Népszabadság, 2005. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-18 / 193. szám
4 2005. AUGUSZTUS 18, CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG Elfogyott az idősotthonok pénze Egyelőre nem tudni, mennyit késlekedik az idősotthonok támogatása. Az éves keret ugyanis elfogyott, az átcsoportosításhoz pedig a kormány engedélye kell. A „túlköltést” a megugrott és ellenőrizetlen igények okozták. Türelmet kér a kormány, vagyis a szociális tárca az idősotthonoktól: egyelőre nem tudni, mikor utalhatják át az intézmények augusztus elején aktuális pénzét. Az ellátásra szánt 22 milliárdos keret elfogyott ugyanis, a pótláshoz, illetve a meglévő források átcsoportosításához viszont kormánydöntés kell. A benyújtott kérelem elbírálásán múlik, mikor jutnak pénzükhöz az intézmények. A vezetők szerint a legnagyobb gond a bérek kifizetése: az otthonoknak nincsenek tartalékaik. - Tizenöt-húsz napnál tovább nem tudjuk tartani a hitelezőket, de már érezzük a kiesést - mondja Pánczél István, a Szociális Érdekegyeztető Munkacsoport tagja, aki szerint a tárca későn „eszmélt”, így futhattak ki a tervezett keretből. Az idén ugrásszerűen, mintegy hatvan százalékkal nőttek az igények, ennyivel több az ellátott, illetve az őket fogadó idősotthoni férőhely. Ez havonta félmilliárd forinttal több kiadást jelent az államháztartásnak, amivel nem számoltak - mondja Pánczél István. Az idősellátásban ma semmilyen korlát nincs: se kapacitásszabályozás, se kontroll arra, hol és mennyi férőhely fenntartása, létesítése megengedett. Tehát nem pontosított, hogy mennyi lakóotthon, s ott hány ellátott támogatása az, ami az állami költségvetésből még fizethető. A szakemberek szerint ennek a következménye, hogy megugrottak az igények, s valószínűleg az indokoltnál lényegesen többen vannak az idősellátásban. A felmérések szerint a bentlakók legalább negyede kizárólag családi vagy szociális okok miatt költözött idősotthonba, azaz szakmailag semmi sem indokolta az ilyen szintű ellátást. Az intézményvezetők szerint ezért is van szükség a változtatásokra, így a támogatások differenciálására, az azonban nem mindegy, mi alapján határoznak majd. Az elképzelések szerint ugyanis az egészségi állapot döntene arról, melyik ellátott után és mekkora állami támogatás járna, így lehetne némi korlátot szabni, hogy valóban csak a rászorulók kerüljenek az intézményekbe. KUN J. VIKTÓRIA Az indokoltnál többen kerülnek az ellátórendszerbe A gazdag rab jól él a börtönben A fegyőrök képzetlensége sokszor durvasághoz vezet A nem hivatalos adatok szerint Magyarországon 11 ezer helyre mintegy 17 ezer fogvatartott jut. A túlzsúfoltság feszültségeket, konfliktusokat, agressziót vált ki. Ha valaki feláll a négyszemélyes zárkában, a másik háromnak le kell ülnie. Perge János öt évet töltött el hat különböző büntetés-végrehajtási intézetben, ez idő alatt három évet húzott le egy 12 személyes zárkában, ahol már csak háromemeletes ágyakban fértek el, ez viszont tovább növelte a zsúfoltság érzetét és a mozgás hiányát. Ez utóbbit fegyházban a napi egyórás séta sem kompenzálja. A zárkában egy csap és egy vécé jut a tizenkét emberre. - Hosszú hónapokra szóló konfliktusokat okozhat a lábszag, a dohányzás vagy a vécé ok nélküli használata - meséli Perge. Van, aki a „robbantott árunak” nevezett rizsre és tarhonyára panaszkodik, hiszen ezek havonta ötször-hatszor ismétlődnek. Más viszont a kedvezményekkel kapcsolatos zsarolásokat viseli nehezen. Ezzel nem csupán a fegyőrök zsarolhatnak, de a társak is, hiszen pontosan tudják: esetenként elég egy apró fegyelemsértés ahhoz, hogy a kedvezményt töröljék. Ez lehet a körlet nem megfelelő tisztántartása vagy épp egy névtelen levél, melyben szökési tervről számol be a jóakaró. Bár kevés a munkalehetőség, azok a szerencsések járnak jól, akik dolgozhatnak, hiszen ők az elfoglaltság mellett naponta zuhanyozhatnak, mások csak heti két alkalommal. Ebből pedig semmilyen körülmények között nem engednek. Egy, a neve elhallgatását kérő elítélt szerint teljesen érthetetlen, hogy hiába van például nyolc zuhanyrózsa, és hiába, folyik mindegyikből a víz, esetenként mondjuk csak egyetlen dolgozó rab iirödhet. A hivatásof magyarázat szerint azért, mert így spórolnak vízzel. Több helyen tiltják a konditerem rendszeres használatát, ugyanakkor a tanulást, lelki gondozást nem akadályozzák. A zsúfoltság mellett további gondot okoz a személyzet nem megfelelő iskolázottsága is. Ez némileg érthető, hiszen kevés számú jelentkezőből lehet válogatni, ám a képzetlenség miatt a fegyőrök egy részének gyönge a problémamegoldó és kommunikációs képessége. Ez jobb híján durvasághoz és megalázó helyzetekhez vezet. Ezzel együtt nő a korrumpálhatóság esélye is. - Ha pénzed van, akkor mindened van - teszi hozzá Perge, s ebben az esetben a „minden” a fegyőrök segítségével becsempészhető mobil vagy telefonkártya, netán drog is lehet. A legszi■ A magyar büntetés-végrehajtási rendszer jogi szabályozása alapjaiban megfelel az uniós igényeknek - tájékoztatta lapunkat a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága. A fogvatartottakkal kapcsolatos bánásmód törvényességi vizsgálata során feltárt eseti hibáktól, hiányosságoktól, valamint a helyenként előforduló helytelen gyakorlattól eltekintve a hazai gyakorlat megfelel a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárásoknak. Ez 15 országos és regionális, illetve 17 megyei büntetés-végrehajtási intézetet érint. Az intézetek telítettsége a büntetőpolitikai intézkedéseknek köszönhető létszámcsökkenés miatt - a korábbi időszakhoz képest valamivel kedvezőbb képet mutat. A tavalyelőtti évi 170 százalékon felüli telítettség ebben az évben 146 százalékra csökkent. Torúbb, és a belső szabályzatot leginkább betartó fegyőrökből válogatják a rabok által csak bévé-kommandónak nevezett egységet. A gyűjtőben például gyakran megesik, meséli Perge, hogy a kutyákkal járó „kommandó” összepakoltatja a fogvatartottakat, és mindenkit lezavar a „kultúrba” (ez a sporthelyiség benti neve), ahol reggelig „hippelnek”, ami benti nyelvről lefordítva annyit tesz: kutatnak, keresnek. Perge társával esett meg, hogy ebédosztás idején rászólt a kommandós kutyájára, amely épp a kondér mellett rázta meg magát. Emiatt a hajánál fogva rángatták át a férfit a gyűjtő két épületét összekötő alagúton. A történet valódiságát persze nehéz ellenőrizni. Nagy József és Pomázi István - akik már évek óta teljesítenek börtönmissziót a gyűjtőben - úgy véli: a börtönpanaszok jó részéről hamar kiderül, hogy nem jogosak. A börtönmisszióban részt vevők feladata leginkább az elítéltek nyugtatgatása, a konfliktusok elsimítása és a szabadulók életkezdésének segítése. Ez utóbbi szinte lehetetlen vállalkozás. Perge János az idén májusban szabadult, ötezerötszáz forinttal a zsebében. Jelenleg elsősorban kéregetésből tartja fenn magát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Cella a sátoraljaújhelyi büntetés-végrehajtási intézetben Az, hogy az igazságügy-miniszter biztost nevezett ki a büntetés-végrehajtás szerkezeti átalakítására, annak beismerése is, hogy az eddigi modernizációs próbálkozások nem vezettek eredményre. Bökönyi István bv-parancsnoknak az intézményrendszer napi működtetése mellett erre már nem jutott energiája, ráadásul a tábornok jövőre nyugállományba vonul, így nem is lenne szerencsés, ha a hosszú távra szóló terveket ő dolgozná ki. Az igazságügyi tárca államtitkárának a miniszteri biztosi kinevezésről szóló döntést indokló nyilatkozata pedig arra utal, hogy a - várhatóan nem mindenki számára kellemes - változások levezénylésére egy „külsőst” egyébként is alkalmasabbnak tartanak. Mint arról már beszámoltunk, Petrétei József miniszteri biztost nevezett ki a büntetésvégrehajtás átalakításának irányítására. Csere László dandártábornok megbízatása augusztus 15-étől december 31-ig tart. Csere a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka, több évtizedes vezetői tapasztalattal rendelkezik, ám kérdéses: „belsős külsősként” neki egyszerűbb dolga lesz-e. Az igazságügy-miniszter által kinevezett szakember irányítja a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének és működési rendjének ésszerűsítésére irányuló döntések előkészítését és a gazdasági, szervezeti, személyzeti intézkedések végrehajtását. Petrétei hivatalba lépése után szinte azonnal kezdeményezte, hogy a büntetés-végrehajtás működését világítsák át, majd az eredmények ismeretében átfogó szervezetkorszerűsítési intézkedéseket határozott el. Efféle átfogó vizsgálatra a rendszerváltozás óta nem akadt példa. A hétfőn kinevezett miniszteri biztos feladata, hogy mindezek alapján konkrét javaslatokat tegyen a struktúra átalakítására, illetve a változások végrehajtásának ütemezésére. Az ország mintegy harminc büntetés-végrehajtási intézetében 17 ezer fogvatartottat őriznek, illetve szükség esetén szállítanak, míg az elítéltek foglalkoztatásáról tucatnyi gazdasági társaság gondoskodik. Mindezek mellett központi ellátórészleget, oktatási központot, kórházat, valamint igazságügyi elmemegfigyelő intézetet is fenntartanak. Hatalmas szervezetről van tehát szó, amelynek működtetéséről részben elavult intézményi keretek között, a kívánatosnál szűkebb költségvetési támogatás mellett kell gondoskodni. A miniszteri biztos feladatai között szerepel, hogy vizsgálja meg, melyek azok a hatáskörök, amelyeket mindenképpen az országos parancsnokságnál kell hagyni, s melyek decentralizálhatók. Ma ugyanis szinte minden a fővárosban dől el, miközben az egyes intézetek meglehetősen eltérő körülmények között működnek, s különböző elítéld csoportokat tartanak fogva. A rabok őrzésében, a biztonsággal összefüggő kérdésekben bizonyosan nincs helye az „egyéniesítésnek”, a napi működés feltételeit viszont nem a központban kell meghatározni, legyen szó a rabok ellátásáról, foglalkoztatásáról, oktatásáról és szabadidős programjairól. Vagyis: a hagyományos centrális irányítás helyébe a fegyintézetek menedzselése léphet. A hatáskörök szűkítésének egyértelmű következménye, hogy a kétszáz fős országos parancsnokságot alaposan karcsúsítani lehet; egyes vélemények szerint ennek a létszámnak a fele is elég. A felszabaduló státusokat ebben az esetben a fegyintézeteknek adnák át. Vizsgálódás tárgya az is, hogy valamennyi börtönnek önálló költségvetési szervként kell-e működnie, célszerű ugyanis bizonyos gazdálkodási feladatokat központi vagy regionális szinten ellátni. Ilyen lehet a bérszámfejtés vagy a könyvvitel, de érdemes lehet megfontolni azt is, hogy az üzemeltetéssel, illetve a létesítmények fenntartásával összefüggő egyes tevékenységeket ugyancsak központosítsanak. Ez már némi megtakarítást is eredményezhet, és a felszabaduló forrásokat a fegyintézetek fenntartására fordíthatják. Ez utóbbi kapcsán azonban büntetés-végrehajtási szakemberek szerint némi óvatosságra van szükség, mert nincs egységes recept. Miként arra sincs, hogy mely ellátókiszolgáló funkciókat érdemes „kiszervezni”; a magáncégek bevonása például az étkeztetésben vagy a mosatásban nem mindenütt bizonyult hatékonyabbnak és olcsóbbnak. A napi működés biztosítása, a gazdaságossági szempontok érvényesítése azonban egyértelműen a fegyintézetek parancsnokainak felelőssége lehet. L. K. Átvilágítás után átszervezés NÉPSZABADSÁG Lassan fizet az esélyegyenlőségi tárca Egzisztenciális gondokat is felvet az esélyegyenlőségi tárcánál kialakult gyakorlat: státusba nem vesznek föl dolgozókat, a megbízási szerződéssel alkalmazottak pedig rendre késve kapják meg számlás pénzüket. A minisztériumban csak azt ismerik el, hogy a feltételhez kötött kifizetések késhetnek. O. Zs. másfél éve dolgozik szakértőként az esélyegyenlőségi minisztériumban, vállalkozói szerződéssel. Határozott idejű szerződését félévente hosszabbítják meg, a munkáért járó pénzt azonban csak egy-két hónapos késéssel kapja meg. Elmondta: utoljára a májusi fizetését utalta át számlájára a tárca, azóta egyetlen fillért sem kapott. Anyagi gondjai miatt kénytelen felmondani az albérletét. Panaszával megkereste közvetlen feletteseit, ők pedig türelemre intették. A késlekedést a bürokratikus rendszerrel magyarázták, azzal, hogy „a gépezet nem tud gyorsabban működni”. O. Zs. azt is kifogásolja, hogy többedmagával ugyanazt a hivatali munkát látják el, mint a köztisztviselők, s miközben a minisztériumban több betöltetlen státus is van, a szerződéssel dolgozók közül senkit nem vesznek fel. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium illetékese, Adonyi Attila úgy nyilatkozott: a tárcánál egyetlen személyt sem alkalmaznak kényszervállalkozóként. A megbízási szerződéseket meghatározott ügyek elvégzésére kötik, nem pedig feladatok tartós ellátására. Ez az oka, hogy a szerződések határozott idejűek. Újbóli megkötésükre abban az esetben kerül sor, ha „a konkrét feladat elvégzése a minisztérium részéről ismételten szükségessé válik”. A munka ellenértékének kifizetése feltételhez kötött: ha a szerződés érvényes és hatályos, a feladat ellátását teljesítésigazolás bizonyítja, s a megbízott benyújtja a számlát. Adonyi szerint a minisztériumnál a feltételek hiánya okozhatta a kifizetés késedelmét. Lapunk úgy tudja, a probléma oda vezethető vissza, hogy a szaktárcának nincs kialakult struktúrája, működési szabályzata, amelynek alapján meghatároznák, milyen feladatokat mekkora létszámmal és költséggel kell végrehajtani. A minisztériumoknál összesen mintegy 7500-an dolgoznak, több mint 90 százalékuk határozatlan időre szóló kinevezéssel rendelkező, felesküdött köztisztviselő. Sivák József a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára arra a felvetésünkre, hogy a kényszervállalkozók általában a versenyszférában tűnnek fel, azt mondta: megbízási szerződéssel bizonyos tevékenységek elvégzésére foglalkoztatnak munkavállalókat. Vannak ugyanis olyan feladatok az egyes tárcáknál - így a kancellárián is -, mint például tanulmányok elkészítése, amelyekre a belső, státusban lévő munkatársaknak nincs elég kapacitásuk, speciális tudásuk. Ugyanakkor kétségtelenül előfordul, hogy kvalifikált szakemberek nem vállalnak munkát a köztisztviselői törvény szerinti besorolásnak megfelelő bérért, kiemelt összeget pedig csak szerződés alapján fizethetnek ki számukra. Azt pedig törvény írja elő, hogy szerződést csak határozott időre lehet kötni. Sivák József államtitkár arról nem tud, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól bárki a bürokrácia miatt késve kapta volna meg a járandóságát. KUN J. ERZSÉBET