Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-02 / 101. szám
2 • 2006. MÁJUS 2., KEDD • NÉPSZABADSÁG RÖVIDEN Megint változnak a patikai árak Hétfőtől többet kell fizetni a patikákban mintegy 42 nem támogatott orvosságért, köztük köhögéscsillapítókért, száj- és torokfertőtlenítőkért, sebhintőporért, fogamzásgátlókért. A gyógyszerészkamara adatai szerint a drágulás átlagosan nem éri el a 100 forintot. A vény nélkül kapható gyógyszerek közül a legnagyobb mértékű emelés egyes bőrbetegségek elleni kenőcsöknél lesz. Akad olyan szer, amelyért több mint kétszeres árat kell fizetni. A dráguló, vény nélküli gyógyszerek többsége köhögéscsillapító és torokgyulladás elleni készítmény. (D. A. N.) Sólyom szerint a Tubes jó alku volt Sólyom László a Tubes mellett foglalt állást a mecseki NATO-lokátorállomás új helyszínével kapcsolatos vitában szombaton Pécsváradon. „Olyan alku volt, amely képviselhető” - mondta az államfő a Bazsarózsa túra keretében, a Zengőre menet, amikor arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy elképzelhető, a kormány a Pécs melletti Tubest jelöli a radar következő helyszínéül. (MTI) „Aprópénzre” váltott programok A csütörtökön és pénteken hírmentesen záródó ajtók mögött zajló balatonőszödi kormányprogramíró tárgyalások után ma rugaszkodnak neki a munkacsoportok, hogy jogszabálytervezetekre, illetve bizonyos esetekben kész normaszövegekre váltsák az átfogó elemzéseket. Nagy B. György Ma folytatódnak a koalíciós tárgyalások, amelyek az eddig napvilágot látott hírek szerint talán a legkevésbé a koalícióról magáról szólnak, vagyis az alkupozícióknak, a személyi kombinációknak egyelőre nincs terük. Sokkal inkább a koalíciós munka alapjának tekinthető programalkotásról esik szó, arról, hogy melyek az elodázhatatlan feladatok. „Holnap kezdődik a munka” - mondta Hiller István még 2004-ben, miután az MSZP kongresszusa a párt elnökévé választotta. Azóta a szocialisták igazodnak az elnöki felszólításhoz, és legyen szó bármilyen eseményről - például országgyűlési választásról, koalíciós tárgyalásról, május elsejéről -, másnap kezdődik a munka. Ez azonban többnyire nem csak szlogen. A csütörtökön és pénteken lég- és hírmentesen záródó ajtók mögött zajló balatonőszödi kormányprogramíró tárgyalások után ma rugaszkodnak neki a munkacsoportok, hogy aprópénzre (vagyis jogszabálytervezetekre, kidolgozott elemzésekre, illetve bizonyos esetekben kész normaszövegekre) váltsák az átfogó elemzéseket. A Balaton-parti kormányüdülőben kilenc kérdésben próbáltak közös nevezőre jutni a szocialisták és a szabad demokraták: a közjogi, államigazgatási, közigazgatási, oktatási, egészségügyi és gazdaságfejlesztési reformok kapcsán keresték a legkisebb közös többszöröst, illetve a munkahelyteremtésre, a gyermekszegénységre és az Új Magyarország programjának elfogadtatására koncentráltak. Az eredmény: a kilenc nagy halmazt 71 konkrét kérdésre bontották. A munkamegosztási rend szerint az e feladatok megoldására felállított csapatok vezetését Gyurcsány Ferenc zömmel a jelenlegi miniszterekre, valamint egykét, a témához értő parlamenti politikusra szignálta ki. Szocialista prominensek szerint félreértés volna ebből azt a következtetést levonni, hogy a „munkavezetők” aspirálhatnak tárcájuk megtartására. Az eljárás sokkal inkább annak a stratégiának a része, amely az utolsó pillanatig el kívánja odázni a személyi kérdéseket. Ugyanis - vélekednek a szocialisták - ha a miniszterelnök nem a hivatalban lévő tárcavezetőkre (akiknek munkaköri kötelességük kidolgozni a reformokat) bízza a feladatokat, „...A magyar gazdaság erős, ám kétségtelen, hogy van itt valami, ami aggodalomra adhat okot.” (...) „Minden gazdaságban három jövedelemtulajdonos van. Az embereknek munka és/vagy társadalmi jövedelmeik vannak, ez utóbbi például a családi pótlék. A vállalatoknak nyeresége van, a harmadik jövedelemtulajdonosnak, az államnak pedig elsősorban az előző két csoporttól beszedett adó típusú jövedelme van.” (...) „Amikor az államháztartásról vagy a költségvetésről beszélünk, annak helyzetét kritizáljuk, akkor a három szereplő egyikének helyzetét elemezzük. Némi leegyszerűha nem másokra, egyből megindulnának a találgatások: milyen posztra aspirálhatnak sikerrel a tervezetek előkészítői? így a miniszterelnök mintegy három hetet (a kormányprogram elkészítésének határideje) nyert a személyi kérdésekben. Ami a személyeket illeti: egyes szocialista politikusok szerint az SZDSZ befolyása e téren az előzetesen várthoz képest szűkebb lett, vagy ahogy sízéssel azt mondhatjuk, hogy az első két jövedelemtulajdonos nagyjából rendben van.” „...De mi van a harmadik szereplővel, az állammal? Az állam ma a gyenge pont. Túlköltötte magát. Sokat vállalt, ezért bajban van.” (...) „Ha az állam túlköltötte magát, akkor ugyanazt teheti, mint bármelyikünk. Csökkenti a kiadásait, és növeli a bevételeit. Nem bonyolult, éppen úgy működik ez, mint az otthoni háztartásban. Az állam kiadásai döntően kéttípusúak. Saját működésére költ, vagy nekünk fizet nyugdíjra, családtámogatásra, vagy valami hasonlóra, például oktatásra, egészségügyre. Az egyik feők fogalmaznak a választási eredményekhez mérten a „normálisra mérséklődött”. Az MSZP ugyanis a legvégső esetben akár más partnert is választhat - vagyis ha minden kötél szakad, akár a tizenegy MDF- es képviselővel is biztosíthatja parlamenti többségét. Ez azonban egyelőre - figyelmeztetnek a szocialista vezérkar tagjai - inkább puszta matematikai, mint reális politikai lehetőség. hetőség tehát az, hogy ezekre az ügyekre kevesebbet költünk. Csökkentjük az állam működésének költségeit. A másik pedig az, hogy bevételekre teszünk szert. Csakhogy ami az államnak bevétel, az a másik két jövedelemtulajdonosnak kiadás.” „...Ha az állam pozícióját akarjuk javítani, akkor azt rövid távon csak a másik két szereplő rovására tehetjük. Ez hosszabb távon nem igaz, de ez most kevésbé érdekes. De mondhatom fordítva is: ha hosszabb távon növelni szeretnénk az emberek és a vállalatok jövedelmét, akkor rövid távon az államot ráncba kell szednünk. Szóval így állunk.” Részletek Gyurcsány Ferenc blogjából: „Van itt valami” A győztesek majálisa Nagy B. György „Én nem állítom, hogy elállítom az esőt, de az ernyőt feléd nyitom” - harsog a bőrig ázott Városligetben stílszerűen az MSZP kampánydala. És a szocialisták tartják nótába foglalt szavukat, magabiztosan szakad tovább, de - rendőrségi becslések szerint vagy kétezren állják az égi áldást. - Nem is cél az időjárás megváltoztatása, legalábbis a politikaié - élcelődik egy szocialista prominens. A jelek szerint az MSZP inkább a pártklíma stabilizálására törekszik. Alig futott le az országgyűlési választás, a baloldal ismét mozgósít. - Szeretnénk, ha az önkormányzati választások után a fővárosban és annak huszonhárom kerületében szocialista többség és vezetés lenne - szab irányt Molnár Gyula, az MSZP fővárosi elnöke. (Emlékeztetőül: Budapest 32 választókerületéből 28-at festett vörösre és kékre a koalíció.) Mivel a kezek foglaltak, taps nem csattan, a hallgatóság ernyőemelgetéssel reflektál - és persze torokkal. - Megcsináltuk, belehúzunk - skandálja a tömeg, s a szónoklatok is igazodnak a dinamizmust, lendületet sugalló kampányigékhez. - Lendületes, fiatalos baloldali közösséget akarunk - ezt mondja Hiller István. Az MSZP elnöke szerint ugyanis nem elégedhetnek meg annyival, hogy a magyar szocialisták tudhatják magukénak Közép-Európa legerősebb baloldali pártját, többre van szükség, egy szerethető hálózatra. Hiller recepttel is szolgál - szerinte olyan eszközök kellenek, mint A buli színe című CD, amely „egymagában többet hozott a baloldalnak, mint hosszú évek párthatározatai együttesen”. A Ligetben persze nem csak a politika és a CD színe piros - az MSZP szóróajándékokat kínáló sátra előtt egymást tapossák a népek a pártszínű frizbiért és tollért, a Gyurcsány-arcképpel ékített, névjegy méretű szórólapok kevésbé kapósak. A magyarázat egyszerű: - Minek vinnénk, mindjárt élőben látjuk - mondja egy fiatal lány. És tényleg, már érkezik is a majális fővendége. A chicagói munkástüntetés szétverésének napján a miniszterelnök a szolidaritás, szabadság, rend hármas jelszavát adta meg a következő kormányzás irányaként. Hogy az emberek Magyarország legutolsó szegletében is azt lássák, hogy a kormánynak van bátorsága szembemenni az igazságtalansággal, a reménytelenséggel, van bátorsága megváltoztatni a lemondást, és egy nagyszerű országot fog teremteni. Olyat - ígérte Gyurcsány -, ahol nemcsak beszélnek a hazáról, hanem mindenki hozzátesz valamit a közös ügyhöz. Ehhez persze mindenképpen változtatni kell, hogy az állam ne a súlyát, hanem felszabadító erejét érvényesítse; hogy a hatalom azokat is hallja meg, akiknek hangja eddig nem ért el hozzá. A miniszterelnököt viszont hallhatta mindenki - a mikrofon ellenállt az esőnek. Nem csak a politika és a CD színe a piros... Fotó: Reviczky Zsolt Csuhaj Ildikó-Nyusztay Máté „Szeretünk, Viktor!”. A felirat egy lepedőn, a lepedő egy takaros menyecske kezében, a menyecske az ablakban, az ablak a budai Várban található, ahol tegnap délután a rossz idő ellenére a választás estéjénél is többen gyűltek össze polgári majálisozni. A szokásos magyar zászlós, narancskabátos, wassalbertes, enyhén lincshangulatos dzsemborira a biztonság kedvéért magunk is narancsba bújva, vacogó kokárdával támadunk. Bemelegítésként Rákay Philippel közösen szidjuk a ballib médiát, majd dafke elszámoljuk a jelenlévők számát, nem feledkezve meg persze Dávid Ibolyáról sem, kifütyüljük. A kellő ráhangolódás után, magabiztosan lavírozunk a horgászbotokra erősített lobogók között, és csak azért sem hagyjuk magunkat fejbe vágni egy „Viktor, csak te lehetsz frakcióvezető” feliratú tábla által. A táblazápor elől menedéket keresünk és találunk is a balassagyarmati MIÉP zászlajának tövében, a Dísz tér közepén, ahol már nyugodtan hallgathatjuk a bajszos veteránok kitüntetéseinek kedves csilingelését és a várvédő polgármester, Nagy Gábor Tamás szeretetre méltó lázítását. Mielőtt kiforgatnánk sarkaiból a világot, a biztonság kedvéért még Megnyerjük velünk párat, majd Pokorni tanár úr szigorú tekintetétől dideregve keresgéljük „szökött SZDSZ- es barátainkat”. Nem leljük őket. Kissé elszontyolodva keresünk Önvédelmi tréning a Várban hát egy jó nagy zászlót, és „a sereg törzsének” egységességétől megkönnyebbülve hallgatjuk Orbán Viktort, aki azzal a jó érzéssel tölt el bennünket, hogy vereséget szenvedtünk ugyan, de nem győztek le bennünket, és „bár a pénz diadalmaskodott a választásokon, és, ugye a pénznek nincs szaga, de a gazdájának van, és azt láttuk, éreztük szerte az országban”. E ponton körbeszaglászunk: hm, jegyezzük meg lopva. Aztán Orbán azt teszi világossá, hogy a jövő kulcsa a hűség, mert ez köt össze minket, s a hűség lényege, hogy a szövetségről, „melyet kötöttem, s melyet a sajátomnak tekintek, nem mondok le, akkor sem, ha az nem előnyt, hanem áldozatot és odaadást követel. Mert a hűség köti össze a szövetséget is: hűség a rendszerváltáshoz, a 15 milliós nemzethez és az ezeréves Magyarországhoz, a kettős keresztjéhez, a koronájához”. Híven, hűen, kiáltja mellettünk egy úr, miközben veszünk egy pocsolyát megjárt perecet (az árus óvatosan körülnéz, mielőtt visszatenné a többi közé), majd az árát látván a pénz szagától elalélva tovább szurkolunk, amikor Orbán bejelenti: önvédelmi testületet hozunk létre, hogy ne lehessen megfélemlíteni bennünket. Aztán beszél a trójai falóról is az MDF-re utalva, s ekkor már mi is boldogan, önvédelmi testületbe rendeződve menetelünk, majd a falóról eszünkbe jutunk magunk is - megfogadjuk hát, hogy mi is sürgősen beszerzünk egy zászlólobogtató horgászbotot. Biztos, ami biztos. Halljuk a kitüntetések kedves csilingelését” Fotó: Kovács Bence v ♦ *► y X