Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-01 / 77. szám
16 • 2006. ÁPRILIS 1. SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Extra/Média Több Népszabadság fogy Nőtt a Népszabadság eladott példányszáma az első negyedévben. Márciusban 152 ezer volt a lap naponta értékesített példányszáma. Ez ötezerrel több, mint a decemberi hasonló adat. A növekedés már januárban és februárban is érezhető volt, amelyet márciusban tovább segíthetett a kampány idején a politikai hírek iránti felfokozott érdeklődés. Információink szerint több más közéleti napilap példányszáma is nőtt az első negyedévben. RÖVIDEN Tévés seregszemle Az elmúlt időszak televíziós termésének áttekintésére, elemzésére és a minőségi televíziózás elismerésére teremt lehetőséget a Kamera Hungária, amelyet a hét végén tartanak Pécsett. A tévés seregszemlére rekordszámú nevezés, több mint négyszáz műsor érkezett. A tizenhárom versenykategóriában a korábbi kategóriákon túl külön műfaji besorolást kaptak idén az esélyegyenlőségi műsorok, a sportközvetítések és a dokumentum-szappanoperák, a dokuspapok. A szakma kategóriánként egy-egy díjjal jutalmazza a legjobbnak ítélt alkotásokat, és három, egyéni teljesítményt elismerő, ún. alkotói díjat oszt ki. A nézők szavazatai alapján a legnépszerűbb televíziós személyiséget és produkciót közönségdíjjal jutalmazzák. (Munkatársunktól) Sztárok és pártok Egy-egy politikus több időt tölt a kamerák előtt vagy a rádióstúdióban, mint a dolgozószobájában, míg a tévésztárok, akarva-akaratlanul, közvetlen vagy közvetett módon, de többnyire politikai üzeneteket közvetítenek. A Médiamix áprilisi száma ezt a sajátos sztár-politikus együttélést boncolgatja. (Munkatársunktól) Roma MTV-s ösztöndíj Ötven jelentkező közül öt fiatal roma (Bogdán Mária, Lakatos Beáta, Balogh Mária, Szénási József és Berkes Béla) kap lehetőséget arra, hogy a Roma Ösztöndíjas Médiaprogram keretében egy éven keresztül a Magyar Televízióban tanulja ki a televíziós újságírást. A kezdeményezés célja, hogy roma újságírók, műsorvezetők jelenjenek meg a képernyőn, dolgozzanak a kamerák mögött, és egyedi látásmódjukkal segítsék a hiteles romakép kialakítását a médiában, hiszen lélekszámukhoz képest e kisebbségből kevés szakember dolgozik ezen a területen. (Munkatársunktól) A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Ablak a DAB-ra Vegyünk-e az autóba olyan rádiót plusz negyven-százezer forintért, amely képes a digitális rádiójelek vételére? Egyelőre csak akkor, ha a belvárosban cirkálunk naphosszat. De hosszú távon megéri a befektetés. Haszán Zoltán A digitális televíziózásról sok szó esett már. A digitális rádiózásról viszont alig. Érthető, mert az új technológia helyzete itthon olyan, mint a Mátyás király és az okos lány mesében: van is, meg nincs is. A jelenlegi URH-s FM rendszer annyira túlzsúfolt, hogy nemcsak új adók indítására nincs esély, de a meglévők is egymást zavarják. Ennek kiváltására fejlesztették ki a DAB-ot (Digital Audio Broadcasting). A technológiával a kedvezőtlenebb viszonyok között is CD- minőség garantálható. Az FM- mel szemben további nagy előnye, hogy akár autópályán, nagy sebességnél is kiváló minőséget biztosít. A műsorok mellett pluszinformációk is továbbíthatók a kijelzőre, a hallható zene címe a szerzővel és egyéb lényeges információkkal együtt. Ez részben FM-en is megoldható, ugyanakkor a jobb rádióknál akár kép továbbítása is lehetséges, így például a lemez borítója is megjelenhet a kijelzőkön. A DAB-rádiókon nincs keresőgomb. A kijelző egyszerre felajánlja az összes fogható adót, vagy típus szerint lehet választani a programok közül, ami nagy segítség például a sport vagy jazz kedvelőinek. Ez, mondjuk Nagy-Britanniában, valóban széles kínálatot nyújt, 18 országos DAB-rádió hallható, szemben a nyolc analóggal. Magyarországon már több mint tíz éve folynak kísérleti adások, a nagyközönség előtt lényegében teljes titokban. Budapest belvárosában fogható jelenleg a Kossuth, a Petőfi és a Bartók, valamint 2004 óta a kifejezetten digitális terjesztésre készített, szintén a Magyar Rádió által összeállított Classic+. Ez 25 órányi komolyzenét, illetve ugyanennyi dzsesszt jelent. Sajnos ez nem bővült az utóbbi időben. Az Antenna Hungária tett egy próbálkozást arra, hogy az ELTE rádióműsorát kísérleti jelleggel ebbe a programba illessze, a médiahatóság azonban ezt a kereskedelmi érdekeket vélhetően nem sértő programbővítést sem engedélyezte. A magyar médiatörvény ugyanis - akárcsak a digitális televízió esetében - leginkább akadályozza, mint elősegíti az új technológiák terjedését. Az 1996-os törvény ugyanis nem számolt ezekkel, a módosítására viszont esély sincs, mivel kétharmados jogszabályról van szó, így maradnak a kísérleti adások. Ezzel a kínálattal viszont nem sikerül megtörni az ördögi kört. A rádiót működtető társaságoknak addig nem érdekük, hogy digitális adást sugározzanak, amíg a hallgatók nem vásárolnak tömegesen digitális rádiót. Ebben viszont mindaddig nem lehet reménykedni, amíg ilyen szegényes a kínálat. És hogy még kerekebb legyen a történet: a forgalmazók sem hoznak be addig DAB- készüléket Magyarországra, amíg azok csak a polcokon porosodnak. Megpróbáltunk vásárolni egy DAB-rádiót az egyik legnagyobb műszaki áruházban. Előbb egy digitális kijelzős, ám hagyományos rádiót kínáltak, majd amikor kiderült, hogy nem pontosan ezt szeretnénk, akkor azzal biztattak: hallottak már a DAB-rádióról, talán még az idén érkezik belőlük. A nyugat-európai és az ázsiai piac miatt már megkezdődött a tömeggyártása ezeknek a készülékeknek. Autórádió esetében 40-200 ezer forint az ár, de ennél drágább készülékek is vannak. A frekvenciaszűkös helyzetben Magyarországon egy másik megoldást keresnek. Ez egyelőre nem a digitális technológia, hanem a középhullámú rádiózás, ami reneszánszát éli nálunk. Máshol viszont ez már a múlt. Az Antenna Hungária új tulajdonosa, a Swisscom például rácsodálkozott arra, hogy nálunk még egyáltalán működik, sőt újabb és újabb igény mutatkozik a középhullám iránt. Svájcban már évekkel ezelőtt leállították az ilyen típusú sugárzást. Amúgy már a rövid- és a középhullám kiváltására is elindult egy másik digitális technológia, a DRM. Ez még nem tart ott, mint a több országban már népszerű DAB. De elindult, és kétségtelenül nagy üzlet lesz ez is. A világon összesen ugyanis kétmilliárd rádiókészülék van. Ezeket kell átalakítani vagy lecserélni. A műsorterjesztés technikai része megoldható. De az ördögi kört nehéz megtörni Fotó: Reviczky Zsolt Murdoch: A média gyorsétkezéssé válik 4raala"e,,elé R. Hahn Veronika London Ismét sikerült magára irányítania a figyelmet a világ egyik legnagyobb sajtóbirodalma fejének. A 75 éves, ausztrál születésű Rupert Murdoch ötven évvel ezelőtt egy adelaide-i helyi lappal kezdte meg kiadói tevékenységét, amely ma a világ valamennyi táján politikai és bulvárlapokat, magazinokat, televíziós és filmérdekeltségeket működtet, sőt, egy internetes vállalkozást is magában foglal, a www.myspace.com közösségi portált. A Sky és Fox televízióállomások tulajdonosa méltóbb környezetben aligha terjeszthette volna tanait, mint a Nagytekintetű Papírkereskedők és Lapkészítők céhének patinás londoni székházában. A média jövőjéről tartott átfogó beszédében Murdoch hangsúlyozta, hogy nem szabad alulbecsülni napjaink technológiai forradalmának jelentőségét, mely nemcsak új vállalatokat, hanem egész országokat képes felépíteni és lerombolni. Azok a társadalmak és vállalatok, melyek abban reménykednek, hogy dicső múltjuk meg fogja óvni őket a technológiai haladás által okozott változások hatásától, kudarcra vannak ítélve. Ez éppúgy igaz a médiára, mint bármely más üzletágra. „A hatalom eltávolodik a régi elittől - a főszerkesztőktől, vezérigazgatóktól, sőt, a tulajdonosoktól. A médiafogyasztók új generációja jelent meg a színen, amely megköveteli, hogy akkor, úgy és annyi információt kapjon, ahogyan elképzeli.” Az információ „vízesése” nyomtatásban, újságokban, magazinokban és könyvekben egyaránt hozzáférhető, míg a fogyasztók a televízión, hordozható és kézben tartható számítógépeken, mobiltelefonon és természetesen a világhálón keresztül is hozzájutnak. Murdoch szerint „így alakul a közvélemény, és mindannyian tudjuk, hogy a közvélemény történelmet formál”. A sokat tapasztalt mágnás a hagyományos média előtt tornyosuló kihívást abban látja, „hogyan tud alkalmazkodni, hogyan tudja kiszolgálni az új közönséget?”. Az egyetlen lehetséges válasz a dinamikus és izgalmas tartalom. A lapoknak meg kell újulniuk, hogy az igényeket a legkülönfélébb platformokon, honlapokon, iPodokon, mobiltelefonokon és laptopokon is ki tudják elégíteni. Nemhogy a nyomtatott sajtónak, de még a televíziónak is lépnie kell: személyi videofelvevők (PVR) képesek élő tévéadásokat továbbítani mobiltelefonokra, internetes rádióadásokon keresztül programokat sugároznak a komputerekre, azaz az információfogyasztó viszonylag alacsony költséggel óriási választékhoz jut. Murdoch szavaival: a média „gyorsétkezéssé” válik, az emberek jártukban-keltükben, munkahelyükre vagy onnan hazafelé igyekezve értesülnek az aktuális hírekről, és nézhetnek sport- és filmklipeket is mobiltelefonjukon vagy más drót nélküli ketyerék segítségével. Rupert Murdoch optimizmusa töretlen: „a minőségi újságírás mindig is vonzani fogja az olvasókat”, csak másképp kell csomagolni az információt. A szöveget, fotókat és grafikonokat úgy kell tálalni, hogy „egyaránt táplálja az elmét, és érintse meg a szívet”. A lapok feladata, hogy az olvasó többféle formában, a nyomtatott lapban és a legkorszerűbb technológiák révén egyaránt ki legyen szolgálva. „Ha a szerkesztőségek figyelemre méltó tartalmat produkálnak, és abban a megjelenési formában közlik, ami az olvasónak leginkább megfelel,, nem kell tartaniuk a kimúlástól.” Ez volt az a ritka alkalom, amikor a szakma egyetértett a gyakran népszerűtlen, kíméletlen sajtócézárral. Piers Morgan, akinek Murdoch egykor kenyéradó gazdája volt, majd a Daily Mirror főszerkesztői állásából menesztették az iraki polgári személyeket bántalmazó brit katonákról megjelentetett hamisított fotók miatt, „generációs jelenségnek” nevezte, hogy az emberek nem feltétlenül nyomtatott formában olvassák a lapokat. A The Observer főszerkesztője, Roger Alton arra emlékeztetett, hogy ugyan az internet húszéves múltra tekint vissza, az újságok „erősebbek és nagyobb példányszámban kelnek el, mint két évtizede, egyben sokkal változatosabbak”. Rupert Murdoch Fotó: AFP t Nyolcszáz újságírójából nyolcvantól akar megválni a Washington Post. A világ egyik legtekintélyesebb napilapja ugyanolyan nyavalyáktól szenved, mint szinte az összes többi újság: zsugorodik a példányszám, jó esetben is legfeljebb stagnál a profit, egyre több olvasó pártol át a papírtól a számítógép képernyőjéhez. A Postnál azonban igyekeznek előnyt kovácsolni a hátrányból: a kényszerű lépéseket modernizálásra, az új technológiák meghonosítására, egyben a minőségi újságírásnak az új médiába való átmentésére használják fel. Ha a fiatalok nem olvasnak újságot, a lap az interneten próbálja „eladni" nekik azt az információs tartalmat, amelyet szüleik még papíron kapnak meg. A Post honlapján internetes naplók (blogok) és vitafórumok vannak, hamarosan lesz letölthető saját „hangos újság” (podcast) is. Abból indulnak ki, hogy ha az emberek kevesebb újságot vesznek is, azért érdeklődnek az események iránt. A bejáratott márkanév pedig garanciát jelent az információ hitelességére, a vélemények megalapozottságára. (Horváth Gábor) ■j 4.