Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-16 / 217. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK 3 VIP-bemutató a hadseregnél A honvédelmi tárca lesz legkevésbé érintettje a jövői évi több százmilliárdos költségvetési megszorításoknak. Ez ugyanakkor annyit jelent, hogy az idei, rendkívül visszafogott kerettel számolhat csak a honvédség 2006-ban is. A hadsereg tegnap VIP-bemutatót tartott a politikai vezetőknek. Hol tart most a honvédség? A védelmi vezetés szerint ennek bemutatása volt az egyik legfontosabb célja a Bevetési Irány 2005 elnevezésű hadgyakorlatnak. Ez az utóbbi évek legnagyobb szabású és legnagyobb nyilvánosság előtt zajló gyakorlata, immár sorkatonák nélkül. A szemlét megtekintő Gyurcsány Ferenc kormányfő szerint „15 év alatt a magyar honvédelem felépítésében, szerkezetében, képességében európai minőséget ért el”. Havril András vezérkari főnök is meggyőzőnek nevezte a látottakat, bár a gyakorlat felvezetésénél még kritikusabb volt. „A rendszerváltást követő - több-kevesebb sikerrel járó - haderő-átalakítási elképzelések közül nem mindegyik hozta meg a várt eredményt. A mindenkori politikai vezetés elképzelései nem mindig estek egybe a gazdasági lehetőségekkel, a társadalmi és szövetségesi elvárásokkal, a hadsereg rendelkezésére álló képességeivel” - nyilatkozta előzetesen Havril András, hozzáfűzve: az átalakítási folyamat az utóbbi időben felgyorsult. A vezérezredes nem tért ki rá, ám a mostani honvédelmi vezetés által meghirdetett védelmi felülvizsgálat és az ennek alapján kidolgozott tízéves átalakítási terv is lényegesen kevesebb eredményt hoz az előzetesen ígértnél. A honvédség idei költségvetése ugyanis százmilliárddal kevesebb a tervekben és a NATO-nak jelzett keretnél. Emiatt több szövetségi vállalásunkat vissza kellett vonni vagy el kellett halasztani. Emiatt idén a NATO „nem megfelelőnek” minősítette a honvédség tízéves fejlesztési tervének megvalósíthatóságát. Nem állítható, hogy ezzel romlott volna a megítélésünk a NATO-ban, mert saját vállalásaink betartásával tagságunk kezdete óta problémáink vannak. Még az is gondot okoz, hogy a NATO által finanszírozott lokátorkorszerűsítés megvalósuljon a Zengő-vita miatt. A határidőt már biztosan nem tartjuk be. Ami ellensúlyt jelent: a békefenntartásokban való szereplésünk. A Balkánon és Afganisztánban jelen vagyunk, Irakba visszatérhetünk. Az Állami Számvevőszék is komoly fenntartásait jelezte az elképzelések finanszírozhatóságával kapcsolatban. Gyurcsány Ferenc tegnap a jövő évi költségvetésről azt közölte, hogy „a Magyar Honvédség 2006. évi költségvetése alkalmas lesz arra, hogy bizonyítsa a honvédség feladatainak hatékony, magas szintű végrehajtását”. Értesülésünk szerint ez legfeljebb az idei, igencsak megkurtított, és a NATO-vállalásnál jóval alacsonyabb költségvetés (1,81 helyett a GDP 1,26 százaléka) szinten tartását jelenti. Ez ugyanakkor a többi tárcához képest jónak mondható, hiszen százmilliárdos elvonások lesznek a jövő évi költségvetésben. A miniszterelnök szerint a költségvetés „biztosítani fogja azt is, hogy a közalkalmazottak közül azok, akik fegyverrel védik a hazát, kiemelt figyelemben részesüljenek a béremelések során”. Simicskó István, a Fidesz országgyűlési képviselője szerint „a miniszterelnök honvédséggel kapcsolatos tájékozottságáról árulkodik, hogy a katonákat közalkalmazottnak véli, rájuk ugyanis külön törvény vonatkozik”. HASZÁN ZOLTÁN Gyurcsány Ferenc a bemutatón. Megnyugató költségvetést ígért a katonáknak Munkatársunktól jelenleg a világ népességének fele, 2025-ben pedig előreláthatóan 62 százaléka lesz városlakó. A földön előállított termelési érték 75 százalékát ma 500 város produkálja. Aligha lehet kétséges, hogy a XXI. század a városok évszázada lesz. Ezt mutatja az is, hogy nagy küzdelem folyik a városok és a városi térségek között a gazdasági hatalomért, a munkaerőért, a működő bélés külföldi tőkéért az egész világon. Nagy kérdés, hogy e verseny körülményei között megteremthető, illetve fenntartható-e még a társadalmi kohézió. E kérdés megválaszolására mind nagyobb gondot fordít az Európai Unió is. Aligha véletlen, hogy ez a fő kérdése annak a tegnap kezdődött kétnapos konferenciának is, amelyet a magyar településtudomány kiemelkedő alakja, Enyedi György 75. születésnapja alkalmából rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián. Az akadémikus tiszteletére zsúfolásig megtelt az intézmény felolvasóterme. Vezető politikusok és tudósok méltatták Enyedi professzor érdemeit. Baráth Etele, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter, aki maga is urbanisztikai szakember, hosszan részletezte, hogy személyesen milyen sokat köszönhet a tudósnak. Ezután azt mondta, hogy a következő 10-15 év, azon belül a 2007-2013 közötti időszak a településfejlesztés döntően fontos időszaka lesz hazánkban. A miniszter szerint a verseny és a társadalmi kohézió közötti ellentmondást egy olyan új típusú fejlesztő állam oldhatja fel, amely tevékenységének középpontjába az önmagát továbbképző, egészséges, jó környezeti feltételek között élő embert állítja. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Enyedi professzor intézete, az MTA Regionális Kutatások Központja az az intézménye az akadémiának, amely a legtöbb elismerést kapja a politikától, mert a legkézzelfoghatóbb javaslatokkal szolgál a számára. A ma folytatódó konferencián több tucat tudós vitatkozott, illetve vitatkozik arról, milyen helyzetben vannak jelenleg a városaink, illetve arról, hogy mire kell számítaniuk a közelebbi és a távolabbi jövőben. A város világ előretörése Konferencia Enyedi György tiszteletére Enyedi György Keresett dolgozókról faggatóznak Az egyik dunántúli kisvárosban 600 ezer forintot is fizetnének egy kvalifikált CNC-esztergályosnak, ha jelentkezne valaki. Az állás hónapok óta betöltetlen, mert a település környékén sem találnak ilyen képzettségű munkást. Az ország más részén ugyanakkor ebben a szakmában legfeljebb a minimálbért lehet megkeresni. Ez a helyzet változhat - legalábbis ezt reméli a munkaügyi miniszter - annak a rövid távú munkaerő-piaci prognózisnak az alapján, amelynek elkészítéséhez felmérést indított a munkaügyi tárca és a Kereskedelmi és Iparkamara, s amelynek alapján régiókra, megyékre, kistérségekre, ágazatokra meghatározzák majd a keresett szakmákat, a felvenni kívánt dolgozók számát. Mintegy nyolcezer céget érintő felmérést kezdtek el - közölte Csizmár Gábor, a szaktárca vezetője tegnap egy sajtóbeszélgetésen, ahol bemutatta a 2006 végéig szóló munkaerő-piaci felmérés kérdőíveit. A minisztérium mintegy 4,5-5 ezer nagyfoglalkoztatót keres meg - ez a munkaerőpiac 25 százalékát fedi le -, a kamara a mikro- és kisvállalkozások körében gyűjti az adatokat. Az október 15- ig tartó felmérés során arról kérdezik a cégeket, hogy tervezik-e új dolgozók felvételét, illetve gondoskodnak-e létszámleépítésről, továbbá arról, hogy terveznek-e beruházásokat, s miként látják a megrendelésállományukat. A kérdezőbiztosok személyesen keresik meg a vállalkozásokat, s közösen töltik ki a hétoldalas kérdőíveket. A személyes találkozó révén várhatóan pontosabb információk állnak majd rendelkezésre az üres munkahelyekről, arról, hogy egy-egy cégnél melyek a hiányszakmák, milyen rendszerességgel alkalmaznak külföldi munkavállalót, élnek-e a munkaerő-kölcsönzés lehetőségeivel. Csizmár Gábor arra számít, hogy november végéig elkészülnek az összegző elemzések, amelyeket nyilvánosságra is hoznak. Ennek azért is van jelentősége, mert az adatok befolyásolhatják a pályaválasztási döntéseket, a munkaerő-piaci mozgások feltérképezése ugyanis a szülők és a diákok számára is orientálást adhat majd a továbbtanuláshoz. A felmérés eredményét felhasználják az országos képzési jegyzék megújításához, az új összesítésben a jelenlegi 800 szakma helyett csupán 400 szerepel majd. KUN J. ERZSÉBET TávhődQ: segítség a nyugdíjasoknak Ősztől egy új támogatási rendszer alapján csökkennek a rászoruló nyugdíjasok távfűtési terhei - jelentette be Gyurcsány Ferenc. Részleteket nem közölt, de azt hangsúlyozta: érdemben csökken a nehéz helyzetű nyugdíjasok távfűtési díja. Az egyedi fűtéshez képest drága, emellett jelentős területi árkülönbségeket mutató távfűtés korszerűsítése nem egyszerű ügy a technológiai elmaradottság és a szabályozási egyenetlenségek miatt sem. A kormányfő szerint a panelprogramot gyorsított ütemben kell folytatni. Ha a tervezett ütemet, az évente mintegy 50 ezer lakás korszerűsítését sikerül megvalósítani, tíz év alatt minden lakáshoz elérnek. Lehetővé válik a részleges korszerűsítés is. A jövő héten már a kormány elé kerül az az előterjesztés, amely szerint lakásonként 50 ezer forint támogatást adnak az egyéni hőszabályozók beszerzésére. Ezzel a távfűtési költségeket gyorsan csökkenteni lehet. A támogatás feltétele, hogy a társasházakban megállapodás szülessen a költségmegosztásról. ■ SÁNDOR TÜNDE • Kis siker, nagy kudarc HORVÁTH GÁBOR enki ne várja, hogy egy nap alatt felépül Róma! - összegezte az ENSZ- csúcs fő tanulságát a brit nagykövet. Azt is hozzátette, hogy ilyen összetett tárgyalások után jelentős az elért eredmény. Nem lenne semmi baj, ha a helyzetre állna a félig üres-félig teli pohár hasonlata. De nagyon úgy néz ki, hogy ebben a pohárban legfeljebb kétujjnyi víz van. Márpedig akkor vagy inkább üres, vagy eleve nagyon kicsi volt. A leglátványosabb reformlépés a Biztonsági Tanács átalakítása lett volna. A második világháború után létrejött struktúra ma már nem tükrözi a valós erőviszonyokat. Kizárja például a döntéshozatalból a világ második legnagyobb gazdaságát, Japánt, meg a harmadikat, Németországot. Csakhogy Japánt Kína, Németországot Olaszország, Indiát Pakisztán fúrta meg. Dél- Amerikából automatikus lett volna Brazília tagsága - de ott meg a spanyol helyett portugálul beszélnek. Afrika két helyet akart, de Nigériát a külvilág nem érzi elég stabilnak, a Dél-afrikai Köztársaságot meg a kontinens tartja kakukktojásnak. Az amerikaiak csendesen mosolyogtak, nem kell itt vétózni, az ellentétes érdekek szép csöndben kioltják egymást. Ha nem így történt volna, még mindig ott a makacs tény: jelenleg semmit nem lehet véghezvinni az USA ellenében. Másrészt az amerikai szándék sem mindig elég a sikerhez. Washington nagyon szerette volna úgy átalakítani a világszervezetet, hogy a főtitkár - nem feltétlenül Kofi Annan - nagyobb hatáskört kapjon a személyi és gyakorlati döntésekben. Most ugyanis minden piszlicsáré kinevezéshez közgyűlési határozat kell. A fejlett országok azt is szerették volna, ha eltörlik a földrajzi kvótákat, az állásokat nyílt pályázatokon töltik be. Létre akartak hozni továbbá egy végrehajtó igazgatói posztot, hogy a politikai szerepet játszó főtitkár mellett legyen, aki felel az apparátus munkájáért. A fejlődő országok azonban mindezt gyanakvással fogadták, saját szerepük csökkenésétől tartottak. Még abban sem sikerült megállapodni, hogy az elmúlt időszak botrányai után külső könyvvizsgáló vegye át a pénzügyi ellenőrzést. Azt viszont az amerikaiak nem engedték, hogy a leszerelés, a kézi lőfegyverekkel való kereskedelem vagy a meglévő nukleáris arzenálok leépítése bekerüljön a záródokumentumba. Washington miatt nem történik említés a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságról sem - a Fehér Ház jogászai attól tartanak, hogy amerikai állampolgárokat is felelősségre vonhatnának. Az is a „kis siker, nagy kudarc” kategóriába tartozik, hogy senki sem tudja, mitől lesz az új Emberi Jogi Tanács más, mint az eddigi emberjogi bizottság. Az valóban szégyen, hogy Szudán vagy Zimbabwe oktatja a világot az emberi méltóság tiszteletben tartására, de az sem lehetséges, hogy az amerikai szándékoknak megfelelően csakis makulátlan országok lehessenek az új testület tagjai. Már csak azért sem, mert ilyen ország jelenleg nincs. A legnagyobb kihívás az, hogy az ENSZ ma már nemcsak vitafórum, hanem műveleti központ is. Az iraki „olajért élelmiszert” program lebonyolítása egy multinacionális óriásvállalatnak is nehéz dió lett volna, hát még egy nem erre kialakított, soknemzetiségű, ezer (de legalább 191) érdek által szerteszét cincált apparátusnak. Másfél tucat békefenntartó misszióban 70 ezer katona tevékenységét kell összehangolni. Ha szökőár van, ha kereskedelmi, fejlesztési konvenciókra van szükség, ha tömegmészárlást kell megakadályozni, mindenkinek az ENSZ jut először az eszébe. Persze addig jó, amíg így van. Körzetesítés N. KÓSA JUDIT Ifjúkoromban, mely időszak a késői kádárizmusra esett, nem volt szabad az iskolaválasztás. A szigorú körzetrendszernek volt betudható, hogy anyáméknak külön engedélyt kellett kérniük, amikor a két kerülettel odébb lévő, de nekik szimpatikus gimnáziumba akartak beíratni. Kicsit nyomasztott is e „kivételezés”, de csak addig, míg az első tanítási napon ki nem derült: osztálytársaim töredéke volt körzetbeli. A többiek, akárcsak én, a rendszer résein át kerültek be a vágyott iskolába. Talán érthető, miért kétlem, hogy az oktatási tárca által most - először csak az általános iskolák első osztályaiban - bevezetni tervezett újabb körzetesítés képes lenne elérni a célját. A jó szándék persze világos. Az oktatási kormányzat pontosan látja, hogy a mostani rend sérti az esélyegyenlőséget, hiszen észérvekkel tényleg nehezen indokolható, hogy az iskolák között csak elvileg nincsen semmi különbség: mind a fejkvóta alapján elosztott költségvetési támogatásra alapozzák a működésüket. De a valóságban az egyik intézményben magas színvonalon, hatékonyan tanítanak javarészt otthonról hozott előnyökkel is bíró gyerekeket, a másikban pedig kínlódnak az öröklött hátrányaikat levetkőzni nem tudókkal. A társadalom mára tökéletesen belakta ezt a rendszert. Mintha faliújságon volna meghirdetve, mindenki pontosan tudja, hol a helye. Ezen a kétségkívül igazságtalan helyzeten szeretne változtatni az oktatási tárca azzal, hogy megnehezíti a gyerekek szétválogatását. Ha az intézményeknek a körzetben lakókat, azon túl pedig a hátrányos helyzetűeket kell előnyben részesíteniük, nehezebb egy helyre csoportosítani a „jó házból” iskolázott, rendezett családokból való gyerekeket, és másokra hagyni a nehéz eseteket. Arra már egy kicsit nehezebb választ adni, miként törné át ez a módszer azt a megszokást, amely ma mindennél hatékonyabban szegregálja a honi iskolákat. Hiszen látnunk kell, hogy nem tudatos, végiggondolt kiszorító szándék tartja távol a hátrányos helyzetű diákokat a jobb intézményektől, hanem egy közmegegyezésből öntött, sziklaszilárdságú „üvegplafon”. Az az évtizedes megrögzés, amely a szegény és iskolázatlan szülők lépteit tévedhetetlenül a nem túl jól felszerelt, semmilyen extrát nem kínáló, megfáradt általános iskola felé vezeti. Az az előre megjósolhatóság, amellyel az itt végző gyereket, legyen bármilyen jó eszű, tanár és szülő békés konszenzussal löki tovább a zsákutcás középfokú képzés felé. Ehhez képest a körzetesítés olyan kézenfekvő megoldás, amely mindennél jobban rávilágít a minisztérium tehetetlenségére, hiszen világos, hogy valódi változást csak egy új rendszer kiépítésével lehetne elérni. Le kellene bontani a mostani kaotikus iskolai struktúrát, a négy-, hat- és nyolcosztályos gimnáziumok átláthatatlan szövevényét meg a közéjük ékelődő, nyolcosztályos általános iskolát, és fel kellene építeni egy valóban átjárható rendszert. Olyan tizenkét osztályos, körzeti alapon felálló intézményi hálót, amely értelemmel töltené meg a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget. Ha valóban minden intézmény ugyanazt kínálná, és az egy megbízható színvonalú, egységes alapképzés lenne, már lenne mire ráépíteni egy valódi elitképzést. Kiugró tehetségek versenyistálló-hálózatát, ahová biztosan eljut mindenki, aki oda való, s ahol akár pénzt is lehet kérni a különleges oktatásért - állami ösztöndíjakkal támogatva természetesen azokat, akiknek nem futja a tandíjra. A magyar állam sem most, sem a belátható jövőben nincs abban a helyzetben, hogy egy ilyen léptékű átalakítást végrehajtson. A mindenkori kormányok ideje túl szűkre szabott, és egyébként is, a lényegi döntéseket az iskolafenntartó önkormányzatok hozzák meg. A magyar állam tulajdonképpen egy dolgot tehet: tilthat. Most is ezzel próbálkozik, csak hogy demonstrálja: elítéli a meggyökeresedett esélyegyenlőséget. Nemes szándék. A jelen körülmények között bukásra van ítélve.