Népszabadság, 2005. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-07 / 157. szám

4 2005. JÚLIUS 7­, CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG Néma képviselők az Országgyűlésben Hiába a rekordhosszúsá­gú tavaszi parlamenti ülésszak, hetven képviselő nem talált alkalmat arra, hogy felszólalásával hoz­zájáruljon az ülésterem­ben zajló munkához. Pe­dig erre összesen 366 órá­nyi lehetőségük lett volna. Egy tipp a kisebb parlament optimális létszámához: a 386 képviselő majdnem ötöde egy­általán nem szólalt fel a most lezárult hosszú tavaszi üléssza­kon. A legnagyobb létszámú szocialista frakcióból 32 képvi­selő maradt néma, többek kö­zött Medgyessy Péter, Suchman Tamás, Vitányi Iván és Tóbiás József. Suchman annak ellené­re is szótlan maradhatott, hogy ő a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős politi­kai államtitkár. A legbőbeszé­dűbb szocialista Arató Gergely oktatásügyi államtitkár volt, neki 89-szer kapcsolták be a mikrofonját, zömében azért, hogy a Magyar Bálint minisz­terhez érkező kérdéseket, in­terpellációkat válaszolja meg. Összesen így is alig beszélt töb­bet három óránál. A második helyen a szocialista frakcióban Juhász Gábor végzett 85 felszó­lalással, mint a Belügyminisz­térium politikai államtitkára, míg a harmadik Szabó Zoltán lett, 57 szerepléssel. Szabó 2002 óta egymaga 566-szor szólalt fel. A Fideszből 31-en nem kér­tek szót. Nem beszélt többek között Orbán Viktor, Rockenbauer Zoltán, Semjén Zsolt és Tölgyessy Péter. Orbán a 2002-ben kezdődött ciklus­ban gyakorlatilag néma volt a parlamentben. Egy kevéssé is­mert politikus volt a Fideszből a legbeszédesebb: Horváth Já­nos 64 alkalommal emelkedett szólásra. Az összesített beszéd­időben ő az első 5 óra 48 perc 26 másodperccel. Őt Pósán László, majd Domokos László követi 62, illetve 61 felszólalás­sal. Az SZDSZ frakciójából Horn Gábor és Világosi Gábor nem emelkedett szólásra. Az előbbi a Miniszterelnöki Hivatal politi­kai államtitkára, az utóbbi az Országgyűlés egyik alelnöke. A koalíciós partner részéről a szo­ciális kérdésekkel foglalkozó Béki Gabriella vezeti az aktívak sorát 54 felszólalással. (A többi képviselőcsoport első helyezett­je közötti versenyben ezzel azonban utolsó.) Őt a miniszte­réhez érkező kérdések megvála­szolása miatt szintén sűrűn fel­szólaló Hankó Faragó Miklós, az igazságügyi tárca politikai államtitkára követi 47, vala­mint Mécs Imre 37 megszóla­lással. A nyolctagúra karcsúsodott MDF-frakcióban működik a munkamegosztás, nincs lazsáló képviselő. A párt megszólalási rangsorában az utolsó előtti Dávid Ibolya és az utolsó Gémesi György is 19-szer, illet­ve 11-szer kért szót. A képviselő­­csoport legaktívabbja, egyúttal az egész parlament legtöbbet felszólalója Pettkó András volt. Ő egymaga 94-szer fordult kép­viselőtársaihoz. A független képviselők szá­ma az MDF-frakció tavaly őszi szakadásával nőtt meg. Lezsák Sándor 80 felszólalásával veze­ti a függetlenek listáját, vala­mint a beszélt időt tekintve is a második helyen áll 5 óra 13 perc 24 másodperccel, aktivitá­sa tehát továbbra is töretlen. A függetlenek között Ekés József 57 felszólalással követi őt, a harmadik Körömi Attila, aki a Fidesz frakcióját hagyta el. Lezsák és Ékes képviselőtársai­ról a kiválás után már nem mondható el a parlamenti akti­vitás: Balogh Gyula, Balogh László, Horvát Balázs, Med­­gyasszay László és Püski And­rás a tavasz folyamán egyszer sem szólalt fel. A házban viszonylag nagy volt a fegyelem, amikor szavaz­ni kellett. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az is, hogy a tá­volmaradás pénzbüntetéssel jár. Ugyanakkor nincs szankci­ója annak, ha valaki az Ország­­gyűlés szakbizottságainak ülé­sein nem vesz részt. Ez meglát­szik a statisztikán is. A jelenléti ívek szerint a képviselők hatvan százaléka jelent meg a bizottsá­gi üléseken. A környezetvédel­mi, illetve a társadalmi szerve­zetek bizottságában például a tavaszi átlag szerint a tagoknak kevesebb, mint a fele volt jelen, de a területfejlesztési és a me­zőgazdasági bizottságban is alig ment ötven százalék fölé a rész­vételi arány. Ilyenkor segít a he­lyettesítés, amely a plenáris ülé­seken nem, a bizottságokban vi­szont megengedett. (Az MDF- es Gémesi György például a környezetvédelmi bizottság 24 ülésén egyszer sem segítette a munkát a jelenlétével, de a sportbizottságban is, ahol alel­­nök, csak minden második ülé­sen jelent meg.) A bizottsági munkáért havonta 84 ezer fo­rint jár. HASZÁN ZOLTÁN-REHÁK GÉZA NÉPSZABADSÁG Milliárdos tanulmányhegyek az állami szférában Az Egészségügyi Minisztérium nem hasznosított semmit a re­formhoz megrendelt tanulmá­nyokból, azokat még csak nem is rendszerezte, egyetlen olyan anyagot sem találtunk a tárcá­nál, amelyben utalás lett volna arra, hogy a tanulmányok az esetleges változások szakmai alapját jelentették volna. Ez a lé­nyege az Állami Számvevőszék megállapításának, semmi több - nyilatkozta lapunknak Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke. Hozzátet­te: örvendetes, hogy észrevétele­ik nyomán megkezdődött a ta­nulmányok lajstromba vétele, amit idővel ellenőriznek is majd. Kovács Árpád szerint ez a je­lenség nem is ritka a magyar ál­lamigazgatásban, ahol sok a ta­nulmány, de ezek jelentős része nem hasznosul. Ebből még nem következik, hogy a tanulmány­­írás mögött turpisság rejtezne, sokkal inkább arról van szó, hogy az anyagok eleve egy-egy koncepció alátámasztását szol­gálnák. Csakhogy a koncepciók gyakorta változnak - jó példa erre az egészségügyi tárca is így tanulmányok sora válik „ér­téktelenné”. Az ÁSZ elnöke pél­daként említette, hogy csak a MÁV-nál milliárdos értékben készültek tanulmányok, s hogy ezekből mennyi hasznosult, azt nem lehet tudni, de valószínű­síthető, hogy meglehetősen ke­vés. „Az ÁSZ-nak nem feladata - szögezte le Kovács Árpád -, hogy megállapítsa egy-egy ta­nulmány értékességét, esetleg értéktelenségét”. Kovács Árpád szükségesnek tartotta leszögezni: tanulmány­­írásra­­ igenis szükség van. El­mondta, hogy az Állami Szám­vevőszék is készíttetett tanul­mányt működésének korszerű­sítéséről. Ez hasznosult. Nem is csoda, hiszen elismert közigaz­gatási szaktekintély, Kilényi Gé­za alkotmányjogász írta. Igaz, nem kért a munkájáért millió­kat. Ötszázezer forintot kapott tanulmányáért. T. Á. Kovács Árpád V*" Megint nem lesz rádióelnök? Nincs egyértelmű esélyese a Ma­gyar Rádió elnöki posztjára kiírt pályázatnak, ami egyúttal kudar­cot is jelenthet a mai elbíráláson. Hivatalosan ma ülnek le a rádió­kuratóriumban ülő pártdelegál­tak, hogy döntsenek, de tegnap délutánig nem találtak konszen­zusos jelöltet. A voksolás előtt még meghallgatják Benda Lász­lót, Győrffy Miklóst és Szomráky Bélát. Nekik, és az első körben már meghallgatott BBC-munka­­társ Czeglédi Rékának, Szayly Józsefnek, a Petőfi adó főszer­kesztő-helyettesnek, Fodor János műsorvezetőnek lehet esélyük. Jelölt az lehet, aki a nyolctagú el­nökség legalább kétharmadának igen szavazatát megkapja. Ugyanakkor ez sem jelentene ga­ranciát semmire. Such György az előző körben konszenzusos jelölt volt, a civil szervezetek képvise­lőivel kiegészült nagykuratóriu­mi ülésen már elbuktatták. Kon­dor Katalin mostani elnök man­dátuma a hónap végén jár le. Ha a mostani forduló is sikertelen lesz, addig már nem lesz idő utó­dot választani, így valamelyik al­­elnök (Hollós János vagy Göb­­lyös István) lesz az ügyvivő. H. z. Sok pedagógus nyáron is dolgozik Olykor szobafestés és pincérkedés jelenti a tanárnak a „vakációt” Szobafestés, barackszüret, sörcsapolás, lángossütés - sok pedagógusnak így te­lik a nyári szabadsága. A nyelvszakosok turistákat kalauzolnak, a matemati­katanárok korrepetálnak. B. középiskolai tanár­­ volt. Jobb mesterséget talált ugyanis. Ez úgy kezdődött, hogy nyaranta kereset-kiegészítésként éveken át egy szobafestő-mázoló mester mellé szegődött segédnek. Idő­közben még kitanulta a szak­mát, végül pedig a katedrát is el­hagyta a jobban fizető munká­ért, és ma már a mesterrel működtet közös vállalkozást. Meglehet, B. esete egyedi, az azonban egyáltalán nem ritka, hogy a pedagógusok pihenés he­lyett inkább munkával töltik nyári szabadságukat. Árok An­tal, a Pedagógusok Szakszerve­zetének alelnöke úgy becsüli: a 160 ezer fős tanári gárda 10-15 százaléka nyáron is dolgozik. Jobb esetben foglalkozásuk­hoz kötődő tevékenységet végez­nek: például bukott diákokat korrepetálnak, főként a mate­matika szakosok, hiszen ebből a tárgyból sok tanuló „elhasal”. A napközis-felügyelet és a tábo­roztatás is gyakori: ez utóbbiért már egészen jó pénzt, napi 10-23 ezer forintot kapnak, ám ebből a saját ellátásukat is fedez­niük kell - amit naponta 5-6 ezer forintra becsülnek. A tábo­roztatás sokak szemében nyara­lásnak tűnhet, de korántsem az.­­ Egy tanteremben jóval ke­vesebb veszély leselkedik a diá­kokra, mint a tóparton, vagy az erdőben - mondja Árok Antal.­­ Ha pedig történne valami, rög­tön a tanárt veszik elő, hiszen ő felel a diákok testi épségéért. Sok pedagógus a nyári „mellé­kest” nem az oktatás világában keresi, hanem inkább a vendég­látóiparban vagy az idegenfor­galomban - ott több a pénz. A nyelvszakosok gyakran csapnak fel a vakáció idejére idegenveze­tőnek - kül- és belföldi utakra egyaránt. Volt már példa arra is, hogy egy pedagógus házaspár a Balatonon kibérelt egy büfét, és éjt nappallá téve ott dolgozott. Ehhez persze kezdő tőke is kell. Aki azonban annak híjával van, pincérnek, sörcsaposnak vagy mosogatónak szegődik el a víz­parti vendéglátóhelyeken. A vi­déki pedagógusok pedig több­nyire mezőgazdasági munkával, például gyümölcsszedéssel egé­szítik ki fizetésüket. Az átdolgozott „vakáció” után azonban ezek a kollégák fárad­tan vágnak neki az új tanévnek - mondja Árok Antal. Ez könnyen a tanítás rovására mehet. Már­pedig a pedagógusok az évi 46 napi szabadságukat leginkább nyáron tudják kivenni, a tanítási idő alatt nemigen lehet elmenni. Az oktatásban dolgozók brut­tó átlagkeresete (173163 forint) ugyanakkor jócskán elmarad a szellemi foglalkozásúakétól (ez ma 203 585), így nem csoda, hogy - főképp, ha a házastárs fi­zetése alacsony - a pedagógusok egy része nyáron kénytelen pluszjövedelem után nézni. VARGA DÓRA Nyári táboroztatás: nem csak a gyerekeknek lehet móka zoz •Ö O (/) Ballagástól a tanévnyitóig: nem csak szabadság A tanítás június 15-én véget ért, ekkor azonban a tanárok még nem mehettek el rögtön nyaralni, mivel a tanévet le is kell zárni - az utolsó tanítási napot követő héten zajlanak a tanévzáró nevelőtestületi érte­kezletek. Az érettségiztető kö­zépiskolákban ezeket még ké­sőbb tartják, hiszen a vizsga eredményeit is meg kell várni. Miután az érettségik ettől az évtől a felvételit is kiváltják, az eddig megszokottnál hosszabbra nyúlt a vizsgaidő­­szak: még július 1-jén is szóbe­­liztettek a tanárok. A követke­ző tanév csak szeptember 1-jén kezdődik ugyan, de a pedagó­gusoknak már az augusztus 20-i ünnepet követően is bő­ven akad dolguk: ekkor szer­vezik meg a pótvizsgákat, és augusztus utolsó hetében kez­dik előkészíteni a következő tanévet is a tanévnyitó tantes­tületi értekezleteken. Egy pe­dagógusnak egyébként évente 21 nap alap-, és 25 nap pótsza­badsága van - ez utóbbiból 15 napot vehet igénybe a munkál­tató továbbképzésekre, illetve oktatással kapcsolatos felada­tokra. Azaz például érettségiz­­tetésre, korrepetálásra, pót­vizsgáztatásra. (V.A. D.) Piaci szereplők a sütitiltás ellen Szűkítés helyett bővítenék az is­kolai büfék kínálatát az élelmi­szer-feldolgozók, akik szerdai sajtóbeszélgetésükön bírálták a készülő korlátozó rendeletet. Jú­nius közepén jelentette be Ma­gyar Bálint oktatási miniszter, hogy szeptemberre az iskolai bü­fék kínálatát újra szabályozzák. Az egészséges táplálkozás jegyé­ben kitiltanák a nagyon sós, a túlcukrozott és a zsíros ételeket. A készülő rendelettervezetet több ponton is aggályosnak ítélte Csontos Csaba, az ügyben jelentős részben hátrányosan érintett Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) alelnöke. Nehezmé­nyezte, hogy a rendelet beveze­tése előzetes hatásvizsgálatok nélkül történik. Szerinte tiltás helyett, neveléssel kellene javí­tani a gyerekek táplálkozási szokásain. - Nincs vita az élelmiszer­forgalmazók és a rendeletkészí­tők között - reagált lapunknak Somhegyi Annamária, az egészségügyi tárca főosztályve­zetője. Nem termékeket, ha­nem alapanyagarányokat tilta­nak ki az iskolából. Hozzátette: olyan szabályokat szeretnének kialakítani, amelyek betartását ellenőrizhetik a szülők, a fo­gyasztóvédők és az iskolai egészségügyi szolgálatok is. A rendelettervezet a büfésre bíz­za, hogy a megadott határérté­keken belül milyen kínálattal szolgálnak. Az iskola nem ma­rasztalható majd el önmagában azért, ha kiderül: chipset, kólát is lehet kapni. Ellenben kezde­ményezheti a büfés szerződésé­nek felbontását, ha a szülők elé­gedetlenek az árukínálattal.

Next