Népszabadság, 2005. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-18 / 193. szám

4 2005. AUGUSZTUS 18, CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG Elfogyott az idősotthonok pénze Egyelőre nem tudni, mennyit késlekedik az idősotthonok támogatása. Az éves keret ugyanis el­fogyott, az átcsoportosí­táshoz pedig a kormány engedélye kell. A „túlköl­tést” a megugrott és ellen­őrizetlen igények okozták. Türelmet kér a kormány, vagy­is a szociális tárca az idősott­honoktól: egyelőre nem tudni, mikor utalhatják át az intéz­mények augusztus elején aktuá­lis pénzét. Az ellátásra szánt 22 milliárdos keret elfogyott ugyanis, a pótláshoz, illetve a meglévő források átcsoportosí­tásához viszont kormánydön­tés kell. A benyújtott kérelem elbírálásán múlik, mikor jut­nak pénzükhöz az intézmé­nyek. A vezetők szerint a leg­nagyobb gond a bérek kifizeté­se: az otthonoknak nincsenek tartalékaik. - Tizenöt-húsz napnál to­vább nem tudjuk tartani a hite­lezőket, de már érezzük a ki­esést - mondja Pánczél István, a Szociális Érdekegyeztető Mun­kacsoport tagja, aki szerint a tárca későn „eszmélt”, így fut­hattak ki a tervezett keretből.­­ Az idén ugrásszerűen, mint­egy hatvan százalékkal nőttek az igények, ennyivel több az ellátott, illetve az őket fogadó idősotthoni férőhely. Ez havonta félmilliárd forinttal több kiadást jelent az ál­lamháztartásnak, amivel nem számoltak - mondja Pánczél Ist­ván. Az idősellátásban ma sem­milyen korlát nincs: se kapaci­tásszabályozás, se kontroll arra, hol és mennyi férőhely fenntar­tása, létesítése megengedett. Te­hát nem pontosított, hogy men­nyi lakóotthon, s ott hány ellátott támogatása az, ami az állami költségvetésből még fizethető. A szakemberek szerint ennek a kö­vetkezménye, hogy megugrottak az igények, s valószínűleg az in­dokoltnál lényegesen többen vannak az idősellátásban. A fel­mérések szerint a bentlakók leg­alább negyede kizárólag családi vagy szociális okok miatt költö­zött idősotthonba, azaz szakmai­lag semmi sem indokolta az ilyen szintű ellátást. Az intézményve­zetők szerint ezért is van szükség a változtatásokra, így a támoga­tások differenciálására, az azon­ban nem mindegy, mi alapján határoznak majd. Az elképzelé­sek szerint ugyanis az egészségi állapot döntene arról, melyik el­látott után és mekkora állami tá­mogatás járna, így lehetne némi korlátot szabni, hogy valóban csak a rászorulók kerüljenek az intézményekbe. KUN J. VIKTÓRIA Az indokoltnál többen kerülnek az ellátórendszerbe A gazdag rab jól él a börtönben A fegyőrök képzetlensége sokszor durvasághoz vezet A nem hivatalos adatok szerint Magyarországon 11 ezer helyre mintegy 17 ezer fogvatartott jut. A túl­zsúfoltság feszültségeket, konfliktusokat, agressziót vált ki. Ha valaki feláll a négyszemélyes zárkában, a másik háromnak le kell ülnie. Perge János öt évet töltött el hat különböző büntetés-végrehajtási intézetben, ez idő alatt három évet húzott le egy 12 személyes zárkában, ahol már csak három­­emeletes ágyakban fértek el, ez viszont tovább növelte a zsúfolt­ság érzetét és a mozgás hiányát. Ez utóbbit fegyházban a napi egyórás séta sem kompenzálja. A zárkában egy csap és egy vécé jut a tizenkét emberre. - Hosszú hónapokra szóló konfliktusokat okozhat a láb­szag, a dohányzás vagy a vécé ok nélküli használata - meséli Perge. Van, aki a „robbantott árunak” nevezett rizsre és tarhonyára pa­naszkodik, hiszen ezek havonta ötször-hatszor ismétlődnek. Más viszont a kedvezményekkel kap­csolatos zsarolásokat viseli nehe­zen. Ezzel nem csupán a fegy­őrök zsarolhatnak, de a társak is, hiszen pontosan tudják: eseten­ként elég egy apró fegyelemsér­tés ahhoz, hogy a kedvezményt töröljék. Ez lehet a körlet nem megfelelő tisztántartása vagy épp egy névtelen levél, melyben szökési tervről számol be a jóaka­ró. Bár kevés a munkalehetőség, azok a szerencsések járnak jól, akik dolgozhatnak, hiszen ők az elfoglaltság mellett naponta zu­hanyozhatnak, mások csak heti két alkalommal. Ebből pedig semmilyen körülmények között nem engednek. Egy, a neve el­hallgatását kérő elítélt szerint teljesen érthetetlen, hogy hiába van például nyolc zuhanyrózsa, és hiába, folyik mindegyikből a víz­, esetenként mondjuk csak­­ egyetlen dolgozó rab ii­rödh­et. A hivatásof­­ magyarázat szerint azért, mert így­ spórolnak vízzel. Több helyen tiltják a konditerem rendszeres használatát, ugyan­akkor a tanulást, lelki gondozást nem akadályozzák. A zsúfoltság mellett további gondot okoz a személyzet nem megfelelő iskolázottsága is. Ez némileg érthető, hiszen kevés számú jelentkezőből lehet válo­gatni, ám a képzetlenség miatt a fegyőrök egy részének gyönge a problémamegoldó és kommuni­kációs képessége. Ez jobb híján durvasághoz és megalázó helyze­tekhez vezet. Ezzel együtt nő a korrumpálhatóság esélye is. - Ha pénzed van, akkor min­dened van - teszi hozzá Perge, s ebben az esetben a „minden” a fegyőrök segítségével becsem­pészhető mobil vagy telefonkár­tya, netán drog is lehet. A legszi­■ A magyar büntetés-végre­hajtási rendszer jogi szabályo­zása alapjaiban megfelel az uniós igényeknek - tájékoztat­ta lapunkat a Büntetés-végre­hajtás Országos Parancsnok­sága. A fogvatartottakkal kap­csolatos bánásmód törvényes­ségi vizsgálata során feltárt eseti hibáktól, hiányosságok­tól, valamint a helyenként elő­forduló helytelen gyakorlattól eltekintve a hazai gyakorlat megfelel a nemze­tközi egyez­ményekben megfogalmazott elvárásoknak. Ez 15 országos és regionális, illetve 17 megyei büntetés-végrehajtási intéze­tet érint. Az intézetek telített­sége­­ a büntetőpolitikai in­tézkedéseknek köszönhető létszámcsökkenés miatt - a korábbi időszakhoz képest va­lamivel kedvezőbb képet mu­tat. A tavalyelőtti évi 170 szá­zalékon felüli telítettség eb­ben az évben 146 százalékra csökkent. Torúbb, és a belső szabályzatot leginkább betartó fegyőrökből válogatják a rabok által csak bévé-kommandónak nevezett egységet. A gyűjtőben például gyakran megesik, meséli Perge, hogy a kutyákkal járó „kom­mandó” összepakoltatja a fog­­vatartottakat, és mindenkit le­zavar a „kultúrba” (ez a sporthe­lyiség benti neve), ahol reggelig „hippelnek”, ami benti nyelvről lefordítva annyit tesz: kutatnak, keresnek. Perge társával esett meg, hogy ebédosztás idején rá­szólt a kommandós kutyájára, amely épp a kondér mellett ráz­ta meg magát. Emiatt a hajánál fogva rángatták át a férfit a gyűjtő két épületét összekötő alagúton. A történet valódiságát persze nehéz ellenőrizni. Nagy József és Pomázi István - akik már évek óta teljesítenek börtönmissziót a gyűjtőben - úgy véli: a börtönpa­naszok jó részéről hamar kiderül, hogy nem jogosak. A börtön­misszióban részt vevők feladata leginkább az elítéltek nyugtatga­tása, a konfliktusok elsimítása és a szabadulók életkezdésének se­gítése. Ez utóbbi szinte lehetet­len vállalkozás. Perge János az idén májusban szabadult, ötezer­ötszáz forinttal a zsebében. Je­lenleg elsősorban kéregetésből tartja fenn magát. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Cella a sátoraljaújhelyi büntetés-végrehajtási intézetben Az, hogy az igazságügy-minisz­ter biztost nevezett ki a bünte­tés-végrehajtás szerkezeti átala­kítására, annak beismerése is, hogy az eddigi modernizációs próbálkozások nem vezettek eredményre. Bökönyi István bv-parancsnoknak az intéz­ményrendszer napi működteté­se mellett erre már nem jutott energiája, ráadásul a tábornok jövőre nyugállományba vonul, így nem is lenne szerencsés, ha a hosszú távra szóló terveket ő dolgozná ki. Az igazságügyi tár­ca államtitkárának a miniszteri biztosi kinevezésről szóló dön­tést indokló nyilatkozata pedig arra utal, hogy a - várhatóan nem mindenki számára kelle­mes - változások levezénylésére egy „külsőst” egyébként is alkal­masabbnak tartanak. Mint arról már beszámol­tunk, Petrétei József miniszteri biztost nevezett ki a büntetés­végrehajtás átalakításának irá­nyítására. Csere László dandár­­tábornok megbízatása augusz­tus 15-étől december 31-ig tart. Csere a Fővárosi Büntetés-vég­rehajtási Intézet parancsnoka, több évtizedes vezetői tapaszta­lattal rendelkezik, ám kérdéses: „belsős külsősként” neki egy­szerűbb dolga lesz-e. Az igaz­ságügy-miniszter által kineve­zett szakember irányítja a bün­tetés-végrehajtás intézmény­­rendszerének és működési rendjének ésszerűsítésére irá­nyuló döntések előkészítését és a gazdasági, szervezeti, sze­mélyzeti intézkedések végre­hajtását. Petrétei hivatalba lépése után szinte azonnal kezdeményezte, hogy a büntetés-végrehajtás működését világítsák át, majd az eredmények ismeretében át­fogó szervezetkorszerűsítési in­tézkedéseket határozott el. Effé­le átfogó vizsgálatra a rendszer­­változás óta nem akadt példa. A hétfőn kinevezett miniszteri biztos feladata, hogy mindezek alapján konkrét javaslatokat te­gyen a struktúra átalakítására, illetve a változások végrehajtá­sának ütemezésére. Az ország mintegy harminc büntetés-végrehajtási intézeté­ben 17 ezer fogvatartottat őriz­nek, illetve szükség esetén szál­lítanak, míg az elítéltek foglal­koztatásáról tucatnyi gazdasági társaság gondoskodik. Mind­ezek mellett központi ellátó­részleget, oktatási központot, kórházat, valamint igazságügyi elmemegfigyelő intézetet is fenntartanak. Hatalmas szerve­zetről van tehát szó, amelynek működtetéséről részben elavult intézményi keretek között, a kí­vánatosnál szűkebb költségve­tési támogatás mellett kell gon­doskodni. A miniszteri biztos feladatai között szerepel, hogy vizsgálja meg, melyek azok a hatáskörök, amelyeket mindenképpen az or­szágos parancsnokságnál kell hagyni, s melyek decentralizál­hatók. Ma ugyanis szinte min­den a fővárosban dől el, miköz­ben az egyes intézetek meglehe­tősen eltérő körülmények kö­zött működnek, s különböző el­ítéld csoportokat tartanak fog­va. A rabok őrzésében, a bizton­sággal összefüggő kérdésekben bizonyosan nincs helye az „egyé­­niesítésnek”, a napi működés feltételeit viszont nem a köz­pontban kell meghatározni, le­gyen szó a rabok ellátásáról, foglalkoztatásáról, oktatásáról és szabadidős programjairól. Vagyis: a hagyományos centrá­lis irányítás helyébe a fegyinté­zetek menedzselése léphet. A hatáskörök szűkítésének egyér­telmű következménye, hogy a kétszáz fős országos parancs­nokságot alaposan karcsúsítani lehet; egyes vélemények szerint ennek a létszámnak a fele is elég. A felszabaduló státusokat ebben az esetben a fegyintéze­teknek adnák át. Vizsgálódás tárgya az is, hogy valamennyi börtönnek önálló költségvetési szervként kell-e működnie, célszerű ugyanis bi­zonyos gazdálkodási feladatokat központi vagy regionális szinten ellátni. Ilyen lehet a bérszámfej­tés vagy a könyvvitel, de érdemes lehet megfontolni azt is, hogy az üzemeltetéssel, illetve a létesít­mények fenntartásával össze­függő egyes tevékenységeket ugyancsak központosítsanak. Ez már némi megtakarítást is ered­ményezhet, és a felszabaduló forrásokat a fegyintézetek fenn­tartására fordíthatják. Ez utóbbi kapcsán azonban büntetés-vég­rehajtási szakemberek szerint némi óvatosságra van szükség, mert nincs egységes recept. Mi­ként arra sincs, hogy mely ellátó­kiszolgáló funkciókat érdemes „kiszervezni”; a magáncégek be­vonása például az étkeztetésben vagy a mosatásban nem minde­nütt bizonyult hatékonyabbnak és olcsóbbnak. A napi működés biztosítása, a gazdaságossági szempontok érvényesítése azon­ban egyértelműen a fegyintéze­tek parancsnokainak felelőssége lehet. L. K. Átvilágítás után átszervezés NÉPSZABADSÁG Lassan fizet az esélyegyenlőségi tárca Egzisztenciális gondokat is felvet az esélyegyenlő­ségi tárcánál kialakult gyakorlat: státusba nem vesznek föl dolgozókat, a megbízási szerződéssel al­kalmazottak pedig rendre késve kapják meg számlás pénzüket. A minisztéri­umban csak azt ismerik el, hogy a feltételhez kö­tött kifizetések késhetnek. O. Zs. másfél éve dolgozik szak­értőként az esélyegyenlőségi mi­nisztériumban, vállalkozói szer­ződéssel. Határozott idejű szer­ződését félévente hosszabbítják meg, a munkáért járó pénzt azonban csak egy-két hónapos késéssel kapja meg. Elmondta: utoljára a májusi fizetését utalta át számlájára a tárca, azóta egyetlen fillért sem kapott. Anyagi gondjai miatt kénytelen felmondani az albérletét. Pana­szával megkereste közvetlen fe­letteseit, ők pedig türelemre in­tették. A késlekedést a bürokra­tikus rendszerrel magyarázták, azzal, hogy „a gépezet nem tud gyorsabban működni”. O. Zs. azt is kifogásolja, hogy többedma­­gával ugyanazt a hivatali mun­kát látják el, mint a köztisztvise­lők, s miközben a minisztérium­ban több betöltetlen státus is van, a szerződéssel dolgozók kö­zül senkit nem vesznek fel. Az Ifjúsági, Családügyi, Szoci­ális és Esélyegyenlőségi Minisz­térium illetékese, Adonyi Attila úgy nyilatkozott: a tárcánál egyetlen személyt sem alkalmaz­nak kényszervállalkozóként. A megbízási szerződéseket megha­tározott ügyek elvégzésére kötik, nem pedig feladatok tartós ellá­tására. Ez az oka, hogy a szerző­dések határozott idejűek. Újbóli megkötésükre abban az esetben kerül sor, ha „a konkrét feladat elvégzése a minisztérium részé­ről ismételten szükségessé válik”. A munka ellenértékének kifize­tése feltételhez kötött: ha a szer­ződés érvényes és hatályos, a fel­adat ellátását teljesítésigazolás bizonyítja, s a megbízott be­nyújtja a számlát. Adonyi szerint a minisztériumnál a feltételek hiánya okozhatta a kifizetés ké­sedelmét. Lapunk úgy tudja, a probléma oda vezethető vissza, hogy a szaktárcának nincs kiala­kult struktúrája, működési sza­bályzata, amelynek alapján meghatároznák, milyen felada­tokat mekkora létszámmal és költséggel kell végrehajtani. A minisztériumoknál össze­sen mintegy 7500-an dolgoz­nak, több mint 90 százalékuk határozatlan időre szóló kineve­zéssel rendelkező, felesküdött köztisztviselő. Sivák József a Miniszterelnöki Hivatal helyet­tes államtitkára arra a felveté­sünkre, hogy a kényszervállal­kozók általában a versenyszfé­rában tűnnek fel, azt mondta: megbízási szerződéssel bizonyos tevékenységek elvégzésére fog­lalkoztatnak munkavállalókat. Vannak ugyanis olyan feladatok az egyes tárcáknál - így a kan­cellárián is -, mint például ta­nulmányok elkészítése, ame­lyekre a belső, státusban lévő munkatársaknak nincs elég ka­pacitásuk, speciális tudásuk. Ugyanakkor kétségtelenül elő­fordul, hogy kvalifikált szakem­berek nem vállalnak munkát a köztisztviselői törvény szerinti besorolásnak megfelelő bérért, kiemelt összeget pedig csak szerződés alapján fizethetnek ki számukra. Azt pedig törvény ír­ja elő, hogy szerződést csak ha­tározott időre lehet kötni. Sivák József államtitkár arról nem tud, hogy a Miniszterelnöki Hi­vataltól bárki a bürokrácia miatt késve kapta volna meg a járan­dóságát. KUN J. ERZSÉBET

Next