárgyalások alapján az utóbbinak volt a legnagyobb esélye a konszenzusos támogatás megszerzésére, ám a szocialistáknál megcsappant a támogatottsága korábbi fideszes múltja miatt. Nagy kérdés, hogy Such ennek ellenére befuthat-e, illetve a rövid idő alatt találhatnak-e a két nagy párt által is támogatott másik személyt. A meghallgatások után mindenesetre még nem alakult ki hivatalos sorrend a pályázók között. Amennyiben nem lesz kétharmados többség, lesz idő egy újabb pályázat kiírására Kondor mandátumának lejártáig. HASZÁN ZOLTÁN A Magyar Nemzetért ezüstérem kitüntetést adott át kedden Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Kondor Katalin rádióelnöknek Gyurcsány újságíró ellen nyert pert Munkatársainktól Rágalmazás miatt első fokon nem jogerősen egy év próbára bocsátotta kedden a Pesti Központi Kerületi Bíróság Török Lászlót, a Magyar Nemzet újságíróját. A szerző ellen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és az Altus indított magánvádas eljárást, mert egy 2003. július 19-én megjelent összeállításban azt írta: „a Gyurcsány Ferenc sportminiszterhez köthető Altus Befektetési Rt. szintén a K and H Equities sikkasztásának sértettje, vagy ahogyan Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke fogalmazott, csalásban részt vevő elkövetők”. A peren megjelent kormányfő nem fogadta el az újságíró bocsánatkérését, aki arra hivatkozott, hogy csak Pokorni szavait idézte. A bírónő szerint az újságírót nem mentesíti a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás felelőssége alól, ha informátorát idézi. Dénes Veronika úgy vélte, hogy az egyik fél mondanivalójának kritikátlan továbbadásával elkészült tudósítás nem sajtótájékoztatás, mert annak kétoldalúnak kell lennie. Karas Mónika, Török László ügyvédje példátlannak nevezte, hogy egy politikus, miután politikustársán a mentelmi jog miatt nem tud vagy nem akar elégtételt venni, azon az újságírón vegyen elégtételt büntetőügyben, aki szöveghűen idézte a nyilatkozót. Pokorni Zoltán tegnap sajtótájékoztatón arra szólította fel Gyurcsány Ferencet, hogy ha vele van problémája, ne fiatal újságírókat „vegzáljon” és idézzen a bíróság elé, hanem fogja perbe őt, nem fog a mentelmi joga mögé bújni. A kormányszóvivői irodán lapunknak azt mondták: a cikk valótlan állítást tartalmazott, és nem derült ki egyértelműen, hogy Pokorni véleményét közlik. Ezért perelte Gyurcsány az újságírót. A Fidesz-alelnök mostani nyilatkozatát ugyanakkor úgy értelmezik, hogy az írás állításait magára vállalta, így a miniszterelnök megfontolja, hogy a bíróság előtt is lehetőséget biztosítson a nyilatkozatból hiányzó bocsánatkérésre. Névcserével titkolt származás Kolompár József hiába próbált többször is bankhitelhez jutni, rendre elutasították. Miután nevet változtatott - Kolompárból Keszthelyi lett - gond nélkül megkapta a kölcsönt. A legutóbbi magyarországi népszámláláskor csak 108 ezren vallották magukat cigánynak, miközben a roma lakosság tényleges száma ennek a többszörösére, mintegy 500-600 ezerre tehető. A Program ÖT (Program az Öszszetartó Társadalom Megteremtéséért) szervezésében tartott szerdai fórumon a romák identitása volt a téma. A romák önképében meghatározó a több évszázados kirekesztettség, a folyamatos kisebbségi lét. Ligeti György szociológus, a Kurt Lewin Alapítvány vezetője elmondta, hogy a romák identitásának alakulását olyan sértő szavak és kifejezések - például „cigánykodik”, „cigánymunka” - is kedvezőtlenül befolyásolják, amelyeket a többségi társadalom tagjai gyakran a legnagyobb természetességgel használnak. A hátrányos megkülönböztetéssel szembeni stratégiák közül a cigányoknál az ellenszegüléstől kezdve a feltétlen alkalmazkodásig majdnem minden típussal lehet találkozni. Kende Anna pszichológus roma egyetemisták körében végzett kutatást. A megkérdezettek egy része olyan családból érkezett, amely igyekezett titkolni származását, beolvadni a társadalomba. Ezeknek a fiataloknak az egyetemi évek során alakult ki a roma identitásuk, addig nemcsak tágabb környezetükben, odahaza is mindig azt hallották, hogy cigánynak lenni rossz. A rendezvény vendége volt Keszthelyi József, egy 35 éves cigány férfi. Két évvel ezelőtt még Kolompárnak hívták. Megelégelte, hogy a származásáról árulkodó családneve miatt sorozatosan kellemetlenségek érik. Elmondta, hogy Kolompárként többször próbált szerény összegű hitelt felvenni, de szinte még haza sem ért, már várta is a nemleges válasz. Miután nevet változtatott, azonnal kapott kölcsönt, pedig lényegesen többet kért annál, amit a bankok pár éve még simán elutasítottak. Felsőfokú végzettsége és jól fizető állása volt akkor is, most is. Csak a neve változott Kolompárról Keszthelyire. Korábban a férfi szülei is a névcsere mellett döntöttek. Náluk akkor telt be a pohár, amikor egyik gyereküket, József testvérét az óvoda után - minden ok nélkül - kisegítő iskolába akarták irányítani. A család tiltakozására a gyerek végül „rendes” iskolába került. Jól tanul, semmi baj nincs vele, de a szülőknek elegük lett: elhatározták, hogy megszabadulnak a sok bajt okozó névtől. A szervezők hangsúlyozták, hogy Keszthelyi (Kolompár) József esetét nem követendő példának szánják, hanem arra szeretnék felhívni a figyelmet, milyen előítéletekkel kell megküzdeniük a romáknak Magyarországon. CZENE GÁBOR SZP-s kérdések Varga Tamásról MTI Mennyi pénzzel károsította meg az adófizetőket Varga Tamás, a Fidesz volt gazdasági tanácsadója? - erről kíván kérdést feltenni hétfőn az Országgyűlésben Török Zsolt szocialista képviselő. A honatya tegnap Egerben azt mondta: „Érdekesség, hogy Varga a legtöbb áfát akkor igényelte vissza az APEH-től, amikor annak vezetője Simicska Lajos volt. Az a Simicska Lajos, aki ugyanúgy iskolatársa Orbán Viktornak, mint Varga Tamás. Szintén tagja azoknak a cégeknek, amelyeknek tulajdonosa, tagja Varga a kilencvenes évek elején, s amelyek közül többek között a Centrum Kft.-ben Orbán Viktor neve is mint tulajdonos neve szerepel.” A szocialista politikus kijelentette: parlamenti képviselőként kötelességének érzi azonnali kérdés formájában megérdeklődni a Belügyminisztérium illetékesétől, miért kereste a rendőrség itthon és külföldön Varga Tamást, milyen bűncselekményt követett el, és mekkora összeggel károsította meg a magyar államot. „Joggal vetődik fel az is, hogy segítette-e valaki Varga Tamás tevékenységét, akár az áfa-visszaigénylések vagy más gazdasági cselekmények elkövetése során, de ugyanígy abban is, hogy Prágában vagy Amszterdamban luxuskörülmények között tudjon élni” - jegyezte meg Török Zsolt, aki arra is kíváncsi, hogy mikor hozzák haza Vargát, illetve hogy az állam és az adófizetők visszakapják-e valaha a milliárdokat. Négyszázon százzal TÓTH ÁKOS A kormányfő jól látja, hogy az önkormányzatok finanszírozásának rendszere megújításra érett. Látja ezt mindenki, a megoldást viszont kevesen tudják. Leginkább talán azok, akik maguk is gyakorló önkormányzati szakemberek. Ezért is értékelendő, hogy Gyurcsány Ferenc a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének küldöttgyűlésén nekik adta föl a leckét: van rá három hónapjuk, tegyenek le valamit az asztalra, a kormány majd megfontolja, hogy a javaslataikkal mit tud kezdeni. Javaslatok lesznek, az bizonyos, de mit kezdenek velük? E kérdés jogosságát támasztja alá az, hogy például azt a családpolitikai anyagot, amit most Gödön tárgyalt a kabinet, ugyanez a kormány egyszer már elvetette. Igaz, a javaslatcsomagot a volt miniszterelnök, Medgyessy Péter készíttette azzal a Szekeres Imrével, aki akkoriban épp kegyvesztett volt. De ezt legalább újra elő lehetett most szedni. Jó volna tudni, vajon a száz lépés programjába bevont tárcáknak vannak-e hasonló módon előkészített, egy mozdulattal előszedhető javaslatcsomagjaik? Ha vannak, az meglehetősen nagy baj, mert akkor eddig miért nem szedték elő őket? Ha nincsenek, akkor elég nehéz megérteni, mi motiválta a kormányfőt arra, hogy az államfőjelöltet választó szocialista kongresszuson, mindenkit meglepve, bejelentse a száz lépés programját, nem kis zavart okozva ezzel a minisztériumokban. Az ilyen programokban épp az a probléma, hogy valamilyen szinten össze kellene érniük, vagyis jó volna, ha a száz lépést a jobb és a bal láb egy irányba tenné. (Ezt a miniszterelnök is érezte, amikor az adóreform bizottság munkáját bírálta.) Az irány persze adott: a kormányfő kiadta a jelszót, hogy a társadalmi igazságosság jegyében kell előrelépni. A családpolitikai támogatások rendszerének tervezett változásai ezt szolgálnák. De miként viszonyuljanak ehhez azok az önkormányzatok, amelyek ma a szociálpolitikai támogatásokat folyósítják? Hogyan gondolják újra a feladataikat, amire két napja felszólították őket, ha éppen azt nem tudják, hogy például ezen a számukra egyáltalában nem elhanyagolható területen milyen változtatásokat terveznek a döntéshozók? És ki hangolja majd össze például az önkormányzatok elképzeléseit az új rendszerekkel? Ki egyeztet majd a településekkel és a szociálpolitikusokkal? Sürget az idő, és Gyurcsány Ferenc ezt jól érzi, miként azt is, hogy kormánya leült. A pártba és a kormányba is új életet kell lehelni. Nézzük az utóbbit: nyilvánvalónak tűnik, hogy az új minisztereket meghatározott feladatra alkalmazta a kormányfő. Ebből két dolog következik: az egyik, hogy a menesztett pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter vagy nem értett egyet ezekkel a feladatokkal, vagy alkalmatlanok voltak rájuk. A másik: Gyurcsány pontosan tudja, mit akar. Bízzunk benne, bár a kérdést rögzítsük: most akkor a pártnak van kormánya, vagy épp fordítva? A kormányba talán sikerül életet lehelni, de vajon sikerül-e a szocialista pártba? És Gyurcsány Ferenc dolga ez? Annyiban mindenképpen, hogy az MSZP-t oda kell állítania a száz lépés programja mögé, máskülönben elbukik. Ehhez viszont olyan programra volna szükség, ami mögé - Hiller István szavaival élve - egy modern baloldali párt nyugodtan odaállhat, akár fölvállalva, hogy el is bukhatja, de legalább egy olyan program, amiért érdemes volt áldozatot hozni. Egyelőre nem világos, hogy a száz lépés iyen irányba mutatna. A kormányfőt igencsak sürgeti az idő, és - erre lehet következtetni a száz lépés kapkodónak tűnő bejelentéséből - maga sem szeret sokat tépelődni, sokkal inkább határozottan belevágni a dolgok közepébe. Ezúttal talán érdemes volna még egy kicsit tépelődni, hadd jegecesedjenek ki az elképzelések. Mert bár nagy úr az idő, de a 2002-es kétszer száz nap, majd a sok száz tétlen nap után már csak a kevesebb mint négyszáz nap, legalább száz lépésével lehet újabb lendületet nyerni. Csodavárás KIS TIBOR Párizsi látogatásán Gerhard Schröder - kicsit talán szokatlan módon - személyesen is megpróbálta győzködni a franciákat az uniós alkotmány hasznáról. De e pillanatban még a német kancellár is kevésnek látszik az üdvösséghez; ahogy a dolgok állnak, kész csoda lenne, ha egy hónap múlva az igen győzne a franciaországi népszavazáson. Ennél is nagyobb gond, hogy a választók zöme egyelőre úgy érzi: nincs is igazán tétje a szavazásnak - az alkotmány bukása korántsem katasztrófa, legfeljebb csak kellemetlenség. Az is főleg a brüsszeli bürokrácia számára. Persze, az uniós alapokmány útja korábban sem volt nyílegyenes Franciaországban, de annyira kátyúsnak azért még soha nem látszott, mint napjainkban. Mindez már csak azért is meglepő, mert a franciák európai elkötelezettségét - úgy általában - botorság volna vitatni, a meghatározó helyi politikai erők pedig igenpártiak. Szintén, úgy általában. Mert a valóság azért bonyolultabb. Mivelhogy a referendumot a két nagy középpárt - a konzervatívok és a szocialisták - egyaránt kiváló alkalomnak tartja bizonyos párton belüli személyes számlák rendezéséhez, és vezetőik figyelmét eddig inkább a soros elnökválasztás legígéretesebb starthelyeinek becserkészése kötötte le. Ezért aztán a helyezkedő nagyok hangját mindeddig elnyomhatta a masszív „nem”-kórus. Annak ellenére is, hogy ez igen furcsa koalíció - a szélsőbal, továbbá a radikális konzervativizmus és a Le Pen-féle szélsőjobb alkotja. Érvrendszerük persze eltér egymástól, de egy elbizonytalanodó társadalom fülében a közös dallam valóságos szirénhangnak hat. Közrejátszik ebben, hogy Franciaország" a mai Európában bizonyos értelemben tényleg kivétel. Mégpedig, sokak (nem utolsósorban maguk a franciák) számára irigylésre méltó kivétel. Franciaország ma is Európa egyik legélhetőbb állama, fejlett szociális ellátórendszerrel, lelkiismeretes állami gondoskodással, erős társadalmi szolidaritással és a gyengéket védő családi adózással, orvosi ellátással, oktatással. A franciák most úgy gondolják, hogy e tradicionális értékek az uniós alkotmánnyal veszélybe kerülnének; hogy a Brüsszelben készült dokumentum nem szociális, hanem liberális Európát akar kanonizálni. Márpedig a fentiekből az következik, hogy olyan fogalmak, mint neoliberalizmus vagy monetarizmus szinte szitokszónak számítanak Franciaországban. Mindehhez társul a „francia kivételhez” való ragaszkodás nagyjából olyan formában, ahogy azt még De Gaulle megálmodta. Minderről persze sok mindent lehet gondolni, de az igenekért ebben az országban most nyilván csak ezek figyelembevételével érdemes harcba indulni. Azoknak is, akik esetleg úgy gondolják, éppen ideje bizonyos illúziókkal leszámolni. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a „nem” táborában nagy számban találhatók olyan kisemberek, akiknek semmi bajuk Európával, sőt. Csupán félnek: a munkanélküliségtől, az idegenek bevándorlásától és a tőke kivándorlásától. És elhiszik, hogy e sorscsapások az uniós alkotmánnyal meghatványozódnak majd. Nyilvánvaló, hogy valami elromolhatott az alkotmány bemutatásakor Franciaországban. Kérdés: lehet-e még bármi esélye annak, hogy a voksolásig megforduljon a trend? Mindenesetre az igenpártiaknak talán érdemes volna próbálkozniuk. Kicsit szívósabban, mint eddig.