Népszabadság, 2006. február (64. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-01 / 27. szám
2 • 2006. FEBRUÁR 1. SZERDA • NÉPSZABADSÁG Szabó István találkozása a filmszemlével Szabó István Rokonok című filmjének bemutatásával tegnap este megnyitották a 37. Magyar Filmszemlét. Az eseményt azonban némiképp elhomályosította a rendező személye, aki a napokban elismerte ügynökmúltját. Az eseményen megjelent és beszédet mondott Gyurcsány Ferenc, és ott volt az ellenzék vezére, Orbán Viktor is. Amikor Szabó István elfoglalta helyét az erkélyen, közéleti személyek és politikusok hosszú sora üdvözölte. Haszán Zoltán-Varsányi Gyula Bár a tegnap esti megnyitó után ma elkezdődik a 37. Magyar Filmszemle, egyelőre szinte senki nem foglalkozik az új alkotásokkal. Tegnap mindenki Szabó István érkezésére és szereplésére volt kíváncsi. Arra, hogy miként fogadják a kollégák, az általa rendezett Rokonok, a nyitófilm alkotói, a politika és a művészeti közélet szereplői. A kétségkívül nehéz helyzetbe került rendezőre és az őt fogadó gesztusokra irányult a figyelem, kevésbé a filmre, illetve a szemlére. Pedig soha ennyi produkciót nem vetítettek még a mustra történetében, mint az idén. Az érdeklődők összesen 460 alkotást láthatnak: 41 játékfilm, 231 dokumentumfilm és 168 kísérleti kisjátékfilm, valamint 20 animációs film szerepel a programban, közöttük 104 versenyfilmként. Újdonság az is, hogy az idén nemzetközi zsűri ítéli meg a hazai filmszakma elmúlt esztendei termését. Mégis, egy éppen, végszóra megjelent cikk következtében az ügynökmúltját beismerő Oscar-díjas rendező állt az események középpontjában. Eközben a mellette kiállók és az őt elítélők is gyűjtik az aláírásokat. Korábban elterjedt a hír, hogy a történtek hatására mégsem a Rokonok lesz a nyitófilm, de Janisch Attila, a szemletanács elnöke közölte, hogy ilyen gondolat fel sem merült. Szabó István tegnap már nagyon korán, rögtön az ajtónyitás után érkezett a kongresszusi központba, nyilván elkerülendő a tumultust. Arra a kérdésünkre, hogy mire számít, azt válaszolta, hogy kíváncsi, mert a filmje most találkozik először a közönséggel. A válasz elől tehát finoman bár, de kitért, az érdeklődés elől azonban nem tudott, mert egy véletlen folytán éppen az újságírók sokaságán keresztül kellett átverekednie magát, hogy bejusson a terembe. Állandó operátoré, Koltai Lajos azt mondta, arra számít, hogy az este a Szabó személye és művészete melletti demonstratív kiállás jegyében zajlik majd. Úgy tudja, hogy Szabó is csak pozitív visszajelzéseket kapott az utóbbi napokban. Többen jelezték, hogy bár nem tervezték, el akarnak jönni a megnyitóra, mint ahányan visszamondták. (Eperjes Károly például azt mondta munkatársunknak, hogy a sajtóvetítésen látta már a filmet, nagyon jó, ő pedig örül, hogy ott lehet a megnyitón. Az egyik dokumentumfilmes rendező ugyanakkor úgy nyilatkozott, érez némi lelkifurdalást, hogy eljött.) Különösebb készülődés, biztonsági intézkedések ha voltak is, inkább csak a miniszterelnöki látogatásnak szóltak, egyébként a jelentős részben szakmai közönség viszonylag oldott hangulatban várta a megnyitót, illetve a vetítést. Amikor Szabó elfoglalta a helyét az erkélyen, hamarosan közéleti személyiségek és politikusok (kevésbé ellenzékiek, mint inkább kormánypártiak) hosszú sora sietett üdvözölni. A legvégén Gyurcsány Ferenc ölelte át a filmrendezőt. Tény ugyanakkor, hogymiközben kinn óriási tülekedés volt a jegyekért - nem telt meg teljesen a terem, tehát feltehető, hogy többen nem jöttek el, bár megtehették volna. Ott volt viszont a vetítésen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, aki kérdésünkre úgy fogalmazott: Szabó István filmrendező, ő pedig eljött, hogy megnézze a filmjét, s ha lehet, találkozzon vele. A szemle megnyitóbeszédében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a magyar filmművészet nagy alakjait sorolta - Bacsó Pétertől Jancsó Miklóson, Mészáros Mártán át Szabó Istvánig -, hogy aztán rátérjen a nagyon ígéretes új nemzedékre. Egyként érvényes azonban minden generációra, tette hozzá, hogy vigyáznunk kell az alkotókra. Ezzel megkezdődött a 37. Magyar Filmszemle. Az érkezés Fotó: Kovalovszky Dániel A főszereplő kettős azonosítása Marsányi László sem tudja eldönteni, hogy ő látható-e a felvételen Nyusztay Máté Szabó István abban a hiszemben élt és döntött fiatalkorában, hogy osztálytársa, Gábor Pál a Köztársaság téri pártház fegyveres ostromlói között volt 1956-ban. Ebben erősítette meg egy híradófelvétel. Történészek szerint azonban azon nem Gábor Pál látható, hanem Marsányi László, aki ma Új- Zélandon él. Ő lapunknak telefonon nyilatkozva elmondta, hogy ott volt a Köztársaság téren, de a kép alapján nem tudja biztosan megmondani, hogy kit ábrázol. Kétségen kívül nem tudta megerősíteni Eörsi László történész állítását Marsányi László, aki fegyveresen vett részt a Köztársaság téri pártház 1956. október 30-i ostromán. Eörsi korábban azt közölte, hogy a lapunkban is közölt felvételeken - Szabó István állításával szemben nem Gábor Pál látható, hanem Marsányi. Az Új-Zélandon élő férfi ott volt a Köztársaság téren, fehér ballonkabátot viselt, és puskája is volt, miként a felvételeken látható felkelőnek, de azt a rendelkezésére bocsátott másolatok segítségével sem tudja megmondani, hogy vajon azonos-e vele a nem túl éles képen megjelenő ember. Az 1957 óta Új-Zélandon élő nyugdíjas férfi lapunknak elmondta: elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a barátja van a képen. Ő huszonegy éves volt akkor. Előző nap a Dohány utcában gyülekeztek, és amikor hallották, mi történik a Rádiónál, elhatározták, hogy fegyvert szereznek. Október 30-án a Nagykörúton, egy szállodában gyülekeztek, ott választották meg őt a csoport vezetőjévé, noha állítása szerint korábban sohasem volt fegyver a kezében. Volt azonban egy első világháborús orosz puskája - afféle családi örökség -, amely aztán csődöt mondott, de egy rendőrőrsön szereztek más fegyvereket. - Emlékszem, amikor a Köztársaság térre érkeztünk, az ablakokban homokzsákok, géppuskafészkek voltak. Úgy százötvenen gyűltünk össze, mögöttünk a mintegy kétezres, dühöngő tömeggel. A katonák egy ágyút hoztak ki, és néhány lövés után az ávósok felmutatták a fehér zászlót. Amikor délután kijöttek az épületből, az emberek őrjöngtek. Ezért a kapuhoz álltunk, élőláncot alkottunk, hogy a laktanyába menekíthessük őket, hogy a tömeg szét ne tépje a szerencsétleneket. Utána bementünk az épületbe, összegyűjtöttük a fegyvereket. Napokkal, hetekkel később tudtam csak meg, hogyan lincselték meg azt az ávóst, akit a lábánál fogva akasztottak fel egy fára (erről szintén készültek felvételek). A forradalomnak erre a részére nem vagyok büszke - tette hozzá Marsányi László. Mint Marsányi elmondta, Gábor Pálnak a nevét sem ismeri, azt pedig nem tudta megmondani, hogy rajta kívül esetleg más is lehetett-e akkor ott hasonló öltözékben. „Tudja, amikor lőnek, az ember erre nemigen figyel” - jegyezte meg. Szerkesztőségünket tegnap felkereste egy férfi, Hoffmann György Ákos, aki három évig osztálytársa, barátja volt Marsányinak, és a Köztársaság téren is ott volt 1956-ban. Jelenleg is tartják a kapcsolatot. Munkatársunkkal a Filmhíradó egykori felvételét megnézve Hoffman György Ákos azt közölte: ha ő, aki három évig mellette ült a gimnáziumban, és a forradalom alatt is többször látta, nem képes minden kétséget kizáróan felismerni Marsányi Lászlót, akkor nem tudja, hogy valaki, aki életében nem találkozott vele, hogyan állíthatja ennyire biztosan, hogy ő az. Eörsi László történész ennek ellenére fenntartja korábbi állítását: a filmkockákon nem Gábor Pál, hanem Marsányi László látható. Szerinte Marsányi lapunknak tett nyilatkozata is őt támasztja alá. Hangsúlyozta: nem most, a történtek hatására jutott erre a következtetésre, már évek óta foglalkozik ezzel a témával. A jelenleg külföldön tartózkodó történész közölte, hogy hazatérte után korabeli fényképek felhasználásával azonosítási eljárást indít. Eörsi László fenntartja korábbi állítását: a filmkockákon nem Gábor Pál, hanem Marsányi László látható 4 Péterfalvi: A filmrendező ügynökmúltja nem nyilvános adat Törvénysértőnek tartja az adatvédelmi biztos Szabó István ügynökmúltjának nyilvánosságra hozatalát. A filmrendező volt állambiztonsági kapcsolatait feltáró újságírónak kutatási engedélyt adó kuratórium elnöke úgy véli: nem történt jogsértés. Az egykori állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő személyek adatai alapvetően két esetben hozhatók nyilvánosságra: ha közszereplőkről van szó, illetve akkor, ha a történelmi múlt feltárásához nélkülözhetetlen az ügynökök megnevezése - jelentette ki kérdésünkre Péterfalvi Attila. Az adatvédelmi biztos álláspontja szerint azonban Szabó István nem gyakorol közhatalmat, és a politikai közvélemény alakításában sem vesz részt, ezért nem minősül közszereplőnek. Az Oscar-díjas filmrendező ügynökmúltjának feltárását egy adott korszak bemutatása eszközeként sem lehet értékelni - véli Péterfalvi. Ezt erősíti szerinte az Élet és Irodalomban megjelent cikk címe - „Egy ügynök azonosítása” - is, az írás célja nem a történelmi múlt feltárása, hanem egy ember tevékenységének ismertetése. Péterfalvi szerint tehát a filmrendező egykori szerepének nyilvánosságra hozatalával megsértették az adatvédelmi törvény rendelkezéseit. Szerinte hasonlóképpen jogsértő volt Szepesi György állambiztonsági kapcsolatainak megjelentetése, miként az összes ügynöklista publikálása. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy mindezzel kapcsolatban már korábban is többször kifejtette álláspontját. Az adatvédelmi biztos ugyanakkor emlékeztetett arra: az Alkotmánybíróság, illetve a Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök által felkért, Sólyom László vezette szakértői bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy az ügynöklisták teljes körű nyilvánosságának megteremtésére nincs alkotmányos lehetőség. Péterfalvi ennek ellenére sem tehet jogi lépéseket, ám az érintettek személyes adataik jogosulatlan kezelése miatt - polgári peres úton, illetve büntetőeljárás keretében is elégtételt követelhetnek. Az ÉS-ben megjelent írást jegyző Gervai András a magyar filmművészet és a politika kapcsolatát kívánta kutatni, és az ehhez szükséges engedélyt meg is kapta - tájékoztatott a kutatási kérelmekről döntő kuratórium elnöke. Rainer M. János, az 56-os Intézet főigazgatója elmondta: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában folytatandó tudományos kutatás feltétele, hogy a kérelmező nyújtson be kutatási tervet, szerezze meg egy tudományos intézmény támogatását, és mutasson be a témában megjelent korábbi publikációkat. Gervai mindezeknek megfelelt, a kuratóriumnak pedig nem feladata figyelemmel kísérni, hogy a kutató miként használja fel a dokumentumokban található adatokat. Rainer M. személyes véleménye egyébként az, hogy a filmrendező állambiztonsági kapcsolatainak feltárása nem törvénysértő, hiszen a történelmi múlt hiteles bemutatásához kifejezetten szükség volt Szabó István személyes közreműködésének bemutatására. A történész kérdésünkre elmondta, hogy a „tudományos kutatás”, illetve a „kutatási eredmények bemutatása” is nehezen definiálható fogalmak, ezért lehetetlen egységes kritériumrendszert felállítani. A szakma egy része épp ezért bízott abban, hogy a parlament olyan törvényt alkot, amely lehetővé teszi az állambiztonsági levéltárban feltalálható anyagok alapján a hálózati személyek teljes névsorának közzétételét. A tervezet azonban elbukott, és Rainer M. most esélyt sem lát arra, hogy hasonló törvénymódosítás a közeljövőben ismét napirendre kerülhetne. Az viszont, ha egy volt ügynök büntetőperben kapna elégtételt - tette hozzá -, a tudományos életben sem maradna következmények nélkül. Rainer M. János kérdésünkre közölte: a kuratórium 1,5 éves fennállása óta hétszáz kutatási engedélyt adtak ki, egyetlen kérelmezőt sem utasítottak el. (L. K.) Péterfalvi Attila álláspontja szerint megsértették az adatvédelmi törvény rendelkezéseit V » r ♦ l