Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-02 / 1. szám
NÉPSZABADSÁG .Nem viszi romlásba az országot, bármelyikük győz is” Az államfő a kampányról és az évfordulók méltóságáról beszélt Hírösszefoglalónk Amint azt várni lehetett, Sólyom László államfő nemcsak a tekintetben szakított az elődei által teremtett hagyományokkal, hogy újévi beszédét csak január elsején mondta el: megpróbálta kijelölni a kampány kereteit, továbbá közvetve azt az igényét is megfogalmazta, hogy bárki kerüljön is kormányra, nem halogathatja a szükséges reformokat. „A felelős ember ad magára. Megköveteli, hogy ne akarják teljesíthetetlen ígéretekkel, vagy mások kárára megnyerni a támogatását. (...) Én arra lennék büszke, ha Magyarországon nem lehetne lejárató kampánnyal választást nyerni. Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak” - egyebek mellett ezt mondta Sólyom László. Az államfő arról beszélt: a felelős ember reális, hosszú távú programot akar látni, s annak hiteles jelét, hogy az adott pártban lesz elszántság véghezvinni mindazt, amit ígért. Az államfő emlékeztetett azokra az időkre, amelyeket a faji alapon gyártott ellenség, az osztályellenség, a külső és a belső ellenség elleni küzdelem uralt. Kiemelte: a rendszerváltás utáni politika súlyos bűne, hogy nem szüntette meg ezt a módszert. A köztársasági elnök hangsúlyozta: demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, s nem viszi romlásba az országot, bármelyik győzne is. Felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságpolitikában viszonylag szűk a mozgástér - ezért is van állandó zavar a tekintetben, hogy nevezhető-e egyáltalán jobb- vagy baloldalinak a kormányok politikája. „S az is nyilvánvaló, hogy a négyéves ciklusoknál hosszabb távú és átfogóbb keretekkel kell számolnunk - elegendő csak az Európai Unió költségvetésére utalnom. De a gazdaság, egyáltalán a hétköznapi élet nem négyéves ciklusokban létezik. Mindebből az következik, hogy sokkal inkább távlatosan, az ország, s most már Európa érdekeit szem előtt tartva kellene politizálni, s nem élet-halál kérdésként beállítani a választási győzelmet” - mondta az államfő, aki az állampolgári felelősségről szólva kiemelte: „A szegénységet megszüntetni, a tisztességes anyagi gyarapodást lehetővé tenni, a kultúrát és tudományt fenntartani, a magyar nemzetet határoktól függetlenül megtartani csak úgy lehet, ha mindegyikünk lelkiismeretesen végzi a maga feladatát. Még ha nem is mindig érezzük, nagyon sok múlik rajtunk. Csak ritkán lehet a külső körülményekben mentséget találni arra, amit elmulasztunk. Mindenki fontos, mindenki hozzájárul ahhoz, hogy jó legyen Magyarországon élni”. A politikai vezetőkről Sólyom László azt mondta: „Az ő feladatuk, hogy időszerű, világos és elérhető célokat határozzanak meg. Ők alkotják meg azokat a feltételeket, amelyek megkönnyítik vagy nehézzé teszik munkánkat, eredményessé vagy hiábavalóvá erőfeszítésünket. Nekünk pedig szükségünk van pontos tájékoztatásra, éppúgy, mint az önálló ítéletalkotásra, hogy ne lehessen olcsó reklámfogásokkal befolyásolni . Az államfői hivatal még a beszéd elhangzása előtti napon közleményben reagált arra az elmúlt napokban elterjedt, a Magyar Nemzetben megjelent hírre, hogy Sólyom László a beszéd rögzítésének idejére eltávolíttatta dolgozószobájából a magyar zászlót. „A köztársasági elnök mindig mérlegeli, hogy nyilvános szereplése alkalmával - a hivatalos állami rendezvényeken és nemzeti ünnepeinken kívül - indokolt-e nemzeti jelképeink használata” - áll a közleményben. Weber Ferenc, az államfő sajtófőnöke azt közölte: újévi televíziós üzenetét az államfő nem kívánta külsőségeiben a nemzeti ünnepeink rangjára emelni. Sólyom László ezért a beszédet dolgozószobájában mondta el, ahol - szemben a Sándor-palota tárgyalótermeivel - sosincs zászló, minket. Ha mi viseljük a terhet, tudnunk kell azt is, melyik párt hogyan vágna bele a régóta halogatott reformokba, mit és hogyan változtatna meg, s főleg: mikor. Nagyobbrészt erről kellene szólnia a kampánynak”. Az államfő kitért az ’56-os forradalom ötvenedik, és Bartók Béla születésének 125. évfordulójára, amelynek elmélyült és méltó megünneplését várja 2006-tól. Elismeréssel szólt arról a szolidaritásról, amellyel az ország népe a szökőár áldozatai, a bánáti és a székelyföldi árvízkárosultak segítségére sietett. „A Magyar Köztársaság nevében köszönetet mondok ezekért az önzetlen tettekért” - mondta a köztársasági elnök. Sólyom László a beszéd felvételekor a dolgozószobájában - zászló nélkül Оu. i— Tanácsok minden mennyiségben Keményebb szankciók az új médiatörvény-tervezetben Reklámmentesített közszolgálati adók, a kiskorúak fokozottabb védelme az ártalmas képektől és a törvénysértő műsor készítőinek súlyos pénzbüntetése vagy ideiglenes eltiltása szakmájuk gyakorlásától. Ezeket tartalmazza az új médiatörvény tervezete. Nem lenne reklám az országos közszolgálati televíziókban és a rádióban, amelyek finanszírozását függetlenségük biztosítása érdekében hat évre előre törvényben biztosítanák. A gyerekeket az eddigieknél jobban védenék a hirdetőktől és az ártalmasnak tartott műsoroktól. Közvetlenül gyerekműsorok előtt és után nem lehetne reklámot sugározni és olyan előzetes sem mehet a kiskorúak által nézett műsoridőben, amely korhatáros alkotást népszerűsít. Ilyen elképzeléseket tartalmaz az ORTT felkérésére elkészült médiatörvény-koncepció. A kiskorúak óvása valószínűleg közel sem okoz majd akkora vitát, mint az az elképzelés, hogy egy újonnan létrehozandó szervezet, a Pártatlanságot és Kiegyensúlyozottságot Felügyelő Tanács súlyos bírságot szabhatna ki a törvénytervezet szerint az általa törvénysértőnek mondott műsorokat sugárzó médiumokra. A médiumoknál a pénzbüntetés maximuma 250 millió forint, a műsorkészítőknél ötmillió a felső határ. Emellett a tévét és a rádiót lekapcsolhatják akár egy hónapra is. Ami pedig az újságírókat vagy a felelős vezetőket illeti: őket is eltilthatják 30 napra. A közszolgálat esetében ez még durvább: akár tíz évre is megtilthatná a tanács, hogy valaki a közszolgálatban helyezkedjen el. A büntetések korlátlan alkalommal kiszabhatók. Az ítélkezőket a köztársasági elnök nevezné ki a parlamenti képviselőcsoportok jelöltjei közül, a kormánypárti és az ellenzéki listáról egyenlő arányban. A fellebbezési lehetőségről a szöveg úgy fogalmaz: „a Felügyelő Tanács jogkövetkezmény kiszabásáról szóló határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat jogszabálysértésére hivatkozva felülvizsgálattal lehet élni a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságnál”. Nem a Pártatlanságot és Kiegyensúlyozottságot Felügyelő Tanács lenne az egyetlen új szervezet: megszűnne a jelenlegi kuratóriumi rendszer a kisorsolt civil szervezetek delegálási lehetőségével együtt. A három közmédiumnak egy közös kuratóriuma lenne. A frakciók delegálása ebbe a testületbe ugyanakkor nem szűnne meg: a 12 tagból négyet a kormánypártok képviselőcsoportjai, négyet az ellenzéki pártok frakciói jelölnek, négyet pedig a kormánypártok és az ellenzéki pártok képviselőcsoportjai által paritásos alapon létrehozott bizottság jelöl a történelmi egyházak, a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai, a jelölőbizottság által megkeresett határon túli magyar szervezetek és országos szakmai szervezetek ajánlásai alapján. Maradnak hát a fontosabb ügyekben megegyezésre képtelen pártdelegáltak, és nem nagyon látszik a konszenzusra kényszerítő megoldás. Hacsak az nem, hogy a jelenleg szinte teljhatalmú közmédiumelnök súlyát csökkentik: ötfős igazgatóság állna az intézmények élén. Az igazgatóság tagja a részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, a gazdasági helyettese és a szakmai helyettese, további két tagját a kuratórium a műsorszolgáltatás területén szakmai gyakorlattal rendelkező személyek közül nevezi ki. A gazdasági kontroll érdekében lenne egy felügyelő bizottság is, amelynek tagjait az ÁSZ nevezhetné meg. Ahhoz, hogy a tervezet életbe lépjen, kétharmados döntésre van szükség. Ez eddig az apró módosítások vagy az uniós jogharmonizáció miatt szükséges lépések érdekében sem volt biztosítható. HASZÁN ZOLTÁN ■ A tervezetet 140 millió forintért elkészítő bizottság elnöke: Bogdán Tibor, tagjai: Hajdú István, Hazay István, Horányi Özséb, Kajdi József, Pokol Béla, Pócsik Ilona, Rományi Béla, Szente Péter, Tellér Gyula. MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT Ш CLz Q _l z ■ö ø 2006. JANUÁR 2., HÉTFŐ 3 Most már igazán gáz van ACZÉLENDRE Na, ez az év is jól kezdődött, szokás mondani nálunk, ha január 1-jén baj üt ki. A baj éppenséggel nem nálunk történt, de megvan az „opciónk” rá, hogy részesei, társ-megszenvedői legyünk egy összeurópai bajnak, amely Oroszország és Ukrajna közös szörnyszülöttje. Természetesen az év első híréről van szó, miszerint az orosz Gazprom, a birodalom földgáz-monopóliuma elzárta a gázcsapot, azazhogy nem szállít Ukrajnának földgázt, mivel az se most, se három hónap múltán nem hajlandó világpiaci árat fizetni ezért a szerfelett értékes termékért. Merengtünk már e hasábokon afölött, hogy vajon miért épp most lett fontos az oroszoknak négy-ötszörösére emelni a gázárat, s miért nem eddig, de ezt hagyjuk. Az a mondat azonban nem lóghat sokáig a levegőben, hogy az energiával nem lehet viccelni: az erőszakos elvonás egyenlő a háborúval. Ha valaki hitetlenkedne, annak felidézném, hogy amikor Kadhafi ezredes olajembargóval fenyegette meg Washingtont, az amerikai légierő nyomban Líbia fölött termett és bombákat hullajtott. Holott ez az észak-afrikai ország akkor mindössze két százalékkal részesedett az amerikai importból. Ehhez képest Oroszország fedezi ma Nyugat-Európa (mi is ide tartozunk) földgázszükségletének negyedét-harmadát és ez a mennyiség 80 százalékban ukrajnai tulajdonban és területen lévő vezetékeken halad át. Ha ide Oroszország - az ukrajnai szükséglet harmadának szállítója - annyival kevesebbet pumpál be, mint amennyi eddig Ukrajnának járt, akkor elvileg büntet, gyakorlatilag tehetetlen azzal a lehetőséggel szemben, hogy az ukránok levegyék eddigi részesedésüket, amely állítólag szerződés szerint jár nekik. Ha pedig ők leveszik (az egésznek 15 százalékát, mint jövendölik), akkor a világpiaci áron fizető többségnek éppen annyival marad kevesebb. Az Európai Unió több országában - Németország, Franciaország, Ausztria, Magyarország - súlyos helyzet állhat elő, különös tekintettel a hidegre. Most akkor teszek egy kis kanyart. Ukrajna fémkohászati, hadi- és vegyipara a nevetségesen olcsó orosz földgáz miatt tudott eddig kellemetlenül versenyképes lenni orosz partnereivel. Olyan piacokon például, ahol az amerikaiak hozták helyzetbe, éppenséggel az oroszok rovására, politikai szolgálatainak elismeréseként. Ez ugye abszurdum. De! Ez az abszurd állapot éppenséggel fennmaradhatott volna, ha cserébe az ukránok megengedik az oroszoknak (Gazprom) ugyanazt, amit a fehéroroszok már megtettek, az örmények meg a grúzok csak ezután tesznek meg - hogy tudniillik az „egész rendszer” ellenőrzését átengedik nekik, benne alapvetően - a csővezetékek tulajdonlásával. Akkor a csapokat mindenhol ők nyitják-zárják, és ez maga a hatalom. Putyin szerelme. Vissza a nap kérdéséhez. Mi van akkor, ha az ukránok „lelopják” a Nyugat-Európának szánt orosz gázt? Akkor olyan barátságtalan cselekedetet követnek el az EU-val szemben, amely minden eddigi politikai erőfeszítésüket (EU-tagjelöltség) lenullázza. Az ilyesmit Brüsszelben nem valószínűsítik. Ez ellentétes volna az ukrán nemzeti érdekkel. Az ukránoknak orosz viszonylatban is meg kell fontolniuk a „lopást”, tudniillik legnagyobb földgázszállítójuktól, Türkmenisztántól orosz területen áthaladó vezetéken kapják az árut. Feltételezzük: ha az orosz gáz nem jut el Nyugat-Európába, akkor a türkmén még kevésbé fog Ukrajnába. A nap végén mindenképp az ukrán gazdaság szenved. Ennek a nagy országnak az volna a legjobb, ha energiafaló és pazarló gazdaságát körülbelül olyan fokon állítaná át az elkerülhetetlenül dráguló orosz gáz redukált fogyasztására, ahogyan a világ nagy gazdaságai tették a maguk energiafogyasztását két olajsokk (1973, 1979), tízszeres drágulás után. Nem rokkantak bele, sőt. Az olcsó orosz olaj KGST-fogyasztói viszont, tragikus módon, annál inkább. Érdekes történelmi lecke, párhuzam. Mint ahogyan - más metszetben - Hodorkovszkij sorsa is. Abból azt látni, hogy ha Moszkva (Putyin, a Gazprom álarcában) valamit nagyon akar, azt keresztül is viszi; ellenfelein, ha ő van erősebb helyzetben, átgázol, éspedig kímélet nélkül. A Erős várak II. KÓSA JUDIT korábban tervezettnél várhatóan fél évvel később, csak 2003. júliusára készül el az új metró - írta lapunk érezhető csalódottsággal 1998. januárjában. Akkor legfeljebb a mély történelmi tapasztalat - ne feledjük: négyes metró-ügyben 1976-ban született meg az első kormányhatározat - késztethette arra az embert, hogy kételkedjék ebben a határidőben. Ma már persze csak mosolygunk a hiszékenységünkön. Nem akarnám tovább rontani a kedvüket, de tény az is, hogy az MU-s városelkerülő út, amelyről épp a napokban hallhattuk, hogy két év múlva teljesen elkészül, ugyancsak másfél évtizede várat magára: novemberben volt tizenöt éve, hogy átadták az első szakaszát. És akkor még egy szót sem ejtettünk a HÉV-vonalakat összekötni hivatott ötös metróról, a városból kivezető utak halaszthatatlan kiszélesítéséről, a rakpart alagútba vezetéséről, vagy arról, hogy a Margit hidat már rég le kellett volna zárni egy alapos felújításra, csak akkor - ahogy egy tapasztalt ember megfogalmazta egykor - a Duna mindkét partján botrányosan zuhanni kezdenének a használtautó-árak. Nem volna sportszerű itt most azzal példálózni, hogy egy és negyed évszázaddal ezelőtt az Andrássy utat öt, a teljes Nagykörutat tizenhárom év alatt építette meg Budapest. Azzal sem, hogy abban az elképesztő iramban fejlődő fővárosban olyan ütemben épültek a hidak, ahogy szükség lett rájuk, és világos terv szerint fejlődött minden, ami a városlakók jólétét szolgálta. Nem volna sportszerű, mert tudjuk jól, hogy az a Budapest nem is hasonlítható össze a mai fővárossal. Akkor egyetlen önkormányzó testület irányította a várost, egyetlen akarat döntötte el, mi a fontos, és mi várhat; és akkor létezett a közmunkatanács, amelyben az állam és a főváros rákényszerült, hogy minden ügyben közösen döntsön, folyamatosan tekintettel legyen a másik érdekeire. Tizenöt éve nincs a mindenható állam helyébe lépni képes közmunkatanács, és tizenöt éve, hogy Budapest huszonnégy egymástól független, egyenrangú városra esett szét. A következményeket nap nap után a bőrén érzi mindenki. Tapasztalhatja, hogy olykor az utca két oldalán vagy épp a sarokház két felén más az érvényes regula. Áteshet az árkokon, amikor ugyanazt a járdaszakaszt fél éven belül harmadszor törik fel, mert nincs íróasztal, ahol összetalálkoznának a beruházói akaratok. Lesheti a négyes (ötös) metrót, mert kisszerű politikai alkukon múlik minden komolyabb fejlesztés, és a mutyizást ráadásul négyévenként újra kell kezdeni. Most megint eltelt úgy négy év, hogy egyetlen valós lépést sem tett senki a főváros újraegyesítése, a közmunkatanács újjászervezése érdekében. No nem mintha nem esett volna rengeteg szó az utóbbiról, a rivális pártvezérek a kifejezést egyként beleillesztették politikai közhelyszótárukba. Ha viszont a dolgok mélyére nézünk, láthatjuk, hogy egyikük sem gondolta mindezt komolyan. A jobboldal a közmunkatanács-kampányt rábízta a Fidesz budapesti renoméját javítani hivatott, szatellit „civil” mozgalmaira, a baloldal pedig jó előre olyan jelszót tűzött a zászlajára, amely mindenféle komoly változtatást kizár. „Erős fővárost és erős kerületeket” hirdetik, mintha a két fogalom nem zárná ki egymást. A helyzet persze így sem reménytelen. Az idén például fúrni kezdik a négyes metró alagútját. Állítólag.