Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-27 / 123. szám

4 2006. MÁJUS 27., SZOMBAT * v­J HÉTVÉGÉ NÉPSZABADSÁG RÉVÉSZ SÁNDOR „Az új évezred első választásának lebo­nyolítása törvényes rendben, magas színvonalon történt meg. (...) A válasz­tási szervekhez eljuttatott beadványok száma is szokatlanul magas volt, de a kifogások nyomán született bírósági döntések nem kérdőjelezték meg a tör­vényes lebonyolítást. (...) A 2002. évi választásokon mintegy 140 nemzetközi megfigyelő regisztráltatta magát. Az EBESZ Budapesten, Debrecenben és Pécsett működtetett irodát. A megfi­gyelők megállapították, hogy a szava­zás a demokratikus választásokra vo­natkozó nemzetközi elvárásoknak és követelményeknek megfelelően zajlott le. A választási rendszer, a közigazgatá­si szervezet megfelelő alapot nyújt a választási folyamat átláthatóságához, elszámoltathatóságához, a szabad, tisz­tességes és egyenlő választások meg­rendezéséhez. Ez olyan megállapítás, amelyre valamennyien büszkék lehe­tünk.” Ezt a lehetőséget Pintér Sándor, az Orbán-kormány belügyminisztere ajánlotta a képviselők figyelmébe az új Országgyűlés alakuló ülésén. A beszá­molóhoz hozzászólás nem volt, azt az Országgyűlés „382 igennel, ellenszava­zat és tartózkodás nélkül megszavazta”. Az igennel szavazó vesztesek ekkor már hetek óta szervezték a választások tisztaságát megkérdőjelező akciókat és mozgalmakat. Az EBESZ bírált is. Kifogásolta, hogy az OVB az ellenzéki pártok jóvá­hagyása nélkül jött létre, hogy „a köz­­szolgálati televízióban kézzelfogható­an megnyilvánult a kormány és a Fi­desz iránti elfogultság”, a médiával kapcsolatos panaszok „elbírálása kése­delmet szenvedett, és nem megfelelő­en lett orvosolva”, továbbá „az a be­nyomás, hogy a kormány és a kor­mányzó párt politikai hirdetései ös­­­szemosódnak”. (Népszabadság, 2002. április 9-10.) Két helyen semmisítette meg a vá­lasztási bizottság a választási eredmé­nyeket, Gyöngyösön a Fidesz, Nyírbá­torban az MSZP panasza nyomán. Mindkét döntést megfellebbezték, s a fellebbezés után érvénytelenítették. Gyöngyösön azért, mert nem bizonyo­sodott be a jogsértés, Nyírbátorban pe­dig bebizonyosodott ugyan, de a szoci­alista panaszos nem a döntésre jogo­sult választási bizottsághoz fordult. Az OVB-t leginkább azzal ostro­molták, hogy számláltassa újra a szava­zatokat, holott erre a törvény szerint nem utasíthatta a helyi választási bi­zottságokat. A szavazókörökben bár­­­­mely párt delegáltjának kérésére, akár­hányszor újraszámlálták a szavazato­kat, amíg a jegyzőkönyvet valamennyi­en alá nem írták. A MIÉP már április 13-án a Kossuth téren is aláírásokat gyűjtött a szavaza­tok újraszámlálásáért. A Fidesz műsor­vezetője fel is szólította a jelenlévőket a csatlakozásra. A választások második fordulója után a Fidesz átvette a kezde­ményezést. A Fidesz csak számolni akart, a MIÉP viszont új választást kö­vetelt. Május 5-én nagygyűlést tartot­tak a Hősök terén. A gyűlésre hívó röplap szerint „a Medgyessy-Kuncze uralom idején * idegen kézre kerül a magyar termőföld, * idegen kézre jut minden értékes ingatlan, * ismét ellen­­forradalom lesz 1956 szent forradalma, * munkásmozgalmi múzeum lesz a Terror Háza, * állását veszti minden magyar érzelmű, keresztény értelmi­ségi, * az egyetemek és főiskolák kapui bezárulnak ifjúságunk előtt, * ismét a bűnözők paradicsoma lesz Magyaror­szág, * a magyarság palesztin vendég­­munkás lesz saját hazájában, * nem­csak Trianon lesz tiltott szó, de Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja is.” Csurka kijelentette, hogy nemzeti el­lenállás szükséges, ami, ha kell, „a pol­gári engedetlenségig is felcsap”. A szó­nok szerint Simon Tibort is a választá­sok győztesei ölték meg. A nagyobbik vesztes két­ nappal ké­sőbb tartotta a nagygyűlését a Dísz té-A Népszabadság Zrt. kiadásában könyv alakban is kapható a cikksorozat szerkesz­tett és bővített kiadása. A Múlt köde 1998- 2002 megrendelhető 436-4364-es telefonon. ren. Orbán Viktor „igazságtalan bánás­módnak”, „jogtalan hátratételnek” mi­nősítette, hogy kivették „a polgári ös­­­szefogás kezéből a kormányzás lehető­ségét”. Úgy vélte, hogy a győztesek „Semmit sem tehetnek a polgári Ma­gyarország szándékai és akarata elle­nére. (...) A polgári Magyarország az egész. (...) Meglehet, pártjaink és kép­viselőink az Országgyűlésben ellen­zékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. (...) Arra kérem önöket, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. (...) Tudnunk kell egy­másról, hogy ha a sorsunk úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszer­re mozdulhassunk.” (Meg fogjuk véde­ni, amit közösen létrehoztunk. Magyar Nemzet, 2002. május 9.) Orbán Viktor az új kormány beikta­tása előtti napon „arra kérte a polgári mozgalommal szimpatizáló embere­ket, hogy a nemzeti nyilvánosság meg­teremtése érdekében tekintsék felada­tuknak előfizetni a Magyar Nemzetre, valamint a Demokrata és a Heti Válasz című hetilapokra.” (Polgári kör alakult Orbán vezetésével. Magyar Nemzet, 2002. május 27.) A Szerencsejáték Rt. már túl volt feladatának áttekintésén: még a két választási forduló között vásárolt másfél milliárd forintért hir­detési felületet a Fideszhez közel álló médiumoktól. (Népszabadság, 2002. május 29.) Orbán május 23-án a Sándor-palotá­ból üzente: „a jövőben lesznek nagyon nagy, nem a kormány által szervezett ünnepségek (...) Tömegmozgalmi vá­laszokat, többmilliós utcai nagygyűlé­seket, aláírás-gyűjtési akciókat, nép­­szavazási kezdeményezéseket ígért, ha a polgári oldal úgy ítéli meg, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány olyan lépé­sekre készül, amelyek sértik az ország és a polgárok érdekeit.” (Bednárik Im­re: Orbán tüntetésekkel fenyeget. Nép­­szabadság, 2002. május 24.) Az előző napon Medgyessy a parla­mentben arra kérte elődjét, hogy a po­litizálás első számú terepe a parlament legyen. Az előd azzal válaszolt, hogy „aggodalomra nincsen ok, mert a za­vargásokkal, emberélettel és vagyoni károkkal járó utcai rendezvények Ma­gyarországon történelmileg a baloldal kiváltságához tartoznak.” (Népszabad­ság, 2002. május 25.) A történészek fel­hívták Orbán figyelmét arra, hogy bal­oldali utcai rendezvények Magyaror­szágon történelmileg többnyire akkor jártak károkkal és áldozatokkal, ami­kor a nem baloldali erőszakszerveze­tek szétverték őket (például 1912-ben vagy 1930-ban). A zsidóveréssel egy­bekötött utcai rendezvények szerve­zőinek sem volt baloldali identitásuk. Ezekben a napokban Bayer Zsolt Erdélyben népszerűsítette a polgári köröket. Egy nagyváradi lakossági fó­rumon kijelentette, hogy „a jobboldal legfontosabb feladata, hogy elsöpörje a szocialistákat... Ennek hatékony esz­köze a polgári körök összefogása, amely Erdélyben is sikerrel alkalmaz­ható eszköz lehet a sokaknak nem tet­sző RMDSZ-vezetés megbuktatására.” (Népszabadság, 2002. május 25.) Tihanyi Örs így zárja a múlt áprilisi ködében már idézett cikkét: „Aki tisz­tában van Orbán Viktor politikusi ké­pességeivel, az előtt nem lehet vitás, hogy a Fidesz könyörtelenül ki fogja használni ellenfelei hibáit, és az sem lehet kétséges, hogy nem fog válogatni az eszközökben, ha harcra kényszerí­tik.” (Tihanyi Örs: Az új kormány, avagy az időzített bombák. Magyar Nemzet, 2002. május 16.) Az Orbán-kormány a helyén volt és hevesen dolgozott. A választások után bejelentették, hogy azonnal és soron kívül eladják az állami tulajdonban lé­vő termőföldeket - azok kivételével, amelyek a 12 polgárilag privatizált álla­mi gazdaság haszonbérletében vannak. Igen alacsony áron, illetékmentesen és kamatmentes hitelre. Ez a lehetőség természetesen fölizgatta a spekulánso­kat. Az MSZP bejelentette, hogy amint beiktatják a kormányt, leállítják a kó­tyavetyét. „Orbán Viktor felmérte, mi az, ami még megmenthető, s ezt gyor­san biztonságba kívánja helyezni. Nem érdekli, ki mit mond. Gyorsított eljárás­sal halad az új évezred legnagyobb sza­bású földosztása. Az idő korlátozott, a menetrend feszes, mindent a legna­gyobb pontossággal kell végrehajtani, hogy azon a napon, amikor kezükbe ra­gadják a hatalmat, már késő legyen­­ nekik. (...) Ha Orbán csak egy lépést hi­bázik, akkor hiába minden, a zsákmány az övék lesz egészen.” (Bencsik And­rás: Ismét ellenzékben. Demokrata, 2002. május 9.) Hibáztak. A termőföld értékének meghatározására szánt ma­tematikai képlet hibásan jelent meg a kormányrendeletben. Elkéstek. A kormány jelképes összegért visszadobta a Vegyépszernek a straté­giai kérdésekben az állam (az MFB) számára vétójogot, ellenőrzési lehető­séget biztosító aranyrészvényt. Úgy volt, hogy a meglévő 300 milliárd mel­lé még kap egy 200 milliárd forintos megrendeléscsomagot is a kormány­­váltás előtt a Vegyépszer-Betonút kon­zorcium, de a választások második for­dulója és a leendő miniszter, Csillag István fölhorkanása után ezt már nem hagyta jóvá az MFB. A Magyar Hírlap megírta, hogy a miniszterelnök édesapjának gánti bá­nyájából óriási tempóban szállítják a görgeteges dolomitot a Vegyépszer út­építéseihez, az M8-ashoz és a Székes­­fehérvárt elkerülő úthoz. Ez azért ér­dekes, mert ennek a csekély értékű töl­tésanyagnak az esetében a szállítás a döntő költségtényező, és az építkezé­sekhez sokkal közelebb is bányásztak görgeteges dolomitot. A cikk megjele­nésének napján a lap megpróbált kí­vülről néhány felvételt készíteni a gánti bányáról, de ezt a helyszínre ro­bogó Orbán Győző hevesen nehezmé­nyezte. A fotóriporter állítása szerint a bányatulajdonos kikapta a kezéből a másfél millió forintot érő fényképező­gépét és földhöz vágta. A gép tönkre­ment. A fotós följelentette Orbán Győ­zőt, de nem tudta bizonyítani, hogy az eset úgy történt, ahogy elmondta. A kormány - bukása után két héttel - úgy döntött, hogy az orosz állam­­adósság nagyobbik részét eladja meg­lehetősen nyomott, 31 százalékos árfo­lyamon a bécsi Meinl banknak. Ez sem ment, mert az orosz kormány nem já­rult hozzá az üzlethez. Felsőmocsolád ötszáz lelkes falu Somogyban: nincs gáz, nincs szenny­vízcsatorna, megoldatlan az iskola helyzete, 25 százalékos a munkanélkü­liség és 30 millió forint a forráshiány. Május elején gyorsan leszóltak oda, hogy üstöllést pályázzanak sportcsar­nokra, kapnak 100 millió forintot. Kap­tak. Az új kormány meg visszavette. A leköszönő kormány még rengeteg kötelezettséget vállalt, s ezzel „hihetet­lenül kicsiny mozgásteret hagyott utód­jának” - írja Várkonyi Iván összefoglaló cikkében, melyben megtalálható az a rengeteg tétel, melynek felsorolásától itt el kell tekintenünk. (Várkonyi Iván: Kiadásdömping: jogilag rendben. Nép­­szabadság, 2002. május 18.) Áprilisban derítették ki a Népsza­badság munkatársai (Haszán Zoltán- Horváth Gábor-Kéri J. Tibor: A Happy End-től a felkelő napig, Népszabadság, 2002. április 4.), hogy a közszolgálati televízió reklámidejét értékesítő In Media cég mögött is Orbán Viktor kommunikációs főtanácsadója, Wer­­mer András áll. Szabó László Zsolt el­nök 2001 júniusában kötött szerződést az In Mediával a készpénzes reklámidő értékesítésére. A titokban megkötött megállapodás annak ellenére érvény­ben maradt, hogy a kuratórium nem fo­gadta el. A köztelevízió későbbi vezetői a kormányváltás után azt mondták, hogy a szerződés, melynek részleteit soha nem hozhatják nyilvánosságra, ki­emelkedően magas jutalékot biztosított az In Mediának, a köztévé pedig na­gyon rosszul járt vele. Márciusban köz­­beszerzési pályázatot írtak ki a televí­zió reklámidejének értékesítésére. Ezen az In Media is indult. A választá­sok két fordulója között Pető Iván fel­kérte a televízió vezetőit, hogy ne hir­dessenek eredményt, ne próbálják be­betonozni a bukófélben lévő kormány házi médiacégét. Nem hirdettek ered­ményt, de az In Mediát formailag fel­­bonthatatlan szerződéssel megbízták a reklámidő további értékesítésével ad­dig, amíg nincs eredményes pályázat. A köztelevízió új vezetésének végül ős­­szel sikerült olyan helyzetbe hozni az In Mediát, hogy közös megegyezéssel felbontsák a szerződést. A Defend Kft. ügyében már a kor­mányváltás előtt megindult a nyomo­zás. Polt Péter azt nyilatkozta: „alapos a gyanú, hogy a szerződéskötések kö­rül történhettek jogsértések”. (Állok a szakmai vizsgálatok elé. Fekete Gy. At­tila interjúja Polt Péterrel. Népszabad­ság, 2002. május 23.) Azokról a szerző­désekről van szó, amelyeket a Magyar Posta kötött a céggel. Mivel az állam az MFB-n és a Postán keresztül, amint ar­ról a maga idején beszámoltunk, bevá­sárolta magát Földi László cégébe, a kormányváltás azt jelentette, hogy az új kormány által kinevezett vezetők rendelkezhetnek a Defenddel. Olya­nok, akiknek Földi nem kegyeltjük, te­hát a kisebbségi tulajdonrészével az ál­tala fölépített cégben nem megy többé semmire. Ezt az elértéktelenedett tu­lajdonrészt a választások után bagóért átvette tőle Csintalan Sándor, akiről ki­derült, hogy már régen csendestárs volt a Defendben és a Fideszben. Az Orbán-kormányt a nemzetközi szervezetek, az EBRD, az OECD már 2000 vége óta folyamatosan bírálták azzal, hogy a költségvetési politika fel­lazult, a költségvetés átláthatatlan, a valóságos hiány jóval nagyobb, mint amit hivatalosan kimutatnak; gazda­ságpolitikai fordulatra van szükség, ha a kormány vissza akar térni az EU Eu­rópai Bizottságának benyújtott közép­távú gazdaságpolitikai programjához. A gazdaság állapota folyamatosan romlott. A kormány által előre jelzett­nél az első negyedévben nagyobb volt az infláció, az államháztartási hiány, és kisebb mértékben nőtt a GDP. A Gaz­daságkutató Intézet az év végére hatal­mas, ötmilliárd eurós kereskedelmi­­mérleg-hiányt várt, s úgy számolt, hogy 2001-2002-ben 25 százalékkal romlik a magyar gazdaság verseny­­képessége. (L. Farkas Zoltán: Klíma­­változás, HVG, 2002. május 25.) Kevesen, de azért néhányan jelezték Medgyessy Péternek, hogy ha az új kor­mány megtartja az ígéreteit, akkor nagy baj lesz a forinttal és a költségvetési hi­ánnyal. A kevesek között volt például a politikától visszavonult Németh Miklós is (Népszabadság, 2002. május 18.). Tamás Gáspár Miklós ideológiai pörölycsapásai egyikével a szöget is fején találta: „A jobboldal talán elvesz­tette a választási ütközetet, de meg­nyerte az ideológiai háborút, amikor rákényszerítette a pánikba esett szoci­alista pártot arra, hogy megígérje: érintetlenül hagyja az antiszociális (igazságosság- és egyenlőségellenes) intézkedéseket, az alanyi jogon (tehát nem rászorultsági alapon) járó ked­vezményeket és segélyeket... (Tamás Gáspár Miklós: A középosztály lázadá­sa. Élet és Irodalom, 2002. május 3.) Kis János jó előre megmondta, mi lehet a Medgyessy-kormány halála: „A legegyszerűbb, amit tehet, az, hogy nem vállal konfliktusokat a távozó ko­alícióval, lehetőleg mindent úgy hagy, ahogy van. Békén hagyja a Fidesz kli­enseit, ha törvényesen jutottak a va­gyonukhoz, ha törvénytelenül. Nem nyúl az állam,és az egyházak össze­fonódásához, nem szakít a Szent István-os-szent koronás állami jelkép­világgal, és folytathatnám tovább. Ele­get tesz az előző kormány által vállalt összes kötelezettségnek, és ezenfelül még a saját érdekcsoportjának is osz­togat. Ez óvatos emberek számára csá­bító megoldásnak tűnik, a kormánynak a halálát jelentené.­­ Miért? - Először is azért, mert ezen a módon a Fideszt nem lehet lecsillapítani. (...) A konflik­tusok elől való kitéréssel a kormány csak gyengeséget mutatna, nyugalmat nem teremtene. Másodszor azért len­ne végzetes ez a stratégia, mert csak addig működik, amíg a kormánynak van miből osztogatnia. Márpedig nem lesz.” (Az arc nélküli politika nem jön be. Tihanyi Péter interjúja Kis János filozófussal. Hetek, 2002. május 10.) Május 9-én kirabolták az Erste Bank móri fiókját. Hidegvérrel kivégeztek mindenkit, akit a helyszínen találtak. Heten haltak meg. „Ezt a gonoszt csírá­jában kell elfojtani, ezért a leghatáro­zottabban utasítottam a belügyminisz­tert, hogy minden eszközt felhasználva, kerítsék elő a tetteseket” - mondta Or­bán Viktor. „Személyes felelősséget vállalok azért, hogy az új kormány a bűn kérlelhetetlen ellenfeleként fog küzdeni azért, hogy a közbiztonság ismét megerősödhessen” - mondta Medgyessy Péter. A nyomozók már másnap tudni vél­ték, ki a gyilkos. Azóta is a vélekedés­nél tartunk. 2002. MÁJUS A múlt köde Orbán Viktor a Dísz téren Fotó: Gárdi Balázs Kis János Fotó: Teknős Miklós Orbán Győző Fotó: Domaniczky Tivadar Csurka István a MIÉP nagygyűlésén a Hősök terén­Fotó: Teknős Miklós

Next