Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-02 / 101. szám

2 • 2006. MÁJUS 2., KEDD • NÉPSZABADSÁG RÖVIDEN M­egint változnak a patikai árak Hétfőtől többet kell fizetni a patikákban mintegy 42 nem támogatott orvosságért, köztük köhögéscsillapító­kért, száj- és torokfertőtle­nítőkért, sebhintőporért, fo­gamzásgátlókért. A gyógy­szerészkamara adatai sze­rint a drágulás átlagosan nem éri el a 100 forintot. A vény nélkül kapható gyógy­szerek közül a legnagyobb mértékű emelés egyes bőr­betegségek elleni kenőcsök­nél lesz. Akad olyan szer, amelyért több mint kétsze­res árat kell fizetni. A drá­guló, vény nélküli gyógysze­rek többsége köhögéscsilla­pító és torokgyulladás elleni készítmény. (D. A. N.) Sólyom szerint a Tubes jó alku volt Sólyom László a Tubes mel­lett foglalt állást a mecseki NATO-lokátorállomás új helyszínével kapcsolatos vi­tában szombaton Pécsváradon. „Olyan alku volt, amely képviselhető” - mondta az államfő a Bazsa­rózsa túra keretében, a Zen­­gőre menet, amikor arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy elképzelhető, a kor­mány a Pécs melletti Tubest jelöli a radar következő helyszínéül. (MTI) „Aprópénzre” váltott programok A csütörtökön és pénteken hírmentesen záródó ajtók mögött zajló balatonőszödi kormányprogramíró tárgya­lások után ma rugaszkod­nak neki a munkacso­portok, hogy jogszabály­­tervezetekre, illetve bizo­nyos esetekben kész nor­maszövegekre váltsák az át­fogó elemzéseket. Nagy B. György Ma folytatódnak a koalíciós tár­gyalások, amelyek az eddig napvilágot látott hírek szerint talán a legkevésbé a koalícióról magáról szólnak, vagyis az al­kupozícióknak, a személyi kombinációknak egyelőre nincs terük. Sokkal inkább a koalíciós munka alapjának tekinthető programalkotásról esik szó, ar­ról, hogy melyek az elodázha­tatlan feladatok. „Holnap kezdődik a munka” - mondta Hiller István még 2004-ben, miután az MSZP kongresszusa a párt elnökévé választotta. Azóta a szocialisták igazodnak az elnöki felszólítás­hoz, és legyen szó bármilyen eseményről - például ország­­gyűlési választásról, koalíciós tárgyalásról, május elsejéről -, másnap kezdődik a munka. Ez azonban többnyire nem csak szlogen. A csütörtökön és pén­teken lég- és hírmentesen záró­dó ajtók mögött zajló bala­tonőszödi kormányprogramíró tárgyalások után ma rugaszkod­nak neki a munkacsoportok, hogy aprópénzre (vagyis jog­szabálytervezetekre, kidolgo­zott elemzésekre, illetve bizo­nyos esetekben kész normaszö­vegekre) váltsák az átfogó elemzéseket. A Balaton-parti kormány­üdülőben kilenc kérdésben próbáltak közös nevezőre jutni a szocialisták és a szabad de­mokraták: a közjogi, államigaz­gatási, közigazgatási, oktatási, egészségügyi és gazdaságfej­lesztési reformok kapcsán ke­resték a legkisebb közös több­szöröst, illetve a munkahelyte­remtésre, a gyermekszegénység­re és az Új Magyarország prog­ramjának elfogadtatására kon­centráltak. Az eredmény: a ki­lenc nagy halmazt 71 konkrét kérdésre bontották. A munka­­megosztási rend szerint az e feladatok megoldására felállí­tott csapatok vezetését Gyur­­csány Ferenc zömmel a jelenlegi miniszterekre, valamint egy­két, a témához értő parlamenti politikusra szignálta ki. Szocialista prominensek szerint félreértés volna ebből azt a következtetést levonni, hogy a „munkavezetők” aspirál­hatnak tárcájuk megtartására. Az eljárás sokkal inkább annak a stratégiának a része, amely az utolsó pillanatig el kívánja odázni a személyi kérdéseket. Ugyanis - vélekednek a szocia­listák - ha a miniszterelnök nem a hivatalban lévő tárcave­zetőkre (akiknek munkaköri kötelességük kidolgozni a re­formokat) bízza a feladatokat, „...A magyar gazdaság erős, ám kétségtelen, hogy van itt valami, ami aggodalomra ad­hat okot.” (...) „Minden gaz­daságban három jövedelem­­tulajdonos van. Az emberek­nek munka és/vagy társadal­mi jövedelmeik vannak, ez utóbbi például a családi pót­lék. A vállalatoknak nyeresé­ge van, a harmadik jövede­lemtulajdonosnak, az állam­nak pedig elsősorban az elő­ző két csoporttól beszedett adó típusú jövedelme van.” (...) „Amikor az államháztar­tásról vagy a költségvetésről beszélünk, annak helyzetét kritizáljuk, akkor a három szereplő egyikének helyzetét elemezzük. Némi leegyszerű­ha nem másokra, egyből megin­dulnának a találgatások: milyen posztra aspirálhatnak sikerrel a tervezetek előkészítői? így a miniszterelnök mintegy három hetet (a kormányprogram elké­szítésének határideje) nyert a személyi kérdésekben. Ami a személyeket illeti: egyes szocialista politikusok szerint az SZDSZ befolyása e té­ren az előzetesen várthoz ké­pest szűkebb lett, vagy­­ ahogy sízéssel azt mondhatjuk, hogy az első két jövedelemtulajdo­nos nagyjából rendben van.” „...De mi van a harmadik sze­replővel, az állammal? Az ál­lam ma a gyenge pont. Túl­­költötte magát. Sokat vállalt, ezért bajban van.” (...) „Ha az állam túlköltötte magát, ak­kor ugyanazt teheti, mint bár­melyikünk. Csökkenti a ki­adásait, és növeli a bevételeit. Nem bonyolult, éppen úgy működik ez, mint az otthoni háztartásban. Az állam kiadá­sai döntően kéttípusúak. Saját működésére költ, vagy ne­künk fizet nyugdíjra, család­­támogatásra,­ vagy valami ha­sonlóra, például oktatásra, egészségügyre. Az egyik fe­ők fogalmaznak­­ a választási eredményekhez mérten a „nor­málisra mérséklődött”. Az MSZP ugyanis a legvégső eset­ben akár más partnert is vá­laszthat - vagyis ha minden kö­tél szakad, akár a tizenegy MDF- es képviselővel is biztosíthatja parlamenti többségét. Ez azon­ban egyelőre - figyelmeztetnek a szocialista vezérkar tagjai - in­kább puszta matematikai, mint reális politikai lehetőség. hetőség tehát az, hogy ezekre az ügyekre kevesebbet köl­tünk. Csökkentjük az állam működésének költségeit. A másik pedig az, hogy bevéte­lekre teszünk szert. Csakhogy ami az államnak bevétel, az a másik két jövedelemtulajdo­nosnak kiadás.” „...Ha az ál­lam pozícióját akarjuk javíta­ni, akkor azt rövid távon csak a másik két szereplő rovására tehetjük. Ez hosszabb távon nem igaz, de ez most kevésbé érdekes. De mondhatom for­dítva is: ha hosszabb távon növelni szeretnénk az embe­rek és a vállalatok jövedel­mét, akkor rövid távon az ál­lamot ráncba kell szednünk. Szóval így állunk.” Részletek Gyurcsány Ferenc blogjából: „Van itt valami” A győztesek majálisa Nagy B. György „Én nem állítom, hogy elállítom az esőt, de az ernyőt feléd nyi­tom” - harsog a bőrig ázott Vá­rosligetben stílszerűen az MSZP kampánydala. És a szo­cialisták tartják nótába foglalt szavukat, magabiztosan szakad tovább, de - rendőrségi becslé­sek szerint­­ vagy kétezren áll­ják az égi áldást. - Nem is cél az időjárás meg­változtatása, legalábbis a politi­kaié - élcelődik egy szocialista prominens. A jelek szerint az MSZP inkább a pártklíma stabi­lizálására törekszik. Alig futott le az országgyűlési választás, a baloldal ismét mozgósít. - Szeretnénk, ha az önkor­mányzati választások után a fővárosban és annak huszon­három kerületében szocialista többség és vezetés lenne - szab irányt Molnár Gyula, az MSZP fővárosi elnöke. (Emlékeztető­ül: Budapest 32 választókerüle­téből 28-at festett vörösre és kékre a koalíció.) Mivel a kezek foglaltak, taps nem csattan, a hallgatóság ernyőemelgetéssel reflektál - és persze torokkal. - Megcsináltuk, belehúzunk - skandálja a tömeg, s a szónok­latok is igazodnak a dinamiz­must, lendületet sugalló kam­pányigékhez. - Lendületes, fiatalos balol­dali közösséget akarunk - ezt mondja Hiller István. Az MSZP elnöke szerint ugyanis nem elé­gedhetnek meg annyival, hogy a magyar szocialisták tudhatják magukénak Közép-Európa leg­erősebb baloldali pártját, több­re van szükség, egy szerethető hálózatra. Hiller recepttel is szolgál - szerinte olyan eszkö­zök kellenek, mint A buli színe című CD, amely „egymagában többet hozott a baloldalnak, mint hosszú évek párthatároza­tai együttesen”. A Ligetben persze nem csak a politika és a CD színe piros - az MSZP szóróajándékokat kí­náló sátra előtt egymást tapos­sák a népek a pártszínű frizbiért és tollért, a Gyurcsány-arckép­­pel ékített, névjegy méretű szó­rólapok kevésbé kapósak. A magyarázat egyszerű: - Minek vinnénk, mindjárt élőben látjuk - mondja egy fia­tal lány. És tényleg, már érkezik is a majális fővendége. A chicagói munkástüntetés szétverésének napján a minisz­terelnök a szolidaritás, szabad­ság, rend hármas jelszavát adta meg a következő kormányzás irányaként. Hogy az emberek Magyarország legutolsó szegle­tében is azt lássák, hogy a kor­mánynak van bátorsága szem­bemenni az igazságtalansággal, a reménytelenséggel, van bátor­sága megváltoztatni a lemon­dást, és egy nagyszerű országot fog teremteni. Olyat - ígérte Gyurcsány -, ahol nemcsak be­szélnek a hazáról, hanem min­denki hozzátesz valamit a kö­zös ügyhöz.­­ Ehhez persze mindenkép­pen változtatni kell, hogy az állam ne a súlyát, hanem fel­szabadító erejét érvényesítse; hogy a hatalom azokat is hall­ja meg, akiknek hangja eddig nem ért el hozzá. A miniszter­­elnököt viszont hallhatta min­denki - a mikrofon ellenállt az esőnek. Nem csak a politika és a CD színe a piros... Fotó: Reviczky Zsolt Csuhaj Ildikó-Nyusztay Máté „Szeretünk, Viktor!”. A felirat egy lepedőn, a lepedő egy taka­ros menyecske kezében, a me­nyecske az ablakban, az ablak a budai Várban található, ahol tegnap délután a rossz idő elle­nére a választás estéjénél is többen gyűltek össze polgári majálisozni. A szokásos magyar zászlós, narancskabátos, was­­salbertes, enyhén lincshan­­gulatos dzsemborira a bizton­ság kedvéért magunk is na­rancsba bújva, vacogó kokárdá­val támadunk. Bemelegítésként Rákay Philippel közösen szid­juk a ballib médiát, majd dafke elszámoljuk a jelenlévők szá­mát, nem feledkezve meg per­sze Dávid Ibolyáról sem, kifü­tyüljük. A kellő ráhangolódás után, magabiztosan lavírozunk a hor­gászbotokra erősített lobogók között, és csak azért sem hagy­juk magunkat fejbe vágni egy „Viktor, csak te lehetsz frakció­­vezető” feliratú tábla által. A táblazápor elől menedéket kere­sünk és találunk is a balassa­gyarmati MIÉP zászlajának tö­vében, a Dísz tér közepén, ahol már nyugodtan hallgathatjuk a bajszos veteránok kitüntetései­nek kedves csilingelését és a várvédő polgármester, Nagy Gábor Tamás szeretetre méltó lázítását. Mielőtt kiforgatnánk sarkaiból a világot, a biztonság kedvéért még Megnyerjük v­­elünk párat, majd Pokorni tanár úr szigorú tekintetétől didereg­ve keresgéljük „szökött SZDSZ- es barátainkat”. Nem leljük őket. Kissé elszontyolodva keresünk Önvédelmi tréning a Várban hát egy jó nagy zászlót, és „a se­reg törzsének” egységességétől megkönnyebbülve hallgatjuk Orbán Viktort, aki azzal a jó ér­zéssel tölt el bennünket, hogy vereséget szenvedtünk ugyan, de nem győztek le bennünket, és „bár a pénz diadalmaskodott a választásokon, és, ugye a pénznek nincs szaga, de a gaz­dájának van, és azt láttuk, érez­tük szerte az országban”. E pon­ton körbeszaglászunk: hm, je­gyezzük meg lopva. Aztán Orbán azt teszi vilá­gossá, hogy a jövő kulcsa a hű­ség, mert ez köt össze minket, s a hűség lényege, hogy a szövet­ségről, „melyet kötöttem, s me­lyet a sajátomnak tekintek, nem mondok le, akkor sem, ha az nem előnyt, hanem áldozatot és odaadást követel. Mert a hűség köti össze a szövetséget is: hű­ség a rendszerváltáshoz, a 15 milliós nemzethez és az ezer­éves Magyarországhoz, a kettős keresztjéhez, a koronájához”. Híven, hűen, kiáltja mellet­tünk egy úr, miközben veszünk egy pocsolyát megjárt perecet (az árus óvatosan körülnéz, mi­előtt visszatenné a többi közé), majd az árát látván a pénz sza­gától elalélva tovább szurko­lunk, amikor Orbán bejelenti: önvédelmi testületet hozunk létre, hogy ne lehessen megfé­lemlíteni bennünket. Aztán be­szél a trójai falóról is az MDF-re utalva, s ekkor már mi is boldo­gan, önvédelmi testületbe ren­deződve menetelünk, majd a fa­lóról eszünkbe jutunk magunk is - megfogadjuk hát, hogy mi is sürgősen beszerzünk egy zász­lólobogtató horgászbotot. Biztos, ami biztos. Halljuk a kitüntetések kedves csilingelését” Fotó: Kovács Bence v ♦ *► y X

Next